Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-28 / 271. (1309.) szám

8 19*26 november 28, vasárnap. hogy a kívánatos nemzetiségi szüméri.űiek, me­lyet nem is kell elősegíteni, mert az természet­szerűleg már megvalósult, az ilyen megkülönböz­tető eljárás csak kárára lehet. # Túlságosan nagy optimizmus kellene ahhoz a reményhez, hogy az államdijból valaha is jut­tassanak a magyarságnak. Más a szellem, még ha demokratának hazudjék is s a törvénybe fog­lalt egyenlő elbánás elve csak a törvény türelmes papirosán van meg. De talán nem is lenne jó, ha az államdij statútumaiba expressis verbis be­vennék, hogy kisebbségi szerzők, művészek is ré­szesülhetnek díjazásban, — ha a zsűri szellemét nem változtatják meg egyúttal. Mert a díjkiosztás nemcsak nemzeti jutalmazás, de egyúttal propa­ganda jutalmazás is s könnyen megeshetik, hogy a magyar nyelven, de cseh szellemben megirt könyveket jutalmaznák, ami a szlovenszkói ma­gyar irodalom prosztituálását vonná maga után. Legméltánvosabb az volna, ha az államdij össze­gének egy hányadát a jövőben felajánlanák a ma­gyar kultur egyesül eteknek s azok a maguk belá­tása szerint osztanák ki a jutalmakat, — egye­bekben az államdij statútumai szerint. # Erre számítani a legnagyobb fokú naivitás! Viszont a magyar kultúráiét föllenditésére jó­asasajr'ggKi.r SZŐRMEÁRU; mindenféle kivitelben és minőségben, kizárólag h saját gyártmány. Javítások és átalakítások kiválóan jp és jutányosán eszközöltetnek. Képes árjegyzék in- jí gyen és bérmentve. Telefon 17 Vli MHFP PRAHA I 31532 1 • ¥ jLli^l^JwI%CelsW12. Iá s Amerikai kritika a prágai Vacek női fodrászszalonjárói Vac«lk József kereskedelmi tanácsos, Prága legelők előbb női Jodrászüzietén ek tu­lajdonosa nemrég Amerikában járt, aihol sikerült néki több tengerentúli speciális me­tódust elsajátítani és üzlete iránt az ameri­kaiak érdeklődését felkelteni. A legelőkelőbb amerikai szaklap a Tbe American Hairdres- ser három hasábos cikkben emlékszik meg Vacek József látogatásáról, akinek arcképét is hozza. A lap a legnagyobb elragadtatás hangján ir Vacek szakképzettségéről és üzle­tének a modern kor minden követelményé­nek megfelelő felszeleréséről, amely még az amerikai iparnak is példaképül szolgálhat. Az újság ezután részletes leírását adja Vacek prágai üzletének, amely összesen 75 fülkét reprezentál és mintegy 100 embernek ád foglalkozást. Hangsúlyozza a lap, hogy az amerikai fodrászipar örömmel látja vendégül Vaceket, akitől az amerikaiak is csak tanul­hatnak. Vacek látogatása az amerikai ipar­nak csak hasznára válhat. Szentgyörgykor Irta: Telek A. Sándor Már jól kibomlott az uj élet a télidő akiit meggémberedeit ugaron. Az első fü üde fiatalosan ereszd széf illatát a tavaszi napsugárban. A bog­lárka. a pimpó, a kankalin teljes pompával dísze­leg; és iti-ott kíváncsian néz szét a téli álmából újra kelt vízi tulipán. A lányfüzfa már régen el- hányfg barkáját és a kertekben ébredezően nyi- togafia 1 bakók szemét az orgonabokor... Yilágíátó útjáról megjött a vándormadár is és nekirugaszkodik a fészekrakásnak. Talán a vadgalambnak már fia is van. Csak a kakukk le még ravaszul, hogy hol rak fészket a sár­mái;; . hogy azután, mikor a fészek már jó puhá­ra van bélelve, belelophassa a tolvaj tojásait,... Tavasz van. Erősen tavasz. A békák az idén sokkal hamarább szólaltak meg, mint máskor; a boga ni-'p ezre már régen futkos és már ott csil­logta íja hátát a szerelmes katicabogár a déli ve- rötenyben. C.-ak a pászfornép várt kitartóan a hivatalos tavaszra: Szenfgyörgy napjára, mivelhogy a pász- torember Szentgyörgy napjától szegődik Szent­mihály napjáig­fiái András is hetek óta tisztogatta a réz- trombitájáf; olykor bele-bele fújt, hogy nem ve- sz^tt-e el a hangja a hosszú télidőn. A karikás os­tor ír elét, meg a cifra ólmos botját finoman be- döm-öite sólalan disznózsírral, hadd legyen újra uj, tiszta minden. Aztán Szentgyörgynap után való vasárnap reggelén tempósan magára szedte minden szerszámját és szófián önbizalommal, bü:xkőséggel kiállott a falu közepére. Nagy sor az ilyenkor. Ünnep. Mikor először hajtják ki a te­lemet. Az asszonynép, a gyerekek viháncolva hajtják a jókedvükben szinte cigánykereket hányó borjukat, i'mzőkeí; a bika komor szemétől si- konvva fut a legközelebbi udvar kapuja mögé a ]. á--ívok serege, akinek mézeskalácsból van a A trancséntapllci világhírű Sina forrásból készített Balassa dr. szappan, krém, és sampon tökéletesen pótolják az összes külföldi kozmetikai szereket. Ezt íhisonyitják a számos orvosi ajánlólevelek és a vevők köszönő levelei. Kaphatók minden gyógyszertárban, drogériába*, iiiaiszertárban és fodrász- szalonban : Sina szappan 8 korona. SEna krém20 korona. Sina sampon 18. korona összes kérdezősködéseket és rendeléseket elintéz: A prá$ai vezérképviselet és föierakat: JOSEF HAVUK, FRAHA VII., Zátiii 8. Box 25. 6033 Könyvek Jankovics Marcell: fiz udvari bolond Elbeszélések, Pozsony, 1926. Jankovics Marcell a szépség, a tiszta irodal- miság fanatikusa. Előtte nem devalválódtak a ré­gi etikai értékek a világháború alatt és után be­következett zűrzavarban, de megmaradtak irá­nyító fénynek, mint a zajgó tenger fölött a vilá­gitó torony. Sokan ezt talán inaradiságnak veszik, megróják, hogy „nem halad a korral“, pedig ez a látszólagos megállás csak a művészi öntudat határozottsága, mely nem tartja fontosnak az iro­dalmi divatok majmolását. Jankovics Marcell ben­ne él a korban, a ma talajában gyökerezik irás- müvégzete, csak mintha más szemmel nézné a káoszt, bízik az ember jobb lelkében, az erkölcs erejében, az örök jó hatalmában, s ezekkel föl­vértezne élete sajkáját nem adja oda a vihar kénye-kedvének, de megfeszített izmokkal harcol az életet elnyelni akaró hullámokkal. Szeme egy pontra van szegezve, a jobb, emberibb ember fenséges alakjára, annak vonásait foglalja ideá­lis képpé s hirdeti: legyünk jók, legyünk szépek, vessük le az elfogultság, előítéletek köntösét, vessük le az elszennyeződött életruhát s akkor nem fog ki rajtunk az élet háborúsága, a tiszta lelkiséget nem szennyezheti be semmi piszkos áradat. Egy szépen élt élet tiszta tükre Jankovics Marcell legújabb könyve, „Az udvari bolond". Maga a cimet viselő elbeszélés meseköntösbe öltöztetett életfilozófia. A „király", „miniszterek", „udvari bolond" s minden a mesében szerepelte­tett figura csalc kellék a gondolatok megeleveni- téséhez, a mese formában rajzolt kép a mai elfo­gultságokkal, tettetéssel, előítéletekkel, hazugsá­gokká! szaturált élet képe, melyben az udvari bo­lond, a perszonifikált józan, egészséges gondol­kodás elhelyezkedni nem tud. „Adj egy darab földet, melyért még Kain nem ütötte agyon Ábelt. Adj egy talpalatnyi földet, melyen a ve­rést sohasem perzselte irigység aszálya, a vér mérges harmatja, a könnyek izzó zápora. Adj egy talpalatnyi földet, hol ember lehetek istene­sen, becsületesen, igazságosan, — anélkül, hogy bolondnak ítélnek!" — igv szól a mese végén az udvari bolond s vájjon nem minden jóember vá­gyát' mondja-e? És vájjon nincs-e igaza, mikor azt mondja, „aki megismerte az igazságot, e föl­dön nem lehet többé nyugodt lelkiisinerete". Ez a filozofálásra való hajlandóság nyilatko­zik meg a „Példabeszédek könyve" címen a kö­tet végéhez függesztett rövid példázatokban is. „Az eszme mindég elbukik. Mindig föltámad újra. Csak a köznapok Prcvkrust-es-ágya képes örökre megnyomorítani és megölni." — „Élni és küzdeni csak az mer: ki a jövőt nem ismeri!" — „Csak egyetlen igazi halhatatlanság van. Azé, ki szépet alkotott." — Ilyen igazságokban hangzik ki min­den példabeszéd, maga a mese mind vonzó, ér- dekfeszitő, beállításuk újszerű s hogy régi igaz­ságokra vezetnek rá, csak azt bizonyítja, hogy a ré-gi igazság az uj életben is örök marad. A két filozofikus rész, mint keret közé fog­lalt 16 elbeszélés maga az élet. Nem az az élet, amilyen, de amilyennek lennie kellene. A tar­talom és beállítás a legkülönbözőbb, legváltoza­tosabb. A magyar faj idegent átformáló hatásá­nak bemutatásához a régen múlt történelemhez fordul, (Az uj szomszédság), — a mai magyarság beteg életének orvosságáért a legjelenhez. (A beteg falu). A nő nála nem az, aminek a diva­tosok szeretnék hazudni, élvezeti cikk, de erős, igenlő életű, gyengeségénél fogva férfinál szivó- sabb ember. — „A kötél" elkényeztetett, havaso­kat mászó Miss Sybillje, aki élete kockáztatásá­val megmenti megfizetett vezetőjét, — „A birtok­vásárlás" „kis parasztija, aki két nénjével köny- nyelmü apja elhibázott életét pótolja helyre női ravaszsággal, de oly áldozatos munkakedvvel és erős elszántsággal, amire férfi soha sem lenne képes. Minden u. n. pacifista propaganda nélkül elerven tiltakozás a háború romboló szelleme ellen „A hid“. (Mutatónak közöljük mai számunkban.) Az alkotó, az emberi haladást előbbre vivő ember lelki összeroppanása, mikor egy eszeveszett cél­ért saját nagy müvét kell, rideg parancsszóra le­rombolnia, megrázó erővel van benne meg­rajzolva. Jankovics minden alakja, férfi és nő egyaránt jobb, mint a ma átlagembere. Ám ennek a szépí­tésnek nem a henye idealizálás a célja. Az egész Gál András meg csak áll. A kis bojtár na­gyokat pattant ujonfonf. ostorával: kitapasztalja, mekkorát szól. Egyszer csak feljajdul a réztrom­bita. mintha az egész téli keserűsége kibugy- gyanna belőle. Gál András fújja, ahogy csak a leikéből felszakad; és mindjárt elhalkul a zsivaj, még a tehenek is odahegyezik bozontos fülüket', amint keserűen édes hangja szerte ömlik a szé­les utcán: Nem szól már a bókás réten a tilinkó, Csöndes árvaságban sir a Messzilátó. Hi.res Messzilátó a jó betyár^anya; Átkozott a zö‘dág, gyilkos a kaszárnya. Ki tudná megmondani, mit rejt magában ez a kis nóta? De csak komoran leesik némely em­ber feje, a másik meg a ragyogó égre tapad a szemével. Aztán csak tovább sirdogál a réz- trombita: Kiszáradt a réten mind a sár, mind a viz, Szegény gulya ménes csak a bojtárra néz. Fuj a havas eső, rakáson a gulya, Sir a szopós borjú, bőg az édesanyja... Gál András maga is elérzékenyedett belé. Aztán a tehénhajtó nép hazaszéled, a bojtár han­gos pattogással tereli össze a csordát. Elindulnak. : Csak egy leány áll mozdulatlan az ut szélén, nem j tudja, merre induljon. Ahogy elhalad mellette a ■ csorda, félénken köszön oda a leütött fejjel bal­lagó csordáshoz: — Adjon Isten, András bácsi! Gál András felemeli szomorú tekintetét: — Adjon Isten, Etel! Aztán menne, de a szeme belefeledkezett a leány szemébe. Hej azok a szemek! Most egy esz­tendeje is igy villantak bele a szemébe; de ak­kor még Gól András házas ember volt. Fia­tal házas. Nagyon szerette a feleségét, akit a rát- kaí pusztáról hozott. IJgy éltek, mint egy vadga­lamb: az asszony mindennap kivitte a legelőre utána az ebédet, este a kapuba várta. Aztán?... aztán néha elmaradt az ebéd. vagy ha kivitte, már hideg, fagyos volt. De Gál András elfelejtette, mikor gömbölyű karjával a nyakába csimpaszko­dott, mint egy vásott gyerek, akinek valami ra­vaszságba fői a feje. Gál András majd megful­ladt a boldogságtól. Hiszen nem is volt olyan pa- tyolatkeblü fehérnép a pusztai emberek asszo­nyai között, Dehát az atyaisten se mér egyforma rovásra. Aíiogv telt az idő, a szép vadvirág csak elkezdett fonnyad ózni. Nem panaszkodott az, csak veszett, veszett... Ki hitte volna. Egy őszbeboru- ló este, amikor hazafelé tereli a csordát, csak eléje toppan egy elvadult képű asszony: — Hé, Andris, szalagy' mingyári meghal a féleséged! Hát szaladt is, nem is. A lába majd belenőtt a hideg őszi sáros útba. De minek is szaladt volna. A baj elejébe úgyis elég korán ér el az ember. Mire haza kertül, az asszony az utolsót járta. Hej, hogy kifakadt a leikéből minden szere­tet e, amivel eddig féltette,hiába. Nem egymásnak teremtette az Úristen. Gyufát ivott, az ölte meg. Miért? Sokat beszélt róla a falu. A kisfalusi csor­dás bolondította el a fejét. Azt. mondják szép le­gény volt. A határuk határos. így esett meg, hogy ebédvivéskor ott időzött egy-egy kicsit. Aztán hosszasabban. Azért volt gyakran hideg az ebéd. Az ember nem látott, az asszony nem bírta soká­ig, inkább meghalt... Akkor Szentmiháíy felé volt. ősz volt. Hosszú volt a bitang télidő. Most újra tavasz van. A vadgalambnak talán már fia is kelt... Gál András csak nehezen tudta kiakasztani a szemét, az Etel szeméből. — Adjon Isten, Etel! Aztán csak kiballagott az összevissza hane.u- rozó csorda után. De ez a nézés tüzes vasként égette, akármeddig ment. Mégis kiért a csapásra. A bojtár gyerek jól ügyelt a tavaszi levegőtől bonüó nyájra, ő meg hasmánt elfeküdt a friss gyepen. Nem látta most se a fakadó vadvizet, se kötet tendenc-munka, csak az eljárás módja más, mint a kimondott tendenciásokó. Nem dörongolja a fonákságokat, bűnöket, nem ábrázolja natura- lisztikusan az ólet u. n. mélységeit, hogy modort keltsen, de az olvasó elé állítja a jobb emberi, a szépséget 9 azt oly vonzó színben, oly természete­sen, magátólértetcdöeo tudja beállítani, hogy aki elolvassa az egyszerű „kis történeíek"-et, úgy érzi: jónak lenni nem nehezebb, mint rossznak lenni és jónak leírni jó. Hiába állapítja meg Jankovics Marcellről a magát hivatásosnak hangoztató kritika, hogy di­lettáns irő, Jankovics Marcell igazi művész, aki írni tud, akinek van mondanivalója, aki nem ke­nyérért ir, de meggyőződésből, akinek mindeu Írásán megérzik, hogy lélekből íródott. (—yf—) ----oo---­Conan Doyle: fi köd országa A köd, a földöntúli ásztráltestek éltető biro­dalma. A képzeletfeletti szellem világból idézi életre alakjait a zseniális angol író. A szellemek jönnek-mennek, keresztül lengenek a könyv min­den jelenetén, segítenek eanberiásaikon, vagy ár­tanak nekik, részivesznek testbezárt társaik ki­csinyes életében, azután eltávoznak megint ott­honukba, a felfoghatatlan szférákba. A földhöz­ragadt halandó szeme ámulattal kiséri őket misz­tikus útjukban, akadnak kétkedők is, igy például a nagyhírű Challenger professzor, aki csak a megdönthetetlen bizonyítékok láttára adja be derekát és áll be a kivők táborába. Titokzatos levegő tölti be ezt a könyvet és a misztikus ese­mények fekete bársony hátterén, mint valami ezüstös virág, szikrázva bomlik ki két becsületes lélek küzködő szerelme, egymásra találó boldog­sága. Conan Doyle nem ölti magára a bíró palást­ját. Nem ítélkezik, nem kényszeríti véleményét az olvasóra, csak regisztrál. Itt van lásd, halljad, ez volt, igy történt, elmesélem, és te higyj, amit akarsz. Páratlan és a dolgok fölé emelkedett ma­rad elbeszélésében és éppen ezért hivő vagy két­kedő egyforma érdeklődéssel forgatja e páratlan érdek ességii lapokat. A könyv a „Regény Mesterei" sorozatban je­lent meg Pantheon kiadásában. Az impresszió­nál ó színes címlap Fióra Margit kiválóan sikerült munkája. Ára egész vászonkötésben 70.000 ni. ko­rona, fűzve 45.000 m. korona. a délre huzó elkésett madarat, neki csak egy vi­lág volt: az elveszett világ. Valami bolond gébics csacsogott felette a bokron: fészket rakott, eren akadt meg a szeme. Előtte a földön egy szerelmes katicabogár kisérgette cifra kabáte párját. Hát neki máma ki hozza ki az ebédet? Nagyokat nyö­gött. A nap már jó roagásan ballagott, de ő még nem volt éhes. A csorda csendesen nHrirsoVoit a friss mezőnek, alábbhagyott a cik áfással: a boj­tár gyerek a másik oldalon egy jó darab füstölt, szalonnát pirított vöröshagymával. Dél van. Én Istenem! most esztendeje! Árián teborult a fűbe. Egyszer csak, mintha álmodna, egy csengő hang muzsikál a fülébe: — Jó napot, Andris bácsi! Ahogy felmereszti két fáradt szemét, hát • -«k maga előtt látja Etelt. Egy íicsü olrfstdkr-iett. a trombitáját veszi a kezébe és szelíden lórii ügetni kezdi a fü harmatától: — Adjon Isten. Eiel. Megint hallgatnak mind a kelten. — Hol jársz itt? — Édes apámnak viszek ebédek hát csak megnéztem. —- Ühüm. — Haragszik rám? — Nem én. — No, nézzen mán idő! — Minek* Erre nagyott létekzettek nund a !r \ leány felkelt és tétova, csöndes hangon, min ha magának beszélne, köszön: — Isten áldja... Gál András felriad esd ve: ■ — Ülj le még egy kicsit. Aztán ülnek szótlanul soká. Kezébe veszi a leány kezét, simogatja, dörzsöli, de nem mer rá­nézni. A virágok össze vigyorognak és a frn han­gosan grák U a fészkét rakó gerle. — Eredj haza, Elei, majd este szói ériek az édes apáddal. fókony hatással lenne a hasonló jutalmazás s ezt a „Segíts magadon, az Isten is megsegít" elve alapján a magyarságnak kellene magának megva­lósítani. Meg kell teremteni egy nagyobb nem­zeti alapot a kultur értékeink jutalmazására! Mi­lyen szép volna, ha az év egy bizonyos napjára mi is azt irhatnók, hogy íróink, kulturtényezőink elismerést és pénzjutalmat nyernek a lefolyt év­ben kiadott könyveikért, színészi, zenei, előadói stb. munkájukért. Mennyivel nagyobb kedvvel dolgoznának hulturértékeink, — nem' a jutalom­ért, de abban a tudatban, hogy nem árvák, hogy a magyarság vezetői legalább is gondolnak rájuk s szeretik őket. Addig azonban, amig az állam csak az I. osztályú polgárait tünteti ki, részben a kisebbség pénzéből is, ez a jutalmazó nap, ez a „Stichtag" — lehet karácsony, lehet újév, vagy nagypéntek, csak nem október 28-ika. ! D |il jfl M1 ÜT éSetbistositétársaság fiókigazgatóság Szlovenszfcó részére, j :! fr B BRATISLAVA, Lorencova terána 17. í Minden modern rendszerű élet biztosítások. ív* | I 0VmmatramnnMmczi/wrMMí^Timnrivmj:iKmc..-!iZ'SS*. ..mmmnmmmmm 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom