Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-28 / 271. (1309.) szám

^ar<IAT-7V\A<^»AJl.-HtRT>2CI> 1926 november 28, vasárnap. gára. de ka-’ön.íjsen r~ánk» a kisebbségben élő mgyársa.gra nézve, mert egyúttal kifeje­zőié annak, hogy számnuklioz 'és teherviselő k ép e>>ségühikhöz arányi tva részesülünk-e an­nak ki ad ás tét elé i be n. A költségvetés még' a múltat tükrözi Tudjuk nagyon jól, hogy a költségvetés nem az elmúlt egy-két hónap munkája, mert hisz az alapjaiban még a múlt év­ben íektettetett le s így azon végig­vonul az akkori szocialista befolyás alatt álló kormány iránya, .■e ennek figyelembevételével sem érezhe­tünk megnyugvást azzal szemben, mert né­zetünk szerint ennek dacára lett volna mód úgy a -magyarság, mint az összlakosság ér­dekeinek a nemzeti és osztályszempontokát mellőző figyelembevételére. A költségvetés bevételei jórészt a még elfogadandó adóreform alapján épülnek fel, mely más hibái mellett kirívó igazságtalan módon terheli meg a polgári osztályt, a kis­iparost, a kisgazdái és a kereskedőt akkor, midőn a jövedelem adómetes minimumait ezekre vonatkozólag a fixfizetésüekkel szem­ben sokkal alacsonyabban állapítja meg, holott a jövedelemadó mellett ezek a foglal­kozási ágak annak többszörösét fizetik még kereseti adóban és annak pótlékaiban. A költségre lésnek ezen leendő adórefor­mon való felépítése annak egyik jóvá nem tehető hibáját képezi. A magyarság szempontjából sem elégít ki bennünket a költségvetés, mert nem látjuk abban eléggé dotálva jogos kultur- és gazda­sági szükségleteinket s nincsenek feltétlen biztosítékaink arra, hogy azokban a tételekben, melyek az összlakosság különféle igényeinek a ki­elégítését célozzák, a magyarság meg­felelő módon részesül. „A kisebbségekkel szemben oSyan pslitikát kell folytatni, fcpgy ások itthon érezzék magukat** A kormány bemutatkozásaikor annak elnöke kijelentette, hogy a vezetése alatt ál-ló kormány az egyenjogúságot minden vonalon gyakorlatilag is meg akarja valósítani. Az egyenjogúság meg­valósulása természetesen a magyarság eddigi sé­relmeiknek és a gazdasági és nemzetiségi megsem- m'lsibésére irányuló törekvések megszűnését is je­lentette volna. Azóta a különböző cseh és szlovák pártok ré­széről is hangzottak el — még pedig hi\ atalos for­mában — ilyen kijelentések. Az idők változását jelenti és talán reményt jelent a jövőre, hogy a költségvetés tárgyalásánál Myslivec képviselőtár­sam, a cseh néppárt tagja, úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségekkel szemben olyan politikát kell folytatni, hogy azok itthon érezzék magukat, hogy polgártársakként élhessünk egymás mellett.44 ügyanúsaik ezt a gondolatot fejezi ki Sláviik képvi­selőtársam, mikor egy konkrét dologra a földre­formra vonatkozólag azt. mondja, hogy: magyarokat és németeket is földhöz kell juttatni." Elismeréssel kell ezért adóznom Sláviik kjéprieelő- társamnak, aki eddig, tudtommal, nem ezt az ál­láspontot képviselte s akivel egy előbbi felszólalá­som alkalmával épp a magyarságot mellőző feüd­birt.okreform miatt erős összetűzésem volt. Ha az egyenlőség elve a magyarsággal szem­ben érvényesülne, akkor megszűnnének mind­azok a sérelmek, amelyeket kifogásoltunk, amelyek ellen a legélesebb harcot folytattuk s természetes, hogy nemcsak lehetséges lenne, hanem kötelességünk is volna a magyarság ér­dekében azt a kormányt támogatni, amely ezt valóra akarja váltani. Ezt a meggyőződősimket a múltban som rejtettük véka alá s most. sem csinálunk titkot belőle. Ezt a célt szolgálttá az a lépésünk is, hogy a kormány elnökének átnyújtottuk — nem szolgálatokért ki­váltságokat kérő, hanem az egyenlőség elve alap­ján törvényekből folyó — a magyarság minden egyes társadalmi rétegét szolgáló kívánságainkat, követeléseinket. Tudtuk, hogy ezért az állásfoglalásunkért számtalan, nemcsak politikai tevékenységünkét, hanem egyéni becsületünket is érintő támadásban lesz részünk. Tudtuk, hogy ezért mega'lkuvassal, elvek feladásával, jogokról, való lemondássá] s ha talán nem is nyíltan, de hátunk megett talán miég r áss zabbal is megvádolnak miniket Tudtuk, hogy kortedkedéenek fogják nyilvánít ani fellép-lsünket, amelyet a választók megnyerése céljából a tett Ígéretek egy részének beváltása fejében leszünk. Elveinkből fii nem adtunk, de a politikusnak a lehetőségeket és «9itsigszerISségeicet sohasem szabad figyelmen kívül hagynia Nos, igen tisztelt Nemzetgyűlés, mi eze­ket előreláttuk és számoltunk velük, ezt könnyen tehettük, mert lépéseinket nem a pártérdek vagy az egyéni dicsőítés utáni vágy vezette. A mi hitvallásunk az. hogy a párt nem lehet cél, a párt nem egv mindeneken felül álló valami, hanem csak eszköz cél­jaink megvalósítására. A párt képviselőinek sem szükséges te­hát olyan fenegyerekeknek lenni, hisz ez a nemzetre káros is lehet akik ha valahova menni akarnak, ha valamely célt el akarnak érni, akkor toronyirányt, árkon-bokron át fejjel a falnak is szaladva menjenek. Ezt nem tehetik meg, annál inkább sem, mert ez nemcsak személyükben történik, hanem nemzetünk tagjainak ezreit is magukkal vi­szik s igy értük felelősséggel tartoznak. Et hazardőr, egy kártyára mindent feltevő poli­tika volna, melyet megtehet egy ember a maga személyére nézve s életét is odadob­hatja de nem teheti meg az, aki számol az- zal. hogv e lépésével nemzetét károsíthatja, vagy annak életét is veszélyeztetheti. Mi. kik nemzetünk képviséletét vállal­tuk, felelősséggel tartozunk a nemzet­nek s a tudat fogja lépéseinket minden­kor Irán vita ni tekintet nélkül arra, hogv ez mindenkinek a tetszésével talál­kozik-e vagy nem. A magyar nemzet évszázadokon át elvf politikát folytatott szóval és karddal s bár; az sok becsülést, dicsőséget szerzett neki, mégis sokszor csak kárát látta annak mert míg szomszédai, akik a lehetőségekkel szá­mollak, erősödtek; mi minden dicsőségünk mellett sokszor csak pusztultunk és romlot­tunk. A harcok és a halhatatlan hősök emléke még akkor is szent, ha a romlást hozták a nemzetre, de énpen olyan nagy a tör­ténelem távlatából a nemzet ama féríiai- nak a munkája, akik korukban sok táma­dásnak és írvaimsőiásnák voltak kitéve, mikor okosan és józanul fogták meg a nemzet érdekeinek a munkáját, de a le­hetőségek figyelembevételével szolgál­ták nemzetük érdekeit. De mi mégis ezt az utat választottuk, mert a mai v;szo- nyok között azt látjuk, hogy nemzetin­ket legjobban i?v s»o1géJhatjuk< Elv fel­adásról megalkuvásról szó sincs, de meg akaróik valósítani azt, amit lehet s meg akarjuk menteni azt, ami menthető, mert vannak értékeink, melvek talán a magyarság fenmaradásónak magváí hordják magukban, melyeket, ha ma nem biztosítunk, holnap talán már örökre el­vesztek a magyarság számára. Füveink­ből fel nem adtunk, de a politikusnak a lehetőségeket és szükségszerűségeket so­hasem szabad figyelmen kívül hagyni. Orosz fogságban volt idő, amikor takar­mányrépával készült falat kenyéren és fel nem ismerhető magokból főtt valamin él­tünk megettük, mert nem volt más lehető­ség. megettük, mert a szükség parancsolta. Ugyan mi történt volna velünk, ha elvi ál­láspontra helyezkedünk s azt mondjuk, en nem kell, mert nem embernek való, mert. ezzel lemondunk emberi mivoltunkról, mert ezzel feladjuk a jobbhoz való jogot? Bizony, szépen eltakartak volna bennünket a szibé­riai homokban. Egy nemzet sem mondhat tehát le arról, hogy a lehetőségekkel szá­molva megszerezze magáinak azt ami élete fentartására szükséges, még akkor sem, ha talán jobb több illetné. Ez azonban nem je­lentheti és sohasem jelenthette azt, hogy W a lless Jenő MUHAR BEÁTA Regény (5) Som Mihály arca eltorzult a fájdalomtól, mi­kor ezeket a szavakat mondta. Szemei most is megteltek könnyel és ő hagyta, hogy a könnyek kicsorduljanak a szeméből, végig peregjenek az arcán és szalkállán. Tágra nyitott szemekkel bá­mult maga elé, aztán mégis a szemeibe nyúlt fes­tekes ujjaival és széjjel morzsolta a könnyeket — Mondd, Mihály, nagyon szereted azt a leányt? kérdezte meghatottságtól remegő hangon Borz A dór. —- Kimc.,** atatlanul szeretem és kimondha­tatlanul szenvedek miatta. —• Miért nem irod hát oda a nevedet arra a százezer koronás váltóra? — így talán még se szabad beszennyezni a leányt, magamat és szerelmemet. — Ha azt hiszed ,hogy a leánytól függ a bol­dogságod, ird alá a váltót. Elkövettek már ennél jóval csúnyább tetteket is, hogy megszerezhesse­nek maguknak valakit, aki nélkül "nem tudtak élni. Neked a leány kell, az apának pedig a száz- fzer korona kell. És minthogy az apának épp oly fontos a pénz, mint neked a leány, az apa úgy szerzi meg a pénzt, ahogyan módjában van. Ne okóskodj és ne moralizálj. Képzeld el, mily ret­tenetes a leány helyzete a szülői házban. ő rá gondolj és ne magadra meg a szerlemed mocsok- íalanságára. Kérdezd meg tőle, mit akar inkább: otthon szenvedni, vagy melletted a boldogság de­rűjében fürödni. És ha azt feleli, hogy ő inkább akarja a szenvedést, mint egy kis erkölcsi áldo­zat árán a boldogságot, akkor állj ellen az apá­nak és tarts ki erkölcsi filozófiád mellett. — Azt hiszed, hogy a leánytól kitelnék, hogy a boWí/uágot ily eszközökkel szerezze meg ma­gának? irha. soka. Én jobban ismerem őt. Bizo­nyos. hogy tiltakoznék ellene, ha én elfogadnám az apja ajánlatát. Kedves Mihály, ne előlegezz ilyen erkölcsi felfogást senkinek. Kérdezd meg mit akar és csak azután mondd, hogy ismered az erkölcsi nézeteit. — Még kérdezni sem merem őt. Azt hiszem, magáta kérdést is durva sértésnek venné. Oh, te nem ismered őt. És azt hiszed, hogy én beléje tudtam volna szeretni, ha nem láttam volna, hogy mily tisztán és nemesen gondolkozik az ilyen kér­désekről? Ez a tisztaság az alapja az én szerel­memnek és én hiszem, hogy ő megmaradt olyan­nak. amilyennek ezelőtt ismertem. Som Mihály szemeiben megint felcsillogtak a könnyek. Borz Andor megilletcdve nézte szen­vedő barátját és a könnyek láttára neki is össze­szorult a szíva Együtt szenvedett barátjával s ha nem is értette egészen, hogy miért szenved vala­ki ennyire, ha egy aláírással megszabadulhat fáj­dalmaitól, a fájdalmat mégis eleven valóságnak vette s most már csak azt látta, hogy itt nagyon szenved valaki. Mindegy, hogy miért, nem fontos, mi okból s mellékes, hogy meg is szabadulhatna szenvedéseitől. Más megszabadulhatna, ő nem. S mert ő ilyen, a szenvedéseit nem szabad más szemmel nézni és máshogyan elbírálni, mint bár­mely más szenvedést. A fájdalom különben is mindig valami egyéni. Som egyénisége olyan, hogy benne a fájdalom ilyen forrásból táplálko­zó. Az egyénisége a katasztrófája, mint ahogyan más valakinél az egyéniségen múlik az ő boldog­sága. Percekig ültek igy egymás mellett némán, szótlanul. Mindegyik a maga könnyeinek fátyolén keresztül nézett maga elé s ahogyan egész szivük­kel átengedték magukat a fájdalomnak, úgy lát­szott, mintha jó] esnék nekik, hogy szenvednek. Mikor Som Mihály észrevette Borz Andor sze­meiben a könnyeket, szive mélyéig megrendült a meghatottságtól, de ebben a megrendülésben volt valami idegenszerü, titokzatos érzés is. Ahogyan a karosszékben ült, balkönyökét térdére támaszt­va, fejét a könyöklőkar öklére nyaklózva és hívo­gatta, maga ellen uszította és magára szabadította a fájdalom-tenger minden hullámait, ebben a po- seban nem úgy festett, mint aki szembenéz a ten­ger hullámaival, hanem mint aki egy fürdőkád langyos vizével álmosilja el zaklatott idegeit. Borz Andor megelégelte ezt a fájdalmas han­gulatot, amely fagyos volt, mint. ősszel a hajnali köd. — Van még valami m oda ni valód? kérdezte Somtób — A leány fényképeit akarom még megmu­tatni, hogy ráismerj az ablakban. Som kinyitotta a diófakazettát és kiszedett belőle egy csomó fényképet. Oda terítette Borz Andor elé, aki a képek fölé hajolt és egymásután megnézte valamennyit. Som Mihály folyton Borz arcát figyelte és leste a hatást, amelyet a leány képei keltenek. Az volt a benyomása, hogy Borz­nak tetszenek a képek. Borz menni készült. — Isten veled, Mihály. Remélem, hogy hol­napután jó hireket küldhetők. Jó lesz, ha itthon tartózkodói, hogy idejében értesülj az esemé­nyekről. A két barát megölelte egymást. Som Mihály elfordította a fejét és ebből Bors Andornak tu­domásul kellett venni, hogy barátja megint könnyezik. Som lekisérte barátját. A lépcsőházban hir- leten eszébe jutott Borzuak valami még. — Mihály, meg se mondtad, mi a leány neve. — Muhar Beáta. A kapuban elváltak. Borz Andor hazasietett á húgához, Som pedig visszament a műterembe. III. Borz Andor reggel nyolc órakor elutazott. Som Mihály tiz órakor kisietett barátja lakására, hogy meggyőződjék, vájjon csakugyan elutazcWUe. Be- csöngelett, de az ajtó nem nyílt ki. A második csöngetésre a szomszédos lakás konyhájából ki­dugta fejét a szakácsné. — Nincsenek itthon. A kisasszony a piacra i ment. Már egy órája, hogy oda van. Ide ment csak a közeli piacra, már itthon is kéne lennie. — Köszönöm, majd az utcán megvárom. Som Mihály fel és alá sétált a kis bérvilla előtt, amely egy kert közepén állott platán- és kőrisfák között. Negyedóra múlva megérkezett Ella. A leány bizonylalan szemekkel mustrálta Som Mihályt. Egyszer-kétszer látta már őt, de az évek előtt volt, amikor Som még nem viselt bősz- szu szakállt. — Kezeit, csókolom, Ella kisasszony. Ugv lá­tom, nem ismer rám. A hang Ella emlékezetében felfrissítette Som Mihály képét. Most már ráismert és mosolyogva viszonozta a köszöntést. — Jó -eggelt, Som ur! Ilyen korán? Talán csak nem a bátyámat keresi. — De igen. — Ma reggel elutazott. — Hát mégis! ■ — Igen, elutazott. Kegyed tud róla? — Tegnap délután együtt voltunk. Említette, hogy Odesszába utazik. — Igen, Odesszába. Mit szól hozzá? — Én igyekeztem lebeszélni erről az útról, de ő nem tágított. — Borzasztó, hogy valaki ilyenkor utazzék Odesszába. Nem tudja Som ur, hogy mi van e mögött az utazás mögött? Nekem nem árult el semmit, igaz, hogy nem is igen kérdeztem őt- Tüdja, nekem gyanús egy kissé a dolog. — Miért? — Reggel, mikor ruháit kivittem, porolás közben egy levél esett ki a kabát belső zsebéből. A levél borítékjára az volt ráírva: „Az én Beá­támnak". Nincs valami szerelmi históriával össze­függésben ez az utazás? — Nem tudom Ella, igazán nem ludom. És visszatette azt a levelet a bátyja zsebébe? — Hogyne! Nein tudja miféle levél ez? Meg­vallom őszintén, a levél csak eleinte tűnt fel gya­núsnak. Amikor láttam, hogy az teás a levél bö- ritókjáu nem az Andor írása, megnyugodtam. Mert oly félelmesen hangzott, mikor elolvastam a címzést: Az én Beátámnak! ügy hangzott, mint az utolsó Isten hozzád. — És milyen volt Andor az elutazás előtt.? — Elég nyugtalannak látszott... Som ur, maga tud valamit, hogy ennyire érdeklődik. — Furcsa, hiszem ha tudnék valamit, akkor nem kellene érdeklődnöm. — Dehál miért jött ki ilyen korán. Még sose járt nálunk ilyenkor. (Folyta íjuk) r K. OnmíaV r;nnn Q7nVQP<TP arra> ^ogy 2y°mor' és hátbántalmai miatt állandóan szenvedjen, amikor kör. * -hí).^5 tudomásu, hogy a világhírű és mindenki által legelsőnek elismert iGMÁNDi keserűviz azonnal megszünteti a rendszerint fenti bajokból eredő' fejfájást, csökkenti a vérnyomást az ágyban és meg­gátolja az érelmeszesedést Emésztési zavaroknál éhgyomorra már fél pohár langyos IG M A N DI keserűviz elegendő.->oaí kis én nagy üvegben. Szétküldé i hely: Igmándi keserűviz forrás vállalat Komárom. Árjegyzék ismétetaddknnk kívánatra bármentve. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom