Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-27 / 270. (1308.) szám

1926 november 27, szombat. „Uj törvénykönyvet az uj emberiségnek!" Raetbe professzor az elmebajok uj büntetőjogi jelentőségéről Egyik múltkori számunkban ismertettük a német büntetőtörvénykönyv gyökeres átváltozta­tására vonatkozó törekvését és jeleztük, hogy az uj törvénykönyv megalkotásával a jogász mellett egyenrangú szerepet fog vinni a pszichiáter, az idegorvos. Ezzel kapcsolatban ismertettük Raeeke frankfurti professzornak, a világhírű né­met pszichiáternek érdekes közleményét, amely­nek első részében a bűnöző fogalmát tisztázta. Bűnök — évszakok szerint Cikkünket azzal fejeztük be, hogy a bűn amerikai felfogás szerint elsősorban társadalmi betegség. Ezt a tételt Raete teljes egészében alá­írja és érdekes törvénybeli összefüggőségre mu­tat rá. — A bűnügyi statisztikából kiviláglik, hogy télen a tulajdon elleni bűnesetek mutatnak sza­bályszerű emelkedést, nyáron viszont a szekszuá­lis és erőszakos bűncselekmények. Nyugtalan po­litikai időkben, mint például a háború és forra­dalom tömegmegmozdulásai között járványsze- rüen terjed a bűnözés. Araikor a blokád követ­keztében Németországban megdrágult az alkohol, jelentős mértékben csökkentek a szekszuális bűn­cselekmények. De attól a pillanattól kezdve, hogy a nehéz alkoholtartalmú italok előtt szabaddá vált az ut, ismét hatalmas emelkedés mutatkozik. Ezután a jeles pszichiáter rátér arra, hogy milyen álláspontot foglal el a bűn nagy problé­májával szemben a modem tudomány. — A modern pszichiátriának egyik legfon­tosabb kutatóeszköze az antropológia és az utóbbi időben mindinkább veszi igénybe a lélektani kutatást, az antropológiai mérések fontos módsze­reit. Különösen Kretschmer híres könyve, a test­alkat és a jellem összefüggéseiről adott hatalmas lökést az ilyen összehasonlító vizsgálatoknak. Kretschmer arra törekszik müvében, hogy a testi és lelki struktúra között bizonyos összefüggése­ket kutasson ki. A „kövér" és a „sovány" elmebeteg Vizsgálódásai során eddig két főtipust tudott megkülönböztetni: A pyknikus és a sizoid típust A pyknikus (a sző a görög „pyknosz“-ből — „kö­vér" ered (középtermetű, szélesarcu, rövid, eres- nyak u, hajlamos az elzsirosodásra és a kopasz­ságra. Lelki konstrukcióját a jószívűség és a tár­sas élet szeretet© jellemzi. Egyszer puha és me- lanchólikus, majd vidám és tüzes. Ha lelkileg megbetegszik, majdnem mindig búskomorság, vagy más mániákus betegség támadja meg. Vele szemben áll a sizoid típus. Szikár, raagasterme- tü, csontos, szögletes és a fejét sűrű, szőrme- szerű hajzat fedi Természete is egészen más, mint a pyknikus emberé. Nem melegszívű, kedé­lyes ember, vagy vidám élvező, hanem hideg, zárkozott természetű, kimérten számitó, egyszer brutális, máskor pedig maró iróniája. Lelki be­tegségei többnyire sizofrénikus, elindulásig fej­lődő pszichózisok. Vizsgálataink szempontjából elsősorban az a fontos, hogy a pyknikus ember állítólag könnyebben illeszkedik be a társada­lomba, mint a sizoid, aki könnyen kapható a társadalom elleni küzdelemre. Ezeket a megálla­pításokat megkísérelték a bűnözőkre is alkal­mazni, néhol általánosítva, de sok szempontból nem alaptalanul. Izgékony, ingatag, sóvárgé... E ponton kapcsolja bele fejtegetéseibe Raethe a pszichopátia fogalmát, mely ezentúl döntő szerepet fog játszani a német törvény­kezésben: A tökéletes szellemi egészség és az elme­betegség között terül el a pszichopatológikus je­lenségek hatalmas területe. Mindeddig csak felü­letesen határoltuk el egymástól a különböző ÍŐ- tipusokat Ezek a következők: a tulizgékony pszichopaták, az ingatag jellemuek, a betegesen sóvárgók, a fantaszták és az antiszociális embe­rek. Ezeknek a különböző típusoknak leglénye­gesebb tulajdonságait a következőkben, próbál­juk meg röviden vázolni: A tul’zgékonyak kora ifjúságuktól kezdve kel­lemetlenül mozgékonyak, szeszélyesek, hangula­taiknak ellenállás nélkül rabjai, könnyen inge­relhetők és adott esetben nem tudnak uralkodni magukon. Ha felnőnek, rövid időn belül össze­ütközésbe kerülnek a társadalommal és különö­sen erőszakos bűncselekményekre válnak haj­lamossá. Az úgynevezett ingatagok, sokkal köny­n.yebben alkalmazkodnak életviszonyaikhoz, a nevelés munkája elé alig tornyositanak akadá­lyokat. Inkább egyéni ösztöneik hiánya tűnt fel fiatal korukban, de ha felnőnek és kellő felügye­lt t nélkül teljesen megbízhatatlanoknak mutat­koznak, az életben nem tudnak elérni semmit, e'-yre lejjebb csúsznak a szociális létrán. Ebből a: csoportból származnak a visszaeső tolvajok, a csavargók, a kitartottak és a prostituáltak. Azok, akiket sóvárgóknak neveztek el, életük során az agy mérgeinek válnak rabjaivá. Ebből a csoport­ból teremnek az alkoholnak, a morfiumnak és a kokainnak áldozatai, de rokonaik a szekszuális bűnösök is, különösen az olyanok, akiket per­verz hajlamaik aljasitanak a bűnözésre­A nagystílű fantaszta Talán a legérdekesebb csoport a fantaszták csoportja, amelyről a következőket mondja Raetbe: —• A fantasztáknál már gyerekkorukban fel­tűnik, hogy képtelenek a ténylegesen átélt és a csupán elképzelt között határt szabni. Már gye­rekkorukban hajlamosak a teljesen céltalan ha- zudozásra, a hencegő nagyképűségre és lassan- íassan tervszerű csalással alakulnak át tervsze­rűen dolgozó csalókká. De mindig megfigyelhet­jük ezeknél az embereknél, hogy mint a jó szí­nészek, teljesen beleélik magukat költött szere­peikbe és maguk is elhiszik a hiúságuknak hí­zelgő hazugságokat. Ezek között az emberek kö­zött találjuk a legveszedelmesebb szélhámosokat, akik meggyőzve hatnak áldozataikra és pedig azért, mert maguk is meg vannak győződve ha­zugságuk valószerüségéről. Az antiszociálisok csoportjába sorozottak emlékeztetnek leginkább Lombrozo bűnöző tí­pusára. Gyermekkorukat ijesztő bűnöző tenden­ciák jellemzik, a leggonoszabb csínyeket követik el, szenvedélyesen kínozzák az állatokat, a hű­ségnek, a bálának, a részvétnek, a szégyennek, a bünbánatnak és a becsületnek legprimitívebb szokásait is nélkülözik, minden nevelési kísérlet, jutalom vagy büntetés meddőnek bizonyul és ha felnőnek, nincs nagy bűn, amelytől visszaret­tennének, mert csak a bűnben találnak kielégü­lést. Ezek a társadalom javíthatatlan vadállatai, akiket a közönség érdekében ártalmatlanná kell tenni. Uj törvényt! Alapvető jelentőségű megállapításaiból a következő gyakorlati konzekvenciát vonja le a frankfurti tanár: — A krónikus bűnözők ellen irányuló év­százados küzdelem mindig abból a téves hitből indult ki, hogy minden ember egyforma lelkületű és egyformán képes ellenállni a bűn csábításá­nál^. Még mai törvénykönyvünk is csak teljes be- számitíatóságot, vagy az elmebetegség által indo­kolt beszámithátatlanságot ismer. A büntetés minden egyes bűnöző számára egyforma és ugyan­az volt És igy természetes, hogy nem érhette el egyetlen célját, a társadalomba való beillesz­tést, a nevelést. Egy bizonyos idő elteltével min­den bűnös előtt megnyílt a korlátlan szabadság. A bűn és bünhődés misztikus elképzelését vet­tük törvénykönyveink alapjául, ahelyett, hogy a bűnözők lelki sajátságainak megismerésére töre­kedtünk volna. A törvénykönyveknek rugékony- ságot teljesen nélkülöző paragrafusrendszere teljes fiaskót vallott. Az uj emberiségnek uj tör­vénykönyvekre van szüksége, olyanokra, ame­lyeknek nem misztikus meddő elképzelés, hanem a tudományos lélekismeret az alapja. Fény derült a Galilei-pör rejtelmeire Egy német tudós pápai engedéllyel ultravlolett lámpával vizsgálta meg az aktákat — Megállapította, hogy az inkvizió nem hamisította meg azokat — Világi és egyházi tudósok évszázados harcának meglepő befejezése — A P. M. tt munkatársától — Róma, november 26. A Prágai Magyar H'rlap néhány hónappal ezelőtt hirt, adott a hannaui tudományos kutató intézet szenzációs felfedezéséről, az ultravlolett sugarakkal dolgozó, úgynevezett hannaui anali- zislámpáról. Ezzel a lámpával könnyű szerrel meg le- hét állapítani valamilyen okmányról, hogy azt hamisiloUdk-e vagy sem. Az okmányhamisitásnak ugyanis évszázadok óta az a bevált módszere, hogy valamely vegyi szerrel eltüntetik az eredeti szöveget és uj szöveget Írnak a helyébe. Eddig nem volt mód arra, hogy a ha­misításnak ezt a módját ki lehessen mutatni. Most azután a hannaui ultravlolett analizislámpa segé­lyével egyszerű és biztos eljárás teszi lehetővé a kémiai szerekkel eltüntetett eredeti szöveg rekon­strukcióját. Ha ugyanis egy ilyen hamisított ok­mányt átvilágítunk az anal zislámpával, akkor a röntgenlámpa ernyőjéhez hasonló bárium platin- clanür ernyőn zöldesen fluoreszkálva megjelenik az eltüntetett szöveg. A német hatóságok azonnal alkalmazni kezd­ték a hannaui csodalámpát és a kriminológia ed­dig miden egyes esetben hasznát, vette a szenzá­ciós találmánynak. Betüíörcdékek a hamis szövegen Ám az analizislámpa, túl a mindennapi élet praktikus keretein most bevonult a filozofikus tudományok berkeibe és egy szenzációs ered­ménnyel egyszeriben a történészek nélkülözhetet­len segédeszközévé vált. Ez a szenzációs eredmény nem más, mint hogy a hannaui csodalámpával sikerült kétség* bevonhalallanul eldönteni egy olyan pro­blémát, amely körülbelül 300 esztendő óla izgatja a tudományos világot. Kide­rült, hogy az inkviziciós bíróság nem ha~ misuolla meg a Gelilei-pör aktáit. Ezek az akták évszázadok óta a vatikáni le­véltárban pihennek. Természetesen, csak elismert i tudósok kaphattak engedélyt azok megtekintésé­re. így láthatta meg 1801-ben Wohlwill, a híres német történész, aki azonban már 1870-ben, az aktákról készült fényképmásolafok tanulmányo­zása után kijelentette, hogy ezekben az aktákban három sort meghamisítottak. Amikor megtekin­tette az eredeti aktákat, ez a meggyőződése csak erősbödötf, mert a kérdéses három sor szövegének betűi közt elmosódott belülöredékeket vélt látni és ebből arra következtetett, hogy eredetileg má­sik három sor volt ezen a helyen és azt eltüntet­ték, hogy odahamisitsák az uj szöveget Wohlwill feltevését megerősítette az a körül­mény, hogy annak idején Galilei maga is tagad­ta, hogy ez a három sor ilyen szövegezéssel került az aktákba. A kérdéses három sor jelentősége egyébként kiderült a következőkből: Tudvalevő, hogy Galilei, a XVII. századnak ez a legélesebb eszü, legszellemesebb tudósa volt az első, alti tudományos érvekkel támogatta alá a kopernikusi tant, amely szerint a föld forog a nap körül és nem megfordítva. Mégis mozog a föld Galileit tanításaiért pörbe fogta a pápai in­kvizíció és a pör során börtönre Ítélték. Galilei később kiszabadult a börtönből és hozzálátott élete nagy müvének, „A dagály és apály" cimü könyvének megírásához. Ez a könyv .1 világ leg­szellemesebb tudományos könyve. Galilei ugyan­! is látszólag támadta a kopernikusi elméletet és fonua szerint a régi píolomeusi világrend mellett tört lándzsát, valójában azonban könyve olyan dialógusokból áll, amelyek miközben védik, kifi­gurázzák azokat, akik azt hiszik, hogy a föld fix központ és körülötte forog a nap. Még egy érdekessége a könyvnek, hogy Ga­lilei a legélesebb logikával bízoayitja be a föld forgását, de hamis a kiindulási pontja és igy Galilei nagy elméje megtette azt a páratlan cso­dát, hogy a legkézzelfoghatóbb tudományos igaz­ságot a hamis érvek légiójával bizonyította be. Ki az a Simplicius? Az ekkor már agg tudós imprimáció végett bemutatta művét a pápának, a világosfejü, tu­dományokért rajongó VIII. Urbánnak, aki sze­mélyileg is meleg barátja volt Galileinek. A pápa engedélyezte a könyvet, csupán a címét változtatta meg, Ogyhogy a világ tudományának ez a híres könyve a következő cím alatt jelent meg: „Párbeszédek a két legfontosabb vflág- ■ rendről". A könyv tehát megjelent a pápai enge­déllyel és csak megjelenése után került az inkvizíció cenzúrájának kezébe. Az éleseszö inkvizitor cenzorok természetesen azonnal átláttak Galilei fogásán, tudták, hogy ha ez a könyv a nyilvánosság elé kerül, akkor nem bevallott céljának megfelelően a kopemi- kusl világrendet üti agyon, hanem a ptolomeu- sit, amelyről ez időben úgy vélték, hogy a Bibliával összhangban lévén, elvetése a Szentirás elvetését jelentené Ám a tudós inkvizitoroknak nehéz volt beleköt­niük a könyvbe, miután azt már a pápa engedé­lyezte. Kapóra jött azonban Galileinek egy bak­lövése, amelyet az által követett el, hogy a pár­beszédekben a régi p'olomeusi világrendet egy Simplicius nevezetű szerzetes védte és ebben a Slmpliciusban könnyen rá lehe­tett ismerni Vili. Urbán pápára. A pápa a könyvben nem a legkedvezőbb megvi­lágításban mutatkozott, mert hiszen már maga a Simplicius név is valami olyasfé­lét jeleni, mini manapság a „trolliu, vagy „mamlasz“ kifejezés. A cenzoroknak yégre sikerült elhitetni a pápával, hogy barátja, az ősz tudós, valóban őt figurázta ki a könyvben, amelyet épp ő engedélyezett. VIII. Urbán kénytelen volt engedni a cenzorok fellépésének és igy került pörbe 1633-ban másod­szor is Galilei. Itt felmutatták előtte az első pör aktáit és ebben többek közt az állt, hogy Galilei elismerte, hogy börtönbüntetést kapott, ezenkívül pedig kötelezte magát arra, hogy a kopernikusi világrendről Ő, személy szerint, se pro, se kontra soha az éleibeá nem fog vitat­kozni. Galilei tagadta, hogy ő ezt a nyilatkozatot alá­írta volna, annál is inkább, mert hiszen az in- kvizíciós bíróság nemcsak megengedte, de jóné­ven is vette, ha a kopernikusi világrendet a tu­dósok támadták, már ped'g Galilei, könyve ki­mondott célja szerint, válóban támadta az uj tanítást.. Az ultraviolett lámpa j megvilágítja a titkot A knlhirhistőriából tudjuk, hogy az inkvizí­ció az akták szövegét fogadta el hitelesnek Gali­lei tagadásával szemben és csak a pápa jóindula­tának köszönhető; hogy Galileit az inkvizíció nem Ítélte máglya­halálra; megelégedtek azzal, hogy az ősz . tudós térdenálloa ínegesküdött a feszü­letre, hogy tanításai hamisak, azokat visszavonja. Azóta körülbelül háromszáz esztendő telt el, a világ egyháziaktól független tudományos körei Galilei tagadását fogadták el valónak és az in­kvizíció rovására írták a Galilei-pör aktáinak meghamisítását is, viszont az egyházi körök ter­mészetesen megmaradtak amellett, hogy az in­kvizíció nem hamisiioít, ellenben Galilei a leg­jobb esetben is nem emlékezett már a tizenöt esztendő előtti pör aktáinak minden egyes mon­datára. Az utolsó ötven esztendőben Wohlwill ku­tatásainak nyomán az a felfogás alakult ki, hogy a pör aktáit igenis meghamisították, mig most aztán az elektrofizika legújabb cso­dájával, a hannaui ultraviolett analízis-lámpával Laemell Rudolf dr. a napokban pápai engedéllyel átvilágí­totta a kérdéses három sort és kétségte­lenül megállapította, hogy az inkviziciós bíróság valóban nem hamisította meg a Galűei-pÖr aktáit. Ezzel a szenzációs experimentummal te­hát egyszeriben kétségbevonhatatlan világosság derült egy háromszáz esztendő óta vitás problémára. Londonban labirintust építenek Pénz őfelségének Három évig épül a Bank of England uj palotája — Az építkezési tervei csak húsz felelős ve­zető ember ismeri — A P; M. H. munkatársától — London, november 23. Mindnyájan ismerjük az ókori mithoszt, amely Minotaurusz krétai labirintusáról szól. Ezt a ször­nyeteget embervérrel kellett táplálni és aki egy­szer betette a lábát a szörnyűséges épülettömbbe, az többé élve ki nem került onnan. Olyan pok-ö ravaszsággal volt megépítve a labirintus, hogy a temérdek útvesztőn, ál-uton napok hosszat elkó- doroghatott az a szerencsétlen halandó, aki ide bekerült, de kiutat u >m talált. A Kréta szigetén végzett ásatások igazolni látszanak a monda történeti magvát. De már két­ség sem férhet ahhoz, hogy Egyiptom ősrégi ki­rályai valóban építtettek ilyen labirintusokat, amelyeknek szerkezetét, beosztását a tervező mű­vészen c a király közvetlen környezetén kívül senki sem ismerte. Azokat a szerencsétlen rab­szolgákat, akik a hatalmas épület köveit idehord- ták s palo*'~á halmozták, az építési munkálatok befejezése után a királyi testőrség összenyilazta, hogy ne lehessen senki árulója a labirintus titká­nak. Ez az ókorban általános szokás volt s igy nyilazlák halomra aíokat a gót s gepida rabszol­gákat i«, akik a nagy hun király hármas koporsó­ját valahol a Tisza medrében elásták. Egyiptom­ban a királysírok elhelyezésében s berendezésé­ben is megvolt ez a titokzatosság, nyilvánvalóan abból a célból, hogy' a királyok múmiáját s a ve­lők eltemetett pazar kincseket megvédelmezzók ^ sirrablók elől. Innen magyarázhatjuk meg azt a tényt, hogy Tut-ank-amon eirkamrája évezrede­ken keresztül rejtve maradt a kincsek után kuta­tók s a tudósok élők bár a királyok temetkezési völgyét ugyancsak keresztül-kasul fúrták. A labirintusok építésének pszicho’égiá ja az ókorban, a deszpotizmus korában, könnyen meg­magyarázható. A deszpota féltette életét s távol­tartotta személyét a tömegektől. Hozzá csak a testőrök százain s termek százain át lehetett be­jutni. A Thébében kiásott labirintusnak 3000 terme volt s az épületet a legtökéletesebb mér­nöki művészettel tervezték s építették meg. A modern kornak is van egy despotája: Pénz Őfelsége, a mindenható arany. Nem csoda, ha vé­delmére, őrzésére az ókoriakhoz hasonló labirin­tusokat építenek. Londonban most épül az arany labkinfusa. Olyan féltékenyen őrzik az Angol Bank — Bank of England — uj, belső páncéltermeinek tit­kát, hogy még azok a munkások és szakemberek, akik az uj épület építésénél közreműködnek, sem fogják az angol bank kincseit védelmező vasbe­ton — és acéltömegek labirintusát a maga egé­szében ismerni. Az Angol Bank régi épületeit most bontják la. A bank k meséit ideiglenesen óriási elővigyá- zati rendszabályok mellett másutt őrzik. Most bontják le az ablak nélküli, külső falakon belül épült, belső pénztárépület hatalmas kőtömegeit és a régi páncéltermeket és pincéket. Három évig fog tartani, mig ugyanott felépül a bonyolult és avatatlan számára megközelíthetetlen uj páncél­termek, folyősók és védő falak labirintusa. Angliában, a bank kormányzóját leszámítva, csak húsz fel’éllenQ! megbízható, felelős ember ismeri az uj építkezés teljes tervét, de a többi a munkában résztvevő műszaki szakember és mun­kás csak azt az egyes részletet ismerhet', ame­lyen maga dolgozik, úgy, hogy a bank kincseiuek védelmére szolgáló rendszert a maga egészében a húsz vezető, felelős emberen kívül senki sem fogja ismerni. Már az építkezés mai kezdetleges stádiumá­ban is a legszigorúbban őrzik a titkot. Somra'féle betörőmüvésznek nincs módjában belopózní s ott előzetes helyszíni szemlét tartani. A munkásokra a detektívek egész serege vigyáz. Minden egyes munkás naponta újabb szigorú vizsgálat után jut­hat. csak be műnk ah el vére. Az előmunkások kezed gyében villamos rádiókészülék van, amellyel a legcsekélyebb gyanú esetén mozgósíthatják az Őrséget. f ........ . ~ __ i i i i ?i I I ffioectuú P/aha 11., Jindíisská 16 « szállit'a önnek az igazi kéz­zel varrott budapesti cipőt i '

Next

/
Oldalképek
Tartalom