Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-05 / 251. (1289.) szám

2 1026 november 5, pontok. Sulyos kritika Szlovensskó és Ruszinszkó közigazgatásáról a kö tségvetési bizottság vitájában Svehla miniszfareS^sk az állami tisztviselők helyzetének vég­leges rendezéséről — Ma tárgyalják a belügyminisztérium költségvetését — A ruszinszkól magyar kormánylapok és Franken­berger ügye a bizottság előtt Még mindig nem döntöttek a szenátus elnökségének kérdésében Prága, november 4. A szenátus alkot­mányjogi bizottságának tegnapi ülésén a tárgysorozat szerint a hatodik alelnöki állás­ról szóló javaslatot is tárgyalni kellett volna. A bizottság azonban ennek a pontnak a tár­gyalását elhalasztotta, arra való tekintettel, hogy a referens fontos hivatalos ügyben Prá­gán kívül tartózkodik. A cseh szociáldemokraták megszavazzák az adóreformot? Prága, november 4. A cseh szociáldemo­krata párt képviselőházi és szenátusi klubja •tegnap ülésezett s azon Meissner dr. referált a politikai helyzetről. Elsősorban az adó­reformmal foglalkozott, amelyet antiszociá­lisnak és igazságtalannak tart. Az adóreform, épp úgy, mint az önálló autonóm testületek és községek gazdálkodásának uj rendezésé­ről szóló javaslat, teljesen elfogadhatatlan. A megvitatás folyamán rámutattak arra, hogy az utóbbi javaslat mostani formájában a községi autonómia megsemmisítését fogja jelenteni. •Elhatározták, hogy különböző módosító ja­vaslatokat nyújtanak be a miniszterelnökhöz és a pénzügyminiszterhez és ezen javaslatok elfogadásától teszik függővé álláspontjukat a költségvetéssel szemben. A Lidové Noviny értesülése szerint a két cseh szocialista párt közös tanács­kozás után elhatározta, hogy a költség- vetést második olvasásban el fogja fo­gadni. A Bohemia ezzel szemben azt Írja, hogy ilyen határozatot még nem hoztak, de megvan a hajlandóság ben­nük arra, hogy a költségvetés egyes tételeit megszavazzák. így többek között elfogadják a köztársasági elnök és az elnöki iroda költségvetési tételét. A cseh nemzeti demokraták sziovenszkói jelszavai Nyitra, november 4. A cseh nemzeti demokrata párt Nyútrán ülésezett és a határozati javaslatban többek között követelte Szlovenszkón a hivatalnok- kérdés végleges rendezését, a földreform igazságos végrehajtását, az adóreform rende­zését olyképpen, hogy (könnyítsenek a szio­venszkói adófizetők nehéz helyzetén. Politi­kai téren követeli a kötött jelölő listák törlését s a ezlovenszkói bolseviki agitáció ellen szi­gorú intézkedések foganatosítását. A párt sziovenszkói osztálya a nacionalizmus és demokrácia programján áll s állást foglal mindenféle diktatúra ellen. W83tail»H8UflUMiJlagUaHaOB———M8BMM—BBBaa Prága, november 4. A képiviselőház költ­ségvetési bizottsága tegnap megkezdte a költségvetési javaslat részletes vitáját és le­tárgyalta az elnök, az elnöki iroda,, a tör­vényhozó testületek és a miniszterelnökség költségvei őseit. A vita folyamán Hackenberg német szo­ciáldemokrata kifogást emelt az ellen, hogy a csehszlovák törvényhozók jugoszláviai útja 270.000 koronába került és felvilágosítást kért arról, hogy kinek a rendelkezésére történt az utazás. Kreibioh kommunista képviselő Szilovenszkó miniszte­ri urnáinak a tételét teljesen fölöslegesnek tartja, mert hiszen ez nem más, mint a mi­niszterelnökség fiókja. Követelte, hogy az önrendelkezési jog alapján Szlovenszkónak teljes autonómiát adjanak. Slaviosek cseh nemzeti szocialista vála­szolt Hackenbergnek s kijelentette, hogy a képviselők küldöttségének belgrádi útja a jugoszláv nemzetgyűlés prágai látogatásának volt a viszonzása s azt a ház elnöksége a pártok kívánságára rendezte; a küldöttség egyes jugoszláv városoknak az állam számlájára ajándé­kokat adott és az államkincstár fedezte az útiköltséget. A költségvetéshez hozzászólt még Patzel né­met nemzeti szocialista, Bólém kommunista, Burival cseh nemzeti szocialista, továbbá Hlonba kommunista és Kalina német nem­zeti párti képviselő. Ezután szólásra jelentkezett Svehla mi­niszterelnök, aki rámutatott arra, hogy az állami kiadások a háború óta sokkal nagyobbak, mint békében voltak, mert főleg a szociálpolitikai terhek viselése tekintetében Csehszlovákia vezet az ösz- szes államok között. Ami a tisztviselőkérdést és a tisztviselők el­bocsátását illeti, a kormány erre egy külön bizottságot alakított. Munkájának eredmé­nyeképpen rövidesen várható a szisztemati- zálás végrehajtása.. Ami pedig a vita folya­mán elhangzott többi tárgyi kifogásokat és kívánságokat illeti, kijelentette Svehla, hogy valamennyit pontosan felül fogja vizsgáltatni s a lehetőség szerint honorálni. Üdvözölte a költségvetési bizottság tag­jainak komoly kritikáját és fölkérte a bizottságot, hogy a jövőben is ilyen szellemben dolgozzanak. A mai ülés A ma reggel 9 órakor kezdődő ülésen folytatták a költségvetés részletes vitáját. A belügyminisztérium költségvetésének előadó­ja, Rypár cseh néppárti képviselő volt, aki kiemelte a minisztérium takarékoskodó irány­zatát. Az előadó ama kívánságát juttatta ki­fejezésre, hogy a belügyminisztérium a legrövidebb időn belül nyújtsa be az egyesületekről és a a gyülekezésről szóló uj törvényjavaslatot, amelynek az eddiginél sokkal liberálisabb- uak kell lennie, de viszont a nyilvános és bi­zalmas jellegű gyűlések védelmét az eddigi állapotokhoz képest fokozottabbá kell tennie. Rypár ezután kérdést intézett a minisz­terhez, hogy bevált-e a sziovenszkói uj zsupabeosztás? Ezután megindult a vita, melynek első szónoka Patzel német nemzeti szocialista vo Patzel német nemzeti szocialista kifejti azt a véleményét, hogy a közigazgatás még mindig a régi rendőrállam vágányain halad. Erre vall az a tény is, hogy a belügyminiszté­rium az állam rendőrség részére a jövő évre nagyobb összeget követel, mint amennyi az ez évi költségvetésben volt Arról értesültünk — mondja Patzel — hogy a rendőrség fascista szervezetek ja­vára kémszolgálalot teljesít. A belügyminisztérium szociális céljaira vi­szont nagyon csekély összegeket irányoztak elő. A szónok élesen állást foglal a politikai hatóságok által végrehajtott nyelvrende­let ellen, amely a lakosság fölösleges zaklatására vezet. A közigazgatás általánosságban tullassu és ezért gyors reformra szorul. A ruszinszkó! magyar kormánylapok Svoboda cseh szociáldemokrata a köz- igazgatás kérdésével foglalkozva, főleg Szlo- venszkó és Ruszinszkó közigazgatásának gya­korlatát bírálja. Részletesen foglalkozik a ru- szinszkói sajtóviszonyokkal — Van ott két magyar napilap — úgy­mond — melyek nem igen csinálnak jó reklámot az államnak, a hatóságok azon­ban mégis szubvencionálják őket. Követeli, hogy a ruszinszkói hatóságok e te­kintetben elővigyázatossabbak legyenek. Ru- szinszkóbaD még igen sok dolog vár földerí­tésre. Ilyen a Frankenberger esete. Hodzsa 1923-ban Ruszinszkóba küldte Frankenber- gert, Jóllehet Frankenberger onnét 1921-ben már szégyenteljesen távozni volt kénytelen s ellene fegyelmi eljárást indiiotlak. Frankenbergernek első kiküldetésekor a m- szinszkói közélelmezést kellett volna meg­szerveznie, de váratlanul visszahívták s az el­lene megindított fegyelmi eljárás eddig még nem fejeződött be. Fölhozza, hogy Ruszin- szívóban állami erdőket adtak el egy külföldi társaságnak s ezzel az állam óriási vesztesé­get szenvedett. Hackenberg német szociáldemokrata ki­fogást emel az ellen, hogy a többségi pártok a vitában nem vesznek részt és csupán az ellen­zéki pártok kritikáit hallgatják meg. Fölösle­gesnek tartja, hogy újabb rendőri hivatalokat létesítsenek. Burival cseh nemzeti szocialista a csendőrség átszervezésének kérdésével fog­lakozik s követeli, hogy a hatóságok a német barkókat is kötelezzék az államnyelv haszná­latára. Ezzel az ülést félbeszakították. Csak a jövő év nyarán lesznek betegsegéiyzőpénztár: válasz­tások Prága, nov. 4. A népjóléti minisztérium eev törvényjavaslaton dolgozik, aníelv a munkásbetegsegélvző pénztárak vezetőségei­nek ideiglenes kinevezésére vonatkozik. A szociális biztosításról szóló törvény ugyanis ezt teljesen figyelmen kívül hagyta. A nép­jóléti minisztérium javasolja hogy a funkcionárusokat a kormány nevezze ki s ezek névsorát mindössze véleménye­zés végett mutassa be az érdekelt kor­porációknak. A szociális biztosítás köz­pontja viszont arra törekszik, hogy a funkcionáriusok kinevezési jogát a maga részére biztosítsa mert. érvelése szerint, ez az ő autonóm hatáskörébe esik. Ami a munkásbiztositóknál az ui válasz­tásokat illeti, teljesen kizárt dolog, hogy azo­kat még ez év folyamán megejthessék. A hivatalos körök azzal indokolják a haloga­tást. hogv előbb az önálló mezőgazdasági be- legsegélvző pénztárakat kell megalakítani, ezek pedig csak a iövő esztendőben kezdik meg működésüket. Csak ennek a kérdésnek és még egvéb részletkérdéseknek elintézése után várható a tisztuiitások kiírása. A mun- kásbetegsegélvző pénztári választásokra ezek szerint legkorábban a iövő év májusában vasrv júniusában kerül a sor. xx Kinek kell Kis Brchni? A földbirtokos­nak, gazdának, erdésznek, madárkedveiőnek, va­dásznak, állattenyésztőnek, tanárnak, egzőtikus or­szágok bámuló,jámk stb. stb. Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye 15 — Oh! Gyere Júlia! Ez hallatlan! — si- pogott a megsértett és megragadta a lány ke­zét. Gábor nyugodtan folytatta: — Jegyezze meg Juliska, amit már sok szór mondita/m, hogy a céhmester lánya ne alázza meg magát velem! Nem vagyok én hozzáillő! Ha pedig szerelemről van szó, ak­kor Lehet nekem százszor is a oébmester lá­nya, akkor is akkor ölelem meg, amikor aka­rom s akkor, ha szeretem! A lány sirvafakadt és szőke, nagy fejét az öregasszonyhoz bujtatva ment tovább. Gá­bor megsajnálta. Utánuk szólt s a lány vissza­jött a falhoz: — Tudja-e Juliska, ki vagyok én? Hon­nan jöttem én? Hogy érdemes-e miattam tö­rődnie? Én vagyok a mesebeli elvarázsolt ártánydisznó s csak időm leteltét várom, hogy visszavarázsoljanak azzá. Mert ha a mesebeli herceget ártánydisznóvá varázsol­ták, akkor mért ne lehetnék én igazi valóm­ban ártánydisznó, mikor én ... most... Elhallgatott. Ez jött volna: mikor én most mesebeli herceg vagyok! Fölösleges ki­mondania, úgyis kitalálja ez a lány, mert ez elég okos ahhoz! — Ejnye! — mosolygott Weiszmüller Júlia. — Elég sokra tartja magáti — Köszönöm a híradást! — fejezte he Gábor és beugrott a kertbe. A lány meg­mered ten bámult utána. Csoda-e hát, ha ez az ijesztően bátor, különös észjárású és kül­sőleg is annyira igézetes idegen legény eny- nyi/re meg tudta zavarni az ő életét is?! Sza­vával vezeti az asszonyokat* * hozzájuk so kell nyúlnia! Hátha még... hátha még...! Be­hunyta a szemét és bizonytalan lépésekkel, kábultan ment vén szakácsnőjük mellett, aki elégületlenül motyogta: — Rosszul érzi magát édeském? Ugye megsértette?! Ugye mondtam, hogy nem sza­bad idejönnie, nem szabad egy ilyen okos, szép, gazdag polgárlánynak egy ilyen ember­rel törődnie! Alávaló, szemtelen az ilyen! Különösen, ha meglátja, hogy valaki törődik vele! Istenem, ha édesapja ezt megtudnál Szégyen az ilyen, lelkem! A leány nem értette a szavak összefüg­gését. Szégyen! Ez a szó megragadt a fülé­ben! Igen, ha azt akarná, bármit, amivel ta­lán szégyent is hozna magára, azt is megten­né! Milyen egykedvűen ült ott a falon s ő észbe se vette jól, amiket mondott, pedig le­het, hogy tényleg csúnyán beszélt vele s megsértette. De mikor azt se látta, hogy vele, aki előtt meghajolnak a férfiak, ez a senki munkáslegény úgy beszélt, hogy le se kelt az ültőhelyéből! Más ez, mint mindazok, akiket maga körül ismert. Apjának baráitjai, azok fiai, pénzéhes, kiszámított, vásárokról tár­gyaló emberek. Azok a szobában, asztalnál, mindenütt azt nézik, hogy mi mennyit ér s mennyit főleg akkor, ha őt elvennék! Ez pe­dig?! Felül a palánkra és azt mondja — köz­ben a lábaival kalimpál a falon —, hogy ő ártánydisznó, elvarázsolt hercegfi vagy mit ilyesfélét beszélt, nem is tudja már! Sirt és mindenre képes lett volna érette. Aggodalom töltötte el a szivét utána s haza­érve nagy titokban összeszedett fél oldal sza­lonnát, egy sonkát, kenyeret és üveg bort és a szolgálót elszalasztottá vele a templom mögé. Gábor és a legények akkor már szedték be itt a falon az ennivalókat. Minden jót, amit a szem s száj megkívánhat. Kinn a fehérnépek arcát a sötétség eltakarta, de amelyik akart, szólt s a hangjáról meg lehe­tett ismerni. Gábornak, annyi tény, szépen engedelmeskedtek a fehérnépek is. Ahogy hirüil ment a kívánsága, maguk a mesternék szaladtak leggyorsabban tömött kosárkák­kal a templom mögé. Hanem volt is aztán • baj, ütleg, szidalom és szégyenkezés város­szerte, mikor pár nap múlva a dolog kitudó­dott. így emlegették sokáig: „S akkor este a fehérnépek felkerekedének s minden en­nivalót eLhordának a legényeknek a temp- loankertbe. Sok helyütt vacsora sem ma­radt!" Gábornak egy kis álldogáló fehérsze- méily tűnt fel a sötétben. Alkalmas pillanat­ban ez közelebb lépett a falhoz és gyenge hangon szólt: — Gábor! Szavam van! Gábor megismerte. Káposztás Ágneska volt, a kicsi lány. — Te vagy az Ági?! Mit keressz itt?! — Vártam este, hisz reggel megígérte! Igaz is, megígérte! Szavával jelezte, hogy estére látni akarja! De reggel óta mi minden történt! — Nem mehettem Ágika! Erigyj most haza, talán holnap reggel ki tudok ugrani hozzád! Korán, öt óra előtti Most menj szé pen haza! A kislány hangja közelebb jött: — Gábor, megint hallottam, hogy maga mindenkit... mindenkivel... Gábor elkomorodott: — Én? Hányszor mondtam, hogy ne hallgass senki re?! — Weiszmüller lányának is ... — Hiszel-e te nekem, Ágika? — Én ... ha tudnám ...! Már sirt és gyenge, pihegő hangocskája meleget szított Gábor kemény mellében. — Mit mondtam neked reggel? Ha en­nek a falnak mondanám, ugye az elhinné?! Erigyj édes kicsi szivem, most menj haza! Nem akarom, hogy téged is itt lásson valaki! — Gábor! — szólította vissza a kislány. — Ezt hoztam! Kis bugyrot nyújtott fel a falon. Nyom­ban elszaladt, hiszen őszintén, igazán szé- gyelte. Gábor utána akart szólni, oda akarta közel hívni, {elnyújtott kis kezét meg akarta csókolni, de a kislány már messze járt. , Letelepedett a legények fekete csoport­ja közé, akik a felbukkanó hold fényétől megvilágosodó templomudvar füvén jőizüen falatoztak. Gábor abból lakott jól, amit a kislány hozott s nem adott volna belőle sen­kinek egy harapást sem. 8. A magos templom oltalma mellett, a nagylombu tölgyfák alatt s a gondozott zöld füvön igy hevertek a legények ezen az éjsza­kán. Maguk se hitték, hogy idáig engedik őket, de egyetlen üzenethozó se járt többet náluk. Tudták, hogy nem az ijedelem okoz­za gazdáik s a (elsőbbség türelmét, hanem a holnapi nagy leszámolásra gyűjtik magukat. Pedig, mi tagadás, nagyobb fejtörést már ember emlékezet óta nem okozott semmi sem a magyar, sem a szász mestereknek, mint a legények munkabeszüntetése. Egész éjjel tanácskoztak, megegyezésre mégsem tudtak jutni. A magyar mesterek szerették is, védték is legényeiket, amellett, hogy pél­dásan meg is kívánták büntetni őket. örök időre kellett intő példát ad.niok, ám van-e nehezebb, mint olyanok felett Ítélkezni, aki­ket védeni, elbújtatni, kimenteni szeretne az ember s akiknek a bűnösségét is más- minemünek látja, mint az idegen?! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom