Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)
1926-11-24 / 267. (1305.) szám
2 '•‘TMCQM./VVAGíVAIí-HIRIíA^ 1926 november 24, szerda. amely egészen 'világosan két részre vágja ért az államot és szétosztja a történelmi országokra és Szlovenszkóra. Bárhogyan próbálkoznak és akárhogyan mesterkednek, ez a differencia a két országrész közt. meg fog maradni, mint ahogy megmaradt minden Habsburg-törekvés ellenére a differencia Ausztria és Magyarország között. Négyszáz évig próbálták a római császárok minden hatalmával, pénzzel, erőszakkal, megvesztegetéssel és minden áfiumrnal a Habsburg-uralkodók, — akik pedig minden emberi gyarlóságon felülállottak, mert hiszen nagyon erősek voltak — amalgamizálni a két országot és nem tudták úgy nem hiszem, hogy ebben a respublikában, amelyben a vezetők nem olyan szublimisen magasak, mint a Habsburgok voltak, meg tudják teremteni azt, hogy a geográfiái és geoíilozőfiai alapokat megbontsák és amalgamizálni tudják azokat a fajokat, amely fajoknak egész iodivi-: dualitásuk különböző. Ezeket egységessé ten-; ni nem fogják soha! A kormátiy lielyzete! j A jelenlegi kormányzatnak a helyzete: pedig csodálatosan jó. Hosszú parlamenti i életem alatt sok mindenfélét megértem, de a j mostanihoz hasonló helyzetet sohasem Iáit- j tam. Amikor jóformán tülekednek a politikai j pártok, hogy melyikük támogassa a kormányt I a oly gazdagság van a kormány támogatásé- j ra hajlandóikban hogy a kormány valóban j válogathat aközött, hogy kire támaszkodjék.! igaz, hogy ennél az alkunál egyetlenegy ma- j rád a vesztes: az elv! A históriai matéria]iz-; nusnak olyan orgiáját üli a mai kor, hogy! nindenki számon kivül hagyja azt, hogv vaj- j on amit kér vagy követel, elveiből logikusan ] őlyik-e, összhangba jut-e a magasabb céllá], j imit reprezentál, hanem pillanatnyi gyors j iaszón kedvéért azért, hogv valamivel tud- j on a választóinak kedveskedni, feled csapol- >apot és tülekedik a kormányzat támogatására való ajánlkozásiárt. Ax egészségtelen parlamenti élet Ha keresem ennek a tünetnek az okát, ikkór kétségtelenül azt kell konstatálnom, »ogv az alapoka ennék abban a rossz válasz- ási rendszerben van, amivel a parlamenti j iletet a csehszlovák köztársaságban megkoD-j imái fák. A papirosalkotmány néha az élet-j ?en csődöt mond! Az a lista szerinti mecha-t likus szavazási mód, amely Csehszlovákiá- j van fennáll, tökéletesen megteremtette azt a ehetetlen helyzetet, hogy itt relativ többségei számtalan párt tud alakulni s ezek a párok azután konkurrálnak egymással s nem .zt nézik, hogy elveik győzneik-e, hanem azt. ogv őket a választóik cserben ne hagyják, lnnék következtében a választóknak felelőség nélkül ígérgetnek hetet havat Azt hiszik, hogyha választóiknak nem hoznak valamit, akkor már feladatuk, amelyet mint ellenzék tesznek, meddő és negáció, s letérnek arról az alapról, amelyen pedig állniok kellene s ami lényege a politikának, hogy a parlament küzdőtere ne az állam alkotmányának zsarolásában. hanem az elvek megvalósításában merüljön ki. Ami pedig ma ebben az államban van, az nem politizálás, az tisztán kortedjedés! Miután ígéreteiket nem tudják mástól megkapni, mint magától a kormánytól, a kormánynak fel ajánlkozva a do Uft des elvén áruba bocsátják magát az állami életet. Ez nyújt azután olyan sivár képet, mint amilyet az idevaló parlament nyújt: hogy ugyanannak a miniszternek, akinek fejét majdnem, hogy beverték, amikor kilenc hónappal ezelőtt idejött programjával, ugyanennek a miniszternek ugyanazzal a programmal most nem győznek eléggé hódolni, hogy ők is kaphassanak valamit, ami által választóikat kielégítsék. Ha valahol találó a bibliai Ézsau esete, úgy valóban ebben az államban látjuk a legjobban. hogy egy tál lencséért lemondanak az apai örökségről. Igaz, hogy ez az apai örökség ebben az államban igen nagy nem fog lehetni, — nem arra célzok, hogv itt a hitbizo- mánvokat és az örökségeket elvették, de arra hogy az állam úgy áll, amit talán annak a bécsi krach előtt levő bankárnak az esete illusztrál legjobban. Ez a bankár azt mondta, hogv nekem palotám van Bécsbem, a feleségemnek Hitzingben, a gyermekeim a telet a tengerparton, Egyiptomban, a nyarat Svájcban töltik. Nekem fogatom van, a feleségemnek hátaslova, barátnőm négyesen jár, az Operában páholyt tartok én, páholyt tartok a Josefstadter Theaterben is, inasaim vannak és komornáim — meglássa, miiven rettenetes skandalum lesz ebből! így ha Csehszlovákiának költségvetését nézzük, rengeteg számadatot, rengeteg kiadást látunk. Olyan óriási gazdagsággal érméd meg diplomáciai, katonai és egyéb kiadásokat, — számokkal nem akarom untatni a tisztelt Házat, a büdzsében benne van, — de olyan horribilis számokkal dolgoznak itt. ami nem egy tizennégymilliós államnak, hanem harmincmillósnak is sok lenne. Igaz, hogv minden relativ, igy a sok is és a kevés is az. De sok az, hogyha valakinek igénye sokkal nagyobb, mint a meglévő anyagi ereje. Bár osztom azt a pénzügy tani tanítást, hogy a magángazdaság és a közgazdaság közötti (különbség abban áll. hogy amíg a magángazdaságban a jövedelemhez kell arányi tani a kiadásokat, addig az állam- gazdaságban a kiadásokhoz kell arányi tani a jövedelmeket és a hiányokat adókkal kell pótolni, ennél a célnál azonban mindig azt kell nézni, hogy az adók arányban állanak-e a teherviselő képességgel és a kiadások arányban állanak-e az állam céljaival. Lehetetlenül magas hadügyi és külügyi kiadások Különösen két irányban látok óriási ki- ; adásokat: az egyik a külügy, a másik a had- ; ügy' terén nyilvánul horribilis mértékben. I Én szerencsés' voltam annak idején a mosta- i ni hadügyminiszterrel, Udrzsal miniszter j úrral a delegációkban együttműködni a had- j ügyi bizottságban s nagybecsű figyelmét és emlékezetét felhívom arra, hogy az osztrák- magyar monarchiának — amely pedig nagyhatalom volt — a költségvetését méltóztásson ö ss zeh asonlitani a csehszlovák állam hadügyi költségvetésével s akkor rájön arra, hogy minő óriási különbség van a kettő között. Pedig a régi birodalomban mindenben takarékoskodtak, csak aránylag a hadseregnél nem, mert nagyon jól tudta az osztrák császári ház, hogy „in deinem Láger liegt Österreidh“ s ugylátszik a csehszlovák államban is tudják azt, hogy „in deinem Láger liegt die Tschechoslowakei“! De ha a csehszlovák állam azért alakult, hogy a demokratikus szabadságoknak legyen a palládiuma, azért alakult, hogy szabaddá tegye a népeket s a békét szolgálja, akkor vájjon minek van ez a rettenetes kiadás, amely olyan militariz- must teremt meg ebben az országban, hogy az sehogysem áll összefüggésben azzal a békés tendenciával, amely állandóan az ajkakon lebeg. Ki van mérve az időm, ezért nem foglalkozhatom magával a hadsereg szervezetével s a hadseregben lévő kiadásoknak nagyságával teljes részletességgel. Azonban olyan tárgyi kiadások vannak felvéve, amelyek minden büdzsét ismerő előtt világossá teszik, hogy ezek a tárgyi kiadások tulajdonképpen alapoknak a gyűjtését elleplező pozíciók s hogy a hadügyminisztériumnak büdzséjében olyan rejtett pozíciók vannak, amelyek igazolják azt, hogy nem a béke céljaiért bánik a pénzügyminiszter ily bőségesen ennek a resszort- naik kívánalmaival, hanem azért, mert tudja nagyon jól az egész (kormányzat, hogy az a logikai hiba, amelyre az elébb rámutattam, t i., hogy a csehszlovák állam nem egységes, ez kívánja a fokozottabb előkészületet a fegyverrel való védelemre. De a fegyverrel való védekezés előkészítése sohasem a békés atmoszférának a megteremtője! A külügyminisztérium büdzséjében is vannak olyan abnormális tételek, különösen a propaganda- és a sajtótételeknél, amelyek CAFÉ REUNION Prága, Národuí t?. Palais Rennione, Telefon: 22433, 20607. 18 modem billiárdasztal, kényelmes kártya- és játékszobák, magj'ar lapok. | Esténként szimfonikus hangverseny. világosan mutatják, hogy a világ előtt leplezni kell a hibát, ami abban rejlik, hogy egységesnek akarják a világ előtt feltüntetni a os ehszl ovák rep ublikát. Ezeket csak per tangentem emlitettem, mert feladatomul csak azt tűztem ki, hogy világosan rámutassak a büdzsé tárgyalásánál arra, hogy mik azok a tendenciák, amik a csehszlovák kormányzatot mostanáig vezették azzal a fajjal szemben, amelynek egyik szerény képviselője én vagyok. Irtó hadjárat a magyarság elfess Ha Szlovenszkó statisztikájában a mate- matekai számadatokat vesszük, akkor a magyarság a második helyet foglalja el. Ha azonban nem a matematikai, de az értelmi cenzust állítjuk fel, akkor ma is a magyar intelligencia száma az, amely ott a többséget teszi. Nagyon jól tudom azt, hogy egy állam életében a légtérhosebb egy olyan minoritás, amely azelőtt majoritás volt, amely tehát nemcsak nemzeti öntudatra ébredt, de önálló nemzeti életet élő is volt s amely ennek következtében a legnehezebben uralható. Annál nehezebb ez a helyzet Csehszlovákiára nézve, mert hiszen akkor, amikor a csehszlovák államot megalkották, ugyanakkor a nemzetiségi békének a megteremtése végett a nagyhatalmak nemzetközi szerződésekkel garantáltatták a csehszlovák államba beszorított nemzeti kisebbségeknek a nemzeti szabadságát A nemzetiségekkel szemben a sainit-germaini nemzetközi szerződés értelmében a csehszlovák állam a maga szuveré- nitását bizonyos szempontból megkötötte s ezért ebben az államban a nemzetiségeknek, mint kisebbségeknek bizonyos joguk van az állammal szemben: s ez az, ami az ő önállóságukat s egyenlőségüket garantálja, de éppen ez az, ami olyan kellemetlen azoknak, akik a csehszlovák állam egységességét akarják hirdetni s ezért megy az irtó hadjárat ebben a büdzsében is a magyar faj ellen. A hatc velünk szemben három irányban Wallesz Jenő MUHAR BEÁTA i. A kávéházban délutáni feketekávéjukat fogyasztották már a vendégek, de Borz Andor asztalán még mindig ott állott a reggeli haboekávé, amelyet délben rendelt magának. A cukor is ott feküdt még a tálcán, a kávéspohár lálbánál, a hab megkell, megragadt a pohárban és leosurgott a tálcára. Borz Andor nem kívánta az ételt. A szája ize kesernyés volt, a nyelve odaragadt az ínyéhez, kezeujjai remegtek és szórakozottan tépd esték a rövidre nyirí bajusz szálait. Egymásután gyújtott rá a cigarettáira, amelyeknek csutkáját nagy erővel nyomkodta szét a hamutartóban. Az újságok feltornyozva feküdtek előtte, de ő meg sem érintette. A vasúti menetrendet lapozgatta és minduntalan bejegyzett valamit í eke teke térti zaebkönyv eedkéj éhe. Aztán kiterítette maga elé a menetrend térképét és a vasúti vonalak útirányát tanulmányozta. Ebbe a munkába annyira belemélyedt, hogy nem vette 'észre, amikor Som Mihály odatelepedett melléje. Borz Andor és Som Mihály ennél, az asztalnál találkoztak minden ebéd után. Félfóromig elbeszélgettek, aztán mindegyikük ment a maga dolgára., Borz villamoson kiutazott a kőbányai „Ekra- zit“ robbantószergyárba, amelynek vegyészmérnöke volt, Som pedig felmászott egy bérház ötödik emeletére, leszedte műtermének ajtajáról a lakatokat, pontosan megnézte, nem járt-e betörő a műteremben, aztán hosszú, vitorlává,szónl>ól készült munka- kabátot. öltött magára és ott folytatta a festést, ahol délben abbahagyta. A pincér elhozta Som Mihály feketekávéját és oda csúsztatta az asztal ra. A tálca élesen nyikorgóit, a márvány lapon és Borz Andor in eg rázkódott ettől a hang tói, amely belevágott az idegeibe. Mi lelt? — kérdezte szelíden Som Mihály.- Szervusz, .kedves barátom, — felelte meglepődve Borz Andor. — Mit keresel ilyen korán a kávéházban?- Korán? Már két óra. Ne mondd- Szinte hihetetlen, hogy már há- cwn órája ülök itt.- Ha tizenegykor jöttél, akikor már három vagy itt s úgy látom, még c«ak nem in reggeliztél.- Nem izlík az étel. Semmi sem megy le a toriamon. Nem voltál te még úgy, hogy csömört érezítél, ha ennivalót láttál? — Voltam, hát persze, hogy voltam. Az evés alapjában véve igen. csúnya dolog és különös, hogy attól az inesztétikus műveletiől csak akkor irtózunk, ha valami baj ért és betegek vagyunk. Pedig inkább az egészséges embernek kellene tőle irtózni, mert az egészséges ember esztétikai érzése is egészségesebb, mint a beteg emberé. Azt hiszem, a beteg ember egyetlen szép tulajdonsága, hogy irtózik az evéstől. Hova készülsz? — Odesszába. — Ne mondj ilyen bolondot. — Pedig oda megyek, akármilyen bolondnak is látszom. — Hát nem tudod, hogy az orosz flotta fellázadt és Odesszát bombázza? — Tudom, hogyne tudnám. És épp azért sietek Odesszába. — És a hivatal? Mi lesz a hivataloddal? — Egy havi szabadságot kértem és ha ma elintézhetem útlevelem dolgát, holnap, vagy holnapután utazom. — De hogyan határozhattad el magadat ily veszedelmes kirándulásra. Tudod-e, hogy ennek az útnak a következményei kiszámíthatatlanok. — Annál jobb. Ha nem járna kockázattal, nem ás érdekelne. Az izgalmad miatt kell ez az utazás. Az idegeimnek kell, hogy a bizonytalanság gyötörje, a veszedelem nyugtalanítsa. A halál torkába akarok nézni s ha megnverekiiltem a haláltól, örülni fogok az életnek. — Úgy látom, a halált csak azért keresed, hogy megtaláld az életet. — Igen, azért keresem. Az élet igy, amilyen most, nem élet. Olyan, mint az értéktelen ajándék, vagy mint a talált, lim-lom. De a veszedelem értéket adhat neki. Tudod, egy megmentett élet mindig értékesebb, mint az ajándékba kapott élet. — Most először hallok ily sötét okoskodásokat tőled. — Barátom, életemben most először ért olyasvalami, amitől megváltozik az ember felfogása az életről. — A külsődön látom, hogy komoly lelkiválságon mégy keresztül. Láttam azt, amikor leültem az asztalhoz, de azt hittem, nincs jogom az okok után érdeklődni és hallgattam. De most te magad 1 érintetted a kérdést és most már nem tapintatlan- I ság tőlem, ha feszegetem a titkaidat. Ugy-e, asz- szeny van a dologban? ; , Borz Andor nem felelt. Maga elé bámult egy ! ideig, aztán magafeled ten egy újság után nyúlt, ol- [ vas ni akart, de a szeme oda tapadt az újság hornlo- I kán levő eW sorhoz: Budapest, 1905 július ö. Tovább nem tudott jutni Pár pillanat múlva félrelökte az újságot és cigarettára gyújtott. Szeretett volna beszélni, de az első támadásra még sem akarta megadni magát Várta, hogy ostromolják és darabonként szedjék ki belőle fájdalmas titkait. Som Mihály előtt sohasem beszélt szívügyekről s ha eddig hallgatott, most nem lehetett se a barátja, se önmaga előtt annyira következetlen, hogy mindjárt az első kérésre kiteregeti egész érzéevilágát. Som Mihály várt egy ideig, aztán újból megkezdte az őrt romot: — Miért nem felelsz? Ugy-e, megcsalt egy asszony ? — Igen, megcsalt. Megint elhallgatott Ns Som Mihályiak folytatnia kellett a vallatást: — Mióta szereted? — Egy éve, hogy megismerkedtünk. — Ée te egy évig egyetlen szóval sem említetted ezt előttem! — H'a nem faggatsz, egy év után se szólok még róla. — Remélem, nem hiszed, hogy merő kiváncsis- kodásból bolygatom érzelmeidet. — A világért se, de ha igy is lenne, ebben se látnék nagy bűnt. — Láttam, hogy szenvedsz és azt hittem, jogom van szenvedésed okát megtudakolni. — Hogyne! Aki szenvedő arccal jár és szenvedő külsőjével megszomoritjjia barátait, az csupa kötelességből mondja el nekik minden buját-baját, hogy barátjai ne szenvedjenek többet, mint ő maga. Kíméletlenség lenne tőlem, ha veled nagyobb fájdalmakat sejttetnék, mint amilyeneket én érzek és ezzel talán jóval súlyosabb terheket görgetnék a te vállaidra, mint amilyeneket én viselők. Fájdalmakat szabad megosztani, de félrevezetésekkel nem szabad több részvétet kierőszakolni, mint amennyi a fájdalmainkért megillet barátainktól. Szerettem és megcsaltak. Szerettem és nevetségeséé tettek. A csalódás fáj, kimondhatatlanul fáj ós holnap Odesszába utazom, hogy megszabaduljak a fájdalmaimtól— Nem tudom, miért hiszed, hogy Odessza az a csodahely, ahol meggyógyulsz — Nem tudom, de sejtem, hogy olt kigyógyulok betegségemből. Azt hiszem, hogy nincs nagyobb, hatalmasabb ós átformálöbb élmény, mint a forradalom. Nekem ily átformálódásra van szűkéé- j gean. A bensőmnek, •az érzéseim te gondolataim i egész világának kell átformálódni, hogy lelkem [ egyensúlya mégint helyreálljon. És ez csak egy, nagy te súlyos megrázkódtatás árán valósítható | meg. Nem akarok arra gondolni, arai rárrrszakadt és | mégis mindig rá kell gondolnom. Nem akarok szenvedni és mégis szenvednem kell. Valami borzalmason kell átesnem, mázsás benyomásokat kell magamba szednem, hogy az újak megfojtsák a régieket Kell valami, ami ellenállhatatlan erővel más irányba kényszerítse gondolataimat, kell valami, ami fogva tartson, lenyűgözzön, mindig foglalkoztasson, hogy a régi ember ne eszméljen többé fel bennem és ne gondolhasson többé arra, ami valamikor megsebezte. A forradalom bömbölése tulbarsog- ná a szivem nyöszörgését, a forradalom füzétől megmámorosodott emberek elfeledtetnék velem önmagamat, a legyilkoltak, lemészároltak szenvedése ikiperaselrté belőlem a magam szenvedését. Som Mihály szánakozva nézett barátjára. Közelebb húzódott hozzá, odakönyökölt eléje és leíoni- pitott hangon kérdezte: — Mondd, Andor, érdemes a szerelem fájdalmait az odesszai fájdalmakért elcserélni? Rossz cserét csinálsz, Andor. Ki tudja, nem lesz-e borzalmasabb, elviselhetetlenebb az uj fájdalom, mint a régi? A szerelem fájdalmai szépek, a szerelem fájdalmai csak fájnak, de a borzaloméi összezúznak. Hát nem szebb, nem édesebb egy asszony miatt szenvedni, mint a forradalom miatt vérzeni? Te, a szerelemnek még a szenvedéseiben is több gyönyör van, mint a forradalom legforróbb örömeiben ós egy csaló, céda asszony sötét emléke még mindig melegifőbb, mint a forradalmak legvészesebb lángja. Andor, egy asz- szony sohasem csalhat meg úgy, mint a forradalom. " — Én a forradalmat nem az eredményeiért keresem, engem tehát nem csalhat meg a forradalom- Nekem a forradalom a borzalmai miatt kell. Le akarok részeged ni, a többivel nem törődöm. — Azt hiszed, módodban álba forradalom sodrát úgy szabályozni, hogy az csak annyira ragadjon magával, amennyire neked kívánatos? Ha az emberek sorsa nem érdekel, a forradalom csak hideg látványosság marad, amely nyomot, sem hagy maga ufán emlékeidben. De ha belekapcsoló dől a tömegek érzelmeibe és elszorult sziwei lesed a percről- percre változó eseményeket, akkor jaj lesz neked. A vérfoltok örökké szemeid előtt keringenek és hiába tapasztod tenyered szemeidre, hiába akarnál menekülni a borzalmasan véres látomás elől, mindig látni fogod a haldoklók ezreit, mindig hallani fogod az áldozatok millióit... És csak az nrra.d meg emlékezetedben, ami borzalmas, undorító és kétségbeejtő. A szépet, a fenségesen meghatót kifújja agyadból a fórt elmek orkánja s megverve, megtépázva, illúzióidból kifosztva, mint tönkrevert koldus menekülsz haza a borzalmaik szinteréről. Andor, a játék veszedelmes, maradj itthon, v;vn- menekülj másfelé fájdalmaiddal. tFcdytofjük)
