Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-19 / 263. (1301.) szám

8 1926 november 19, pénteK. —VáUszaggatás és egyéb rheumati- kus tüneteknél a pöstyéni vulk. iszap­pal való házikura mindig gyors javu­lást eredményez. A Gamma-kompressz (kész iszapboroga­tás) oly szelleme­sen formált, hogy minden Ízületre alkalmas. Legol­csóbb és legjobb házikóra, minden gyógytárbaű kap­ható. Főlerakat: Kimerte Fr., Praha, Staro- mestské nám. 22. Pöstyénben Ideális téliszál­lók az összes fürdőkkel egybeépítve. — Egy volt pozsonyi textilnagykereske­dő öngyilkossága. Pozsonyi tudósítónk je­lenti: A szerda reggeli bécsi lapok röviden 'beszámolnak arról, hogy Brandl Albert 42 éves nagymartom (burgenlandi) kereskedő a Seonmeringen egy szállóban főbelőtte ma­gát és miegíhalt. Az öngyilkosság oka a lapok szerint az volt, hogy Brandl tizenhatezer sil- línget vett föl több kereskedő számára és az összeget elköltötte. Emiatt sikkasztásért kö­rözték is. Brandl Albert öngyilkossága Po­zsonyban is nagy szenzációt kelt, mert a kereskedő pár évvel ezelőtt Pozsonyiban la­kott, ahol egy nagy textálüzletnek a társ- tulajdonosa volt. Pozsonyban nagylábon élt, állandó alakja volt a mulatóhelyeknek, úgy hogy a cég kárára itt is nagyobb összeget sikkasztott. Emiatt feljelentést is tettek el­lene, de Brandl egy szép napon eltűnt Po­zsonyból. — Amikor a lopott holmi visszakerül. Lőcsei tudósítónk jelenti: Heimscbild Andor szobafestő feleségével: együtt Iglóra távozott és lakásukat magára hagyták. Amidőn hazatértek, a lakást tel­jesen kifosztva találták. Mintegy 4000 korona érté­kű fehérnemű és két aranygyűrű tűnt el Heiim- edhildéktől. Tegnap reggel Kravenka Anna lőcsei lakos a város túlsó területén egy patakmenti bo­korban az összes ellopott holmit megtalálta és azokat jogos tulajdonosának visszaszolgáltatta. A rejtélyes rablás ügyében megindult a nyomozás. — Mozgó vonatról elraboltak négy láda kocka­cukrot. Nyitrai tudósítónk jelenti: Az Érsekújvár— Párkány közötti vasútvonalon tegnap éjszaka az egyik mozgó tehervonatiul ismeretlen tettesek négy láda, mintegy ezer korona értékű kockacuk­rot rajtoltak el. A lopást Érsekújváron vették csak észre. A vonatrablók után megindult a nyomozás. Látogatás a pozsonyi apráállat-kiállitáson Séta a ketrecekbe zárt tyúkok, kacsák, tudok, nyulak és galambok között Pozsony, november 18. (Saját tudósítónktól). A Duna vásár felé ve­zető utón ilyenkor ősszel kicsiny már a forgalom. A Práter is megszűnt már. Állítólag hatalmas ráfizetéssel zárult. Hiába, Pozsony nem az a nagyváros ma még, amely egy Prátert el tud tar­tani. A Práter tövében rongyos, feketehátu bara- kok terpeszkednek. A világháborút juttatják eszünkbe, hisz annak a maradványai. Szegény rokkantak laknak bennök, akik olasz mintára kiteregetik ruháikat a barak előtt kifeszitett kő­telekre. A tarka egyveleg kirí a vásár impo­záns pavilonjaiból. Igazán ideje volna már, ha a szegény embereket tisztességes lakásokba te­lepítené már a hírnevére féltékeny „Bratislava" városa. A „Z“ pavillonből, ahol vásár idején komoly mahagóni hálószobák sorakoznak a kiállításra érkezők szeme elé, most hangos ludgágogás, ka­kaskukorékolás hallatszik. Délelőtt nyílt meg a második országos baromfi- és háziállat-ki állítás. A délutáni órákban már a látogatókat várják az egyenruhás alkalmazottak. Bizony gyéren érkéz-' nek a kiváncsiak, pedig hát az idén nemzetközi jelleget ia adtak a kiállításnak. Kérdezem, mi az oka a közönség távolmaradásának, részvétlensé- gének. A megfejelő reklám hiánya — mondják. A felállított ketrecekben fajtiszta tyúkok, kakasok unatkoznak. Azaz a kakasok hangos kukorékolással adnak eleijeit magukról. Mind­egyiknek külön háreme van itt hat-nyolc hárem­hölggyel. A legtöbb a fehér amerikai leghorn tyuk, amely fajtát Weissberger Brúnó tenyészti a várostól bérelt telepen. De a vörös Rhode Is- land, Plymouth, fekete Minorka orpington faj­tákból is látni pár díszpéldányt. A Brakma tyú­kok óriási testsúlyukkal inkább a hús szem­pontjából jönnek számításba, mig a legjobb tojó szakértők szerint a fehér leghorn. A kiállítók névsorában jobbára szlovák és cseh neveket ta­lálunk, de van bécsi kiállító és kevés magyar is. Bronzpulykát állított ki Tüköry Doris (Pozony). Sűrűn találjuk a kiállítók névsorában Leonhardi Mariette (Nyitrasárfő) fökl birtokosnő nevét Gyönyörű endemi ludakat állított ki Bartal Fe­renc nó (Etrekarcsa). Egy pár ilyen őriáslud a katalógus érint 600—KjfiO koronába kerül. Pekingi kacsákat állított Ifi Weissberger Brúnó (Pozsony)), a, Komáromi Jüldmüvc* * iskola és Bisam-kacsákat Draskovich dr. (Püspöki), Ja- nofa J. (Dévény). Odébb a házi nyultenyésztés remekeit lát­juk. Minden ketrecben egy-egy fajtiszta nyúl terpeszkedik kényelmesen szénán, de van olyan ketrec, ahol nyulrnama nyolc-tíz pár hónapos kicdedeivel játszadozik. Különösen sok az ezüst- uyul, amit újabban Pozsonyban sokán tenyész­tenek kitűnő prémje miatt. A belga óriásokat a husiik miatt szeretik tenyészteni, mert egy ilyen belga öt-hat kilót is nyom. Néhány szép példányt láttunk belőlük. A hermelin-nyul és az angora- nyul szintén a prémje miatt értékes. Ezekből is akad néhány a ketrecekben. A kiállítók: Brezina V. mérnök (Pozsony), Falesnüc M. (Dé- vényujfalu), Hlavács J. (Ligetfaíu), Olsovsky Emil (Károlyfalu), Borisov Pavel (Ligetfaíu), Rumi Ferenc (Pozsony), Draskovich dr. (Püs­pöki), Natali R. (Jolsva), Novák J. (Dévény), Gyarmathy D. (Pozsony), Koryesánek József (Pozsony), Kastler Károly (Stomía), Svoboda Ottó (Ligetfalu), Nagy F. (Pozsony) és mások. Az emeleten van a galambosztály. Megálla­píthatjuk, hogy a tavalyi kiállítás óta néhány ritka galambfajta is került az idén a ketrecekbe. Egy pár fehér angol gém-galambot Roth O. (Nagyszombat) állított ki. Az ára ezer korona. Igen érdekes a rázósnyaku galamb, amit a prá­gai galambtenyészfő társaság hozott Pozsonyba és a recézett szárnyú ..angol hullámgém" Laub Az ut első szakaszán úgy tolták a csóna­kot előre, hogy kezüket az alagút tetejéhez szorították. Száz méter után a tűnnél alacs< nyabb lett. Fejük csaknem súrolta a tetőzet sziklaosipkéit Ha a barlang magassága to­vábbra is ilyen mértékben csökken, akkor a víz elzárja az alagút bejáratát a lagúnába. Ebben a pillanatban fény csillant meg előttük, A hold sugarai törtek meg a lagúna víztükrén. Még egy pár taszítás és a lagú­nában voltak. Körülöttük homokos strand ko­szorúja. A keleti oldalon lópcsőzet. — Oda! Amilyen jót tett a holdfény a tájékozó­dásra, éppen olyan veszedelmeket is rejtett, hogy észrevehetik őket és lőhetnek rájuk. — Utánam a sziklák árnyékában! — ve­zényelt Tredrup. — Ha sötétségben vagyunk, a fegyverek egyenlőek. Pár pillanat múlva üres volt a csónak és mindenki Tredrup körül gyülekezett Hol van Christie? Hol vannak a tengeri rablók? Ez a legfontosabb kérdés. Mindenütt a korallszirtek szövevénye, mely ezer és ezer búvóhelyet ryujtott. — Először Christiet! — suttogta Uhlen- kort Tredrupnak. Nem vette észre, hogy Tred- mp arca e szavakra mint húzódott grimaszba. Először Ghrisitiet! Igen, ha tudnák, hogy hol van. Tredrup elővette az éjjeli látcsövet és köröskörül megvizsgálta a sziklákat Egy északi sziklafalon keskeny, világos sávot lá­tott és ez úgy tűnt fel neki, mintha ösvény lenne. Ennek az útnak valahová vezetnie kell. Christie, vagy a tengeri rablók, vagy pe­dig mindnyájan! Tehát arra! A legénység felét hátrahagy­ta é« a többivel az ösvény irányába indult — ösvény— suttogta Uhleukortnak. — ösvény, mely a magasba visz. Semmi feles­leges zaj! Mindenki készítse lövésre fegy­verét Az ösvény éles hajlássai jobbra fordult Tredrup intett a többieknek, hogy maradja­nak vissza, az edőreugró sziklára kúszott és egyedül ment tovább. Az ösvény most megint eltért és egy barlang sötét bejáratában tor­kollott. A barlangba néhány kivésett lépcső­fok vezetett. A holdfénynél jól látta, hogy ezen a helyen emberi kéz dolgozott. Elővigyá­zatosan lépett a barlangba. Teljes sötétség vette körül, de nem merte kézilámpáját fel­gyújtani. Lépósről-lépésre tapogatózva ha­ladt előre. Ekkor feszülten figyelő füle alvó férfiak mély lélekzését hallotta. A tengeri rablók! Mi a teendő? Ugyan­olyan elővigyázatossággal, mint ahogyan jött, tért vissza társaihoz s intett, hogy kövessék. A barlang széles bejáratában mindnyájan elhelyezkedhettek. — Minden készen? — Kész, volt a felelet. Ekkor zsebébe" erős világitőpatrónt vett elő, meggyujtotta és nagy lendülettel a barlangba dobta. — Rajta! — hangzott a vezényszó. — Raj­ta! — verték vissza a sziklafalak. Lövések dördültek el . . . A golyótól ta­láltak orditása. öt perccel később a kalózok már mind megkötözve kevertek a barlang be­járatában, Egy halott közöttük. A tiszt, az atoll, parancsnoka. Az utolsó pillanatig véde­kezett s amikor látta, hogy ellenállása hiába­való, önkezével vetett, véget életének. — Hód van toalwtokZ rivaUt Tredrup Lajos (Királymező) kiállításában. A híres ko­máromi keringőkből is láttunk néhány szép pél­dányt, bár Komárom, ahol olyan szép galamb­tenyészet van, nagyobb kiállítási anyagot is küld­hetett volna. A galambkiállitók névsorából a kö­vetkezőket sikerült feljegyeznünk: Pusek Rudolf, Cséfay Mihály, Smolik József, Bosák Károly, Wagner Károly, Kiss József, Fröhlich Károly (Pozsony), Blazsek Ernő (Komárom), Pavlovié J. (ótura), Müller József (Galgóc), Umlauf R. (Pozsony), Kupka J. (Nyitra), Borbáth A. (Po­zsony) és Zsák Adolf (Pozsony). A kiállított baromfiakat és háziállatokat a zsűri már a délelőtt folyamán' osztályozta és igy a ketrecekre rákerültek a kis piros cédulák „I. II. III. dijjal kitüntetett" felírással. Több ket­recre ez a cédula is rákerült már: „Kiadatod", akár a mütárlaton a képekre. A rendezőbizoüság vastag, gazdasági nap­tárnak is használható katalógust adott ki a ki­állítás alkalmából. A kiállítás november 21-éig marad nyitva. a foglyokra. Egy sebesült, aki nem volt meg­kötözve, karjával a szikla másik falára mu­tatott. — Ott túl, ahol a fény csillog. Abban a pillanatban mindnyájuk feje ab­ban az irányban fordult. És Uhlenkort már rohant is az ösvényen lefelé, hogy Tredrup alig tudta követni. Lihegve állottak a lagúna másik oldalán, keresték a fényhez vezető feljárót és Uhlen- kort türelmetlenül szaladgált a szikla cakkos fala mértén. / Akkor a fény onnan fennről lefelé jött. Egy pillaratra eltűnt, aztán újból felbukkant... Ismét letűnt ... és már lenn volt a lagúna strandján. — Christie Harlessen! . . . Christie — kiáltott Uhlenkort. — Te vagy az? — Én vagyok, Walter! A fény a földre esett ós kialudt . . , • Guy Rouse dolgozószobájában ült. Egye­dül volt. Éppen most hagyta el három képvi­selő barátja. Azért jöttek, hogy törhetetlen ragaszkodásukat és barátságukat újból kife­jezzék. De Rouse átlátott szándékaikon. Szóvivőjük, Teddington, hiába próbálta a társalgást mellékesen olyan ügyekre terelni, amelyek a börzével és a csatornarészvények­kel összefüggésben állottak. Úgy bocsátotta el őket, hogy azt a be­nyomást nyerhették, mintha a részvények mai magas jegyzése még nem érte volna el a tetőpontot Miller és Struck most azon gon­dolkoztak, honnan szerezzenek, honnan köl- osörözzenek pénzt, hogy minél több uj rész­vényt vásároljanak, Teddington pedig éppen olyan elhatározott volt, hogy a. részvényeket még a mai napon eladja. Az utolsó héten a részvények kurzusa szédítő magasságot ért el. Rouse átfutotta Amerika börzehíreit és egybevetette a külföl­di börzék jelentéseivel. Az amerikaiak egy kis többletet mutattak állandóan a külföldiek­kel szemben. A legfőbb ideje, mormogta. Úgy látszik, másutt bizalmatlanak. Ha ügynökeimtől nem is jött volna az a meglepő jelentés, hogy a mérések, melyeket különböző helyeken esz­közöltek, 300 méter különbséget mutatnak a hivatalos előbbi mérésekkel szemben. Sze­rencsés véletlen-, hogy valamilyen hajókapi­tánynak nem jut véletlenségből eszébe, hogy mélységméréseket csináljon! Rouse asztala mellett ült és irt. Siffriro- zott táviratot küldött börzeképviselőinek a világ valamennyi piacára. Húszszor irta meg, húsz különféle siffrével és átadta titkárjá­nak, hogy a továbbiakról gondoskodjék. Azt a megbízást adta az ügynököknek, hogy részvényeinek maradványait holnap a lehető legmagasabb áron adják el. Sok rész­vényt dob majd ilyen módon piacra. A részvé­nyek árát az ilyen tranzakciónak feltétlenül meg kell rendítenie. A részvényeknek erre feltétlenül esnjök kell. De mit jelent ez az esés ahhoz képest, amely feltétlenül bekövet­keznék, ha valamilyen ügyes formában a csa­torna ágyának emelkedését a nyilvánosság tu­domására hozná. Ennek a hírnek megjelené­se után az egész világpiacon a csatorna rész­vények derouteja következnék be. Akkor ügy­nökei kéz alatt potom áron vásárolhatnák össze a részvényeket. És a visszavásárlás es­téjén uj sajtóhírek jelennének meg, amelyek tudományos szakértői vélemények alapján megállapítanák, hogy a csatorna ágyának vál­tozása teljesen jelentéktelen s a megkir-zort földkéreg utolsó nyugtalankodása, amely utáu most már teljes nyugalom fog következni. A kurzus újból emelkednék, amint ő, a társa­ság elnöke nyíltan a piacra lépne, mint vá­sárló. És további sajtónyilatkozatokkal el le­hetne érni, hogy a részvénykurzus ismét el­érje régi magasságát. A csatorna emelkedéséről szóló hir az első pillanatban mennykőcsapásként érte. Folytonosan a rejtélyes eseten gondolkozott és kielégítő magyarázaton törte a fejét. Az ügynököknek utasítást adott, hogy állandóan tartsák megfigyelés alatt a csatorna ágyának helyzetét. Legutóbb azt a jelentést kapta: Újabban nincs semmi változás. Kiegyensulyozódási folyamat volt az, ami legutóbb a föld kérgében végbement Ez jó is volt tervei szempontjából. Az óriási tran­zakciónak eredménye ezek szerint óriási nye­reségeket fog hozni. * Az ég csillagai elhalványultak. Keleten derengés jelentette az uj napot. A saltaderai magányos ember leült dolgozóasztala mellé, A falon megjelent a csatorna energetikus képe. A szikiké regbe betoduló magmatömegek... nagyobbak . . . kisebbek . . . Izzó anyaguk a vízzel jut érintkezésbe! Kisebb, nagyobb erupciók . . . halált, megsemmisülést hozók! El lehet ezt kerülni? . . . Éjjeleken és nappalokon át gondolkozott ezen. Nem lehetséges! Hát a sors akarhatja-e azt is, hogy emberéletek semmisüljenek meg müvének létrehozása által? Kezei egy ezüst toksoron dolgoztak. A tok­sor dobjának lapjai lassan siklottak el sze­mei előtt. Fejét rázta. Semmi, semmi! A sors tekintet nélkül járja a maga kijelölt végzetes útját. Ember­életek feküsznek emellett a kitaposott ut mellett, de a sors kereke áthalad rajtuk. Megvizsgálta a szoba hátterében felállí­tott nagy apparátust. Darabról darabra végig­nézte komplikált szerkezetét. Minden rend­ben volt Az apparátus kicsiny volt azokhoz az óriási energiákhoz viszonyítva, amilyeneket ki tud váltani és ki tud küldeni, ő a meste­re, ő építette a toksor titkai után. A toksoré, melyet anyjától kapott. Sorsfordulat! (Folytatjuk.) .-SzinHÁz.zmvfr A pozsonyi mozik műsora: Redout: Reál öröké (Európa gyujtogatói). Adlon: Moszkva 1910. (Az összeesküvők). Uránia: Az éjféli nap. Tátra: A kis társ. (Jackie Coogan a fősze­repben). Elité: Az éjféli nap. (*) Iván Sándor színtársulata Komáromban. Komáromi tudósítónk jelenti: Iván Sándor szlo­venszkói magyar színtársulata a komáromi kö­zönség lelkes pártolása mellett, működik a kul­túrpalota színházában. Szombaton és vasárnap zsúfolt nézőtér előtt játszották az Akácvirág daljátékot, melyben Kovács Kató és Balázs Istv- ván arattak nagy sikert. Vasárnap délután ne­gyedszer került színre óriási közönség előtt a Noszty fiú, Mikszáth-Harsányi diadalmas vigjá- téka. Hétfőn volt Trsztyénszky Margit bemutat­kozása a Miss Lilian angol vígjátékban, melyet a közönség lelkes ünnepléssel fogadott. De erre rá is szolgált üde és minden sablontól ment, öntudatos játékával. A közönség többször nyílt színen is tapsokkal jutalmazta. Kedden Csuda Mihály szerencséje, Bus-Fekete László bohózata pompásan mulattatta a közönséget, amely sokat tapsolt Vágó Artúr (Csuda Mihály), Szabó Gizi (Nóra), továbbá Horváth Böske, Balázs István és Bellák Miklós játékának, aki egy falusi boltos szerepében hihetetlen sok kőmikomot aknázott ki. (*) A prágai cseh Nemzeti színház budapesti vendégjátéka. A prágai cseh Nemzeti színház operaegyüttese még ez évben elő fogja adni a budapesti Városi színházban a „Boris Godunofí" cimü operát. Destirm Emmy, a Berlinben élő vi­lághírű cseh énekesnő februárban három estén át. vendégszerepel a budapesti királyi Operaház­ban. Itt említjük meg, hogy budapesti prózai színházak szorgalmasan készülnek Langer prágai irö „Teve a tü fokán" cimü vígjátékénak és Csapek egy uj darabjának a bemutatására. (*) A prágai Nemzeti Színház levett a műso­ráról egy német operát. A prágai cseh Nemzeti Színház a. napokban mutatta be Albán Berg, vi­lághírű bécsi zeneszerző operáját, a „Wozzek“-et. Már a premieren is, de még inkább a darab má­sodik előadásán soviniszta elemek botrányos tüntetést rendeztek a néniét opera ellen, úgyhogy a második előadást félbe is kellet szakítani és a rendőrség kénytelen volt a színház nézőterét kiürittetni. A mérsékeltebb cseh sajtó és egyes művészeti és kulturális társaságok erélyes ak­cióba kezdtek a botrányozók ellen, de mozgal­muknak, úgy látszik, nem volt foganatja, mert az, országos közigazgatási választmány tegnapi ülé­sén elhatározták, hogy a „\Vozxek‘-nek a Nem­zeti Színház szippadáe való további előadását nem engedélyezi. •• A*T* L|||!j&l 1*5,te3 Egy elsülyedt világrész története

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom