Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-18 / 262. (1300.) szám

/8 — Pozsonyi előíizetöiok ügyeimébe! Áldoza­tos ujitáasal tesszük lehetővé azt, hogy minden po­zsonyi előfizetőnk a kora reggeli órákban meg­kapja a Prágai Magyar Hírlapot. Kihordók viszik (minden előfizetőnk lakására a lapot. Esetleg fel­szólalásokkal, vagy panaszokkal t Előfizetőink igslveskedjenek pozsonyi kiadóhivatalunkhoz: Vem- fcur-utca 6. II. fordulni. — Hibái gaza tá*. Lapunk november 7-iM szá­mában a „Könyvek" rovatiban ismertettük Szántő Róbert szabadkai evangélikus lelkésznek „A pró­féta szerelme" című novellás kötetét. Ennek a cikknek a címébe hiba csúszott, amennyiben a (szerző neve Szalbó-nak, a könyv címe pedig „A pró­féta balálá"-naik volt szedve. Az érdeklődők felvi- lágositása kedvéért itt közöljük, hogy az ismerte­tett könyv szerzője Szántő Róbert szabadkai evan­gélikus lelkész, a könyv címe: „A próféta szerel­me". Megrendelhető a szerzőnél Szabadkán (Subo- lica, Jugoszlávia). xx Újdonság! Uriasszonyok és urileányok! Ha Igazán szépek és üdék óhajtanak lenpi, olvassák Vasárnaponként a Prágai Magyar Hirlapban az „IZA", pozsonyi kozmetikai intézet tanácsait. A pompás hírnek örvendő intézet diszkrét kérdésekre is szívesen felel, ha a kérdezősködő válaszbélyeget mellékel. A postacsomagok cimjelzés nélkül küldet­nek szét. A kozmetikai intézet egész nap nyitva van. Pozsony, Stefanik-utca 19/11. 5165 — Hulla a bécsi Ringen. Béc^ből jelentik: Az OttakringerstnaBsen ma összeütközött a városi te- (hetkezési vállalat egy hullaszállító kocsija egy óagy teherszállító automobillal. Az összeütközés oly heves volt, hogy a temetkezési kocsi felborult és három koporsó az úttestre esett. Az egyik koporsó felnyílt és a holttest a tkocsiutra gurult ki. Csak­hamar a helyszínen termett a kerületi tűzoltóság, amely mindenekelőtt a koporsóba visszahelyezte n holttestet, majd a három koporsót egy másik ko­csin elszállította. ftrtsjabö szalon Jüsef ülintpl alaptíua 1880-fmtt. f^rag. (£alat« „t&oruna, — A sixtusi kápolna összeomlással fenyeget. Rómából jelentik: A Vatikán együk legbeesesebb épületének, a sixtusi kápolnának az alapfalai öszr fizeomlással fenyegetnek. A homlokzaton is repe­dte zések mutatkoznak. A kápolna külső falainak megszilárdítása céljából legutóbb nagy támasztó- boltiveket építettek. xx Ne sajnálja a költséget, mert azt bőven be­hozza, ha rádió és rádióalkatrészek beszerzése előtt az „Ampére" villamossági vállalathoz (Bra- tdslava, Grössling-u. 16.) fordul árajánlatért. Min­dennemű felvilágosítás díjtalan. Jó anyag, biztos siker. 5884 — Hazafiul bánatában föbelőtte magát egy német tábornok. Berlinből jelentük: Eich­rnann Károly hatvanhét éves szolgálatonMvüli tábornok búskomorságában agyonlőtte magát. Hátrahagyott búcsúlevelében azt irta, hogy rém képes elviselni a német birodalom meg­aláztatását Az öngyilkos tábornok a világhá­borúban egy galíciai hadseregcsoport P" ranosnoka volt. xx A csehszlovák köztársaság legmodernebb konzumja . minden bizonnyal a minap elkészült ÍRat-a A. és T. cég zlini kétemeletes szövetkezete lesz. Az épület alapkiterjedése 80X20 m. A szövet­kezetét az állomással vasúti vágány köti össze, mig a gyárral való összeköttetés földalatti alagúttal van megteremtve. Az épület belsejében villanyerőre berendezett-elevátorok s emelők eszközük az áruk szállítását. A szövetkezetnek azonban talán legna­gyobb vívmánya az, hogy minden áru kivétel nél­kül pontosan megmért zacskókban, illetve ládáos- ikákban kerül eladásra. A szövetkezeti tejcsarnok naponta 20.000 liter tejet dolgoz fel (pasztőrizál, hüt stb.), a hentesáruosztály pedig óránként 500 kg. húst. Az eladás a főépületben 15 üzletben, a városban pedig 20 üzletben történik. A szövetkezeti épület előtt hús-, szárnyas- és zöldségpiacot létesí­tenek. Saját jéggyárat is emelnek, amely naponta 1000 kg. müjeget fog így ártani. Az árut, valamint a jeget két villanyán tóval szállítják a szövetkeezti tagok lakására. A szövetkezet teljes berendezése 3,000.000 koronába kerül s 25.000 ember ellátására elegendő. (Bata.) — Kinek a terhére bírálandó el a vis major? Ungvári tudósítónk jelenti: Klein [Manó pálóci lakos 1918 október 27-én megbíz­ta az ungvári Népbankot, hogy a tulajdonát képező és a Népbanknál letétben lévő har- mincnyolcezer korona értékű hadikölcsönét adja el, illetve értékesítse a budapesti tőzs­dén. A Népbank Klein rendelkezése értelmé­ben intézkedett, hogy a hadikölcsönikötvécye- ket adják el. De másnap, október 28-án ki­tört a forradalom és a bank diszpozíciója va­lahol elveszett. Erre Klein a hadikölcsönköt- yéryeket, amelyeket lombardra vett, nem akarta kifizetni. A bank viszont követelte a kötvények kifizetését, mert csak a vis major akadályozta meg, hogy szabályszerű rendel­kezése nem érkezhetett meg Budapestre. A bank harminonyolcezer korona erejéig peres eljárást indított Klein ellen. Az ungvári tör­vényszék elmarasztalta Kleint az összeg és annak visszamenőleges kanfati erejéig, ki­mondván Ítéletéiben, hogy a bank szabálysze- rüen járt el és a vis major a megbízót ter­heli. Klein az ítélet ellen felebbezést jelen­tett bo. \ I' I 1 ■' .............................■HlBJJJBl------Lg—SBBBSSS................................■..■SBBBBk Eg y elsüllyedt világrész története — Hallóim, Tredrup ... Hallottam már az imént is. De nem értettem meg rögtön. A mérések 1100 métert mutattak. — Ezeregyszáz — kiáltott vissza Tredrup. — Ennyi volt, de most 920! És elfelejtve a szavakat: Légy óvatos! bekiáltott az apparátusiba: — A csatorna talapzata felszállott. Két­száz méterrel emelkedett. Megmértem! És ő mondta, hogy jelentsem neked, Waltier Uhlenkort... A szavak, kiáltás, felsíró boldog ka­cagás ... (66) van, szinte megőrjítette. Úgy rémlett, hogy gyakran lát egy karcsú női alakot a szákiato­kon. Folyton Tredrupot, a találékony, ravasz barátot ostromolta. De az' sem tudott kiutat. Erősen összeszorátott ajakkal nézett a falak­ra, melyek vtárszerüleg övezték a szigetet. A saltaderai hullám! Uhlenkort folyton a küldő felé indult, hogy segítséget kérjen tőle. Az éjszaka elmúlt. Tredrup kiadta a parancsot az alámerülésre. Most víz alatt folytatták az utat. Csak a szigetre beállított periszkóp mutatott nekik képet. Uhlenkort folyton ezt figyelte. A szíriek Tredrup U-hajója már elhagyta a csator­nát és teljes sebességgel haladt dél-délnyugat irányban. Uhlenkort is a hajón volt és ott ült Tredrup mellett a kapitányi kabinban. Tredrup az irányvonalat mutatta, melyet Saitaderán jegyzett a térképre. — Itt! — És rámutatott egy kis szigetre, amelyet átmetszett az irányvonal. — Lehet, hogy ez az a sziget. De nem vagyok benne bizonyos, mert lehet, hogy ilyen kis szigetek nincsenek is rávezetve a térképre. Minden­esetre elég messze van még. Holnap estére érhetünk oda. Beszélj most valamit Ham­burgról! Milyen a régi fészek? — Nem más, mint amilyennek te is lát­tad! — felelt Uhlenkort. — Néma gyárak, 'halott házsorok. Az emberek némák, öröm- telenek a jövő és élet gondjában. Mintha a fekete halál szállta volna meg a városit A Mkötő. Hajó hajó mellett. De mégis milyen más, mint régen. Most folyton embereket szállítanak. A kivándorlók képe... elször- nyitő, szánalmat ébresztő. — Skandinávia északi részét M kellett volna üríteni. De különös, hogy ép itt, ahol a halál a legközelebb van, az emberek vonakodtak a házukat elhagyni. A hóval, jég­gel és halállal való örökös harc éltompitotta őket a nagyobb veszedelemmel szemben. Délebbre mindinkább nagyobb a kétségbe­esés. Közópnémetországig kihat az elkövet­kező szerencsétlenségtől való félelem. — Uj népvándorlás özönlik le északról és erőszakosan kopogtat dél kapuin. — Erőszakosan? — szakította félbe Tredrup. Uhlenkort elsötétült arccal bólintott. — Amint máskép nem is volt lehetséges, a szervezési munka sok helyütt csődöt mon­dott. A menekülők, akiket a szükség és nyo­morúság hajtott, önhatalmúlag szerezték meg, amire szükségük volt. A déli Európa nem képes arra, hogy mindenkin segítsen, mindenkit felvegyen, tehát védekezik. A par­lamenthez fordultak, de az csak csonkaparla- ment már. Csak kevés képviselő jött el. Ajánlatokat tettek, tanácskoztak, azután szétoszoltak. Az egész ülés csak kétségbe­esett póz. — Nehéz órák voltak, a legnehezebbek, amelyeket idáig átéltem. Még rosszabb a hely­zet, mint mikor híre ment a csatorna felrob­bantásának. Láttam és hallottam mindent. A tanácskozásokba engem is állandóan bevon­tak. És énnekem nem volt szabad a számat kinyitnom, hogy vigasztalást adjak, amely minden szenvedést egy csapásra megszünte­tett volna. Voltak pillanataim, amikor rette­netes harcot vívtam magamban. — Nagybátyámmal, az elnökkel tértem vissza Hamburgba. Itt ért a te híradásod. Azonnal léghajóra szálltaim, Saltaderába jöt­tem, láttam őt, beszéltem vele és most utón vagyunk Ohristiehez. * Már a második éjszakája, hogy az atollt körbeh aj ózzák. Chr istié leírása után rátalál­tak. A leírás egészen pontos volt. A sziklafa­lak mindenfelől meredekek, megközelíthet el­lenek. A bejárat a lagúnába a sziklafalon volna? ... Ha a kalózok megtalálták, nekünk is meg kell találnunk. De minden keresés hiábavaló volt.' Folyton körüljárták az atollt és gondosan őrködtek azbn, hogy észre n/e vegyék őket. Véletlen lehetett, hogy egy igen erős árapadás alkalmával a kalózok megtalálták a víz alatti bejáratot. Egy erős vihar talán most is szabaddá tenné. De a tenger végtelen nyugalomban terült most el. Uhlenkort izgalma állandóan fokozódott. Az a tudat, hogy Christüe közvetlen közelben falazata Tés nélkül suhant el állandóan mel­lettük. Csaknem minden kődarabot nappali világosságban láttak. — Hiábavaló. Lehetetlen, Tredrup. A legjobb szem sem fedezheti fel. Most a keleti korallpadhoz közeledünk, ki kell térnünk. Nem lehet az, hogy talán valami más sziget, hasonló ehhez, amit Cbristie leirt? Tredrup fejét rázta. — Az én orrom! Megesküszöm rá, hogy ez az a sziget és semmi más! A periszkóphoz lépett. A naszád megváltoztatta 'irányát. A pe­riszkópot most újból beállitotta. Aztán figyel­mesen nézte a sziget képét Uhlenkort épen el akarta hagyni a kabint, amikor Tredrup kiáltása megállította. Hozzárohant. — Látom a bejáratot.;.. látom .... itt van... Tovább akart beszélni, de Uhlenkort eltaszitotta és most maga nézte a képet — Tredrup! Mi az? ... A bejárat! . . . Egy méterrel felettünk szabadon nyílik. Hogy lehet hogy eddig nem vettük észre? Hiszen már számtalanszor vizsgáltuk ezt a részt és •semmit sem láttunk. Tredrup a padlóra meredt. Arca . sápadt volt Aztán, mintha. valamit már határozott volna, a periszkóphoz ment Stopp! — kiáltott a mikrofonba. A hajó rövid rándulással meg­állóit Tredrup megmérte a parttól való távolsá­got. Egy nappal ezelőtt éppen ezen a helyen állottak meg. Tekintete a szíklakoronára szál­lott. A két pálma csúcsát, amelyeket tegnap ezen a helyen látott a kép felső csücskében, ma már nem látta, Mi ez? Mi történt? — Saltadera! — mormogták ajkai. — Wi- behafen ... A tornyos ember . . . Vineta-.. Black Island . . . egy összefüggő lánc! Uhlenkort elfödte szemeit — Azt akarod tudni, hogyan láthatjuk azt amit tegnap nem láttunk? Kérdezd meg Saltaderát! Uhlerkort az első pillanatban nem értette. — Mit mondasz? Ő? — ... Igen. Az éjszaka felemelte a ten­ger talaját. Az ő müve . . . — Az ő müve, Tredrup! A hatalom a ke­zében van. Elborzadok. Sok, túlsók egy gyön­ge emberkézre. Túlsóik, amit a sors földi anya szülöttének kiosztott. Keze átfogja a földgolyót. Emberek, tenger és föld alája var nak rendelve. Cserregő hang szakította félbe beszélge­tésüket Az U-naszád az áramlásban könnyen szirtbe ütődhetik. — Hallok! — kiáltott Tredrup. — Figyel­meztetést kell adnunk! Nagyon erős a viz sodra és gonosz kis léket kaphatunk. Jő, hogy kiadtam a parancsot a megállásra. Már a géptáviró mellett állott. Kiadta a parancsot. Uhlenkorthoz fordult. — Vigyázat! Hátra félerővel! A naszád lassan hátraindult Uj paran­csok. A tehertankok megteltek, a periszkópot bevonták. A naszád leereszkedett, mig ötven méter mélységben homokos talajra érve i tonságban volt. A nap már leáldozott, amikor az U-naszád újból felbukkant Széles felhőzet fedte el a hold tányérját. Uhlenkort, Tredrup tizenkét felfegyverzett matrózzal a melléknaszádra szállott. Csöndes evezőcsap ásókkal közeledtek a korallsziklák felé és rövid keresés után megtalálták az átjárót. A legnagyobb elővigyázatosságra volt szüség. Nem tudhatták, hogy az alagút egyen­letesen vezet át a kétszáz miéter széles ko- rallkoiszorun. Lehet az is, hogy a viz néhol egészeri az alagút tetőzetéig ér fel. folytatjuk.) 1926 november 18, csütörtök. ■SzinH&Z ZEnB. A pozsonyi mozik műsora: Redoui: A Vili. prágai szokol-kongresszus Adlon: Az ibolyafaló. Közkívánatra meghosz- szabbitva. Uránia: A félelemnélküli lovas. (Az indiánnő bosszúja.) Tátra: Graustark. Ismén© hercegnő kalandja. Elité: A félelemnélküli lovas. (Az indiánnő bosszúja.) Dr. Nikodémusz Három felvonás Irta: Vándor Kálmán Elő­ször: a Nemzeti Színház Kamaraszínházában Budapest, november. Doktor Nikodémusz nem valami varázsló, vagy csodadoktor misztikus neve. Dr. Nikodémusz tanár, egyszerű tanár vidéken, félszeg, gyámolta­lan és— mint ez szokás — mindenki kicsufolja őt. Kinevetik a diákjai, de úgy, hogy nekünk is fáj, akiket az iró tolla a tanár ur pártjára állít. Kinevetik a csitrilányok, akik közül egyet meg is akar kérni, csúfolják, nevetik s ennyi üldözte­tés, megaláztatás után elhatározza, hogy öngyil­kos lesz. Lakozik azonban benne romantika s karácsony estéjére tervezi a tettet, nem is a kis városkában, hanem szülőfalujában. Valamit azon­ban rebesgetnek a tanár ur gyanús készülődései­ről a városban, mert Edith, egy festőmüvésznő, utána megy, havon és téli zivataron keresztül, hogy megmentse. Megszeretik egymást s a gyá­moltalan kis tanár meg van mentve az életnek, sőt ezzel a lelki krízissel aztán túl is jut az elha­tározások szilárd partjára s energikus, erős férfi lesz. Vándor Kálmán fia'tal iró, újságíró s arány­lag rövid idő alatt jutott fel a nagy színházak do­bogójáig. Tavaly már sikerrel adták egyfelvoná- sosát s e darab aztán végérvényesen íróvá avatta szerzőjét. A darab kedves, finom novella, meg­látszik még rajta a szerző ingadozása a drámai műfajjal, ezek a tétovázások azonban már nem olyanok, hogy akadályul szolgálhassanak az író­nak az elismerésben. A baj talán ott van, hogy e darabban a szentimentalizmus, a romantika, a szimbolizmus s • a realizmus minden mértékben összekeverődött, holott az írót egyenesen a reali­tás tudja lekötni s reális mezőkön fogja befutni pályáját, — ha szabad e szóképpel élnem. Nem tud még két különböző világ, a reális és szimbó- likus között választani s ezért a darab felépíté­sében ingadozik, alapjaiban nincs jól elmélyítve. A darabnak részleteiben való kidolgozása azon­ban kitűnő. Nagyszerű a darab megindító jelene­te, érdekes '-expozíciót ád az első felvonásban. Jő szerepeket adott s a színészek nem voltak hálát­lanok iránta. A harmadik felvonás csermelye azonban már sekélyen s alig hallhatóan csörge­dezik. Vagy két felvonásban sűríteni, vagy a har­madik felvonás alá több biztató alapot adni: ea kellene még! S még az is kifogás alá eshetik e darabban, hogy motiválatlanok az alakjai s a szereplők cse­lekedetei. Ingadoznak, hirtelen határoznak s szinte ok nélkül lesznek szerelmesek. Ez a moti­válatlanság aztán misztikus reflektorfénybe bo­rítja a cselekményt. i- Mit akaT az iró mondani? Ezt hangsúlyozza: az élet egyszerű, nincsenek nagy tragédiái. Apró szerelmek, apró megbánások s megbántások, apró szenvedélyek s nem terhes, drámai magok moz­gatják a mindennapi élet kerekét. Búsulhatunk is, de sosincs különösebb okunk rá, hogy felül ne tudjunk emelkedni ezeken. Az emberi lélekben is van határa a szenvedésnek. Mindegyik jelenet­ből apró, kis tragikomédia szűrődik ki. Az ingadozás nem a külső technikára vonat­kozik, hanem a belső motiválás hiányát mutatja. Forrongó iró még Vándor Kálmán, de biztató je­lenség. Nikodémusz doktor megértette a csodát: őt lehet szeretni! De szól ez minden embernek kü- lön-külön is. Biztató ez a kiilön-külön mindenki­hez szóló öntudat-erösitő. A darabot a Nemzeti színészei nagy szere­tettel hozták ki. Uray Tivadar Nikodémusza ki­tűnő alkalom egy naiv, fájdalmas jóember lelki festésére. Mesterien játszott, halk hurok penge­tésével rezonáltatott. Aczél Ilona Edith szerepé­ben finom, elegáns játéku, biztos. Ligeti Juliska, Hajdú László, Kiss Irén, Vaszary Piroska, Sugár, Gabányi, Gyergyai epizódszerepeikben méltóak a Nemzeti Színház nevére. (—thyvi—) (*) Rózsahegyi Kálmán visszaérkezett ameri­kai turnéjáról. Budapestről jelentik: Rózsahegyi Kálmán, a kiváló színművész, ma érkezett vissza amerikai körútjáról. Utjának úgy anyagi, mint erkölcsi eredményével meg van elégedve és hálá­san emlékezik vissza amerikai közönségére, mely mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadta. Rövidesen újból ellátogat az újvilágba színdara­bok és filmek főszerepeinek eljátszására, — bár tapasztalatai szerint sehol sem kell olyan keser­vesen dolgozni a sikerért és mindennapi ke­nyérért, mint éppen Amerikában. (*) A budapesti Belvárosi Színház beszün­tette előadásait. Budapestről jelentik: A súlyos válságba jutott Belvárosi Színház ügyében napok óta állandóan tárgyalnak a pénzemberek és kü­lönböző szinházbórlő jelöltek. A színháznak éppen ma, szerdán kellett volna megünnepelnie fennál­lásának tiz éves évfordulóját. Miután azonban a pénzemberek tárgyalásai kilátástalanok, a szín­ház tagjai elhatározták, hogy este már nem ját­szanak. Azonkívül összehívtak egy társulat! gyű­lést, amelyen további lépéseiket fogják meg­beszélni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom