Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-16 / 260. (1298.) szám

2 ^nX<OT-MA<iVAft-HTRTiAT> 1926 november 16, kedd. A Benes-kiikk bosszút akar állni Hodzsán Az agrárius Venkov védelmébe veszi Hodzsát s azt írja, hogy a Stránsky-klikknek kellemetlen lett a Hodzsa személye, aki be­bizonyította, hogy az állam élete nem _ függ a szocialistáktól, sőt még a szocialista Lidové Novínytől sem. Stránsky legalább világosan Írhatott volna. Az Eisler-aíférről kétszáz sort Írni csak azért, hogy elmondhassa Hodzsáról, hogy bizonyos szerepet játszott Eisler dr. le­tartóztatásában, a Vénkor szerint aláva- lóság, amely a zsurnalisztikában a bri- ganti minősítést érdemli meg. Ha Strán- skyban legalább szemernyi politikai be­csület van, úgy nyíltan meg fogja mon­dani, milyen szerepet játszott Hodzsa az Eisler-ügyben. Az egész kampányt azért folytatják Hodzsa ellen, mert éppen ő volt az, aki a Kóburg-birtokok államosí­tási akcióját sürgette és ezzel a külügy­minisztérium intenciói ellen járt el. A Vénkor szerint a Hodzsa elleni hadjárat a támadók óriási kudarcával fog vég­ződni. A Rude Právo egy erősen megcenzurá- zott cikkében azt Írja. hogy a Národni Listy hallgatása feltűnő és felszólítja Kramárt, hogy ő is nyilatkozzék arról, mit tud az affér­ról. A lan elvárja ezt Kramártól, mert a Rude Právo szerint Kramár igen sokat tud a dologról. Clerk ajánlotta Einem bárónőt A Národni Listy vasárnapi számában agrancsak védelmébe veszi Hodzsát Közli, hogy az a külföldi diplomata, aki Einem bárónőt Hodzsa miniszterhez beajánlotta, Clerk angol követ volt. A Hodzsa elleni kam­pány újabb tipikus hajszája az úgynevezett hradzsini klikk, amely a Hradzsin minden ellenfelét sorra támadja. Einem bárónő perli a Ceskét Slovot Rosenbaum ur, a herceg prágai jogi kép­viselője Einem bárónő nevében beperelte becsületsértés miatt a Cesiké Slovot, amely, mint ismeretes, azzal vádolja a bárónőt hogy ő a köztársaság ellen irányuló különböző monarchista és irredenta szervezetekkel ál­lott összeköttetésben. Benes és a lex Cyrill A polgári sajtó többszőr irta, hogy an­nak idején Benes dr. sürgette az úgynevezett lex Cyrill létrehozását A Ceské Slovo, amely Beneshez igen közel áll, ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot hozza: SALVATOR az egyedin vastól mentes Lithlnm- és Bornatrinm-forrás. Természetes gyógyvíz. Vese*, hólyaff-bóntalrnnknAI, vi­zelési- és anyagesereznvaraknál (enkorbajoknál), véredény elme- szesedéseknél és rhenraánál legjobb eredménnyel használható. Jolzfi asztali víz. Bővebb felvilágosítással szolgál s a iipoveci Salvator-forrás kezelősége KoSice. 5888 — Benes miniszter ezen törvény életbe­léptetésénél sem mint kezdeményező, sem pedig mint közvetítő nem vett részt Mint külügyminiszternek kötelessége volt a kül­földi államok követeinek intervencióit meg­hallgatni. A külügyminisztérium a legerélye­sebben visszautasította a több oldalról történt intervenciókat, amelyek a lex Cyrill módosí­tását akarták elérni. Prága, november 15, Groaschimid Géza dr., az országos keresz­tén ^szocialista párt szenátora és társai a szlo- venszkói ügyvédi autonómia visszaállítása tárgyában az összkormányhoz a következő interpellációt intézték: Az 1919. és 1920. évben, illetve 1921. január 17-ig Szlovenszkó területén a po­zsonyi, kassai, beszterceíbányai és eperjesi ügyvédi kamarák az 1874. évi XXXIV., illet­ve 1887. XXXVIII. te. alapján, zavartalanul és közmegelégedésre folytatták tovább addigi működésűket. Az 1920. évi 167. szám törvény Szlo­venszkó ügyvédi kamaráit mégis egyesítette és az 1920. évi december 30-án kiadott kor­mányrendelet az egységes kamara székhelyé­ül Turócszentmártont állapította meg. Egyben a kamara minden teendője egy tizenhat tagú, a kormány által kinevezett választmány jogkörébe lett utalva és ezzel a kamara ön­kormányzati joga megszűnt Az azóta letelt idő igazolta, hogy ez a változtatás sem a jogalkotás és jog­szolgáltatás, sem a kari érdekek szem­pontjából nem vált be. Az ügyvédi hivatás az egyéni és köz­szabadság védelmében kulminál Ezt a leg­felsőbb és végeredményében legfőbb és leg­fontosabb feladatát azonban eredményesen csak akkor teljesítheti ha ezt egy közintéz­ményben biztosított jog lehetővé teszi, nyen közintézmény a hatósági jogokkal felruházott ügyvédi kamara, de csak akkor, ha ezen jo­gok a kamarák törvénybiztositotta önkor­mányzatában gyökeredznek. Ez az inténz- mény Szlovenszkó területén meg volt és az ilyen irányú közszabadságjogok el­kobzása, vagy korlátozása az alkotmány- törvények szellemével össze nem egyeztethető. Ezen megvolt és kitünően bevált köz- intézmény megváltó zrtaítására ugyanis nem volt sem ok, sem szükség. Neon volt rá ok; mert az ügyvédi kamarák ölvén évet meg­haladó fennállásuk alatt törvényes hatás­körüket sohasem lépték át és épp « miatt sem ezen, sem egyéb okból az államhatalom beavatkozására nemosak a multiban, de az uj Az egész ügy — írja a lap — egészen más funkcionáriusok hatáskörébe tartozik, akik most el akarják téríteni magukról a fi­gyelmet. A külügyminisztérium kedden a parla­mentben kifejti álláspontját, de most arról van szó, hogy azok is védekezze­nek, akiknek kapcsolatuk volt Eisler dr.- hoz és akiknek a rejtélyes 20 millió ko­ronához is közük van. Ez a kérdés, valamint Einem bárónő és Steiner szereplése feltétlenül tisztázandó. államalakulat eHiső két évében sem került, illetve kerülhetett, indokoltan a sor. Ha pedig e megrendszaibályozás politikai nézőpontból történt, akkor kétszeresen elhibázott, mert az addig politikamentesen működött testüle­tekbe e tényével maga az államhatalom vitt be ez intézmény jellegével és hivatásával ellentétes és ott sohasem érvényesült fel­fogást. Nem volt rá szükség: mert világszerte kialakult meggyőződés, hogy csak autonóm szervezet mellett képzel­hető el az ügyvédi hivatás valódi gyakorlása. Ha azonban az ügyvédség kötelékébe való felvétel az államilag kinevezett választ­mányi tagok határozatától függ, — ha a fegyelmi hatóságot ugyanezek gyakorolják, akkor a jogvédelem minden irányú szabad­sága már béklyókba van verve. Ez elhibázott intézkedés következménye, hogy a szlovenszkói ügyvédség egyeteme a jogalkotás terén, gyakorlati tapasztalatai foly­tán szinte nélkülözhetetlen véleményező munkáját épp akkor nem fejthette ki, amikor egy uj jogrend alapjainak letételekor erre elsősorban ő volna hivatott és nem jöhetett a jogszolgáltatás terén mutatkozó hiányok orvoslása iránti indítványaival a jogrend megszilárdítására irányuló törekvések segít­ségére sem. Az uj, kinevezett ügyvédi., kamara műkö­dését ugyanis, a kinevezett választmányi tagokon felüli több mint ezer szlovenszkói ügyvéd közgyűlés, évkönyv, stb. hiányában — csakis a fegyelmi eljárásokból és a tagdíj kivetésből és behajtásból ismeri, — mert az uj kamara a fönt! célok szolgálójára irányuló együttes működésre alkalmat nem nyújtott. Nem vált be azonban a székhelyek meg­szűntetése és megváltoztatása sem, mert a jelenlegi székhely térképileg központi fek­vése dacára, egyrészt az ügyvédség nagyobb tömegeinek befogadására alkalmatlan, más­részt a meglévő vasúti és úti hálózat mellett megközelítése és a visszautazás, Szlovenszkó legtöbb helyéről, legalább 1—1 napot ,vesz igénybe és igy egy-egy tárgyaláson vagy köz­gyűlésen való részvétel 2—3—4 napba kerül egy oly kis városban, hol ez idő alatt sem hivatali, sem egyéni ügyeknek intézésére e mellett nincs alkalom és igy még az autonó­mia visszaállítása esetén tartandó gyűlések is, a nagy idő- és költségveszteség miatt részvétlenségben sorvadnának el. Szlovenszkónak földrajzi fekvése, nép­rajzi tagoltsága, ut és vasúthálózatának iránya, felsőbíróságainak elhelyezése csak egy egészséges megoldást tesznek lehetővé — A nyugati és keleti tagolt­ságot — Pozsony és Kassa székhellyel — Az ilykép elhelyezet kamaráknak, mindazon tényezők megléte folytán, amelyek a mai székhely mellett hiányoz­nak, meg volna az életképessége, pezsgő kari élete és ilykép emelkedő súlya és tekintélye. Nemzetiségi féltekenykedések, sem az önkormányzat további elgáncsolnia, sem a centralizáció, sem a székhely fekvésének megválasztása szempontjából nem jöhetnek I figyelembe, nemcsak azért, mert az ügyvéd­ség intelligenciája Szlovenszkón mindig az ■érzés fölé tudott és tud helyezkedni és a kar­társak közötti súrlódásra ez alig szolgáltatott okot, hanem azért is, mert e kérdés esetleges méregfoga a brünni ügyvédi kamara szerve­zetének mintájára eltávolítható. El is tekintve tehát attól hogy a szlo­venszkói ügyvédi kar jogos önérzetét mélyen és indokolatlanul sérti az a tény, hogy ugyan­akkor, mikor az úgynevezett történelmi or­szágrészek ügyvédei autonómiájuk zavarta­lan birtokában vannak, itt az ügyvédi sza­badság oly erősen korlátozva van; — e rövid indokolásból is nyilvánvaló, hogy sem alkotmányjogi, sem törvényalkotási, sem jogszolgáltatási, sem adminisztratív, sem ügyvédi kari érdekek szempontjából a jelenlegi állapot fenn nem tartható, miértis hivatkozással a most előadottakra kérjük az összkormányt és különösen az igaz- ságügyminiszter ur válaszát arra: hajlandó-e a kormány az 1874: XXXIV. és 1887. évi XXVIII. tc.-ben körülírt ügyvédi kamarai önkormányzati jogot törvényhozási utón ha­ladéktalanul visszaállítani és hajlandd-e két (2) ügyvédi kamarát — Pozsony és Kassa székhellyel sürgősen felállítani? — Magyar Szabadegyetem Prágában. A prá­gai magyar akadémikusok szabadegyetemének má­sodik előadássorozata november 17-én, szerdán este 7 órakor nyílik meg a máriatéri Klementinum német szárnyának L számú tantermében. Flach- barth Ernő dr., a kisebbségi kérdés kiváló szak- tekintélye, szerdai előadásában nemzeti sorsunk egyik legfontosabb problémáját ismerteti a prá­gai magyar diákságnak. Az est a nemzeti kisebb­ségek helyzetének bemutatója lesz Európa külön­böző államaiban. Nem nélkülözi ez a téma a napi aktualitásokat sem. A Garibaldi-botrány a kata­lán kérdést gördítette az európai közfigyelem elé és a nemzetközi kisebbségi kongresszus elnöké­nek, Wilfan dr.-nak római letartóztatása az olasz- országi szlovén kisebbség sorsát állítja napi meg- gondolnivalóink közé. Az előadó az észtországi kul- turautonómiát is részletezni fogja, melynek em- beries volta elfogadható megoldása lenne a mi balsors.-knak is. Az előadóteremben szívesen látják vendégül a magyarul értő más nemzetisé- güeket. A keresztényszociallsta párt az Ügyvédi autonómia viszaállitásáért Grossshntld Géza szenátor Interpellációja — A közszabadság­jogok elkobzása vagy korlátozása ellenkezik az a-kotmánytör­vények szellemével Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye (24) — „Határozzuk végezetül, hogy a közös és mumkabétli, rend megóvása, elrettentő példaasdás és a baj legfőbb gyökerének a ki­vágása céljából a legénység állandó izgal­makba hozóját, rossz példákat adójúi a ren­des és békés munkákban akadályozóját s je­len esetben is felbujtó vezérét többizben el­követett szabálysértései, köztudomású iszá- kossága s a városi köztisztességet bántalma­zó egyéb szemérmetlenségei, valamint a je­len esetben elkövetett feltámadás előkészíté­se és véghezvivése miatt mesterségünk üzé- sének jogától való megfosztásra, iratai elkob­zására, három napi városi börtönbüntetésre s ennek kitöltése uitán a város nyombani el­hagyására elítéljük. Nevezett Téglás Gábor legény elfogatására a városi őrség parancs­nokát. testületünk tisztelettel kéri és uta­sítja." Ezek a szavak mázsás sulyokkal szegez­ték helyükre a legényeket, összezsúfolt tö­megükből sürü libegősek hallatszottak és mozdulatlanságuk oszlopos csendjében meg­fagyott minden csepp sző a mesterek ajkán. Legelőbb Barabás emelte fel a szavát s a kezében tartott fnrk ősibe tót. Fenyegető hangon kiáltotta: Meggondolták-e alaposan mester uraimék, hogy mit csinálnak?! A legények dermedtségét felrázta ez a kiáltás. Megdöbbent szavakkal mozdultak előre és felemelt botokkal szorították hát­rább a mestereket Hangosabb szó nem eseti de az összevisszahangzó kiáltások tom­pa morajjá tevődtek össze és megmozdult ár módján készültek ostromolni a mesterek csoportját Megint Gábor állította meg őket. Maga elé dobta a kezében lévő botot és felemelt karral kiáltotta: — Az ítéletben többrendbeli hazugság van! Megtorpanva csendesedtek el körülötte a legények. A mesterek fehérré vált arccal, tanácskozva állottak a helyükön. Gábor kiál­tozva folytatta: — Hazugság, hogy iszákosság miatt bün­tetnek! Hazugság, hogy fajtalankodás miatt büntetnek! A bort kendtek is megisszák s az asszonyok dolga, hogy engem szívesen ölel­nek! Hazugság, hogy a munkában szükséges békét akadályoztam! A munkában minden­képpen csalt' példát mutattam, erre maga oébmester uram lehet a tanúm! Ezeket az okokat csak erőszakosan, rosszakaratuan és súlyosbítás okából hozták fel! Az én bűnöm egyedül csak az, hogy nem tudtam tovább tűrni a méltánytalanságot s megmutattam legénytársaimnak, hogy miképpen keressék az igazságot! Ezt kigyelmetek is jól tudják! Másképpen szükségtelen dolog magyarázni a bűnömet! Ha pedig ez bűn egyáltalában, ha ezt mindenki bűnnek ismeri el, akkor én jó szán tómból veszem át büntetésemet! Nyugodtan nézett körül a bámuló töme­gen és benyúlt a zsebébe: —• Ezt a levelet pedig legfőbb bizonyi-1 tőkképpen itt átadom céhmester uramnak. Azt írták benne Weiszmüller uramnak, hogy a tordaá titkos haJtározmányt minden becsü­letes szász céhnek kötelessége életbe lép­tetni! Megrugta a lábánál beverő botot és szembefordult a legényekkel: — Jófiuk, ide hallgassatok! Ahelyett, hogy egyebet mondanék, ezt mondom: Min­denki menjen most haza és álljon munkába! Megtettük kötelességünket, a főtörvénybirák igazságosságában megbízhattok! — Nem engedünk Gábori — kiáltozták a legények. — S bizony engedtek, meri én is úgy akaróim! Ide hallgassatok! Ha ti levágtátok ezeknek a fáknak az ágait s ezt avval a szán­dékkal tettétek, hogy engem megvédjetek velük, akkor már annyi, mintha meg is tet­tétek volna. Hiába vinnélek vissza a helyük­re, vissza nem nőnének azok már soha! S mert én úgy akarom, hát úgy lesz: Haza­mentek és ezentúl is szorgalmatosságban fogtok dolgozná. Ha néha rám gondoltok, szívesen veszem! Azt. ne higyjétek, hogy én most menten elpusztulok! Ohő, ahová éu be­teszem a lábamat, írás nélkül is kenyér s bor kerül az asztalra s a bort megiszom s a lányokkal sem úgy áll az ón dolgom, ahogy vén Keresztury irigysége szeretné, hanem úgy, ahogy a vén kujon a maga számára kí­vánná! Ha nem láttok is, ne aggódjatok, jól megy az én sorom ezentúl is mindig! Egy­szer ímeg majd megint visszajövök és arany­szerszám os lovak fogják húzni a kocsimat. i Meri ha én valamit nagyon meggondolok, abból nem hibázhatik semmi sem! Mert én igen gazdag vagyok s lia holnap már Sváb- országban lennék, azon se volna mit. csodál­koznotok! Most hát azt gondoltam, hogy ti álljatok munkába s hagyjatok engem utáni­ra! Azt aztán mégse felejtsétek, hogy az igazság csak úgy derül világra, ha valaki feláldozza magát érette! S az Úristen ne ad­jon se éjjeli, se nappali nyugodalmat annak, áld azt meri mondani, hogy nem ezt tettem ón! De annak se, aki emiatt nevez engem iszákosnak vagy fajtalankodőnak! S végtére annak se, aki azt merné mondani, hogy én nem szerettelek titeket, jófiuk! A legények fényes szemekkel halig: i ták Gábort. Ebben a pillanatban mindenre ké­pesek lettek volna érette s nem is tudták, hogy mi lesz a következő perc kötelessége. A szőnokló legényt élvezték rajongó lélekkel és megindított bensőjük mosollyal és köny- nyel küzdött a váltakozók edvü szavak halla­tára. — Nem engedünk Gábor! — tolongtak közelebb Gáborhoz. — Nem engedünk s te se hagyd magadat! — Még egyszer ue ismételjem, hogy mi­képpen legyen — felelte Gábor s már ott állott az atabárdosok közölt. Az utána tolon­gó legények szeme előtt lépett, ki a képűn $ már nem mehettek utána. Hangos kiáltozás közben nyoma kodtak a mesterekkel össze­keveredve a kijárathoz, de itt a b efelé?! eg- zett alak ár dók állították meg őket. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom