Prágai Magyar Hirlap, 1926. november (5. évfolyam, 249-272 / 1287-1310. szám)

1926-11-04 / 250. (1288.) szám

JU A hősi háláit halt öesy Zoltán­nak síremléket állítottak Budapest, november 3. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A napokban múlt el tíz esztendeje annak, hogy Désy Zoltán Maros- torda képviselője a világháborúban hősi halált halt. Lésy Zoltán, aki a Lukács László miniszter elleni pörben játszott nevezetes szerpet, a háború kitörésekor azonnal jelentkezett a harctérre, ahol az egyik székely ezredben mint hadnagy teljesí­tett szolgálatot. Az 1916-os offenzivában a volhy- niai harcokban esett. el. A háború után holttestét hazaszállították és a Kerepesi temetőben hántol­ták el. Désy hősi halálának tiz éves fordulója alkal­mából Mindenszentek ünnepén avatták fel a Ke­repesi temetőben Désy díszes síremlékét, amelyet Siklódy Lőrinc szobrászművész készített. A sír­emlék avatási ünnepélyére nagy számú közönség gyűlt egybe s Marostorda is kiküldötte képvisőit. A székely főiskolások testületileg képviseltették magukat. A síremlék begöngyölt zászlót tartó székely bakát ábrázol, alatta Désy bronzplakettja van elhelyezve. Rassay a magyar nemzetgyűlés szuverenitás ár ól Budapest, november 3. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A nemzetgyű­lés mai ülésének napirendjén a felsőházról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása szerepelt. Györky Imre szociálde­mokrata képviselő a javaslatot bírálva élesen kikelt a Habsburg-ház tagjainak örökös fel­sőházi tagsága ellen. A javaslatot nem fogad­ja el. Rassay Károly hosszú beszédben re lektől Tury és Apponyi kijelentéseire, akik a nemzetgyűlés jogosultságát vitatták a felső­házi javaslat megalkotására. A nemzetgyűlés teljesen szuverén, mondja Rassay, amelynek jogkörébe olyan nagy horderejű kérdések íertoznak, mint az államfő megválasztása, al- kc;;n' áaytörvények hozatala, nagy jelentősé- ; goi lonaznpnq ‘s^ogSam ^asapoziazs r;S : íg., ezek után érthetetlen, miért vonják két- ; égte éppen azt a jogát, hogy a felsőház kér­őéiben dönthet-e, vagy sem. Véleménye szerint a szuverenitáson ■ yignsik az állami élet és ezen épül fel az , 020. évi 1. törvénycikk. A szuverenitás ter- oáskne és határa tekintetében a nemzetgyü- > nincs korlátozva. Ezután a legitimizmus ki;Résével foglalkozik. Azért noir, érvénye- •- hot nagyobb erővel a magyar politikában a legitimizmus, mert szubjektív érzéseken akarják felépíteni. Amig a legitimizmus csak c a-ádi érzelmekre hivatkozik de politikai ha­talma nincsen, addig nem lehet jogosultsága a nemzet széles rétegeiben. A Habsburg-csa- lóü felsőházi tagságának ügyével is foglalko­zik s e szakaszban annak veszedelmét látja, hegy a kormány elő akarja készítvú a Habs­burg reslauiáeiót. Ha ezt akarja tenri a kor­ín ány, úgy tegye ezt nyiltan és ne burkoltan. Bethlen István gróf miniszterelnök itt közbeszól: Senki sem fogja igy feltüntetni ezt. Rassay beszéde végén beje’ent’, hogy a javaslatot nem fogadja el. *J v ♦AV»V:AJÖÍ.,Í11^ 1926 november 4, csütörtök. Az amerikai tekraia parivá asztási előnyomulása Ke®.Ye?k uj^éi demokrata kormányzót kapott — Az ural­mon Bélfő köztársaságiak sorozatos veresége — New-York a prcEi&icíó ellen Newyork, nov. 3. A Héráid és a Tribüné hosszú cikkekben számolnak be Newyork állam kormányzói választásáról, amely tegnap folyt le óriási részvétel és érdeködés mellett. Smith demokrata kormányzót uira megválasztották. A köztársasági Mills sze­nátor körülbelül félmillió szavazattal kisebbségben maradt. Newyork állam tehát uira bebizonyította, hogy a köztársasági kormánnyal ellentétben megmarad a demokrata pártállás moílctt. A New York Times jelentése szerint Wagner demokrata szenátort Newyork állam a szövetségi szenátusba választotta. Paris, nov. 3. Smithet túlnyomó többséggel Newyork kormányzójává választották. A kormányzói választást összekötötték az alkoholtilalom melletti vagy elleni népszava­zással. Newyork állam a prohibició ellen szavazott. Csikágóban rekordszámúi választó vett részt a kormányzói választáson és a prohibició eldöntésén. Csikágóban ngv látszik, hogy George Prennan demokrata szenátor 130.000 szavazattal győzni fog s Csikágó kor­mányzója lesz. Newyork, nov. 3. A demokraták a tegnapi választásokon mindenütt nagv sikereket arattak. Különösen Nehyorkban, Massachus etts, Kentuckyban és Marylandiban törtek elő a demokraták és gyöngültek a köztársaságiak. Végérvényes képet a választásokról egyelőre még nem lehet alkotni. 1 francia vasutasok bojkottéin! akarják Olaszországot A venSiRilglIal olasz-spanyol incidens súlyos következményei _ A Qtuai d-'Orssy erélyes Sásra készül — Uj francia­ellenes áramlat Olaszországban a bolognai merénylet után Paris, november 3. Jelentei tűik, hogy a bo­lognai Mussolini-ellenee merénylet után Venlimíg- liáiban, az olasz—francia határon súlyos incidens játszódott le a fascista szervezetek és a Ventimig- 1 iában állomásozó francia vasutasok közhit. Hatvan fasoista megtámadott tizenöt francia vasutast s csak véres verekedés után sikerült kiszabadd tani a franciáikat a dühöngő fascisták kezei közül. Ezen­kívül egy fasoista szónok behatolt a ventimigliai francia követség épületébe, bántalmazta a konzult s a francia épület erkélyéről gyűlölködő beszédet mondott a franciák ellen. A fascista szónokot, amint elhagyta a konzulátus épületét, az olasz rend őrség let ar tózt a tta. A ventimigliai összeütközések érthető módon óriási felháborodást; keltettek a határon túl lévő francia vasutasok között. A batárreaidörök és a vasutasok ma reggel nem voltak hajlan­dók a nemzetközi vonatokat a határon átve­zetni s csak nagy rábeszéléssel sikerült a ke­délyeket lecsillapítani. A vonatok igy is óriási késéseket ^szenvedtek. A francia—olasz határ- forgalomban egyelőre nincs fennakadás, de a bojkott kiütése minden pillanatban várható. A ventimigliai francia hivatalok már régóta panaszkodtak a fascisták magatartása miatt és az olasz rendőrség magatartását sem találták kifogástlanrak. Ezek a vasutasok most közös tiltakozó akcióba akarnak kezdeni. A Paris— Lyon—Földközi tengeri vasútvonal egy meg­bízottja Vontimigliába érkezett, hogy felül­vizsgálja az esetet és az olasz hatóságokat fel­szólítsa a nemzetközi közlekedési szerződések pontos betartására. Az olasz hatóságok állité lag maguk is bevallották, hogy a francia hiva­talnokok elégedetlensége nem indokolatlan. A francia vámőrség csatlakozni akar a vasutasok ■tiltakozáséihoz és hangoztatja, hogy a franciák helyzete Ventimigliában tarthatatlan. Ventinng ia olasz területen fekszik, de az 1879-es francia— olasz szreződés értelmében Franciaország kezeli az ottani pályaudvart és vámhivatalt is létesíthe­tett az olasz városban. Bonsoleilbcn, Nizza mellett tegnap ugyancsak súlyos összeütközések történtek. Ez az újabb összeütközés is mutatja, hogy a kedé­lyek a határ mindkét részén rendkívül izgatottak s csak a legcsekélyebb tüzesé vára van szükség, hogy fellángoljanak. A fascisták minden kellemet­len olasz belpolitikai eseményért a franciákat te­szik felelőssé, miért úgy vélik, hogy a francia kor­mány fa se ista ellenes, azaz támogatja Mussolini el­lenségeit. Viszont a franciák értbelő módon tilta­koznak az olaszok önkényeekedései ellen s min­denáron meg akarják őrizni szuverenitásukat. Az olasz—francia határai emii állapotokat orvosaim kell, mert különben örökös marad itt a torzsal­kodás. A párisi kormány megvárja, amig a vemtimig- liai francia konzul jelentést tesz az eseményeik­ről, ami után nyomban erélyes lépéseket tesz Ró mában. Addig is a francia hatóságok mindent, elkövetnek, hogy a határiorgalom megszűnt etéeét elkerüljék. A bonsoleili összeütközésről a következő je­lentés érkezett: A volt francia frontharcosok egy csoportja békésen tért vissza a bonsoleili hadá- temetőből, ahol gyászünnepséget tartott. Útközben találkozott egy olasz különítménnyel s csalcihamar heves szóváltás keletkezett a két csapat között. A kezdődő verekedést csali a fascista rendőrség gyors megjelenése akadályozta meg. Ventimigliában a fascisták tegnap tévedésből el­vertek egy olasz munkást, aki az éjjeli személy- vonattal érkezett haza Nizzából. A fiatal fascisták valószínűleg franciának gondolták az érkezőt s annyira elverték, hogy a szerencsétlen embert kór­házba kellett szállítani. A párisi sajtó egyelőre tartózkodóan ítéli meg a helyzetet s várja, hogy a ventimigliai konzul jelentést tegyen. A lapok szerint a jelenlegi helyzetet mindenesetre meg kell változtatni. Lehetetlen, hogy minden olasz belpolitikai eseményt franciaellenes tünteté­sek kövessenek. A Petit Párisién értesülése szerint a ventimigliai összeütközés éjjelén Rómából táv­irati utasítás érkezett, hogy a hatóságok őrizzék a nemzetközi pályaudvart, a vámépületet, a fran­cia hivatalnokok házait és a konzulátust. Hogy az összeütközést még sem kerülhették el, annak első­sorban a helyi hatóságok az okai. IIWHIII , III I » Horthy üdvözlő táviratot küldött Mussolininak Budapest, november 3. Budapesti szer­kesztőségünk telefeonjelentése. Horthy Mik­lós kormányzó tegnap üdvözlő táviratot kül­dött Mussolini olasz miniszterelnöknek, amelyben szerencsekivánatait fejezi ki az el­lene tervezett alattomos merénylet kudarca és szerencsés megmenekülése fölött. A német vasutasok megkapták visszatartott járandóságaikat? Prága, november 3. A Ceské Slovo ma esti kiadása közli, hogy vasutügyi miniszté­rium azon német nemzetiségű vasutasoknak, akik a fordulat után nem tették le a hűség- esküt, most utólag kiutalta visszatartott já­randóságaikat. A lap szerint a hűsége .1: t megtagadó tisztviselőknek annak idején Ausz­tria terhére fizetésüknek csak a hatvan Szá­zalékát fizették ki. Mikor ezek 1920-ban fo­lyamodtak a kiegészítésért, a vasutügyi mi­nisztérium egyes esetekben meg is adta a ki-S egészitést. Az akkor visszautasitoíbak most váratlanul meglepetésben részesültek, mert a nisztériumtól megkapták a megtagadott hát­ralékot. A kisérő iratban a vasutügyi mi­niszter közli, hogy a kiutalásra tulajdonkép­pen már nem volt jogigényük, hanem azt csak kegyelemből kapják. — A Ceské Slovo híradását fentartással közöljük. A legmodernebb irodeími akadémia megszervezése Berlin, november 3. A porosz tudományos aka­démia legújabb költészeti szakosztálya tegnap ülést tartott, amelyen az uj tagok névsorát állapí­totta meg. A Berliner Tagblatt szerint az eddigi agok számát újabb 24 költővel és Íróval egészítik ki. A következő heveket ajánlották: Heinrich Maim, Hugó von Ho-ffmannsthal, Ar- thur Sclinitzler, Bernhaxdt Kellcrmann, Wil- helm Schmiutbonn, Jákob Wassermami, Ri- carda Huch, Hermáim Hcsse, Hermáim Balvr, Röincr Maria Rilke, Wilhelm Scháfer, Franz Werfel, Emil Strauss, Hermáim Sudemnfanh, Wilhelm von Soholz és Max Halbe. Ezekhez sorolják valószíniileg még Georg Kaiscrt és Bernhard Frankot is. A felszólított költőknek egy rcsze máris megígérte részivé telét, a legnagyobb rész válasza azonban még nem érkezett meg. Visszautasítást eddig senki sem közölt. Az uj tagok névsorának hivatalos nyíl* ván osságra hozása csak akkor történik meg, ha megérkezik a porosz minisztérium jóváhagyása. aH mindezek a költők elfogadják a ^ageágot, akkor a porosz afleadémia költészeti osztálya a legmoder­nebb és a legprogresszívebb költői akadémia lesz. sBasrK*attaaBKEaHfflBBa Darkó István Szép ötvöslegény A Prágai Magyar Hírlap kis regénye 14 Megismerte Gábort és nem folytatta to­vább. Elsétált a fal mellett és fejcsóválva ment odébb, ahonnan nem kellett feltétlenül meglátnia a fennülő legényt. Gábor újabb cselekedetére az ucca népe is felfigyelt. Férfiak szólották hozzá, ezeknek kurtán felelgetett. Hanem kettesével, hárma- -ával egymásbakapaszkodott menyecskék és lányok sétálgattak aTra, mintha a legény megjelenté előtt is ugyanilyen közömbösen csinálták volna ugyanezt. Gábor odamevetett egyik csoport felé: — Hej] Mariska, mit szagolsz annyira az égen? Megnyúlik az orrod s majd meg tudod mondani, hogy milyen szaguk van a csilla­goknak! Négy erős, vastngkaru, de karcsú derekú fiatal teremtés ingerkedett arra, összesugva- bugva, természetesen sétálgatva, de szemmel láthatólag Gábornak örvendve. — Szemtelen! — mondotta egyikük é< lejjebb kapta magasan tartott fejét. — Törődj a hozzád valókkal! — Te bizony nem vagy hozzámvaló, igaz-e? Alig várnád, hogy leszáll jak hozzád s marokra fogjalak! — felelte Gábor és olyat vágott a szemével, hogy ennek nyomán ha­rag helyett csak utolsó szavainak a hatása mutatkozott. A négy menyecske boldogot ne- ■ ■•!/>,tt és tovább szál adtak, mert báliba meg­hallotta valaki! — Mariska lelkem! Hallod-e! — kiáltot­ta utánuk Gábor. — Gyertek vissza! Olyan fontosat mondok, hogy no! Nem merem más­ra bízni! Mariska s a másik három gyanakodva állott meg. Ebadta szép legénye, de tud óhaj­tani, kérni, parancsolni! Most haragudni ké­ne rá s ehelyett ni, megkérdi tőle: — Miit akarsz? 'Szemtelen leszel-e? Mert ha igen, bele se kezdj! — Dehogy leszek, dehogy leszek! Halá­losan komoly dolgot mondok néked s másra nem bízhatom! A nagy bizalom odavitte, vissza a négy kedvest. Gábor lehajolt hozzájuk s úgy súgott a fülükbe. Olyan hangja volt a bitangnak, hogy a lányféle elpirult tőle, a menyecske pedig jót gondolt. — Tudjátok-e, kit s mifélét szeretek én? Nem az olyat, aki, ha megölelem, hát azt mondja, hogy: Ne Gábor, ne! Nem szabad! Hanem az olyat, aki igy: Noo Gábor noo! Gabika! — Mert én az vagyok! S azt, hogy no, azt úgy mondja, mint ahogy a galamb dugja a csőrit a másikéhoz. S az ilyentől én úgy búcsúzom, hogy viszontlátásra kedves, más kof* is! Az ilyet kedvellem én! — Oh te gyalázatos! Miket beszél! Hát ki vagy te, hogy ilyen nagyokat mondsz magad­ról?! — kacagott a négy teremtés és szinte megfogták a Gábor lecsüngő két lábát. — Én vagyok az, aki nektek kell! De a komolyat se felejtsük! Édes Mariska, Zsu­zsika, Biri és te kis kócos, reggel óta nem et­tünk! S ha csak annyi szív van bennetek, mint a hetes csikóban, hát most hazamentek s hoztok nekünk valamit! Oda korü1 jelek há­tulról, a templom mögött várunk benneteket s átvesszük a falon. No menjetek! Siessetek, egy órán belül itt legyetek, mert különben nem felejtem el nektek. S ha megteszitek, akkor sem! A négy teremtés hazaszaladt, Gábor pe­dig továbbkémlelte az uocát. Vagy tiz sétáló lányt, asszonyt biztatott fel ilyképpen s végül két kisebb lánykát szólított meg, akik már igen sokszor elsétáltak előtte. Ezekre egy­szerűen rájuk szólt: — Gyerekek, GáboT bácsi azt parancsol­ja nektek, liogy hozzatok nagy titokban a templom mögé ennivalót a szegény bezárt legényeknek, de otthon meg ne tudják! Jövő­re már nagyobbacskák lesztek 3 akkor min­denkit elhagyok a kedvetekért., mert már rég tetszetek nekem! Kérdezzétek meg majd hol­nap anyátokat, hogy kit szeret Csendes Aniska?! A két kislány ijedten szaladt el, Gábor pedig leugrani készült a kerítésről. Maga is megsokalta, amiket ma mind kimondott. És Csendes Aniska a Bodor uram vendégfogadó­jában volt csaposlány s arról volt híres, hogy majd meghalt Gábor után. Pedig szépsége miatt sokan udvaroltak neki, de ő csak egyre Gáborért készült kútba ugrani, aki őt sem szerette jobban, mint a többieket! Átemelte az egyik lábát, de ijedt hang szólította vissza: — Gábor! Hallja-e! Gábor visszatekintett: — Hallom! __Ejnye, meglátják! We iszimüller céh-mester leánya, Júlia ál lőtt. a fal melleit egy idősebb asszonysággn1.-— Nem bánom! — mondotta a magas, szőke lány. -- Nem bánóim, ha meglátnak is , Fontos híradással jöttem ide, jót akarok ten­ni Téglás Gáborral! — No bizony, nagyon nyomorúságos helyzetben lehetek, hogy egy szép lány ilyen komolyan beszél velem! Szétnézett a besötétedett uccán, amely lassan megtisztult a járókelőktől. — Hogy szép lány vagyok, annyit sok­szor hallottam kendtől! — mondotta vissza a lány. — Meg is mondom én mindenkinek, aki­nek jár! — Hisz épp ez a baj! De most hagyjuk ezt, fontosabbat akarok mondani. Apámtól hallottam, hogy magát okolják a rebeliicért. Az esti gyűlésen Azon tanácskoznak, hogyha Téglás Gábort elfognák, akkor a legények szétmennének! A fejedelem tanácsosa is ott volt s azt mondta, hogyha a magyar mesterek is beleegyeznek, akkor ő elfogatja magát! — Állok elébe! — mondotta Gábor és ne­vetett. — Köszönöm a híradást! Be akart ugrani a kertbe, de a lány kö­nyörgő hangja megállította: — Gábor, nem volna-e jő, ha ma éjjel megszökne? Baj lesz ebből! Egy év múlva már visszajöhetne, addig elfelejtik! Hát szól joD még valamit!__Én ... — Nagyon éhesek vagyunk, Juli: ka, de nem szerelemre! Küldessen valamit nekünk, a templom mögött átvesszük! Ha maga hozná el, meglátnák! — Nem tűröm tovább! — szólt most a lány mellett álló öregasszony rossz magyar­sággal. — Hisz ez saemtelenkedik veled Júlia! — Magával mért szemtől enkedjek öreg- anyáim?! — mondotta Gábor. (Folytatjuk.) %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom