Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-01 / 223. (1261.) szám

6 vezet neve is mutatja, tanulmányozással foglal­kozik, még pedig olyan kérdések tanulmányozá­sával, amelyeknek megoldását a gyakorlati élet követeli. A nemzetek szellemi együttműködésének kérdései, a nemzeti kisebbségek problémája, az osztályok szervezése a nemzet kebelén belül, népjóléti reformok alkotják a katolikus konferen­cia anyagát. Az üléseket Gonzague de Reynold dr., a berni egyetem tanára, az unió elnöke, fogja vezetni. Ennek a konferenciának amúgy is nagy jelentőségét fokozza az a körülmény, hogy tár­gyalni fogja a katolikusok közreműködésének kér­dését nem felekezeti, nemzetközi szervezetek mű­ködésében. Időrendben az utosó kongresszus a KULURALIS EGYÜTTMŰKÖDÉS SZÖVETSÉGÉNEK október 18-ika és 20-ika között megtartandó ta­nácskozása lesz, amelyet a Rohan Antal Károly herceg vezetése alatt álló Kulturbund titkársága hivott egybe. Ennek a szövetségnek működését eddig pusztán a Kulturbund előadásaiból és az ^Europaeische Revue“ cimü folyóiratból ismerjük. “ Ennek a szervezetnek az a célja, hogy közelebb hozza egymáshoz különböző né­pek embereit, akiknek mondani valójuk van egymáshoz. A Kulturbund igen fontos munkaköre diákok ki­küldése külföldi főiskolákra. Egy apa Írásaiból (Naplótöredék) Egy ravatal van előttem, ici-pici koporsóval, hófehér csipkés szemfedővel. Két sárga viasz- gyertya fénye tükröződik vissza az ezüstözött deszkákról, a halál mindig egyforma lámpásai. És ott fekszel rajta, megnyultan, halvánnyá fehéredve, nyitott, panaszos kék szemeiddel alig pár hónapod ártatlanságában, visszavágyva az el­veszett életet. Utoljára vagyunk együtt, beszélgessünk kis fiam. Édesanyád most mint élő-halott rójja a ki­csiny szobákat, keresi helyedet, hallani véli han­godat, s igazgatja a vánkoskákat, hogy puhább legyen pici ágyad. Összekeresgéli kis ruhácskái­dat és telesirja azokat könnyeivel. Beszélget hoz­zád, ott, ahol már nem is lát téged és karjaiban ringat féltő szeretettel. Ring, ring a bölcső, hiába ringatja, te itt fek­szel előttem várva az utolsó utad. Beszélgessünk hát utoljára édes kicsi fiam. .... Apád is kicsiny volt egyszer, őt is úgy szerették, mint téged szerettünk. Nagyapád, — akivel már találkoztatok, ha van túlvilág — sok­sok éjszakáját feláldozta, hogy őt álomba rin­gassa s komor, hivatalbeli délelőttök óráin haza- gondolt a munka közben. És otthon, amikor elült a lármás nappal és apád ott feküdt a kis ágyocs- kában, sokszor elmondogatták egymásnak nagy­anyáddal: — Mi lesz a fiunkból, mi lesz vájjon belőle?! És az éjszaka félhomályában órákhosszat aggód­va figyelték lélekzetét.---- Sokszor elmondogattuk a te édesanyád­dal> — M i lesz a fiunkból, mi lesz vájjon belőle?/ Én előre színeztem a jövödet és álomnélküli éjszakákon számitgattam, tervezgettem, gondo­latban már azt a pénzt kerestem, amelyből téged, szegény apának szegény gyermekét iskoláztatni tudjalak. És hogy örültünk az édesanyáddal, ami­kor elmondogattuk: — Karácsonyra már járni fogsz. Én felőliem: — Nagyobb karácsonyfát kell készítenünk, mert már kelten fognak alatta állni. Százszor elnevetgéltünk azon, hogy dobot és lovacskát vettem neked már akkor, amikor a vi­lágon sem voltál, s hogy karácsony után érkeztél, a karjaimban vittelek a csillogó karácsonyfa alá. Nagyapád minden örömet megszerzett ne­kem, ezt akartam én legfőbb örökségül reád- \agyni. 'Nézel rám kis fiam? Ugye, még megérted, amiket mondok, hiszen az utolsó este ez, melyet együtt töltünk. Messze útról alig, hogy hazaérkeztem, akkor hagytál itt engem. Kevés pénzemen vettem a já­tékokat és őrizgettem napokon keresztül, hogy azokat neked hazahozhassam. Óh, mennyire fájl, amikor nem akartad már a kistrombitál kezedbe venni! Csak néztél rám, panaszos, nagy szemek­kel és én nem tudlam rajtad, segíteni. Hirtelen jött a halálod. Óh, hogy örültem, a mikor megkaptam a pénzemet, hogy siettem vele az orvoshoz, hogy neked gyógyulást■ hozzak érte. S az utón, amig a puha sár befecskendezte az autó kerekeit, a kerekek ringisáoal együtt ismételgettem magamban: — Hamar jövünk, gyógyulást hozunk. És hazaértünk az orvossággal. Egy síró asszony jött élénkbe halotlhalavá- nyan: az édesanyád,. Akkor fiacskám, még mielőtt beléphettem volna, rámszakadt a végtelen fájdalom. És hosszú pillanatok múllak el, míg megláthattalak; kis kezecskéid még melegek voltak s ajkadon ott ült a fáradt, korasujloUak és koraöregek utolsó mosolya: — Ne bántsatok, hagyjatok pihenni! ... Most utoljára vagyunk együtt. Egy pici ravatalon te és melletted az édesapád. ... Nyílik a zajtó és belép rajta édesanyád. Nem szól, csak közelebb jő hozzánk és hosszan elnézegeti sápadt, vér leien arcocskádat. Aztán hossza, percek telnek el, elfáradt le­gyek zümmögése tölti be kisérlelies zenéjével a tzobát. — Istenem, csak élhetett volna, —. hangzik jel az édesanyád hangja tompán. Észre sem vesszük, már együtt sírunk és a könnyeink halkan felzizzenek, amint a szemfe­dőre hullnak. Aztán megint egyedül maradunk. ... Ugye kis fiam, ha van tulvilági élet, ve­lünk maradsz és gondolsz reánk? Kis sírodban el fog porladni gyenge tested; mi virágokat fogunk a halmon ápolni. De lelked közöttünk marad és amint elnéze­getjük majd szerény játékaidat, egymásra nézünk az édesanyáddal és szinW előre vélem hallani a hangját: — ó, bár életben maradhatott volna! Aludj kis fiam, én itt virrasztók még fölötted és őrzöm álmaidat. Holnap már nem fogsz gü­gyögő hangon senkit felkelteni; holnap már hiába készítjük a puha vánkost és hiába nézegetjük a bölcsödet. Isten veled, édes, kicsi fiacskám! \ Farkas István. Soimino külügyminiszter közvetlenül az olasz hadüzenet előtt titkos szövetséget ajánlott Tiszának Már akkor olasz-magyar-román együttműködésre törekedett a kviri- náli politika — Tisza békét akart kötni, de nem volt kapható Ausztria hátbatámadására Újabb szenzációkat hozott a Tisza-ievelek most megjelent harmadik kötete Budapest, szeptember 30. A Magyar Tudományos Akadémia Tisza Ist­ván gróf összes munkáiból most adta ki a negye­dik sorozat harmadik kötetét, amelyben 387 olda­lon keresztül folytatja Tisza leveleinek, táviratai­nak és távbeszélőn küldött üzeneteinek közlését. Ezek a levelek , amelyek az 1915. januártól jú­liusig történt eseményeket, tehát a világháború voltaképpeni megindulásának drámai mozzanatait tárgyalják, minden okfejtő történetírásnál és tu­dományos méltatásnál jobban kidomborítják a vaskezii államférfiu politikai és jellembeli nagy­ságát. A levelek ebben a kötetben is időrendben következnek. A külpolitikai rész középpontjában az Olaszországgal folytatott tárgyalás és ezzel kapcsolatban Romániának beavatkozási szán­déka van. Tisza 1915. január 5-én értesült először hivatalosan arról, hogy Olaszor­szág területi engedményeket kér a monarchiától semlegessége fejében. A tárgyalást Berchtold Li- pót gróf külügyminiszter kapkodva és erélytele­nül vezette, ami csak növelte az olaszok mohósá­gát, különösen mert Büloto herceg római német követ állandóan túl ígérgette, természetesen Ausztria rovására, a monarchia ajánlatait. Tisza nagyon jól tudta, hogy Olaszország ellenséges beavatkozása beláthatatlan hosszú időre meghosz- szabbitja a háborút, tisztában volt azzal, hogy engedményeket kell tenni. Ha azonban az olasz kormány félelmet és gyengeséget tapasztal a monarchia részéről, minden eredmény ellenére is csatlakozik az ántánthoz. Ezért ejtette el Tisza Berchtold grófot s vitte keresztül Burián István báró kinevezését ,akit következetes és határozott államférfiunak ismert. Az eseményeket azonban nem lehetett feltartóztatni. Tisza békére gondolt. — Ha látnók, hogy nem boldogulunk az ola­szokkal, — irta Buriánnak 1915 április 27-én — meg az 6 támadásuk bevárása előtt kellene bé­keajánlattal az ántánthoz fordulni... Ezt meg kellene a németekkel előre beszélni, hogy az adott pillanatban a dán, vagy spanyol király ut­ján cselekedni lehessen... Mi lesz, ha minden ellenkező igyekezetünk dacára kiüt az olasz há­ború? Akkor, szerintem, a győzelem gondolatát j fel muszáj adni, az olasz, román halárra jelen- | tékeny erőt dobni s az ántánttól békét kérni... Soimino üzenete, Tisza válasza Ezt a meggyőződést memorandumban is ki- I fejtette, amelyet megküldött a külügyminiszter­nek és Hötzendorffi Konrad vezérkari főnöknek. A békekötés volt Tisza törekvése s nem rajta fordult meg, hogy a háború éveken keresztül húzódott. Olaszország május 19-én felmondta a hármasszövetséget s utána megüzente a háborút. Ebben az egész levélanyagban legszenzációsab- ban az a nyilatkozat, amelyet Sonnino olasz kül­ügyminiszter tett Magyarországra vonatkozóan. Bossi genovai egyetemi tanár előtt. A nyilatkoza­tot eljuttatták Tiszának, aki azután bizalmas le­vélben válaszolt Sonninonak. Az olasz külügy­miniszter ebben a nyilatkozatában külön válasz­totta Magyarország érdekeit szövetségesei érde­keitől. — Magyarország érdekei mijidig ugyanazok voltak, vannak és lesznek, — mciudta Sonnino — mint Olaszországnak is, mert mindkét országnak egyformán érdeke, hogy Európában sem a német, sem a szláv elem elnyomó túlsúlyra ne emel­kedjék... Mint Olaszország miniszteréjek 'al­kalmazkodnom kell az olasz közvéleményhez, már pedig ma az olasz nép szelleme min lenben rokonszenvez Magyarországgal és a magyar nép­pel. Ezen politika keresztülvitelét úgy képzelem, hogy a magyarországi horvátokkal és románok­kal való benső viszony megteremtése után a ma­gyar kormány legyen kezdeményezője az európai nemzetek jelenlegi és maradandó békéje ynegte- remtésének. Ezért a magyar kormánynak min­dent elő kell készítenie, hogy kijelenthesse, hogy akarja a békét. Olaszországnak minden erkölcsi diszpozíciója megvan arra és érdeke is, hogy tá­mogassa egy olyan Magyarország létrejövetelét, amely lehetőleg független a német befolyástól és igen könnyű lesz olyan titkos megegyezést létesíteni Magyarország, Olaszország és Románia között, amely által ezen országok speciális érde­kei kielégítést nyernének. Ezt tartom az egyetlen lehetséges módnak, hogy a(mai tragikus problé­mát megoldjuk és hogy elhárítsuk úgy a fenye­gető német, mint szláv veszedelmet. Minthogy ezeknek a veszedelmeknek elkerülése Magyaror­szág és Olaszország közös érdeke, közöttük sem jelenleg, sem a jövőben érdekellentét elő nem állhat. E cél elérésére gróf Tisza Istvánnak, mint a magyar kormány fejének, minél előbb kell min­den eszközzel törekedni a béke létesítésére, mert elérkezett már a kritikus pillanat. Sonnino nyilatkozatára Tisza nyomban vála­szolt. Magáévá tette azt a felfogást, hogy a szláv veszedelem leküzdése közös érdek, de a német kérdést más szemmel tekinti. Magyarország, irta, csak Ausztriával egyesülten tarthatja fenn az Adriára törő szláv áradatot. Magyarország sorsa Ausztriához van kötve. Tisza, a dualizmus törhe­tetlen hive, nem volt kapható Ausztria hátbatá­madására. Ki tudja, mint alakult volna Magyar- ország jövője, ha Tisza elfogadja Sonnino aján­latát? Tárgyalás Romániával Olaszország hadbalépése az 1915. év első fe­lének legnagyobb eseménye, amelynek részleteit Tisza István levelei immár teljesen tisztázzák. Ezzel egyidőben Römánia is keresztül ment az első válságon, amely az akkori jelek szerint még úgy is eldőlhetett volna, hogy oldalunkon lép be a háborúba. A nagyobb esély természetesen már ekkor is az volt, hogy Románia csatlakozik el­lenségeinkhez. Ezért törekedett Tisza Erdély megerősítésére és katonai biztosítására. Romániá­val szemben tanúsított politikája feltétlenül el­érte azt a sikert, amelyre számítani lehetett, amennyiben elodázta hosszú időre a román had­üzenetet. Akkor az orosz a Kárpátokban állt s megindultak az olasz fronton is az offenzivák, tehát Románia felvonulása akkor sokkal súlyo­sabb lett volna. Ez magyarázza, hogy Tisza nem idegenkedett attól a gondolattól, hogy Románia megkapja Bukovina ronrmlakta területeit. Tisza az erdélyi románság megnyerése s ál­talában a nemzetiségek hűségének megtartása érdekében nagy munkát végzett. Szigorúan meg­tiltotta a kellő bizonyíték nélkül való üldözéseket s ennek során a közigazgatási hatóságok meg- re-ndszabályozásától sem riad vissza. Az ellenzéknek nem kell békejobb Tisaz azonban nemcsak a monarchia létét védte, hanem féltékenyen őrködött Magyaror­szágnak a kiegyezésben megállapított függ {fen­ségén is. Számtalan levelet találtunk erre \it- kozőan. Nem engedi Magyarországot háitőrbe szorítani s amikor Berchtold külügyminiszter baráti levélben kifogásolta, hogy Tisza egyik be­szédében „túlságosan" kidomborít itta Magyar- ország szerepét, nyíltan megírta véleményét íj — Én beszéltem az egész monarchia hősi erőmegfeszitéséről. Meg kell azonban ''egyeznem, hogy Ausztria részvétele, valamint az cszt’ák csapatok átlagos értéke messze mögötte áll a mieinknek. Tény ez, amelyet termész víescn el­hallgatok, de az ellenkezőjét már mégsem íBit- hatom. A Berchtold bukása után felajánlott külügy­miniszteri tárcát is azért utasítottam vissza, hogy mint miniszterelnök jobban szolgálhassa hazáját. A haza érdeke vezette akkor is, amikor az olasz hadüzenet után tárcavállalásra szólította fel a magyar ellenzéket. Ezzel megdől az a vádaskodás, hogy Tisza nem próbálta összpontosítani a nem­zet erőit. Az ellenzék azonban Tisza fejét kö­vetelte, már pedig a legnagyobb politikai párt vezére igazán nem adhatta ki kezéből a hatalmat. Aki elolvassa a mostani harmadik kötetben összegyűjtött félezer levelet, csodálattal adózik Tisza emlékének, mert aligha volt még kormány- férfiú, akinek annyira ott lett volna a szeme mindenütt s aki annyira együtíérzett volna a nép minden fiával. Megható az a szeretet, amellyel Tisza a szegények és kisemberek ügyét magáévá tette. Bárki hozzáfordulhatott, panaszával, bárki levelet írhatott neki s ő nyomban válaszolt. Tel­jesítette a kérést, közbenjárt, intézkedett, bá­torított, vp/py korholt. Tisztában volt azzal, hogy sok helyen „oka van a népnek haragudni az S626 október 1, pértek*, HHBiwiwmauj1 mutp——v'i'i —— urakra". Amikor egyik főispán sérelmesnek ta­lálta Tisza ■ közvetlen intézkedéseit, szigorú j i<4j-t hozzá: — Értesítelek, hogy senkit attól, ing/.erf,rit panaszával hozzám forduljon, visszatartani elüttetni nem engedek. Szive melegével védte a hadbavonuluk csa­ládjait, a háborús özvegyeket és árvákat. *- hJdi- segélyek kiosztására vonatkozóan a légúti^ 'fa_ luból is magához kérte az iratokat, maga ol­vasta át, ha valami szabálytalanságot talált, nyomban felelősségre vonta a hatósági közegeket. Egy ilyen felelősségrevonó levélben, amo.m a tolnai főispánhoz intézett, ezeket Írja: — A magyar hatóságok becsületbeli köteles­ségének tartom a hadrakeltek családtagjából való lelkiismeretes gondoskodást. A hatóság első dolga, hogy igaz barátja, tanácsadója, gond­viselője legyen a szegény embernek és sokkal elnézőbb szemmel nézen az ügyiratok és nyilván­tartások ellátása körüli kisebb hanyagságokat és mulasztásokat, mint azt, ha közönyössége1 látok a hatóságok ezen legnemesebb és legforfosabb hivatása iránt. Tisza senkitől sem várt elismerést, csak s saját lelkiismeretétől. Az osztrák mlniszt' Mnök-. kel ellentétben nem engedte meg, hogy t\ király dicsérőjelzővel illesse kézirataiban a kp mán vb- vagy annak fejét. Állt az őrhelyen, ame rre a sors szólította, mint az a legendás római iatona, aki Pompeji kapuja mellett megvárta a halált. "ürnEK^. — A XVIII. magyar katolikus na »ygyü- lés előtt. Budapestről jelentik: A magyar ka­tolikusok ezévi seregszemléjének nagysága most már teljes egészében bontakoz ki, mert a külföldről és az ország mindé \ ré­széből befutott jelentések azt igazolják a magyar katolikusoknak a XVIII. Országos Katolikus Nagygyűlésén a szokottnál is na­gyobb tömegek fognak résztvenni. Az orszá­gos táborbaszállást ünnepélyes Veni bancta vezeti be, amelyet október 9-én délután Ce- sare Orsenigo pápai nuncius mond az egye­temi templomban. Az első nyilvános gyűlést október 11-én délelőtt 11 óraikor a Fővárosi Vigadó hatalmas nagytermében tartják meg-, majd délután 3 órakor indul a Szent István bazilikától az eucharisztikus körménél , ame­lyen Csernoch János dr. bíboros hercegprí­más, a püspöki kar, a főhercegi családok, a kormány, a nemzetgyűlés, a vármeg ek, a főváros és a különböző katolikus egyesi intézmények, továbbá iskolák részvételével, mint az előjelek mutatják, százezer főnyi tömegben az Országház-térre vonulm ... — A csehszlovák hadiiskola Iram zetője eltávozott Prágából. Jamet tábornok, a csehszlovák hadiiskola n i­pitóia és eddigi vezetője tegnap c együtt elhagyta Prágát és Párásba i, ahol a francia hadsereg egyik magi ai állását elfoglalja. — Megnyitották a budapesti nemze tő lodáskongTessrust. Budapesti szerkesztő e­lenti telefonon: Ma délelőtt nyitották e­pélyes keretek között a szállodások nem ,zi szervezetének 51. kongresszusát a buc doanlámyos Akadémiai dísztermében. Az vas megnyitáson József Ferenc főherceg, Wal cá­nászter és nagyszámú előkelő közönség voi m. — Titkos Ilona válik. Budapesti szeri.. sá­gijuk jelenti telefonon: Titkos Ilona a cos színházlátogató közönségének közkedvelt . aa- donnója, ma ügyvédje utján válőkare :eie; yj., toltt be férje, Incze Sándor, a Színház É er­kesztője ellen. — Pálffy-Daún József gróf égési állapota javult. Budapestről jelentik: Daun József gróf egészségügyi állapot ismeretlen okokból mellbelőtte magát. Felesége még a tegnapi nap folyamán pestre érkezett s az egész éjszak, férje betegágyánál virrasztott. A f atai még a mai nap folyamán megrötn gén' — Október 20-án tárgyalja a Kúria • pert. Budapesti szerkesztőségünk jel v! non: A királyi Kúria október 20-ára tüzű Eskütt-per főtárgyalását. — t%nitóválasztás Komáromban, romi tudósitónk jelenti: A komáromi I iskolaszék most. ejtette meg három illetve tanítónő választását. A két íé, tói állásra Stefanyák Róbert tornai > és Kacz László borii tanítókat, a t. nitórs ál­lásra pedig Horváth Rózsi eddig- hei :U-s tanitőnőt választották meg. — Bobsinai kultur estélyek. Dóbsinad u - ■ tónk jelenti: Az itteni Jugendrverbavd Ica- i..'bi­zottsága legutóbb elhatározta, hogy a dobsim tár­sadalmi élet. felpezsdiitése céljából a téli ?von- bau minden csütörtökön kulturestét tart. A olso ilyen estély szeptember 30-án volt, amikor -jér Endre A sport és a nő címmel tartott érd .Tó- adást. — Zátonyra futott egy francia tor - -V.‘ó­naszád. Párisból jelentik: A 349. - uim . n- cia torpedónaszád a korzikai partok ki ölé­ben zátonyra futott. A balesetnek -o. ja van. — Harangszentelés Léván. I. tőnk jelenti: A lévai plébániai emui o; \ rangjait ünnepélyes keretek között « k r 3-án szentelik fel. A szertartást No. „ky Ferenc dr. pozsonyi prépost tartj;. i beszédet pedig Torna István muz-d < ; i­nos, a kiváló író és szónok mom íj Átöfe&M -H IMI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom