Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-07 / 228. (1266.) szám
k Mai uámmk 10 oldal /«yi|| fBemk&Jk % V.évf. 228. (1266) szám. Csütörtök a 1926 október 7-ymevARmiaaB Előfizetési ár: évente m félévre 150, j\ szlovenszkói eS rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztoseg: Praga IU Panská lüice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: .... r 12, IJ. emeleL Telefon: 3(bll — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKQl nCLpiLCLpiQ. Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNT1 LÁSZLÓ FORGACR GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mi okozta a változást? (fi.) Prá§a, október 6. Rendkívül érdekes jelenség, hogy a cseh polgári pártok, tehát éppen azok a körök, amelyek a cseh nemzeti gondolatot képviselik, az utóbbi időben mind feltűnőbb szívélyességgel invitálják a kormánytöbbség asztalához a kisebbségeknek nemzeti alapon álló pártjait, amelyeket még rövid néhány hónappal ezelőtt az állam legnagyobb ellenségeinek s az irredenta métely megátalkodott terjesztőinek kiáltottak ki. Érdemes megvizsgálni, hogy ezt a hangulatváltozást mi idézte elő 8 milyen súlyos politikai okok eredménye, hogy Saulus ráfanyalodott arra, hogy Paulus- nak lássék. Az első és legfontosabb ok az, hogy a nemzeti koalíció siralmas bukása után a kisebbségek egy részének bevonása nélkül a parlamenti kormányzás elképzelhetetlen. A választások bebizonyították, hogy egy kormány, amely csak a cseh pártokra támaszkodik, nem életképes többé. Ezért kellett megbuknia a választások után létrejött Svekla- kabinetnek s ezért kellett megbarátkozniok azzal a gondolattal, hogy a nemzeti kisebbségek bizonyos csoportjainak részvételével próbáljanak kormányt alakitabi. Amit spkszor megjósoltunk, ime bekövetkezett. Napnál fényesebben kiderült, hogy a csehszlovák köztársaság már megszületése pillanatában magában hordta a régi, beteg Ausztria minden hibáját és hasonlóan ahhoz, tipikusan nemzetiségi állam, amely — ha csak mihamarább át nem tér a föderalista rendszerre — kénytelen átvenni az elavult osztrák módszereket, hogy valahogy fenn tudja magát tartani. Ezt az osztrák módszert pedig bécsi kedélyességgel úgy hívták, hogy „fortwursteln“. A jövővel vajmi keveset törődtek s egyedüli gondjuk az volt, hogy a pillanatnyilag felmerült akadályokat valamiképppen eltakarítsák az útból. Toldozgatták, foltozgatták a rozzant épületet, míg azután az első nagy vihar le nem rombolta a házat. Kezdetben a németekkel kormányoztak a nemzetiségek ellen, majd a lengyelekkel erősítették meg a kormányt, később a csehekkel, lengyelekkel és szlovénekkel tartották sakkban a német nacionalistákat: egy szóval minden kombinációval megpróbálkoztak, mert a Reichsrat frakcióinak tarka-barka összevisszasága mellett állandó jellegű többségre és tartós életű kormányra még csak gondolni sem lehetett. Ugyanilyen a helyzet a mai Csehszlovákiában is. A cseh nemzeti koalíció ma már a múlté és ha netalán föltámadna még egyszer, akkor is csali rövid, kérészélet várna reá. Benne vagyunk a „fortwursteln“, az alkudozás, az apró-cseprő engedmények periódusában és a csehek kénytelenek a németek, magyarok és szlovákok segítségét kérni, hogy üzemben tarthassák a parlament gépezetét és támogatásukkal átvergődjenek a felmerült nehézségeken. A parlamenti okokon kívül az elmúlt évben lefolyt fontos külpolitikai események is nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a csehek ma udvarolni kénytelenek a kisebbségeknek. A csehszlovák külpolitika alaptétele eddig az volt, hogy árkon-bokron keresztül a franciák németellenes irányát kell Jcövetni, mert Franciaországnak a németek jelien szüksége van Csehszlovákiára és igy az (mindenben támogatni fogja. Egy esztendő (alatt azonban óriásit forgott az idő kereke s ami tavaly ilyenkor még elképzelhetetlennek látszott, bekövetkezett; a németek és a franciák oly közel kerültek egymáshoz, mint még soha XIV. Lajos óta. Locarno, Genf és Thoiry után Franciaországnak nincs mit félnie német szomszédja támadásától s nem áll érdekében, hogy a német birodalom keleti Az állampolgárság ügyével és a kisebbségi eljárás megreformálásával foglalkoztak a népszövetségi ligák Salzburgban Szüllő Géza szóvá tette az uj bírósági beosztás által teremtett kisebbségellenes helyzetet — Sir Walter Napier és Magyary Géza javaslatai * Salzburg, október 5. Salzburgban, Mozart városában, tartotta meg őszi ülését a népszövetségi ligák uniójának tanácsa. Az osztrák hivatalos és társadalmi világ a legnagyobb előzékenységgel és szívélyességgel viselte gondját a külföldi vendégeknek s mindent elkövetett, hogy jól érezzék magukat az alpesi tartományban. Azt az időt, ami a komoly tanácskozások után fenmaradt, kirándulásokkal, hangversenyekkel és különböző előadásokkal töltötték ki, úgy hogy mindenki a legjobb benyomásokkal távozott el a mai napon ebből a természeti és építészeti szépségekben bővelkedő városból. Az állampolgárság A tanács üléseit megelőzően a kisebbségi bizottság és az unió elnöksége ülésezett. A kisebbségi bizottság ülésén, amelyen valamennyi állam delegációi vettek részt Sir Willoghly Dickinson elnöklete alatt, a legfontosabb tárgy Sir Walter Napier, az angol legfőbb bíróság tagjának javaslata az állampolgárság ügyének rendezéséről volt, amelyet Olaszország és a kisantaot delegátusainak szavazataival szemben nagy többséggel el is fogadtak. E javaslat szerint az osztrák-magyar monarchia utódállamait felhívják egy vegyes bíróság létesítésére, amely arra volna hivatva, hogy a régi monarchia hajdani szuverénitása alá tartozott területeken élő egyének állami hovátar- tozandósága feletti vitákat eldöntse. A törvényszék az egyes államok képviselőiből állna. Amennyiben ez államok egyike sem akarná elismerni valamely egyén állampolgárságát, úgy az az állam, amely legutoljára hozott kedvezőtlen határozatot, a többieket felhívhatja a zügy barátságos elintézésére, ha pedig ez eredménnyel nem járna, a vegyes bíróság elé kell terjesztenie az ügyet. Az eljárás ingyenes és nyilvános. Ha egy állam nem indítaná meg az előbb említett eljárást, úgy az érdekelt félnek módjában állana közvetlenül a vegyes bírósághoz fordulni. A javaslathoz elsőnek Medinger Vilmos dr., csehszlovákiai német szenátor szólott hozzá, aki több szomorú eset elmondásával megvilágitotta a volt államhivatalnokok szomorú helyzetét a csehszlovák államban. Megállapította, hogy az államhatalom gyakran fölháboritó módon avatkozik be a csehszlovákiai szabad nyelvhasználat és kisebbségi gazdaságpolitika életébe. Különösen a csehszlovák nyelvtörvényt Ítélte el, mert ez éles ellentétben van a kisebbségek védelméről szóló szerződésekkel. Ha néhány csehszlovákiai német politikus az utóbbi időben egy két gazdasági kormányjavaslat mellett szavazott, ez még nem jelenti azt, hogy a csehszlovákiai német nép megszűnik tiltakozni az őt ért jogtalanság ellen. Szüllő Géza beszéde Utána Szüllő Géza beszélt. Elfogadta és örömmel üdvözölte Sir Napier munkáját. Ha ebből az igéből valóság lesz, sok kérdés megoldható lesz. Ismertette a csehszlovák helyzetet, A békeszerződés szerint Szlovenszkó területén a magyar jog szerint kell az illetőséget megbírálni, a magyar jog szerint pedig a négyévi egyhelyben-lakás illetőséget adott hallgatólagosan a község hozzájárulása nélkül. A prágai közigazgatási bíróság azonban ezt a jogelvet el nem fogadta és úgy döntött, hogy hallgatólagosan négy év nem elég az illetőség megszerzéséhez, ahhoz még a község részéről való 'kinyilvánított felvétel kell. Itt a kontroverzia s ez alapon ezer és ezer ember vesztette el illetőségét és ezzel együtt kenyerét. Ezen jogsérelem ellen a népszövetség előtt keres a szlovenszkói magyarság igazságot, de a népszövetség még nem döntött, mert közben a csehszlovák parlament a lex-D érért elfogadta s ezt úgy szeretné feltüntetni a csehszlovák diplomácia, mintha ezzel a kérdés megoldatott volna. Ez nem áll és erre hívja fel a figyelmet. A lex-Derer egész más malomban őröl, mint ahol kellene. Húsz esztendei egyhelyben-lakást kivan, kvalifikácóul s feltételül tűzi ki, hogy csak az nyerhet illetőséget, aki ki nem uta- sittatott és még ezen feltétel mellett is az állam kormányától függ a felvétel, mert ez nem jog, csak kegy. A bizottság felvilágosítására felhozta azt, hogy a törvény meghozatala után utasították ki Palkovitsot és számos más, évtizedek óta Szlovenszkón lakó egyéneket. A nemzetiségi elnyomás megvan és itt akarta Szüllő felhozni az újabb bírósági beosztás által keletkezett sérelmeket, de ebben a formában az elnök a diszkussziót nem engedte meg, igy ez a téma a tavaszi ülésszakra maradt. Érdekes volt a jugoszláviai sérelmek előadása, melyet Vermes Béla volt orsz. képviselő, majd Kirchknopf főkonzul tartott, s bár a jugoszláv delegátus most nem volt olyan ideges, mint azelőtt (a magyar-jugo- szláv közeledés miatt?), a kérdést elodázták. Magyary javaslatai Másik fontos tárgya volt a bizottságnak Magyary Géza dr. budapesti egyetemi tanár javaslata a kisebbségi eljárás eddigi módjának megváltoztatásáról és megjavításáról. Magyary javaslatai szerint a népszövetség elnöke felhatalmazást kapna arra, hogy a kisebbségi ügyek tárgyalására hármas bizottságot küldjön ki. A kisebbségek panasza semmiféle korlátozásnak nincs alávetve, csak a határok megváltoztatására nem irányulhat. Kisebbségi ügyekben a tanács legjobb belátása szerint hozhatja meg határozatait, amelyek megfelebbezhetetlenek és azokat a célszerűeknek ítélt eszközökkel hajthatja végre. A panasz tárgyalásánál meg kell hallgatni a kisebbségek képviselőit is, vagyis megvalósul az audiatur et altéra pars elve. A tanács minden határozata előtt lehetőleg szerezze be az állandó nemzetközi bíróság jogi véleményét. A népszövetségi tanács intervenciójának nem föltétele az, hogy egyhangú határozatot hozzanak. A jövő évi kongresszus Drezdában lesz A tanács ülésén, amelyet igen nagy ünnepélyességgel nyitottak meg, az Unió elnökévé Aulard professzort, a Sorbonne tanárát, választották meg és elhatározták, hogy a jövő évi kongresszust Drezdában tartják meg. A tanács elhatározta, hogy Olaszország ezentúl is képviselve legyen benne és erre éppen kisebbségi részről helyeztek nagy súlyt. Nagy vita folyt le a déltiroli németek helyzetéről. A tanács végül elfogadta Sir Napier és Magyary javaslatait. Közigazgatási intézkedésekkel nem lehet megfosztani a kisebbségeket jogaiktól Föntebb említettük, hogy a csehszlovákiai bíróságok uj beosztásával előállott helyzettel a kisebbségi bizottság legközelebbi, tavasszal tartandó ülésén fog foglalkozni, mikor is a következő határozati javaslat kerül a bizottság elé: „A kisebbségek védelmére vonatkozó jogszabályok a kölcsönös lojalitást követelik meg és kizárnak minden akciót, amely köz- igazgatási intézkedések utján törekszik e jogszabályok szellemének megsemmisitésére. Ennek következtében minden közigazgatási intézkedés, amely a kisebbségeket anyanyelvűknek a bíróságok előtti használatától megfosztja, ellenkezik a jog és a megértés szellemével. — Változás a pozsonyi iskolaügyi referá- tus vezetésében. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Az iskolaügyi minisztérium Masek Ferencet, a pozsonyi iskolaügyi referátus vezetőjét felmentette állásától s egyúttal elismerését fejezte ki eddigi működéséért, a referátus vezetésével pedig Maule Vencel dr. osztálytanácsost bízta meg. határain zsoldoscsapatokat tartson ki magá-| nak. Prágának ma már számolnia kell azzal, hogy belátható időn belül, mikor Franciaország teljesen biztosnak érzi magát, a Páristól eddig élvezett politikai, katonai és pénzügyi subsidium megszűnik vagy legalább is lényegesen csökken. Ezenkívül Jugoszláviában és Romániában is olyan dolgok készülnek, amelyek a Hradzsint éppenséggel nem kellemesen érintik. A túlfűtött nemzeti önérzet ma már nem számíthat a külső támogatásra és ezért a megváltozott viszonyok vaslogikája I követelőleg azt parancsolja neki, hogy az ed-1 dig lenézett és semmibe sem vett nemzetiségek felé jó képet vágjon. Belső és külső okok kényszere idézte elő a változást. A csehek világosan látják, hogy vesztükbe rohannak, ha az eddigi rendszert tovább folytatják. De anélkül, hogy elébe akarnánk vágni az eseményeknek, kénytelenek vagyunk már most megmondani, hogy tévednek, ha azt hiszik, hogy a „fortwursteln“ módszerének apró-cseprő engedményeivel meg lehet vásárolni a kisebbségek lelkét és végleges rendet lehet teremteni a köztársaságban. Nem! Mi nem-cseh nemzetek olyan nagy számban élünk ebben az államban és még az elszenvedett iszonyú veszteségek után is oly nagy erkölcsi, kulturális és gazdasági erőt képviselünk, hogy addig megnyugodni nem fogunk, amig a közreműködésünk nélkül létrejött alkotmányt fel nem cserélik egy másikkal, amely kollektív nemzeti individualitásunkat elismeri és a centralizmus rendszerét egy föderalisztikus államszerkezettel váltja föl.
