Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-06 / 227. (1265.) szám
4 1926 október 6, szerda. pwsaiil————i———8WWPB A diáksegélyezés ii. A magyar társadalomnak adóznia kell nemzetünk itteni részének fenmaradása érdekében. A magyarságnak saját erejéből kell összeadnia azt a tőkét, mely az állami és egyetemi segélyekből, de még a régi magyar alapítványok élvezéséből is kizárt szegény magyar akadémikusok megélhetésének és tanulmányainak biztosításához múlhatatlanul szükséges. A magyar diáksegélymozgalmat a prágai magyar diákok MAKK egyesülete rögtön tavalyi megalakulást után megkezdette. Alapitó és pártoló tagok gyűjtése, jótékonycélu ünnepélyek rendezése és különféle adományok (melyek közt a Toldy Kör 1000 koronás ajándéka volt a legnagyobb) időről-időre lehetővé tették tiz-husz anyagi bajokkal küzdő prágai akadémikusnak ingyenes ebédjegyekkel való ellátását. (A prágai nemzetközi diáldiázakban 3.50 korona egy egyszerű, de tisztességes ebéd és 3 korona a vacsora). De komolyabb eredményeket a diáksegélyezés terén csak most várhatunk, amikor a szlovenszkói teljhatalmú minisztérium engedélyével egész Szlovenszkó területén javában folyik a gyűjtés a MAKK diáksegély alapja javára. Az országos gyűjtés eredménye a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének hatósági jóváhagyása után a MAKK tulajdonából a szövetség kezelésébe megy át, ahol a később rendezendő diáksegélyakciók eredményeivel és esetleges adományokkal kibővítve, az egész csehszlovákiai magyar főiskolás diákság segélyalapjává fog kifejlődni. A diáksegélyezés egyedüli reális módja jelenleg a MAKK országos gyűjtésének legmesszebbmenő támogatása. Minden magyar embernek át kell éreznie a nemzeti adakozás jövőépitö fontosságát. A magyar tömegek haladéktalanul induljanak meg jövendőnk áldozati oltárára: a gyüjtöpersely felé. A gyűjtést Pozsony, Komárom, Érsekújvár, Léva és Rimaszombat városokban a magyar diákegyesületek hajtják végre, de a gyüjtőivek Szlovenszkó minden részébe elkerültek és a nemes adományokat keresik. A magyar falu is adakozik. A nemzeti ügy egyedül a Kisalföldön nyolcvan magyar község lelkes érzelmeire talált. Sőt megindult Somorjárói az a mozgalom is, mely arra irányul, hogy maguk a községek, mint jogi személyek is hozzájáruljanak a gyűjtés sikeréhez. Kétségtelen, hogy a diáksegélyalap javára indított gyűjtés, mely október 15-én lezárul, most folyó társadalmi akcióink között a legfontosabb. Nemzeti vezetőosztályunk egészséges folytatódását alapozza meg. A MAKK országos gyűjtése diákjaink Ínséges helyzetét azért nem fogja máról-holnapra emberségessé varázsolni. A jó munkának szakadatlanul folytatódnia kell a gyűjtés után is. De a gyűjtés eredménye fontos első segély. Nemzetmentés. Ha az idősebb nemzedékek megadóztatása ez egyszer nagyon is szükséges, a diákok a diáksegélymozgaiom folytatását más formában tervezik megvalósítani. Mintegy szerződést akarnak az idősebb társadalommal, melyben mindkét fél egyformán ad és kap. Az akadémikusok intenzív kullurmunká- val szándékozzák kiérdemelni a magyar nagyközönségtől azt az évi összeget, melyet a sikeres diáksegélyezés feltétlenül megkíván. A lévai diákkongresszus alkalmával megalakított Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetsége alapszabályainak hatósági jóváhagyása után nemcsak egyetemvárosi alosztályokat, de vidéki diákegyesületeket is foglal majd magában. A vakációé programú vidéki egyesületek lesznek a diákság és a magyar társadalom közti összekötő szervek. Évenkint legalább kétszer jótékonycélu rendezéssel lépnek a magyar nagyközönség elé és évi tiszta jövedelmük felét a szövetségnek szolgáltatják be a diáksegélyezés javára. A magyar diákból országszerte kedves jelensége lesz társadalmi életünknek s azok a kulturünnepek, melyeket a magyar ifjúság rendez, erősen hozzájárulnak majd a csehszlovákiai magyar műveltség további fejlődéséhez. A magyar diákság dolgozik fennmaradásáért. Ha a nagyközönség a jövőépitö akadémikusmunkára lelkesen reagál, úgy nemzeti intelligenciatermelésünk nem akad meg és nem szenved több csorbát. Kessler Edgár. A legbiztosabb < és legenyhébb J csokoládé < hashajtó ; Fdlarakat; 1 Vörös Rák ?/r6«Bratislava Egy doboz ára KC. 3.60 i ___ , ; A rimaszombati diákoknak csak szlovák családoknál szabad lakniok Hatala főigazgató politikaizü rendelete — Mesterséges éket vernek a szlovák és magyar tanulóifjúság frontjai közé Rimaszombat, október 5. Napokkal ezelőtt a helybeli állami reál- gimnázium szlovák parallel osztályaiban összeírták a növendékeket abból a szempontból, hogy elszállásolásuk nem esik-e kifogás alá. A furcsa statisztika összeállításával kapcsolatban magyar szállásadóikkal azt közölték a szlovák gimnazisták, hogy igazgatói rendelet következtében valószínűleg lakást kénytelenek változtatni, mert szlovák diákoknak ezután már csak szlovák házigazdánál szabad lakást bérelniök. A letagadhatatlanul politikai izü igazgatói intézkedés kínos meglepetést keltett az úgynevezett ,,diákkamarák" házigazdái körében, mert hiszen Rimaszombat lesorvadt jövedelmű lakói igen nagy számban dicsekedhetnek a mai viszonyok között azzal, hogy egyedüli keresetforrásuk a diákszobák igazán minimálisra szabott bérösszege s a furcsa iskclarendelet még ezt is megvonja tőlük. Munkatársunk fenjárt Faluba János gimnáziumi igazgatónál, hogy a keringő hirek eredetét kipuhatolja. Az igazgató nem tagadta, hogy a szlovák diákok elszállásolására vonatkozó intézkedést — úgymint tavaly — ezidén is Hatala főigazgató adta ki, mert állítólag az az intenciója a főigazgatónak, hogy a szlovák diákok szlovák helyeken lakjanak és ne történhessen meg az az anomália, hogv szlovák diákokat vállalni akaró szlovák családok diák nélkül maradjanak. Magyar házigazdánál Hatala főigazgató ur rendelete szerint a szlovák diák tehát csak akkor bérelhet lakást a jövőben, ha már szlovák diáklakások semmi áron elő nem teremthetők. Érdeklődtünk azon miniszteri rendelet száma után, amelyen Hatala főigazgató korszakalkotó intézkedése nyugszik, ilyen számot azonban nem sikerült kapnunk s igy azt kell feltételeznünk, hogy a túlságosan politikaizü, ultrasovén rendelet Hatala főigazgató ur privát intézkedése, ami mérvadónak nem tekinthető, annál is inkább nem, mert hiszen egy komoly pedagó■tfMAJkiffCT—BBPBK— gus ilyen nagy horderejű rendeletben okvetlenül kiterjeszkedett volna a magyar diákok lakásainak problémájára is és utasítást adott volna a rimaszombati reálgimnázium tanári karának, hogy a paritás kedvéért viszont a magyar diákok elhelyezkedését akadályozza meg szlovák családoknál. A rimaszombati állami reálgimnázium hermetice elzárt épületét az utóbbi évek folyamán bőségesen szaturálták már a politika csapadékai. Hatala főigazgató „lakásrendelete" újabb olaj a tűzre. A magyar és szlovák diákság elkülönítése ma ugylátszik a legfőbb gondja, alappillére minden szlovák pedagógiának. Mesterséges ék épül a szlovák és magyar tanuló ifjúság frontjai közé; a múlt minden hibáját most nyitott marékkai vetik a véráztatott földbe a rövidlátó emberek, hogy egyszer a hibák kazlait teremje a jövő és minden állampolgár kínai falakat hordozzon majd maga körül. Hatala főigazgató rendelete egyébként is a rimaszombati helyzet félreismerését jelenti. illetve teljes tájékozatlanságot árul el. A 224 szlovák diák közül 150 jár be naponként vonaton az iskolába, 30 lakik szüleinél vagy rokonainál Rimaszombatban, 44-et tesz ki viszont azoknak száma, akik priváthelyeken laknak albérletben. A rimaszombati kispolgári szlovák háztartások száma alig haladja meg a harmincat, a szlovák szállások tehát teljesen ki vannak merítve, az úgynevezett vezető szlovák családok pedig minden sovi- vizmusuk mellett sem kaphatók arra, hogy parkettezett, szőnyegekkel, képekkel zsúfolt, rádióval felszerelt és autógarázzsal kiegészített lakásaikban szegény szlovák diákoknak pár rongyos koronáért szállást adjanak. Ezek az urak a husosfazék árnyékából csupán szépen pufogó frázisokat termelnek az anyagiakkal szintén küzködő szlovák diákság részére; puha ágyat, dagadó cipóval fejedelmi étellé avanzsált reggeli kávét, csendes udvari szobát, atyai jóindulatot, jószót azonban csak magyar házigazdától kaphat a szlovák diák. Talán ezen az állapoton akart Hatala főigazgató rendelete változtatni? Nem lehet! A népek sorsa — ahogyan a tudósok látják Jelentős felfedezések a düsseldorfi természettudományi kongresszust Berlin, október 5. A német orvosok és természettudósok düsseldorfi kongresszusa bővelkedett az érdekesnél érdekesebb előadásokban, amelyek hatalmas lépéssel vitték előre a természettudományok fejlődését. A nagyértékü előadások sorából is kiemelkedik Müller dr. tübingeni egyetemi tanár, Bumker dr. müncheni professzor és Ehrenkaft bécsi fizikus előadása. A véredények titkai Müller tauár a legkisebb véredényekről referált és értekezése számos uj adattal gazdagította a tudományt. Elmondotta, hogy a hajszálerek (capillarisok), amelyekben a vér és a test szövete közötti anyagcsere lezajlik, csak a legutóbbi időben kerültek beható vizsgálat alá. Különösen fontos a tudománynak az az egészen újkeletű megállapítása, hogy a capillarisok falai önálló mozgásra és a vér és a szövet között ide-oda vándorló anyagok önálló kiválasztásra képesek. Miután kiderült, hogy a hajszálerek funkciói a szervezetben teljesen önálló és jelentős szerepet töltenek be, a tudomány természetszerűen azt is figyelni kezdte, hogy miképpen viselkednek a véredények megbetegedés vagy káros elváltozások esetén. így megalapították, hogy a vóredények szerkezete és funkciója veleszületett és egyenes leszármazásban örökölhető eltéréseket mutat. Ilyenek például azok a hosszú ideig ismeretlen eredetű, egyes helyeken fellépő görcsök, amelyek a szomszédos helyen bénulást vonnak maguk után. Ezek a bénulások azok, amelyek a szövetek helyi vérkeringését megakadályozzák, jelentős szubjektív és objektív zavarokat idéznek elő és végül a szövetek helyi elhalását eredményezhetik. Ide tartoznak a Veredényideg-megbetegedés néven ismert állapot különböző megnyilvánulásai is, igy például a végtagoknak viszketése, a kéz és láb izzadása, a kéz- és lábujjak, valamint az orr kék és vörös szineződése. Ezek a jelenségek nem egy esetben a megtámadott testrész teljes elhalására vezethetnek. De nemcsak ezek a tünetek a véredények hibás működésének az eredményei, hanem ide tartoznak az Ideges embereknél gyakran fellépő izom-, gerinc- és hátfájdalmak, valamint a gyoraorzavarok, bizonyos természetű daganatok és krónikus bél- bántalmak is. Müller professzor szerint összefügg a véredények funkcionális zavaraival a szem nagy veszedelme, a szürke hályog is. Eleinte különböző helyen lépnek fel a legfinomabb véredények funkcionális zavarai, de idővel ezek a zavarok a véredények tartós bántalmait idézik elő. Egészen más természetű kérdéssel foglalkozott Bumker tanár A kultúra és az elfajulás cimü előadásában. Ellentétben különösen az újabb időben sok tudós által hangoztatott felfogással, hogy minden nemzetnél vagy fajnál egy bizonyos időben fel kell lépni az elfajulásnak, ő azt állította, hogy a nemzetek, népek és fajok elfajulása nem a fejlődés természetszerű következménye. Majdnem minden nemzetnél és majdnem minden korban rábukkanunk az elfajulástól való félelemre és még ennek a félelemnek a formái is csodálatosan hasonlítanak egymáshoz legkisebb részleteikben is. Ez a félelmn a legtöbb esetben nem bizonyult jogosultnak es a történelem tanulságai azt mutatják, hogy majdnem mindig egy átmeneti kornak volt a megnyilvánulása. A jelek arra vallanak, hogy most is ilyen átmeneti korszakot élünk át. A tudomány megállapította, hogy a test elkorcsosodása nem más, mint szociális jelenség, — nem más, mint élelmezési és lakásprobléma. Ezt legpregnánsabban Franz Oppenheimer fejezte ki, aki végérvényesen leszögezte, hogy a nemzetek nem aggkori végelgyengülésben, hanem eredetileg elkerülhető betegségekben senyvednek el. Ezzel kapcsolatban felmerül a nagy kérdés, vájjon a lelki lezüllés ugyanilyen okokra vezethető-e vissza. Nem bizonyult valónak az az állítás, hogy az elmebajok erős szaporodása tapasztalható. Csupán az elmegyógyintézetek lakóinak száma nőtt meg, de ez csupán annak a következménye, hogy az elmegyógyintézetekben immár több hely van betegek számára, hogy az ezektől az intézményektől való félelem és irtózat egyre csökken és a szociális viszonyok egyre kevesebb idegbeteg embernek intézeten kívüli elhelyezését teszik lehetővé. Sőt, egyes betegségeknél, mint például a pa- ralizisnél is, a világ egyes részeiben nem jelentéktelen csökkenés mutatkozik. A krónikus alkoholizmus és alkohol pszichózisok is néhol már a háború előtt is apadóban volt. De vájjon hasonló-e a helyzet az idegességnél és a pszichopátiánál? Nem. Tagadhatatlan, hogy az öngyilkosságok a XIX. század óta minden kulturállamban egyre szaporodnak. De bizonyos az is, hogy ez az emelkedés kizárólag a szociális viszonyok , megváltozásának az eredménye. Ugyanez áll a bűnök szaporodására is. A tulajdon elleni bűncselekmények statisztikája törvényszerűen emelkedést mutat a tél beköszöntővel és a gazdasági leromlás korszakában. Viszont az összes erőszakos bűncselekmények az alkoholfogyasztással állanak szoros összefüggésben és adatszerűén bizonyítható, hogy a háború előtt már évente • 150—200.000 emberrel kevesebb került volna börtönbe, ha az emberiség nem ismerné az alkoholt. A fiatalkorúak bűnözéséről pedig megállapítható, hogy minél előbb lépnek kenyérkereső pályára, annál gyakrabban lépik át a törvény korlátáit. Megdőlt a szerzett betegségek örökölhetőségének elmélete Az idegességre vonatkozólag a háborús és háború utáni évek tapasztalatai megerősítették azt, amit a tudósok már 1911-ben előre megjósoltak: a népek idegessége törvényszerűen eltűnik, ha háború, vagy más komoly veszély fenyegeti a nemzetet. De sajnos, a háború és az összeomlás az idegességnél sokkal szomorúbb jelenségeket érlelt meg. Ezek a lelki megbetegedések azonban a gazdasági viszonyoknak a következményei és egészen bizonyos, hogy az általános helyzet javulásával újra visszafejlődnek. így tehát kiderül, hogy az összes elfajulási jelenségek ' tulajdonképpen szociális okokra vezethetők vissza. Ennek a megállapításnak nemcsak teoretikus jelentősége van, hanem gyakorlati értékűek. Mert ha tudjuk az okot, úgy elérhetővé válik az ellene való küzdelem is. Ez a küzdelem természetesen' csak akkor válik lehetségessé, ha előbb tisztázzuk az átöröklös kérdését. Martius már néhány évvel ezelőtt megmondotta: az egész elfajulási processzus attól a föltevéstől függ, vájjon a szerzett patologikus tulajdonságokat az utódok teljesen, vagy legalább részben öröklik-e? Ehhez a feltevéshez ma már azonban csak a laikusok ragaszkodnak. Természetesen az átöröklés teóriájának megdöntése némi szomorúságot is okoz, mert jól esne az emberiségnek, ha tudná, hogy azt, amit egy generáció nehezen megszerzett, öröklik a jövendő generációk is. De sokkal többet ér az emberiség szá> mára az a tudat, hogy idegességünk, szellemi é» lelki betegségeink, ha csak mi magunk is nem örököltük azokat, nem hárulnak át utódainkra. Nem kell tehát félnünk az európai népek elfajulásától, ha céltudatosan küzdünk a külső romboló erők ellen. De egy egész más és nagyon súlyos veszedelem fenyegeti az emberiséget és pedig az, hogy a gyermekszaporodás tudatos korlátozásával lassú, de biztos öngyilkosságnak megyünk elébe. Az elektron világa A legnagyobb feltűnést azonban a düsseldorfi előadások közül Ehrenhaft bécsi egyetemi tanárnak, a világhírű fizikusnak bejelentése keltette. Ehrenhaft egyelőre csak jelezte felfedezése alapjait, de előadása már igy is döntő jelentőségűnek mondható^ a természettudományok terén. Ehrenhaft kimutatta, hogy egy általa felállított kísérleti rendszer segítségével sikerült bebizonyítania, hogy az elektronok nem a legkisebb anyagrészt képviselik, hanem szintén részekre bonthatók. Sikerült Ehrenhaftnak olyan apró testrészecskéknek a kimutatása, amelyeknek töltése alig éri el egy elektronnak a felét. A bécsi tanár előadása az egész tudományos világban nagy visszhangra talált és a tudományos körök Izgalma érthetővé válik, ha tudjuk, hogy Ehreniiaift tételének felállításával a modern tudományok egyik alapja dőlt romba. Csak néhány évtizeddel ezelőtt még az atomot tartották minden ősanyag utolsó és legprimitívebb szerkezeti részének. Hogy az anyag végtelenül apró testecskékből áll, ezt már a görög filozófusok is tudták, akik ezeket a testecskéket a feloszthatatlanuak, görögül atomnak nevezték el. A rádiumnak és a többi rádióaktiv anyagnak a felfedezésével, amelyeknek a legfontosabb tulajdonsága éppen abból áll, hogy atomjai állandóan szétbomlásban és változásban vannak, sikerült közelebb jutni ezeknek a végtelenül apró atomrészecskék titkaihoz. Egy alomnak a nagyságáról, illetve kicsiségéről hozzávetőleges képet ad az a tény, hogy egy gombostű fejében körülbelül nyolcezertrillió atom van elzárva. Tehát egy gombostűfej atomjainak a száma jóval nagyobb, mint az egész földgolyó súlya, amely kilogramban csak hatezertrilliót tesz ki. A mikroszkóp naprendszere A rádióaktiv anyagok megvizsgálása és egyéb fontos felfedezések győzték meg Ramsayt, Bohr!, Rufherfordot, Lodget és más tudósokat arról, hogy az alom sem egységes és oszthatatlan testecske, hanem egy végtelenül komplikált és számos részből álló anyagrész. Minden atom — igy tanítja ezt a modern természettudomány — egy