Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-24 / 243. (1281.) szám

1926 október 24, vasárnap. 3 Kamun tőség területe változatlan marad, úgyszintén a va- rannói járásbíróság területe is. A lőcsei törvényszék területén: A lőcsei já­rásbíróság területe változatlan marad. 2. A göl- nici Járásbíróság területéhez az eperjesi járásbíró­ság területéről Huta Rolava, a rozsnyói járásbíró­ság területéről Uhorna és a Spisské-Podhradiei járásbíróság területéről Krompach községeket csa­tolták át. 3. A késmárki járásbíróság területéhes a lőcsei jrásbiróság területéről Farkasovce és Rus- kinovce községeket csatolták át. 4. A poprádi já­rásbíróság területéhez a revucai járásbíróság te­rületéről Vernár községet csatolták át. 5. A Spis- ská Nová Vési járásbíróság területéhez a rozs­nyói járásbíróság területéről Henzlova községet csatolták át. A Spisské-Podhradiei és Spisská Stará Vési járásbíróságok területei változatlanok maradtak. 8. Az ólublói járásbíróság területéhez a sabinovi járásbíróság területéről a következő községeket csatolták át: Gromos, Hojtovka, Leg- nan, Lipnik Mali, Matusova, Plasnica, Sanbron, Starina és Surin községeket. Az eperjesi törvényszék területén: Az eper­jesi járásbíróság területe változatlan marad. A bardiovi járásbíróság területéhez a Visny Sviat- niki járásbíróság területéről Camo községet he­lyezték át. A giraltovcei járásbíróság területe vál­tozatlan marad. A sabinovi járásbíróság területé­hez az eperjesi járásbíróság területéről a követ­kező községeket csatolták át: Bertovce, Gergelak, Hendrichovce, Medzany és Stefanovce községeket. A Visny Svidniki járásbíróság területe változatlan marad. A rimaszombati törvényszék területén: A ri­maszombati járásbíróság területéhez a feledi já- rásbirőoág területéről a következő községeket csa­tolták át: Alsóbalog, Felsőbalog, Uzapanyit, Balog­tamási, Perjése, Felső Bátka, AJsó Bátka, Rakoty- tyás, Guszona, Dúsa, Mezőtelked, Jánosi, Bugyik- fala, Derencsény, Gesztes, Meleghegy és Balog- pádár községeket, a nagyrőcei járásbíróság terü­letéről pedig Gömörlipoc községet helyezték át. A nagyrőcei járásbíróság területe változatlan maradt. A rozsnyói járásbíróság területéhez az iglói járás­bíróság területéről a következő községeket csatol­ták át: Imrefalva, Kisistvánd és Síracena községe­ket. A tornaijai járásbíróság területe változatlan marad. A feledi járásbíróság területéhez a losonci járásbíróság területéről a következő községeket csatolták át: Bastastará, Korlát, Hidegkút és Ve- cseklő községeket, valamint a tornaijai járásbíró­ság területéről Hamva és Sajólénártfalva közsé­geket. | Dr. Pick Imre I tó kórházi orvos jg 3 röntgen, kvarc és || 3 diathermia intézete v | Léva, Teleki-utca 15. sz, | & Telefon 75. tó I ö 1 tó A legmodernebbül felsze- tó X reit röntgen Intézet, a be­tó tegségsk megállapitésán tó 3 kivül felületes és mély the- tó tó ráplát (gyógykezelés ) Is tó tó eszközöl — Dlathermlája tó tó krónikus női betegségek és X tó mindennemű reumatikus tó t fájdalmak gyógykezelését tó eszközli 50% tó | ° | tó Délszlovenszkő legmodernebből % 3 felszerelt közegészségügyi intézete 3 A felsőházi Javaslat vitája a magyar nemzetgyűlésen Gráeger Miklós keresztényszeciaBisfta képviselő beszéde a javas- ‘ iát mellett Budapest, október 23. Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése: A nemzet­gyűlés mai ülésén folytatták a felsőházi ja­vaslati vitát, amelynek során Rothenstein Mór szociáldemokrata az egykamarás rend­szer előnyeiről beszélt s tiltakozott az ellen, hogy a Haibsburg-ház tagjai helyet kaipjanak a felsőháziban. A javaslatot nem fogadja el. Grieger Miklós k e re szféra y s z oci al ista hosszra beszédben fejtegette a javaslat elő­nyeit. A felsőiház az a kapocs — mondta amely a szeniorra jelent a jövőhöz kapcsolja. A kormány és a nemzetgyűlés a bolse- vizmus után eltér ugyan a jogfolytonos­ság eszméjétől, de ezzel nem szentesí­tette a forradalmat. Azért volt szükség erre a lépésre, hogy a jogrend nélküli állapot megszűnjék. Az 1920. évi I. törvénycikk csak átmeneti, kisegítő, ideiglenes jogfolytonosságot adott. A szélső legitimisták azt mondják, hogy a jogfolyto­nosságot nem lehet áthidalni Budaörs miatt. Igaz, hogy Budaörsön a király maradt alul, de a nemzet többet veszített, mint a király. Nem lehet a kormányt tenni felelőssé ezért, hanem azokat, akik a király visszatérését előidézték. Nekik tudniuk kellett volna, hogy az ilyen lépés a királyra és a nemzetre végzetessé válhat. Azt is mondják, hogy a jogfolytonosság ily- módon való helyreállítása forradalmi lépés. Igaz, hogy a törvényhozásnak két kamarás rend­szerre való visszatérése nem teljes jog­folytonosság, de mégis lépés a materiá­lis jogfolytonosság felé. Ez a lépés utat vág azon a szakadékon, ame­lyet a forradalom teremtett meg. A törvény- javaslatot elfogadja. Ezután az elnök számos szónokot lriv fel, de azok közül egyedül Takács Andor dr. Kossuth-párti van jelen, ő is a Habsburg- kórdés&el foglalkozik. Néhány lényegtelen interpelláció letár- gyalása után az ülést berekesztették. |||I IMIIIIIH Ilii II Tisza Istvánt egy Párkány környéki hentessegéd gyil­kolta meg? Pozsonyban egy tana jelentkezett, aki kihallgatta a bolsevíkiek beszélgetését — Narcis Gyula szőllőmüves elmondja élményeit Pozsony, október 23. A sáros külváros egyik sikátorából, a Dunst-ratcából érünk a Vám-utcába. Évekkel ezelőtt jártam erre utoljára, akkor Fadrusz Jánosnak ebben az utcában lakó testvéröcs- csét látogattam meg. Azóta nem sok válto­zott a Vám-utcában, amely most is éppen olyan sáros és éppen olyan sötét, mint jó négy évvel ezelőtt. A kettes számai házba alacsony, sötét kapoialj nyit utat. Narcis Gyula szőllőmüves után érdeklődöm, aki a délelőtt folyamán fel­kereste a pozsonyi Magyar Újság szerkesztő­ségét azzal a szenzációs hírrel, hogy adatokat tud Tisza István gróf meggyil­kolására vonatkozóan. Délelőtt nem találkozhattam a hírhozóval, ki­mentem hozzá az esti órákban. Belépek a lakásba, cipészmühelyben ta­lálom magam. A mesterszékben idősebb em­ber görnyed munkája felé. Az ajtóban elém- jön egy 25 év körüli fiatalember. — Én vagyok a Narcis Gyula, kérem alássan! Én jártam az uraknál a szerkesztő­ségben. Tehát jó helyen járok. Vallatóra fogom az emberemet, aki értelmes, világos beszédű mesterember. Most pincemester az apja szel­lőjében, mert az öreg Narcis József a cipész- mesterség mellett szőllőmiiveléssel foglal kozik. — Kérem — kezdi mondókáját —, olvas­tam a lapokban, hogy Tisza István gróf gyilkosait Csehszlová­kiában keresik. Gondoltam tehát, hogy most elmondom a tit­kot, amelyet a nyolc esztendő alatt az apá­mon kivül senki mással nem mertem közölni, — 1919 májusában tizennyolcéves le­gényember voltam és akkoriban sűrűn jár­tam ki a pozsonyi hídfőhöz amolyan suhanc- kiváncsiságból. A cseh légionáriusok akkori­ban fogdosták össze Ligetfalun a magyar bol- sevikieket és áthozták ide. Ezek a kommu­nista foglyok — lehettek vagy százan-száz­ötvenen, legtöbben egy vasutasezred katonái — mesélték, hogy Tisza Istvánt egy Párkány-környéki mé­szárossegéd gyilkolta meg, aki mint le­szerelt katona többedmagával behatolt a gróf villájába. A bolseviki katonák ennék a henteslegény­nek vakmerőségéről legendákat regéltek, aki nem ijed meg senkitől és egyenesen utazott Szemléltető statisztika Irta: Karinthy Frigyes. Azt a bizonyos amerikai lapot olvastam az ágyban, amiben azok a bizonyos ábrák van­nak minden héten, például áll egy kis ember és mellette áll egy óriási nagy tojás, tízszer akkora, mint az ember, mire aztán az van alá­írva: „how many of eggs does a mán eat in his life“ (mernyi tojást eszik az ember éle­tében). Vagy egy nagy7 ökör áll egy kis ember mellett, akkora mint egy ház és a lap azt ál­lítja, hogy én ezt az ökröt megettem. Vagy egy akkora köröm, mint a Bazilika kapuja és az van róla, hogy az ember ennyi körmöt vág le életében az uj járói. Ezután nagyot ásítottam, magamra húz­tam a paplant, behunytam a szemem, azt ál­modtam, hogy nagyot ásítok, kimászok az ágy­ból és bemegyek a fürdőszobába mosakodni. Egy kicsit nehéz volt, mert a szappantartóban akkora darab szappan feküdt, mint egy sírem­lék — öt méter széles és nyolc méter vastag. Az a szappanmennyiség volt, amit életemben elfogyasztottam. Egy Balaton-nagyságu mos­dóiéiban vad vihar korbácsolta azt a vizmenv- nyiséget, melyet életemben e célra már fel­használtam. Oldalt, a mosdótál kies partjain, az életemben elfogyasztott paszta- és krémhe­gyek meredeztek. Ideje lesz borotválkozni dünyögtem magamban hat méter hosszú sza­kállamat simogatva, — ennyi volt, amit le­borotváltam magamról. Ezután leültem dolgozni. Gondolkodva mártogattam toliamat a tintatartóba, — csak ez volt kellemetlen, hogy minden bemártás­hoz fel kellett másznom a sok méter magas létrára, mely a tintatartó szájához vezetett. Letéptem egy darabot a négy méter széles pa­pírtekercsből, mely az eddig általam teleirt papírmennyiséget tartalmazta. De nem lehetett dolgozni; rettenetes csön­getés rázta előszobám ajtaját. Tizenkét mé­ter hosszú számlát hozott egy komor külsejű óriás, — felszólított, hogy legyek szives és fi­zessem ki ezt a csekélységet. Megígértem, hogy majd legközelebb, gyorsan fejemre tettem az Erzsébet-tér nagy­ságú kalapot és lesiettem a százmilliónégyszáz ezerhatszázhuszor-hét lépcsőfokból álló lép­csőn reggelizni. A kávéház előtt mintegy tízezer főből álló sokaság fogadott. Különféle fiatalemberek voltak. Abban a pillanatban, hogy odaértem, egyszerre mint valami jól betanított hadtest, felémiorditották arcukat és karban olyan mennydörgéssel, hogy a Ondri hegyek vissz­hangoztak tőle, igy kiáltottak rám: — Servus, nem ismered meg az embert? Én vagyok a (itt hatezer név következett), akivel együtt jártál a hatodik bébe. Emlék­szel (hatezer név) tanár urra? Hehehe. Hogy vagy? Hová mész? Reggelizni mész? No, nem bánom, jövök én is, úgyse diskuráltunk már régen. Bódultán értem be a kávéházba, a soka­ság utánam. Körülülték asztalomat és fülsü­ketítő mennydörgéssel kérdezték karban: — Különben hogy vagy? Közben a pincér elejbémtette a párolgó gőzkazánt, amiben húszezer hektoliter kávé fortyogott. Kérdésemre, hogy mi ez a tehén- nagyságú és csodálatos őskori szörnyeteghez hasonló állat, ami a fejem körül kóvályog, nyájasan felvilágositott, hogy az egy his tü- dővész-bacillus — ennyit szittam be életem­ben. Két kilométer hosszú és régy méter vas­tag cigarettát dugtak a szájamba. A pincér edénybe csurgatta a hat liter nyálat, ami a kávéscsésze szélén jelképezte azt a mennyi­séget, amit élelemben a rosszul tisztított csé­sze széléről elhörpintettem. Émelyegve ugrottam fel és lerohantam az utcára. Az iskolatárs-sokaság utánam és az aj­tóban ágyubömbölésszerii hangon suttogták a fülembe. — Kérlek, adj egy koronát holnapig, de úgy, hogy senki se vegye észre. — Szétosztottam tizenkétezer koronát. A sokaság elszéledt, de nem sokáig maradtam egyedül. A mellékutcából tizenkétezer főből álló csapat rontott elő, egyenesen arcvonalam- nak irányítva. — Kérem szépen, — mondta a tizenkét­ezer ember egyszerre, kissé sértett hangon, csodáikozóan kifordított tenyérrel és felemelt szemöldökkel, — kérem szépen, miért nem fe­lel ön arra a levélre, amit hat hete írtam ön­nek ? Elvörösödtem. «r ftlfSPjfelliHI — Ejnye! Bocsássanak meg! Ilyen bolond szórakozott vagyok, elfelejtettem feladni! Ilyesmi még sohasem történt velem, higyjék eí, ez az első eset életemben, hogy nem fe­leltem levélre. — No és éppen velem? — mondta sértő­dötten a tizenkétezer ember, egyszerre mel­lükre mutatva mutatóujjukkal, — éppen. ve­lem? És hűvösen meglebbentve kalapjukat, így nyilatkozik a brünni állatorvosi főiskola: „Ratopax abszolút biztonság- gal öli a patkányo- „Katopax k.t és egereket" alkalmazása egy­szerű, olcsó és gaz­„ Ratopax daságos!" emberre és háziál­latra teljesen ár­talmatlan" Kapható minden gyógyszertárban és drogé­riában. 1 üveg ára Ke 14'—. V ezérképviselő: Smogrovics gyógyszertár Levice, Slovensko. arra, hogy valami jelentékeny embert, mi­nisztert, hadvezért megöljön és ezzel hír­nevet szerezzen magának. — X kíváncsiság nem hagyott nyugton és azt is megkérdeztem a bolseviki éktől, hogy néz ki az a rettegett ember. Leirták, hogy zömöktermetű, szőke férfi, akinek a kereszt­neve becézően Lali vagy Lulu. Azt is mon­dották, (hogy Párkány-környéki, a párkányi járásból származik az illető. — Miért nem jelentkezett vallomásával eddig? — kérdezem. — Mit toidtam én, hogy mi ez? Féltem, hogy még nekem gyűlik meg a bajom a tör­vénnyel. De most már elhatároztam, hogy titkomat a nyilvánosságra hozom, mert nem illő dolog, hogy ártatlan ember sínylődjék a börtönben s az igazi gyilkos szabadon járjon. A fiatalember vallomása annyira őszin­te, hogy teljesen valószínű, hogy mindezeket a dolgokat tényleg hallotta a fogoly bolsevikiektől. Az természetesen nyílt kérdés, vájjon a bol­sevik! katonák beszélgetése tényleg fedi-e a tényeket. Abban az időben erényszámba ment a politikai gyilkosság és kérdés, vájjon az egész történet nem-e egy hősködő hentes­legény fantáziájának terméke? Mindenesetre a hatóságoknak végig kell menni ezen a nyo­mon is, hogy a nagy történelmi rejtély kide­rítésében minden szükséges lépés megtör­ténjen. R. J. Hlinka jóváhagyta klubjának taktikáját Prága, október 23. A Lidové Noviny ér­tesülése szerint a szlovák néppárt politikai reprezentánsaival folytatott eddigi tanácsko­zásaiban helyeselte a párt törvényhozóinak eddigi taktikáját és ezeken az alapokon fogja folytatni a tárgyalásokat. Az amerikai szlo­vákoktól terjedelmes levélben búcsúzott el, amelyben hangsúlyozza, hogy amerikai utazá­sa politikai és kulturális elveit megerősítette és a pittsburgi szerződés megvalósulásának be kell következnie. A szlovákok maguk fog­ják iskoláikat, bíróságaikat, közigazgatásukat és országházukat fentartani. sietve átmentek a másik oldalra, mind a ti­zenkétezren. A következő, mintegy hétezer emberből álló csoporttal a körút sarkán találkoztam. — Jó, hogy találkozunk, — fordultak fe­lém hirtelen — beszélni akarok magával. Már régen elhatároztam, hogy magával csinálni kellene valamit. Maga egy tehetséges, de él­hetetlen ember, kell, hogy valaki, mint pél­dául én, a hóna alá nyúljon. Majd én beszé­lek holnap (hétezer név)-el, ne féljen mit, amig engem lát. És barátságosan, egyszerre megvereget­ték a váltamat, amely félmétemyire megda­gadt. — Én embert csinálok magából! Én va­gyok az egyetlen ember, aki csinálni tud ma­gából valamit! — kiáltották lelkesen. Elfordultam, mert ötezer főnyi hölgykül­döttség közeledett felém. Lelkesen és szen­vedélyesen ragadták meg a kezemet. Mélyen a szemembe néztek és halkan, bensőséges hangon mondták, úgy, hogy legföljebb akko­ra neszt ütöttek, mint ötven hajótülök. — Ugy-e tudja... hogy én megértettem... hogy az, amit irt nekem szólt . . hogy én va­gyok az a nő, akire gondolt? . . . — Hát megértette . . . mondtam és szo­morúan és mélyen a szemükbe néztem. De a választ már nem hallottam, mert tízezer kéz ragadta meg a galléromat. — Szervusz! — kiáltott tízezer hang. — Szervusz! — mondtam és örömmel. — Egyetlen barátom! — Egyetlen barátom! — kiáltott tízezer ember hangosan, hogy tőlük és magamtól megundorodva, szobanagyságu könnyei töröl­tem Id nememből és felébredtem. — ...... iiMiiii«aMMMrimawnBTMnnaaaiMMrnai

Next

/
Oldalképek
Tartalom