Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-22 / 241. (1279.) szám

WA<M-jA^tóíAR-HIRIíAK

1926 október 22, péntek.

satum

Sörözés a Práterban

Bécs, október 21.

A hulíájin'vasiit felől jókedvű sMtáis hangzik, a vonatocska éppen most •kapaszkodik feliedé a m ered ekem, a bácsik és némiflc, gyerekeik és süldők görcsösen kapaszkodnak a korlátba, arcukon feszült öröm, aztán juj die meredeken zuhannak mindnyájan a mélységbe, bele egy csodákkal teli- tett alagmtbe, amely elnyeli őket mindenestől, csak a kacagás és a bakiisok sifeongása maradit künn egy pillanatra, mint a pár főm szaga, melyei a legszebb dáma, az Ifjúság áraszt magából, mígnem ez is szerteilüan az esti zsivajban. A Rieeenrad becsül ötben megöregedett konstrukciója ködösen válik ki az alkonyaié égboltban, lassan mozog ez az öreg kerek, viszi fel az embereket, fel a levegőbe, Becs föllé, hogy elcsodálkozzanak és újból beleszeressenek a hajdani császárváros látképébe, melyet bár mindenki már kívülről tud, mégis szívesen megnéz mégegyszer és mégegyszer, mert régi törvény az, hogy amit nagyon szeretünk, azzal nem tudunk betelni.

Az igazi, a hamisítatlan bécsi hangulat újra tért hódit a városiban. Kezdenek újra divatba jönni a kis elővárosi heuerigerek és kezdenek kimenni a divatból a mammutkávéíházak. A Pnater- Allee-n szomorúan festenek a leszögezett bódék, a bezárt nagy kerti kávéMzak büffejei, a szürkére aszott padok. Régi plakátok elhalványult betűkkel hirdetik, hogy valaha ez másképpen volt: Heute gToeses Militárkonzert, Sdirammelquartett, Da- menfcapelle. És igy tovább. E-z még mind az ösíetr- reichisoh« Krone inflációjának tóbólyos időszakából való, amikor hej de jól ment látszólag Becsnek és amikor hej de berúgott az istenadta nemzetközi infláciékalandor szeretője oldalán, ezeknek a kávébáznbnak repedtfalu szeparéjában. Azóta a kalandor uraságok Pártot boldogítják (Ré- kéasy, ez a zseniálisan elvetemült volt egyike az utolsóiknak), montimiarfcred sseparckban szorongatják a gigolókat és bizonyára már egészen megfeledkeztek Becsről és hálisten, Bécs is alig emlékszik már rájuk, kivéve azat az egynéhány száz sze- i renciSütlemnié tett lányt, akik a nagy karnevál | után nem tudnak elég hamvazószerdát tartani és mindent szánva-ibánva járják a klinikákat; kivéve azt a néhány száz anyagilag tönkrement kereskedőt, akiket a spekulációs láz kényszerített most újra kezdeni az életet, (na meg a rend őrigazgat ő- ság, amely nemcsak emléBasziik, de sok esetben nagyon is hevesen érdeklődik az eltűnt uraságok után).

És csodálatos. Eltűnt a pénz tóibólya, eltűnt az dnternaciomális utazó diád, de a Karnitnerstrasse, az Operaríng éppoly elegáns, 9őt elegánsabb, mint akkor volt. Nincsenek már pénzt szóró idegenek, akik válogatás nélkül veszik Zwiebacknál a drága ruhát, de Zwí&baok kirakatai egy szemernyivel sean lettek szegényesebbek. Pessd, a hajkirály, éppúgy ondoláü, mint azelőtt, a Bristol-Hóit el halijában éppúgy szól a zene és a Hofoper, vagy ahogyan most nevezik, a Steatscper színpadán Jerifzn szebben énekel, mint valaha. Bécs gazdag múltja é* gazdag kultúrája elpusztíthatatlan. Most már rendszerint Bécs polgárai vásárolnak a fényes boltokban, annak a Ráesnek polgárai, amely egy összeomlott birodalom árván maradt fővárosa, amelynek trfnterlandját szél darabolták és amely az infláció révén gazdaságilag is tönkremenve, na- gyon-nagyon megszorít ottra polgárainak életfeltételeit. Azt a gr őseként, vagy achiilinget bizony erősen fogához koppdntja a bécsi polgár, mielőtt kiadja, de mégis kiadja, mert bicegi, aki szeret szép, Zwiebacknál vett ruhában járni, Jeritzát hallgatná és szereti kihasználni az élet kellemes oldalait. Hogy úgy mondjam: A bécsi polgár kezdd újra jól érezni magát Becsben. Szegényebb lett, ez igaz, de Istenem, olyan fontos is az a gazdagság? Hiszen a mindennapi kenyeret azérí csak meg lehet szerezni valahogy, ruhára is telik egy kis jóakarattal és azok az apró mulatságok; szóra sem érdemes. Pedig ezek a szóra sem érdemes apró kiadások azok, amelyekért a bécsi apránként visszavásárol ja azt a híres bécsi kedélyességet és kedélyes hangulatot, amelyet a háború után és a gazdasági krízis következtében már majdnem teljesen elveszített.

•

Lassanként visszalopózikodik a ringekire Rudolf Hans Bartsch és Artúr SohnitzJer Bécsije. Az a lágy, hangulatos déli-német élettempé, amelynek tokozása Grác és amelynek hatása megérzik már Salzburg levegőjén is. Nagyvilágiau puha, táljánnean kevert ez a különös, megkapó életforma. Bécs szellemiét az infláció korában megcsapta kissé az amerikai tempó. Ez idegen volt a Waohau kezdetén. Hogy is bírná az elragadó szőke Friiu- lein, a fess Gmiidige a törtető világvárosi hajszát ? ők nem igy értelmezik a világváros fogalmát, ők szeretik a merengést, Jókaim Slrauasf és a Wie- nerwaldot. Délelőtt kopognak egy keveset az irodák és hivatalok Írógépein, aztán elmennek ebédelni valamelyik kis vendéglőbe, ebéd után előveszik a regényt, sietnek helyet lefoglalni a Stadt- park valamelyik jő, napos padján, olvasnak, elgondolkoznak és végüli elatazanelk. Ott a pádon, a Stadíparkban, a napon. Arcocskájuk barnára sül. Ez divatos. Három felé maguktól felébrednek és sietve tipegnek újra a hivatalokba. Oh, nagyvárosinak nem nevezhetjük ezt az életmódot. De Bécs már kezd újra nem nagyváros, csak nagy város lenni, mint amilyen legszebb korában, a jóságos Kai ser Franz Josef idejében volt. Mert nagyvárog kedélyeew'ggel nem létezik. Bécs pedig kedélyes, újra kedélyes, alampos és gyengéd, elegáns és nyá; rmlgári. Gott séd Danik, — mondják az öreg bécsi blirgcrek.

Az Ipar nagyrésze, igaz, elvándorolt az utódállamokba. — Hol's d r Teufel, — mondják az öreg t/csí polgárok. A lakoeok száma is ősökként

az utolsó években. — HoTs dér Teufel, — mondják az öreg bécsi büirgerek. S fiákkor, bár már alig van, megteisai, amii a gömütliöMcelitet illeti, az autó is. Ott, ahol hajdan a fiakkerek beláthatatlan raja vitte ki esténként a mulatni vágyó bécsieket a Práter zöld lombjai alá, ma autókra és villamosokra pakol ózva robognak ki az emberek; végigtkéstoflgatják az összes látványosságokat (csekély néhány groscihenba kerül mindenilc) és amikor már elég sötét van, megindulnak a Práter fekete viilágitájai felé. — Mégis csak jó szegénynek lenni! — gondolják ilyenkor —, hogy takarékoskodni kell a lámpával I ..,

A vége persze a sör. Megszomjuhoziük a száj a folytonos munkában, csillogó szemmel és piroe ajkakkal jön a szőke Fráulein a férti oldalán, fent a fák fölött ragyognak a csillagok. Nem szólnak egymáshoz sokak Jönnek egymás mellett, befordulnak egy kis kiérti csnpszékbe és leülnek egy pádra. A pincér szótlanul hozaa a habzó sört, Isznak egymásután, mohón és szomjasan.

Csönd. Bécis zsivaja csak egészen leszűrtem hallatszik.

Mindketten elgondolkoznak kicsit. Aztán a férfi megfogja az asztal alatt a leány kezét és szerelmesen megszorítja:

— Es iát doch edne schöne Stadt, unser Wien, gélt?

— Eine süsse Stadt! ... — feleli a leány ál"“d01*1- M«i Gátőr.

ÁstaNielsen üdvözli a

Prágai Magyar Hírlapot s közönségét

Látogatás a világhírű filmstarnál és férjénél, Grigodij Chmara, a moszkvai Stanislawskij- müvészszinház tagjánál — Beszélgetés a mü vészpárral a fűmről, az amerikai filmlipus- ról, a film dekadenciájáról és Ásta Nielsen terveiről

Berobogott a berlini gyors a prágai Wil- son-pályauclvarra. A prüszkölő lokomotív érdekes vendéget kozott, — Ásta Nielsent, a világhírű film start, ki férjével s újonnan szervezett ensemble-jával kiét estén gyönyörködteti közönségét a ,.Neues Deutsches Tiiea- ter“-ben.

Azonnal nyomon követem Prága vendégeit s félóra múlva már beküldőm névjegyemet Ásta Nielsenhez — szállodai lakásán.

Alig múlik el két perc, a liftboy már visszaérkezik: „Pcníban 12 órakor1*.

Pontban 12-kor felpattan előttem a rnü- vészpár ajtaja. A szálló pazar etablissement- jében fogad Ásta Nielsen férje. Negyvenöt év körüli érdekes müvészarc, a moszkvai Sta- nislavskij-r üvészszinbáz volt tagja.

Leülünk. Kis mahagóni asztalon likőr és finom cigaretta.

G rigó ríj Chmara tölt:

— Tessék, nagyon jő.

Tényleg jó. Grigorij Chmarának igaza van. Aztán rágyújtunk, majd Ásta Nielsen férje igy kezdi:

— Férje és impresszáriója vagyok egy személyben Astának. Magam is filmszínész vagyok. Bizonyára ismeri két legnagyobb filmemet, Raskolnikovot és a J. N. R. J.-t. Az előbbi Dostojewskij regényéből, másik a Bibliából. Én adtam Jézust. Nagy sikerem volt. A budapesti Nemzeti Színháztól is kaptam meghívást.

Elhallgat aztán igy folytatja:

— Nehéz ma szerepet találni. Mi rém pályázunk Astával milliókra. Mi művészek vagyunk és csak olty szerepet fogadunk el, rnelv művészi Ízlésünknek, megfelel.

Erre a végszóra lép be Ásta Nielsen. Mosolyog, kedves s egyszerű polgári gesztussal nyújtja felém kezét, aztán leül, lábait keresztbeveti és ismét mosolyog. Végignézem.

Nagyon szimpla kis polgári ruha van rajta. Haja dús, fekete, rövidre vágott. Kerek, bájos arcából két nagy fekete gyermekszem tekint ráin.

Elgondolkozom. Igaz, tényleg igaz. A nő annyi idős, amennyinek látszik. Ásta Nielsen nem néz ki többnek harmincnál — tehát harmincéves. Születési idő? Felesleges számi tás. Ásta Nielsen 30 éves, mert nem látszik többnek.

— Művésznő kérem, ne haragudjon rám kezdem kérdéseim áradatát — tudom, rémes unalmas lehet e dolog, de mégis nagyon szépen kérem, beszél jen valamit arról, hogy miként lett filmszinésznő, mi a véleménye a filmről és az amerikai technikáról.

S Ásta Nielsen megadja magát sorsának.

— Óban Gad dán drámaírónak köszönhetek mindent. Ő fedezett fel egy kopenhá- gai színházban, hol mint drámai naiva szép sikereket arattam — kezdi lassan Ásta Nielsen.

— „Az örvény** volt első nagy filmsikerem. Óban Gad mellettem maradt. Csak nekem irt. Ettől kezdve szakítottam a beszélő színpaddal s teljes energiámmal a „kamara** papnői közé állottam. Aztán ment minden magától. S most itt vágyóik — mondja egy kis keserű maliciával s valami fáradt unalom ömlik a sötét szempárra.

— S melyek voltak, művésznő a legkedvesebb szerepei? — kérdezem tovább egy pillanatnyi csend után.

— A Shakespeare-szerepsim — mondja meggyőződéssel — Hamlet, Júlia. Manapság nehéz megfelelő szerepkört kapni — ismétli férje szavait — a mai ízlés már elvesztette művészi finomságát, a mai társadalom elvesztette a letűnt kor nemesebb s csiszoltabb alapzatu művészi krilicizmusát. A mai kor fáradt, háború utáni generációtól nem is lehet mást kívánni. A munka és pénzhajsza után nem kell értékes szórakozás, hanem csak könnvü és léha, mely ui felfrissülést ad az enervált szervezetnek.

Ásta Nielsen mereven néz maga elé, csöndes lesz s most már inkább férje felel- get kérdéseimre.

— Az amerikai film? Igen jő. Naiv mesék, kis limonádéegyvelesr málnaszósszal. De vannak hatalmas és gyönyörűen megalkotott filmjei is — mondja Grigorij Chmara

— de hát könnyű nekik, annyi pénzük van a jenki-filmeseknek, mint a szemét. Nekünk pedig nincs — fejezi be a mondatot Ásta férje.

— S mi a véleménye, Chmara ur az amerikai stárokról? — kérdezem tovább.

Ásta Nielsen férje kissé elgondolkozik, aztán igv felel:

— Mary Pickford és Lilién Gish nagy tehetség. Pola Negri? Hm, szerencsés nő, jól utánoz valakit — s a müvészpár meg- értőleg néz itt össze. — A szegény Valenti- no? Szép fiú volt, de abszolút tehetségtelen. Sikereit a mai kor teliesen erotikára felépített ízlésének köszönheti. Ma összetévesztik a művészetet az erotikával. A boldogult Ro- dolfo riválisa, az ugyancsak nagyon szép Ra- mon Novarro szépsége mellett igen tehetséges is.

Grigorij Chmara feláll s ismét teletölti poharainkat. (Ásta Nielsen nem iszik s nem cigarettázik). Koccintunk s felhajtjuk a pohárka tartalmát. Megint jó volt. Aztán ismét rágyújtunk. Kitűnő ez a cigaretta s teli vág.y- gyal tekintek a teli doboz valódi egyiptomira. Csönd. Nagy füst mindkét részről, aztán indiszkrét kezdek lenni.

— Gyermekeik Berlinben maradnak a turné alatt? — kérdem detektív tekintettel.

Ásta Nielsen mosolyog:

— Csak egy leányom van, Jesta. Jestá- nak azonban nem a férjem az apja — s Chmarára biccent a fejével. — Már 24 éves. Otthon van s főz. Nagyon szereti a házi munkát Kitűnő gazdasszony — mondja Ásta Nielsen polgárasszonyi büszkeséggel.

— Férjhez kell adni — reprikázok én.

— Nevetés.

— De nem veszik. Tudja, manapság a férfink és a házasság...

Szegény Ásta Nielsen. Hogy sajnálom. Nem tudja férjhez adni a leányát. Borzasztó!

— S Prága után hova?

— Most jön Budapest. Aztán Itália. Milánó. Firenze, Róma és az egész világ. (De jó nekik).

Tehát Budmpost Azt mondják, még nem voltak Pesten. A magyar művészekről is keveset tudnak. Az írók közül csak Molnár Ferencet ismerik.

Az óra félegvet üt. Eloltom a cigarettámat. Felállók. Ásta Nielsen búcsúzva nyújtja hófehér kezét, mely Pnom és puha, mint a mesebeli hercegnőé. Mosolyog.

Grigorij Chmara az ajtóig kisér, átnyújtja nekem Ásta Nielsen fényképét a P. M. H. részére való eredeti dedikációval. A küszöbön megállunk. Kézszoritás, aztán Ásta férje szóról-szóra igy szól:

— Ugy-e, milyen egyszerű és kedves Ásta?

Kalapemelés. Az ajtó becsukódik mögöttem s valami efélét gondolok magamban, mig a lift a földszintre visz:

— Igen, Grigorij Chmara, a te Ásta Nielsemed, a világ Ásta Nielsene valóban kedves, egyszerű asszony. Lukács László dr.

Megszűnik a nagyváradi

püspökség

Nyilvánosságra hozták a konkordátum szövegét — A gyulafehérvári és temesvári püspökségek a bukaresti érsek fenhatósága alá kerülnek

Bukarest, október 21.

Tegnap hozták félhivatalosan nyilvánosságra a napokban aláírásra kerülő konkordátum főpontjait. Ezek a következők: A katolikus vallás és annak gyakorlata Románia egész területén szabad. Az egyházat az állam elismeri jogi személynek. A katolikus egyház szervezete rítus szerint három részre oszlik: lesz latin, görög és örmény szertartásu egyháztar- tomány. A latin szertartásu egyháztartomány, vagyis

a római katolikus egyház állani fog a bukaresti érseki főegyházmegyéből s az alájarendelt moldvai, gyulafehérvári és

temesvári püspöki egyházmegyékből.

Az egyházmegyék kormányzói csak román állampolgárok lehetnek és ez alól kivétel csak a kormány hozzájárulásával lehet. Az egyházfők hivatalbalépésükkor hüségesküt tesznek. A Vatikán és az egyházfők között egyházi ügyekben teljesen szabad az érintkezés.

Az egyháznak teljes a vagyoni jogképessége, tőkéket azonban idegen értékpapírokban el nem helyezhet. Vallásalap is alakítható. Minden egyházmegyének külön szemináriuma van, mely kizárólag a püspöknek van alárendelve. A szemináriumi tanárok csak román állampolgárok lehetnek; a papnöveldében kötelező tantárgy a román nyelv. Bukarestben magasabb teológiai tanintézetet alapítanak a kormánnyal egyetértőleg és annak támogatásával.

A katolikus egyház szabadon állíthat fel és tarthat fenn elemi és középiskolákat, taai- tóképzőintézeteket, melyek a püspöknek vannak alárendelve, a kormány csak a felügyeleti jogot gyakorolja.

A konkordátum tehát a romániai katolikus magyarságra nézve a következő súlyos sérelmet jelenti:

Megszüntetik a nagyváradi püspökséget s igy a magyarságnak csak kél püspöksége marad, a gyulafehérvári és a szatmári.

A temesvári püspökséget ugyanis már teljesen németté tette egy pángermán adminisztrátor, kit a kiüldözött G’attíelde? püspök helyébe neveztek ki. A megmaradt két magyar püspökség is elveszti eddigi önállóságát, amennyiben alá lesznek rendelve a bukaresti érseknek, akinek bukaresti hívei ugyan majdnem kizárólag erdélyi kivándorolt magyarek- ből állanak, aki azonban mégsem tud egy szót sem magyarul és egy a napokban adott interjújában természetesnek találta, hogy a bukaresti magyar iskolákat elkobozta a román kormány, minthogy fertartásukhoz egy magyarországi egyházi társaság is hozzájárult. Bukarestben nyolc éve zárva és pap nélkül a magyar templom és a több, mint hatvanezer főnyi magyar katolikusságnak egyetlen iskolája nincsen s templomban sehol anyanyelvét nem használhatja.

Erdély magyar katolikussága fájdalmasan veszi tudomásul ezt a döntést, épugy, mint a magyar magánadakozásokból emelt kolozsvári minorita templomnak és rendháznak, a nagyszebeni katolikus árvaháznak és több templomnak átadását a görögkatolikus román egyház részére.

' A !&$b?xtosabb { és iégsnyhébb J cső.co!ádé 1

hashajtó ;

Ffilariikat: J

VorUs Rák ?áyrá«- :

Bratislava

így lobsz ára 3 CGKB. .

***“... -ama