Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)

1926-10-21 / 240. (1278.) szám

4 ^WM-AVAfifeaRHÍRliAB 1926 október 21, csütörtök. A keresztényszocialista papi klub a kongrua igazságosabb rendezéséért A klub pozsonyi ülése — A klub új elnökének Franciscy szenátort választották meg — A katolikus iskolaszövetség és irodalmi társa­ság megalakítása előtt — A komáromi szeminárium megmentése Pozsony, október 20. (Saját tudósítónktól.) 'A keresztényszocialista papi klub tegnap dél­előtt a pozsonyi Savoy-szálló különtermében szépen látogatott ülést tartott, amelyen Tyu- koss Ev. János pozsonypüspöki esperes elnö­költ. Az elnöki megnyitó meleg szavakkal emlékezett meg a klub eddigi elnökéről, Palkovich Viktor espe­res, volt nemzetgyűlési képviselőről, aki elnöki tisztéről lemondott. Hangoztatta, hogy a klub ezután is azon az utón fog to­vább haladni, amelyet Palkovich Viktor ön­zetlen és áldozatkész működésével a katolikus magyarság számára kijelölt. A klub meleg­hangú távirattal üdvözölte ebből az alkalom­ból távozó elnökét. Majd egyhangú lelkesedéssel a klub uj elnökévé Franciscy Lajos dr. szenátor, nyitrai kanonokot választották aki az egyhangú bizalmat hálás szavakkal kö­szönte meg. A napirend során Tyukoss Ev. János a katolikus iskolaszövetség ügyét ismertette. Javaslatára a klub elhatározta, hogy előterjesztést tesz a katolikus nagybi­zottságnak az iskolaszövetség megszervezésé­nek kezdeményezése érdekében. Haiczl Kálmán dr. szögyéni esperes ala­pos felkészültségű előadásában a kongruával foglalkozott. Bonckés alá vette a kongruát rendező uj törvény intézkedéseit és rámuta­tott azoknak sérelmes voltára. Franciscy dr. szenátor fölszólalásában is­mertette azokat a parlamenti eseményeket és tárgyalásokat, amelyek a kongrua megszava­zását megelőzték. Az országos keresztény­szocialista párt törvényhozóinak klubja idejé­ben módosításokat dolgozott ki, melyek kikü­szöbölték volna a törvény sérelmes intézkedé­seit. A parlamenti többség azonban a módo­sításokat nem fogadta el és ezáltal nyílt meg a lehetősége annak, hogy a sérelmes határo­zatok törvényerőre emelkedtek. Felhívja a kerületi esperességek figyelmét arra, hogy ezt a kérdést tartsák állandóan napiren­den és mindaddig ne nyugodjanak, amíg a törvényt megfelelő szellemben nem módosítják. Haiczl Kálmán dr. indítványára a papi klub egyhangúan elfogadta a következő hatá­rozati javaslatot: 1 „Az uj kongruatörvény rendelkezései a papságra nézve igazságtalanok s annak tár­sadalmi helyzetét mélyen sértik. A szóban lé­vő törvény hátrányosabb a papságra a régi kongrua- törvénynél és ellenkezik az egy ház joggal, nem tesz kü­lönbséget a javadalmas és nem javadalmas között A javadalmasnak többlet munkájáért semmiféle dijzást nem biztosit: igazságtalan volta ebben rejlik. Sérti továbbá a papi állás tekintélyét, mert a papság fizetését alacsonyabb összegben állapítja meg az irodai szolgák és állami utcaseprők fizetésénél, jóllehet főiskolai végzettséget követel tőlük, b ha ez nincs meg, az uj törvényben biztosított összeget sem kapja meg. A mai bizonytalan illetőségi és honossági törvény mellett a cseh­szlovák állampolgárságot és annak elismeré­sét követeli meg. Belföldi gimnáziumban le­tett érettségi vizsgát kíván, miáltal az eszter­gomi egyházmegye papságának ragyobb ré­szét már eleve megfosztja a kongruától. A keresztényszocialista papi klub érte­kezlete felkéri Szlovenszkó mélt. Püspöki Ka­rát, hogy a magyar katolikus papság e jogos kívánságait magáévá tenni és támogatni mél- tóztassék. Felkéri továbbá a mélt. Püspöki Kart, hogy a magyar kaíolikusságot és papságot érintő kérdésekben a papságot is hallgas­sa meg. Felkéri továbbá az uj kongruatörvényt megszavazó polgári pártokat, hassanak oda teljes erejükkel, hogy a törvény igazságtalan és sérelmes rendelkezései a végrehajtási ren­deletben enyhittessenek és esetleg a törvény megváltoztatására törekedjenek." A katolikus irodalmi társaságnak régóta vajúdó ügyét a távollévő Torna István muzslai plébános helyett Haiczl Kálmán dr. ismertette. A klub úgy döntött, hogy ideigle­nesen az iskolaszövetség keretein belül építi ki az irodalmi társaságot s ilyen értelemben tesz javaslatot a katolikus nagybizottságnak. Gregorovits Lipót nemzetgyűlési képvi­selő a komáromi szemináriummal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott. Részle­tesen beszámolt a szeminárium fenmaradását célzó intézkedésekről és bejelentette, hogy a gyűjtési akciót öt százalékot kamatozó köl- csönrészvényekkel indítják meg. A kölcsön- kötvények már elkészültek és a napokban ke­rülnek forgalomba. A klub örömmel értesült az előre haladott akcióról és köszönetét nyil­vánította Gregorovits képviselőnek fáradozá­saiért. Az ülés Franciscy szenátor záró szavaival ér véget, amelyben a katolikus magyarság összetartásának szükségességét hangsúlyozta. Reinitz bűnhalmazata ujbőS az esküdtszék elé kerül Ma sincs felderítve a két kavecsányi legény titokzatos szerepe — Leichter Simon tragédiáját sürü homály fedi — A P. M. H. tudósítójától — Magyar, román, angol 8tb. utlevél- vizumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meg­hosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggé eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala. Kassa, október 20. A Romániában életfogytiglani fegyházra ítél Reinitz Jakab két bűntársának, Kollárnak és Ma tejnak ügyét júniusban tárgyalta először a kassai esküdtszék. A tárgyalást akkor Matej elmeállapo­tának megvizsgálása céljából elhalasztották s igy az ügy október 22-én a kassai esküitbiróság előtt fog folytatódni. Ismeretes, hogy két évvel ezelőtt a kassai Csennelyvölgyben, valamint a Bankón egymásután több oszlásnak in­dult férfihullát találtak. Az eg^ik hulla személyazonossága máig sincs megállapítva; ezen az ismeretlen halotton kívül még négy hullát találtak a Csermelyben, amelyek­ben hozzátartozóik Leichter Salamont, Lebovics Salamont, Szmuk Hermant és Nussbaecher Ká­rolyt ismerték fel. Az öt gyilkosságból Demjano- vics és Bodnár — Reinitz Jakab jogerősen élet­fogytiglani fegyházra elítélt másik két kassai bűn­társa — hármat magára vállalt, a többi gyilkosságot a vád Kollár és Ma­tej terhére írja. Kollár a Reinitz-nyomozás idején került gya­núba s a terhelő bizonyítékok száma megfelelőre szaporodott, az ügyészség elrendelte Kollár letar­tóztatását. 1924 áprilisában a vizsgálati fogságban ülő Kollár Ferenc kihallgatását kérte. Elmon­dotta, hogy 1923-ban Matej Sándor elbeszélte neki, hogy nincs nyugta, fél, hogy egyszer letar­tóztatják. 1922-ben ugyanis a Bankón, orv vadásza­ton véletlenül agyonlőtt egy embert. Kollár va'lo- mása alapján a rendőrség azonnal letartóztatta Matej Sándort. Matej eleinte tagadta a gyilkossá­got. Annyit akart csak beismerni, hogy annak ide­jén a Bankón egy meggyilkolt kaftános zsidó fér­fit talált, akit azután kirabolt. Rövidesen ezután azonban részletes beismerő vallomást tett Malej. Azt mondta, hogy a zsidó férfit Reinilz-al és Kollárnál együtt gyilkolta meg 1921-ben. — A Pesti-uton álldogáljam Kollárral — val­lotta Matej, — amikor egy szakállas zsidó jött hozzánk és kérdezte, mit csinálunk. Azt ajánlotta a zsidó, hogy menjünk ki vele a Csermelybe, öl­jünk meg egy embert, sokat kereshetünk. Elfo­gadtuk az ajánlatot, este kimentünk a Csermely­be, ott megvártuk 8 két zsidót, az ismeretlen-e rálőttem, meghalt. A zsidó, akivel a Pesti-uton találkoztunk, nekem 3000, Kollárnak 2000 koronái adott. Aztán máskor is hivott gyilkolni, de mi nem mentünk. Később Matej Reinitz fényképén felismerte a zsidót, akivel a Pesti-uton talál­koztak. 1924 októberében szembesítették Kollárt Matejjel. A szembesítés óriási meglepetést hozott. Matej előbbi vallomását teljes egészében visszavonta s indokul azt hozta fel, hogy azzal csak Kollárnak akart ártani, akire vallomása miatt haragudott. Matej vallomása után Kollár is visszavonta előbbi vallomását. Azt mondta, nem emlékszüt arra, amit mondott. Matej csak annyit mondott neki, hogy egy hullát talált a Csermelyben, ame­lyet kifosztott. így az ügy mind rejtélyesebb és rejtélyesebb lett. Az 1926. évi junius 14-én megtartott esküdt- széki tárgyaláson a kassai törvényszék épülete megtelt az érdeklődők hatalmas seregével. A vád­lottak némán hallgatták a vádat: Matejnek, aki 27 éves, egészséges, tagbaszakadt, falusi legény, egy arcizma sem rándult meg a szörnyű vádra. A' 29 éves Kollár egy beesett szemű, beteges alak, aki teljesen meg volt törve, könnyezett. Kollár sírva kezdte meg a vallomását. 1897- ben született Kavecsányban, hat elemit végz itt, asztalos, a háború alatt különböző frontokon har­colt. A lesz elés után Kassán a Kómensky-kúr­házban nyert alkalmazást, ahol a halottakat vitte lo a halottas kamrába. 350 korona havi fizetése volt s ezenkívül minden halott lilán kapott 5 ko­ronát. Lopásért nyolc hónapra volt már büntetve. A csermely völgyi gyilkosságot tagudta, — Nem igaz egy sző sem, — mondotta az es­küdtek előtt. — Azért vallottam, mert a rendőr­ségen kényszeritettek rá. Ütöttek-vertek, hogy úgy vallják. — De hiszen maga önként jelentkezett val­lomásra a rendőrségen, — szólt rá a tárgyalást vezető László Gyula dr. elnök. — Nem jelentkeztem. Abban az időben meg­gyilkolták a kavecsányi bírót és engem gyanúsí­tottak vele.. Ezért a csendőrök bevittek a rendőr­ségre. Ott kényszeritettek a vallomásra. Matej szintén Kavecsányban született, elemit végzett. Kollárt gyermekkora óta ismeri. A hábo­rúban részt vett s a forradalom után ő is a Kő­in :asky-intézetben volt alkalmazva Kollárral együtt Egyszer ellopott tőle Kollár valami ruha­félét Azóta haragudtak egymásra. 1923-ban Fran­ciaországba ment el, ahol egy évig tartózkodott, mrjJ visszajött Kavecsányba. Tagadta, hogy Kol­lárral együtt részt vettek volna a gyilkosságban. Egyik kihallgatásán annyit beismert, hogy egy ha­lott zsidó férfit talált aT erdőben s a hullát kifosz­totta. A gyűrűt is le akarta huzni a halott ujjáról. Ez nem sikerült, ezért levágta az ujjat is a gyű­rűvel együtt. Erre vonatkozólag Matej igy felelt-: — Nem igaz. Erre a vallomásra Ls kényszeri­tettek. Ütöttek-vertek. Még azt is beismertem volna, hogy az anyámat megöltem, ha kívánták volna. — A vizsgálóbírónak mondta, hogy a rendő­rök megverték? — Mondtam. Meg is mutattam a sebeimet, de ő erre nem felelt. A tanúkihallgatások során Hopkő György rendortisztviselő előadta, hogy 1923-ban Kollár önként jelentkezett a rendőrségen és előadta a szerencsétlen orvvadászat történetét. Bizottság szállt ki a Csermelybe, ahol Kollár meg­mutatta azt a helyet, ahol egy hónappal korábban a rendőrség Leichter Salamon holttestét m ’g- találta. Kollárnak erre az volt a megjegyzése: — Azt a helyet mutattam meg a rendőrség­nek, ahol Mondok Erzsébet kavecsányi lakos egy férfihullát talált. Elefánt Adolf vendéglős, Bródy Irén, Katz Ábrahám és Klein Mór kisebb jelentőségű vallo­másai után Koch István tanú azt valotta^ hogy 1921 nyarán együtt látta Leichtert Reinitz-el a Fő-utcán. Minden három-négy lépésnél megálltak és hevesen vitatkoztak. A Fleischer és Schiraer cég előtt hosszasan időztek, majd a hadtest­parancsnokság épülete felé mentek. Drc József és Kollárovics Fedor rendőrök ta­gadják, hogy Matejjel rosszul bántak volna Nagyjelentőségű volt Izsói dr. vizsgálóbíró tanú­vallomása. — Matej minden félreértés és kényszer nél­kül vallhatott előttem, — mondotta a tataiként ki­hallgatott vizsgálóbíró. Arra emlékszik, hogy ami­kor azt kérdezte MatejtőL, hogy Kollár is ott vol*-e amikor Reinitz-el a részleteket megbeszélték, Ma­tej igy felelt:-r „Ott volt ő is. Abból is gondolhatja ezt a vizsgálóbíró ur, mert én magyarul nem tudok, Reinitz meg szlovákul nem tud, szükség volt Kol­lárra, aki tolmács volt kettőnk között." Matej válasza erre a következő volt: — Igaz. De ezt csak azért mondtam, hogyha már engem Kollár bajba rántott, jöjjön ő is ve­lem. Tolmácsra pedig nem is lett volna szüksé­gem, mert hiszen tudok magyarul. Az esküdtszéki tárgyaláson, bebizonyosodott, hogy Matej hibátlanul beszéli a magyar nyelvet. A tanúkihallgatások során Kollárról kiderült, hogy mőg mielőtt Matejt feljelentette volna, egy­másután egősz csomó valótlan feljelentést tett a rendőrségen különböző személyek ellen. — Hát mondja meg már egyszer igazán, Kol­lár, — szólt hozzá az elnök. — Igaz, hogy Matej elmondta magának a szerencsétlen orvvadászat történetét? — Nem, nagyságos elnök ur, nem mondta cl soha, — hangzott a meglepő válasz. — Bosszúból tettem! A Reinitz-ügy tehát még jobban összebonyo­lódott a junius 14—15-iki tárgyaláson, melyen vi­haros jelenetek játszódlak le, amidőn Friedlaen- der dr., Matej védője, azt a kijeléntést tette, hogy ennek az ügynek semmi köze sincs a Reinitz gyil­kosságaihoz. A vádlottak mindannyiszor másképp vallottak. Semmi konkrét bizonyíték. E szavaknál Siba dr. államügyész óriási meg­lepetésre, tüntetőleg felállt és elhagyta a tárgyaló- termet. Az elnök behívatta az államügyészt. Friei- laender dr. védő pedig igy folytatta: — Nyugodtan fogom indítványaimat előadni. Kérem azonban jegyzőkönyvbe venni, hogy indít­ványaimat az ügyész ur viselkedése folytán ne u indokolhatom meg. Az eddigi vallomásokból már megállapítható, hogy „Kollár bosszúból tette neg a feljelentést Matej ellen. Amikor Friedlaender dr. az utóbbi kijelentést tette, Siba dr. ismét felállt s másodszor is ott­hagyta a tárgyalást. Minden visszahívás hiába­valónak bizonyult. A tárgyalást az elnök kénytelen volt felfüggeszteni. Az ügyészség Siba dr. helyébe Smolik dr. államügyészt delegálta. Az uj ügyész jelenlétében a tárgyalás nyugodtan folytatódott. Kászonyi Gyula dr. és Friedlaender dr. védők hi­vatkoztak arra, hogy a vádlottak ellen semmiféle konkrét bizonyíték nem merült fel s ezért kérték azonnali szabadlábra helyezésüket. A bíróság a kérelmet elutasította, mire a védők felfolyamo­dással éltek. A bíróság a zátonyra jutó t tárgya­lást elhalasztotta StuchJjk dr. orvosszakértői \éle- ményének a beszerzése céljából, hogy beszámit- ható-e Matej vádlott. A szerencsétlen szatmári szabónak, Leichter Salamonnak sorsát ma is sürü homály fedi. Nem lehet tudni, hogyan és milyen körülmények kö­zött halt meg Leichter. Csak annyi bizonyos, hogy a Csermelyben agyonlőtték a szerencsétlen szat­mári szabót, aki a családját akarta boldoggá tenni a rosszul végződött csermelyi „üzlettel". Talán az október 22-iki második főtárgyalás hozhat meglepetést. Annyi bizonyos, hogy rend­kívül összebonyolódtak a Reinitz-rejtélvnek Ma­tejre és Kollárra vonatkozó czálai. (b. I.) Őslények a Csendes Óceán szigetem őskori óriáskígyók a Galapagos-szigeteken — Több ezer éré élnek a távoleső földiekén Newyork, október. A sárkányokról, tengeri óriáskígyókról és más vizözönelőtti szörnyekről szóló meséknek ma már nem ad hitelt a huszadik század felvilágo­sult emberisége. Legutóbb azonban komoly természettudósok adtak hirt arról, hogy a Csedes-Óceán szigetein őskori hüllők tanyáznak. Nemrégen William Beebe angol természettudós vezetésével kutató ex­pedíció indult a délamerikai Ekuadortól mintegy ezer kilométernyire a Csendes-Óceánban fekvő Galapagos szigetekre, ahol csakhamar megállapí­tották, hogy a vízözön előtti szörnyetegekről ter­jesztett híresztelések megfelelnek a valóságnak. Az egyébként lakatlan sziget körül ugyanis nagy csordákban óriási, több méter hosszú hül­lők sütkéreztek, amelyek az exped ció tagjainak közeledésekor ügyet sem vetve az idegenekre, változatlan nyugalommal heverésztek tovább a homokban. Beebe és társai eleinte fókáknak néz­ték a furcsa állatokat és csak később állapították meg róluk, hogy óriási, másfélméter, sőt két mé­ter hosszú gyikok, amelyeknek egész testét zöl­dé, szürke pikkelyek fedik. Á különös szörny üe- gek, amelyek hozzávetőleges becslés szerint több ezer esztendő óta élnek a nemzetközi hajtóforga­lom útvonalaitól távoleső szigeten, rovar- és nö­vényevő állatok, egyébként pedig békés termé­szetűek, mert a kutatók egyikét sem támadták meg, viszont a legkevésbé sem hagyták magukat zavartatni az idegen jövevények által. Érdekes körülmény, hogy a Galapagos szigetcsoport bő­rül rendkívül sok cápa található a tengerben, de az óceánnak ezek a rettegett hiénái, úgy látszik, távoltartják magukat az óriásgyilcoktól, meri Beebe megállapította azt is, hogy a gyikok kitűnő úszók ,amelyek sokszor hatalmas táraságig me­részkednek az Óceánba. A különös állatok a sziget vulkánikus tala­jában szakadékokban és barlangokban élűén s rendszerint nagyobb csoportokban kutatnak fele­ség után. Az angol természettudós magától érte­tődően megkísérelte azt is, hogy a történelem- előtti időkből származó hüllők egy példányát az expedíció tagjainak segítségével élve kézrekeritse s azt magával hozza Európába. Ez a kísérlet azon­ban nem sikerült, mert az óriásgyikok nem várt ellenállást fejtettek ki s hatalmas karmaikkal oly erősen kapaszkodtak a sziklaszirtekre, hogy Beebe és társa még emelőrudakkal sem voltak képesek őket helyükről elmozdítani. A kitűnő természettudós ilyen körülmények között kénytelen volt beérni néhány fényképfel­vétellel, amelyet a különös csuszó-mászókról ké­szített és amelyeket be is mutatott a londoni ter­mészettudományi társulatban. A fényképeken azonban nem állapítható meg teljes pontossággal a hüllők nagyságának aránya és ezért angol tudo­mányos körökben fenntartással fogadták Becbo és társainak a Galapngos-szigetek rejtélyes ős­lényeiről adott beszámolót. ITir szerint a közel jövőben ujnbb kutató ex­pedíció indul Délnmrrikábn, hogy végleg felde­rítse a Csendes-Óceán szigeteinek rejtelmeit. u fW W W'FFer. flf fH dk) A legbiztosabb j és legenyhébb | csokoládé * hashajtó , FBItrakal: < Vür'is Rák : Bratislava : Egy Joboi ára 3 80K6. <

Next

/
Oldalképek
Tartalom