Prágai Magyar Hirlap, 1926. október (5. évfolyam, 223-248 / 1261-1286. szám)
1926-10-02 / 224. (1262.) szám
1926 ok tóber 2, 8rom bal Kultúrharccá fajul a vajdasági magyar kulturmozgalom Rendőrök zavarták szét egy kultureat közönségét és szereplőit — Szabadkán tilos a magyar nyelv szépségeiről beszélni — Két ve székedé között sir a harmadik Szabadka, szeptember 30. lA vajdasági magyarság egyre élénkülő kultur- mozgalimárél már több dkkbeai eimfl'élcezrtünk meg a P. M. H. hasábjain, diós érve az/t a buzgalmat, amely 8 év utóm ébredt ugyan csak öntudatra, de ekkor legalább olyan tempót vett, ami hivatva lett volna pótolni a mulasztottakat. Az eddigi munka A nyár derekán kezdődött az intenzív munka, a szabadkai Népkör újonnan épült, remek nagytermében: Kabaré, színiéi őadás, oktató felolvasások, nívós hangversenyek voltak a kilométerkövei a irmaik az öntudatosan kijelölt útnak, amelyen a rövidesen Magyar Közművelődési Egyesületté fejlődni akaró Népkor haladni akart. Ám nemcsak Szabadkán, vidéken is megindult a munka, népies és közérdekű előadásokat tartanaik az arra hivatottak a szomszédos magyar községiekben, bár némely helyütt túl is lőttek a célon, hiszen például a szomszédos Martonos községben a spanyol biakviadalokról tartott előadást egy ambiciózus fiatal ügyvéd a bámuló magyaroknak Hony sóit qui mai* y pense, szép tőle, hogy egyáltalában szóba állott peres ügyeken kivid is a ködmönnel. Egy kulturest programja Vasárnap, szeptember 26-án a Népkor a következő műsort hirdette: 1. NEK SE RADNIK BUDI EGYES EGYEDÜL Énekli a Munkás Dalárda Kovács Kornél karnagy vezetése mellett. 2. A SÁTÁN MASZKJA 0 Színjáték 1 felvonásban Személyek: Henry Maitremijeu színigazgató . Garay Béla Lubia Miichei'Son színésznő . . Dewtsoh Janka A báró .....................................Kunszabó Dezső A szolga................................ . Virág János 3. ÉNEKSZÁM Előadja Raczkó Dús — Zongorán kiséri G. Pénzes Sári. 4. A MAGYAR NYELV SZÉPSÉGEI Előadó Kónya Lajos 5. SZAVALAT Tartja GaTay Béla 8. VONÓSNÉGYES 'Előadják Frölidh Ferenc, KRadefc Imre, S inger László és Vécsey Jenő dr. 7. HARCOS EMBER SZIVE Ady Endrétől — Énekli Kuponovics Péter, zongorán kiséri Kováos Kornél 8. ÉNEKSZÁM Magyar dalegyveleg Gaál Ferencitől Nyisd ki anyám Elragadta galambomat Siófokra megy a hajó Énekli a Munkás Dalárda Kovács Kornél karnagy_ vezetése mellett. Ezt a műsort, mint mindem műsort, vagy színdarabot, a rendőrség cenzúrázta és hosszas ellenkezés után, Szántó Gábor dr. és Futó Béla radikális főemberek garanciája mellett, a főispán kiadatta a játszási engedélyt. Főispán tervez, főkapitány végez ■Most egy kicsit vissza kell mennünk az események leírásával, meg kell emlékeznünk Gyor- gyevics Dragoszláv szabadkai főispán és Horvat Cvetko dr. rendőrfőkapitány egyéniségéről és személyi harcáról. Györgyevics főispán szerbiai ember, úgynevezett „sumadinac**, tanár volt, a háborúban tüzér- kapitány lett és az első szerb üteg élén vonult be Szabadkára, ahol hamarosam elvette az egyik legtekintélyesebb bunyevác-család leányát: Malagur- azky Mariskát. A főispán nem tanult meg magyarul, de magyar iskolákat végzett felesége révén legalább jóindulatú szemléletre tett szert. Horvat Cvetko dr. főkapitány Budapesten végezte a jogot, Zágrábban volt politikai rendőrkapitány és ő húzta ki Rádiós Istvánt rejtőkéből annak idején, ő vallatta és ő „kezelte", amiért szabadkai főkapitánnyá nevezték ki. Magyarul „nem tud**, Budapesten valószínűleg horvátul szigorlatozott. Eleinte nyíltan Pribiosevics táborába tartozott, amikor azonban látta, hogy a nagy Szrveto- zárnak egyelőre nincs kilátása a hatalomra, átlépett a radikálisokhoz és most már belülről igyekezett robbantani, kompromittáló adatokat gyűjtve a főispán, a főispánná és a radikális városi fő- tisztviselők ellen. A Népkör sorozatos előadásai megannyi szálka voltak Horvat dr. szemében, a főispán kívánságára azonban, a miisor előzetes cenzúrázása után, meg keltett adnia az engedélyt. A botrány A NéckÖr nagytermét szorongásig megtöltötte a közönség, legalább ezer ember nyomakodott be a hatszázezernélyes nézőtérre. Az előadás megkezdődött, az első három szám nagy tetszés mellett, zavartalanul lepergett, negyediknek Kónya Lajos tanér lépett a színpadra. Alig olvasott két-három mondatot, az ügyeletes rendőrkapitány leintette, megkereste a rendezőt és közölte vele, hogy az előadást beszünteti, a közönség menjen haza, viszont a felolvasás kéziratát elkobozza. . Mindez megtörtént. A kissé lassan ée értetlenül távozó köz/öneóget a rendőrök ököllel és kard- lappal sürgették, a kapitány pedig, elfeledkezve arról, hogy ő csak hivatalos végrehajtó közeg, heves vitába kezdett Pleszkovies Lukács magyar demokrata képviselővel és Szántó Róbert evangélikus pap- költővel, akik energikusan tiltakoztak a rendőrség előre elkészített, készen elhozott végzése ellen. A pesszimisták a magyar kultúráiét halálát, vagy legalább tetszhalálát jósolják, a legközelebbi [ napok választ adnak erre a kétségeslcedésre. I íA penitencia Irta Márai Sándor Paris, szeptember végén. A penitencia? Tant de bruit, s ez alkalommal igazán csak egy omelette miatt... A penitencia egyelőre olt tart, hogy egészen kis érdekeket sért, nagy ellenszenvet vált ki és az államnak csak kétes hasznot hajt. Kis érdekeket sérteni a kormányzás egyik legveszedelmesebb kísérlete. Köny- nyebb egy nagy népet háborúba hajszolni s áldeztatni velük vért, pénzt, milliónyi életet s megmaradni a nyereség vagy vereség után nagy államférfinek, akinek szobrot emel egy tebbé-kevéshé hálás utókor, — könnyebb, mint felfüggeszteni 110 al-prefektust és függelékeiket, 118 adóellenőrt s megtiltani az adóalanyoknak, hogy két fogásnál többet rendeljenek a vendéglőben. Az adóellenőr, ha elviszik és lelövik a háborúban a fiát, hallgat, mert meg van győződve róla, hogy ez a helyes világrend s ez a hazáért történt; de ha államtakarékossági okokból felfüggesztik az állásából, akkor tele torokkal ordítani kezd . . . Könnyebb és hálásabb feladat Parist meggyőzni arról, hogy eltűrjön egy ostromot, éhezzen és egyen patkányhust, mint arról, hogy a vendéglőben a bors d'oeuvre s a bús között ne rendeljen egy omelettet . . . Könnyebb és hálásabb egy département egész lakosságát meggyőzni arról, hogy oda kell adniok hadikölcsön formájában a vagyonuk felét, mint elvenni a kenyeret az alprefekturák felfüggesztésével kis, vidéki exisztenoiák, ügynökök, jegyzők, ügyvédek szájából. Az ügynök, a jegyző, az ügyvéd, aki mukkanás nélkül csinálta végig Poincaré háborúját, amiben esetleg vagyonát, foglalkozását, egészségét vesztette el, torkaszakadtából kezd ordítani kigyót-békát ugyanerre a Poincaré-re, ha kiűzi őt a filléres haszon s az apró érdekek paradicsomából. Poincaré rejtélyes pénzügyi programja, ami egyelőre a Caisse d'amortissement felülírásán kívül titokzatosan burkolt, veszedelmes vizekre kalandozott el, amikor peni- teneiát és takarékosságot hirdet úgy, hogy kisemberek szájából kiveszi a petit paint s a lakosság szája elől elhúzza az omelettet. .Publicisták, akik kiismerik magukat a francia budget útvesztőiben, nem haboznak kerekre nyitott szemekkel kérdezni, mit céloznak tulajdonképpen a „nagy takarékosság** első kisérletei, — a francia-.kormány nyugdíjazott 110 alprefektust és 118 adóellenőrt... Hát aztán? Mi változott? Az adóellenőrök s az alprefektusok helyzete kétségen kívül, de különben? Ha nekem egymillió frank adósságom van s a viz már a szájamig ér, aligha fogok azzal talpraállani, ha elbocsátom a cselédemet. A helyi nagyság mindig érzékenyebb, mint az igazi nagyság. Könnyebb és veszélytelenebb feladat a Maiin első oldalán gyűlölettől izzó hangon, kíméletlen eszközökkel megtámadni egy Caillaux-t, egy Herriot-t, egy Poincaré-t, mint az Avignoni Trombitában megcsipdesni mondjuk az avignoni polgármestert. Az a sok kis francia város, ahol számtalan apró exisztencia keze alól vette el a munkát a miniszteri tollvonás, képviselőket küld a parlamentbe, már ott ülő képviselőknek utasításokat ad, apró, vidéki érdekek bonyolult, delikát és végeszakadatlan láncszeme fonódik egybe s a helyi ügyvéd, aki az alprefektura megszüntetésével elvesztette a keresetét, nem lesz jó kortese Poincaré- nak, ha uj parlamentet állít össze magának, vagy valami elsőrendű kérdésben megszavaztatja az összetákolt többségét. A nagy takarékossági programnak első kisérletei határozottan politikai balfogások s hogy a francia budget helyzetén komolyan lendítenek, azt valószínűleg Poincaré se hiszi. De menynyire francia és mennyire kispolgári ez a politika, ez az „ökonómia", ez a megspórolni a garast odahaza, amikor egy hazárdjátékban elvesztettem a vagyonomat, elbocsátani a cselédet, amikor elsején milliós tartozásokat kell rendeznem, — mennyire francia és mennyire kispolgári, szinte csodálatos, hogy a francia publikum ellenszenvvel reagál erhamis diagnózist", hogy. hallatára iszonyodva csapta össze kezét Európa. Közben tanult, szelídült, engedékenyebb lett; egyelőre a működése annyi, hogy sovány diétát rndelt, — két sovány fogás naponta, — s elbocsátja a személyzet felét. re a leikéből lelkedzett, véréből sarjadzott pénzügyi politikára! . . . Lám, Briand már nagyvonalúbb, tudja, hogy kétféle takarékosság van, az egyik, nem költeni-a meglevőből és félrerakni a garast, a másik, költeni akár két kézzel is, de kétszer annyit keresni a másik oldalon, — s a Tboiry-i ebéd a Mont Blanc tövében bizonyára nem a penitencia jegyében folyt le, volt omelette is és több, mint két fogás. Az újságírók kedélyét többek között az a probléma is nyugtalanította, hogy ki fizette a bires ebéd számláját? Egyedül a Morning Post tudósítója volt olyan szerencsés kifaggatni az aubergist-ből, hogy először M. Stresemann akart fizetni, de aztán M. Briand vette magához a számlát e szavakkal: „Nem, a bort és az ételt én fizetem; Ön majd csali a jóvátételt fogja fizetni..Gyönyörű boumot, kár, hogy nemigaz. ♦ Ami a penitenciát illeti, az igazit, a szomorút, a valóságosat, azt nem kell ezekben az években a franciáknak külön előírni. A vendéglősök egyhangúan vallják, hogy a vendég, főként a francia vendég, aki két fogásnál többet rendel ebédre, már csak ünnepélyes alkalmakkor vetődik a korcsmába. Pá- ris publikuma végre is jelentékeny hányadában nem a Café de Paris-ban szokott ebédelni s az egész étkezési penitenciának inkább csak akadémikus jellege van. Párisban ig|n sok ember akad a négymillió között, tálán több mint a fele, aki örül, ha egy bifszteket tud a dezsönéhez rendelni magának s nem eszik utána gombával töltött fácánt még akkor sem, ha Poincaré kifejezetten megengedi. M. Móráin, ha véletlenül berlini, bécsi, budapesti rendőrprefektusnak teremti a sors, egy kicsit nevetségessé tenné magát ezzel a rendelettel Középeurópában, ahol a lakosság tizenkét esztendeje örül, ha van a meleg vízhez kenyere, — s ezért van ebben a rendeletben valami kihivő, ingerlő, időszerűtlen még Párisban is, ahol — azt hihetné az ember — a köritett marhahús után sült gálám bök röpködtek eddig a dőzsölő lakosság^szá- jába. A penitencia, az itt van, Poincaré parancsára vagy anélkül, s aki a boulevardon túl is ismer valamit Párisból, az tudja, hogy ez a különös összetételű város életének nagyon válságos, nagyop nehéz éveit éli most, az ipara, a kereskedelme ál-üzleteket csinál a külfölddel, tudja, hogy Párisban „megmozdultak", ahogy a kereskedők mondják, olyan tárgyak, amiket tizenkét esztendővel ezelőtt semmiféle dollármágnás nem tudott volna megmozdítani: csukottablakos paloták Passy- ban, amiknek évtizede egyszerűen nem volt áruk, ma kaphatok már — mindegy, hogy mennyiért, — kaphatók gyűjtemények és ritkaságok, amik generációk óta hevertek érintetlenül a Faubourg St. Germain „udvar és kert között' rejtőző kastélyaiban, hogy elindult nagy szalonokból a háromszázéves bútor, elindult híres szép nyakakról a gyöngysor, sok minden „megmozdult" már Párisban. Nagyon komoly emberek, akik tudják, hogy mit ér a pénz, ülnek lesben Párisban hónapok óta, mert Párisban „megmozdultak" a házak, elindultak egész utcák, kaphatók bérházak a rue de Rivoli-n, amik évtizede még olyan erősen feküdtek egy-egy francia kézben, hogy nem akadt külföldi, aki érdeklődni mert volna utána. Mindez még messze van az infláció hideglelős tébolyától, mindez még lassan történik, de már történik. Négy éve húzódik, lappang, emészt ez a válság, s ebben a négy évben sok minden történt már Párisban, ami penitencia volt, s amit nyolc év előtt az októberi mámoros napokban egy francia sem álmodott. Egy fogással több vagy kevesebb, nem erről van már szó, ezt már az élclapcik se veszik olyan komolyan, hogy kifigurázzák. Ezek az évek már különb böjtökre tanították meg a francia publikumot, mint amit Móráin ur hires renöelete előír. Diéta, egy fogással kevesebb? A nagybeteg csak fanyar mosollyal felel erre az élőre. Most az az orvos til a betegágyánál, aki egyszer már — két év előtt — csinált olyan Mister X. 73., a rejtélyes idegen Kassa eleven szenzációja a templomban, szín házban és a Fazekas utca 13. szám alatt ejti bámulatba az embereket Kassa, szeptember végén. Kassán hetek óta egy különös ember vonta magára a nagyközönség és a hatóságok figyelmét. A dóm esti ájtatosságain pontosan megjelenik egy kifogástalanul öltözött, orosz gárdatiszti arcú, 28—30 év körüli fiatalember, aki rendesen a Szent Antal szobor előtt ájtatoskodik, akkora buzgalommal, hogy sokszor egész sereg bámulója akad. Először gyertyákat helyez el a szobor előtt, azokat meggyujtja, majd átszellemült arccal a földre veti magát, hason fekszik s homlokát a kőlapokhoz ütve imákat mormol, akár egy középkori vezeklő barát. A ritka látványosság az utóbbi napokban mirden este öt és hat óra között megismétlődött a kassai Erzsébet- székesegyház árkádjai alatt s a városban legendák keltek szárnyra, hogy az illető nem más, mint Cyril orosz nagyherceg unokaöcs- cse, akinek összes rokonait és fiatal menyasszonyát a bolsevikiek kivégezték. Az ismeretlen orosz főur egy kassai magasállásu vezetőszemélyiségnek a vendége és igy tovább ... A rejtély csak növekedett, amint egy este a titokzatos fiatalember a színház első sorában jelent meg s fejét melankolikusan megtámasztva egy óriási rózsacsokorral várakozott az Orlov előadásának megkezdésére, ügyet sem vetve a körülötte nyüzsgő színházi életre. De alig csendültek föl az orches- terből a bánatos orosz melódiák, az ismeretlen arca hirtelen kipirosodott, szemei lángolva tapadtak a színpadra s lelkesedése csak fokozódott, amint a kassai színház közkedvelt vendégmüvésznője, Harmath Hilda lépett ki a szinre. Hódoló mozdulat kíséretében dobta a művésznő lábai elé a csokrot s olyan mozdulattal hajolt meg, mint Szinbád utazásaiban a múlt századbeli akvarelekről leszállóit pesti gavallérok. A muzsika és a szép primadonna olyan extázisba kozták, hogy Fischer karnagy példáját követve lendületes mozdulatokkal dirigálni kezdett s egyszer frenetikus örömében csaknem megcsókolta és megölelte a kitűnő karnagyot . . . A templomi vezekléseit ennek dacára minden nap a legpontosabban elvégezte, sőt beállított egy közismert kassai főpaphoz, misét rendelt 13-ikára, mister X. 13. néven mutatkozott be. Az is kiderült, hogy a titokzatos idegen Fazekas-utca 13. szám alatt lakik, 13 babszemet hord állandóan a zsebében, okkultizmussal behatóan foglalkozik, mágikus ereje van, jósol, gyógyít, csodákat tesz stb. Ennyi mindenféle a kassai rendőrség figyelmét is felkeltette s mister X-et Pongrácz rendőrtanácsos beidéztette. Az igazolás során kiderült, hogy az orosz nagyherceget Hlatky Jánosnak hívják, malackai illetőségű, foglalkozásnélküli csehszlovák állampolgár, aki soha sem volt Oroszországban és még kevésbbé unokaöccse Cyril nagyhercegnek. A mester vezeklő gyakorlatai nincsenek összhangban azzal a ténnyel, hogy „pazar keleti estéket" és Sztambul Rózsájának nagy hárem jeleneteit eleveníti meg egy külön e célra bérelt kétszobás perzsaszőnyeges kékfényre berendezett lakásban. Mindez nem tartja őt vissza, hogy a kassai színház említett művésznőjét kellemetlen tolakodással ne zaklassa. A klientúrája igen kiterjedt X-urnak, egy kassai pincér valóságos kiskutyaképpen követi mindenhová s legújabban már titkára is van X. urnák, akinek azonban alighanem újra meg fog gyűlni a baja a rendőrséggel, mivel a kassai színtársulat két férfi tagja, akik mister X-nek megmondták, hogy hagyjon fel a művésznő elleni szerelmi rohamaival — fenyegető leveleket kaptak, amelyben rettenetes kinok közötti halált jósol be tizenhárom napon belül egy ismeretlen levélíró a két színésznek. Mister X. tagadja, begy ő iíolna a levelek írója, de a rendőrség már nyomon van s egészen bizonyos, hogy igen prózai fináléja lesz a névtelen levelek írójának s a nagy varázslat toloncuton fog befejezést nyerni. (b. I.) Veszek Pécs-BarssÉ* 65 osztrák scliillángért darabonként. Veszek továbbá legmagasabb nror mindennemű záloglevelei, vasúti kötvényt és coupont. BankkommilssEoR.'segesclbSft <3. CeEEéri Wien I. Wlppllnjjcrstr. 21. Telelőn 65-1-86. Teiegr.-Adr. „Gcllerico,,.
