Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-11 / 207. (1245.) szám

1926 szeptember 11, szombat. Gajdát hamis név viselésével, ranggal való szédelgéssel és bigámiával vádolják A Lidové Novlny szenzációs vádcskke a volt vezérkari főnök ellen A sokféle „végzettségű" tábornok — Két egymással ellentétes életrajz, amit maga Gajda irt magáról magyarságba ő öntött bizalmat, uj életet, uj erőt. A csehszlovák kormánynak ő vágta a legerősebben a szemébe erőszakoskodásait, elnyomásait, üldözéseit, jogtalan intézkedé­seit, jogfosztó cselekedeteit. S a küllőid felé az ő szavai tárták fel a legnyiltabban a ma­gyarság sérelmeit, panaszait, szenvedéseit. Minden parlamenti beszéde, minden kép­viselői beszámolója egy-egy politikai ese­mény volt, amelyet mohón szívott magába a magyarság, mint a leikéből elhangzott meg­nyilatkozásokat, s elalélt lelkét ezekkel táp­lálta, erősítette. A cseh kormánykörök egyre növekvő idegességgel és félelemmel nézték népszerű­ségének és nimbuszának terjedését, erő­södését, s előrelátható volt hogy valahol erő­szakkal megakasztják, elgáncsolják politikai munkásságában. Körmendy-Ékes Lajos érez­te ezt már évekkel pzelőtt. És itt nyilatkozott meg igazán az ő lelki nagysága, amikor en­nek tudatában is tovább dolgozott ugyanolyan bátorsággal, meg nem alkuvással, fáradhatat­lan agilitással. A szlovenszkói magyar politikai életben egyre veszedelmesebben halmozódtak az el­lentétek. Boldogult Petrogalli Oszkár mellett Karmendy-Ékes Lajos volt az, akinek is­mételten sikerült ezeket a belső ellentéteket elsimítani és az ellenzéki politika egységét biztosítani. Amilyen bátor és meg nem alku­vó volt, mint ellenzéki politikus a közélet­ben, époly szeretetreméltó, konciliáns, meg­értő a kulisszák mögött magyar képviselő- társaival, híveivel, és politikai barátaival szemben, aki a maga személyét mindig alá tudta rendelni a köz érdekének. Ezért is volt sok kényes, nehéz kérdés elintézésénél, dön­téseknél Körmendy-Ékes Lajos szava elha­tározó. Amit ő évekkel ezelőtt előre megérzett, — az bekövetkezett. Körmendy-Ékes Lajos­nak el kellett hagynia szükebb hazáját Szlo- venszkót, amelynek jogait és veszélyeztetett létét ötéves parlamenti működésében oly ön- feláldozóan védte, s el kellett hagynia ked­ves városát, Kassát, amelyhez egész fiatal­ságának emlékei fűzték, amelyhez szinte odanött és amelyről azt hitte, hogy soha sem fognak egymástól elválni. Ez a szép, előkelő város, amely annyit köszönhet Ékes Lajosnak, itt maradt nekünk, hogy őrködjünk benne és felette, — Kör­mendy-Ékes Lajos pedig őszülő fejjel kény­telen búcsút mondott neki. A sors utjai kiszámíthatatlanak. Azt mindenki tudta és itt nem is volt nehéz jóslatokba bocsátkozni, hogy Kör­mendy-Ékes Lajos pályafutása tőlünk való elbucsuzásával nem nyert befejezést, hogy az ő fényes tehetségét Magyarországon is fel­ismerik, értékelni fogják és fel is használják. Az újjáépülő, fejlődő Magyarországnak nagy szüksége van olyan férfiakra, mint Körmendy-Ékes Lajos, akiben a tehetség fáradhatatlan munkaerővel, tisztalátással és bőséges invencióval párosul. Amint a lengyelek Pozenből és Galíciá­ból, a franciák Elzász-Lotharingiából, az olaszok Tirolból, s a románok Erdélyből nagyszerű és kiváló államférfiakat kaptak, úgy fog, azt hiszem, Magyarország is a szlo­venszkói Körmendy-Ékes Lajosban egy min­den tekintetben kiváló közéleti egyéniséget kapni, aki itt szerzett tapasztalatait, az el­nyomásban még erőteljesebben kifejlődött magyar fajszeretetét Magyarország javára fogja most gyümölcsöztetni uj közéleti pozí­ciójában. Hogy mit veszítettünk, mi Ékes Lajos­ban, azt az egy év alatt, — amely távozása óta elmult-sokszor éreztük, — s hogy mit nyer Veszprém-megye uj főispánjában, azt rövidesen tények fogják igazolni. A régi Körmendy-Ékes Lajos a miénk és a szlovenszkói magyaroké marad, — az uj Körmendy-Ékes Lajos pedig Veszprém­in cgyéé és egyúttal az uj feltámadó, eljöven­dő Magyarországé, amely benne egy kiváló egyéniséget nyert. Útja bizonyára dicsőséges lesz, amely­nek kapuja hétfői főispáni beiktatásával tárul föl előtte. Ennél a beiktatásnál lélekben mi is itt leszünk, s ünnepelni fogjuk egykori hűséges munkatársunkat, nagyrabecsült vezérünket és az uj veszprénimegyei főispánt. Dr. Szabó és dr. Gödény jogi szemináriuma Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbér­let. Előkészite3zités bármelyik egyetemre és fő­iskolára; jogi, ügyvéd', bírói vizsgákra, államzámvi- telre, államvizsgákra, kettős könyvvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet: Budapest, Károly-kör- út 4. (Telefon: L 963—50.) Prága, szeptember 10. A cseh táborban „elbalkániasodtak” a viszo­nyok. A parlament tavaszi ülésszaka után megin­dult az „afférok” lavinája, amely már az utcára is kikerült. A sokféle leleplezés és affér közül kettő emelkedik ki: Az egyik a Stribrny—Klofács-ügy, amely országos botrány, a másik a Gajda-affér, amely mai stádiumában már világbotránnyá fejlődött. A Gajda-esetet eddig csak adminisztratív utón igyekeztek elintézni s a hivatalos, illetékes körök nem akarták az ügy részleteit a nyilvánosság elé hozni. Azonban ez a terv nem sikerült, mert a sajtó pro és kontra különböző, megerősített és meg nem erősített leleplezéseket közölt Gajda ka­landosan tarka és érdekes múltjáról. Gajda maga a tegnapi napig egyáltalában nem reagált a 6ajtótámadásokra. Tegnap azonban egy, a csehszlovák közvéleményhez intézett fölhívásá­ban „tisztára” igyekezett mosni magát. Terve azon­ban nem sikerült, mert éppen a tegnapi cikke, amelyet lapunk tegnapi számában mi is részletesen leközöltünk, alkalmat adott a brünni Lidové Novi- nynek arra, hogy végérvényesen lerántsa Gajdáról a leplet. A Lidové Novlny mai cikke európai szenzáció lesz, mert a Nyugat szinte hihetetlennek fogja fo­gadni azt, hogy egy ilyen kalandos múltú ember — föltéve, hogy a L. N. leleplezése megfelel a té­nyeknek — miképpen juthatott egy hadsereg ve­zérkarának élére. A Lidové Noviny cikkének rész­letes kivonata a következő: — Az oroszországi légió 2. számú ezredének tisztjei 1917-ben panaszt emeltek egy tiszt ellen, akit sorozatos csalással vádoltak és pedig azzal, hogy hamis nevet visel, hamisan állítja, hogy ma­gasabb műveltsége van és hol tisztnek, hol or­vosnak adja ki magát. Ezzel az üggyel foglalkoznia kellett volna az ez- redbiróságnak. Az illető tiszt azonban kibújt ez alól s útlevelet próbált szerezni, hogy Franciaor­szágba mehessen. Mikor ez nem sikerült neki, a maga igazolására Kievben részletes jelentésben le- irta egész életrajzát A dolog azután elaludt. Ez volt a dxoguista Rudolf Geidl kariér jenek a kezdető — írja a Lidové Noviny —, akit most Radula Gajda tábornok néven ismer a világ. A lap ezután összehasonlítja Gajdénak 1926 szeptember 9-én megjelent életrajzát az 1917 no­vember 16-án Kievben leadott életrajzával és a következőket állapítja meg: —■ 1917-ben beismeri Geidl, hogy tényleg nem hívják Gajdának. Kétszer megbukott a gimnázium­ban. 1907-ben érettségizett s 1908-ban mint egy­éves önkéntes szolgált a tüzérségnél. Ez év végén „Feuerwerker-Offiziersaspiráns”-nak nevezték. Rudolf Geidl a valóságban — írja a L. N. — 1892-ben született, úgy, hogy’ 1907-ben csak tizenöt-éves volt. Vagyis akkor hagyta el a gim­názium negyedik osztályát. Nem igaz tehát, hogy „éretségizett” és nem lehet igaz, hogy 1908-ban önkéntes volt és egy év múlva már tiszt. — A kievi .rapportban aztán igy folytatja: A katonáskodás után elvégezte a kereskedelmi aka­démia kétéves Medizinehemisohe Drogistenakade- mie tanfolyamát. Azonkívül egy évig az orvosi egyetemen kémiai és főleg kozmetikai előadásokat hallgatott. 1912—13-ban megismerkedett Piron skadrai orvos leányával. Az orvos támogatásával 1914 márciusában drogériát nyitott Skadrában. — 1926-ban azt mondja ezzel szemben Radul Gajda, hogy Kievben végezte a gimnázium négy osztályát, majd magánúton a többi osztályokat, érettségizett és a kultúrmérnöki oklevelet szerezte meg. Gimnáziumi tanulmányai közben csak rövid ideig volt droguistagyakornok. — Ez a mese, a valóság ellenben az — írja a Lidové Noviny —, hogy Rudolf Geidelí 1908-ban kicsapták a gimná­zium negyedik osztályából. Ha elvégezte volna a kereskedelmi akadémiát, akkor azzal nem lehetett készen 1912-ig. 1913-ban már Skadrá­ban udvarolt az orvos leányának. De önkéntes sem lehetett, mert hiszen nem volt meg a kellő előképzettsége. S ha a negyedik osztály! 1907-ben végezte, mint extemista csak 1911-ben érettségizhetett volna. Ha közben tényleg katonáskodott, vájjon mikor végezhette a kultúrmérnöki tanulmányait? — Hasonlítsátok össze a két életrajzot — foly­tatja a lap —, amit Rudolf Geidcl sajátkezüleg irt. Vagy az egyik hazug közülök, vagy pedig mind a kettő hazudik. — Tény az, hogy Geidel 1914-ben droguista volt Skadrában, ott először házasodott meg, Szibériában pedig másodszor nősült, anélkül, hogy első feleségé tői elvált volna. Aztán igy folytatja a Lidové Noviny a két élet­rajz összehasonlítását: Az 1917-esben azt írja, hogy a háború kitörésekor Skadrából vonult be a 86. számú vadászzászlóaljhöz mint zászlós, később hadnagy lett. 1926-ban viszont azt mondja, hogy a montenegróiakhoz átszökött, ahol már kapitányi ranggal szerepelt. Ezzel szemben azt bizonyítja egy tábornok, aki Geidel előtt került fogságba, hogy Geidelt már az első napon mint orvost ismerte. — Az oroszországi szereplése is ellentétes a két életrajzban. A régebbiben azt mondja, hogy mint orvosnövendék szerepelt az útlevélben, mely- lyel Oroszországba szökött, a tegnapi szerint már mint orosz orvos utazott el Montenegróból. — De még tovább is mehetünk — fejezi be a Lidové Noviny —, Geidel 1917-ben még ezeket is irta: „Pétervárott borzalmas helyzetbe kerültem. Az egészségügyi misszió ekkor mint szerb orvost Odesszába küldött a szerb katonasághoz.” Tehát az „orvosnövendékből” és „orosz orvos­ból” egyszerre „szerb orvos” is lett. „Ott orvosi gyakorlatot folytattam — irta Geidel 1917-ben — s nem mertem elárulni, hogy nem va­gyok orvos.” — Geidel tehát diploma nélkül orvoskodotf a szerb katonaságnál, — fejezi be a lap. Ezen legújabb leleplezés után mi ie kíváncsian várjuk a további fejleményeket. Ha ezek a vádak a valóságnak megfelelnek, úgy tényleg bekövet- kezhetik Geidel-Gajda degradálása, amint ezt a Bohemia tegnapi számában jövendölte. Leszállítják a katonai zsoldot Prága, szeptember 10. Félhivatalos lapok értesülései szerint a nemzetvédelmi minisztérium tervbevette a katonák zsoldjának leszállítását. Október elsejétől kezdődőleg a közkatona napi zsoldját 2.50 korona helyett 1.50 koronában akar­ják megállapítani. A leszállított zsoldot kapnák úgy az újonnan bevonultak, mint azok, akik to­vább szolgálnak. A minisztérium ezzel havonta három millió korona megtakarításra számit. (A; zsold leszállítása helyett a hadsereg létszámának a csökkentése sokkal nagyobb megtakarítást eredményezne. — A szerk.) Betiltották a fascisták mai prágai gyűlését Prága, szeptember 10. A cseh fascisták ma estére nyilvános népgyülést akartak a Schützen- inselen rendezni, amelyen a legújabb politikai eseményekről beszéltek volna. A prágai rend­őrségi igazgatóság azonban a népgyülés megtar­tását megtiltotta. A salgótarjáni bányászok kilépnek a szociáldemokrata pártból Budapest, szeptember 10. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: A salgótarjáni bá­nyászok bejelentették kilépésüket a magyaror­szági szociáldemokrata pártból. Kilépésüket az­zal indokolják, hogy a pártvezetőség csupa fővá­rosiakból áll és budapesti helyi politikát üz, a munkásság anyagi és szociális kérdéseivel pedig egyáltalában nem foglalkozik. A salgótarjáni munkások uj pártot készülnek alapítani. Szabad öv a konstantinápolyi kikötőben Becs, szeptember 10. A Reichspost jelenti Konstantinápolyból, hogy a török kormány na­gyon komolyan foglalkozik azzal a problémával, hogyan állíthatná helyre Konstantinápoly egykori gazdasági jelentőségét. A kormány elhatározta, hogy az Aranyszarv kikötőben a hamburgi kikö­tő mintájára szabad övét létesít, nnely lehetővé teszi a kereskedőknek, hogy áruikat ebben a sza­bad övben költséges és komplikált formaságok nélkül elhelyezhessék. Az idegen najóstársaságok részére egyéb kedvezményeket is életbe akar­nak léptetni, hogy az átmeneti forgalmat nö­veljék. — Pótválasztások Magyarországon. Budapesti szerkesztőségünk jelenti: Rencés József képviselő halálával megüresedett tolnai kerületben az egysé­ges párt Klein Antal nyugalmazol’, főispánt lépteti fel. A Baross János halálával üressé vált pilis- vörösvári kerületben a kisgazdapárt Szente Józse­fet állítja jelöltjének. Mindkét kerületben az összes ellenzéki pártok jelölnek. — Blaha-emléküncep Balaíonfüreden. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Szeptem­ber 19-én leplezik le Magyarországon az első Bhha Lujza-emlékmüvet Balatonfüreden. Ez alkalommal nyílik meg a Balaton Szövetség jubiláris gyümölcs-, borászati, ipar- és képzőművészeti kiállítása is. Ai ásványvizek gyöngye' KOBYTNICAJTSSS TJÜSS

Next

/
Oldalképek
Tartalom