Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-10 / 206. (1244.) szám
4 ^IWCM'TVUíxiíARHrRIiAB 1926 szeptember 10, péntek. A RAMBL Barcelona, a csillogó derű városa Barcelona, szeptember 9. Ami a berlininek az Unter den Linden, a zü- richinek a Bahn'hofstrasse, a bécsinek a Graben és a marseilleinek a rue Noailles: az a barcelonai embernek a Rambla. Teljes nevén: Rambla de las Flores (barcelonai nyelven, katalánul: Aleo de la Floroj). Egy csodaszép, hosszú kilométerekre terjedő, tiszta és elegáns sugárút, amelyen kétségbe- ejtően heves és zűrzavaros forgalom viharzik át a napnak mind a huszonnégy órájában. A Rambla szimbólum és fogalom és nincs az a barcelonai ember, aki napjában legalább egyszer meg ne fordulna rajta. Ezt meg is kell tennie, hiszen itt vannak a modem városi élet összes kellékei és szükségletei. A Ramblán vannak a bankok, az áruházak, a kávóházak, a mulatók, a szórakozóhelyek, az elegáns szállodák és a Ramblán ad szerelmi légyottot egymásnak minden férfi és nő, mert a Rambla szédületes emberrengetege egy szerelmes pár részére a legbiztosabb búvóhely. Minden városkolosszusnak van az illető város jellemét és lelkületét hűségesen kifejező utcája. Van utca, amely sivárságával és ridegségével jellemzi az egész várost, viszont más utcák derűjükkel és hangos vidámságukkal cselekszik ugyanezt. A Rambla ezen a téren páratlan fokmérője Barcelona jellemének és temperamentumának. Aki végigsétál a Ramblán, a sokezer virágárus sátor között és látja az ott zajló életet s hallja a lármás vidámság szünet nélküli tobzódását, az erről bátran megítélheti az egész várost is. Mert valóban: Barcelona az elevenség, a derű, a vidámság és a mosolygás városa. Mindez pedig kicsinyben, sűrítetten feltalálható a Ramblán. Barcelona, amely Spanyolországnak nemcsak legnagyobb kikötője, de legnépesebb és leghatalmasabb városa is, a legvidámabb európai városok egyike. Talán csak Páris versenyezhet vele kedély és vidámság dolgában. Mig azonban a híres párisi éjjeli élet vándorai és élvezői csak kis részben franciák, Barcelonában az éjszakázok mipd spanyolok. Azaz hogy — disztingváljunk. Barcelonai benszülötlnek azt mondani, hogy spanyol: ez bizonyos tekintetben sértésszámba megy. Barcelona ugyanis Katalonia fővárosa és lakossága a aatal- mas környékkel együtt katalán. Tehát ha derűről és vidámságról szólunk, azt nem a spanyolok, hanem a katalánok javára kell Írnunk, hiszen a katalán gyermekesen vidám nép, mig a spanyol alapjában véve rideg és száraz, mint országának nagyobbik fele. Barcelona tüzetes megismerését az éjszakai életén keresztül — amely a Ramblán zajlik le — lehet végrehajtani. Ennek a városnak éjjeli élete van olyan ragyogó és csillogó, mint a világ és a lumpok fővárosáé, Párisé. Sőt sok tekintetben túl is tesz azon.. Mert itt a mulatók törzsvendégei és a hajnal vidám madarai mind benszülöttek, ellentétben Párissal, ahol — mert a takarékos, sőt fukar burzsoá idejében lefekszik és ha ki is marad, szerényen és módjával költ — az éjszakázok mind idegenek. Barcelonában ellenben a benszülött éli az éjjeli életet s a hajnali 4—5 óráig tartó mulatozásokat. A fényárban úszó Rambla tehát, amelynek felhőkarcolóin ötletes reklámvilágitás pazar színei kápráztatják a sétálókat, minden éjszaka az életveszélyességig tele van lumpokkal és mulatni induló társaságokkal. Az emberek egyik lokálból a másik lokálba vándorolnak, a túlzsúfolt mulatókban mindenütt isznak valamit, úgy, hogy sokan az utcára szorulnak és a járókelők légióival tömött járdán fogyasztják el a rendelt italt. A pompásan fásitott elegáns sugárúton egyik színház, kabaré, orfeum, bár, mozi és kávéház a másikat éri. A cégtáblák, a portálok, a háztetők villamos reklámjai pazarul öntik a színes fényt, amit az úttesteken suhanó temérdek autó és villamos fényszórója is növel. A mulatók az eredeti reklámöíletek és az előadásbeli attrakciók tekintetében hihetetlen tehetségeseknek bizonyulnak és nagy fáradságot fejtenek ki. Belépődíj alig van, legfeljebb a kimondottan előkelő helyeken. A lokálok állandóan zsúfoltak, sokszor világos nappalig és a csendes, szerény mulatozás majdnem mindig fékevesztett, tomboló orgiává fajul el, amikor a gyönyörű spanyol táncosnők — akik sokat találtak szürcsölni Jerez, vagy Málaga lángitalából — öntudatlan részegségükben elég hiányos öltözéküket még jobban megriikitják s isteni aktjukat asztalteteji szilaj táncban villogtatják a szikrázó, fehér villanyfényben ... Találomra benyitunk egy bár ajtaján, amely felett ez a szimpla felirás ragyog piros villany- körtékből: Gran Casa. A terem közepes kávéházi helyiség, apró márványasztalokkal. Szerencsére még akadt egy üres asztalka, amelynek birtoklásáért 25 centimost vasaltak be rajtunk, előre. Újabb 25 centimosért feketekávét szervíroztak, melléje két üvegpalackot helyeznek, konyakkal és ánizs- likőrrel. A kávéba tetszésszerinti mennyiség önthető belőlük, a — 25 centimosért. A fényesen kivilágított teremben határozottan vegyes a társaság. Elegáns nők, akiken drogériával kombinált ékszerkirakat van, csakúgy találhatók, mint egyszerű iparoslegények és jólöltözött közép- osztálybeliek. A festői szépségű, szőrmékbe, selymekbe burkolt, kifogástalan aktu leányok egyedül járják az éjszakát, amelynek szolgálására termelik ki őket és ontják Andalúzia, Katalonia, Kasztilia és Aragónia pálmaligetek és gránátalmafaerdők közé rejtőzött kicsi falvai. A világ legszebb női, a büszke spanyol szépségek úgy teremnek itt, mint másutt a dudva, a gaz. A terem előrészcben kis színpad-emelvény volt, amelyet egyelőre függöny leplezett el. De felharsant a jazz-band zörgő zenéje, a függöny szétrebbent és a lámpák elé kilibbent egy kecses, karcsú és nyúlánk táncosnő. A teste az áttetsző selymeken át a legtökéletesebb szoborműnek mutatkozott, a f$je pedig oly szép, mint a Goya ecsetje által teremtett spanyol nők feje. Koromfekete, dús haja feszesen hátrasimitva, a középen elválasztva, mig a nehéz konty a nyakon ült, mint valami titokzatos, sötét madár. A konty oldalában hatalmas vörös rózsa lángolt. A táncosnő ledobta válláról a hatalmas, nehéz, rojtos selyemkendőt. Aztán táncolni kezdett. Azzal a gráciával és könnyedséggel, ahogyan a világ legkecsesebb táncosnői, a spanyol nők táncolják eredeti táncaikat, amelyek nem vad, tüzes táncok, hanem „a legkevesebb mozgásig leegyszerűsített, de megoldásában nagyon is komplikált ritmika". Amikor belemelegedett a táncba, lassan kigombolta a blúzát s tánc közben levetette. Utána a szoknya következett. Majd — alig akartam hinni a szemeimnek — a fehérneműk egyes darabjai következtek. S amikor a legutolsó intim ruhadarab j is lekerült, a táncosnőről, a forró levegőjű, tulfü- i tött idegizgalomba sodort teremben ott illegett, j hajladozott egy pompás példánya a délspanyol női szépségnek, úgy, ahogy a jó Isten művésziest formáló kedvében megalkotta ... A termete a legtökéletesebb. Arca kerekded, telt, a bőre barnapirps, a fogai, mint a gyöngy, a szájára nem kell rúzs. Bámulatos mélytüzü, nagy, sötét szemeire hosszú szempillák kékes árnyéka borul. Testének vonalai, formái pompás tökéletességüek ... Assisi, szeptember. A múlt esztendőben Rómának volt „szent év“-e, amelyben a szokottnál is többen zarándokoltak az örök városba, ezidén az umbriai Assisi-nek jutott osztályrészül szent év és zarándokok sűrű tömege: a város szülöttjének, a Fioretti halhatatlan költőjének, a róla elnevezett rend megalakiiójának, Szent Ferencnek hétszázadik halálozási évfordulóját ünnepli kegye- letes áhítattal Assisi. Középkori miszticizmus árad a dombtetőn emelkedő városka falaiból, amelyek fehéren szikráznak a tüzes napfényben, amint az autó a vasúti állomástól fölfelé kanyarog a széles szerpenfinuíon. A misztikus hangulat szele már ideutaztában megcsapja a vándort: az állomásokon zarándokok csoportjai feketéinek és a harmadik osztályú kocsik fapadjain némán szorongnak egymás mellett a legkülönbözőbb egyházi rendek képviselői: papok és apácák, mezítlábas szerzetesek fekete és barna csuhában, hosszusza- kállu és csupaszképü barátok, kövér, mindig mosolygó falusi plébánosok, akik községük hi- veit kalauzolják és fátyolos nővérek, akiknek némán mozgó szája a vonat zakatolásának ütemére mormolja olvasópergetés közben az imádságot. Virág mosolyog minden állomáson és a sok színes virág, napsütésben csillogó zöld levél mellett különös komorsággal hat a sok feketeség. A duce virágai Virág mosolyog minden állomáson, mert az Assisi felé vezető szárnyvonalon levő állomások is résztvesznek abban a versenyben, amelyet nemrég irt ki Itália mindenható vezére — Mussolini. A valutakrízis, a külpolitikai bonyodalmak mellett a dúcénak arra is van gondja, hogy tiszta, csinos, kedves látványt nyújtó legyen minden olasz vasúti állomás. Miit. mindenben, itt is kitűnő pszichológiával dolgozik Benito Mussolini. Tudja jól, hogy a hivatalos rendeletek többnyire csak papíron vannak érvényben, viszont tapasztalta azt is, hogy az olasz vasúti állomások már valóban nagyon elhanyagoltak, vigasztalanul ridegek és egyáltalában nem festői látványt nyújtók voltak. Ahelyett, hogy rendelettel igyekezett volna rendet teremteni, versenyre szólította föl az állomásokat Mussolini, melyik csinosítja gyorsabban, eredményesebben ki magát. Dijakat íilzötl Ifcí és a bírálásra kirendelt repülöbizoUságok ös%el már megkezdik a verseny résztvevőinek osztályozását. Mi lesz az eredmény, nem lehet még tudni, de célját .mindenesetre elérte Mussolini: virágdíszbe De mindez csak egyetlen pillanatig volt látható. A függöny hirtelen összezuhant s az egész jelenség eltűnt. Az ember nem tudhatta biztosan: valóságot láttak-e káprázó szemei, vagy csak képzelődés volt az egész? ... És ilyenfóle mulatságok folynak le a többi barcelonai mulatóban is. A „dancing"-okban pedig tüdőszakadásig tombol a táncőrület- Későn reggel, amikor az orgiák elmúlnak, a táncosok pedig kidőlnek, a fényesen berendezett éjszakai mulatókban, a dohányfüsttel, francia parfümmel, a kiömlött pezsgő émelyítő illatával átitatott termekben nem marad más, mint nedves abroszok, repedt tányérok, törött poharak ... A Ramblán tobzódó pokoli tivornya egész ideje alatt pedig ott áll a részeg lokálok előtt az egyetlen józan ember: a rendőr. A sisakos, fehér- keztyüs, szalonkabátos rendőr. A spanyol állam- hatalom merev képviselője. Aki kissé esetlenül viselkedik a katalánok fővárosában, ahol kényelmetlenül érzi magát, mert tudja, hogy gyűlölik. Barcelona valóban gyűlöli a rendőrt, aki itt mindig spanyol. Az elnyomó spanyol államot látják benne, ők, a szeparatista katalánok, akik nem spanyolok. Ezért aztán mélységes megvetés tűz a rendőrre, amiből nem is csinálnak titkot s annyiszor űznek gúnyt belőle, ahányszor csak akarnak. De ez a gyűlölet nem áll meg a szócsatáknál. A vérmes temperamentumai katalán nem egyszer a súlyosabb érvekhez is hozzányúl és ennek következménye mindig egy-két spanyol rendőr hullája a barcelonai utcák valamelyikében ... Nem a Ramblán. Itt nem gyilkolnak. A Rambla az örökvidám élet, a derű és a féktelen jókedv otthona és a katalán főváros szimbóluma. Péchy-Horváth Rezső. öltözött minden olasz vasúti állomás, még az is, amelyen füttyszó nélkül robog át a direttissimo, szivetderitő rend, csin és tisztaság van a legkisebb falusi megállóhelyen is. Különös zarándokok Terontolában, ahol a firenze—római fővonal elágazik és a Hannibál nagy harcáról híres Lago Trasimeno felé kanyarog az umbriai hegyek közé, különös csoporttal gyarapodik a zarándoklók serege. Hosszuhaju, szakállas, Krlsztusarcu férfiak, bibliai szentekre emlékeztető asszonyok szállnak föl nagy batyukkal, sok-sok gyerekkel a vonatra. Egyforma, durva fekete posztóból készült, egybeszabott szerzetesi gúnyában van valamennyi, még a karonülő kisded is. Vastag zsinór övezi át derékban a ruhát, amelynek egyetlen disze a zsinórról lecsüngő sárgarézfeszület és a rózsafüzér. Az utasok kíváncsian szemlélik őket. Olaszul beszélnek, délvidéki táj- szólással, délvidékre vall zsírosán fénylő fekete hajuk, olajbarna, napsütötte arcbőrük. Néhányan kérdéseket intéznek hozzájuk: honnan jönnek, hová valók?, de nem kapnak feleletet. — Assisibe megyünk, Szent Ferenchez, — mondják csöndesen. Nem barátkoznak senkivel, elkülönülve, szótlanul ülnek helyükön, csak az asszonyok csit- titgatják az anyák nemzetközi módján a szerzetesi ruhába öltözött, néha tulhangos aprószenteket. így robog a vonat Assisi felé és mikor megáll a Santa Maria degli Angeli mellett, Szent Ferenc városának virággal diszitett állomásán, pillanatra olyan az indóház előtti térség, mini az Operaház színpada a „Tannhauser‘‘ első felvonásában. Elkísér ez a hangulat egészen fel. Szent Fe- rend dombtetőn székelő városába. A széles szer- pentinuton haladva lépten-nyomon zarándokcsoportokkal találkozunk; most érkezettek igyekeznek fölfelé, mások fáradtan lépkedve jönnek le a városból. De ebbe a képbe, amely régi idők legendás emlékeit idézi a valóságba, hirtelen brutalitással szökken bele az anakronizmus: szembe velünk hatalmas túraautó, tele papokkal és apácákkal. A sofför mellett is pap: bama- csuhás ferencesbarát. így találkozik össze Assisi fehérporos utján a múlt és a jelen. A mezítlábas zarándokok és az autózó szerzetesek. D‘Annunzio és Mussolini Odafenn még kirívóbb ez az ellentét, amely lépten-nyomon hivalkodóan szökik a figyelő szembe. Szent Klára templomában, melynek tövében a postaautó megáll, még vallásos áhitat levegőjét szívhatja magába az ember, mikor megpillantja az üvegkoporsóban pihenő szentnek ébenfaszinüre feketedett szoborszerii arcát, a töméntelen égő gyertyát, a koporsó előtt imádkozó, arcát is fekete lepelbe burkoló apácát, aki időnként Santa Chiara képét nyújtja át a rácson a felzarándokolt hívők felé, miután a képet ima- mormolás közben odadörzsölte a koporsó üvegfalához. De amint feljebb haladunk a piazzdn álló gyönyörű Minerva-templom klasszikusan pogány homlokzata elé, nem tágítanak többé mellőlünk a furcsa, groteszk anakronizmusok. A hetedik centenárium esztcndéjének derekán Assisi olyan, mini a nyüzsgő hangyaboly. Nemcsak a zarándokok fekete csoportjai teszik ahhoz hasonlatossá. Munkások százai dolgoznak az utcákon, építenek, tataroznak, utat javítanak mindenütt. Hallatlan sürgés-forgás, szinte érezhető az igyekvés lihegése. Egy városi rendőr megadja a fölvilágositást: — Assisi előkelő vendégek fogadására készül. Szeptember elején Perugiábnn euchariszSzázezrek zarándokolnak „Krisztus szegényének“városába Látogatás Assisiben, ahol Szent Ferencet az egész világ ünnepli tikus kongresszus lesz és onnan átründul ide az egész összesereglett gyülésező társaság. De legfőképpen azért megy a munka, mert eljön Mussolini is és vele együtt Gábrielé D‘Annunzio. Az olasz költőfejedelem tehát Assisibe jön. Hosszú idő után ez lesz az első nyilvános szereplése, amellyel nyilván meg akarja cáfolni a róla újabban elterjedt fantasztikus híreket, hogy elzárkózott a világ elől és félévig nem lesz látható, mert Voronov-módszerrel megfiatalittatja magát. Mussolini és D'Annunzió jön Assisibe: ezért a nagy sürgé3-forgás, ezért kövezik újra a piazzáról, a San Francescóig vezető uta:, ezért épül rohamos gyorsasággal az uj postapalota, ezért tataroznak jóformán minden házat Szent Ferenc városában. Magyarok Krisztus kis szegényeinél Széles, egyenes ut vezet a piazzáról Szent Ferenc közel hétszázéves kettős templomáig. Kapui kora hajnaltól este kilencig tárva-nyitva állnak, még az Olaszországban dívó déli szünetet sem tartják itt be, bármikor jön zarándok, turista, behemesen a káprázatos műemlékekhez és a sziklasirhoz, amelyben a Szent alussza hétévszázados álmát. Fekete csoportok sietnek itt is a hatalmas épülettömb felé, amely várszerüen uralkodik az egész vidék fölött. A kolostort már régen nem lakják barátok: állami tulajdon és a tanítók gyermekeinek szolgál most otthonul. A hatalmas árkádok alól, az árnyas kertből, ahol egykor Szent Ferenc tanítványai és kövelői elmélkedtek a szegénységről, engedelmességről és lemondásról, hangos gyermekzsivaj, egészséges, életigenlő kacagás száll föl a komor sötétségi! templomi boltozatok felé. Az ut mentén, jóval idébb, emelkedik a ferencesbarátok mostani nagyszabású, modern palotája, amely mellett a zarándokok otthonának szélesre tárt kapuja várja az egyre özönlő vendégeket. A kapuban álló bamaköntösü barátnál érdeklődünk. — Még nem tudunk pontosan számot adni a jubiláris év zarándoklásainak arányáról. Bizonyos, hogy jelentékenyen felülmúlja minden megelőző esztendőét. Sok százezren jártak itt eddig hivatalos zarándokuton, de a java még csak ezután jön, ősszel. A nagy nyári meleg sokakat visszatartott eddig. Nagy napjaink lesznek szeptemberben, amikor a peragiai eucharisztikus kongresszus résztvevőit és Mussolini miniszter- elnököt is vendégül látjuk. Bizony, elkel az ilyen centeunárium Assisinek. A páter figyelmessé lett az idegenszerü kiejtésre. — Angol az ur? — Nem, magyar. — Ah, magyar! Nagyon örülök. Magyarország méltón veszi ki részét ünnepünkben. Tudok sok magyar zarándokról is, aki ellátogatott az idén városunkba, de akadt egy magydr zeneszerző is, aki értékes kompozícióban örökítette meg Szent Ferenc emlékét a hétszázados évforduló alkalmából. Várjon csak, kérem, a nevét is tudom: Beretvds. Oratóriumot irt, amelyet mi is előadunk a jövő hónapban rendházunk dísztermében. Már folynak a próbák. Rádió és mozi Szent Ferenc városában Miközben a páter beszélt, föltekimetíem az árkádos udvarban A kék levegőeget keresztben párhuzamos kettős drót hasította át. Antenna! De antenna van a szomszédos háztetőn is, a szem- benlévőn szintén. San Francesco tőszomszédságában rádiót hallgatnak! Bizonyára nem zárkóznak el a jazz-zenétől sem, legalább is erre vall az a kis mezítlábas fickó, aki előttem halad kordájával és éktelen sivitással íütyöli a Valenciá-t, amely mint valami nemzeti dal uralkodik most egész Itáliában. De akad Assisiben egyéb anakronizmus is. A hatalmas gránitkockákból épült házak falán — itt nem ismerik a téglát — rikító, színes plakátok: Mae Murray óriási arcképe, egyik filmjét játszák most Assisiben. Rádió, mozi — Szent Ferenc és Szent Klára városában! Az umbriai hegyek mögött leáldozó nap aranysugarakban fürdeti a Piazza Vittorio Ema- nuele-t. Minerva templomának nemes oszlopsorával szemben van a város legelőkelőbb pastic- ceriája. A cukrászda. Temérdek apró, bizonytalan lábakon álló vasasztal terpeszkedik a iér kőkockáin és mindegyik asztal foglalt, mindegyik mellett fagylaltoznak, süteményt ropogtatnak. A közönség? Ugyanazok, akikkel idejövet az utón találkoztam, ugyanazok, akik ott térdepeltek az imént Szent Ferenc sziklasirja előtt. Most itt ülnek a bádogasztalkák körül, hangosan csevegnek és fagylaltoznak. A háztetőkön antenna, a falakon Mae Murray arcképe, a levegőben a Valencia és a főtéren fagylaltot szopogató zarándokok: ilyen Assisi 1926-ban. Kétszáz évvel Szent Ferenc halála után. Cl. A. — Kápolna a pozsonyi Ziegelielden. A pozsonyi virágvölgyi polgárok a Ziegelielden (a város külső negyede) kápolna építését határozták el. E nagy mii költségeinek fedezésére szeptember 11. és 12-én nagy ünnepségek lesznek. Az ünnepélyen részt vesz Juntausoh Pál dr. püspök, valamint a város egész katolikus társadalma. Az ünnepi beszédek fogják alkotni az óriási ünnepély középpontját. A beszedek vasárnap délután 3 órakor kezdődnek a szabadban a virágvölgyi templom mellett. Szónokok: Sándor dr. táblabiró, Okánik dr. polgármester, Pelikán E., a virágvölgyi katolikus kör elnöke és Iiladik Ágoston káplán. Természetesen a rendezőség gondoskodik a közönség szórakoztatásáról is. Több zenekar fogja a nagy népmulatsághoz a keretet adni. xx Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza ae „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona.
