Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-07 / 203. (1241.) szám
Ivaó szeptember "d, kedd. I ■mjjMmiama Nem sikerűit a békéltetési akció Klofécs és Strlbrny között Klofács fíacSüzeneie a Ceskó Slovóban Strlbrny párthívei ellen Nagy aggodalmak Stribrny készülő rcpírata miatt Kramár mepszdi cikksorozatát Benes ellen Prága, szeptember 6. Kramár megkezdte a nap okival ezelőtt beharangozott cikksorozatát a Národni Listvber. Az első cikkben általánosságban foglalkozik a szlávizmus múltjával, jelenével és jövőjével s az egész nem más, mint Kramár válasza Becsnek a SIov. Prehledben megjelent „A szláv politika problémája" című cikkére. Kramár többek között ezeket mondja: — Eddig, amennyire csak tehettem, mindig kitértem a Benessel való polémia elől, mert ő fiatal államunk külügyminisztere. De a Slovansky Prehledben megjelent cikke olyan éles támtdás a szláv kérdésben :elfoga- ’dott tradeiós elvem ellen, mely a cseh nemzet hálátlanságát fejezi ki az orosz politikával szemben s végül a neoszlavizmus olyan egyoldalú megítélése, úgy hogy égyenesen rá- kényszerit, hogy eddigi passzivitásomból kilépjek. A többi szlováknak és az egész világlépjek. A többi szlováknak és az egész világnak már a szláv jövő érdekében nem szabad azt a benyomást érezniük, hogy az egész nemzet hűtlen lett talán azon eszméhez, amely évszázadokon keresztül benne élt és amely erőt adott neki a szabadság kivívásáért folytatott harcában. — A beállítás úgy tünteti föl az eseményeket, mintha a cseh nemzet elfeledkezett volna azon orosz milliók éltáldozatáról, akik Franciaországot megvédték az összeomlástól és elősegítették a szövetségesek győzelmét. — Benes már a szláv gondoltt fejlődésében rossz szinben tünteti fel a pánszlávizmus Oroszorságában végbement eeményeket. Kramár végül a leghatározottabban vitatja Beres azon állítását, hogy a pánszlávizmus egy volna a pánorosz eszmével. Ez legfeljebb a németek állítása lehet, s maga Benes is nagyon jól tudja, hogy maguk az orosz pánszláv ok sem akarták sohasem a pánszlávizmust. A pánszlávizmust — fejezi be Kramár — még a pán- germanizmussal sem lehet összehasonlítani, mert az előbbi sohasem volt agresszív és csak a német elnyomás elleni védelem által jött létre. Végül bejelenti, hogy Palacky eszméjét sem lehet elfogadni, mert hiszem Palacky az ausztro-szlavizmust porpagálta. Hlavácsek kontra Dvorácsek Prága, szeptember 6. A Trjbuna értesülése szerint Hlavacsek, a nemzeti demokrata' párt főtitkára a párt döntőbírósága előtt személyes megtámadtatás cirnén beperelte Dvorácsek volt minisztert, a párt prágai elnökét. A harc tehát most már nyíltan megkezdődött a nemzeti demokrata pártban a fascisták és a Dvorácsek vezetése alatt álló mérsékelt demokrata tábor között. Praga, szeptember 6. A csehszlovák szocialista párt országos kongresszusának közeledtével egyre izgatot- tahb a hangulat a párt két ellentáborában. Különösen Kloíácsékat nyugtalanítja az a Mr, hogy Stribrny a pártkongresszus előtt egy brosúrában Klofácsra nézve kellemetlen dolgokat fog szellőztetni. Sőt azt is mondják, hogy teljes egészében leközli a Tryba dr.-ral felvett jegyzőkönyvet, amely részletesen megírja azt, hogy milyen módon adta ki ez az orvos hírhedt bizonyítványát Stribrny ellen. Eleinte békés utón próbálták elintézni a Stribrny—Klói ácsaffért. A békéltető akció azonban nem sikerült iés most Klofáos a Ceské Slovóban nyilatkozatot adott le, amelyben igen éles hangon támadja azokat a párttagokat, akik a pártfegyelmet megsértve ellene és Benes ellen intrikálnak. Klofács többek között ezeket Írja: Svájc, szeptember hó. Svájc, az ideális állam, a jólét elképzelt eldorádója, a — tönk szélén áll. Európának ezt a békeoázisát sem kímélte az általános gazdasági válság és egyetlen ország sem áll olyan bizonytalanság előtt, mint Svájc. A munkanélküliség aránytalanul nagy és a szociális alapokon nyugvó állam budget-jét a nagy munkanélküli-segélyek erősen nyomják. Hogy ezen a tehertételen segítsenek, óriási adókat vetnek ki. Alkalmam volt a svájci községtanács egyik vezetőjével, egy elismert pénzügyi szakértővel beszélgetést folytatni, aki Svájc nehéz helyzetét az alábbi nyilatkozatban kőrvonaiozta: — Országainknak semmiféle élelmi vagy ipari (fa, szén) terméke nincs, úgy hogy teljesen behozatalra vagyunk utalva. A behozatal állandóan fokozódik, viszont a kivitel folytonosan csökken. A régi svájci óra- ipar, mely nemrégen még a világpiacot uralta, letünőben van. A franciák és nénie— Párttagjaink az ellenem és Benes dr. ellen intézett intrikákat olvashatják Srámek sajtóorgánumától kezdve az ösz- szes ellenséges lapokban egészen a fas- cista sajtóig. S ezt elolvasva megállapíthatják, mekkora elvetemültség ez azoktól a személyektől, akik a pártfegyelem megsértésével mindezt leíratják, de annyi becsületérzésük nincsen, hogy előzőleg a pártból kilépnének. Majd ha ezek az urak nem fognak a klerikális és faseista sajtó, valamint Karlik ur mögé elbújni, hanem szemtől-szembe megmondják nekem azt, amit eddig az ellenséges sajtó irt, akkor majd válaszolni fogok nekik. A nyilvánosság viszont egészen meg lesz íőkonyödve attól, ha majd látja, mennyi mindent ösz- szehazudtak az utolsó hónapokban. A Ráno ezzel kapcsolatban azt írja, ■hogy Stribrny elállna minden támadástól, ha Klofács feltétel nélkül visszavonná az összes sértéseket. Ha ezt nem teszi meg, úgy nem lesz tekintettel a pártkongresszusra, hanem be fogja perelni. tak s valutájuk miatt inkább exportképesek. A híres osipkegyártás teljesen eltűnt, a osipkegyártó vidékeken csaknem 50.000 ember maradt kenyér nélkül. Egyedüli kivitelünk a csokoládé és a sajt, de ezek is jóval a régi mennyiség alatt vannak. A valutánk magasan stabil, a munkabérek nagyok, úgy hogy teljesen versenyképtelenek vagyunk. Az idegenforgalom, mely tulajdonképpen Svájcnak egyetlen jövedelme volt, erősen megcsappant. Az európaiaknak nincs pénzük, nem jönnek, ezzel szemben az amerikaiak és az exotikus népek csak igen rövid időre jönnek ide. Pénzük csak az amerikaiaknak és az exotikus fajoknak van. A különböző európai országok egymásutáni válságát mi mindig megérezték. Mihelyt egyik országban a valuta meginog, első jelenség az, hogy az illető ország polgárai innen hazamennek. Most például a franoiák tűntek el teljesen. Egy tek a határaikon belül óragyárakat alapítótMér Svájcban is gazdasági válság van Óriási a munkanélküliség — Az idegenforgalom is megcsappant „fis európaiaknak nincs pénzük" SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY j (14) Az első pillanatban valahogy csalódot- ■tvknrk érezték magukat a „lányok". Mást várisii. Azt várták, hogy Romhányi Elvira fog köztük megjelenni: egy pompázó, fényt és szőreimet sugárzó jelenség, óriási autómé.; 1, prémek, csipkék, exotikus virágok Imreiében, parfümfelhőkbe burkolva, nagy zen rí:mérettel, a ragyogó, nagy élet összes i emelhető jeleivel, ahogy ők egy primadonna eic :enck formáit szegényes kliséfantáziájukkal elképzelték és ahogy „az ünnepelt primadonnát" a képes levelezőlapokon és a szír h ázi lapok fototipdáin látták. Ehelyett a Romhányi Elvira helyett Steinitz Szidi jött közéjük, egy rövidre nyírt, bodros fekete hajú, fiús barna arcú teremtés, végtelenül egyszerű, látszólag gondatlanul, — csak Elza vette észre, hogy tulajdonképpen művészi gonddal és rendkívül apart Ízléssel — felöltőit fehér vászonruhában, semmi kis kalapban. Az arcbőre egészen természetes volt, semmi smink rajta, még egy szem púder sem, rendkívül intelligens és finom ajka istenadta halvány rózsaszínben volt meghagyva — a két sarkában alig észrevehetően rejtőző kihívó görbülés tette ezt az ajkat az egész arc legfeltűnőbb részévé — csodálatos mélyen fénylő fekete szeme kicsit rövidlátóan pislogott a társaságra. Kicsi, vékony, finom teste idegesen, kifejezőn mozgott, valami gyerekes, vidám izgalom volt rajta érezhető. Elza azt a megfigyelést tette, hogy külsejének minden egyes része már ugyanígy megvolt rajta iskolás korában, de minden fejlet-lenül, azóta élet- tapasztalat, kultúra és tehetség fejlesztette külön-külön és egészben véve. Egy uj elem keveredett a régi Szidibe és éppen ez tette megjelenését harmonikussá és ellenállhatatlanul érdekessé: a tehetség, a siker és a vele járó presztízs. Ez a nő ki tudta fejleszteni, hatásossá tenni fizikumának minden izét, művészetének, sikerének eszközévé tudta tenni. Tulajdonképpen nem volt szép, de kimondhatatlanul vonzó és hatásos, ezer nő- között is kitündöklött volna, mint valamennyi között a legjelentékenyebb. Elza annak idején valahogy idegenkedett Szidi- től, most nagyon vonzódott Elvirához. A belépőjével azonban Elvira .csaknem megbukott. A „lányok" mást vártak, most meg voltak bökkenve, nem tudták, mit kezdjenek azzal a jelenséggel, amely az ábrándképük helyett közéjük toppant s ez a zavaruk egy pillanatra némi hűvösséget teremtett. Az okos Dóra észrevette ezt, próbálta megmenteni a helyzetet, elkiáltotta magát: — Éljen! Éljeneztek a többiek is, de valahogy ■érezni lehetett a hangosságukon válami csi- náltságot, azt, hogy a zavarukat akarták palástolni vele. A primadonna maga finom hatás-ösztönével azonnal megérezte ezt, de egy pillanatra sem jött zavarba. Látott ő már nehezebb helyzeteket a színpadon, nem egy bukásnak indult színházi estét mentett sikerré a lélekjelenlétével és az ötlet ességével. Egy gamines mozdulattal ott termett Dóra mögött, átölelte, nagyot csókolt az arcára és azt mondta: — Szervusz kukackám . . . Csakugyan arról mind megfeledkeztek: annak idején kukac volt a Dóra csufneve, Isten tudja, miért. A lányok mind nevettek és elkezdtek összevissza kiabálni: — Kukac, kukac! A primadonna már benne volt a szerepében: most Szidd, a kereskedelmista lány szerepét játszotta, de azzal a kedves, ellen- állhatatlan pikáns elmésséggel, amelyet minden szerepébe belevitt. Sorra kezet fogott a lányokkal, mindegyiket megismerte, mindegyiknek mondott egy szót, ami kedves volt és helyreállította köztük a tiz év előtti viszonyt, beszédével, modorával letörölte a sok elszomorodott, törődött nőről a tiz év nyomait, beleragadta őket, még Szabó Ilkát ■is, a diákság gondtalan, fiatal levegőjébe, — ■egyszerre mind frisseknek, üdéknek, kedveseknek érezték magukat, pajkosak lettek, a ■legpajkosabb köztük Szidi, a csínyek vezére, a nagy primadonna. Most is a primadonna volt s a többiek a simulékony kórus, amely készségesen reflektálta az ő egyéniségét és játékát. Ez az általános hangulat magával ragadta Elzát is, aki eddig nem olvadt bele maradéktalanul a társaságba, kicsit fölényben érezte magát. Most elejtette fentartásait és ő is beállt a Szidi kórusába. Tudta, hogy Elvira most szerepet játszik, de olyan jól játszotta, hogy őt is magával ragadta, elkezdett szerepet játszani ő is, mint a többiek: a kislánykori szerepét, buzgón, önfeledten, jókedvvel. — No, te gentry, tudod-e már a könyvvitelt? — kérdezte tőle Szidi. Gentrynek hívták az iskolában, mert predikátumos neve volt, mellyel szeretett büszkélkedni, minden irkájára, könyvére igy irta: nyéki Nyéky Elza. A könyvvitel pedig leginkább volt komája a kereskedelmi tárgyak között. — Tudtam, de elfelejtettem — mondta Elza, mint valamikor az Arkauer tanárnak. Óriási nevetés tört ki s ez a kis párbeszéd teljesen, hiánytalanul odavarázsolta közéjük az iskola hangulatát. A „lányok" majd lefordultak a székről, a íehérnemüsné ország sincs, amelyben olyan bizonytalan volna a helyzet, mint itt. Az olasz politikának állítólagos svájci terveire vonatkozó közbevetett kérdésem ut..n a községi tanácsos a következőkben folytatta nyilatkozatát: — Mi az olasz fascisták állítólagos tervéről a külföldi lapokból értesültünk. Tény, hogy az utóbbi időben a lapok sokat foglalkoznak ezzel. Sőt ennek kapcsán Svájc fel- darabolásáról is szó esett, állítólag az olasz rész az olaszoké, a francia a franciáké lenne. Ellenben, hogy a német részt Németországhoz kapcsolnák, arról nem beszélnek, pedig ez ugyanazon az alapon történhetne. Mi ezeken a híreken csak mosolygunk és nyugodtan várjuk a fejleményeket, egyelőre minden erőnkkel egy könnyebb gazdasági helyzet megteremtésén fáradozunk. Minden irányban leépítünk, de nálunk még a leépítés is fejlődés. Például 1928-ban már egyetlen gőzmozdonyunk sem lesz, a vasutakat mindenütt 'villamosítjuk, igy nem lesz olyan n-agy szén- és íabehozatalra szükség. Dolgozunk, politikád intrikákkal nem törődünk, ez a fejlődésünket nem fogja megakadályozni. Ezeket mondta a községi tanácsos és ezekben azt a benyomást szereztem, hogy a svájci nép hangulata igen nyomott és egyáltalában nem mondható bizakodónak. jaksánd Kommunisták és fascisták verekedése a prágai Vencel-téren Prága, szeptember 6. A kommunista párt vasárnap rendezte meg 12. nemzetközi ifjúsági napját, amely eltekintve kisebb incidensektől, csendesen folyt le. A Havlicsek- térre gyűltek össze a kommunista ifjúmunkások s a téren sokkal több volt a zászló, mint az ifjúság. Fölvonulásuknál a Vencel-téren a rendezőség zárt kordont tartott, nehogy a ías- cisták, akik nagyobb számban gyülekeztek, a menetet megzavarják. A Vencel-szobor előtt mégis összeverekedtek a fascistákkal. A rendőrség választotta szét a verekedőket- A rendőrség különben most lépett fel először a belügyminisztérium uj rendelete értelmében a még nem engedett egyenruhaviselőivel szémben. Letartóztatott körülbelül 30 kommunistát, akik sötétkék orosz Ingben jelentek meg. A letartóztatottak kénytelenek voltak ingüket a rendőrségen hagyni. Személyazonosságuk megállapítása után szabadlábra engedték őket, de a bünfenyitő eljárást megindították ellenük. Brünnben is kommunista ifjumunkásnap volt, amelyen több szónok beszélt, itt azonban semmiféle összetűzésre nem került a sor. — A pozsonyi ker.-szoc. központ telefon* száma. Az országos kerésztényszocialista párt pozsonyi központjának, Hosszu-u. 23, II„ most szerelték föl telefonállomását, amelynek száma: 765. fuldokolva tátogatta a száját s a nagy melle csak úgy rengett, a gyorsíróiskolái nő száraz csontjai is szinte hallhatóan összezörrentek, amint a vállát előrehajtva a zsebkendőjébe kuncogott. Most már aztán otthon voltak mind, a kis társaság hangulata egységes volt, a hervadt arcok felfrissültek és kipirultak, mindenki pajkos volt, elmésnek, tehetségesnek érezte magát, a szinésznő tehetsége eláradt rajtuk, ki voltak ragadva mindennapi levegőjükből, egy derült, gondtalan, vidámságtól csillogó világba, — nagyszerűen érezték magukat. Szidi — már ők csak igy szólitgatták — még énekelt is nekik.-V- Egy kis nótát az őszi szerepemből. Most tanulom. Szenzációs siker lesz. Ti halljátok először. Az asztal fölé hajolt, a nők mind odabuj- tak hozzá, összedugták a fejüket, elragadtatott arccal nézték, már előre meg volt a siker. Szidi pedig inkább elmondott, mint elénekelt egy finom kis francia dalt, tele paj- k ossággal, szomorúsággal, cinikusát, lágyat, meghatót és mulatságosan csattanót. Benne volt ebben a könnyű dalban a nagyvárosi no egész romantikája, ezerféle ingredienciából összekevert, komplikált lelki élete és mindenek felett sóvárgó, mindig kielégítetlen érzékisége. Szidi zseniálisan csinálta, a kis dalban megjátszotta az egész szerepet — párisi midinettet kellett játszania, két szerelem közötti állapotában, az egyiknek a csalódása még fájt, a másiknak a gyönyöre már serkedt — ő a dalban éreztette mind a kettőt, a szeme villanása és elborulása, az ideges, folyton változó arcjátéka a kifejezés végtelen gazdagságát mutatta, még a diszkrét, halk tánc ritmusa is benne volt, ami a refrain után küvétkezett. (Folytatjuk.)
