Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-01 / 198. (1236.) szám

6 •7V\AGfc>RHmiiAl> 1926 szeptember 1, szerda. más nagy alakjai mellett az erdélyi fejedel­met is legnagyobb hősei közé sorolja az eu­rópai protestáns közvélemény. A szobor egyik fölirata latin nyelven a bécsi béke ama pontját közli szószerint, amely szerint „ő csá­szári és királyi szent felsége a karokat és rendeket, úgy összesen, mint egyénenként nem fogja sehol és soha vallásukban és fele­kezetűkben háborgatni és nem fogja tűrni, hogy abban őket mások háborgassák, vagy akadályozzák és Magyarországot magyarok által fogja kormányozni." Azonkívül két fran- ria föliratot is olvashatunk a Bocskay-szobor mellett. Az egyik igy szól: „Hitünk független­sége, lelkiismeretünk szabadsága és őseink". Mellette pedig a fejedelemnek ezt az arany- mondását véste kőbe a szobrász: „A törvé­nyeknek előttünk több értékük van az ország­ban, mint az aranynak". Végül egy kisebb dombormű azt a jelenetet örökíti meg, midőn Bocskay István a kassai országgyűlésen a bé­csi békének a vallásszabadságra vonatkozó cikkelyét terjeszti elő a karoknak és rendek­nek. Aid magyar Genfbe jár, ne mulassza el megnézni ezt a szobrot, amely a szabad Svájc szabad polgárainak örökké hirdetni fogja, hogy őseink mindig az élén jártak azoknak, akik a vallási és politikai szabadság eszméjé­ért küzdöttek. Szüllő Géza Colbanél Genf, augusztus 30. Szüllő Géza dr. nem­zetgyűlési képviselő a genfi kisebbségi kong­resszus alkalmával látogatást tett Colban Eric dr.-nál, a népszövetség kisebbségi osztályá­nak főnökénél és megbeszélte vele az állam- polgárság és illetőség ügyében a népek szö­vetség elé terjesztett panaszunkkal kapcsola­tos kérdéseket. Országos református leánykonferencia Komáromban A református leánykörök kétnapos tanács­kozása — Több, mint ötszáz leány vett részt az ország minden részéből Komárom, augusztus 31. (Saját tudósítónktól). A komáromi reformá­tus egyháznak nagy ünnepe volt szombaton és vasárnap, mikor az ország minden részéből ide sereglettek a ref. leányok, bogy az első leány- konferencián résztvegyenek. Már pénteken délután és este érkeztek Ko­máromba a leánykörök képviselői Kassa, Rima­szombat, Rozsnyó, Losonc, Léva, Huszt városok­ból, de megjelentek a komáromi egyházmegye falvainak leányai is, igy különösen Dunarad- vány, Rété, Nemeshedes, Hetény, Deáki, Horí - varsány, Imely, Martos, MaTcelháza közsé nagy számmal képviseltették magukat. Néír falu festői népviselete nagy feltűnést kelted. A református lelkész! kar országos nevű vezetői közül megjelentek Sörös Béla losonci, Isaák Imre vajáni lelkészek, ott voltak még Bácsy Gyula kárpátaljai missziós lelkész, Rácz Elemér (Soók), Csekes Béla (Dunaradvány), Galambos István (Rété), Papp József (Hontvarsány), Szabó Béla (Hont), Szekeres Mihály (Padány), Vágó Ede (Nemeshedez), Zsemlye Lajos (Hetény) lel­készek. Jelen voltak még: Tóth Kálmán tb. egyházmegyei esperes, Mórecz Mihály egyházme­gyei tanácsbiró ógyallai lelkész, Gálffy Géza egyházkerületi tanácsbiró, Beke Kálmán ekecsi, Nehézi Károly marcelházai, Sodivy László nyit- rai lelkészek és mások. Szombaton reggel a református templomban gyülekeztek a konferencia résztvevői; és ott Csekes Béla lelkész imája nyitotta meg az érte­kezletet, melynek elhangzása után a komáromi egyház nevében üdvözli a megjelenteket és Sö­rös Béla losonci teológiai tanfolyam igazgatót kéri fel az elnöki tisztségre, áld a konfrencia vezetését átvette. A konferencia résztvevőit és előadóit Fülöp Zsigmond komáromi egyházköz­ségi főgondnok köszöntötte, melyre Sörös Béla válaszolt megköszönve a leánykonferencia nevé­ben azt a kedves és vendégszerető fogadtatást, melyben részesültek. Az előadások Az első előadó Sörös Béla losonci lelkész volt, aki a református leányoknak az egyház építő munkájában való szerepéről beszélt és a bibliából hozott felemelő példákat a nők munká­járól az egyház érdekében, majd áttért a mai kor szerint való magasztos hivatására a leány­köröknek. A szónoki remekműnek lenyűgözően ható ereje mély benyomást tett a jelenvoltakra és a hozzászólások során feltárult a leányok evangé­liumi munkásságának minden részlete, melyet Karafiáth Zsuzsánna (Léva), Rácz Elemér lel­kész, Szabó Béla (Huszt), Isaák Imre (Vaján), Szarvas Margit (Rimaszombat), Székely Jolán (Nagysalló), Nemecsik Béla (Imely), Rácz Elemér (Magyarsó), Kenessey Kálmán (Ógyalla), Galam­bos Zoltán (Komárom), Zsemlye Lajos (Hetény) világítottak meg. Bácsy Gyula missziós lelkész a konferencia célját méltatta. Isaák Imre vajáni lelkész a bibliai körök fontosságát emelte ki beszédében és ezek alapí­tására hívta fel a jelenlevők figyelmét.. Kenessey Béla dr. a nők szórakozásáról tartolt. élvezetes előadást. A felszólalásokat Csekes Béláné, Szabó Krisztina és Vargha Mária énekszámokkal és szavalatokkal lették változatossá. Az ünnepély Délután hat órakor ünnepély zárta be a kon­ferencia első napját és a hatalmas templomban ezernyi hivő szorongott. Sörös Béla megindító imája után Végh Jo­lán, a komáromi leánykor elnöke üdvözölte a jelenlevőket, majd Papp József, Galambos Zol- táij, Zsemlye Lajos és Vágó Ede lelkészek a leányok, missziós tevékenységéről, a külföldi ref. leányok munkájáról, a gyülekezeteknek a leánykörökkel szemben való kötelességeiről és a vasárnapi iskola fontosságáról beszéltek. Isaák Imre hatalmas hangján a Nabukedenezer cimii operából énekelt egy áriát, Lengyel Malvin, Vida Etel, Matolcsay Magda és Klára remek ének­számokkal, Göttl Erzsiké (Komárom), Betz Mar­git (Losonc), Kiss Mária (Rimaszombat), Tolnai Lenke (Léva), Szabó Margit (Rimaszombat) sza­valatszámokkal emelték az ünnep fényét. Bácsy Gyula bibdiamagyarázattal és imával fejezte be a minden izében sikerült ünnepélyt. A második nap A vasárnapi ünnepi istentiszteleten Sörös Szlovenszkó, augusztus 30. Az 1924. évi 310. számú törvényt még ezen év karácsonya előtt szentesítette a köz­társaság elnöke és ennek alapján a megyei nyugdíjasok és a jegyző-nyugdi j ások várták a jó szerencsét, amely talán reájuk is mosolyog egyszer. A törvény fedezetéül a törvényhozás az illetékek 'és a vasúti személydijszabás fel­emelését jelölte meg fedezetül. 1925. február 1-től csakugyan fel is emelték a bélyegilleté­ket és a vasúti tarifát, amelyből sok szép mil­lió folyt be az államkincstárba. Ellenben a nyugdijak felemelésével nem siettek ennyire. Elmúlt az év első fele, még mindig tanul­mányozták a törvényt. Augusztusban — pont egy évvel ezelőtt — kérdőíveket küldtek szét a jegyzőkhöz és a megyei nyugdíjasokhoz, melynek több mint ötven rovatát kellett ki­tölteni. Ez is megtörtént és másfél esztendő múlva az első fecskék megérkeztek, néhányan kaptak itt-ott mutatóul igen sovány nyugdíj­emelést, de a zöme még mindig várja, hogy az állampolgárság vizsgálata jobbra vagy bal­ra dől-e el. ei nyugdíjasok igen hálásak Fedor Miután az előttem szólók a kérdés álta­lános és elméleti részét alposan megvitatták, szükségesnek tartom, hogy most már konkrét feleletet adjunk a konkrét kérdésre: mi­lyen pályára lépjen a magyar ifjúság? Sorra kell vennünk az összes lehetőségeket, az összes ágazatokat és megállapítani, hánya­dán vagyunk. Mert az ifjú, aki nem igy vá­laszt jövőt: ezek az életkörülményeim, ezek az anyagi eszközök állanak rendelkezésemre, ezek a képességeim, ezen a pályán ilyenek a feltételek és olyanok a kilátások, tehát erre a pályára lépek, az a legiobb esetben is meg- hasonlott, pályatévesztett ember lesz. Ve­gyünk tehát sorra minden szakmát. Orvos: 1914-től 1924-ig elözönlötték ezt a fakultást. A háborúban aránylagtojó soruk volt az orvosoknak, internacionális pálya, beteg ember mindig lesz; ezek voltak az el­vek. Most végez az a generáció, amelyben a inedikustársadalom vezet és úgy látom, ha az elhelyezkedés nehéz is, de nem lehetetlen. A városokban az orvosok száma megkétsze­reződött, de mindegyik jól keres, akik kiszo­rultak a városból, falun találtak biztos jövőt. Az egyre szaporodó kórház, klinika, szanató­rium szintén nagy tömegeket vesz fel. Nem látom kilátástalannak a jövőben sem ezt a pályát és dacára annak, hogy a törvényhozás intézkedései a kötött pacienturához fognak vezetni, az orvosok megélhetése biztosítva lesz­A fakultás elvégzéséhez minimum hat esztendő szükséges, mással foglalkozni köz­ben nem lehet. Nem kell hozzá különösebb tehetség, anyagi megerőltetést csak a köny­vek igényelnek. Az előadások látogatása szükséges. Mérnök: Aki erre a pályára készül, egy dologgal számoljon: nem tud itthon elhelyez­kedni. A mostan elkészült korosztály ugyan munka nélkül áll, de ez csak átmenet, igaz, hogy hosszú átmenet. A diploma négy év alatt megszerezhető, a rajzok, a laboratórium időt és pénzt igényelnek, de közben van va­lami kereseti lehetőség. Tehetség, a matema­tika, fizika és általában a természettudomá­nyok ismerete nagyon fontos, mig a kéz­ügyesség eléggé másodrendű kérdés, a hig­gadt, megfontolt, pontos emberek pályája. Vegyészek, gépészek, kultúrmérnökök sokan vannak, erdészek, bányászok kevesen, az építészetre és technikusokra nagy jövő vár. Jogászok: A jogi pálya sokoldalúsága folytán a háború előtt, aki ur akart maradni, Béla mondotta az ünnepi beszédet megrázó sza­vakkal szőve bele a mohácsi gyászos nap em­lékét. Istentisztelet után Bácsy Gyula a szubjektív hitéletről tartott előadást, melyhez többen szól­tak hozzá. Majd a leánykori beszámolók követ­keztek, melyek során Bállá Rebeka, a komáromi bibliakörről, Kandra Mária a rimaszombati és Karafiáth Zsuzsa a lévai leánykörök munkássá­gáról tartottak magvas előadást. Zsemlye Lajos lelkész a mai kor kinövéseit ostorozta beszédé­ben, mig Szabó lelkész az ifjúsági munkáról beszélt és annak fontosságát hangsúlyozta. Templomi ünnep Vasárnap délután a templomi ünnepélyen Sörös Béla, Galambos Zoltán, Bácsy Gyula lel­készek beszédei, Isaák Imre, Tóth István ének­számai, Czirok Béla és Lengyel Mária hatásos szavalatai kötötték le a figyelmet és Sörös Béla bensőséges szavakkal zárta be a konferenciát. Miklós keresztényszocialista képviselő interpellációjáért, mert amit a nyugdíja­sokkal a pozsonyi vezérpénzügyigazgató- ság nyugdíj osztálya müvei, arról regényeket lehetne írni, pedig alig van több ezer ilyen nyugdíjasnál. Mint arról meggyőződtünk, a nyugdijak szám­fejtését egy tisztviselő intézi. Ezért várnak másfélesztendeje a megyei és jegyzői nyug­díjasok az uj nyugdíjra. Ellenben ahol a nyugdíjból el kell venni, ott lázas gyorsaság nyilvánul meg az állami adminisztrációban. Júliustól állami adókra vonnak le nagyobb összegeket és ezen kívül szociális biztosításra is a nyugdíj részlet egy százalékát. De semmi hivatalos közlés sem jelent meg arról, hogy mire történik a levenás és a nyugdíjasnak van-e orvosi kezelésre és gyógyszerre joga? így adminisztrálják a nyugdíjasok ügyeit, amiben kevés a köszönet: A demokrácia nagy súlyt fektet a szociális gondoskodásra! Az állami adminisztráció gépezetében azon­ban igen kevés a szociális érzék. vagy ur akart lenni, jogásznak ment. Ha el­végezte, lehetett belőle: ügyvéd, biró, köz­hivatalnok. magánhivatalnok, politikus. Mind biztos megélhetést jelentett- A változott vi­szonyok, a nyelvi nehézségek sok igyekvést térítettek el, de a jogi fakultás regenerációja megtörtént. Prágában 1926-ban 20 magyar sem volt a jogon, ezidén biztosan 200 lesz. A jog négv év alatt elvégezhető. Ha a hallgatónak van szorgalma és nyelvismerete, az előadások látogatása nem felesleges, de kényszerhelyzetben mellőzhető. A tanulmá­nyi idő alatt van kereseti lehetőség, a befeje­zés után nem nehéz álláshoz jutni. Gazdász: A földbimkre? )rm Következté­ben sok középbirtok létesül, illetve szabadul fel. Akinek remcé ive van ilyen földbirtokra, vagy megelégszik egy ilyen birtok által fizet­hető intézóötggel, nyugodtan választhatja ezt a pályát. Három év alatt végez, hallgatni nem szükséges, a föld nyugodt és független életet biztosit. Szeretni kell a földet és az állatokat. Nagyobb anyagi áldozatokkal nem iár. Tanárnak, srógrszerésznek, hivatalnok­nak azok menjenek, akik szeretik a beosz­tott, csendes városi életet. Ezen pályákon az elhelyezkedés magyar fiú számára most ne­héz ugyan, de itt is áll a tétel, hogy az egyén méri a pályát és nem a pálya az egyént! A kereskedőkre, a tanult kommercialis- tákra nagy jövő vár. A forgalmi eszközök módosulása, a nagy és szakkereskedelem hiányossága ma már erősen érezhető. A mo­dern, szakmájában és általánosan müveit, vi­láglátott kereskedő szakitott a régi szatócs- elvvel: minél több pénzért minél kevesebbet adni. A főiskolát végzett kereskedő teljesen egyenrangú az úgynevezett „diplomás" em­berekkel. Három-négy év alatt oklevelet szerezhe­tünk ezen a pályán, közben is sok kereseti mód adódik, a boldoguláshoz okvetlen kedv és tehetség szükséges. Még egy nagy előnye van: mindig lehet újra kezdeni, mig az orvos vagy ügyvéd, ha elvesztette klienseit, aligha tudja őket visszaszerezni. Az iparospálya is nagy változások előtt áll. Az eddigi primitiv eszközökkel dolgozó iparosokat elméletileg is képzett szakembe­rek fogják felváltani. Ez nemcsak a gyárak­ra, hanem a műhelyekre is vonatkozik. A felső ipariskolák a jövendő iskolái, feltétle­nül tehetséget igényelnek, szorgalmat, fele­lősséget, ügyességet. Négy év alatt intelligens szakmunkások nevelhetők, akik művészek a maguk szakmájukban és akikre a kisváro­soknak különösen nagy szükségük van. Igen sok város van, ahol még egyáltalán nincs mű­szerész, kőfaragó, technikus, szerelő stb. A pályaválasztás nagy kérdése, a főisko­lára tódulok felkarolása, a diákpanaszok in­tézése, az elhelyezkedés, a tanítók és a ta­nulók közötti viszony rendezése súlyos és ne­mes feladatai lesznek a most Léván megala­kítandó Országos Főiskolás Szövetségnek, S. E. Az ériások szállodája Newyorkban Az egyesületalakitás nagy előszeretettel űzött passzió Amerikában. Célokat, ambíció­kat sokkal könnyebb megvalósítani, ha az emberek egy bizonyos csoportja áll a fellépő mögött. Nem fontos, hogy az egyesülés célja komoly vagy mulatságos. Szavazó-polgárokat reprezentál, tehát a hatóságok csínján bán­nak velük, bankettjeikre eljárnak a politiku­sok és igy némi súlyt adnak olyan alakulatok­nak, amelyek felett bizony mosolyogni kell. A Kopaszok Klubja a múltban szerepelt a nyilvánosság előtt. Most a Magas Ember ok Egyesülete, fürdik a publicitás fényében abból az alka­lomból, bogy a newyorki Hotel McAlpinban egy egész emeletet rezerváltak és speciális, óriási bútordarabokkal berendeztek a hat lábon felüli emberek számára. Nyitottak már Amerikában agglegényeknek szállodát, régen vannak külön női hotelek, az óriásokról azon­ban most történt először gondoskodás. Tör­tént pedig abból az alkalomból, hogy New- yorkba látogatott Oregon államból Benjámin Ostlind, a „Tall Men’s Association of Ame­rica" elnöke és a Hotel Astorban szobát kérve, csüggedten érdeklődött aziránt, hogy kaphat-e egy olyan ágyat, amelyből nem lóg ki a lába, mert hosszú útja alatt úgy össze­görbült a Pullman-hálófülkében, hogy addig nem érzi embernek magát, amíg emberhez méltóan ki nem nyújtózkodik. Mr. Ostlind magassága kereken hat láb. A Hotel Astor nem rendelkezett megfelelő ággyal, a problémát azonban megoldották úgy, hogy egymásmellé toltak két kétsze­mélyes ágyat és Mr. Ostlindot rézsut fektet­ték bele. A Hotel Astor menagere gondolkodni kezdett a problémán. Statisztikák után kuta­tott és hosszas érdeklődés után megállapí­totta, hogy átlagban minden száz vendég között akad egy, aki nem illik bele a normá­lis ágyakba. Egy olyan szállodában, amely naponta kétezer embernek ad szállást, esze­rint mindennap húsz ember vagy összegör­bülve vagy az ágyból kilógó lábakkal alszik, így született meg az elhatározás, hogy egy külön emeletet rendezzenek be a rendkívül magas emberek számára. Munkásokat hivat­tak, akik Ostlindról mintát vettek, hét és fél láb hosszú ágyakat csináltak, felemelték a székek, íróasztalok magasságát, feljebb akasz­tották a tükröket, képeket, fogasokat és rendeltek extrahosszu fürdőkádakat, amelyek valóságos uszodának volnának jók kistermetű emberek számára. Mr. Ostlind természetesen oda volt a boldogságtól. Terjedelmesen nyilatkozott. Ki­jelentette, hogy egyesületük kétmillió hat láb magas és azonfelül! embert reprezentál. Ezek az emberek procrustesi kínokon mennek keresztül, ha elhagyják lakásukat. A Pull- man-kocsikban, hajőkabinokban, közönséges szállodai szobákban nem tudnak aludni, nem tudnak fürdőt venni kényelmesen, összegör­bülve kell borotválkozniok a tükör előtt és hétrétgörnyedve Írhatnak csak az Íróasztalon. Az egyesület természetesen küzd a magas emberek érdekeiért. Sikerült elérniük azt, hogy a Pullman Companv a két szélső ágyat tizenöt centiméterrel hosszabbra konstruál- taita magas emberek részére és az egyesület égisze alatt működő Longfellow-klubok az egész országban hatásos propagandát fejte­nek ki annak érdekében, hogy minden város­ban legyen legalább egy szálloda, amely otthont nyújtson az óriásoknak. A propaganda természetesen pénzbe kerül. Ezt a pénzt azok az illetékek teremtik elő, amiket minden tag erre a speciális célra fizet. A magas emberek problémája azonban az extranagyságu bútordarabokkal megoldva nincs. A magas emberek előszeretettel keres­nek alacsonyabb feleséget. Mit csinál az ala­csony az óriás férj szobájában, ahol a tükör a feje fölött van, a székre csak kapaszkodva tud felülni és a fogas alá széket kell húznia? A siker után, amit a magas emberek elértek, el lehetünk készülve arra, hogy a magas em­berek alacsony feleségei is szervezkedni fog­nak és kombinált berendezésű hotelszobákért fognak harcot indítani. Mi lesz a megyei nyugdíjasok nyugdijrendezésével? Az 1924-ben szentesített törvényt még máig sem hajtották végre Milyen pályára lépjen a magyar ifjúság? A Prágai Magyar Hirlap nagy ankétja a pályaválasztás kérdéséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom