Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-01 / 198. (1236.) szám
1926 szeptember 1, szerda. 'PB^^MACítemHIRLAE 5 A kisebbségi kongresszus eredményei A megnyitó ülésen Colban Eric, a népszövetség kisebbségi osztályának vezetője is megjelent Ifjabb kisebbségi csoportok csatlakoztak a mozgalomhoz — A kulturális autonómia és a kulturális szabadság programja — „Az állampolgárság szerzett jog", amelytől önkényesen senkit sem lehet megfosztani — „A népszövetség kisebbségi védőimé nem bizonyult elegendőnek" Genf, augusztus 30. Az európai nemzeti kisébbségek második kongresszusa véget ért. Mielőtt elmentünk volna (Jenibe, sokan közöttünk attól féltek, hogy második összejövetelünk már nem lesz olyan impozáns, mint amilyen az első volt. Tavaly néhány általános tételt állítottunk föl, idén azonban már konkrét részletekbe kellett bocsátkoznunk és mivel minden határozatnak előfeltétele az egyhangúság, az aggodalmaskodók attól tartottak, hogy azokban a kérdésekben, ahol az egyes kisebbségek különleges helyzetük miatt más-más követeléseket támasztanak, egyöntetű megállapodásokra jutni nem fog sikerülni. Ezek az aggodalmak azonban szerencsére teljesen alaptalanoknak bizonyultak. A kisebbségek szolidaritása legyőzött minden akadályt és ma már büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy a második kongresszus még az elsőnél is jobban sikerült. Ez külsőleg is kifejezésre jutott abban, hogy Colban Eric, a népszövetség kisebbségi osztályának főnöke megjelent a megnyitó ülésen és élénk érdeklődést tanúsított a kongresszus minden fontosabb fázisa iránt. E nagy eredmények elsősorban Wilfan Josip dr.-nak, a kongresszus elnökének, valamint Szüllő, Kcczmarek, Schiemann és Motzkin alelnököknek és Ammende ügyvezető főtitkárnál' köszönhető. Valamennyi kisebbség hálával tartozik ennek a hat férfiúnak. Miként a világsajtó általában, úgy a mi lapjaink is nagy figyelmet szenteltek kongresszusunknak, bár egyes tudós itásokban, ami a sajtó lázas munkájára vezethető visz- sza, lényeges tévedések is előfordultak. Nem végzünk tehát fölösleges munkát, ha a kongresszus lefolyását és különösen annak eredményeit az alábbiakban kerek egészében ösz- szefoglaljuk. Mozgalmunk egyre nagyobb arányokat ölt A tavalyi kongresszuson 33 kisebbség képviselői vettek részt. Idén még nagyobb volt a résztvevők száma. Mozgalmunkhoz csatlakoztak az ausztriai csehek s hcrvátok, a lengyelországi, észtországi és litvániai oroszok, a bulgáriai zsidók, valamint a katalánok nagy csaportja is. Az utóbbiakról eddig keveset hallott a világ, pedig ez a nép, amelynek történelme, nyelve és gondolatvilága lényegesen elüt a kasztiliai saponyoloktól, Barcelona vidékén, Spanyolország négy leggazdagabb tartományában, valamint Máj orca és Szardínia szigetén és a Baleári szigeteken nem kevesebb, mint 4 millió lelket számlál és különösen Primo de Rivera diktatúrája óta egyre ön- tudatosabbá váló nemzeti mozgalmat indított jogainak kiküzdése érdekében. Fölvételüket kérték a németországi frízek is, de mivel kellőképpen nincs tisztázva, hogy ez a törzs a szó szoros értelmében vett kisebbségnek tekinthető-e, a kongresszus nem hozott végleges határozatot fölvételük tekintetében, hanem helyzetük részletes tanulmányozását határozta el. A szerbiai és görögországi macedónok fölvételének kérdését nem lehetett napirendre tűzni, mivel az ő helyzetük is tanulmányozást igényel még. Ugyanez vonatkozik a görögországi zsidókra is. Itt említjük meg, hogy a mi ruszinjaink táviratilag üdvözölték a kongresszust. A galíciai ukránok, valamint a lengyelországi és litvániai fehéroroszok, miként tavaly, úgy ez- idén is csak mint hallgatók vettek részt az üléseken, mivel annak programját túlságosan szűknek tartották és az önrendelkezési jog kérdését óhajtották napirendre kitűzni. Kulturális autonómia A napirenden szereplő kérdéseket előbb négy bizottságban vitattuk meg, nevezetesen a kulturális, a jogi, a gazdasági és a szervezkedési bizottságban. A kulturális bizottság legfontosabb tárgya a kulturális autonómia volt. A tavalyi kongresszus tudvalevőleg úgy hatá- jozr-U, hogy minden kisebbségnek jogában álljon külön közjogi testületekben, különleges viszonyaihoz képest, területileg, vagy nemzetiieg szervezkedve népi jellegét ápolni és fejleszteni. Több kisebb csoport, elsősorban a lengyelek azonban, attól félt hogy a kulturális autonómiát esetleg rájuk erőszakolhatják'. További aggodalmuk az volt, hogy a kulturális autonómia megvalósítása esetén az állam a kisebbéért iskoláktól megvonhatja az állami támogatást, a nemzeti kataszter be- pedig a szolgálhat. Tekintettel ezekre az aggodalmakra, a bizottság indítványomra elhatározta, hogy a tavalyi határozat föntartásával, részletesen körülírja a kulturális autonómia fogalmát és kiküszöböli belőle mindazokat az elemeket, amelyek nem tartoznak szükségképpen hozzá. A bizottság ebben az értelemben szövegezte meg a határozati javaslatot, amelyet azután a plénum egyhangúlag elfogadott. — A kulturális önkormányzat megvalósítása és keresztülvitele — igy szól a határ rozat — föltételezi a kisebbségek hozzájárulását. Az egyeseknek az a kijelentése, hogy valamely nemzetiséghez kívánnak tartozni, illetőleg, amennyiben nemzeti katasztert fektetnek föl, az abba való jelentkezés nem vonható kétségbe, sem pedig vizsgálat tárgyát nem képezheti, hanem büntetőjogi védelem alatt ál és az állami életben nem járhat hátránynyal sem az egyesre, sem pedig az illető kisebbség összességére nézve. Az állam és valamennyi testület, amely az állam anyagi eszközeinek segítségével kulturális feladatokat lát el, az önkormányzat költségeihez hozzájárulni tartoznak, mégpedig ugyanolyan arányban, mint a többség kulturális életéhez. Ennél a pontnál Hasselblatt észtországi német képviselő, aki az ottani kulturális autonómia megvalósításánál vezető szerepet játszott, rendkívül értékes és tanulságos előadást tartott az autonómiával kapcsolatban szerzett tapasztalatokról. Igen érdekes volt Brandsch Rudolf erdélyi szász képviselő föl- szólalása is, aki igen helyesen mutatott rá arra, hogy az ő népe Magyarországon századok óta élvezte a kulturális autonómia előnyeit. A nyelvkérdés E tárgy előadója Schiemann Pál dr., a kongresszus német alelnöke volt. A bizottságban e kérdés körül is igen élénk vita folyt le és szóba került a csehszlovákiai nyelvtörvény s annak végrehajtása közötti nagy ellentét is. A kongresszus által elfogadott határozat hangsúlyozza, hogy minden kisebbségnek elvitathatatlan joga van nyelvének a kulturális, társadalmi és gazdasági éleiben való használatához, hogy a központi hatóságok kötelesek a kisebbségek nyelvén is hivataloskodni, hogy a kisebbségek nyelvében előforduló tulajdonneveket az ö helyesírásuk szerint kell írni és hogy a közigazgatási egységeket úgy kell megalkotni, hogy azok lehetőleg egy nyelvű lakosságot foglaljanak magúkban. A kongresszus azonkívül elhatározta, hogy e kérdés részletes tanulmányozására nemsokára ankétot hiv össze. Állampolgárság és illetőség Jakabffy Elemér dr., az erdélyi magyarság kiváló delegátusa, alapos és a kérdés minden részletére kiterjedő előadásában az utódállamokban élő kisebbségek állampolgársági és illetőségi sérelmeit ismertette, míg Nurok lettországi zsidó kiküldött az északi államokban uralkodó helyzetet adta elő. A kongresszus kimondotta, hogy mindenkinek igénye van arra, hogy valamely állam polgára legyen. Az állampolgárság szerzett jog, amelytől az egyest csak saját akarata alapján lehet megfosztani. Az utódállamoktól a római konvenció ratifikálását követelte a kongresszus, a többi államtól pedig a Versailles! szerződés idevonatkozó rendelkezéseinek elfogadását. A választójog problémája A választási geometriával űzött visszaélések és a hatósági terror különböző fajtái nemcsak minálunk fordulnak elő, hanem szinte minden államban, ahol kisebbségek élnek. Erre való tekintettel a kongresszus a koyetkező határozatot fogadta el: — A nemzeti kisebbségek a parlamentben és az önkormányzati testületekben pontosan számarányuknak megfelelően legyenek képviselve. A mesterkélt választási geometria, a többség előnyben részesítése és a választási törvénynek minden olyan rendelkezése vagy intézkedése, amely a nemzeti kisebbségek megkárosítására irányul, ellentétben áll az egyenjogúság alopelvével. Az államoknak r„.'. Ara lehotövé tegye a képviseletet a parlamentben és az önkormányzati testületekben. Ezért a választási törvénynek különösen olyan megváltoztatását kell kerülni, amely ahhoz vezethetne, hogy a kisebbségek elveszíthetnék a parlamenti v-^viseletűket. Ezt a tárgyat Deák Leó dr., a vajdasági magyarság egyik kitűnő vezetője referálta a kongresszusnak. Viták a kisebbségek és államok között A jogi bizottság a választójogi és állampolgársági kérdésen kívül részletesen foglalkozott az államok és kisebbségek között előforduló konfliktusok elintézésének módjával is. Az erre vonatkozó határozati javaslat kidolgozásában különösen Medinger Vilmos dr. csehszlovákiai német szenátor és Margulies Emil dr., a Csehszlovákiai Zsidó Népszövetségi Liga főtitkára vettek részt. A határozat hangsúlyozza, hogy a népszövetségi tanács kisebbségvédelmi tevékenysége nem bizonyult elegendőnek. A kongresszus ezért szükségesnek tartja, hogy a többség és kisebbségek között felmerülő vitás kérdések megoldását mindenekelőtt az illető államokban kíséreljék meg és utal az interparlamentáris uniónak ama határozatára, amely paritásos bizottságok létesítését javasolja. A nép- szövetségi tanács eljárásában a kongresz- szus teljes nyilvánosságot követel, valamint azt is, hogy a kisebbségeket ismerjék el peres felekként és határozathozatal előtt őket is hallgassák meg. A nemzeti kisebbségek föltétlenül szükségesnek tartják, hogy a népszövetség és a népek, különösen pedig a nemzeti kisebbségek között a bizalom atmoszférája alakuljon ki. Ennek érdekében a népszövetségnek az interx :.rlamenti unióval, mint a népek páriám elitjével szorosabb viszonyba kell lépnie. Kívánatos továbbá, hogy — amint z Svájcban és Finnországban már megvalósult — a nemzet' kisebbségek is résztvegyenek a népszövetség munkájában. A határozat végül kimondja, hogy a kisebbségek esetleges lemondása kisebbségi jogaikról semmis és érvénytelen. Gazdasági hátrányok Az állam nemcsak politikai, jogi és kul- turtéren részesítheti különböző hátrányokban a kisebbségeket, hanem még nagy befolyást gyakorolhat sorsukra közgazdasági tekintetben. Sőt a kormánynak ilyfajta kisebbségellenes politikája még sokkal veszedelmesebb, mert nebezen ellenőrizhető és bizonyítása is nagy akadályokba ütközik. Giindisch Guido dr. volt országgyűlési képviselő, aki a magyarországi németek képviseletében jött el Genfbe, igen értékes munkát végzett azzal, hogy az államnak a kisebbségek ellen irányuló különböző köz- gazdasági intézkedéseit rendszerbe foglalta és a következő tételeket dolgozta ki: — Valamennyi állami alkalmazottnak egyenjogúsítása lényeges alkotórésze a polgári egyenjogúságnak. Az államnak mint munkaadónak nem szabad a kisebbségeket más bánásmódban részesítenie, mint az uralkodó nép fiait és nem szabad tűrnie, hogy a kisebbséghez tartozó polgárokat megfosszák életföltételeiktől. A közgazdasági élet minden vonatkozásában egyenjogúság illeti meg a kisebbségeket. Vonatkozik ez különösen a földreformra, amelynek nem szabad a kisebbségek gazdasági meggyengítését eredményeznie. Az állam minden vállalatában, különösen a postánál és vasútnál tekintettel kell lenni u. kisebbségek érdekeire, hasonlóképpen a koncessziók, licenciák, hitelek és állami támogatások nyújtásánál is. A gazdasági bojkottra való fölhívást bűnvádi utón kell üldözni. A kisebbségeknek egyforma képviseletet kell biztosítani az állami gazdasági testületek vezetésében. Törvényes munkaszünnapok bevezetésével nem szabad a kisebbségeket hátrányokban részesíteni. A földbirtokok kisajátítása nem szolgálhat a kisebbségek vagyonállományának csökkentésére. A kongresszus végül ajánlja a közgazdasági jogvédelem intézményes kiépítését. További teendők Miután a kongresszus egyhangú állást foglalt az imént fölsorolt kérdésekhez, e sorok írója, mint a szervezkedési bizottság előadója, a kongresszus nevében köszönetét mondott az elnökség tagjainak és elégtétellel állapította meg, hogy a kisebbségek nagy gyűlése minden várakozáson felül sikerült. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy habár annak jelenleg még sok akadálya van, a kongresszusnak állandó intézménnyé kell magát kinőnie. Hangsúlyozta annak szükségét, hogy a kiset'.ségek közös lapot indítsanak s hivatkozott arra, hogy a népszövetségi ligák uniója is ilyen tervvel foglalkozik. Casanovas katalón delegátussal egybehangzóan javasolta, hogy a kisebbségek számának és helyzetének megállapítása végett a következő esztendőben ankét rendeztessék. örömmel üdvözölte, hogy két egyetem mellett kisebbségi intézetek alakultak a mánori- tási probléma tárgyilagos és tudományos megvizsgálár céljából s abbeli reményének adott kifejezést, hogy lehetőleg minden államban, ahol kisebbségek élnek, hasonló intézetek jöjjenek létre. Majd fölvetette azt a tci .et, hogy a kongresszus a kisebbségi jog legfontosabb kérdéseinek elméleti tisztázása végett pályázatokat Írjon ki. Végül a gyakorlati munka fontosságát hangoztatta és a következő jelszóval fejezte be beszédét: „Egy mindannyiunkért és mindannyian egyért!“ A kongresszus erre elhatározta, hogy: 1. a következő évben uj kongresszus L.rtassék és .mnak előkészítésével Wilfan, Szüllő, Schiemann, Motzkin, Siera- kovski gróf és Maspons i Anglesal urak tizassanak meg, e bizottság mellé pedig ügyvezető titkár rendeltessék ki; 2. a titkárság adjon ki francia- és németnyelvű ' illetint a kisebbségi mozgalom legfontosabb eseményeiről és 3. a kisebbségek számának és helyzetének megállapítása végett ankét rendeztessék, amely munká* lan minden kisebbség résztvegyen. A titkár székhelye Bécsben lesz A kongresszus befejezése utáni napon az újonnan megválasztott bizottság tartott ülést, amelyen a titkári teendők ellátásával Ammende Ewald dr.-t bízták meg. A bizottság honorálva a magyar részről előterjesz- t indítványt, elhatározta, hogy a titkár székhelye további intézkedésig Bécsben le- gyer, ahol is október elsején kezdd meg munkáját. Miután megállapították a jövő évi költségvetést, elhatározták, hogy minden negyed esztendőben ülést tartanak. A legközelebbi ülés Drezdában lesz december havában. Mindezekből tehát láthatjuk, hogy a kongresszus három rövid nap alatt rendkívül szorgalmas és eredményes munkát végzett. Egyhangúlag hozott határozatai mutatják, hogy a kisebbségek között teljes az összhang és megértés. A szervezkedés terén is hatalmas lépéssel jutottunk előre és bár a „lassan járj, tovább érsz“ közmondást tartottuk szem előtt, bizonyosra vehetjük, hogy a kisebbségek hatalmas organizációja előbb- utóbb úgy fog kialakulni, amint azt mi elképzeljük. Flachbarth Ernő dr. A genfi Bocskay-ünnepség Genf, auguszus 30. Augusztus 27-én, a kisebbségi kongresz- szus utolsó napján, nem mindennapi látványban volt részük a városuk parkjában lévő hatalmas Kálvin-relief előtt sétáló genfieknek. Délelőtt 10 órakor hét magyar politikus, mindmegannyi az utódállamok magyar kisebbségeinek delegátusa (Szüllő Géza, Balogh Artúr, Jakabffy Elemér, Deák Leó, Törley Bálint, Streliczky Dénes és Flachbarth Ernő) remek gladiolus-koszoruval jelentek meg a dombormű Bocskay-szobra előtt, amelynek fehér szallagján ez a rövid mondat állott: „Au heros de la conscience le group des minorités Hongroises“ (A lelkiismereti szabadság hősének a magyar kisebbségek csoportja). Megállották a szobor előtt, elhelyezték előtte a koszorút, majd Törley Bálint, a vajdasági magyarok egyik vezetője intézett néhány kerer setlen, egyszerű és minden politikát óvatosan kerülő szót, méltatva a nagy erdélyi fejedelem küzdelmét a lelkiismereti szabadság érdekében. A genfiek csakhamar tudomást szereztek a magyar kegyeletnek erről a megnyilatkozásáról és kisebb-nagyobb csoportokban megnézték a ’-oszorut. A magyarországi németek (Giindisch Gidó és Potz Ferenc) is eljöttek a szobor elé és velük együtt Korodi- Luc, a valamikor sokat emlegetett szász politikus is, hogy ők is meghajoljanak Boeskay István alakja előtt. Ennyiből állott a magyar kisebbségek Bocskay-ünnepsége, amelynek hirét elsőnek a svájci távirati ügynökség vitte szét a világba . . . * A Bocskay-szobor egyik mellékalakja a Kálvin-reliefnek. Cromwell Olivér, Knox, a brandenbunri választó és a protestantizmuf
