Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-04 / 201. (1239.) szám
£ <»l^»AI-ivVA«xyíAÖ-Hlj«JbAP 1926 szeptember 4, szombat. Olaszország és a kisanfant Róma erélyesen visszautasítja a Právo Lldu vádjait azok felé a következmények felé fordul, amelyeknek adódniok kell. Feltételezik, hogy a német kormány csakhamar olyan kér- seket vet fel, amelyek nézete szerint logikusak, legitimek és elkerülhetetlenek. abból a tényből, hogy Németország egyenjogúságát a szövetséges hatalmakkal a nép- szövetségben végrehajtsák. Ezek a kérdések: 1. a rajnai megszállás; 2. a Saar-vidék, amelyre vonatkozólag Németország a francia csapatok kivonását fogja követelni; 3. a szövetségközi katonai ellenőrzés; 4- a rajnai öv katonai jellegének megszüntetése; 5. népszövetségi mandátum; 6. a népszövetség kormányzásában megfelelő helyek biztosítása. A legsúlyosabb problémák vitáját, aminő a katonai ellenőrzés kérdése, a decemberi ülésszakra fogják elhalasztani. „A népszövetség krízise véget ért*4 Grenf, szeptember 3. A tanulmányozási bizottság Lord Róbert Cecil elnöklése alatt véglegesen megszövegezte a tanácsreformra vonatkozó megállapodását, melyet jelentés alakjában beterjesztett a tanácsüléshez. A jelentést Motta svájci szövetségi elnök szavai zárják be: — Azt hisszük, hogy Németország felvétele s népszövetségi tanácstagsága elé nem gördül több akadály. Hisszük, hogy Ivina és Lengyelország alkalmazkodni fognak a tanácskozásainkból született megoldáshoz. Nem tuduk, mi lesz Spanyolország deíinitiv álláspontja. Mi nyiltan kifejeztük vele szemben érzelmeinket Lord Róbert Cecil rezoluciójának elfogadásával s remélem, hogy Spanyolország is méltányolja ennek jelentőségét. Remélem azt is, hogy Spanyolország nem lép ki a szövetségből s nem hagyja abba érdeklődését a szövetség munkája iránt. Remélem azt is, hogy Bra- zilia a két éven belül az együttműködést újból felveszi velünk. Hogyan, milyen nagy érdekünk a latin Amerika közreműködésének biztositása, az is mutatja, hogy Brazilia kilépése ellenére három nem állandó helyet javasoltunk latin Amerikáinak- Munkánk befejeződött. A népszövetség márciusi krízise megszűntnek tekinthető. — Remélem, hogy a népszövetség érdekében jó munkát végeztünk. A tanulmányozási bizottság munkája ezzel pénteken délelőtt háromnegyed 12-kor befejeződött. Megérkezett a spanyol jegyzék Gór", szeptember 3. A minisztertanács tegnapi ülésén hozott határozat pénteken megérkezett a népszövetség főtitkárságához. Ebben a pilanatban a jegyzék tartalma még nem ismeretes, de ugylátszik, hogy Spanyol- ország visszavonul a népszövetség munkájától. Rónia, szeptember 3. Az Impero, Gior- nale le Italia, továbbá a Popolo di Roma és a Messagero élesen támadják a Matint és Figarót, mert ezek a francia lapok azzal vádolták az olasz kormányt, hogy a népszövetség ellen összeesküvést készített elő. A Messegero vezércikkben támadja a prágai Pravo Lidut is és hangsúlyozza, hogy Olaszországnak nincsen szándékában a kis- antantot szétrobbantani, még ha szem előtt Bclgrád, szeptember 3. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) Horthy Miklós kormányzónak a mohácsi emlékünnepen mondott beszédével még mindig élénken foglalkozik a jugoszláv sajtó. A félhivatalos Samospráva a beszéddel kapcsolatban kijelenti, hogy ha Magyarország korrekt szomszédi viszonyban akar Jugoszláviával élni és tiszteletben tartja a dolgok mai rendjét, bizonyos, hogy a közeljövőben meg fog javulni a viszony. Jugoszlávia is melegen óhajtja a mindkét ország érdekében való barátságos közeledést. A Vremje egyik munkatársa kérdést intézett a magyar kormányzó mohácsi beszédével kapcsolatban Markovics meghatalmazott miniszterhez, a jugoszláv külügyminiszter helyetteséhez. Markovics miniszter válaszában kiemelte, hogy Prága, szeptember 3. Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának Mohácson mondott nagyjelentőségű beszédével eddig alig foglalkozott egy-két cseh lap. A hivatalos körök nem mertek nyilatkozni, mert Magyarországnak Jugoszláviá- való közeledése meglepte ;őket. Most végre vezércikkben foglalkozik a félhivatalos Cesko- slovenská Republika, amely többek között ezeket irja: — Alkalmunk volt rámutatni arra, hogy a háború utáni Magyarország milyen nagy energiával fejtett ki külföldi propagandát, főleg Angliában. Rámutattunk akkor arra is, milyen eszközöket használt föl abból a célból, hogy a mai helyzetet felforgassa. Mindamellett rájött Magyarország arra a meggyőződésre, hogy minden erőlködése tartja is azt a célt, hogy a kisantantot egy másik nagyhatalom hegemóniája alól felszabadítsa. Olaszország nem dolgozik azért, hogy a Szent széknek szolgálatot tegyen és nem akarja Be- nest sem a prágai kormányból eltávolítani. Végül megcáfólja a Pravo Lidu azon hírét is, hogy Olaszország Benes ellenségét, a cseh fas- cista pártot anyagilag támogatná. Horthy kormányzónak rokonszenves hangú nyilatkozata politikai szempontból igen nagy jelentőségű. Rámutatott a magyar—jugoszláv közeledés távolabbi jótékony hatásaira is s hangsúlyozta, hogy mindkét állam KÖzépeurópa békéjének és haladásának ügyét szolgálja. Jugoszlávia igen hasznos szerepet tölthet be azáltal, hogy kapcsolatot létesíthet Magyarország és a kisantant között. Emellett egyéb fontos érdekek is a közeledés mellett szólnak és a kormányzó nagyjelentőségű nyilatkozata fontos állomása annak az útnak, amely ebbe az irányba vezet. Végül a miniszter kijelentette még, hogy nemcsak a két szomszédos országnak válik javára a közeledés, hanem általános érdekeket is szolgál. hiábavaló és önmagára van hagyatva. — Ezt láttuk, — irja a félhivatalos — a mohácsi vereség évfordulójának megemlékezésén és különösen Horthy kormányzó nyilatkozatában. Horthy beszéde tényleg ótiási feltűnést keltett. Mert gondoljuk csak meg, az ország államfője fölajánlotta barátságát szomszédjai egyikének, amelyet eddig, Magyarország feldarabolása óta, a magyarok halálos ellenségüknek tartottak. Ezután a félhivatalos a magyarok és szerbek háború előtti és alatti viszonyával foglalkozik. — Mindez azonban a multté — folytatja — és ma a jövőre is kell gondolni. S itt azt kell kérdeznünk, hogy Horthy barátságának a felajánlása őszinte-e és lehet-e róla komolyan beszélni. Ezzel csak beismerte, hogy Magyarország mai viszonya szomszédaival szemben tarthatatlan s hogy ezt meg kell változtatni. Ez a szükség közvetítése, amely a jugoszláv orientációra vezetett és Horthy igyekszik az eddigi ellenséges tábor egyik tagját megnyerni. Kérdés, hogy ez az egész nemcsak úri gesztus-e, amely mögött valami titkos terv rejtőzik. Mi eddig csak szkeptikusan fogadhattuk Horthy nyilatkozatának őszinteségét és azt hisszük, hogy ez a nyilatkozat — irja a CeskoslGvenská Republika — mégha akármilyen őszinte úis, mégsem a magyar nemzet összességé nek a kivnásága és meggyőződése. Az eddigi tapasztalatok ugyanis ezt a nézetet megerősítik. Ha azt mondjuk, hogy Horthy nyilatkozatával el akarja érni a Jugoszláviához való közeledést, akkor ezt üdvözölnünk kell, mert azon a nézeten vagyunk, hogy jobb, ha két állam barátságban él egymással, mintsem ellenséges viszonyban. Magyarországnak ez a közeledés csak használhat. Azonban minden javulásnak a feltétele az, hogy az uj Magyarország törődjön bele a mai helyzetébe, szüntesse be külföldön és bent az országban is a revánspolitika atmoszférájának a terjesztését. Erélyes kormányintézkedés az illegális szervezetek ellen Prága, szeptember 3. Az utóbbi hónapokban a cseh fascisíák és lent Szlovenszkón a rodobrancok szervezkedése napról-napra nőtt s ennek természetes következménye az is volt, hogy a kommunisták és a szociáldemokraták is ellenszervezeteket létesítettek. A gyakori véres utcai összetűzések arra kcayszeritették elsősorban a prágai rendőr- igazgatóságot, azután Szíovenszkó teljhatalmú miniszterét, hegy a hatóságok által el nem ismert szervezetek szereplését betiltassa és az egyenruha viselését is megtiltsa. A politikai hatóságok most nemcsak Prágában, hanem a köztársaság összes városaiban is utasítást kaptak a belügyminisztériumtól, hogy az illegális katonai formációkban tömörült egyenruhás szervezetek nyilvános szereplését megtiltsák és ellenük a legerélyesebb intézkedéseket foganatosítsák. !-------------------------—-----------------------------------— Pengőszámitás a magyar állami hivatalokban. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Október elsejétől kezdve a magyar állami hivatalokban életbelép a kötelező pengőszámitás. Meleg jugoszláv visszhang Horthy kormányzó mohácsi beszédére Nincslcs helyettese a beszédnek Igen na$y jelentőséget tulajdonit A csehszlovák félhivatalos Fs üdvözli a magyar-Jugoszláv közeledést SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY í (12) Gál mérnök hangjában bizonyos tiszteletet lehetett érezni, észrevehetően nagyon imponált nekíi, amit Béltekyről hallott. Elza észrevette ezt és jólesett neki. Már szolidáris volt Bélteky vei. Gyula fontoskodva mondta: — Nem volna rossz megszerezni kliensnek. Egy ilyen nagy gyár fel tud virágoztat- ni egy irodát. Elza ránézett férjére, csöndes befelémos ollyal, jóindulatú, minden keserűség nélküli iróniát érzett iránta. Mi volna, ha ő •megszerezné kliensnek a Bélteky gyárát — gondolta magában. Ez a szegény jó Gyula annyira gyanútlan, az öntudatlanságig, mint egy gyerek. Kiss tanár büszke volt: neki ismerőse Bélteky, a többiek csak úgy vaktában beszélnek róla, neki személyes tudomása is van: — Nem is olyan lehetetlenség, amit mondasz, Gyula — mondta nagyképüsködve. — A múltkor beszéltem vele, rólad ás volt szó, ismer téged látásból, sőt úgy mondta, a híredből is. Meg innen a kioszkból, amióta idejár uzsonnázni. Elza asszonyról is szólt... Kiss tanár ránézett Elzára — most vette észre rajta a világos lila ruhát és úgy meghökkent, hogy elakadt a szava. — Milyen szép uj ruhája van, 'milyen jól áll a színe — szólt sokatmondó nyomatékkal. — Maga is úgy találja? — mondta Elza csöndes, baráti provokálással. — Nagyon érdekes — szólt mintegy magában Kiss tanár. Gyula közbelépett. — A szine nagyszerűen illik Elzának. Együtt válogattuk a boltban, két hét előtt. Mondtam neki: ezt válaszd, ezt a lilát, ez pászol az arcodhoz. Kiss tanár most már végképp összezavarodott. Hát mégse Bélteky kedvéért ... hiszen két hete vették, Elza nem tudhatta . . . Elkedvetlenedett, maga se tudta igazán, miért. Mikor este hazafelé mentek, ő ment elől Elzával. Pártfogói hangon mondta neki: — Aztán vigyázzon ám azzal a Béltekyvel. Veszedelmes ember az. A nők bolondulnak utána, de mindegyik megjárja vele. A feleségét beteggé tette. Minduntalan más nővel van dolga és mindegyikkel kegyetlenül elbánik. Otthagyja kíméletlenül, gonosz közönnyel, ha megunta. Pedig hamar megunja. Keservesen megbánja, aki kikezd vele. — Mért mondja ezt igy nekem? Hiszen nekem eszem ágában sincs kikezdeni vele. Nem is ismerem — felelt Elza kötődő hangon. Magában mulatott Kiss tanáron. El akarja őt ijeszteni, irigykedik, féltékeny Bél- tekyre — azért mond neki róla ilyeneket. Ha tudná, szegény tanár . . . Pont éppen Ő az, akit el lehet ijeszteni Bélteky csapodár- ságával. Neki ellenkezőleg tetszett az, amit hallott . . . férfi az . . . mit is csinált volna mást azokkal a nőkkel. Nagy fölényben érezte magát „azokkal a nőkkel1' szemben. Biztos volt benne, hogy neki nem kellene félni Bélteky csapodárságától. —■ Jól van, jól, de azért neon árt egy kicsit vigyázni — intette a tanáT. — Hát majd vigyázok egy kicsit — felelt Elza humorral és a hangjával jelezte, hogy ezt a témát kimeritettnek tartja, nem kíván többet megmaradni nála. V. A margitszigeti tejcsarnokban, uzsonnára volt .megállapítva a második kerületi kereskedelmi leányiskola volt növendékeinek tízéves találkozója. Elza nem volt ugyan nagyon kiváncsi tiz év előtti kollegáira, akiket néha látott azóta közülük, azok nem vonzották túlságosan. Mégis elment, Istenem, ez is változatosság az örökös kioszk egyhangúsága után. Különben is Bélteky már három napja nem volt a kioszkban, ez bosszantotta, határozottan sértve érezte magát. Tegnap azzal a világos előérzettel ment oda, hogy történni fog valami, ami közelebb hozza Bélteky- hez. És Bélteky elmaradt. Mért maradt el? Játszik vele? Ugratja? Egész éjjel törte a fejét a viselkedésén: mért nem tett egyetlen i epést feléje, ennyi idő, egy hónap óta? Ha csakugyan olyan ügyes ember, azóta mér közelférkőzhetett volna hozzá — mérb mara- dozik el időnkint még a kioszkból is, egyáltalán mért csinálja vele azt, amit csinál? Most ő nem akart a kioszkba elmenni, hadd lássa Bélteky, hogy ő vele nem lehet csak úgy játszani.. Éppen jól jött neki a margitszigeti találkozó. Már javában ették a habos kávét vagy tizen-tizenketten, hölgyek, mikor Elza odaért. Nagy zajjal voltak, mint valami lumpoló társaság, a csöndes tejcsarnokban, mindenki mosolyogva nézte őket. Volt köztük asz- szony, kövér fehérnemükereskedőné, bank- hivatalnokné, gyorsíróiskola - tulajdonosúé, voltak lányok, huszonnyolc-huszonkilenc évesek, koránvénülők, agyondolgozott arcunk, féloldalas válluak, derék, szegény, rabszolga hivatalnoknők mindenféle irodákban. ELzát némi megkülönböztetett tisztelettel, csöndes ovációval fogadták, ő volt tulajdonképpen az egyedüli uriasszony köztük, aki nem végez üzleti munkát, csak háztartásbeli, jó társaságban forog, mégis, ügyvéd- né és hozzá még keresztény úri asszony. Mondta is neki a Künstler Dóra, kissé lompos, de ügyes és eleven eszü irodai lány: — Gyönyörű tőled, hogy eljöttél. Nem mertünk számítani rád. — MéTt nem? — felelt Elza nagyon kedvesen. — Kívántam már veletek találkozni. Mindig tudakozódtam utáltatok, nem igaz, Renée? Ez a Renée Manóinak, a Fő-utcai nagy fehérnamüüzlet tulajdonosának a felesége volt, korán tulhizoti, szuszogó asszony, akinél néha Elza vásárolni szokott s ilyenkor csakugyan beszélgetett vele, a régi diákos hangon, a közös iskolai emlékekről. Most örült, hogy eljött, jólesett a hiúságának a reprezentál szerep, a többiek önkéntelen meghódolása. A kövér asszony meg bólintott: — Elza bejár hozzánk a boltba. Mindig a régi jó időkről beszélgetünk. N-agy terefere indult meg. Elza egy perc múlva már az iskolába képzelte magát visz- sza, - témák mind a tanárok, tanárnők, apró iskolai csínyek, nagy drukkolások körül forogtak, az ifjúkori témák valahogy megfia- tak.ottak mindenkit és Elza észrevette, hogy egykori társnőinek változott az arca, változott a helyzete az életben, de a karakterük ugyanaz maradt, ami akkor volt. Renée most is olyan hallgatag a lustaságtól, mint valaha. Akkor csak mondták róla, most igy is van: szemlátomást hizik. Ott az a beesett arcú Blum Sári éppen olyan ijedt, félszeg, minduntalan elpiruló. A gyorsíróiskola tulajdonosnőjét — már akkor is szenvedély- lyel sztenografált — tanár urnák csúfolták és csakugyan, egész külseje, modora tanáros, oktató és száraz. Alig fejlődtek valamit, rajtuk volt az, amit éltek, de valahogy csak rájuk kent külsőség módjára, alább ott volt az ősréteg: az eredeti karakter. A leghangosabb most is Künstler Dóra volt, csúnya, de szimpatikus, elmés, cinikus, tele kétértelmű ékekkel, de becsületes, derék kék szemei meghazudtolták cinizmusát. Valamelyik szóbahozta Verő Paulát, aki sokra vitte közülük: úgy kezdte, mint kezdő kis bankleány és most a leggazdagabb vezérigazgató szeretője, a budapesti félvilág legtöbb gyémánttól ragyogó üstököse. A kövér Renée a fejét csóválta: — Nem értem, hogy adhatta rá magát az a lány. Tisztességes szülei voltak. (Folytatjuk.)
