Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-30 / 222. (1260.) szám

2

^m<EMrA^xteR.HIRI)AP

1926 szeptember 30, csütörtök.

Magyar telek

csakis magyar nyelvű bírói végzést kötölesek elfogadni

Komárom, szeptember 29.

Miután Komáromban és vidékén műid gyakrabban adódtak elő oly esetek, hogy a biróság a szinmagyar vidéken a magyar anyanyelvű egyéneknek csehnyelvü idézéseket kézbesített ki, képviselőink már a múltban is ismételten interpelláltak a magyar nyelv jogainak ilyen durva megsértése ellen. A válasz rendesen az volt, hogy a minisztériumnak nincs tudomása a magyar nyelv jogainak ilyen megsértéséről.

A legutóbb Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő intézett interpellációt az igazságügyminiszterhez s interpellációjához bionyitékok gyanánt több eredeti csehnyelvü idézést mellékelt.

Hausmann dr. igazságügyminiszter Koczor képviselő interpellációjára a következő választ adta:

— Az interpellációban felhozott esetet vizsgálat tárgyává tétettem s a bíróságok jelentései alapján megállapitottam, hogy az interpellációhoz mellékelt idézőlevelek szlovák nyelven csupán az okból fogalmaztattak, mert a bíróságnál magyar nyomtatvány éppen kéznél nem volt.

— Hogy az elintézést ne késleltessék, a biróság a szlovák nyelvet vette igénybe,

azonban a magyar nyelvet a nyelvtörvényben és a 17—1926 gy. sz. kormány- rendeletben biztosított jogaiban sérteni szándékában nem volt. A fél egyébként könnyen orvoslást kereshetett volna abban, ha az idézett 17—1926 gy. sz. kormányrendelet 21. cikke értelmében a bírósághoz fordult volna aziránt, hogy az elintézés neki a saját nyelvében adassák ki.

vagy a kézbesített elintézést saját nyelvére fordittassa le. Hogy hasonló esetek ne ismétlődjenek s hogy azon bíróságoknál, ahol a magyarnyelvű elintézések meg vannak engedve, a szükséges magyarnyelvű nyomtatványok állandóan készenlétben legyenek, eziránt a feljebbvaló bíróságok utasításomra intézkednek. Hausmann dr. s. k. igazságügyi miniszter.

Újdonsághoz

tagok gyűjtésére

magas Javactalmasössal

esetleg

fix fizetőssel 5758

megbízható egyének Szlovenszkó minden helységében felvétetnek.

Ungár S. bankház,

Bratlslava, Ventur-utca 20.

SSávik miniszters

„A földreform egyes politikai pártok céljait

nem szolgája..."

Miniszteri válasz FUssy képviseld Interpellációjára az agrárpárt! titkárok kortesOzelmel tárgyéban

Komárom, szeptember 29.

Nem egyszer hallottuk a panaszt, hogy a cseh agrárpárti titkárok meg nem engedett propagandát űznek a földreformmal. A népet olyan híresztelésekkel vezetik félre, hogy földet csakis az Ő pártjukhoz tartozó egyének kaphatnak. Az ilyen híreszteléseknek természetesen kizárólag az volt a céljuk, hogy a tömegeket a szlovenszkói magyarság pártjaiból a saját pártjukba csalogassák.

Az erkölcstelen propagandának egyszer s mindenkorra véget vetendő, Füssy Kálmán képviselő meginterpellálta Hodzsa Milán földművelésügyi minisztert ebben a kérdés- bem. Miután időközben Hodzsa dr. búcsút mondott a miniszteri tárcának, a választ utódja, Slavik dr. földművelésügyi miniszter adta meg, mely szószeirint igy hangzik:

„A földművelésügyi miniszter válasza Füssy képviselő és társai interpellációjára a földreform végrehajtása tárgyában.

A földreformot a fennálló jogi állapot szerint az állami földhivatal a törvényes rendelkezésekhez alkalmazkodva hajtja végre. Ezzel már ki van fejezve az, hogy a földreform egyes politikai pártok céljait nem

szolgálja. A köztársasági földművelő párt titkárjainak állítólagos bűnös és lázitó agitációjár ól hivatalos tudomás nincsen s igy ninc3 is ok bármiféle hivatalos intézkedésre, amire egyébként a földművelésügyi minisztérium tárgyi illetékességgel sem bírna. — Dr. Slavik s. k. földművelésügyi miniszter."

Kérdést intéztünk Füssy Kálmán képviselőhöz, hogy a földművelésügyi miniszter válaszát tudomásul veszi-e, mire ezt a választ kaptuk: „A miniszter válasza kielégít ann;iban, hogy

a jövőben népünk egyszerűen hátat fog fordítani a nagvigéretii párttitkároknak, miután most már a legilletékesebb té- j ezö Írásban is tudomására adta min- ' .akinek, hogy a földreform egyes politikai pártok céljait nem szolgálja.

Ami a miniszter válaszának a második részé4 illeti, bennünket nem vezérel a bosszú gondolata s igy nem szándékom kázust csinálni az említett agitátorok erkölcstelen üzelmeiből, feltéve, hogy ők abbahagyják azokat. Ellenkező esetben gondoskodom arról, nogy a bűnös és lázitó agiíációról „hivatalos tudomás legyen" s „lesz ok is a hivatalos intézkedésre".

Stribrny megkezdte ellentámadásait Benes és Klofáss elfen

A Nova Európa leleplezései: Benes akarta a kisebbségeket és a kommunistákat a parlamentből kizárni s Kíofács tárgyalt Gajdával a katonai diktatúráról

Stribrny György, a nemzeti szocialista! pártból kizárt politikus, aki jelenleg ra- szinszkői vadászterületén tartózkodik és akit a Podkarpatskaje Russ értesülése szerint szombaton egy vadkan majdnem életveszedelembe sodort, megkezdte leleplezéseit Klo- fács é& Benes ellen. Stribny lapjának, a Nova Európa cimü heti folyóiratnak egyik cikkében azt írja, hogy ő Benesnek lett az áldozata.

Már három évvel azelőtt megállította öt egyszer Svehla és egész komolyan ezt mondotta neki: „György, ez a Benes nem hagy téged békében, megjósolom neked, hogy három éven belül kizárat a pártból.“

A kizáratást elsősorban a realisták szorgalmazták. Stribrny tagadja, amit a Lidové Novi- ny irt róla, hogy ő 1914 julius 26-án a tarto- mányfőnökhelyettesnél interveniált volna azért, hogy ne kelljen katonai szolgálatra bevonulnia s ennek fejében arra kötelezte volna magát, hogy a Ceské Slovoban az osztrák kormány mellett fog írni. Ezzel szemben maga Klofács megmondhatná, hogy hányszor fenyegették meg őt azzal, hogy nyilvánosságra hozzák Károly császárhoz irt leveleit. Végül bejelenti Stribrny, hogy ő minden ügyét a biróság előtt fogja tisztázni.

A pártból ugyan kizárták őt, de meg van győződve arról, hogy rövidesen elégtételt

ECHÖPFUN ALADÁR

BALATONI TRAGÉDIA

REGÉNY

(33)

— Pá, édes, kezedet csókolom — kiáltott hangosan. — Milyen kedves véletlen! Meg akartalak lepni, tudod, hamarabb végeztem a somogyi uitammal, mint reméltem, hát átjöttem hozzád látogatóba.

Megölelte, megcsókolta Elzát, aztán a két vállánál fogva maga elé tartotta:

— Hadd lássuk, hogy néz ki az én kis feleségem? Nono, sápadt vagy, kedves. Lebarnultál, de igy is látszik, hogy sápadt vagy. Gsalr nincs valami bajod?

— Nincs semmi bajom — mondta Elza erőt véve magán. — Nagyon váratlanul leptél meg. Talán azért . . .

A többiek Elza mögött álltak, mind a hárman kissé zavarban voltak, nem tudták, maradjanak-e vagy távozzanak. Elza hozzájuk folyamodott zavarában: bemutatta nekik Gyulát. Matild komolyan, barátságosan fogott vele kezet, kifogástalanul udvarias volt Bélteky, csak Elvira nem tudott elfojtani egy szarkasztikus mosolyt. Gyula azonban ezt nem vette észre, kissé elfogult volt, hogy igy egyszerre szembe került Elza társaságával. Nagyon előkelőnek érezte ezt a társaságot, a gazdag méltóságos asszonyt, a gyár igazgatót és híres színmű vésznőt. Aztán megint erőt vett rajta az öröm, hogy Elzát láthatja, szerelmes pillantást vetett rá és ezt mondta:

— Ne hidd, édes, hogy nem nélkülöztelek. Mindig rád gondoltam. A fiuk is váltig emlegetnek a kioszkban . . .

Elza alázatosan tűrte a férji kedveskedéseket. Nagyon nehéz volt a szive, alig tudott a lábán inegállani: mindaz, amit az

utóbbi időben átélt, most egyetlen súllyá vált a lelkén. Rettentő szégyent, megalázást érzett, mintha most egyszerre ráolvasnák a bűnél és ő nem bírna megállni előtte.

Matild próbált a segítségére sietni. Tőle

telhető elfogulatlan hangon fordult Gyulához:

— Csak hogy egyszer már megnézte az asszonykáját. Vártuk ám már régen.

Gyula kémikus panaszkodással felelt:

— Készültem folyton, de nagyon is elfoglalt az irodám. Még a vasárnapjaim sem voltak szabadok. Méltóságodnak hálásan köszönöm, hogy a pártját fogta.

Matild rámosolygott a derék emberre, az arcáról látta Elza, hogy rokonszenvesnek találja a férjét és az ő pártján áll. Ez valahogy jólesett Elzának. Most úgy érezte, az urához tartozik, mégis ő az igazi, hozzáfűzi a szoros kötelék. Már nem volt zavarban, különös, hideg, elszánt nyugalmat érzett, minden idege megfeszült, csaknem úgy szemlélte helyzetét, mint valami rajta kívül levő dolgot. Réltekyt nagy távolságban érezte magától, mint valami elmúlt, már alig sajgó fájdalmat. Valami valószínűtlen, álomszerű állapotban volt, mintha rajta kivül történnék minden, a szavak, melyek körülötte elhangzottak, idegenül ütődtek hozzá, nem érezte, hogy igazán köze van azokhoz a dolgokhoz, amik vele történnek. Tudta, hogy csak egy vonal választja el az elájulástól és szinte óhajtva várta, hogy átlendüljön azon a vonalon. A keze reszketett, amint belekapaszkodott az ura karjába.

— A fiuk a kezedet csókoltatják — mondta kedvesen Gyula. — Nekik is nagyon hiányoztál, mondhatom, mindennap emlegettek.

Elza Kiss tanárra gondolt és Gál mérnökre s szimpátiával gondolt rájuk. Most szimpátiával gondolt mindenre, ami a régi életéhez tartozott, a kis budai lakására, a Dunapartra, a kioszkra s a fiukra is. Soha többé úgy nem kerül oda vissza, ahogy elment. Soha többé — gondolta tompa érzéssel, amely olyan volt, mint a kábító szerekkel elaltatott fájdalom.

Matild félszegnek találta a helyzetet, amint ott álltak, köztük a férj és feleség, oldalt mellettük ők hárman. Erélyesen közbelépett:

— Most pedig átengedjük a házaspárt a

viszontlátásnak . . .

Az ajkán volt a sablonos szó: a viszontlátás örömének, de nem bírta kimondani. Ő volt az egyedüli, aki sejtette, mit érez most Elza. Rettegett érte, kimondhatatlanul sajnálta és magában csudálta Elza lelki jelenlétét.

Kezet nyújtott Gyulának és megcsókolta Elzát. Béltekytől és Elvirától is elköszönt, meglehetős hidegen és elindult hazafelé, lassú, komoly lépésekkel, mélyen magába merülve. Elza szeretetteljes pillantást vetett utána, tudta, hogy most tele van az ő sorsával, őt félti és ő vele szenved.

Bélteky és Elvira is elköszöntek, együtt távoztak az étterem irányában. Elza most nem érzett sem haragot, sem féltékenységet, csak valami fájdalmas gúnyt, önmaga ellen. Valami levált róla, valami, aminek nem érezte már a nagyságát és hatalmát, amiből nem maradt számára más, mint a szégyen és szenvedés. Hallgatta a férje derűs, könnyed, bizalmas beszédét, amellyel beszámolt a közelmúlt házi eseményeiről, a saját ügyvédi sikereiről, mindenről, ami odahaza időközben történt. Bizakodó volt és fölényes; az erdő-port biztosan meg fogja nyerni, most már egészen kibogozta. Ezzel pedig megnyeri egy nagy uradalom klientéláját, az irodája egyszerre fellendül, kész ember lesz belőle. Elza erőltetve figyelte szavait, kérdéseket intézett hozzá — de mindezt csak gépiesen, benső érdeklődés nélkül, csak a megszokás, a közös múlt erejénél fogva.

Mikor beértek a szállodai szobába, Gyula lecsapta az útitáskáját.

— Csak hogy már egyedül lehetünk — mondta gyöngéden és megölelte Elzát, megcsókolta száját. Nem vette észre, milyen hideg, élettelen ez a száj. I)e Elza ékkor már ereje fogytán volt, remegni kezdett férje karjaiban, mintha rettenetesen fázna. Gyula megrémülve vezette a di vauhoz és leültette:

— Mi bajod, édes? Beteg vagy? Nagyon felizgatott a meglepetés?

kap, mert amig az meg nem történik, egyik válságból a másikba fogja kergetni a nemzeti szocialista pártot.

Ki keresett tábornokot egy államcsínyhez ?

A Stribrny és Gajda afférral kapcsolatosan sokat írtak arról, hogy egy puccs készült a fascista diktatúra kikiáltására. A tervet leleplezték a nemzeti szocialistáit brünni kongresszusán is. Hogy valami készült, az bizonyos, mert máskülönben a Hradzsinhoz közelálló körök ilyen erélyesen nem léptek volna fel. Stribrny a Nova Európában Schwarz szerkesztő utján ezzel a váddal szemben is védekezik. Schwarz egy hosszú cikkben megállapítja, hogy

a forradalmat nem Stribrny szárnya akarta, hanem a Benes és Klofács-szárny. Emlékezetes még, hogy márciusban megjelent a Ceské Slovoban egy cikk, amelyre : cime az volt, hogy a választójogtól a diktatúráig. A cikket Kahanek szerkesztő irta és abban azt ajánlotta, hogy a német választókerületeket meg kell rövidíteni. A németeket törvényhozóik két harmadától meg kell fosztani. Kahanek abban az időben, mint Stribrny bizalmija vezette a Ceské Slovot s igy nem lehet csodálkozni azon, ha az egész közvélemény Kahanek cikkét Stribrny terhére könyvelte el. Stribrny azonban most Schwarz utján a következőket állapítja meg:

„A forradalomról irt Kahanek-féle cikkeket nem Stribrny inspirálta, hanem Kahanek azokat Kopecky dr.-nak, Benes bizalmi emberének a kezdeményezésére irta. Kopecky ezt mondotta Kahaneknek: Benes a diktatúra mellett van. Én beszéltem már erről vele!“

Schwarz továbbá tagadja azt is, hogy7 Stribrry akarta volna Gajdát egy forradalom részére megnyerni, sőt azt állítja:

Az a politikus, aki Gajda kijelentése szerint egy diktatúráról és Gajda részvételéről beszélt volna, maga Klofács volt. Ugyanaz a Klofács, — folytatja Schwarz — aki ezt a hallatlan komplotot készítette elő azzal a célzattal, hogy a pártot Benes részére megnyerje és hogy eltávolítsa Stribmyt.

A vádak, amelyeket Stribrny most szerkesztője, Schwarz utján Benes és főképpen Klofács ellen nyilvánosság elé hozott nem jelentéktelenek. Klofáceon múlik, hagy azokat megcáfolja.

A kétféle leleplezésből arra következte hetünk, hogy egy fascista diktatúra és egy szocialista diktatúra kitöréséről lehetett szó. Kérdés már most az, hogy a leleplezések közül melyik felel meg a valóságrak. A koalíciós kormány bukása óta történt leleplezések sora tehát még nem fejeződött be.

Elza nem felelt, nem tudott szólni, csak elföldte az arcát a tenyerével és ráborult a diván karjára. Gyula nem tudott mit kezdeni vele, simogatta a vállát, mondott neki gyöngéd, becéző szavakat, aztán az asszony egy vonagló mozdulatára elhallgatott. Ismerte ezt a váll rándulást, a kezdődő zokogás első jelét. Megvárta, amig Elza izgalma feloldódik a kitörő könnyekben.

Vagy egy félóráig feküdt Elza a divá- non, mozdulatlan kétségbeeséssel, melyből férjeznem értett semmit. Csak annyit gondolt, hogy úgy látszik a balatonfüredi üdülés nem sokat használt, az asszony most is csak olyan ideges, mint volt. Ez elrontotta a viszontlátás örömét, kedvetlen érzéssel töltötte el. Szótlanul várta, tehetetlenül, amig az asszony lecsillapul.

Végre Elza fölemelte a fejét. Az arca szinte átlátszóan sápadt volt, az ajka vér- télén, a szemében valami száraz tűz égeti. Halkan, tompán mondta:

— Kicsit rosszul érzem magamat, de ne aggódj miattam. Eredj le vacsorázni, én nem tudok most sem enni, sem emberek közé menni.

Gyula szabadkozott egy darabig, inkább nem megy le ö sem, de valóban éhes volt é rá hagyta magát beszélni, különben is szokva volt megtenni, amit Elza kívánt. Gyöngéden megcsókolta az asszonyt és lement az étterem terasszára.

Elza az ablakból nézte, amint megy az asztalok között, az egyik asztalnál megáll, kezet fog egy úriemberrel, leül mellé és elkezdi az étlapot tanulmányozni. Ekkor Elza magára kapott egy köpenyt és gyors 'epésekkel, lesütött szemmel kiment, a szobából, le a lépcsőn a halion át ki a gyógytérre, amely ekkor már meglehetős néptelen volt, csak a szálloda közelében levő padokon ültek még néhányon, fürdővendégek és hallgatták potyán a cigányzenét. Elza gyorsan, szinte rohanva lefordult a Balaton felé.

(Vége következik.'