Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-28 / 221. (1259.) szám

5 ljt^.iuránk alapján kezdettől I/ettől fogva vallottuk, an- es valljuk tehát ma, amikor ^»^Bk*|g»ffizethez idomulni kezdő bel- is ezen politikai nézőpon- ^megerősítik. e biztató jelek dacára sem M ^^^^^ontunkból engedni, mert nálunk I t-ciálisan más. E derengésből én nem okvetlen verőfényt. Egy sötét felhő ^Íídja még a jóakaralu szándékot is. Ez a ,.az érzés őszinteségének hiánya és az ennek /mában fakadó csalódás és bizalmatlanság, .ért jellemző egész közéletünkre, hogy törvé­nyeink szószerinti szövege egy demokratikus törvényhozás látszatát kelti ugyan, a végrehajtása azonban reakcionáris. Példa rá az egész földre­form. De hogy közelebbi példát vegyek: az ille­tőségi és állampolgársági panaszok olyan hango­sak és messzehangzók voltak, hogy a kormány nem térhetett ki ennek valamelyes rendezése elől. Ez ugyan már csak akkor történt, amikor temérdek embert ennek a kérdésnek méltányta­lan kezelése végképp tönkretett, akiken ez az uj törvény már nem segít, mert visszaható ereje nincs. Nem akarok most ezen törvény hiányossá­gainak bírálatába belemenni, csak rá aka­rok mutatni arra, hogy az első hajtása a kiutasítások egész tömege volt. Bizony­sága ez annak, hogy amíg egyrészt a közvélemény nyomása alatt és kifelé a rendezés látszatát akarják képmutatóan ébreszteni, valójában az elnyomás továbbfolyik. — Vagy itt van, mint már említettem, a ki­sebbségek nyelvhasználati joga. Ezt csak a leg- liberálisabban, a legkiterjesztőbben lehetne al­kalmazni, ha a nemzetiségekkel való béke sr déka őszinte volna. És ime, adminisztratív utón, a bírósági kerületek kikerekitése utján a kisebb-, ségelt számarányát 20 százalékon alulra nyomják és ezzel az élet legfontosabb viszonylataiban a nyelvhasználat joga illuzóriussá válik. Hogy mit jelent ez, nem kell Önöknek magyaráznom, hiszen ezt érzik önök itt, Nyitrán is, ahol szintén ugyan­akkor vették el a bíróságok előtti nyelvhasználati jogukat, amikor a kisebbségi kongresszus ünne­pélyesen kijelentette, hogy meg nem engedhető erkölcstelenség a kisebbségi jogoknak ily admi­nisztratív manőverekkel való elkobzása! — Csoda-e hát, ha a bizalmatlanságnak fel­hője rajtunk ül és intézményes biztosítékok nél­kül ilyen szellem megnyilvánulásakor, látszat­engedményekkel szemben ellenzéki álláspontun­kat fenntartjuk? — Ha a testvér magyar párt esetleg azt mon­daná, hogy az ő célkitűzései azonosak, csak a taktikája más, ezt szívesen elhiszem, de épp a most kifejtettek folytán taktikáját a magamévá tenni nem tudom, mert levonom az ő csalódása tanulságát és nem az elértéktelenedett enged­ményeket kicsinylem le, hanem megállapítom, hogy jóhiszeműsége, őszintesége nem lett viszo­nozva és a mai kormányzási szellem a nemzeti­ségek részéről a bizalom lehetőségét kizárja. — Éppen ezért hiszem azt, hogy ennek fel­ismerése az együttműködés útját pártjaink közt megvalósítja és a közeledő választások alkalmá­val ez az őslakosság részére a legjobb eredményt fogja biztosítani, mert — hogy egy pillanatra erre kitérjek — nemcsak a világpolitikai ese- ménvek megfigyelése és azokhoz való simulás, nemcsak a jövendő politikai célkitűzések felada­tunk, hanem elsősorban az, hogy ne homokra építsünk, de biztos talajra és a községi, városi és megyei életben legyen minél mélyebbre nyúló gyökerünk. Éppen ezért, amikor azt látjuk, hogy a nemzeti állam fikciója itt még mindig elnyom minden józan meggondolást, — minden lánc­szemet Össze kell fűznünk, hogy a községi élet­ben és onnan kiépítve, fölfelé, az őslakosság ere­jét konzerváljuk és biztosítsuk a kül- és belpoli­tikai vonatkozásokban egyedül egészséges meg­oldási módra: a nemzetiségek jogainak teljes ki­építésére és biztosítására. Ennek útja pedig két­ségtelenül az, hogy a községek kisemberétől kezdve föl, a legelőkelőbb társadalmi pozíciót be­töltő egyénekig mindenkit hasson át ezen poli­tikai felfogás helyességének meg- és átértése. — Ennek a nézőpontunknak helyeslésével adjanak nekünk, mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim, támaszt és erőt most elkövetkezendő par­lamenti küzdelmünkhöz! Az általános és lelkes helyesléssel foga­dott beszéd után a nagyszerűen sikerült pártgyülés véget ért. Pártközgyülés és bankett A gyűlés után a párt nyitrai szervezeté­nek közgyűlése volt, amelyen megválasztot­ták a tisztikart. Majd a vendégek és a helyi vezetőség tiszteletére Franciscy szenátor százteritókes bankettet adott, amelyen több pohárköszöntő hangzott el. A pohárköszöntők sorából kiemelkedik Franciscy Lajos szenátor beszéde, örömmel állapította meg, hogy a keresztényszocialista párt soha ilyen egységes nem volt, mint most és ebben az egyetértésben a megerősödés utján halad előre. Sziillő Géza párt:lnök Franciscyre ürí­tette poharát, altiben a nemes magyar politi­kus prototípusát és a jellem és szilárdság megtestesülését látja. A tradíciók ápolására hívta fel párthiveit, amelynek ő mindenkor tántoríthatatlan híve lesz. Grosschmid szenátor azt kérte a jelen­levőktől, hogy mindenki teljesítse kötelessé­gét ott, ahol van és ha ezt megtesszük, akkor a párt'oly erőssé válik, mint a múltban volt. Az estebéd a legkedélyesebb hangulat­ban a késő esti órákig tartott. ismét BarieS-kormány Lengyelországban Ha a szejm a kormány ellen újból demonstrál, úgy fel­oszlatják és áprilisra kiírják az uj választásokat Varsó, szeptember 27. A köztársasági elnök ma délelőtt aláírta az uj kormány ki­nevezési dekrétumát. Az uj kormány élén ismét Bartel miniszterelnök áll és tagjai ugyanazok, akik az első Bartel-kormányban helyet foglaltak. Ha a szejm csütörtöki ülé­sén a kormány ellen demonstrálna, akkor a kormány feloszlatja a szejmet és áprilisra kiírja az uj választásokat. Tragikus riporterhalál a svábhegyi autóversenyen Vasady Ottó fényképezés közben kirepült az egyik versenyző kocsiból és magát halálra zúzta Budapest, szeptember 27. Budapesti szerkesztőségünk jelenti tele­fonon: A vasárnap délelőtt lefolyt svábhegyi nemzetközi automobilversenyen halálos végű szerencsétlenség történt, amelynek Vasady Ottó, a Pesti Hírlap közismert fotoriportere esett áldozatul. Vasady Ottó a verseny lefolyásáról és egyes érdekesebb pillanatairól akart felvételeket készíteni és ezért az egyik versenyzőt, Kalmár Tihamér bácskai föld- birtokost kérte meg, hogy engedje föl kocsijára. Kalmár kocsija a 12-es startszámot vi­selte. Kalmár, aki Vasadyt nem ismerte, először nem akarta az újságírót magával vinni, hosszú kérésre azonban engedett és felvette a fotoriportert, aki a nagy Steyer- kocsi kátulső ülésében foglalt helyet. A kor­mánykeréknél Kalmár ült, mellette pedig Papp Manci, a komáromi színház volt prima­donnája. Alig indította el a versenyvezető a 12-es számú kocsit, az Istenhegyi-utón az utkaparó őrháznál a kocsi hátulsó jobb pneumatikja megrepedt. Kalmár hirtelen lefékezett, de az éles kanyarulat folytán, a centrifugális erő következtében Vasady hatalmas Ívben repült ki a kocsi­ból az ut árkába és mozdulatlanul ottma­radt. A versenyre kirendelt mentők azonnal a helyszínre siettek és a súlyosan sebesült újságírót a közeli (Jj Szent János-kórházba vitték. Az orvosok azonnal kezelésbe vették. Megállapították, hogy Vasady koponvnalap- törést szenvedett. A szerencsétlen riporter anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, kiszenve­dett. Sem Kalmárnak, sem pedig a primadon­nának nem történt baja. A szerencsétlenség nagy megdöbbenést keltett a versenyzők között és mély részvétet Budapest egész társadalmában. A szemtanuk állítása szerint Vasady az egész idő alatt fo- tografált a száguldó kocsiból és különösen a fordulóknál volt elfoglalva a fényképezéssel. Nem tartotta be a szabályt, nem fogta meg erősen az ülés fogantyúját, hanem hivatásának lázában megfeledkezett a ve­szélyről, amelynek karjaiba rohant. Vasady Ottó a Tolnai Világlapjának volt először munkatársa. Később a Pesti Hírlap­hoz szerződött és ő^téremtette meg az illusz­trált riportokat, amelyek felvételeit maga készítette. Főleg sporteseményeket rögzített meg képekben és ügyes leírásokkal. A Tát­rában is többször megfordult. A hivatásának tragikus áldozatává vált új­ságíróval a magyar ujságiró társadalom egyik legértékesebb tagját vesztette el. Amerika néhány hónapon belül elismeri a szovjetet? A fugoszfláv-magyar k©zel@dés felborította a klsantantot — girlan­dot a Mussolinitól való félelem hajtotta Stresemann karjaiba — Saját tudósítónktól. — Genf, szeptember 27. Azzal mindenki tisztában van, hogy a népszövetség meg sem közelítette a célját addig, amig Briand és Stresemann baráti jobbot nem nyújtottak egymásnak, de ez sem a népszövetség érdeme. Mint abszolút beava­tott, bizalmas forrásból értesülünk, ezt a ta­lálkozást, illetőleg ezt a hirtelen forróvá vált barátságot egyetlen embernek köszönheti a világ: Mussolininek. Kizárólagosan Mussolini imperialista velleitása volt az, ami ezt a két embert egymás karjaiba hajtotta és Mussolini ezért megérdemel­né, hogy a pacifisták szobrot emeljenek neki. Az sem titok, hogy a népszövetség kép­telen az állandó béke megteremtésére, azon­ban talán egy-két esetben módjában áll a há­ború okainak kitolása és az államok közötti szerződések olyan módon való összebogozása, hogy a jövő háborúja eltolódjon. Eddig nem vették komolyan azt a paktumot, hogy a há­ború előtt gondolkodási időt adnak a népek­nek, előre bejelentik a mozgósítást és a had­üzenetet. Erre ezelőtt azt felelték a szkepti­kusok, hogy akadhat nagyhatalom, amelyik annakidején nem fog törődni a paktummal. Németországra gondoltak, sőt a lefegyvere- zést előkészítő konferencia üléseinek első napjaim éppen Paul Boncour tett erre félre nem ismerhető célzást. Ma persze már a né­metek ebben a tekintetben megnyugtatták a világot, hirtelenében olyan nagy lett a fran­cia-német barátság, hogy még a pesszimis­ták is kezdenek hinni a békében. Állítólag nagyjából ez volt az, amivel Briand megnyugtatta a még mindig háborús hangulatban levő Poincarét, aki inkább belenyugszik a bo- che-barátságba, csakhogy nyugodtan al- hasson latin testvére miatt. De beavatott körök halkan hangoztatott véleménye szerint a francia—német barátsá­got sokkal nagyobb politikai szenzáció fogja követni. Ez pedig nem más, mint Oroszor­szág belépése a népszövetségbe. Akármilyen hihetetlennek hangzik a hír, állítólag csak igen rövid idő kérdése. Ennek első alapja az, hogy a főként gazdasági szempontok miatt mindig legjobb értesülésekkel rendelkező Amerikai Egyesült Államok hónapok óta azt a hirt kapják, hogy rövid időn belül Oroszország egész politikai képe megvál­tozik és ekkor Amerika elismeri Orosz­országot. Természetes, hogy ennek nem annyira politikai, mint gazdasági okai vannak. Né­metország idejében biztosította a maga szá­mára az orosz piacot és Anglia késői előre­látással küldte ki képviselőit az orosz hely­zet tanulmányozására. Mint már ismeretes, az angol képviselők hitelképesnek találták Oroszországot és hogy piacát legalább rész­ben biztosíthassák maguk számára, Anglia fogja egyengetni Oroszország út­ját a népszövetséghez. Természetesen minden attól függ, hogy az oroszországi politikai harcokban ki marad felül. Ha az Amerikai Egyesült Államok tit­kos politikai hírszolgálata nem csal, akkor a jobboldal. Sokat beszélnek mostanában Genfben arról is, hogy a kisantant végóráit éli. Habár a napokban, a legnagyobb titokban tartott konferenciáról semmi hivatalos hir nem szi­várgott ki, mindenki tudja, hogy a három külügyminiszter értekezlete nem folyt le simán és teljes egyetértés­ben. Erre biztosan enged következtetni az, hogy mig eddig minden konferenciáról adtak ki hivatalos kommünikét, erről hallgattak. Érthető ez a hallgatás, mert a konferenciát azután a nap után tartották, amikor a szerb delegátus a magyar—szerb viszony javulásá­ról és a közeli megegyezésekről számolt be a népszövetségnek. A magyarbarát Anglia és Olaszország különben is régóta rossz szemmel nézi ezt a szövetséget, amelyiknek a létezése_ már régóta felesleges és ez a két hatalom jobban szeretné, ha a kisantantoí középeurópai blokk váltaná fel, melyben Magyarország egyenlően helyezkedne el Csehszlovákiával, Romá­niával és az S. H. S. királysággal. Egyesek szerint ez a blokk már előre­vetette árnyékát és nincs kizárva, hogy rövi­desen megalakul. Habár Genfben tizenhat külügyminiszter adott egymásnak találkát, mégis ez a bárom ügy dominál és foglalkoztatja a politikai kö­röket. Történt ugyan ezeken kívül is sok szenzáció, de ezekről alig emlékezett meg a sajtó, mert a sok jelentéktelennek tetsző, de alapjában nagyon fontos és elő nem készített politikai találkozás sok megegyezést hozott létre vagy indított útnak. Természetes, hogy a népszövetségnél és a népszövetség körül lezajló megegyezések nagyon megnehezítik a sajtó munkáját, mert a tiz és egynéhány mi­niszter találkozásai nagyon sokféleképpen variálhatók, de ezzel szemben könnyebb lett a politikusok dolga, mert felesleges ina is, mint ezelőtt hetekig készülni egy-egy külügy­miniszter utazására és nem ad bonyodalmak­ra okot, hogy egyik külügyminisztert kedve­zőbben fogadhatták, mint a másikat. Persze emellett az előny mellett másik nagy előnye a népszövetségnek az, hogy egyes felesleges vagy csak zavarólag ható szervek könnyebben és kevesebb feltűnéssel bomolhatnak fel. Ádám Ferenc. Vass József a magyar jövőről Szombathely, szeptember 27. Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő tegnap Nagygencsen tartott beszámolót. A be­számolón résztvett Apponyi Albert gróf és Vass József népjóléti miniszter is. Lingauer beszédében kijelentette, hogy bár az An- drássy-párt programjával választották meg, ma már nem tartja helyesnek ezt a politikát. Igyekezett is rávenni vezérét, hogy mérsékel­tebb parlamenti hangokat üssön meg az éles ellenzéki hang helyett. Andrássy nem osztot­ta nézetét, hanem minden aktivitást feladott. Ezért lépett be Lingauer több társával egye­temben Andrássy beleegyezésével a keresz­tény gazdasági és szociális pártba, a Vass— Huszár-csoportba. Lingauer beszéde után Vass József a magyar egységet és a feleke­zeti békét jelölte meg a magyar jövő alap­jául. - ■ — Á nemzeti társadalomnak egységesnek kell lennie és benne mindenkit testvérünk­nek kell elfogadnunk, aki a nemzeti gondolat alapján áll — mondotta a miniszter. — Test­vérei vagyunk egymásnak valamennyien, bár­milyen felekezethez tartozzunk is. Mit aka­runk mi 14—16.000 bakával, ötszázezer fő­nyi hadseregekkel szemben és négyezer ki­lométer hosszú védtelen határokkal. Vágya­kozásunkat s a jélen helyzettel való elége­detlenségünket senki sem tilthatja meg. Azonban az az előny, amely ezzel kapcsolat­ban él a lelkekben, nem annyit jelent, hogy most robbanjon ki, hanem legyen fundamen­tuma a magyar jövőnek, amelyet nekünk kell megalapítanunk. Krepek visszatér a politikai életbe Prága, szeptember 27. Krepek szenátor, aki Lodgmannal való becsületsértési pőrének befejezéséig sem a szenátusban, sem pedig a klubtanácskozásokon nem vett részt, most, hogy a leitmeritzi bíróság teljes elégtételt szolgáltatott neki, ismét visszatér a politikai életbe s a Bund dér Landwirte szerdai ülé­sén már részt is fog venni. Argentína ismét részt akar venni a népszövetségi munkában Genf, szeptember 27. A népszövetség utolsó ülésének befejezésekor Buenos Airesből egy sürgöny érkezett, amely az argentínai parlament külügyi bizottságának a jelentését hozza és amely szerint Argentína részt akar venni ismét a népszövetségi munkában. A' külügyi bizottság jelentését az argentínai par­lament is elfogadta. Poincare „békülékeny" beszéde a francia hadirokkantakhoz Saint Gél-main, szeptember 27. Poáncaré fran­cia miniszterelnök vasárnap a hadirokkantaik kon­gresszusán nagy beszédet tartott, amelyben többek között ezeket mondta: — A béke sohasem lehet arra indok, hogy a hírnévről és dicsőségről lemondjunk. Annikor a központi 'hatalmak a háborút megüzenték, ti rok­kantak nem Ítéltetek el és vontatok felelősségre minden németiét és a német tisztek, valamint a ne­meit katonák barbarizmusával nem azonosítottátok az egész német német. De nem felejthetitek el azt a háborút, amely országotok közvetlen közelében, a semleges állam erőszakos okfcupáláisával kezdő­dött s amelyet kegyetlen borzalmassággal a csá­szári vezérkar parancsára vezettek. Hogyha a mai Németország nyilvánosan a tegnapi Németország egyes tetteit elitéin, altkor ti sokkal könnyebben hunyhattok szemet a kigyőgyitott sebeitek fölött és sokkal könnyebben nyújthattok kezet a régi el­lenfeleteknek. 0

Next

/
Oldalképek
Tartalom