Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-26 / 220. (1258.) szám
4 # 1926 szeptember 26, vasárnap. Törökország föltételhez köti belépését a népszövetségbe Bgy török diplomata véleménye a népszövetségi „színházról4' Konstantinápoly, szeptember 25. A nyár folyamán az angorai kormány foglalkozott a gondolattal, hogy a népszövetségnél be fogja Dvujtani felvételi kérelmét és a mostani közgyűlés alkalmából elküldte Hüszejn Ragliib bej bukaresti török követet Genfbe, hogy a tanács vezető tagjaival, Chamberlainnal és Briand Arisztiddel eszmét cseréljen. Mint autentikus helyről értesülünk, a fölvételi kérelem benyújtása elmarad és a jövő év ősze előtt Törökország semmi esetre sem lesz a népszövetség tagja. Az angorai kormány elhatározását két körülmény befolyásolta: elsősorban genfi megbízottjának a jelentése, azután a török sajtó magatartása. Hüszejn Ragkib bej ugyanis határozott utasítással ment Genfbe, hogy föltételhez kösse a népszövetséghez való csatlakozást és pedig ahhoz, hogy Törökország csak akkor lép a népszövetségbe, ba nyomban tagsági helyet kap a tanácsban. Miután a vezető hatalmak abban állapodtak meg, hogy ezúttal csakis Németországot veszik be a tanácsba, a török követelés teljesíthetetlenné vált és Iíaghíb bej abbahagyta a tárgyalásokat. De még mielőtt nyilvánosságra jutott volna, hogy a tanács egyáltalán nem hajlandó állandó tagságot juttatni Törökországnak és az időleges tagságot is csak későbbi időre helyezheti kilátásba, az angorai és a konstantinápolyi sajtó meglehetős élesen állást foglalt a népszövetséghez való csatlakozás ellen. A sajtó felfogását a nemzetgyűlés több tekintélyes tagja osztja, sőt a kormány kebelében is megoszlanak a vélemények. A török diplomácia egyik jeles tagja a következőkben vázolta előttünk a csatlakozást ellenzők álláspontját: — Ha belépünk a népszövetségbe, az elvállalt tényleges kötelezettségek sokkal nagyobbak, mint a teoretikus előnyök, amelyeket remélhetnénk. A lausannei békeszerződés több pontja utal esetleges konfliktusok esetén a népszövetségre, így a tengerszorosok, az egészségügyi tanács, a trákiai határ stb. kérdésében. Ha tagjai leszünk a I Nélkülözhetetlen kézikönyv! I Minden müveit ember számára! Aki még nem ismeri a nemi élet rendellenességeit, rondella ÜRCSJ a néhány nap múlva megjelenő világhírű PSYCHOPATHIA | | —agg^MB—MBaansgaenBEB—— i SEftJAUS j I (A NEMI ÉLET LÉLEKTANA) | különös tekintettel a rendellenes nemi érirésre L cíidü müvet. ■' Irta: j | Báré Krafft«Ebing 1 a világhírű elmegyógyász és idegbajok tanára. '------------------------------------------------A MÜ I FŐSB FEJEZETEI: A nemi élet lélektana, A rendellenes nemiérzés, A kóros nemi élet a törvény !té őszéke előtt. Fetichismas, Satiismus stb. Szakkifejezések szótárával. A mü nagy lexikon alakú 500 oldal terjedelemben és diszes egészvászonkötésben gj tí&dvszmányes ára 1S25 okt. hó 15-ig 1 ÜK® A kedvezményes idő lejárta után less* Aki a k íSve/.niíuyes áron akadja meg- vÉ kapni, az í93í>. olíiCihutfi’ rendelje meg vagy Hg lucssen be 40 Ki-1, a hátralékos <50 Kit pedig után- Sg véltél vagy pedig a szállUiistól .'tziiiiiltva havi 30 é i’éüzlelekhen 1» í.zctihictil.Aj-. egcsz összeg előre m beküldése esetén hé mentve megrendelhető ; M. könyv osztálya Bratiolava, Haiászkapu u. 3 rfCafrC»090G©CO«OQC©OÖOCOCQÖCOOaO. SsrfslitíoEoge Dr. Kolb ezelőtt « prágai, frankfurti és berlini bérkllnlkAk tíuiárícgéd.fe és ntásodoryosa B0. V'S»'j5ISC-ÜI«e»ty<ra 38. sxeltam. Wassonnann vizsgálat! ^oooeo®ooeoooooeooeoeoooooeoe«x népszövetségnek, mindegyre számolni kell a nép- szövetség beavatkozásával és nehéz lenne ügyünket megvédelmezni egy olyan testületben, amelynek legtöbb tagja elfogult velünk szemben. Ez idő szerint a népszövetség nincs számunkra, illetőleg nem vagyunk kötelesek a beavatkozást elfogadni. — A népszövetség, őszintén szólva, olyan szinház, ahol az intervenciók, a titkos befolyások és a nagyhatalmak vetélkedése szabadon érvényesülnek. Még azok is, akik ezen a színpadon játszanak, nincsenek meggyőződve szerepük komolyságáról. A függöny mögött, a színfalak között mindegyik megmutatja az igazi arcát és ezek a máz nélküli ábrázatok néha elrémitők. Ez idő szerint nincs mit keresnünk közöttük és fölösleges lenne miattuk hatalmas szomszédunkat (Oroszországot) elkedvetleníteni. Amint a fenti nyilatkozatból kitűnik, a törökök véleménye nem éppen hízelgő a népszövetségről. De hozzátehetjük: Moszkvának nagy része van abban, hogy Angorában és Konstantinápolyban ez a felfogás alakult ki. Sz. Ss. Szlovenszkó legnagyobb üveg- és porcelláníizlete Pausz T. ECelice, Fél-utca 19. sz. (Telefon 33.) 5300 A Rosenthal és Meissen porcellánjjyárak vezérképviselete. ....■■■ PÁ RISI NAPLÓ írja: Márai Sándor. Duma és esprit A tizenhetedik kerület egyik szép utcájában esztendeje megnyitottak egy vendéglőt ezzel a különös címmel: „Le cul blanc“, a fehér ülep. Ebbe a vendéglőbe franciák járnak, mert van még olyan vendéglő is Páris- ban, aihová franciák járnak. A vendéglő ajtaja fölött kalitkában lóg egy kitömött madár, ami a vendéglő címében meghatározott mozdulattal fordul a vendégek felé, A berendezése parasztos, mü-parasztos, álcsárda, normandiai export. Vörös abrosz az asztalon, kedélyesen goromba korcsmáros, borsos árak. Ebben a vendéglőben mérik a legjobb nyárson sült csirkét Parisban. Azzal a kényelmetlen érzéssel ülök a vörösabroszos asztalnál, hogy én vagyok az egyetlen külföldi a teremben. Körülöttem jó francia publikum, eszi a nyárson sült csirkét, este nyolc óra van, délután verseny volt, sok vendég gomblyukában ott fityeg még a iongchamp-i belépőjegy. Szép, elegáns fiatal nők, ennek a városnegyednek a specialitása („elle est la poule de M. Poincaré“ — mondják szemrebbenés nélkül egy belépő fiatal nőre a szomszéd asztalnál) — s majdnem jólöltözött francia urak, ennek a gazdag és kényes negyednek a publikuma jár ide, a helyiség zsúfolásig tele van, rossz a levegő. A mennyezetről két elektromos ventillátor lóg le, két propeller: elindítják a kettőt, az egyik megakad, lassabban fordul, zökken egyet-kettőt, hibás a szerkezet, szeretné abbahagyni a forgást, nagy kinnal fordul még párszor, látszik, hogy mindjárt ki fog múlni. Egy hölgy evés közbe^ fölnéz a haldokló propellerre, s hangosan mondja: — Rouge! A terem másik végéből pontosan jött a válasz: — Huszonöt! A következő pillanatban az egész vendéglő játszik. A propeller nyögve utolsókat forog. — Egy louist a húszasra!... — kiáltja egy öreg ur. — Zéró!... — Nem, a kettes!.. — Megáll!... — Nem áll meg!... — Vonalon ragad!... — Tegyen még, most tegyen gyorsan, a hetest!... — Manque!... A csavar megállt. S az egész helyiség egy hangon: — 0 — lala ... A tulajdonos egy tál pástétommal a kezében, megáll egy pillanatra a terem közepén s kihirdeti az eredményt: — Tizenhetes, manque, fekete, páratlan fizet. Kérem a téteket. Mindenki tett? Senki többet. Mindenki eszik tovább, mert most már buta lenne a propellerrel tovább foglalkozni. * Az utcámban a szomszéd ;ház előtt minden reggel kilenckor megáll egy barmi ncötlóer ős nagy Renault-autó, s várja a ífJtzdáját, egy Öreg hölgyet, aki bronzvörös bubifejjel szokott tizenegy felé megjelenni, s a harmincöt ló ilyenkor hangtalanul röpíti valamelyik szépészeti intézet felé, ahol összestopfoljáik aznapra az arcbőrét és haj- nalpirt lehelnek a lábujjaira. A fehérköpenyes soffőr kilenckor odaáll az óriási, ragyogó autóval a ház elé, s újságot olvas tizenegyig. Az aluminiumboritásu, hosszú autó olyan szép, hogy mindig megállók egy pillanatra, ha elmegyek mellette. Esztendők óta ismerjük egymást, az autó, a soffőr és én. Soha nem beszéltünk egymással. Ha ar- ramegyek, a soffőr biccent, én visszabiccen- lek, mert egy vidéken van mindennap dolgunk. Közös érdekeink annyiban vannak, hogy a soffőr szemmollálhalólag éppen olyan szerelmes az autóbaj mint én. A múltkor, mikor arramentem, valami hibája esett a motornak, s a soffőr fölnyitotta az ahiminiumburkolatot és babrált a vörösréz autóbelek és zsigerek között. Van valami lenyűgözően szép és értelmes egy ilyen precíz, nagy motorban, meg kellett állnom és néztem egy pillanatig a munkát. A soffőr fölnéz, biccent a fejével, s aztán mintha egy évek óta folytatott diskurzus utolsó mondatát ejtené ki, egyik kezével az emeleti ablakok felé int, ahol a bubifejes öreg hölgy most az igazak álmát alussza, s összefoglalóan és csöndesen mondja: „... és gondolja meg: harmincöt ló egy tehénért...“ Nyugodtan dolgozik tovább, elmondta az értelmét egy szituációnak, amiben benne van ő, az autó, az öreg hölgy, s benne van Páris. * Ezt tudnám órák hosszat folytatni, mert noteszeim vannak tele az ilyesmivel. De a baj ott van, hogy nem az, amit mondanak, hanem ahogy mondják: az különbözteti meg végeredményében a párisi utcát minden más utcától. Páris mellett talán Budapest az egyetlen város, ahol az utcának, a nyilvános életnek esprit-je van. Ahol vagy komolyan fogják fel a dolgokat, vagy nem, de ahogy elintézik, egy pillanat alatt, abban mindig van valami a karrikaturista ügyességéből, aki, ha az orleansi szűz ül neki, vagy Shaw Bernét, előbb a szemölcsöt veszi az arcon észre, vagy a görbe orrot, s csak aztán az átszellemült szemeket, vagy a kimivelt homlokot. A megfigyelésnek a frissesége, a benyomások gyors, okos és érzelgősségnélküli feldolgozása, a kifejezés villámgyors pointje valahogy hasonlít Pesten arra, ahogy a párisi utca reagál a dolgokra. Az, hogy Pesten „dumál44 az utca, s Párisban „esprit“-je van, nem csak nyelvi különbséget jelent... Ez a zsargon teljesen nagyvárosi, máshol el nem képzelhető; mindenki föltételezi a másikról, hogy a sok dolga között éppen olyan jól van orientálva arról, ami éppen érdekli a várost, ami esemény, vagy botrány, vagy szenzáció; a mindennapos rohanásban csak egy szó, egy félmondat jut a nap hősének, egy jelző a botránynak, egy rövid félhang a szenzációnak... A francia ujságrajzo- lók a napi eseményeket minden kommentár nélkül kommentálják a lap egy sarkában: — egy kis fiú eltört egy tejes üveget, az anyja szigorúan kérdi: — „Ki csinálta ezt?4* — a gyerek nyugodtan feleli: — „Guyot...“, — egy magányos pasas ül az éjszakai kávéházban, két pincér tűnődik: — „nem akar indulni ez a pasas44 — mondja az egyik, — „lehet, hogy ő Főnek44, — feleli a másik, — s Fonok csak egy napja habozik, hogy elinduljon-e avionjával az óceánon át, de ez a rajzolónak már eset, amit nem kell hangsúlyozni, elég egy félszó, egy csípős sor, a publikum már reagál reá. A napi eseményeknek, a nap hősének ez a lehelletkönnyü, gúnyos széljegyzete lehetetlen angol, német, orosz újságban, ahol meg kell indokolni minden véleményt, mert az olvasó nem reagál félhangokra. A német, az angol olvasónak nem lehet Guyot-ügyéről (aki megölte a kedvesét, s most uton-utfélen gyanúsítják lehetetlen bűntényekkel), ilyen kéz alatti kritikát mondani, mert az angolszász olvasó elképpedve néz egy félpercig a rajzra és kérdi: „Hogyan? Miért mondja a szepegő kisfiú, hogy Guyot törte el a tejesüvegei? Pardon, vegyük csak sorra ...“ — s csak egy félperc múlva kezd el nevetni, ha nem kétőbb. Igaz, a párisi olvasó, aki első pillanatban tudja, hogy miről vau szó, akkor se nevet, — neki megvan a „demi-sourire44-ja, amivel ezt a mindennapos utcai esprit-t fogadja, egy félmosoly, ami olyan futó, hogy nincs is ideje már kivetülni az arcra. Nem fontos, jerünk tovább; de élni nem tud nélküle ... Ez az esprit borsos, de soha nem kegyetlen; ezért esprit és soha nem duma... Az a párisi utca, ami Sarah Bernhardtot élefe utolsó éveiben, mikor ülve szavalta az „Aiglon“-t, „La mére Laohaise“-nek nevezte el, három napig libasorba állt a mére La- chaise ravatala előtt a Boulevard Pereire-en, egy virágot dobjon a koporsóba, mielőtt kiviszik a „Pére Laohaise“-be. Párisnak, az uj Párisnak talán nincsenek már szalonjai, ahol a francia szellemet csiszolják; de megvannak az utcái, ahol ez az esprit él, ez a különös, nyugtalan, okos esprit, ami a borsa és sava itt az életnek. Ha két párisi szobafestő beszélget, abban mindig lesz valami a francia vígjátékok utánozhataílanul friss dialógusából; s hozzá a két szobafestő személyileg lehet buta ember; nem ők beszélnek, hanem a nyelv amin beszélnek... S ez a nyelv úgy él, s annyira tele van lélekkel, hogy ha Páris kövei franciául megszólalnának, nem lenne unalmas hallgatni, amit dumálnak. Amerika meg akarja szüntetni az alvást Fáradságölő szereket akarnak feltalálni Newyork, szeptember hó. Az American Chemical Society most tartotta évi közgyűlését Philadelphiában. Az előadások között, amelyek felölelték a kémiai haladás minden ágát az elmúlt év alatt, különös érdeklődést váltott ki az amerikai sajtóban Irenee du Pontnak, a világhíres E. I. Du Pont de Nemours & Co. igazgatósági tanácsa alelnökének fejetegeíése arról, hogy a kémikusoknak valamilyen sze’ formájában meg kell találni az alvás helyettesítőjét, fel kell találniok egy szintetikus készítményt, amely gyorsan elpusztítja a fáradtságmérget, amelyet ma csak hét-nyolc órás „kialvás44 metódusával tudunk testünkből eltávolítani — Tudjuk, hogy egyes felnőttek többet alusznak, mint mások — mondotta. — Lehetséges, hogy ez vagy a felhalmozódott fáradságméveg kvalitatív különbségének, vagy az eJirnináJási procesz- szus lassúságának tudható be. Nem valószínű-e, hogy siettetni lehetne ezt a processzust vagy hogy egyenesen ellenszert lehetne készíteni, amely vagy csökkentené az álom időbeli tartamát, vagy teljesen kiküszöbölné azt? — A felfedezés 50 százalékkal még növelhetné termelőképességünket és szórakozási időnket. Pz álom teljes kiküszöbölése a lakásproblémát csökkentené és erősen leszállítaná az egység termelési költséget azokban a gyárakban, amelyek nincsenek teljes huszonnégy órán át üzemben. — Vannak szerek, amelyek elhódítják az embert és megakadályozzák abban, hogy világosan gondolkozzék. Más szerek, mint coffein, stimulá- lólag hatnak anélkül, hogy később depresszió jelentkeznék. Nem tehető-e fel, hogy más szerek is vannak, amelyek stimulálhatják az emberi elmét, hogy annak élvezői emberfeletti emberek, egyenesen géniuszok lennének. Nem volua érdemes megkezdeni a kutatást ebben az irányban arra az óriási haladásra való tekintettel, amit a probléma megoldása az emberiségnek igér? — Mindenki tapasztalhatta, hogy kellemes emberek az öreg kor beálltával tűrhetetlenekké válnak. Közmondásszerii, hogyha valakinek a mája nem működik rendesen, egész világszemlélete elsötétül. Az pedig nem szenvedhet kétségét, hogy a máj funkciója kémiai természetű. Olyan eseteket is megfigyelhet tünk, hogy gyermekek, akiknek kioperálták az adenoid mirigyét vagy a manduláját kevésbé félénkek lettek, jobban tanullak, vidámabb lett a diszpozíciójuk, egyenesen eszesebbeknek látszottak. Nem oktalan dolog feltételezni, hogy valamilyen belső kiválasztás befolyásolta mentális processzusaikat. Minden mirigynek lehet ilyen hatása. Fel lehet tételezni azt is, hogy valakinek a karaktere a testben történő bizonyos kémiai reakciónak összege. — Ha sikerül erre a titokra rávilágítanunk, nem érhetüuk-e el annak a kornak a küszöbére, amikor megfelelő szerekkel rendeletre szállóhatunk karaktereket? xx Tapsififles nyuszika megható történetét kicsinyek ős nagyok örömmel olvassák.
