Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-25 / 219. (1257.) szám

2 m Ruszinszkó tanilgyi referensét megbuktatja az őszintesége? Ungvár, szeptember 24. (Ruszinszkó! szerkesztőségünktől.) Ke­vés ügy vert fel akkora port csehszlovák po­litikai körökben, mint Simek tanügyi refe­rens multheti nyilatkozata. E nyilatkozat ugyanis a hivatalos intenciók ellenére leple­zetlen őszinteséggel tárta fel Ruszinszkó kul­turális leromlását, holott a prágai kormány minden vonalon azt hirdette, hogy Ruszinszkó kulturnivójának emelésére minden áldozatot meghoz, csakhogy ezt az autonóm területet a nyugati részekkel egyenlő kulturnivóra emelhesse. A tanügyi referens nyilatkozata aztán lerántotta a leplet erről a kétszínű kultúrpo­litikáról és megmutatta a világnak, hogy ezen a kis területen nem kevesebb, mint huszonhétezer gyermek lézeng iskola nélkül. Mint beavatott forrásból értesülünk, a tanügyi referens nyilatkozata a köztársasági elnök elé került, abból a célból, hogy az el­nök maga győződjék meg arról, hogy az ö magasztos elveit és eszméit miként valósítják meg a gyakorlatban azok a kormányíérfiak, akik ezt magukra vállal­ták. Mi sem természetesebb következtetés, minthogy a helyzetet őszintén feltáró, egyenes be­szédű Simek tanügyi referensre ezután rossz szemmel néznek majd az illetékes kormánykörök és szó van arról, hogy ál­lása alól felmentik. Komplikálja a helyzetet a nagyszőllősi gyógypedagógiai intézet igazgatóságának bizonyos fegyelmét maga után vonó ügye, amelyet Simek referensnek kellett volna elintéznie, de az eddig meg nem történt. Azaz, hogy — állítólag — az igazgatót felfelé buktatva, Nagyszőliősről Ungvárra he­lyezték át. A fejleményeket egyébként minden ol­dalról nagy érdeklődéssel kisérik, mivel mind bizonyosabbá válik, hogy a hátérben j pártpolitikai érdekek húzódnak meg. A magyarságot azonban mindebből első­sorban csak az érdekli, hogy *— ámig Ruszin- szkóbau a cseh iskolák gombamódra szapo­rodnak — addig a magyarság a hét esztendeje kérvénye­zett magyar gimnáziumhoz nem tud hoz­zájutni. Reméli tehát, hogy ha a tanügyi referens személye elkerül az útból, a magyarság jo­gos kívánságai is hamarább teljesülhetnek. mi fegyvereink a legjobbak | ffi Kérje díjmentesen 20 oldalas, képes nagy ár- 5 jegyzékünket. Használt fegyvereket javítunk és £ kicserélünk. Részletfizetés. Pralsa II., g I Iffigm * vám** I 1 48'22' 1 Fii: Olmütz, Masaryi.ovo nám. Róma lett Bécs, Pétervár és Berlin politikai örökösé Hogy szorítja ki Mussolini Franciaországot Középeurépából és a Balkánról — A kisantant felrobbantásának munkája - A magyar-jugosziáv-olasz köseiedés efiőzmé»yei és története — A bajor féihivataios feítlsnö cikke Csehszlovákiáról az uj európai „beteg emberről" Berlin, szeptember 24. (A P. M. H. berlini tudósítójától.) A ba­jor kormány félhivatalosa, a nagytekintélyű müncheni „Bayerisché Staatszeitung“ terje­delmes cikkben foglalkozik a magyar—jugo­szláv együttműködés tervének kapcsán az utódállamok külpolitikai helyzetével és fej­tegetéseinek során a következőket Írja: Az antantftatalmák harca a délkelet­európai hegemóniáért tovább tart. Mialatt Franciaország mindent elkövet, hogy Olaszor­szág és Románia között a baráti viszonyt meggátolja, Anglia Görögországban fejt ki élénk^ tevékenységet, addig Olaszország az összes délkeleti államokat, Romániát, Jugo­szláviát és Görögországot egyaránt igyekszik külső politikai hálójába keríteni. Kétségtelen, hogy a nagyhatalmak közül Olaszország dolgozik a legnagyobb intenzi­tással. Felhasználja az európai zűrzavart ar­ra, hogy hatalmát kifelé növelje. Nem várja meg. mig a népszövetség az európai államok koneernjét helyreállít­ja, hanem szép lassan befolyásra tesz szert mindenfelé és egymásután foglalja el azokat a pozíciókat, amelyek birtoká­ért annakidején Berlin, Bécs és Péter- vár vetekedtek. Olaszország lassanként az egész Balkán protektörává lesz. Belgrád, Szófia, Athén és Bukarest úgy figyelnek Rómára, mint ahogy a háború előtt Pétervárra figyeltek. Az olasz siker titka a módban van, aho­gyan Olaszország a kis balkáni államokat kezeli. Mindezekben az államokban Olaszország mint segítésre kész jóbarát lép fel, érti a módját, hogy mindegyiknek valamit Ígérjen, valamit garantáljon, anélkül, hogy háborús veszedelmet idézne fel. A legtermészetelle­nesebb szövetség és barátság, amely egyálta­lán elképzelhető, az olasz—jugoszláv barát­ság. És ennek ellenére sikerült az olasz dip­lomáciának Jugoszláviában olyan barátokat szerezni, akik meg vannak arról győződve, hogy Jugoszlávia meghódított területeit csak Olaszország segítségével tarthatja meg. Az olasz diplomáciának sikerült az úgy­nevezett kisantantot szétrobbantani s a jugoszlávokat és a románokat arról meg* győzni, hogy a Csehszlovákiával való tá­madó és védőszövetségből semmi hasz­nuk. ellenben Franciaországtól való füg­gésük valamennyinket elöbb-utóbb há­borús bonyodalmakba fogja sodorni. Bukarestben, ahol olyan büszkék a római származásra, annál hamarabb megértették Olaszország ezen érvelését, mert látták, hogy Franciaországtól nem tudnak több pénzt kap­ni. Belgrádban viszont belátták, hogy a szom­szédos Olaszország, amely Albániában is meg­vetette lábát, barátnak sokkal kevésbé vesze­delmes, mintha Horvátországot és Dalmáciát és északon Magyarországot Jugoszlávia ellen irányuló szövetséggé fejleszti. Jugoszláviával és Romániával való több­esztendős tárgyalásai során Olaszországnak Magyarország volt az ütőkártyája. Magyar- ország és Olaszország között tradi­cionális barátság áll fenn, amely­ben nagy szerepet játszanak Kossuth Lajos és Türr István nevei. A magyar arisztokrácia rokonságban van az olasszal, de ezenkívül Olaszország a legújabb időben is pompásan értett ahhoz, hogy Magyarországai való ba­rátságát alátámassza. így Magyarország legsúlyosabb óráiban, a proletárdiktatúra idején nagyszerűen viselkedett a budapesti olasz misszió, amelynek élén Romanelli ezredes a ma­gyar népnek valóban nagy szolgálatokat tett. Nem kisebb eredménnyel támogatta azonban Olaszország Magyarországot abban, hogy Sopront és környékét visszakapja. Géni­ben és mindenütt, ahol magyar érdekről volt szó, az olaszok nem resteltek eredményesen síkra szállani. Bethlen Istyán gróf és Ma­gyarország minden vezető politikusa meg van győződve arról, hogy Magyarországnak Olasz­ország a legtermészetesebb barátja és két­ségtelen, hogy Olaszország értett ahhoz, mi­szerint Magyarország érzelmi politikáját a maga javára kihasználja és Magyarországot úgy Bukarestben, mint Belgrádban ijesztő­ként szerepeltesse. Horthy kormányzó a mohácsi csata év­fordulóján mondott beszédében igen melegen aposztrofálta Jugoszláviát és ez a beszéd Ma­gyarország szomszédainál nagy feltűnést kel­tett. Egy, a jugoszláv külügyminisztériumhoz közelálló politikus kijelentette, hogy belgrádi politikai körökben Horthy beszéde nem volt meglepetés, mert a diplomácia kulisszái mö­gött már régóta tuc’.ák, hogy Jugoszlávia és Magyarország külpolitikai együttműködése küszöbön áll. Ennek gondolata Mussolini és Nincsics római konferenciáján született meg. A két külügyminiszter lerakta Olaszor­szág és Jugoszlávia együttműködésének alap­ját, azonban diplomáciai körökben már ak­kor tudták, hogy ebben az együttesben Ma­gyarországnak jelentős szerepe lesz. Az olasz—jugoszláv—magyar tárgyalások kulisz- szatitkai e pillanatban még ismeretlenek. Eddig csak annyi bizonyos, hogy Jugoszlávia és Magyarország a legnagyobb előzékenység­SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY (30) Aj ig c::k epekedett ezután a szerelőin után, azt hiite, ez valami különleges dolog, csak az ő sajátja, nem volt soha a világon, talán csak a nagy szerelmesek történeteiben. Azt hitte, ez a nagy érzés tulemeli őt a bűn és erény normális körein, elkövetendő bű­nét olyan magasságokba emeli, ahol már erénnyé magasztosul, mint minden nagy do­log a világon. És most azt kellett éreznie, hogy nem képes erre a nagy dologra, csak arra képes, amire minden köznapi asszony — nincs tehetsége a szenvedélyre. Vagy a férfi nem tudta megadni neki? Csak meg- gynjtani tudta a lángot, de nem táplálni? Hol a hiány? Egy belső védekező gesztussal ■azt akarta elhitetni magával, hogy a férfiban van a hiány oka, de mélyen belül érezte, hogy ez csak csalása önmagának, a nagy szenvedélynek belőle magából kell Maradni. Most '/egyelte azt az érzéki gyönyört, ame­lyet érzett, a saját vonagló izgalmát, húsá­nak azt a libegősét. Szegyeit mindent, amit tett és amit érzett, ugy szégyelle saját mez­telenségét a férfi előtt, mint egy szűz leány. Béltekvre sem tudott azzal az exaltált sze­relme.-; gyöngédséggel, a hálának azzal a for­róságával gondolni, melyet az igazi asszony érez az igazi szerelmes éjszaka után aziránt a férfi iránt, aki megszerezte neki a legfőbb (.'Bázist. Nem érezte benne a szenvedélyes férfit, esek a szerelmi rou tini ért és nem a szere'cm megszállott lelkű művészét. Az a rettentő kínos és megalázó érzése volt, hogy tukijöonl'éypftn o sk prostituálta magát. ingerülten, kapkodva öltözött fel, sietett is, mei’t már el volt késve. Bélteky már bizo­nyosan várja a kis erdőben, ahogy megbe­szélték. Meg se reggelizett, sietett a találko­zó helyére, pedig érezte, hogy a megszokott meleg tea hiánya is csak fokozza testi rossz érzését. Bélteky már csakugyan várta egy pádon ülve. Leült mellé; valami feszélyezetts-ég volt kettejük közt, mintha nem lettek volna nenány órával ezelőtt a világon elképzelhető legnagyobb közelségben egymással. Elza ugy is érezte, hogy Béitekyvel való bizal­massága csakis a szerelmi területre szorít­kozik. Nem tudta -elképzelni, hogy egyéb dolgairól, gondolatairól, óhajairól, érdekei­ről, kedvteléseiről meghittem beszéljen vele, hogy bizalmas közléseket tegyen neki róluk. Egy darabig hallgattak, Bélteky figyelmesen nézte Elza arcát, ő meg zavartan maga elé nézett, kerülve a férfi tekintetét. — Maga a legkülönösebb asszony, akit valaha láttam — szólalt meg aztán Bélteky. — Odaadó és mégis zárkózott. A lényét nem adja oda, azt bezárja önmagába, nem tud egészen felolvadni. De mért nem? Nem bí­zik -bennem? Nem akar engem? Elza nem felelt. Bélteky azt kérdezte, amit ő is kérdezett magától és -amire nem volt benne felelet. Bélteky megfogta a kezét, elkezdte simogatni, — Látja — mondta szerelmes hangon — én meg akartam adni magának a leg­nagyobbat, amit a férfi adhat a nőnek. Meg is tudtam volna adni, mert bennem több volt és több van, mint közönséges vonzódá's, a férfi vágya egy szép asszony iránt. De eb­hez az kellene, hogy maga is velem jöjjön a szerelem dimenzióiba. Mért nem akar velem jönni? Elza makacsul hallgatott. Szenvedeti Bélteky szavaitól, meri felismeri.' bennük a maga gondolatainak isméi IikIőséi. — Amióta nőkkel 'foglalkozom foly­tatta Bélteky —, ezt kerestem, azt a nőt, aki­ben meg tud szólalni a szerelem orgonája és aki ezt meg tudja bennem is szólaltatni. A nagy, a legnagyobb boldogságot kerestem és kívántam szétárasztani a nőire. Tudom, hogy bennem megvan erre a képesség, érzem, hogy ez a csodálatos hangszer fel van ben­nem hangolva, csak kell valaki, aki játszani tud rajta. Száz nőnél nem találtam meg. Ma­gánál, azt hittem, megtalálom. Nem csalód­hattam olyan nagyon magában. Talán csak nagyon tartózkodó, talán még nem tudtam meghódítani teljesen. A$ég fog jönni, amit maga is vár. Tudom, hogy ezt várj#, ezért nem boldog még most sem. — Ezt váróim — -mondta Elza sötét szí­nezetű hangon. ^ Felálltak a pádról, sétáltak a kis erdő utjain, ahol rajtuk kívül nem járt senki eb­ben a reggeli órában. Bélteky beszélt Elzá­nak, önmagáról, arról, hogy mért foglalko­zott annyit nőkkel. Mindig csalt azt az egyet kereste,'a nagy szenvedélyt a nőben és soha­sem talált mást, mint a mindig egyforma ér­zéki gyönyört. — De én nem akartaim csupán az asszo­nyok ínulattatója lenni, én a szerelemben a legmagasabb igénnyel léptem fel, a leg­nagyobbat kerestem. Ezért hagytam ott min­den asszonyt, csalódottan. — Ezért fogsz engem is otthagyni — gondolta magában Elza mély 1 eh angol tsággal. — Mindegyiknél végeredményben csak a kalandvágyat, az érzékiséggel való játékot, vagy a hisztériás [mohóságot találtain. Egy nő volt csak, aki velem akart röpülni azokba a felsőbb szféráikba. Ez azonban nem bírta erő­vel, bel csór vaidt, testileg megtört. Elza előtt feltűnt a gellérthegyi.beteg asszony, Bélteky felesége, atkonyi órán, a nyugvó széken, sápadtan, légiesen. Ennek a nőnek elégelt a teste a férfi füzében — 1926 szeptember 25, szombat. gél folytatják egymással a kereskedelempo­litikai tárgyalásokat, továbbá, hogy a belgrádi sajtó hetek óta feltűnő barát­ságos hangon ir Magyarországról. Magyarországon a közeledéstől pillanat­nyilag nem várnak tulnagy eredményt és nem gondolnak arra, houv például visszakap­ják a Bácskát. Elsősorban gazdasági előnyö­ket remélnek, főként a fiumei kikötőhöz ve­zető. szabad utat és azt, hogy így sikerül a kisantant vasgyürüjét szétpattantam. Ez a délkeleti uj csoportosulás Németor­szágot is érdekli, habár hivatalosan egyelőre még nem adta jelét ennek az érdeklődésnek. A magyar—jugoszláv—román—olasz szerző­dés sakkmattot adna Csehszlovákiának és a középeurópai francia politikának. Csehszlovákia elszigetelve kénytelen vol­na Németországhoz közeledni és a szudé- ta-németek szabadságát visszaadni. A délkeleti átcsoportosulás lehetővé ten­né Ausztria csatlakozását Németországhoz. Csehszlovákia az uj Európa „beteg em­bere". Ezt Belgrádban és Bukarestben is be­látják végre. Eltörlik az állami nép- és polgári iskolák tandiját Prága, szeptember 24. Az iskolalátogatás módosításával kapcsolatban a legközelebbi jö­vőben rendezik a nép- és polgári iskolák tan- dijkérdését is. A terv szerint a tanítás a nép­iskolában ingyenes lesz, sőt még felvételi és egyéb illetékeket sem fognak a tanköteles gyermekek szüleitől beszedni. Újítást vezet­nek be a polgári iskolába való felvételi sza­bályzatoknál is. A nyilvános polgári iskolák tankötelezettsége vonatkozni fog mindazokra a gyermekekre, akik legalább tiz és fél évesek és a népiskola ötödik osztályát jó eredmény­nyel elvégezték. A tandijat a nyilvános pol­gári iskoláknál is eltörlik. A tanerők fizeté­seit és nyugdijait, továbbá az iskolák fentar- tási költségeit az állam viseli. Budapest a polgármester választás jegyében Budapest, szeptember 24. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ripka Fe­renc főpolgármester holnap délelőttre párt­közi értekezletre kérette magához a városházi pártok vezetőit. A tanácskozás programján a szerdai polgármesterválasztó közgyűlés rend­jének és nyugalmának technikái. biztosítása szerepel. A váratlanul ki élesedett és a sze­mélyi térre terelődött ellentétek miatt ugyan­is sokszorosan fontos most, hogy a szenvedé­lyek kirobbanásának elejét vehessék. A holnapi tanácskozástól ugyan döntő for­dulatot nem várnak. A döntés hétfőn, vagy legkésőbb a keddi nap folyamán következik be. Hogy milyen irányban, arról a mai kiala­kulatlan helyzet mellett korai lenne beszélni. Azonban annyi valószínű, hogy a polgármes­terválasztásnál semmiesetre sem fog a három jelölt szembe kerülni egymással. mégis százszor boldog ez a nő, -mert őt talál­ta mégis a legkülönbnek, kiválasztottnak az a férfi, aki megtörte a test-ét. — Maga is tudna röpülni, akarna is, tu­dom, -maga i.s azt keresi, amit én, de hol a szárnya? Még nem bontotta ki a szárnyát. Mért nem bontja már ki? Elza csalódást és el-égületlenséget érzett, ki Bélteky szavaiból, ugyanazt, ami ő benne magában is megvolt. Nagyon szomorú volt. Most azt -érezte, hogy a férfi benne is csalód­ni fog, ő nem fogja kibontani a szárnyát. Mert nincsen szárnya. Egy nyírott szárnyú darut látott egyszer, amint kínosan, vergőd­ve igyekezett felrepülni, mert a repülés nagy kívánsága megvolt benne. Látta eről­ködő, kínos, groteszk -mozdulatait, melyek­ben n-agy szenvedés fejeződött ki. Önmagát látta ebben a sutaszárnyu madárban. Szótlanul mentek egymás mellett. Vélet­lenül -és akaratuk ellenére a piac szélére ér­tek, -ahol s-orbarakott asztalok mellett kínál­ták portékáikat a kofák. Az egyik asztaltól épp akkor lépett el feléjük fordulva Maliid, aki mint jó háziasszony maga járt a szakács­ié java 1 bevásárolni. Ment tovább, ugy tett, mintha nem látná őket, de Elza jól látta azt a hirtelen pillantást, amelyet rájuk vetett és arcának indulatos elborulását. Ez a találkozás még jobban lehangolta. Most már végét akarta vetni az együtt létnek Béitekyvel. Szótlanul mentek befelé az erdei utón és mosoly nélkül váltak el a gyógytéren. Elza szorongó érzéssel ment a fürdőbe. Félt a Maliiddal való találkozástól, tudta, hogy barátnője azzal az egy pillantással meglátott mindent, megértett mindent és Ítéletet, mondott mindenről. Ettől az Ítélettől félt. Már előre igazságtalannak érezte, de meg'olebliezhetetlennek. A világ ítél. tél látta már előre Maliid Ítéletében. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom