Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-24 / 218. (1256.) szám

8 VS&<M-A^Aróf^-HTRT£SJ> 1926 szeptember 24, péntek. w ismét szembekerült az ukrán és nagyorosz irányzat Ruszinszkóban Ungvár, szeptember 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A sebbel- lobbal megszervezett, de még ma is csak félig- kész ruszinszkói nagyzsupa székhelyén kulissza- szenzáctiók bujdrá'lii'ak. A szenzációk központjában Jech Leó nagyzsupán áll, aki már azon gon­dolkozik, hogy a nagyobb ellentétek kikerülése végett, otthagyja zsupáni székét. Beavatottak állítása szerint. Jech Leó ukra- nofil érzelmű és igv minden ténykedésében ezt az irányzatot istápolja. Vele szemben Munkácson igen erős a?, úgy- nevezett nagyorosz irányzat, melynek politikai exponenseként Dragula gimnáziumi igazgatót emlegetik. Már a nagyzsupa megszervezésének kísérleti napjaiban támadtak ellentétek, de eze­ket akkor a szervezéssel járó nehézségek közé sorozták. Jellemző a helyzetre, hogy a Jech Leó régi helyét, a kormányzóság politikai ügyosztályán máig sem töltötték be. A nyár folyamán Moural dr. ült ebben a hivatalban, akit Pozsonyból küld­tek Ruszinszkóba, bizonyára valamilyen maga- sabbrendü misszióval, de ő is befejezte küldeté­sét és eltávozott. Hir szerint Jech nagyzsupán ismét visszatérne régi pozíciójába és ezzel a pünkösdi királyság-számba menő nagyzsupáai sze­replése véget érne. Politikai szempontból igen aggasztó, hogy Ruszinszkóban még mindig szó lehet ukrán és nagyorosz irányzatról, mert ez azt jelenti, hogy Ruszinszkót a ruszinok még a sokat hangoztatott felszabadulás után sem vallhatják magukénak, mivel e terület fölött még mindig a nagyorosz és az ukrán érdekek képviselői marakodnak az elsőségért. Lehet, hogy Jech nagyzsupán tény­leg belátta, hogy a jól-rosszul, de inkább rosszul összetákolt nagvzsupának semmi életképessége nincsen és nem akarja, hogy összeomlása az ő nevéhez fűződjék s azért akar eltávozni a zsu­páni székből, mind bizonyosabb azonban, hogy ebben az ügyben politikai érdekek játszanak közre. Ruszin körökben ezt az ukrán é? nagyorosz ellentétet esak aggodalommal szemlélik, mert az ellentétek az annyira óhajtott konszolidációt hátráltatják, amelyet előbbrevinni csakis az itt élő ruszin nép nyelvére és kultúrájára támasz­kodva lehet. Minden más kis érlet csak olaj a tűzre, amely ennek a területnek amúgy is elke­seredett közhangulatát mégjobban elmérgesítheti. — Majom a vasúti jegypénztárban. Londonból jelentik: Egy állatsereglet szállítása közben az egyik állomáson egy nagy emberszabású majom széttörte kalitkáját, elkergette a vasúti pénztár­nokot, leült annak a székére és a mit sem sejtő utasoknak tucatszámra vágta a jegyeket és az aprópénzt az arcába. — A kalandos életű angol herceg csődje. Man­chesterből jelentik: A manchesteri herceg, aki egyike az angol társadalmi élet legérdekesebb és legkalandosabb egyéniségeinek és változatos életpályáján volt már hajószakác-s, bukméker és kanadai farmer, most csődbe jutott. A csődeljá­rást egy Párisban élő orosz nő indíttatta meg ellene. — A tájfun. Az a szörnyű istenítélet, mely a japáni partokat látogatta meg a hét elején s az emberek és házak sokaságát pusztította el, leg­inkább a keletázsiai vizek partmentét szokta meg­próbálni. A neve kínai: tájfun. Mióta a vizek elváltak a száraztól, azokon a tájakon — de az óceánok mellékén másutt is, különösen ott, hol a levegő nyomása feltűnően alacsony — a maga­sabb helyről odaáramló levegölömeg újra meg újra támasztott ily viharkatasztrófát: mindig volt tájfun. Csak a neve volt más és más. A tudomány a ciklon néven említi, a nyugatindiai sziget- tengerben hurrikán, Kelet-Indiáhan monszun a neve s a bibliai Vízözön sem volt más, mint egy roppantul nagyméretű tengeráradás: lájfun. A babiloni ásatások kiderítették már, hogy a Vízözön története úgy, amint írva volt, Babi­lonból vándorolt Kanadába s maga a vízözön, melyben a tenger volt a főtényező, nem ott, hanem Babilonban esett meg. Babilon a vizözö- nök igazi hazája volt, aminthogy mindig a ten­gerbe torkoló nagy folyamok alluviális lapályai vannak elsősorban kitéve a legrettenotesebb faj­tájú vizözönöknek: a földrengéssel és mérhe­tetlen felhőszakadásokkal kisért ciklonoknak vagy viharforgóknak. Ha elgondoljuk, hogy egy ilyen viharíorgó 1868-ban hat méter mélységű vízzel árasztotta el Kalkutta környékét és 48.000 embert ölt meg, 1876-ban pedig rettentő zivatar közepette oly erővel nyomult a Bengáli-öbölből ugyancsak a Gangesz torkolatába, hogy három­száz kilométernyi messzeségben is pozdorjává törtek a hajóárbőcok, az éppen akkor kezdődő apály pedig, a roppantul magas és széles ciklon­hullámmal egyesülve negyvenöt láb magasan vízzel boritott el hirtelen száznegyven egy föld­rajzi mérföldnyi területet, úgyhogy 215.000 em­ber i'ult a viharárba: elképzelhetjük, hogy mily rémes katasztrófát jelenthetett egy ilyen ciklon azokban az ősi időkben, a babiloni lapályon. Suess Ede, a hires bécsi geológus, Asszuvbanipal- ninivei könyvtárának Krisztus előtt hetedfélszáz évvel írott egyik táblája nyomán vonásról vé­násra megrajzolt egy ilyen ciklont, melyben a tenger jáf.sza a főszerepet s melyben Xiszuthrosz, a babiloni Noé, az örményniéd hegység nyúlvá­nyaihoz hányódik vissza bárkáján. A. vasút és távíró korszaka óta sűrűbben hall hirt az embe­riség a tájfun pusztításáról. Ezek közt a 1’eg- ó.rJ ázabbak mindig a kínai és japáni partokat lá­togatták meg s a legemlékezetesebb egyike köz­lök az 1000-iki hong-kongi tájfun, mely tízezer ember életéi követelte. — Ah, Guy, te itt? Ebben a pillanatban érkezett két ur New-Yorkból és sürgősen beszélni akarnak veled. — Rögtön. Kérem, bocsásson meg. Talán szórakoztatnád addig Mr. Smith-t.. Nem hi­szem, hogy sokáig maradok távol. Csak most vette észre Juanita a főmérnö­köt. — Ah, jó napot, Mr, Smith, hogy van? Jaj, kissé rosszul néz ki. Biztosan az utolsó hetek sok sok fáradalma. Amint, hallottam, a munkát uagyon kell siettetnie. Meglátszik ma­gán. Nagyon sápadt, talán nem jól érzi magát? A főmérnök mosolyt kényszeritett arcá­ra és megcsókolta Juanita kezét. — Érdeklődése, Miss Alameda, rendkívül jól esik. Kezével végigsimitotta homlokát. — ügy bizony, ezek a hetek ugyancsak igénybe vettek . . . testemet, telkemet Ké­rem, foglaljon helyet. Egészen megfeledkez­tem erről, kérem, bocsássoD meg. — No már nem fog sokáig tartani, a csa­tornát nemsokára robbantják és azután el­mehet innen. Utazni fog és ez felüdití. De hát foglaljon ön is helyet, Mr. Smith. Itt ezen a karosszéken, itt mellettem. Beszélgessünk egy keveset És James Smith leült és hallgatott, hall­gatta, amint hozzá beszél, érezte, hogy karját karjára teszi, úgy érezte, hogy valami vará- zsos fluidum szalad végig tagjain. Félig lehunyt szemekkel ült A papiros­nak gyönge zizzenése . . . Szavak, hizelke- dőek, csalogatóak és Delila levágta Sámson haját » Az Augustus-akna felett a császári stan­dard lobogott, a vörös oroszlán fekete alapon. A császár itt van, járt szájról-szájra. A császár kis kísérettel járta le Grim- maud főmérnök kalauzolásával a müveket mindenütt megállott, érdeklődött, kérdezős­ködött. Most a főmérnökhöz, most pedig a mű­szaki csapatok főnökéhez fordult Majd di­csért, majd meg gáncsolt. Ügy tűnt fel, mintha soha mással nem foglalkozott volna, mint ez­zel a dologgal. így járta be a nagyszerű bányamüvet, amely már idáig is több százezer tonna kar- bídot szolgáltatott Megzavaró nagyságban te­rült el a hatalmas alkotás, óriási gázturbinák, megdöbbentő méretű elektromos generáto­rok, a magasfeszültségű drótok borzalmas há­lózata, amely minden világtáj felé elágazik. A müvek keleti szélén megállották. Egy óriási hengermalom volt itt, de hatalmas csarnokában még nem zajlott a munka. — Még mindig nincs üzemben? - je­gyezte meg a császár. — Abban a pillanatban, amint a móto- rok megérkeznek, Felség­A császár homloka elsötétült. — Már rég itt kellett volra lenniök — folytatta Grimmaud — ha nem . . . — Ha nem Európa lenne a szállító, fe­jezte be a császár. — A szállitóhajó már utón van, Felség — Sokkal tovább úszik, mintsem ked­vünkre lenne. — Augustus az üres épülethez ment, megállott, szemlélődött, majd adjután­sához fordult. — Ezeket a gépeket holnaptól a Kongó­müvekben építik. A parancs még ma elmegy. — Felség — vetette közbe Grimmaud — olyan könnyen nem megy a dolog. Anélkül, hogy az ellenvetést figyelemre méltatta volna, megismételte a parancsot. Az­tán Grimmaudhoz. — Vissza az igazgatósági épületbe. Egy asztal mellett, amely térképekkel és tervekkel volt elhalmozva, foglaltak helyet — Meg vagyok elégedve, főmérnök ur — kezdte a császár. •— Többet csinált, mint amennyit vártam. Milyen, az emberek egész­sége, akik az aknákban dolgoznák? .. Ebben a tekintetben is csak kedvezőt jele nthetek Felségednek. Az építés idején be­hatóan tanulmányoztuk a levegővel való ellá­tás kérdését így kifogástalanul tudjuk szel­lőztetni az aknákat. A földnek hatalmas bel­ső melege tehát nem okoz nehézségeket. Nap­közben négy váltóssal dolgozunk. — Hogyan működik az esővédő? A múlt heti felhőszakadás komolyan aggasztott Biztor«ági intézkedéseink ebben a tekin­tetben is teljesen beváltak, Felség. Viznehéz- ségeink sincsenek. — Jól van . . . Grimmaud ur . . . na­gyon jól. A víz az ön legnagyobb ellensége, ezt sohase felejtse! Semmiféle óvóintézkedést nem szabad figyelmen kirlil hagyni. Itt aztán rá is térek, főmérnök ur, látogatásom tulaj­donképpeni céljára. A császár kezébe vett egy vörös ceruzát és végigszaladt az aknák geológiai térképén. Majd itt, majd ott keresztet jegyzett. — Ezek az ön sebezhető pontjai, Grim­maud ur! Az első kilométeren több vizet ve­zető réteget fűrészelt át az akna. A negyedik kilométeren erős vizáram a szétforgácsolt hegységben. Ezt a pontot különösen veszé- lyeztettnek tartom. A császár szünetet tartott A főmérnök el­csodálkozva, kérdőleg nézett rá. — Úgy látom, Grimmaud ur, kérdezni akar valamit. Kérem . . . — Felséged azt mondta, hogy veszélyez­tetettnek tartja ezt a pontot. Nem értem vilá­gosan Felségedet, mert biztosíthatom arról, hogy az akna falát különösen ezen a helyen építettük olyan gondossággal, hogy minden szerencsétlenség lehetetlen. — Grimmaud ur, ön kétségtelenül kiváló mérnök, de a politikai . . . diplomáciai kér­dések már kevésbé érdeklik, ön nem látja an­nak az elismerésnek háta megett, amellyel az egész világon adóznak a végzett munkának, az irigységet, a gyüiölséget, mely könnyen tetté sűrűsödhetik. Különösen akkor, ha politikai túlfeszültség van. Hogy pedig most ilyen idő­ket élünk, nem akarom ön előtt titkolni. Grimmaud arcán komoly gond látszott. Lassan megrázta fejét — Értem, Felséged tehát valamilyen me­rényletre gondol. Ugv hiszi, hogy valaki át­vághatja a vizereket. Tűz ott lenn a f;arbidbá- nyában ... a következmények kiszámítha­tatlanok lennének. De úgy hiszem, biztosít­hatom Felségedet, hogy félelme alaptalan... Nem ... a falazat . . . tiz méter vastag, itt a legerősebb robbantópatrónnal sem lehet célt érni. A császár fürkészve figyelte Grimmau- dot. Úgy ismerte, mint teljesen megbízható szakembert Arcán a kétkedésnek semmi nyo­mát sem látta. A császár most a műszaki tiszt­hez fordult. — Mi az ön véleménye erről? — Én csak megismételhetem, amiről f el­ségedet már Timbuktuban biztosítottam. Én is kizártnak tartom. A cszászár továbbra is komoly maradt — Megbízom ... meg kell bíznom önök­ben uraim. Az aggodalmak uraim . . . nos nevessenek csak ki egészen bátran . . . teg­napelőtt éjjel álom közben rohantak meg. Ba­bona. De kicsoda emberfia mentes tőle? Az álom , . . borzalmas volt Láttam, amint bű­nös kéz megnyitja az akna falát láttam, amint a zajló víztömeg betör, amint a büuös kéz lán­got dob a feltörő gázokba, láttam, amint egy óriási fáklya lángol fel, magasabbra, mindig magasabbra, a napig nyúlik, elvegyül annak izzó korongjával, lángáramlat olvasztja meg az eget és földet . . . mindent felgyújtva, minded: megsemmisítve. A császár nehezen lélekzett, rátámaszko dott a szék karfájára és másik kezével beta­karta szemét mintha védekezni akarna a rém­látások ellen. Nyomasztó csend - . . Grimmaud szólalt meg elsőnek. — Felséged aggodalmai alaptalanok. Nincs rá lehetőség, hogy megvalósuljanak. Senkinek sem lehet inkább szívügye az akna Felségeden kívül, mint nekem . . . aki a ter­vet felvetettem és megvalósítottam. Az anya nem gondoskodhatik éberebben gyermekéről, mint én az aknáról. Az ilyen merénylet képtelenség- Ismétlem . . . A császár feltekintett. Megragadta Grim­maud kezét. (Folytatjuk.) xx Bármilyen szempontból érdeklődik ön az állatok élete iránt, a Kis Brehm-ben mindazt meg­találja. Ax ára — ne felejtse el — csak 280 korona, ha nem bírja egyszerre kifizetni, úgy öt hónapon iát törleszthet!. A generálisok országa Athén, szeptember közepe. (A P. M. H. Athénban időző tudósítójá­tól.) Pangalosz tragikomikus diktatúrájáról és annak bukásáról akartam mai cikkemben beszámolni, azonban ma reggel már ismét fegyverdurrogásra ébredtünk. Athén előváro­saiban uj harcok törtek ki, vége a kéthetes belső békének. Ebből az uj lövöldözésből és lázadásból azonban nem lesz uj forradalom lv ndvlis generál.'' uralma egyelőre biztosítva van. Hogy milyen sokáig? Erre csak úgy telelhe­tünk. ha visszatérünk Pangalos uralmára. Ma megkérdeztem szállásadómtól, hogy mit jelent a hirtelen lövöldözés? — A republikánus gárda! — hangzott a felelet. A republikánus gárda, Athén legjelen­tékenyebb katonai hatalma az összes és min­denkori kormányok dédelgetett kedvence. Még egyetlen forradalom sem győzedelmes­kedett a republikánus gárda segítsége nél­kül, hogy azután ugyanezt a forradalmat ugyanaz a gárda előbb vagy utóbb megbuk­tassa az egyik vagy másik nagyravágyó ge­nerális kénye-kedve szerint. A republikánus gárda segítette hatalom­ra Pangaloszt, a republikánus gárda árulta el Kondyiisnek, hogy ma már ismét az utcákra vonuljon és követelje Kondylis visszalépését. Mivel azonban Kondylis még csak rövid idő óta van hatalmon, óvatos és csapatait még nem küldte Athénból vidékre. A polgárok, munkások és parasztok egy­általában nem vesznek részt ezekben a for­radalmakban. Téves az a felfogás, mintha Pangalosz diktatúrája egy Mussolini-szerü uralom lett volna és Kondylis viszont más programot, el­lentétes világnézetet képvisel. Pangalosz dik­tatúrája egy generális személyes uralma volt, egy olyan zsarnoké, akinek nem volt politikai programja, hanem csak egy célja, hogy a ha­talom birtokában minél gyorsabban meggaz­dagodjék. Mint miniszterelnök került Pangalosz ha­talomra 15 hónap előtt, államcsíny segítségé­vel azonban csakhamar szétkergette a parla­mentet, Kondnriotis köztársasági elnököt le­mondásra kénvszeritette és önmagát válasz­tatta meg elnöknek. Ezután megkezdődött az ellenzéki politikusok és újságírók letartózta­tása, különböző panamák végrehajtása. A néptömegek azt sem tudták, mi történik, nem is érezték a diktatúrát, amely csak az ellen­zék vezéreit és a görög drachmát sújtotta, amely Pangalosz egyéves diktatúrája alatt értékének felére csökkent Figyelemre méltó, hogy az igazságszol­gáltatás már- kezdettől fogva megtagadja az engedelmességet Pangalosznak, mire a diktá­tor saját híveiből statáriális gyorstörvényszé­keket állított fel, amelyek azután rendeletéi szerint hozták meg Ítéleteiket. Mindez egy esztendeig tartott mig a száműzött Papanasztázius és híveinek agitá­ció ja meghódította a hadsereget is és Kondy­lis generális, aki eleinte Pangalosz barátja és hive volt. elérkezettnek látta az időt, hogy maga kerüljön uralomra. Azok az ezredek, amelyekre Pangalosz számított, Kondylishez pártoltak és ma a volt diktátor Kréta szigetén várja bíróság elé való állítását. Mivel Görög­országban a diktátorok fejei nem drágák, nincsen kizárva, hogy Pangalosz osztani fog­ja annak a két miniszternek sorsát, akiket ő végeztetett ki. Az ungvári „Mozaik*4 kulturegyesület színi előadása Ungvár, szeptember 23. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől). Az ung­vári „Mozaik" kulturegyesület már erősen ké­szülődik a téli szezónra, hogy Ungvár kulturális és társadalmi életébe szint és élénkséget vigyen bele. Első megmozdulása a kulturegyesület színi, szakosztályának szereplése, amely egyúttal be- harangozója a kulturegylet legújabb programjá­nak. Szeptember 26-án. vasárnap és 28-án, ked­den, az ungvári városi színházban előadják Gá­bor Andor „Dollárpapa" című szellemes \ igjáté- kát, melynek előkészületei már befejeződtek. Az átszervezett szinügyi szakosztály ezúttal a főváros legjobb műkedvelőit sorakoztatja fel, úgy, hogy a darab előadása semmiben sem fog különbözni a hivatásos színészek által előadott darabokétól. Az ungvári közönség körében maris igen nagy az érdeklődés az előadás iránt, mivel az egyesülethez való ragaszkodása ma sem lan­kadod, sőt fokozódott. Az előadások különben este M9 órakor kezdődnek. Jegyek már előre kaphatók Balázs Soma könyvkereskedésében. (*) A csehszlovák filharmonikusok szezon- nyitása. A prágai filharmonikusok őszi ^zerón­jukat október 2-án nyitják meg a Reprezerááeiós Hát Smetana-termébeu. Erre az alkalomra a vi­lág egyik legjobb tenoristóját, Caruso hé .rótt utódját, Laurilz Melichort hívták meg, akinek pompás hangját a prágai közönség már öbb íz­ben megcsodálhatta. Melichort nagyszerű mikor keretében a filharmonikus zenekar kiséri. M?li- chor mostanában tért vissza amerikai lurnéjiról, ahol egyedülálló sikereket aratott uemcs.ik a s ár­pádon, de a különben kényes amerikai saj­tóban is, • i+* DaHS^^oeGéNve * Egy elsülyedt világrész története (25)

Next

/
Oldalképek
Tartalom