Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-21 / 215. (1253.) szám

Mai uámunk 10 oldal Előfizetési én évente m félévre150, A szlovenszkói es TUSzinSzkói ellenzéki pártok negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: 7*/7 * 7 ' 12, IL emelet Telefon: 30311 ~ Kiado­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOlltlKQl TlQ.piLQ.piCL Felelős szerkesztő: hivatal : Prága II., Panskául 12/III. —-1 e­havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ké DZURANYI LÁSZLÓ FORGACU GÉZA lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Pratía A csendőr Ungvár, szeptember 20. A csehszlovák államfentartás legfonto­sabb tényezője a csendőr. Fontosabb, mint a hadsereg, fontosabb a fináncoknál, fontosabb a közigazgatás valamennyi funkcionáriusai­nál, mert a csendőr az a bizalmi közege a prágai kormánynak, aki ott van a legkisebb faluban, hogy éber figyelemmel kísérje min­dennapi életünk legtitkosabb megnyilvánulá­sát. Különösen fontos szerepet tölt be a csendőr Ruszinszkóban. Az állam bonyodal­mas struktúrájának a csendőr a hallgató kagylója, melyen keresztül minden titkos hang, úgyszólván minden titkos gondolat a kormányzat fülébe jut. Kivétel a hétesztendős panaszok özöne. A csendőr arról is gondos­kodik, hogy ezek csak igen nehezen jussa­nak tovább a falu határánál. Ruszinszkóban a csendőr a legnagyobb hatalom. Hét esztendőn keresztül tapasztalta ezt minden őslakos. Ami ma a legaktuáli­sabb: az állampolgárság elnyerése első és utolsó sorban a csendőrtől függ. A csendőr ad titkos jelentést arról, hogy milyen az az őslakos, akinek állampolgárságát Trianon semmivé tette. Ez a titkos jelentés ott húzódik meg a hivatalokat járó aktatömeg közepén. Az egyes hivatali fórumok nem azt nézik, hogy micso­da indokokkal védi igazát a határra valóto- loncolás előtt álló szerencsétlen ember, ha­nem a csendőri jelentést. Ha az vétőt emel a kedvező elintézés ellen, akkor hiába fel­lebbezés, hiába könyörgés, hiába protekció, még az alkormányzó is a vállát vonja, nem segíthet, mert a* csendőri jelentéc kedvezőt­len. Vagy:... Kinevezésért, állás elnyeréséért folyamodik valaki. A legkitűnőbb bizonyítvá­nyokkal rendelkezik, protekciója is volna, rá­termettsége vitán felüli s mégis... okmányai visszakerülnek a csendőrhöz, aki megvizsgál­ja a kérvényezőt, megállapítja „megbizható- ságát“ és titkos jelentésben dönti el a sorsát sokszor egész életére sok reménykedő család­apának. Vagy:... Hűségesen, szorgalmasan tel­jesiti hivatalbeli kötelezettségöt valaki. Szak­tudásával, ismereteivel csak hasznára van annak az állami intézménynek, ahol szolgál. Fgy napon azonban értesítést kap, hogy adja be nyugdíjazás iránti kérvényét. Sokszor még rövidebb írást kap. Egyszerűen elbocsátják és végkielégítéssel biztatgatják. A kétségbe­esett ember szalad hivataltól-hivatalig, föl a legfőbb hatóságokig, talán magához a mi­niszterhez. Nincs mentség. Aktái között ott szerénykedik a osendőri jelentés.., Vagy:... Igen csekély dolog! Fegyver- tartási engedélyt akarsz kapni. Szükséged van rá. A főszolgabiró szívesen kiállítaná, de befut a csendőri jelentés és te elestél attól az élvezettől, hogy egy-egy nyulra rádupláz­hass ... De a csendőrnek gondja van egyébre is. Megnézi, hogy milyen újságot járatsz. Milyen regényt olvasol üres óráidban. Megérdeklődi, hogy kivel levelezel Magyarországon. Ha hi­vatalnok vagy, kiváncsi rá, hogy milyen nyelven beszélnek gyermekeid egymás kö­zött. Ha gyermekeid iskolasorba jutottak, nagyon szereti tudni, hogy milyen iskolába járnak- A csendőr barátságosan megkiván- csiskodja, hogy kikkel társalgói, ha kalábe- rezel és elborul-e az arcod, ha valamely nem­zeti ünnepen az elsőosztályu állampolgárok örömmámora csapja azt meg... Ez Ruszinszkóban a csendőr. Olyan hi­hetetlenül nagy hatalom, amilyen a modern államokban egészen ismeretlen. Csodálatos tehát, hogy a ruszinszkói magyarság hétesz- esztendős változatos küzdelmeinek közepette nem foglalkozott ezzel az állami szervvel ér­deme szerint. Tudatában annak, hogy az állami élet alapja főként ezeken a csendőri szuronyokon nyugszik, oda kellene hatnia az őslakosság Kína az uj szovletnagyhatalóm A kínai vidék háromnegyede a kanton! vörös kormány kezében — Anglia és a népszövetség dilemmája — Wupejfu a Sárga folyólg vonult vissza London, szeptember 20. Isang kínai tábornok, aki napok óta tanácskozik az angol parancsnokokkal, végre hajlandónak mutat­kozott a lefoglalt angol hajókat szabadonbocsátani. Egyetlen feltételként azt kötötte ki, hogy azokat az angol haditengerészet vegye át. Amerikai jelentések szerint Vupejfu hadserege állandóan visszavonul. A menekülő polgári hadsereg már Honán tartományig, a Sárga folyó partvidékéig ért. A kantoni csapatok most Vucsungot ostromolják. Beavatott körök szerint, amint ezt a várost elfog­lalják, azonnal Kina uj fővárosává kiáltják ki. A kantoni vörös kormány azért tartja szükségesnek ezt, mert Kínának csaknem két­harmada vörös már s a napról-napra erősbödő kommunista hatalomnak még nincs külföldi képviselete és fővárosa. Ha Vucsungot elfoglalják és fővárossá kiáltják ki, akkor az európai nagyhatalmak kénytelenek lesznek a kantoni kormánnyal, mint a legnagyobb döntő kínai hatalommal, számolni. A polgári és angolbarát kínai hatalom már csak Pekingre és a Csili-tartományra szorítkozik. A népszövetség köreiben érdeklődve találgatják, hogy mi lesz Kina tanácstagságával és Anglia magatartásával, ha Moszkva teljesen hatalmába keríti a Mennyei Birodalmat. A vidék már amugyis végig kommunista berendezésű s alig néhány nagy város dacol már csak a kantoni csapatokkal. A parlament első Illésén beterjeszti a kormány a jövő évi költségvetést Prága, szeptember 20. Ma délután a parlament elnöksége összeült, hogy a képviselőház összehívásáról tanácskozzék. Tekintettel arra, hogy számos cseh törvényhozó e napokban Jugoszláviába utazik, a parlamentet október 15-ike előtt nem hívják össze. A kormány a parlament első ülésén beterjeszti az 1927. évi költségvetést. A javaslat már teljesen elkészült s a legközelebbi minisztertanács már behatóan foglalkozni fog vele. Az id költségvetés az eddigiektől eltérően — amint ezt a P. M. H. már hetekkel ezelőtt jelentette — négy csoportra oszlik. Az első csoport a szó szoros értelmében vett állami közigazgatás szükségletét fogja tartalmazni, a második az állami üzemeket, a harmadik az államadósságokat és a negyedik az autonóm testületeket tárgyalja. Englis pénzügyminiszter kijelentése szerint az 1927. évi költségvetés már aktív lesz. Ellentétek a francia kormányban Briand miatt Marín, TardSeu, Barthou és Bokanovsk! miniszterek a német barátság ellen — Poíncaré dönt — Cannes példája — A thoiryS megegyezés tartalma A lengyelek területi engedményekről is hajlandók tárgyalni! Páris, szeptember 30. Briiand és Stresemann néhány nap alatt világhíressé vált thoiryi meg­beszéléseit most az országok belsejében folytatott tanácskozások váltották fel. Beavatott kijrök sze­rint Franciaországban nem megy egészen simán Briand külpolitikájának keresztülhajszolása. Az Excelsior szerint a párisi minisztertanács jövő ked­den foglalkozik Stresemann és Briand eszmecse­réjével, mert szükségesnek mutatkozik, hogy a né­met külügyminiszter már október elején a francia fővárosba jöjjön a további teendők megbeszélése végett. Ha Stresemann most nem jöhet, akkor a két államférfia csak decemberben, a népszövetségi tenácsülésen találkozhat. Óriási feltűnést keltett a Quotidien mai vezér­cikke. A lap kifejezi aggályait a thoiryi megállapo­dások ratifikálása körül és kimondja, mert nem ti­tok többé, hogy a francia kormányban lényeges nézeteltérés van Briand politikája szempontjából. Marin, Barthou, Tardien és Bokanovski miniszte­rek nyíltan a külügyminiszter ellen fordultak és mindent elkövetnek, hogy a tervezett német— francia megegyezést meghiúsítsák. Maga a köztár­sasági elnök, Doumergue, aligha fogja merni meg­cselekedni azt, amit egyik elődje 1921-ben a can- nesi konferenci alkalmával tett. Akkor Párisból hivatalosan dezavuálták Briand politikáját s a bé­két akaró miniszterelnök mint vert politikus tért vissza a konferenciáról. Ez volt a híres „cannesi képviselőinek és egyéb vezéreinek, hogy a csendőrség a ráháruló eme igen fontos, sok­szor életsorsokat eldöntő hivatásának etikai oldala felől kellő nevelést kapjon. Mert a csendőr, aki titkos jelentéseivel exisztenciá- kat tehet tönkre, bizony a legtöbbször poli­tikai, vagy a háborúban szerzett légiomista csapás“, amely a jobboldal egyik legnagyobb vi­lágháború utáini győzelmét jelentette Parisban. Most az elnök a parlament összetételére való te­kintettel, nem ismételheti meg ezt a dezavuáló po­litikát s igy a döntés mindenképpen Poincaré mi­niszterelnöknél van. Kérdés, hogy a jobboldali ál- lamiérfiu megváltoztatta-e hajdani álláspontját, vagy még mindig oly alapvetően németellenes, mint évekkel ezelőtt volt. Hogy mily nagyok az el­lentétek a kabinetben, arra végtelenül jellemző Marin miniszternek egy közelmúltban irt cikke, amelyben Briand politikáját „Franciaország minden záloga őrült politikájú feladásának" és „nagyzási hóbortban szenvedő gyerekes szójátékoknak" mondta. Máskülönben a Quotidien a következőkben látja a thoiryi megegyezést: « 1. A Rajnavidék megszállásának fokozatos csökkentése, vagy teljes elengedése. 2. A második és a harmadik zóna kiürítése még 1927-ben. 8. A Saarvidék visszaadása Németországnak népszava­zás nélkül. 4. A katonai ellenőrzés megszüntetése és a birodalmi őrség, meg rendőrség szabaddá- tételo. 5. A német vasúti obligációk egy részének kommerciálisa Franciaország előnyére. 6. Francia- ország jóakaratai semlegessége az eaipeni és a mal- medyi kénlés későbbi eldöntésénél. A lap szerint ezt a listát még bővíteni, vagy esetleg csökkenteni lehet valamivel, de úgy nagyjában mégis ugyanaz, mai amiről a két államférfin megegyezett. ZalesKi lengyel külügyininiszier tegnap az Observer tudósítója előtt kijelentette, hogy Len­gyelország hajlandó Németországgal a teljes meg­értés útjait egyengetni, persze csak azzal a felté­tellel, ha a birodalom részéről teljes jóakaratra és lojalitásra talál. Arra a kérdésre, vájjon az eljövendő német— lengyel megegyezési tárgyalások a territoriális viszonyokra is vonatkozni fognak, Zaleski bi­zonyos fokig kitérően válaszolt, amennyiben csak azt állapította meg, hogy a határok kér­dését ma szerződések szabályozzák s igy a ha­tárok kérdése pillanatnyilag nem aktuális. Ebben az utóbbi nyilatkozatban német beavatott körök nagy engedékenységet és a régi álláspont feladását látják. A lengyelek jelentős átorieníáló- dása csak úgy érthető meg, ha meggondoljuk, hogy Franciaország, Lengyelország legfőbb protektora, teljesen németbarát politikát folytat. Az angolok mindent tudnak London, szeptember 20. A Times hivatalos in­formációk nyomán örömmel állapítja meg, hogy az angol kormány minden tekintetben tájékoztatva van a thoiryi megbeszélések lefolyásáról és ered­ményeiről. Az Observer külön genfi tudósítója a következőképpen foglalja össze a német—francia megegyezés praktikus kifejezőit: 1. A megszállott területek gyors és teljes kiürítése. 2. Németország visszavásárolja a Saar-területet. 3. A franciák le­mondanak a saarvidéki népszavazásról. 4. A né­metek a Dawes-terv alapján folyékonnyá teszik ipari és vasúti obligációik egy részét. Újabb parasztlázadás Besszaráhiában Bukarest, szeptember 20. (Saját tudósi­tónk távirati jelentése.) A román lapok sze­rint a besszarábiai polgári és katonai ható­ságokhoz jelentések érkeztek, hogy Tighiö megye több községében, Causeriben és Vo- lintriben a tartardunari lázadáshoz hasonló felkelést terveztek a parasztok. A parasztság lázadásának szeptember 18.-án kellett volna kitörnie. A felkelők ugyanis ekkorra számí­tották a román-olasz szerződés aláírását s a lázadók tiltakozni akartak a szerződés ellen. A mozgalmat az orosz katonai erők is támo­gatták volna a Dnyeszter másik oldalán. A hadsereg és az állambiztonsági hivatal képvi­selői a jelentések alapjáu szigorú vizsgálatot tartottak a helyszín és minden intézkedést megtettek bármiféle eshetőségek megelőzé­sére. « Amennyiben a csendőr Ruszinszkóban nemcsak a csend őre, nemcsak a tolvajok, rablók, gyilkosok, utonállók és verekedők ré­me. de politikai funkcionárius is, okvetlenül kívánatos, hogy kiképzése ezen a téren ia egy modern állam szellemének megfelelő le­gyen. ' érdemei elismeréséül került eme fontos po­zícióba. Jogosan kételkedhetünk benne, hogy olvan széles látókörrel, erkölcsi és szellemi fölénnyel rendelkeznék, hogy megfellebbez­hetetlen véleményt mondhasson a nálánál sokkal magasabb képzettségi fokon álló em­bertársáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom