Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-18 / 213. (1251.) szám
1926 szeptember 18, szambát. Peter Reinhold, a németek romantikus és eredményes pénzügyminisztere "Egy pénzügyi charmeur, a Hegedűsök és a CaiUauxok iskolájából — Hogy játszik a német pénzügyminiszter Parker Gilberttel és a közvéleménnyel — A demokrata bárány megnyeri a reakciós farkasokat — A P. M. H. tudósítójától — Berlin, szeptember 17. A német pénzügyminiszteri székben pillanatnyilag egy Peter Reinhold nevű úriember ül, aki pénzügyminisztereknél némileg szokatlan népszerűséget élvez a szóbajövő körökben. A szocialistáknál, a baloldali polgári pártoknál: mert demokrata. A nagyiparnál: mert leszakította a gyáripar adóit (Elméletben). Az adófizetőknél általában: mert kitünően ért hozzá, nogyan lehet nagy és szemfényvesztő pénzügyi reformokat világgá kiixtölni —, amely reformban az általános jólét és a polgárság tehermentesítése az egyre visszatérő szólamok. Péter Reinholddal Németország igazi „romantikus“ pénzügyminiszterhez jutott, a Hegedűs Lórántok, Caillaux-ok fajtájából, azzal a különbséggel, hogy Reinhold sikerrel, szerencsével, fizetünk, hanem 1500-at. Rongyos kis differencia. Szóra sem érdemes. De a jövő évben a világért sem küldünk kétezret antanték címére. Mindössze ezerhatszázötvenet. Bagatell lds összeg. Nem pénz ez, kérem szépeu. Ugyan, mi ez nekünk: ezerhatszázötven millió... És öreg pénzügyi rókák bedőlnek Péter Reinhold érvelésének. Aki végeredményben tényleg megtakarított, ha nem is 200, de úgy nagyjából 165 milliót, mert hiszen le kell vonni az előre teljesített fizetés folytán előállott kb. 35 milliós kamatveszteséget. Más: Péter Reinhold megjelenik a Reichs- verband^ dér deutschen Industrie egy héttel ezelőtt Drezdában tartott közgyűlésén. A pénzügy- miniszter a nagyiparosok között. A szerény demokrata politikus a konzervatív és milliomos úriemberek klubjában A szelid liberális bárányka a reakciós farkasok közelében — mondhatjuk némileg tulszinezett analógiával. És a szelid bárányka megnyeri magának, ügyének, terveinek a hivatalos és reakciós farkasokat. Mindent megígér. Mindent koncedál. Mindent aliir. Minden panaszt többszörösére nagyit és a farkasokkal verseny-kétségbeesik. A nagyipar panaszkodik az adók miatt. — De drága uraim, nem emlékeznek rá, hogy miniszteri kinevezésemet követő napon bejelentettem a gyáripar adóinak hatalmas-arányú redukcióját ... — mondja Péter Reinhold. — A tervezet a legközelebbi hetekben életbelép... — Közigazgatási reformot akarnak, édes uraim...? Nem emlékeznek rá, hogy az elmúlt héten bejelentettem a tisztviselői örökölt hibák operációját és a bürokrata rendszer gyökeres ái- reformálását? Tulajdon minisztériumommal fogom kezdeni. Terveimet valamennyi minisztériumra ráoktrojálom. Majd megmutatom én. Mem fogom mutatni. Meg én. Két nappal később tisztviselő-szervezetek előtt beszél Péter Reinhold. Egy nappal utóbb szocialista munkásgyülésen. Majd a nagykereskedők kongresszusán. A fogyasztók konferenciáján. A kézművesek Összejövetelén. Az amerikai hitelezők látogatásának tiszteletére rendezett banketten. A kabiootben. A sajtóban. És ahol akarjátok. Péter Reinhold, kedves pénzügyi charmeur, öné minden szimpátiám. Benedek Fái. hanyag eleganciával, holtbiztos eredményekkel dolgozik. A „romantika” nem öncél Péter Rein- holdnál, hanem reprezentatív, szuggesztiv jelszó, forma, előadásmodor, egyéni kedvesség, brilliáns rutin. Néhány jellemző részlet Péter Reinhold mun- i kásságából: a pár nappal ezelőtt a nyilvánosság elé lép egy Parker Gilberttel, a jóvátételi bizottság berlini megbízottjával megkötöd diszkrét egyezség hírével. Én, Péter Reinhold, kellöszáz millió aranymárkát megtakarítottam az államnak ... Mint tudjuk, a Dawes-szerződés szerint, a német adók emelkedésénél, bizonyos határ túllépése után emelkedik a fizetendő évi jóvátételi összeg is. Mint szintén tudjuk, elődöm, a csúnya és rossz Schlieben pénzügyminiszter-bácsi az indi- rekt adót olyan mértékben csavarta fantasztikus dimenciók felé, hogy Parker Gilbert kénytelen volt — előirt kötelességének megfelelően — 1927 novemberében 250 millió márkát és egy évvel később ugyanannyit — a rendes kvótán ki- vül felül — követelni tőlünk. Ha már Schlieben elkövette ezt a hibát, hogy többet vett be, mint amennyire számított — igaz,, hogy a büdzsé kiegyensúlyozására kellett nagy összegekkel dobálózni —, én megbeszéltem Gilbert barátommal, hogy inkább most, mindjárt fizetek uoki 300 milliót a két alkalommal esedékes 250—250 millió helyett. Ilyen ügyes fiú vagyok én. Bizony, bizony. Gilbert barátom belement az ajánlatba. Azonfelül nem* kell készpénzben kifizetnem a 300 milliót, hanem jóvátételi szállításokban, ahol — ugy-e — az áru világpiaci értékét veszik figyelembe és nem azt a kisebb összeget, amennyibe nekünk kerül. Eszerint 1926—27-ben össze-vissza 1500 és 27—28-ban 1750 milliót fizetünk — tervezett, illetőleg 2000 millió helyett. így beszél körülbelül Péter Reinhold — kommünikéin, interjúin át — a nyilvánossággal és nekünk az a meggyőződésünk, hogy kitűnő pszichológus a pénzügyminiszter. Egész Németország halkan, de meggyőződéssel szidta a Da- wes-szerződés édesanyját, mikor az 1927/28-as büdzsé- és kétmilliárdos teljesítendő fizetésről volt szó. Az ugrás túlságosan merész: 1200 millióról 2000 millióra. 1926/27-től 1927/28 felé. Nem bírja ki a német gazdaság. Fejlődik a német nagyipar. És igy tovább... A sajtócampagne óvatosan, tapogatózva megindult. És Péter Reinhold — áthúzta a mondjuk „százmárkás“ áruházi cikk céduláján a háromjegyű, félelmetes számot és helyébe irt egy szerény kétjegyűt 99-et. És ötven pfenniget. így mindenkinek megfelel. Tetszik érteni? Pszichológia az egész, kérem alássan. Most nem 1200-at így fiatalít és szépít a CorsII-créme ' tealt-puder Görali-szappan / FSiernkal a C. S. R. részére: Vörös Rák győgy’eár, Bratislava. egy csehszlovák állami jótékonysági sorsjegyet, mellyel már f. é. október 1-én Ké 100.000 * főnyereményt nyerhet. Közelebbit: Un?]ár S. bankházánál, j Braüslava, Ventur>uka 20. j * || * j| * |j * | * ^ * m-» bo HtlfIt^ieGfeNve * Egy elsülyedt világrész története — Most a másik nagyon érdekes tény. Az egyetlen szolga, aki még a farmon volt, eltűnt. Christie maga vitte az istállóba a lovakat, ezalatt atyja belépett a házba. Mig a lovakkal foglalatoskodott, a házból vérfagyasztó kiáltást hallott Édesatyjának a hangját ismerte fel. A házba szaladt. A sötét folyosón, naplemente után volt, elrohant emeltette egy férfi. Christie atyja szobájába sietett. Atyja a padlón feküdt és koponyájából vér szivárgott. A becsomagolt kofferek tartalma a földön hevert szétszórva. Az atya anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, meghalt. — Christie elhagyta a farmot. Ennyit tudtam meg odalenn. Az Egyesült Államokba aztán a Pincerton-officehoz fordultam. A felvilágosítás szerint Christie szükségében c kuszi lovarnő lett. Timbuktuba va^ó elindulásom előtt kaptam a második hirt, hogy Christie röviddel ezelőtt Timbuktubar' volt. —; A véletlennek mondja? Uhlenkort ur. — Tredrup mintha álomba beszélt volna. — Persze, Tredrupom, a véletlen akarta igy . . . vagy valami magasabb rendelésnek tartja? Tredrup vállat vont. Tekintetét félre fordította. — Véletlen, gondviselés. Mit tudom én? — De Tredrup ur, — nevetett fel Uhlenkort. — Nem ismerek magára. Klaus Tredrup elkezd most a sorsról és a véletlenről filozofálni. Ön a puszta tények embere. Talán önnel is valami misztikus véletlen történt teg- tegnap este? Szinte erre kell gondolnom. — Ha igy gondolkozik, Uhlenkort ur, nem gondolkozik hibásan. Arcát tenyerébe hajtotta. Uhlenkort bámult. Ezt a különös hangnemet nem szokta meg Tredrupnál. — Bocsásson meg, ha valami olyast érintettem . . . — Semmi, Uhlenkort ur. — Tredrup újból kiegyenesedett — Az ember azt hiszi, hogy a világ minden szelét megszagolta már és akkor, véletlen, vagy gondviselés. — Ezeket csak úgy elmormolta, hogy érteni se lehetett. — Hagyjuk! Hirtelen felállt, mintha mindent le akarna rázni magáról. — A tegnapi szerencsétlenség, hála Istennek, elég jól zajlott le. Látszólag igen súlyos eset. Nyaktörő kis torna volt. De ön is bámulatos ügyeséggel tornázta le magát a ma- nageba. Uhlenkort nevetett — Ezért kellett most már mindent megmagyaráznom. — Az már bizonyos, hogy Christie Har- Iessen nagyon bájos teremtés- Talán a legszebb nő, akit életemben láttam. Csodálkozom, hogy még nem érdeklődött hogyléte iránt. —- Csak az alkalmas időt várom. — Uhlenkort kivonta óráját. — Úgy hiszem, most már mehetek. —Sok szerencsét Uhlenkort ur. * — Eridj csak, Betty, csengettek. Biztosan a doktor! A komoma visszajött. — Nem kisasszony. Egy idegen ur. Itt a kártyája. Christie felemlkedett ágyán. Kezébe vette a kártyát: Walter Uhlenkort, Hamburg. Lassan még egyszer elolvasta a nevet. Aztán becsukta szemeit Hamburg . . . Uhlenkort . . . Harlessen. A három név kapcsolata. Mi lehet ebben? Percekig gondolkodott, mindenről megfeledkezve. — Küldjem el az urat? — riasztotta fel a komorna kérdése. Erre magához tért. — Uhlenkort' Hamburgból? Nem . . • hadd menjen útjára. —- Eifödte szemét kezeivel. — Különben. Vezesd be a szomszéd szobába. Lassan kiszállt ágyából, de arekifejezése elárulta, hogy nagy fájdalmai vannak. Az ajtóban megállóit és fürkészve mérte végig a hatalmas férfit, aki mélyen meghajolt előtte. — Uhlenkort ur? Mit kíván tőlem? — Harlessen kisasszony, kérem, bocsásson meg, hogy zavarom. Azt hiszem, nevem nem ismeretlen önnek- A Harlessen és Uhlenkort család évszázadok óta rokoni kapcsolatban áll . . . Ön tudja . . . — Tudom, Uhlenkort ur. Parancsoljon helyet foglalni. Milyen ügyben keresett fel? A férfi látta, hogy Christie alig tudja fájdalmát palástolni, amig leül. — Harlessen ldsasszony, tegnap este véletlenül tanúja voltam a balesetnek. Láttam, hogy nem olyan könnyű lefolyású a dolog, amint mondták nekem. Nem érzi jól magát? Fájdalmai vannak? Aggódom. A mélyen átérzett részvét megszeliditette Christie vonásait. — Köszönöm érdeklődését, Uhlenkort ur. De valószínűleg nem ez az egyetlen ck, ami hozzám vezette. — Nem és mégis, igen. Harlessen kisasszony, egy idegen hölggyel szemben . . . biztosan . . . — Oh csak mondja egész nyíltan, cirkusz hölggyel szemben. Uhlenkort nyíltan a szemébe nézett. — Azt hiszem, kissasszony, nem szolgáltattam a legkisebb okot sem . . . Ugv jöttem önhöz, mint rokona, vagy ha önnek úgy tetszik, mint nagybátyjának, az európai szövetséges államok elnökének megbízottja. — Ah, hát Hamburgban tudnak arról, hogy létezem? Érdekes! Azt hiszem, ez az érdeklődés nem régibb, mint félesztendős! — Nem értem, Harlessen kisasszony ,.. — Nos, hát. egv féléve annak, hogy én lovarnő vagyok, cirkuszmüvésznő. — És? — És ettől datálódik a nagy érdeklődés? iBimaaaoaaooooBQiBi 3------------------------------------,B '“ •t Mindenkit csodálattal tölt el | Pllll H PRÁGA I.. KYBMá U. 5. i, g] nagyszerű programja. [tj] "*3 Emmy, a tizenkétéves ^ca elsőrangú zenei fenomén, a FU ad les B»riieaawera,, az ^ ”51 elbűvölően szép spanyol pár, j^J arik csak rövid ideig :ép- p^j adj nek fel, valamint 30 más pompás müsorszám ragadja ss elaközÖnségeteddignemta- F7! pasztáit frenetikus tetszésre. Szabad belépés. Telefon 20819. —. Nem tudom, hogy helyesen értettem-e önt, Harlessen kisasszony. Ön olyan inditó- okokat . . . — Oh, ne higyje, Uhlenkort ur, hogy én az egész alacsony sorsból való amerikai nő nem ismerem az európai szokásokat és erkölcsöket. Atyám német volt és utolsó leheletéig az maradt. Sokat beszélt nekem Németországról és Hamburgról . . . Elfordította fejét és félbeszakította szavait. — Mit tud atyámról és . . . — Harlessen kisasszony, sajnálattal látom, hogy beszélgetésünk nagyon felizgatja. A tegnapi baleset erősen megtámadta idege;;. — Oh, az én idegeim a legjobb állapotban vannak, Uhlenkort ur. Leestem a lóról, rém először történt. Már rég el is felejtettem volna, ha . . . (Folytatjuk.) A szlovenszkói csehek szégyenük magukat a prágai afférok miatt Prága, szeptember 16. A Národni Poütika Szlovenszkóból cikket közöl arról, hogy a most lejátszódó politikai botrányoknak milyenek a következményei Szloven- szkón. A cikkíró megállapítja, hogy' Szlovenszkón óriási figyelemmel kisérik a prágai eseményeket. Tekintettel arra, hogy Szlovenszkón a helyzet po litikai szempontból még nagyon primitív, a prágai eseményekből mindjárt nagy dolgokat következtetnek. Ha Prágában vad szégyenletes harc folyik, úgy Szlovenszkón a harc még vadabb és még szégyenteljesebb. Ez már régi szokás. Szlovenszkón ma tulajdonképpen nem is tudják, mi történik Prágában, de az egyes pártlapok s főleg a cseh pártok szlovenszkói orgánumai megverték a nagydobot és ennek eredménye az, hogy nemcsak egyes embereket, hanem az egész cseh nemzetet pellengérre állítják. Az összes szlovák lapok tendenciózusan adják le a. prágai eseményeket s rámutatnak arra, hogy ime, igy fest Prága! Pa történik a köztársaság szivében! Ilyen a cseh nemzet köz- és politikai erkölcse! Ezen szellem ellen a szlovák zsurnalisztikában — írja a lap — sajnos, ma még nem lehet harcolni. Az eseményeket általánosítják az egész nemzetre s különösen sokat szenvednek emiatt a Szlovenszkón élő csehek. Már legfőbb 'deje, hogy hagyjanak föl ezekkel a borzasztó skandalumokkal, ha már nem a külföld kedvéért, úgy legalább Szlovenszkó kedvéért. Végül megjegyzi, hogy' a szlovák, magyar és német vélemény kövotkezté- ban a Szlovenszkón élő csehek már maguk is szé- gyelik magukat a Prágában lejátszódó afférok miatt. — Gregorovits Lápét interpellációja a földmi- relésügyi miniszterhez. Gregorovits Lipót, az országos keresztényszocialista párt nemzetgyűlési képviselője interpellációt terjesztett be Slávik földmivelési miniszterhez a törvényellenesen végrehajtott sülyi földosztás tárgyában Az interpelláció a következőket tartalmazza: A bratis'a- vamegyei, dunnszerdahelyi járásbeli SÜly község lakósai, még 1923. évben szabályszerűen bejelentették földigényeiket az ottani határban elterülő nagybirtok parcellázása esetére az illetékes hivatalokhoz. Azonban ennek ellenére*;, az igénylés jogosságát nem az igénylő vagyoni helyzete, hanem nemzetisége és pártállása szerint bírálják el. Az elmúlt évben cseheket és morvákat telepítetek le oda, az idén pedig a parcellázásra kerülő úgynevezett József-majorhoz tartozó birtokból csak azoknak akarnak juttatni, akik az agrár-, illetve köztársasági földmives párt tagjai. Minthogy ez az eljárás a törvényekkel és a rendietekkel ellenkezik, a jogrendelet, az állampolgár- sági jogegyenlőséget és vélemény szabad «ágot. megcsufoija, a polgárok politikai meggyőződés szerint való osztályzása pedig visszaélésekre nyújt alkalmat, kérdem Miniszter Urat, bíjlandó-e utasítani az Illetékes hatóságokat arra, hogy a földparcellázás végrehajtásánál az igények jogosságát nemzetiség és pártállásra való lolr.rioíe nélkül egyedül a törvényekben lefektetett jogszabályok szerint bírálják el? (20)
