Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-18 / 213. (1251.) szám
i3áó szeptember 18, szombat. A cseh néppárt a IMalnokkormány távozását ás parlamenti kormány kinevezését követeli Hétfőn dönt a Házaln&kség a parlament összehívásáról — Kisebbségi polgáré kormány alakul T — Az iparos párt féléimé a német pártok követeléseivel szemben A sziovenszkói orvosok ragaszkodnak a pozsonyi orvosszövetséghez ’A rimaszombati on'osok országos érdekű határozata Rimaszombat, szeptember 17. A Sziovenszkói Orvosszöveiség rlmászom bítti osztálya most tartotta meg a helybeli városháza nagytermében közgyűlését Zehery István dr. főorvos elnöklőiével. A gyűlés egyetlen tárgya a Csehszlovák Orvosok Szövetségének tagbelépésre vonatkozó felszólítása volt, amelyben a magyar, német és zsidó nemzetiségű orvosok szervezkedését eddig minden eszközzel megakadályozó J ed no fa a Sziovenszkói Orvos- szövetség rimaszombati tagjait egyénkértíi belépésre hívta fel. A meglepetésssámba menő felszólítás háttere az, hogy a sziovenszkói magyar, német és zsidó „nemzetiségű“ orvosok szövetségének alapszabályait a teljhatalmú minisztérium nemcsak nem hagyta eddig jóvá, hanem az alapszabály beterjesztés óta eltelt három év alatt mindent elkövetett, hogy az orvosok autonómjellegü sziovenszkói szervezkedését elgáncsolja és bekényszerítié a Jednotdba. A sziovenszkói orvosok kari érdekeiknek megvédésére nem látják alkalmasnak á távoli Prágából dirigált Jednotát s ezért makacson ragaszkodnak a pozsonyi Szövetséghez. Az orvosok sziovenszkói szervezkedésének ilyen alakulása az orvosok szempontjából már csak azért is jelentőségteljesebb, mert a szeptember 1-én életbelépett szociális biztosítás révén anyagi érdekeik amúgy is erős séTelmet szenvedtek, amiknek erélyes megvédésére egy pozsonyi centrummal rendelkező egyesülés helyénvalóbbnak látszik. A gyűlés ilyen értelemben döntött és határozatba ment, hogy a rimaszombati fiók máris belép a Csehszlovák Orvosok Szövetségébe, ellenben tagjaik egyenként továbbra is a szlovén- szkói, jóváhagyás alatt álló szövetség tagjai maradnak. Prága, szeptember 17. A politika nyári szünete befejeződött s az őszi mimika megkezdődött. A cseh pártvezérek visszatértek Prágába és megkezdték a parlament őszi ülésszakának előkészítését. A képviselöház elnökségét szeptember 20-ra, héttő délutánra hívták Össze. Az ülés napirendjén adminisztratív ügyek, továbbá a jugoszláviai kirándulás és az őszi ülésszak egybehivásának terminusa szerepel. A szocialista pártok ugyanis, mint ismeretes, a parlament azonnali összehívását követelik. Ez azonban már abból az okból kifolyólag sem történhetik meg, mert a cseh törvényhozók közül körülbelül másfélszázan október első napjaiban Jugoszláviába mennek. A parlamentet tehát csakis október második felében hívják össze. Már most is javában folynak tárgyalások a pártok keretein belül, a jövő héten pedig megkezdődnek a pártközi tárgyalások. Ma még egyáltalában nem tudni, miképpen alakul ki a politikai és parlamenti helyzet, annyit azonban már most is bízvást meg lehet állapítani, hogy a parlament őszi ülésszakának legfontosabb kérdései a következőik: az állami költségvetés, a közigazgatás reformja, a fölösleges minisztériumok likvidálása, az adóreform és a hitelkérdés rendezése. Azonkívül még elintézendő az építkezési és lakbértörvény, valamint különböző katonai javaslatok. Tisztul a politikai helyzet Mindezen életbevágó fontosságú kérdések elintézése attól függ, hogy mely pártok veszik át a parlament munkájának vezetését. Svehlának föproblémája lesz megalakítani egy parlamenti többséget. Vískovsky volt igazságügyininiszter tegnapi nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy az agráriusok a vámtőbbség állandósítását, illetve annak kibővítését tervezik. Ezzel kapcsolatosan nyilatkozott most már a cseh néppárt is, amelynek hivatalos orgánuma, a Lidovó Llsty, azt írja, hogy a parlament nyári szünetének megkezdésével az úgynevezett vám- és kongruatöbbség nem ment széjjel. S ezen senki sem lepődött meg, mert a tavaszi ülésszak záróülései bebizonyították ennek a többségnek a szilárdságát. A vámtőbbség fölvette a harcot az obstruá- lókkal és a képviselöház elnökét erőszakosan megtámadó emberekkel szemben és megvédte a demokratikus parlamentarizmust. Az úgynevezett vám- és kongruatöbbség pártjai kötelességüknek tartották készenlétben maradni továbbra is a szocialisták erőszakoskodásával szemben. És most azt látja a cseh néppárti lap, hogy éppen azok az emberek, akik szétverték a parlamenti padokat, akik az elnök kezéből kitépték az aktákat, értve ezalatt Klofácsékat, hajlandóknak mutatkoznak ma már ezzel a gyűlöletes vámtöbbséggel együttműködni. A lap nem akar elébe vágni az eseményeknek, csupán azt kérdezi, hogy lehetséges-e ilyesmi is, habár a cseh néppárt nem akarja megakadályozni a Klofácsékkal való együttműködést. Ezután a párt határozott álláspontját leszögezve kijelenti a következőket: A gyűlés további során azután olyan hangok is hangzottak el, hogy a pozsonyi szövetség vezetőségét felkérik a Jednotával való olyirányu megállapítás létesítésére, hogy a sziovenszkói orvosi kar részére ' .-'■• •• alakítson a Jednota Pozsony székhcly- lyel saját kebelén belül egy sziovenszkói osztályt, magyar és szlovák adminisztrációs nyelv használattal és helyi és ki- sebbjelentőségü ügyekben teljes aulo- nómjoggal. Tekintettel arra, hogy az alapszabályok jóváhagyásától mereven elzárkózó minisztérium nyomására a két orvosszövetség között a tárgyalások bizonyos fúzió létesítésére már folyamatban vannak, a pozsonyi központ a rimaszombati kívánságok tekintetbevételével fogja folytatni a felvett tárgyalásokat. Eröskezii parlamenti kormányra van szükség — Követeljük a hivatalnokkormány likvidálását, mert bebizonyosodott, hogy a kormánynak nincsen tekintélye. Követelünk egv parlamenti kormányt, amely a konszolidált pártokból alakul. — A belső konszolidációnak előfeltétele az, hogy a többség energikusan verje vissza a parlamentarizmus elleni támadásokat, hogy a tavaszi ülésszak alatt lejátszódott események meg ne ismétlődhessenek. — Parlamenti kormányt kérünk — Írja a Lidové Llsty —, mert hisszük, hogy tekintélye a nép előtt csakis annak az egyénnek vagy testületnek lehet, amelynek a nép bizalmat szavazott. A mai gazdasági válság idejében szüksége van az államnak erős parlamenti kormányra. A lap biztosra veszi azt, hogy a legrövidebb időn belül sor kerül erre. Aki alkalmas és hajlandó az együttműködésre — fejezi be a lap —, mindig készenlétben találja a cseh néppártot. Polgári többségből kerül ki as uj kormány Borsky Leó dór., a közismert publicista, Viskó vak y nyilatkozatával kapcsolatosan azt írja, hogy a parlamenti többség, a polgári pártokból összeállítva, már megvan, mert hiczen az a tavaszi ülésszak alatt kitünően bevált. Ennek következtében fölmerült at a terv, hogy ebből a többségből alakuljon meg a parlamenti kormány is. Egyben még nem történt döntés és pedig abban, hogy vájjon ennek a többségnek összes pártjai beküldik-e majd embereiket a kormányba. De ha ez egyelőre talán nem volna keresztülvihető, mégis lesz a parlamenti kormánynak többsége, amelyre a kormány támaszkodhatok. Valószínű, hogy ezt a tervet a köztársasági elnöknek, mint az alkotmány végrehajtójának előterjesztik, hiszen Masaryk elnök, mint ismeretes, ismételten kijelentette, hogy tisztára a parlament gondja az, hogy milyen kormány legyen. Borsky Leó dr. kombinációja arra céloz, hogy esetleg egy kisebbségi polgári kormány alakul, amely a régi vámtöbbségre támaszkodna. A cseh iparos párt a német követelések ellen A cseh iparospárti Reforma elitéli a szocialista pártok ellenzéki álláspontját, mert ezzel a nem-szocialista pártokat a németekkel való koalíció megalakítására kényszeríti. De hogyha ez a helyzet bekövetkezik, akkor bizonyára újból azt fogják kiabálni a szocialisták, mint ezt az agrárvámok harcánál tették, hogy a németek befolyása az államban növekszik. Ezután foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy vájjon mit is követelnek a németek együttműködésükért. A német közvélemény az alábbi követeléseket állította föl: Iskolaautonómia, földreform, a németek részvétele a földreformban, az állami hivatalokban, a hadseregben,, továbbá követelnek néhány követségi állást (?), a német pénzintézetek szanálását, a földművelésügyi és népjóléti minisztériumot, engedékenységet a nyelvkérdésben és az erdők államosításának kérdésében is. A Reforma azon a véleményen van, hogy ha a németek tényleg ilyen követelésekkel áll* nak elő, akkor ez az állam szétesését je* lenti. Hivatkozik a régi Ausztria példájára, amely mindig újabb és újabb engedményeket adott és ezzel vásárolta meg a kisebbségeit. Elhiszi, hogy a német pártoknak vannak kívánságaik és követeléseik, de ilyen követelése minden egyes pártnak van. Azonban nem szabad azt hinni, hogy most már a németek nélkül egyáltalában nem lehet majd kormányozni. Az őszi ülésszak a csehszlovák parlament egyik legkomolyabb periódusának ígérkezik. A parlament egész uj helyzet előtt áll. xx Rendelje meg a magyar gyermekirodalom kincsesházát, az „Ifjúsági könyvtár" első kötetét 12 koronáért könyvosztályunknál. SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY í (24) — Én nekem ne merengj itt, mert azt hiszem, férfira gondolsz. Akkor pedig megöllek, ezt -tudd meg — mondta Matild és fölkelt a pádról. — Gyere már, mert tyúkszemet kap az ülőkém. Nekem nincsenek olyan szép, rug- ganyos párnáim, mint neked, látod, én csupa csont nő vagyok — mondta kun&ogva. Sétáltak fel-alá a strandon. Matild ka- ronfogta uj barátnőjét. — Tudod, még sohasem volt olyan kedvemre való barátnőm, mint te. Ezért is kapaszkodom igy beléd — mondta tréfásan, de nem lehetett meg nem érezni, hogy a tréfája alatt valami komolyabb mag is rejlik. Aztán elkezdett idegesen, sebesen beszélni, mindenféle csacsiságokat, asszonyo- san, felületesen, persziflálta a strandon sétáló fürdő vendégeket, elmondott róluk minden pletykát, Elza egy félóra alatt au fait volt az egész füredi társaság dolgában, mindenkiről tudott minden rosszat. Nagy barátság kezdődött köztük. Elzának ez kellemes volt, ahogy Maüldot mindjobban megismerte, nagyon intelligens, elmés, mulatságos barátnőre tett szert benne, aki mindig ébren tudta tartani érdeklődését, felizgatta fantáziáját, uj szempontokat adott neki emberek és dolgok megismerésére. Elza meglehetősen tapasztalatlan volt az emberekkel szemben, — olyan kevés emberrel érintkezett életében, olyan passziv életet élt, most szinte felfrissítette szellemét barátnőjének nyílt szeme, éles nyelve és megfigyelése. Matild erőszakossága sem volt terhére, neki jólesett, hogy valaki, egy nő, egy barátnő uralkodik rajta és úgy bánik vele, mint egy hatalmába esett fiatal lánynyal. Korkülönbség is volt köztük, ami enyhítette ezt a zsarnokoskodást, Matild öt-hat évvel idősebb volt, ha ugyan nem többel, mert pontos életkorát homályban tartotta még Elza előtt is. Együtt fürödek, együtt napoltak, együtt távoztak az uszodából, délután Elza rendszerint fölment a villába, ahol Matild lakott és együtt töltötték az időt sétálva, beszélgetve estig. Más alig férhetett Elzához, — amint beszélgetésbe bocsátkozott valamelyik nővel, Matild azonnal közbelépett, elvonta és lefoglalta magának. Csakhamar meg is szokták az ő különállásukat, tudomásul vették és hagyták őket, csináljanak, amit akarnak. v Egyszer lázadt fel Elza. Egyik nap kedve jött csónakázni. Az idő kissé borús volt, bár meleg, a Balaton sima, mint egy asztal tükrös lapja, pompás csónakázó idő. Hívta Matildot, jöjjön vele. — Megőrültél? — mondta Matild elször- nyüködve. Ő ugyanis idegesen félt a nagy víztől, nem mert volna ráülni egy világért sem egy csónakra. — Mi van abban őrültség? — kérdezte Elza elnevetve magát. — Már rég vágyom egy kis csónakázásra. Hiába próbálta kapacitálni Matild, szerzett egy kis csónakot és elindult egyedül. Nem ment nagyon messzire, pedig szeretett volna, mert nagyon élvezte az evezést. Félóra múlva visszatért. Matild ott feküdt az uszoda egy sarkában, hunyt szemmel, össze- gubbaszkodva, az arcát a tenyerébe rejtve, egész testén hisztérikus félelem érzett. — Alszol, Matild? — kérdezte Elza jókedvűen. Matild nem felelt, meg se mozdult. Ha tudnád, milyen pompás volt! mondta Elza. — Igazán eljöhetnél egyszer velem. Matild móst sem felelt. Feküdt mozdulatlanul, a testén egyszer-másszor remegés futott át. Aztán szó nélkül felkelt és bevonult a kabinjába öltözni. A kislányai aznap nem voltak vele. Elza is felöltözött, ő lett korábban készen, megvárta Matildot. Együtt mentek el, szótlanul, most nem karoltak Össze, valami került közéjük, idegen és kínos dolog. Egy szót sem beszéltek, mig a gyógytérre nem értek, ahol el kellett vál- uiok. — Tilda, haragszol? — mondta elekor Elza, egy kicsit ellágyulva. Matild most nézett először barátnőjére, a szeme fátyolos volt. — Rossz vagy, rettenetesen féltem miattad — mondta gyorsan, szégyenlősen. Megragadta Elza kezét, hevesen megcsókolta és nagyon gyorsan, csaknem futva elszaladt. IX. Az egyszeri lázadás után Elza divatba vette, hogy majd mindennap elment csónakázni. Tilda állandóan szidta emiatt, mindig nyugtalankodott miatta, de lassanként hozzászokott, hogy ebben az egy dologban a barátnője, bármily kezes volt minden másban, keresztülvitte az akaratát. Idegesen várt rá mindig a hidon « ha visszatért, olyan Örömmel fogadta, mintha a halálból tért volna meg. Az arcán ilyenkor valami szenvedő, vonás volt s egyszer keserűen mondta: — Nem volna szabad senkit szeretni. Az ember mindig szenved azért, akit szeret. Elzának valósággal szenvedélyévé lett a csónakázás. Egyre vakmerőbb lett, egyre messzebb merészkedett et az uszodától, be a Balaton mélyébe. Néha a part közelében evezett, a nádas mentén, megállt a csónakkal a nád között és hosszasan, gondolatta-la- nul eltűnődve nézte a poshadó vízben nyüzsgő életet, a piócák, vizi bogarak, apró halacskák szüntelen mozgolódását. Egy ilyen alkalommal annyira eltűnődött, hogy észre se vette, mikor egy férfi úszott oda a csónakjához. Csak akkor nézett fel, mikor egy erős kéz kissé lehúzta a csónak szélét és halk hangon köszönt: — Jónapot kívánok. A következő pillanatban már be is ugrott a csónakba. Bélteky volt. Elza nem tudott szólni sem a rémülettől és meglepetéstől. Csak egyet sikoltott, halkan, és úgy nézett Béltekyre, mintha még mindig nem tudná, fantommal áll-e szemben vagy valósággal. — Nagyon megijesztettem? — kérdezte Bélteky némi csöndes humorral. — Hogy kerül maga ide? — hebegte Elza. Azonnal zavarba is jött, érezte, hogy most nem ezt kellett volna mondani, valami olyat kellett volna mondani, amitől Bélteky azonnal elmegy innen és soha többé nem közeledik hozzá. Most már nem küldheti el, nem tudja elküldeni — nem is akarja igazán elküldeni . . . — Ne haragudjon, asszonyom -- mondta Bélteky kérlelve. — Megengedem, ez nem valami szabályos módja a közeledésnek és maga a szabályos dolgokat szereti. De ma reggel érkeztem ide, azért jöttem, mert tudtam, hogy maga itt van. Láttam a jégtörőről, hogy elindult a csónakkal egyedül, nem bírtam megállni, utána úsztam. Most hát itt vagyok. — Mért jött utánam? — mondta Elza tehetetlenül. (Folytatjuk.)
