Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-17 / 212. (1250.) szám

^MGAl/V\AGtARHIRME 1926 szeptember 17, péntek. v Géni, szeptember. — Képzelje, kollega ur, már harmadik napja zavarom a szerb parasztvezért egy in­terjúért — mondja egy fiatal pesti kollega, aki éppen interjuvadászatról igyekezett ha­za —, de sohasem találom meg. Éppen a Hotel de 1‘Écu előtt állottunk. — Na, akkor ne keresse ma tovább, — mondtam neki, — nézzünk be inkább eb­be a szállodába itt. Itt szoktak megszállni a szegényebb és takarékosabb nemzetek diplo­matái, sőt egy időben a magyarok csak ide- szálltak. Egy Ízben, mikor még a legelegán­sabb hotelek közé tartozott, vendég volt itt Károly király is. Persze inkognitóban . . . Már tudom is, kit keresünk meg. Ez a fehér zászló az oldalára forditott kereszttel azt je­lenti, hogy most is rokonnal fogunk találkoz­ni, valamelyik finn diplomatával. Nem sok reménnyel mentünk fel Setala Emil finn külügyminiszterhez, azonban meg­lepetés meglepetés után ért bennünket. So­ha nem fogom sajnálni, hogy betévedtem hozzá. Nyájasan és kedvesen fogadott ben­nünket tágas szállodai appartement-jában. Bocsánatot kértem, hogy zavarjuk, aztán a szokásos udvarias formák között kérdeztem meg, hogy milyen nyelven óhajt beszélgetni. Interjút kérnek tőlem az erdélyi viszonyokról — Azt hiszem, a leghelyesebb lesz, ha magyarul beszélgetünk — felelte kifogásta­lan magyarsággal, amelyen csak az mutatta az idegent, hogy néha-néha keresgélte a sza­vakat. Elfelejtettem meglepetésemben a liften megfogalmazott kérdéseket, de nem bántam meg. Egymásután kaptam az érdekes és ne­künk különösen becses válaszokat beszélge­tés közben, amit az a kérdés indított meg, hogy hol tanult meg magyarul. Igyekszem az egész beszélgetést leadni, habár azzal kezdődött, hogy ő vett tőlem interjút. — Látom a névjegyén, hogy erdélyi — kezdte —, először tehát én kérdezek vala­mit. Mi van az erdélyi magyar iskolákkal? Milyen nyelven tanulnak a gyermekek? Kérdést kérdés után kaptam. Valóságos statisztikát akart az iskolákról, népességről, kulturális és gazdasági viszonyokról. Mikor rendes feleleteket kapott, ő is válaszolt a mi kérdéseinkre: — Orczy grófné irt egy nagyon érdekes könyvet az erdélyi viszonyokról. Ezt dánul olvastam. Erről a kérdésről különben is so­kat beszélgettem azokkal a magyar képvise- lóKKel, akik néhány hétig a mi vendégeink voltak és bejárták az egész országot. Setala és a magyar tudományos világ — Hogy hol tanultam magyarul? 1888- ban mint fiatalember Budapesten tanultam négy és fél hónapig. Magam is csodálkozom, hogy nem felejtettem még él . . . Igaz, hogy gyakran olvasok magyarul. Főként tudomá­nyos munkákat, különösen a nyelvtudomá­nyok köréből. Ez az én szakmám . . . — Budenz és Hunfalvy voltak a taná­raim, Hunfalvyéknál valósággal otthon is voltam, mint saját gyermeküket, mindig nagy vendégszeretettel fogadtak. Vikár Béla, a híres gyorsíró, jó barátom volt, ö fordította le a Kalevalát. Lefordította ugyan Barna Ferdinánd is, de szóról-szóra, mig Vikár visszaadta minden költői szépségét. A magyar szépirodalomból nagyon szeretem Jókait, Petőfit, Aranyt, Madách „Ember tra­gédiáját, szintén eredetiben olvastam Mik- 9záthot, a modernebbek közül azonban, saj­nos, csak Herczeg Ferencet ismerem, mert még anyanyelvemen sem érek rá olvasni. A tudományos munkák közül sokra becsülöm Hazay Olivérnek a vogul nyelvről irt köny­vét. Olvastam még magyarul Bán Elemér és Popián Albert fordításait, ők fordították ugyanis le Kiwi Elek müveit. Magyarok Finnországban — A magyar könyveket a helsingíorsi egyetem magyar lektora, Veörös Gyula for­dítja finnre. Finn leányt is vett el. — Finnországban kevés a magyar, foly- tetta, de azokat kevés kivétellel mind isme­rem. Ott van Páskay Mariska, a finn-ugor nyelv volt tanárának a felesége, Alimon György, az uj tanár, akinek a felesége Her­mán Anna és még egy-két család. Több nevet sorolt még fel és a nevek felsorolásánál bámulatos, szinte hihetetlen memóriájáról tett tanúságot. De nemcsak nevekre emlékezik vissza, hanem dátumok­ra és apróbb epizódokra is. Abnormális em­lékezőtehetségére jellemző például beszélge­tésünk alábbi része: Párhuzam Apponyi és Briand között — Rendkívül érdekes emlékem — mon­dotta —, amikor először voltam a parla­mentben (1888). Éppen a huszonötödik para­grafusról volt szó, amire az urak valószínű­leg nem emlékezhetnek. Ha jól tudom, kap­csolatban van a véderőtörvénnyel, az önkén­tesek magyarnyelvű vizsgájával és azzal, hogy visszavethetik őket egy évre. Ezt ger- manizációnak tekintették és Apponyi tartott ellene nagy beszédet. Ha jól emlékszem, egész hónapot vett igénybe a tárgyalás. Tisza Kálmán akkor a szabadelvű párt vezé­re volt, Apponyi a mérsékelt ellenzéké és ott volt a nagy szónokok között Ugrón Gábor is. Ez azért jutott eszembe, mert most hal­lottam először hosszabb szónoklatot Briand- tól és önkéntelenül is párhuzamot vontam közte és Apponyi között. Mind a kettő elismert kitűnő szónok, de mig Briand nem tesz különbséget szó­nok és szinész között, addig Apponyi nagyon jól tudja, hogy ö szónok és nem színész. Nyustya, szeptember közepe­A szlovenszkói evangélikusok mostaná­ban üdvözölték a hollandus egyházat abból az alkalomból, hogy ez évben múlott 250 esztendeje Ruiter emlékezetes intervenciójá­nak, amikor 30 luteránus papot, köztük a hi- res nyustyai Georgius Lovcsányit is kiváltott a pozsonyi vésztörvényszéktől. A biztos gá­lyarabság felé induló 30 pap csodálatos meg­menekülésének emlékünnepe alkalmából fel­kerestük a nyustyai luteránus paróchiát, hát­ha adatokat találunk ott a gömöri protestan­tizmus történetében oly emlékezetes Ruiter- ügyre vonatkozólag. Sajnos a negyven évvel ezelőtt bekövet­kezett uj paróchiaépitósnél rengeteg irat, fel­jegyzés, könyv ment veszendőbe, csupán né­hány régi anyakönyvet és az egyház törté­netére vonatkozó jegyzőkönyveket sikerült megmenteni. Részieteket nem árulnak el ezek a Ruiter-ügyben és még a reformációra vonatkozó adatok is csak hézagosak. A hit­újítás gömöri történetét a legprecízebben lehetne talán a cserencsényi Kollár és a ri­maszombati evangélikus esperességi könyv­tárak anyagából rekonstruálni; a rimaszom­bati volt megyei levéltár is rengeteg, még fel nem kutatott okmányt őriz és a Solemnia ne­vű alsószkálnoki esperességi tudós társaság immár 100 éves évkönyvei is számos kútfőre hivatkoznak e tekintetben. — Pedig a reformáció gömöri vonatkozású adatait érdemes lerune feldolgozni, — mondja nekünk Szklenka Gusztáv nyustyai evangé­likus lelkész —, mert a megyei történelem rendkívül hézagos ezirányban s oly felülete­sen odavetett, alá nem támasztott adatok forognak különösen közkézen a reformáció és ellenreformációval kapcsolatban, hogy az szinte bámulatos. Igv például, hogy tovább ne menjek, a Borovszky-féle Gömörkishont monográfia Nyustya ősrégi templomáról egé­szen elfelejtkezve 1802. évre teszi községünk katolikus és evangélikus templomainak épí­tését, holott elegendő a feje fölött a falba épített régi mestergerenda ócseh szövegét megtekinteni s láthatja, hogy itt már 1802 előtt templom és paróchia állott. Tényleg, a lelkészlak folyosójának falá­ba egymás végében két mestergerenda van ágyazva, a két gerendahossznyi ócseh szöveg kronosztikonja 1790-et mutat. — Lássa, kérem —■ folytatja a lelkész nevetve — 1790-ben már paróchia állott itt, még pedig a második evangélikus paróchia a reformáció óta, hát templom hogyne lett. vol­na akkor már, hiszen az még sehol a világon nem történt meg, hogy a hívek először a pa­róchiát állították volna fel s csak azután az istenházát. — A Borovszky monográfia a papi tize­det szedő plébániák listáján sem szerepelteti Nyustyát, ismét felületességből. Nem árt, ha megnézi egyházunk első éveinek történetére vonatkozó eredeti iegyzököuyveinket. Első Mig Apponyinak legalább két hétre van szüksége, hogy nagyobb beszédeire készül­jön, addig Briand improvizál. Igaz, hogy Ap­ponyi beszédeinek valósággal architektúrája van, valóságos művészet minden szónoklata. A világ szanálása A lengyel külügyminiszter telefonált At Setala miniszterhez, hogy átjön fontos meg­beszélésekre és igy már csak pár perce volt a mi számunkra. Két aktuális kérdést tet­tünk fel. Az egyik a finn vélemény Német­országnak a népszövetségbe való belépésére vonatkozólag. Röviden felelt: — Mindnyájan kívántuk. Ez alapjában nagy világkonfliktus volt s Németország be­lépése nem más, mint a világ szanálása. Uj finn-orosz szerződés A finn-orosz viszonyra vonatkozólag a következőket mondotta: — Mi megkíséreltük, hogy elejét ve­gyük minden olyan konfliktusnak, amelyik a két ország nyugalmát fenyegeti és ez sike­rült is. Most már reméljük, hogy ezután még könnyebben sikerül, de nem a régi békeszerződés, hanem egy uj szerződés alapján. Uj szerződést csinálunk a „non ag.ression" elvén. A lengyel külügyminiszter már meg is érkezett és igy vége volt a szenzációsan ér­dekes interjúnak. A Hotel de 1‘Écu kapujában kollegám meglepetésében és elragadtatásában csak ennyit mondott: — Ez egy négyszázezer koronás interjú volt. Igazat adtam neki . . . csehszlovák ko­ronában. Ádám Ferenc. adataink 1540-ből datálódnak- A szinkatolikus Nyustya ezidőtájban tért át papostól, tem­plomostól az evangélikus hitre, 1594-bén, amikor már pontos egyházi feljegyzéseink vannak, Lányi Gáspár már a harmadik papja volt a nyustyai gyülekezetnek. Az áttérés részletkörülményeire nincs adatunk, de hogy Nyustyának már ekkor rendes temploma, sőt iskolája volt, arra nézve itt a bizonyíték, az 1596. II. 19-én Rimanovianus murányi superintendens által megejtett első kanonika visitációról szóló eredeti jegyzőkönyv. — Ez a latin, és néhol szlovák szövegű jegyzőkönyv Nyustyát anyaegyházként említi és azt is leszögezi, hogy a beidézett klenóczi leányegyház presbitériuma nem jelenhetett meg a superintendens előtt, mert ugyanaz­nap Murányba volt becitálva. Az eléggé bő­beszédű jegyzőkönyv teljes részletességgel beszél a nyustyai eklézsia dolgairól. Leírja a templomot kivülről-belülről s igy tudjuk meg, hogy a két karzattal, négy oltárral és rendes ülőhelyekkel felszerelt templom belülről tel­jesen megfelelt az igényeknek, ellenben to­ronynélküli zsindelyteteje már vastag mohá­val volt akartait belepve. A leltár darabról- darabra számba veszi a volt katolikus mise­ruhákat, kegyszereket s az itt külön említett pontifikaléból következtethetjük, hogy a nyustyai katolikus egyház magasabb funkcio­nárius székhelye lehetett. A harangláb két harangjáról is beszámol a jegyzőkönyv, né­hány sort szentel úgyszintén a paróchiának is, amiről minden szépitgetés nélkül megál­lapítja, hogy kicsiny. A pap jövedelme sem kerülte el a superintendens figyelmét és szé­pen sorjában feljegyezte, hogy a papi tizeden kívül keresztelő után egy dénár, temetés után rang szerint 6—9 dénár volt a jövedel­me a papnak, özvegyasszonyok elsiratásáért pedig egy párna és egy lepedő illette meg. A papi tized megváltási ára 12 dénár volt akkoriban, de a jegyzőkönyv szerint ezt a hívek épp oly nehezen fizették meg, mint az egyéb honoráriumot. Az iskolamesterről ért­hetetlen módon nem emlékezik meg részle­tesebben a vizitációs irat, az iskoláról meg egyáltalában nem s igv meg kell elégednünk azzal, ha a tanítónak, Bistricénus Miklósnak nevét megtudjuk. Csak foghegyről Írja a jegyzőkönyv fogalmazója, hogy a tanító a pappal egyezkedik a fizetségre nézve s a pap látja el élelemmel az iskolamestert, te­hát Bistricénus apánkat is, akinek a „kosz­ton" kívül nem volt más jövedelme, mint 8 forint e^v évre és 5 köböl búza. Ilyen állapotokat talált az első főhatósági szemle a nyustyai evangélikusok egészen fiatal eklézsiájánál, 1596-ban, amikor a mu­rányi superintendensi székben már a máso­dik főpap ült. Murányvárnak szerepe a gö­möri reformáció életében a pozsonyi grófnak, Snlmnnk ideérkezésével kezdődik. Ferdinánd ugyanis Baso Mátyás rablóvezér elfogntásn, céljából Salm grófot rendelte ki Murányba Dr. Szabó és dr. Gödény Jogi szemináriuma Tanulmányi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegyzetbér­let Előkészítés bármelyik egyetemre és fő­iskolára; jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, államrzámvi- telre, államvizsgákra, kettős könyvvitelre is. 10 havi részlet. Központi intézet: Budapest, Károly-kör- át 4. (Telefon: L 963—50.1 és a liberális érzelmű várkapitány teljes erő­vel elősegítette a gömöri reformációs moz­galmat, sőt 1560-ban Olmützből Cyprian Friedt evangélikus lelkészt hívja meg a vár lelkészéül, aki kezdetben „regius arcé Mu­rán, concionator“-nak címzi magát, 18 évi munka után azonban már a gömörkishonti evangélikusok • szövetkezésénél, a „murányi fraternitás“-nak „esperes-seuiori" címét ve­szi fel és valóságos superintendensi iogokat gyakorol. Az ő utóda lett 1594 julius 5-én Ri­manovianus János, akinek köszönhetjük a nyustyai evangélikus egyház első kanonika- vizitációs jegyzőkönyvének érdekes történel­mi adatait. Buesuzáskor egy 18 századbeli, kókusz­dióból készült kelyhet mutat nekünk. Szklen­ka nagytiszteletü ur, amit Kubinyi Péter ajándékozott _volt a nvustyai eklézsiának. Egy másik 1750-es kehely és tálka is felbe­csülhetetlen értékű kincse a négy századik jubileumot talán má: elhaladt, vagy ahhoz nagyon közelálló nvu-tyai luteránus egyház­nak. Bcnkovit- Gyula. smommmmmmK^asmaaBammmmmBammmxaBBmaamaaBmsameammaaaasmBsam Gasparri bíbornak, pápai államtitkár lemond A világ legiskolázotlabb diplomatája távozni ké­szül -r- A bíboros államférfi karrierje Kardinal-Staatssekretár Gasparri. Róma, szeptember 15. Gasparri bibomok lemondására készül és ez a lépés jelentős eseménye volna Európa diplo­máciai életének. A pápai államtitkár, aki tu­lajdonképpen a miniszterelnöki és külügymi­niszteri állást egy személyben tölti be a pápai udvarnál, kétségtelenül egyike a legiskolázotlabb, legkörültekintőbb európai diplomatáknak. Hetvennégyéves ma Pietro Gasparri, aki olasz földön, Capovalazzában született. Huszonkét évet töltött el a pápai államtitkár pozieiózában, szokatlanul hosszú és eredményes időt. Vele kapcsolatban fordult elő a pápai politika történe­tében a legritkább esetek egyike. 1914-ben vá­lasztotta államtitkárául Gasparrit XV. Benedek pápa és nyolc évvel később, 1922-ben, megerősí­tette őt az uj pápának, XI. Piusnak újólagos ki­nevezése. Az uj pápa trónralépése majdnem mindig egy uj politikai irány kezdetét jelen­tette és XI. Piusnak politikája sem egyezik mindenben elődje politikájával. De XI. Pius na­gyon jól tudta, hogy milyen értékel jelent szá­mára Pietro Gasparri és nem csalódott; a pápai államtitkár épp oly hűségesen irányította a pápai külpolitikát Pius pápa alatt, mint azt Benedek alatt tette. Aránylag gyors karriert futott be a most lemondani készülő bibomok. A nepi-i szeminá­riumban végezte el teológiai tanulmányait, majd a római szemináriumban a filológia doktorává avatták. Mértél bibornok hivta meg először tit­kárjául a nagytudásu, sokoldalú fiatal tudóst, néhány évvel később már a párisi katolikus in­tézetben adja elő a kánoni jog tudományát. 1898-ig professzoroskodik a fraucia fővárosban és már ez alatt az idő alatt szerezte meg azokat az értékes összeköttetéseket, amelyek később oly nagy hasznára voltak a vatikán kiváló diploma­tájának. lS98-ban Caezarea címzetes hercegérsekévé nevezi őt ki a pápai kegy és ezzel a kinevezés­sel együtt indul meg Gasparri diplomáciai pá­lyafutása is. Az uj bercegérsek elhagyja Euró­pát, Peruban, Equadorban és Bolíviában kép­viseli pápai nunciuskénl a Vatikánt. 1901-ben szólítja őt vissza Európába a pápai parancs, ekkor már fontos megbízatás vár rá Rómában s a kongregáció titkárává nevezik ki. Ebben az állásában végezte el élete főm unkáját, a kánonjog kodifikálását. Ennek az évekig tartó munkának sikeres befejezé-se legnagyobb részben Gasparri érdeme. 1907-ben még javában folytatja kodifikátori tevékenységét, amikor érdemei mél­tánylásául bibomokká választja őt az 1907 de­cemberében tartott konziszfórium. ÍOlOban feje­ződnek csak be a kánonjoggal kapcsolatos mun­kálatok, ekkor Gasparri a legmagasabb pápai kitüntetések egyikét kapja s ez a Hűin tét és már nem a bibornokot, hanem a XV. Benedek bíbo­ros államtitkárát éri. Setala finn külügyminiszter magyarul ad interjút a Prágai Magyar Hírlapnak Apponyi-e vagy Briand a jobb szónok? — N émetország felvétele a népszövetségbe a világ szanálása volt — Uj megegyezés készül Finnország és Oroszország között — A P. M. H. tudósítójától — Látogatás a250éves Rmter-évfordulót ünneplő nyustyai luteránus paróchián A reformáció első öt évtizedének nyustyai története — dióhéjban — Rengeteg egyház­történelmi adat vár feldolgozásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom