Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-16 / 211. (1249.) szám

2 1926 szeptember 16, csütörtök. Az elnök uj vádfa a katolicizmus ellen* Pozsony, szeptember 15. R. C. Astor (Tuka) a Slovákban feltű­nést keltő cikket ír arról, hogy Masaryk el­nök ismét „elszólta" magát. E napokban,. — Írja a Slovák — beszélgetést folytatott az elnökkel egy spanyol szerkesztő, aki a kül­földön elterjedt tendenciózus és egyoldalú lőrékről, amelyek a Hradzsin katolikuselle­nes politikájáról terjedtek el, személyesen akart meggyőződni. Nos, az elnök ur meggyőzte a spanyol újságírót arról, amit a külföldön nem akar­tak elhinni. A csehszlovák köztársaság katolikus többségének jogaiért vívott harcát olyan színben tüntette föl Masaryk elnök, mintha ez az állam védelmi harca volna a katolikus egyház támadásával szem­ben Tehát mig a valóságban a katolikus lakosság védekezik a huszita-szabadkő- miíves kamarilla ellen, Masaryk elnök — írja Astor — úgy informálta a spanyol újságírót, mintha nálunk a katolicizmus volna a támadó. Az elnök kijelentése szó szerint a következő volt: — Belpolitikai kérdésről van szó és az ország ragaszkodik függetlenségéhez és el­utasítja minden más hatalom beavatkozását. Ha már a sajtónknak nem engedik meg — fejezi be Astor —, hogy Masaryk elnök legújabb nyilatkozatához meglehessük a sa­ját megjegyzéseinket, legalább ennyit jegy- zünk meg: Sapienti sat. Fedor Miklós kér. szoc. képviselő az Ipoly árvízkárosultjainak érdekében Az Ipoly folyó árvízkárosultjainak érde­kében Gregorovits Lipót és Fedor Miklós kér. szoc. képviselők személyesen interveniáltak a földmiveiésügyi miniszternél, aki megígérte, hogy az érdekelt vidék lakóit megfelelő segély­ben és állami támogatásban fogja részesíteni. Az ipolyhidvégiek levélbeli panasszal fordul­tak a képviselőkhöz, hogy az ígéretekből ed­dig semmit sem valósítottak meg. Nevezetesen azt panaszolták az ipolyhidvégiek, hogy az Ipoly szabályozása érdekében eddig semmifé­le látható előmunkálatok nincsenek folyamat­ban, a lakosság nem veszi észre azt sem, hogy az adók elengedése, illetve leszállítása ügyé­ben bármi is történt volna, sőt az adóhivata­lok mindenféle adóhátralékokat — tekintet nélkül az árviz által okozott károkra — irgal­matlanul hajtják be. Fedor Miklós ismételten a miniszterhez fordult, hogy a tett Ígéretek alapján vegyék igénybe az árviz által sújtott lakosság megélhetése és megkönnyítése tár­gyában a rendelkezésre álló valamennyi esz­közt. Kiváncsiak vagyunk, hogy a miniszter ur az ígéreteit mikor és hogyan fogja beváltani. Svehla gazdasági program alapján alkotja meg a parlamenti többséget UJabb hivatalnokkormány alakul? — Az uj munkaprogram vezető gondolata: a takarékosság az államháztartásban és az uj adórendszer megalkotása — Svehla expozéja az ag­rárius párt mai elnökségi ülésén Prága, szeptember 15. A belpolitika még mindig az afférok és leleplezések hatása alatt áll. A cseh közvé­leményt valósággal megmételyezte ez a durva, személyeskedő sajtókampány, amely •Stribrny egészségügyi állapotát, Benes va­gyoni helyzetét és Geidl-Gajda múltját a legintimebb részletekig kiteregette. Tulaj­donképpen nem is a leleplezések a meg­lepők, hanem az, hogy ezeket a dolgokat hét esztendeig titkolták. Maga Benes, sőt Masa­ryk elnök is kijelentette, hogy Gajdát már régóta figyelték s ellene már régóta vannak az illetékes kö­rök kezében súlyos és terhelő adatok. Miért nem foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel már régebben? Csak azért, mert a cseh nemzeti koalíció kompromisszu­mos rendszere miatt kölcsönösen min­dent el kellett hallgatni. A koalíció fölbomlásával természetszerűleg lejárt a kölcsönös kímélet ideje s a tisztulás­nak automatikusan be kellett következnie. A német keresztényszocialisták hivatalos lapja, a Deutsche Presse ezt a jelentős poli­tikai fordulatot a kisebbségi aktivista pártok aktív föllépésének tulajdonítja. Lesz-e parlamenti kormány ? A parlamenti szünet befejeztével most folynak a tárgyalások az uj kormányalakítás kérdéséről és ezt megelőzően a parlamenti többség megalakításáról A tárgyalások tengeh^en a jövő évi költségvetés áll é9 kapcsolatosan egy további munkai kiépítéséről is taná« majpak. dre é Kérdés még az, hog jj, y parlamenti több­ség megalakításával y^pdejüleg parlamenti kormány is alakul-e? A mai helyzet olyan, hogy-.-k politikai szempontból nincse­nek megelégedve a Cserny-féle hivatal­nokkormánnyal. De viszont az elmérge­sedett belpolitikai helyzet nem igen teszi lehetővé azt, hogy egyhamar parla­menti kormány alakulhasson. Borsky Leó publicista is azon a véleményen van, hogy parlamenti kormány ugyan nem alakul, de a kedélyek lecsillapítása érdeké­ben valószínű, hogy egy másik, újabb hiva­talnokkormány veszi át az állam vezetését Svehla akcióba lépett? A cseh agrárius párt szélesebbkörü el­nöksége ma délután összeült, hogy állást foglaljon a belpolitikai helyzettel és a leg­utóbbi eseményekkel kapcsolatban, amelyek a parlamenti szünidő alatt lejátszódtak. Svehla volt miniszterelnök részletes expozét mondott, amelyben elmondta a karlsbadi és a prágai tárgyalások eredményeit. Aztán a parlamenti munkaprogramról beszélt. Svehla szerint a program előterében a jövő évi költségvetés áll. Azonkívül egy terjedelmes gazdasági programnak az alapját és tervezetét fejtette ki, amely az együttműködés gondolatán alapszik s amely az állam gazdasági konszolidáció­ját és megszilárdítását tűzi ki célul. A programnak legfőbb irányelve: takarékos kodás az államháztartásban és az uj adórend szer kiépítése Ezen program megvalósításához parlamenti többséget kell keresni. Svehla expozéjában bejelentette, hogy elsősorban saját pártjának a köréből szerzett információkat és határo­zott konstellációt még nem épített fel. Hangsúlyozta, hogy egyetlen pártot sem zár ki az együttműködésből, amely ezen pro­gram alapján dolgozni akar. frriila nem akar nyomást gyakorolni sem jobbra, sem balra és továbbra is régi alapelveihez ragaszkodik, azaz, hogy a többséget nem az erőszak gon­dolatára építi, hanem csakis a kölcsönös demokratikus megértés kooperációjának az útját választja. Svehla tehát ügyes politikájával egyetlen pártnak az útját sem zárta el és a fennálló nehézségek ellenére optimisztikusan fogja fel a helyzetet és biztosra veszi, hogy olyan többséget szerez majd programja részére, amely annak végrehajtását biztosítani is fogja. — Fölemelték a Népszava szerkesztőjének büntetését. Budapesti szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: Strém László a Népszavában tavaly egy cikket irt s az ügyészség hivatalból rágalmazás ói­mén megindította ellene az eljárást. A törvényszék tizkónapi fogházra és 30 millió korona pénzbír­ságra ítélte. Fellebbezés folytán ma foglalkozott ezzel az üggyel a királyi tábla és Strém László büntetését 12 hónapi fogházra és 30 millió korona pénzbírságra emelte fel. Bertalan hét év előtt lett tábornok, tehát hét éve lehet, legfeljebb nyolc . . . — Nyolc éve — felelt Elza és elakadt, nem tudta a kegyelmes asszony kereszt­nevét, amelyet hirtelen ki akart mondjani. — Szeréna — igazította útba a kegyel­mes asszony. — Én neked a Szeréna néni vagyok. Ezzel a beszélgetéssel meg volt alapítva Elza társadalmi pozíciója: tagja lett annak az előkelő kis női klikknek, amely az uszoda legnaposabb sarkában tanyázott, exkluzív módon elzárkózott a többi nőktől, finom fö­lénnyel kezelt mindenkit, aki a klikken kí­vül állott. A klikk tagjai csupa méltóságos asszonyok voltak, előkelő állami tisztviselők feleségei, idegenek előtt gőgösek, egymás között bizalmaskodók, egyszerű ' nők több­nyire, akik úgy viselték a méltóságos címü­ket, mint valami értékes ékszert, amelyre vigyázni kell, örülni is kell neki, de szükség esetén el is lehet rejteni a Wertheim-szek- rénybe. Szolid, rendes nők voltak, jó házi­asszonyok és gondos a-nyák, nagyon szeret­tek pletykázni és főmulatságuk volt meg­jegyzéseket tenni az uszodába járó többi nőkre, akiknek mindenféle dolgairól igen jól voltak értesülve. Elza jól érezte magát köztük. Abból a kasztból valók voltak, mely­be ő is beleszületettnek érezte magát, "?ak a férjhezmenése óta kissé elkülönződött tőle. A tónusukat ismerte és értette még leány­korából. A z első szónál beletalált a társaság­ba, fesztelenül érezte magát, érezte, hogy megállja a helyét, most érezte először életé­be a, hogy sikere van, tetszik, szívesen kere­sik a társaságát. Soha nem érzett biztonság­gal tudta magáról azt is, hogy szép. A fürdő­ruha őszintesége minden más nő testén le­leplezett valami tökéletlenséget, tuldus vagy t; „'övér kebleket és csípőket, görbe lába­kat, sok mindenféle olyan titkot, melyet öl­tözködéssel el lehet leplezni, -- az ő termete Így is kifogástalan volt, izmos, karcsú, hajlé­kony, szépvonalu. Ezt meg is mondták neki, irigyelgették, dicsérték, ezeknek a hölgyek­nek kedves témájuk volt a maguk és egy­más testiségével foglalkozni. Fiatal leányok sorira jöttek Elzához, szemükben azzal az el­ragadtatással, amelyet fiatal leányok szok­tak mutatni szép fiatal asszonyok iránt. Amint ott hevert a méltóságos asszonyok csoportjában szélről, lustán odanyujtva tag­jait a napfényben, az egyik tizenötéves kis­lány melléje gubbaszikodott és hirtelen, vá­ratlanul hevesen megcsókolta a födetlen fe­hér vállát. A kis lányra erélyesen rákiáltott a méltóságos mamája, Elza zavartan, de gyöngéden hárította el magától a kigyult kis arcocskát s valami halk, finom, nem kelle­metlen felindulást érzett. Az egész kis női társaság fölött ellebbent valami, — valami furcsa, meleg, exotikus áramlat, amely disz­krét izgalomba hozta az összes nők érzékeit — üdvévé az Öreg kegyelmes asszonyt, aki nem vett észre, nem érzett semmit, éppen valami családi történetet mesélt hosszasan. Valamennyien egy pillanatra elhallgattak, a szemük valami messzeségbe révedt. Ez azonban csak egy pillanatig tartott, utána idegesen jókedvüek Jettek, hangosan beszél­tek, tréfáltak, különös ok nélkül nagyokat kacagtak. A végén mindnyájan azt konstatál­ták, hogy ma nagyon jól mulattak az uszo­dában. Ebédidőkor Elza Vezekényi Matilddal ment ki az uszodából. Ez volt a méltóságos asszonyok között a legbüszkébb és legexklu- zivabb. Erélyes, szabadszáju asszony, akitől nemcsak a gyermekei féltek, hanem az A szepesi turisták elveszítették „propagátorukat“ — Hajts Béla halála — Igló, szeptember 15. Óriási veszteség érte a szepesi turistákat. A Kárpátok szépségének legnagyobb propa- gátora, a vérbeli turista: Hajts. Béla váratla­nul elhunyt. Neve nemcsak a Szepességen, ha­nem az egész köztársaságban és annak hatá­rain túl is ismert volt- Rajongója volt a Sze- pesség természeti szépségeinek s évek óta olyan óriási propagandát fejtett ki a Tátra kultusza és főleg az általa föltárt Szlovenszkó Paradicsoma (a Hemád áttörése, a Lapisrefu- gi) érdekében, hogy munkásságával egész tu­ristanemzedéket nevelt. Minden vasárnap újabb és újabb természeti szépségekkel is­mertette meg híveit. A Kárpátegyesületnek legoszloposabb tagja volt s Propagátor néven elsősorban a Szepesi Harlapban irta lelkesítő cikkeit a tu­risztika népszerűsítésére, azonkívül sokat irt a Prágai Magyar Hírlapba és más szloven- szkói lapokba is. Állását (polgári iskolai tanár volt) elveszítve, tisztán a turisztikának élt. S az őt minden oldalról ért támadások dacára mindenütt és mindenkor magyar maradt. Hajts Béla azonkívül minden olyan moz­galomban résztvett, amely a jót és nemest elő­mozdította. Igló és az egész Szepesség egyik köztiszteletben álló és közbecsülésnek örven­dő őslakosát vesztette el. Temetése szerdán délután folyt le óriási részvét mellett. Lengyelországban újból egy cárevics szédeleg Varsó, szeptember 15. Lengyel lapokban az a szenzációs hir jelent meg, hogy Graudenz közelében egy várban elrejtőzködve él Alexej Romanow herceg, a cárevics, az orosz trón vá­rományosa. Egy lembergi újságírónak sikerült az állítólagos trónörökös közelébe férkőznie. Egy körülbelül huszonkét éves fiatalembernek mutatták be, aki kozáktiszti egyenruhában volt és csak franciául beszélt. Kijelentette, hogy tizennégy éves korában kellett menekül­nie Szovjetoroszországból és miután nem volt alkalma arra, hogy oroszul beszéljen, anya­nyelvét teljesen elfelejtette, ő kétséget kizá­róan Alexej Nikolajevics Romanow nagyher­ceg. ő rajta kívül egy nagyhercegnő maradt életben a nagy mészárlásból, akit azonban nem nevezhet meg. Megerősítette azt a hirt, hogy szüleit a bolsevikiek agyonlőtték. Az új­ságírónak, aki különben meg van győződve arról, hogy szélhámossal volt dolga, az állító­lagos cárevics azt is kijelentette, hogy az ő életben maradását az orosz nemzet csak ak­kor tudja meg, ha a szovjeturalom bukása be­következik. xx 10 vaskos kötet anyagát öleli fel a most megjelenő Kis Brekin, ára csakis az előzetes meg­rendelőknek 280 korona. egész uszoda, mert minden apró sérelemért nagyon hamar indulatba jött és ilyenkor nem kímélte a szót. Elzába belekarolt a hí­don és csöndesen, de fojtott forrósággal a hangjában mondta neki: — Hatkor délután a strandon várlak. Ne csatlakozz máshoz. Te leszel az én barát­nőm. Megértetted? Elza azt mondta, hogy meg, pedig érez­te, hogy csak a szavait érti, abból, ami mö­göttük van, semmit. Csak éppen hogy érezte, hogy van mögöttük valami megérteni való. Aztán Tilda beszélt neki az egész utón, ide­gesen, sebesen, önmagáról, a férjéről, a gyermekeiről, akik előtte mentek és akiivet folyton dirigált. Láthatólag reliefet akart adni saját személyének. — Nem szeretem ezeket az itteni nőket — mondta aztán. — Többé-kevésbé mind libák. Csak azért barátkozom velük, mert mégis csak ők az egyedüli urinők ezen a helyen. De te kivétel vagy, téged szeretlek. A szálloda étterme elé értek, búcsúztak. Matild megragadta a vállánál Elzát, három­szor erősen megcsókolta a száján és elsie­tett a lánykái után, vissza se nézve. Elza megzavarodva nézett utána egy pillanatig, aztán bement az étterem terraszára és elfog­lalta szokott ebédelő-helyét. Kicsit elgondol­kozó volt, nagyon is sok benyomás érte ezen a délelőttön, fizikailag is bágyadt volt az erős úszástól és sok naptól, mire megebé­delt, mér el is álmosodét! és felsietett a szo­bájába. h íny percig nyitott szemmel né­zett maga elé, aztán magától behunyó:! -!t a szeme és elaludt, békésen, elégedetten, rin­gató jóérzéssel, mint már nagyon régen nem. (Folytatjuk.) í SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY i (22) — Nem is vettem észre, hogy olyan messze úsztam. Máskor majd jobban vigyá­zok — felelt Elza szerényen. Az öreg asszony ránézett, Elza meg­érezte, ez a nézés azt jelenti, hogy szeretné megkérdezni, kicsoda, de nem találja hozzá a szavakat. Bemutatkozott tehát: — Ha megengedi, kegyelmes asszony, Nyé'ky Elza vagyok, Bertalan Gyuláné. — A nyéki Nyékyekből? — kérdezte a kegyelmes asszony érdeklődve. — Igen, kegyelmes asszony — felelt Elza, — Egy Nyéky nekem táncosom volt lánykoromban . . . ejnye, mi is volt a ke­resztneve — tűnődött a kegyelmes asszony. — Ejnye, no, pedig jó táncos volt, tetszett nekem ... a kereskedelmi minisztérium­ban, az uram alatt is szolgált, úgy tudom, kora"' meghalt szegény . . . Megvan: Nyéky Ed-.r . . . — Az apám volt — mondta Elza azzal a büszke érzéssel, amelyet mindig érzett, mi­kor a szép, derék, okos apjáról volt szó. — Hát a Nyéky Edgár leánya vagy? No lám — mondta a kegyelmes asszony most már tegezésre fordítva a beszédet, na­gyon barátságosan. — És az urad? Talán ro­kona Bertalan tábornoknak? — A másodunokaöocse — mondta Elza. — Az esküvőnkön ő volt a tanú. Akkor még ezredes volt. Megállj, ebből ki tudom számítani, hány éves asszony vagy . . . Megállj csak,

Next

/
Oldalképek
Tartalom