Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-15 / 210. (1248.) szám

6 1926 szeptember 15, szerda. „Harminc esztendő gyötrelmei jogot adtak rá, hogy megöljem../* Egy 65 éves földbirtokos nő lelőtte hűtlen férjét London, szeptember 13. Fehérhaju, görnyedtvállu öreg matróna állott tegnap délután a clacton-i rendőrbiró előtt Előre megfontolt szándékkal elkövetett gyilkossággal volt vádolva. Mrs. Amelia Croucli, aki junius 14-én töltötte be a 65-ik esztendejét, revolverrel agyonlőtte a fóTjót, Frank Crouch földbirtokost, aki tiz évvel volt fiatalabb nála. — Elismerem, — kezdte vallomását alig hall­ható hangon az öreg uriasszony — elismerem, hogy bűnt követtem el. Igaz, megöltem a férje­met.. De azt hiszem, nem cselekedhettem máiképp. A rendőrbiró, természetesen, firtatni kezdte, miért nem cselekedhetett másképp. Elkésett szerelem — korai bánat Crouchné nagyot sóhajtott és aztán beszédbe fogott: , , ­— Harminc évvel ezelőtt vett feleségül az uram. Én akkor 35 éves voltam; viruló özvegyasz- szony, egészséges, a szépségemről legendák ke­ringtek a vidéken s kérők egymásután adták a kilincset a házunkban. Én Frank Crouch-ot vá­lasztottam. Frank Crouch nem volt gazdag ember s tíz évvel fiatalabb volt, mint az özvegyasszony, en­nek ellenére megesküdtek. — Szüleim figyelmeztettek, hogy ne nyújtsam a kezem ennek a férfinek, — folytatta Crouchné —•- én azonban nem hallgattam a szavukra. Sze­rettem Frankot szivem mélyéből s azt hittem, hogy ő is szeret engem. Különben — fűzte hozzá el­gondolkozva —• lehet, hogy akkor ő is szeretett engem... A házasság az első hónapokban zavartalan volt. De csak az első hónapokban. Amikor Frank Crouch túl volt' a mézesheteken, áronnál kitört rajta az igazi természete. Ezt a természetet a föld- birtokos ismerősei úgy jellemezték, hogy „minden nap egy másik asszony kell neki". Frank Crouch csakugyan ilyen ember volt. Elmondhatatlan szen­vedelemmel vadászott a nőkre, s ha eggyel vi­szonyt kötött, az sohasem tartott tovább néhány hétnél. — Én eleinte semmit sem vettem észre, — adta elő vallomásában Crouchné — szentül hit­iem abban az esküben, amelyet pz oltár előtt tett. Az első férjem hü volt hozzám, s igy azt hittem, hogy a második férjem is ilyen lesz. Még csak nem is gondoltam arra, hogy megcsaljon. Egy véletlen nyitotta ki a szememet... A házasságtörö férj Frank Crouch féktelenségében odáig ment, hogy a háznál szolgáló cselédleányokat is mo­lesztálta. Egy ízben az éléskamrában megpillan­tott egy szolgálót, s utánament. Hogy, hogy nem, néhány perc múlva a felesége benyitott az élés­kamrába, s ott látta a szolgálót az ura karjai között. - . ■ . ■■■>/■ -í — Mintha taglóval ütöttek volna fejbe, — törülte könnyeit az öreg urinő — hátra tántorod- tam, ájultan estem össze. Órákig voltam eszmé­letlenül. Amikor az orvos magamhoz térített, nem akartam hinni, hogy valóban láttam azt, amit lát­tam. Azt hittem, hogy hallucinálok, csak akkor ébredtem a valóság tudatára, amikor kerestem a szolgálót, s a . többiek azt mondották, hogy szé­gyenében elmenekült... Tehát mégis igaz volt. Az eset híre csakhamar elterjedt a földbir­tokos ismerősei között, mire a barátnők egymás­után elbeszélték Frank Crouch kalandjait. — őszintén, megmondom, — mondotta a gyil­kos asszony — ezek a kalandok nem bántottak annyira, mint az, aprít az éléskamrában láttam... a saját házamban.. ez rettenetes volt. Iszonya­tos volt.... ■ •■’. / .... - ..... Kalandok sorozata Lassanként belenyugodott abba, hogy a férje kalandokat keres. Már nem is törődött vele, ha azt mondotta neki, hogy „Londonba megy". Jól tudta, mit jelent ez. Újabb asszony, újabb vi­szony, újabb kaland. — Csináljon, amit akar, határoztam el ma­gamban, csak a házamat ne piszkolja be. Ezt meg is mondtam neki. Megmondtam neki: -,Frank, nem törődöm vele, akárhány asszonnyal kezd ki, de az én fedelem alatt tisztességesen viselked­jen. Engem pedig meg ne érintsen többé". Frank Crouch égre-földre esktidözött, hogy nemcsak a házi szentélyt tartja tiszteletben, de egyáltalán lemond minden kicsapongásról. Jó férj akar lenni s minden tekintetben telj esi tépi fog­ja kötelességét. Az évek múltak, Mrs. Crouch lassankéut meg­öregedett, a haja galambősz lett, termete meg­rokkant. Frank Crouch azonban daliás legény maradt. A kastélyban egyhangúan folydogált az élet, a földbirtokos csak akkor tartózkodott otthon, ha a birtok ügyeit kellett elintézni, különben ide- oda röpdösött. — A múlt héten nagytakarítást rendeztem a kastélyban, — vallotta tovább az ősz úrnő, — s ezért a majorból néhány parasztasszonyt rendel­tettem be. Ezek napokon keresztül tisztogattak, súroltak és poroltak. A férjem nem is volt ott­hon. A takarítást, nagyjában már be is fejezték, s csak a toronyszoba maradt hátra, amelynek a ki­takarítását a kulcsámő Dorpthy Smilh-re bizla. Ez egy 16 esztendős leápy volt, valamelyik ju­hásznak a leánya. Én már lefeküdtem aludni ? már el is aludtam, amikor pgypzerre az ablak alatt hangokat hallok. A kulcsárnőm beszélgetett az egyik szobaleánnyal. Arról beszélték, hogy a toronyszobában világosság van. Gyilkosság a toronyszobában Mrs. Crouch felkelt, pongyolát dobott magára és átment a kastélynak abba a részébe, ahonnan a toronyszobába lehetett feljutni. — Minden eshetőségre el akarván készülni, — úgymond — azt a revolvert is magamhoz vet­tem, amely az éjjeli asztalkán szokott heverni. A kulcsárnővel és a szobaleánnyal a csigalépcső­Rimaszombat, szeptember 14. A beiratkozások statisztikája elkészült s már rendelkezésünkre állanak az adatok, amelyből különösen a tanköteles korba érkezett generáció­nak és a gimnázium, valamint a polgári iskolák első osztályaiba beiratkozó ifjúságnak feltűnően nagyszámú csökkenése állapítható meg. Az elemi fiúiskolánál közel harminc szá­zalékos visszaesés mutatkozik a megelő­ző évek eredményeihez képest és az ele­mi leányiskolánál is több mint húsz szá­zalék a redukció. A polgári iskola ma­gyar tagozatába ezidén 144 növendék iratkozott be a tavalyi 187-tel szemben. A szlovák tagozaton csak azért nem látszik meg a nagyobbarányu visszaesés, mert a szlovák Is­kolák igénybevétele a prevrat óta azon társa­dalmi rétegek részéről is érezhető, amelyek az­előtt a négyelemin túl gyermekeiknek iskolázást nem adtak. A beiratkozott növendékek száma az ál­lami reálgimnázium magyar osztályai­ban a megelőző év 288-as standjával el­lentétben ezidén csak 281-el ért el, a szlovák tagozaton ellenben 16 főnyi szaporodás mutatkozik, mert a rimaszombati állami reál­gimnázium szlovák pararell része ezévben a nyolcadik osztály megnyitásával kibővült. A tanitás az összes iskolákban immár nor­mális mederben folyik, bár a \ tanári testületek átalakítása, ami ezidén szokatlanul későn é* szo­katlanul nagy arányokban zajlott le, csak a na­pokban fejeződött be teljesen. Az elemi és a polgári iskolák tanári testületén aránylag a leg­kevesebb változás következett be, ellenben a reálgimnáziumnál egész tanárvándorlás indult meg. A minisztérium saját kérel­mükre nyugállományba helyezte az in­tézet két legidősebb tanárát, Kerekes és Horváth Zoltán, köztiszteletben álló ta­nárokat, két tanár katonai szolgálatra vonult be, egy ta­nár betegszabadságra távozott, egy tanárt Prá­gába, egyet pedig Losoncra helyezlek. Ezen hiá­nyokat pótlására most Rimaszombatba helyeztek a magyar tagozathoz Hirsch Ármint Losoncról, Füredy Hugót Eperjesről, Kellner Sándort Lo­soncról, Novacky Jánost Kassáról, a szlovák tago­zathoz pedig Ficl Ferencet Pozsonyból, Forst. Fe­rencet Mytóról, Kési Miklóst Táborból, Kicsiny Margitot Klenóczról, Lángé Edith dr.-t pedig nél találkoztam. Mondtam nékik, hogy lábujjhe­gyen menjünk, hogy el ne riasszuk az éjjeli láto­gatót. Hirtelen kinyitottam a csapóajtót, amely­nek a szerkezetét jól ismertem. Az uram volt ott és Dorothy Sihith ... A matróna eltakarta arcát és zokogni kezdett. Pár pillanatnyi csend után a megtört asszony majdnem fagyos nyugalommal mondotta el, hogy a látvány hatása alatt a kezében lévő revolverrel férjére lőtt. — Négyszer lőttem rá, — fejezte be vallomá­sát, — mert az volt a szándékom, hogy megöljem. Harminc esztendő szenvedése, kínja és megaláz­tatása jogot adott arra, hogy megöljem. Ilyen em­ber nem érdemli meg, hogy éljen. Kassáról, aki mindkét tagozatnál kapott beosztást. A gimnázium jelenleg 17 osztályból áll, a magyar tagozaton a harmadik évfolyam két pararell osz­tályban van elhelyezve s ez az osztály összesen 61 növendékével a legnagyobb számú osztály egész Rimaszombatban. A tanárok órabeosztása ezévben alatta maradt a tavalyi megerőltető év­nek és a nagyszámú tanári testületnek köszön­hető, hogy a kötelező óraszámot alig üti meg egyik is. Az iskolák felszereléséről szólva, meg-kell említenünk, hogy az elemi fiúiskola hézagosán fel­szerelt épületétől eltekintve, az összes rimaszom­bati tanintézetek látszólag kifogástalanul vannak minden iskolai felszereléssel ellátva. A legtöbb kívánnivalót talán mégis a gim­náziumnál konstatálhatunk. Bár ez a kifogástalan precizitással épült és be­osztott intézet a szlovenszkói 45 iskolaépület kö­zött praktikusság, hygiénia és világitottság szem­pontjából az elsők között a hatodik helyen áll és fizikai, természetrajzi és rajz szertartárainak bámulatosan szép és gazdag felszerelésével egyi­ke a legszámottevőbb szlovenszkói gimnáziu­moknak, az állam kezelésébe történt átmenete óta azonban a felszerelés javítására, ki­egészítésére és az épület évről-évre el­kerülhetetlen renoválására nem fordít kellő gondot a skolsky referál. Az iskolatermek, szertárak, fizikai előadóterem függönyei az évek során teljesen tönkrementek és háromévi szakadatlan iratváltás dacára mind- ezideig nem következett be ezeknek pótlása, ho­lott a függönyök hiánya miatt tönkre mennek a természetrajzi gyűjtemények, a fizikai előadó­terem nappal hasznavehetetlen ennek következ­tében, a tantermek pedig főként erős napsütés alkalmával nem használhatók, az Írásbeli munka úgyszólván lehetetlen a napos oldalakon, a relex- fény miatt úgy a tanulók, mint a tanár feszélyez­ve van munkájában s nem ritka az a jelenség sem, hogy a tanulók elálmosodnak az erős nap­sütésben, sőt. megtörtént már némelyik .tanár órá­ján az az abszurdum is, hogy a kis ellenálló képességű gyerekek minden erőfeszítésük elle­nére is elalszanak. A skolsky referát kiváló bü- roratikus érzékére vall, hogy ilyen óriási hord­erejű ügyet, három éve levelez, ahelyett, hogy telefonon felhatalmazást, adna az intézet igazgató­jának az ablakfüggönyök megjavítására. — Megoperálták az erdélyi magyar párt el­nökét. Kolozsvárról jelentik: Jakabffy Elemér dr.-t, az országos magyar párt alelnökét, a lugosi köz- kórházban megoperálták. Jakabffy a napokban betegen tért vissza Genfből a kisebbségek nemzet­közi kongresszusáról, amelyen mint az erdélyi ma­gyar kisebbség képviselője vett részt. Hazatérése után orvosa megvizsgálta és sürgős műtétet látott szükségesnek. A műtét jól sikerült és Jakaböy egészségi állapota ma már a javulás utján van. — Főúri esküvő. Ifj Serényi János gróf, Seré­nyi János gróf putnoki földbirtokos fia, tegnap tar­totta esküvőjét a budapesti egyetemi templomban Berchtold Mária grófnővel. — Bem apó katonája. Komáromi tudósítónk jelenti: Leled község legöregebb polgára Böbék Tamás, aki 1848-ban Bem tábornok erdélyi hadse­regében szolgált. Az öregur 1826 szeptember 8-án született és most töltötte be makkegészségben szá­zadik évét, de még nem gondol a halálra Bem vi­téz katonája, az utolsó élő honvédek egyike. — Elhalasztották a budapesti polgár- mesteri jelölőbizottság ülését. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Jelentet­tük, hogy a polgármesteri jelölőbizottság ma tartja meg első ülését. Most arról értesülünk, hogy a bizottság ülését hétfőre halasztották el. — A Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusának prágai kerülete szeptember 15-én, szerdán este 7 órakor a Continental- kávéházban ülést tart. Tárgy: Beszámoló a végrehajtóbizottsági ülésről. — A budapesti filmírók résztvesznek a párisi kongresszuson. Budapesti szerkesztősé­günk jelenti telefonon: A budapesti filmszer­zők és irók egyesülete elhatározta, hogy tíz­tagú bizottságot küld az e hó végén megtar­tandó párisi filmkongresszusra. — Pozsony nagymegye gyűlése. Pozsony nagy­megye — pozsonyi tudósitónk telefonjelentése sze­rint — szeptember 22-én tartja meg rendes me­gyei gyűlését. — Északi vendégek Budapesten. Buda­pesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ma délelőtt egy nagyobb kopenhágai társaság ér­kezett Budapestre, hogy közelebbről megis­merje a magyar fővárost és a magyar vidé­ket. A kirándulók között Skandinávia legna­gyobb gyárosai, valamint Zinner, a magyar- dán ház igazgatója is résztvesz. A társaság Ripka főpolgármesternél látogatást tett és a holnapi map folyamán a Balatonra rándul. A1 kirándulók száznegyvenen vannak­— Leleplezték az első Blaha-emléket Magyar- országon. Balatoufüredről jelentik: Vasárnap dél­után ünepélyes keretek között leplezték le Bala- tonfüreden az első Blaha-emléket. A füredi Deák Ferenc platánsétányon, a nagy művésznő legked­vesebb pihenőhelyén, állították fel a Blaha-Lujza emlékpadot, amelyet Vidor Emil műépítész ké­szített és Simkó András szobrász müplakettje dí­szít. A felavató beszédet Rákosi Jenő tartotta. — Jubilál a Rimaszombati Polgári Ol­vasókör. Rimaszombati tudósitónk jelenti: A' hónapok óta tartó építkezési munkának vége- felé tart már a nyolcvanéves múltra vissza­tekintő Polgári Olvasókör s az újonnan átala­kított, kibővített helyiségeket október hónap­ban megtartandó nagyszabású házszentelési "ünnepély keretében fogják rendeltetésének átadni. A házszenteléssel kapcsolatban meg­rendezik a nyolcvanéves jubileum ünnnepé- lyét is, evégből most hívta össze bizalmas ér­tekezletre a kör elnöksége a kulturális osz­tály, irodalmi és műkedvelői osztályok és a zenekör, valamint a dalárda vezetőit. Úgy ér­tesülünk, hogy a kör még ez év folyamán fog­ja megtartani a Rákóczi-emlékünnepélyt is. — Rózsahegyi Kálmán óriási sikere Amerikában. Newyorkből jelentik: Rózsahe­gyi Kálmán, a budapesti Nemzeti Színház örökös tagja, mint ismeretes, Newyorkba ér­kezett, ahol szívélyes fogadtatása is előre biztosította a nagy zsánerszinész sikerét. 12-én Rózsahegyi a Csuda Mihály szeren­cséje cimü népies darabban mutatkozott be az amerikai közönségnek. A háromezer em­bert befogadó terem zsúfolásig megtelt és a közönség Rózsahegyit tősgyökeres magyar játékáért nagy óvációban részesítette. — Ismét elhalasztották Hatala István tanfel­ügyelő sajtóperét. Pozsonyi tudósítónk jelenti tele­fonon: Ma délelőtt kellett volna a törvényszék Hoffmann-tanácsának Hatala István sajtóperét tár­gyalnia, amelyet a Slovensky Dennik a Robotnické Noviny és a régi Magyar Újság ellen indítóit. A tárgyalásra körülbelül 20 tanú vonult, fel, tanítók és tanítónők ■ még Kassáról is. A főtárgyalás iránt óriási volt az érdeklődés, mert. a két évvel azelőtt, megindított sajtóper már akkor is nagy port vert. fel. A tárgyalást azonban el kellett halasztani, mert a sajtóbirák nem jelentek meg és a tanuk közül a tanítókat é6 tanítónőket előzőleg nem oldották fel a hivatalos titoktartás alól. A bíróság most ebben az ügyben átír az iskolaügyi minisztériumhoz s a tárgyalást novemberre elhalasztotta. — Újszülött holtteste a fa alatt. Pozsonyi tu­dósítónk jelenti telefonon: A Szene közelében fekvő Brezován egy fa alatt egy újszülött gyermek holttestét találták. A csendőrség ebben az ügyben megindította a nyomozást. — A halál önkéntese. Komáromi tudósítónk jelenti: A párkányi járáshoz tartozó Érsekkéty községben Dencső Bájint nevű 27 éves földműves gyógyithatatlan betegsége miatt megvált az élettől és padlásán felakasztotta magát. Mire keresésére indultak, már halott volt. Enyhítsétek a nyomorgó diákok sorsát — Levél a csehszlovákiai magyarsághoz — A prágai, brünni és pozsonyi idegennyelvű főiskolákon tanuló magyar ifjúság az idősebb magyar nemzedékek segítségét kéri. Ha anyagi bajokkal hiába tusakodó ma gyár tehetségek félbeszakítják kedves tanul­mányaikat, hogy keserű életcsömörrel szivükben, de mégis megélhessenek, ha kultur- munkára hivatott magyar fiuk mindennapi kenyerükért más energiafogyasztásra kénysze­rülnek és tanulmányaikra ennek következt ében kevés gondot fordítanak, — akkor a kár nemcsak az elmaradt diákot éri, de csúf rontás történik a magyar jövendő mindnyájunk lelke vágyából magasodó tündérpalotáján is. Sok éhező magyar diák eltitkolja nem zetiségét, kikerüli a magyar életet és ide­genek társaságában idegenek kárörvendő jutalmazását élvezi. Mi lesz ezekből a fiukból? Ki a hibás, ha elvesztjük őket? A magyar diákság nagyréve nyomorog és ez a magyar jövendő baja. Segítség csak egy van: a csehszlovákiai magyarság ál dozatkészségéből oly tőkét kell teremtenünk, mely a szegénysorsu magyar akadémikusok anyagi megélhetését és tanulmányainak zavartalan lebonyolítását biztosítja. Felekez éti, osztály és pártkülönbség nélkül minden magyarnak le kell rónia adóját, mellyel a nemzet jövőjének tartozik. Maavarok, adakoz­zatok a MAGTAR DIAKSEGÉLYALAP javára! A prágai magyar diákság MAKK egyesülete a szlovenszkói teljhatalmú miniszté­riumtól 26609—926. adm. 5. szám alatt engedélyt kapott Szlovenszkó egész területén ok­tóber 15.-ig bezárólag ORSZÁGOS GYŰJTÉS rendezésére, melynek eredménye, mint önálló magyar diáksegélyalap, a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének hatósági jóváhagyása után a MAKK tulajdonából a szövetség tulajdonába megy át. 500 gyüjtőiv m egy szerteszét az országba, a magyar lapok gyüjtőrovatot nyitnak s a magyar ifjúsági szervezetek persely gyűjtést rendeznek. Minden magyarnak alkalma nyílik tehát áldozatot helyezni a magyar jövő oltárára. Kérünk minden csehszlovákiai magyar társadalmi egyesülést, hasson oda különféle jótékonycélu rendezéssel, hogy a gyűjtés igazán eredményes legyen. Ne legyen magyar találkozó, ahol a gyüjtőtál ne hirdetné az idős ebb nemzedékek kötelességét a magyar kul- turosztály fenmaradása érdekében. MAGYAROK SEGÍTSETEK! ADAKOZZATOK! A súlyos veszedelmeknek kitett csehszlovákiai magyar főiskolás diákság — a magyar jövendő nevében a MAKK választmánya. Rimaszombatban feltűnően csökkent a magyar iskolanövendékek száma Az elemi iskolák és a gimnázium, valamint a polgári iskola első osztályán látszik meg legjobban a háborús létszámcsökkenés

Next

/
Oldalképek
Tartalom