Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-14 / 209. (1247.) szám
^j\R. """" •fal számunk 10 oldal Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, SzloveTlSzkÓi es TUSZinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Praga II., Fanska uhce negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: /V7 * 7 * ^ *** eme e** telefon: 30311 Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pQllAKQl nQ.piLQ.pjCL Felelős szerkesztő'. hivatal: Prága II., Panská ul 12/íII. Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURÁNYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Folyik a nagy európai tanácskozás a német-francia antantról Stresemann francia földön — Titokzatos tárgyalások a német és a francia külügyminiszter között — Német zászló Chamonixban — A Havas-ügynökség egy sokat beismerő cáfolata Genf, szeptember 13. Stresemann, Briand és Chamberlain nagy politikai tanácskozása, az úgynevezett „nagy európai tanácskozás" ma és holnap programmszerüen folytatódik. A megbeszélés részleteit titokban tartják. A francia sajtó panaszkodik, hogy a német lapok előbb közölnek részleteket a Conversation Européenne“-ről, mint Páris. Beavatott körök szerint eddig minden simán megy. A Havas-iigynökség Párásban tegnap cáfolatot adott ki, mely szerint a megszálló seregek csökkentése még nem került szóba s igy egyes német lapok jelentései legalább is koraiak. Ezt a problémát csak a teljes programm keretén belül lehet majd megoldani. Mégis, a francia hivatalos jelentés is elismeri, hogy a most folyó genfi tárgyalásoktól az európai politika az eddigiektől teljesen elütő fordulatot kap. Tulajdonié pen csak Stresemann és Briand tárgyalnak, akik a különböző praktikus tételek megvitatásán kívül elsősorban az uj német-francia antant részleteit latolgatják. A Havas-ügynökség hivatalos helyről informált tudósítója is úgy tudja, hegy a megbeszélések „Franciaország hathatós együttműködését Németországgal a locarnói szerzoués értelmében" tárgyalják meg. Ugyanakkor a Havas-jelentés azt is elmondja, hogy Briand, Chamberlain és Stresemann vasárnap délután Chamonixba rán- dultak, ahol kellemes délutánt töltöttek el. A Havas-ügynökség szerint ez az első eset, hogy a háború után német miniszter saját jószántából lép francia földre. Erről a kirándulásról különben a következő részleteket jelentik: Stresemann vasárnap délután feleségének, fiának, Schubert államtitkárnak, Gaus minisztériumi igazgatónak, két attasénak és néhány ismerősének társaságában automobilon Chamonixba, a Mont-Blanc tövébe rándult. A kirándulás feltűnés és incidens nélkül folyt le, ámbár a delegációs automobilon az egész ut alatt ott lengett a német birodalmi zászló. A határon való átkelést a francia hivatalnokok a legnagyobb előzékenységgel segítették elő. Chamonixban a német államférfiut kezdetben nem ismerték föl, csak később, amikor Stresemann visz- szatért a mer-de-glacei vonatkirándulásról, ismerték meg egyesek Németország teljhatalmú megbízottját. A fölismerés dacára a hangulat igen kedvező maradt. A fürdő vendégek valóságos fényképezési rohamot indítottak Stresemannék ellen s meg is éljenezték francia földön — a németeket. Francia demars Rómában Mussolini beszéde miatt kiéleződött a két ország viszonya — A Giornale d'lfialia gyűlölködő cikke A merénylőt Lucettinek hívják és február óta él Olaszországban — A diplomácia uj szenzációi Berlin, szeptember 13. Római jelentések szerint a Mussolini elleni merénylet még mindig izgalomban tartja az olasz közvéleményt. A fascisták ellenséges magatartása a nem fascista szervezetekkel szemben ugyan nem olyan rős, mint a legutóbbi merénylet után volt, annál élesebb azonban az a külpolitikai hangulat, amely a szombati merénylet után keletkezett. Mint ismeretes, a merénylő, (akit nem Giovanninak, hanem Gino Lucettinek hívnak és aki avenzai épitömunkás) sokáig élt Franciaországban, ahol politikai menedékjogot élvezett. Február óta ugyan már Olaszországban él, de az olasz közvélemény felháborodva fordul Franciaország ellen, amely hatalom nemcsak menedékjogot ad a fascizmus és Mussolini ádáz ellenségednek, hanem istápolja, támogatja és uszítja az olaszellenes mozgalmakat is. Lucetti Franciaországból jött néhány hónappal ezelőtt, hogy egy ottani szervezet határozata értelmében végezzen az olasz miniszterelnökkel. Mussolini a merénylet után az első izgalom és az első felháborodás hevében nem igen vigyázott mondanivalójára s a diplomáciai szokásoktól eltérően félremagyarázhatatlan módon fakadt ki Franciaország ellen. Nem nevezte ugyan nevén ezt az országot, de hallgatósága már többszöri közbeszólásában nyíltan kimondta az ellenség nevét s kijelentette, hogy nem tűri többé az idegen ország fas- cistaellenes intrikáit. Mussolini szónoklata rendszerint jeladás szokott lenni az olasz sajtó hatványozott rohamának megkezdésére. Most is igy volt. A római és a milánói sajtó, élükön a Giornale d‘Italia-val, oly éles hangon írnak Franciaországról, mint néhány hónappal ezelőtt a déltiroli kérdés és Held bajor miniszterelnök híres beszéde idején Németországról. Franciaország és Olaszország között Tanger, Tunisz, Szíria és a Balkán miatt már régóta ellentétek lappangnak, melyeket csak növel a mostani francia kormány határozottan fascista-ellenes magatartása. így hát ez a kitörés nem volt váratlan s a merénylet csak a közvetlen impulzust szolgáltatta hozzá. Beavatott körök szerint a római rendőrség számos egyént letartóztatott, mert az a gyanú merült fel, hogy a merényletet messze ágazó összeesküvés készítette elő. Lucetti állandó lakóhelye Marseille volt, ahol a nemzetközi anarchisták és az Olaszországból emigrált politikusok francia védelem alatt nagy központot létesítettek. Más jelentések szerint római diplomata körökben nagy feszültséggel várják azt a feleletet, amelyet Franciaország Mussolini fenyegető erkélyi beszédére adni fog. Közben Párisból jelentés érkezett, hogy a római francia ügyvivő utasitá st kapott kormányától az intervencióra. Nem Mussolini beszéde, hanem a Giornale d‘Ita!ia cikke az, amely miatt Franciaország tiltakozik. Franciaország érvelése szerint az ilyen és hasonló cikkek jelentősen félrevezetik az olasz közvéleményt s igen alkalmasak a két ország közt levő „zavartalan jó viszony" elrontására. London: Mussolini élete egész Európának drága Két nagy európai nemzetblokk Mussolini a haláltól szerencsésen megmenekült, s a legbefolyásosabb angol lapok szerint igy nemcsak Olaszország, hanem egész Európa békéjét mentette meg. Tagadhatatlan: a duce épsége ma európai ügy, mert abban a pillanatban, amint az olasz miniszterelnöknek baja történik, fölszabadul az olasz katlan, polgárháború lámad az Appeninek vidékén, s kitudja, hol áll meg annak a robbanásnak pusztító ereje, melyet a dúcét gyilkoló golyó gyújt föl. Az avenzai Gino Lucetti bombája nem volt gyilkos, a harmadik merénylet sem sikerült, a fascizmus, mely Mus- solinivel áll és bukik, tovább él, s Olaszországban tovább folyik a nagy nemzet-koncenrráció bámulatra méltó folyamata. A történelem változatlan nyugalommal pereg, — de tényleg nem mutatott a világnak semmit Lucetti bombájának fénye? A merénylet után beszélt a duce. A külföld ellen beszélt. Nem említett országot, de az ideglázban hallgató feketeingesek jól fudták: a szózat. Franciaországnak szól! S néhány gyűlöletet szikrázó szó után egyszerre világossá vált az európai közvélemény előtt: Franciaország és Olaszország között valami nincs rendben. Sok nincs rendben. Feltűnő volt már napokkal ezelőtt, hogy Franciaország és Németország nagy testvéri ölel- kelésekor, amikor csaknem az egész világ ujjongott, Róma hallgatott, s egyetlen borostyán- levelet. sem szőtt a genfi diadalkoszoruba. Sőt jól értesült körök halálos biztonsággal állapították meg, hogy a Németország genfi belépését alaposan megzavaró spanyol kilépés egyenesen Mussolini munkájára vezethető vissza, mert az olasz államfériiu nem nagyon szívesen nézi a franciák és németek nagy találkozását. Ez az egyik vélemény. A másik Olaszországból jön, és igy szól: Nem feltűnő, hogy Páris és Berlin, ez a két ősi ellenség, sok évi ádáz gyűlölködés után, hirtelenében, jóformán átmenet nélkül egymás keblére borul és örök hűséget esküszik egymásnak? Itt csak érdekű ázaaságrról lehet sző! S mi az érdek? Olaszország, s a növekvő óla® befolyás letörése. Rómának tradicionális joga, hogy a Földközi Tenger hegemóniáját kezében tartsa. Nofe, Velence bukása és a török gályák letűnése után ez a hatalom nem Olaszország, hanem Franciaország kezében van, aki csak néha osztozik Angliával. Cavour óta az appenini félsziget egyre rohamosabban hódítja vissza régi helyét, s Mussolini már valóban a a régi cézárok örökébe lép. Mindez kellemetlen Franciaországnak. Ez a hatalom északon elérte már lehetőségeinek teljességét, s eredményét most a rajnai paktum garantálja, érthető tehát, hogy déli, még veszedelmes riválisai ellen fordul, s nem átall szövetkezni azzal, akitől már úgysem nyerhet, csakhogy déli rangját megtarthassa. Németország pedig, mely igy szabadságot nyer, szívesen áll be a játékba. Ez Genf valódi lényege. Lehet, hogy Olaszországban is, Franciaországban is rémeket látnak, de tagadhatatlan, hogy pillanatnyilag Európában nagy szövetség-átcsoportosítás folyik. Két nemzetblokk van alakulóban. Északon Németország és Franciaország nagy megegyezéséhez a skandinávok és még néhány kis állam szegődik, délen pedig Mussolini édesgeti magához Spanyolországot, Középeurópát, a Balkánt, Lengyelországon át egész Rigáig, Dan- zigíg. vagy — Oroszországig. Briand szemben áll Mussolinivel. Erisz almája a Földközi Tenger, Tunisz, Tanger, a Levante, esetleg Szavoja, Nizza, s a többi 1859-ben Franciaországhoz került rész. És a presztizsbefolyás a Balkánon, Kisázsiában, Szíriában. Róma újra mozog, s a germánok meg a gallok újra találkoznak, hogy mint Iíermann vagy Vercingeíorix méltán fogadják az uj Varus-’égi.ókat. A barátság a gallok és germánok között nagy, a germán külügyminisztert szinte megéljenezték már a franciaországi Chamonixban,— vtltmi érdek van a nagy barátkozás mögött! mögött! Két nagy blokk van alakulóban. A kis nemzetek találgatják, hogy melyiktől kaphatnak többet, melyikhez csatlakozzanak. És ha ügyesek, sokat nyerhetnek, mert ők a mérleg nyeie, ők döntik el az erőviszonyt, s máris heves árlejtés folyik barátságukért. London, szeptember 13. Az angol lapok nagy fontosságot tulajdonítanak az olasz — francia viszony kiéleződésének. A legtöbb lap elítéli Mussolini éles beszédét, de feltünést- keltő a Times semlegessége. A lap üdvözli Mussolinit szerencsés megmenekülésekor s egész hangneméből kitűnik, hogy bizonyos+e- kintetben Olaszországnak ad igazat. A Mor- ningpost igy ir: „Az a tradicionális barátság, amely Olaszország ós Anglia között már a re- naissance óta fennáll, valóban nem tekinthette volna szívesen, ha Mussolini Julius Caesar sorsára kerül." A Daily Mail szerint nemcsak Olaszország, hanem az egész világ föllélegzett a merénylet sikertelensége hallatára, mert Mussolini erőszakos eltávolítása ma nemcsak Olaszországban, hanem az egész viMussolmi és a föveisdőmoitdás London, szeptember 13. Egy római Reu- ter-jelentés szerint Mussolini az angol kereskedelmi titkárság egyik tagjának, akivel közvetlen a merénylet után találkozott, kijelentette, hogy teljesen fölösleges ellene merényleteket elkövetni, mert egyszer azt jósolták neki, hogv nem fog erőszakos halállal meghalni. Már pedig ő — Mussolini — hisz a jóslatokban s meg van győződve,. hogy soha bántódás nem éri. Ezért olyan nyugodt minden sikertelen merénylet után. Francia lapok az olasz gyilkosokról Páris, szeptember 13. A lapok feltűnő egyöntetűséggel Ítélik el a Mussolini merényletet, de elitélik az olasz lapok állásfoglalását is, melyben ezek Franciaországot okolják a merényletért. Az újságok rámutatnak arra, hogy 189-1- ben Sadi Carnot francia köztársasági elnököt Lyonban egy Casseric nevii olasz gyilkolta meg, Franciaország mégsem vonta felelősségre Olaszországot s nem okolta az olasz kormányt. Az is olasz volt, aki Erzsébet királynőt Genfben meggyilkolta s a régi osztrák-magyar monarchia sem követelt elégtételt Rómában. A mostani merénylő is olasz s csak vé- letlenségből élt Franciaországban, mi jogcímen vonja tehát felelősségre Olaszország Franciaországot. lágon óriási bajokat okozhatna. c;g~--jgrag:cagK KJ*-*}waErcasi M Újságírók Újságja HRRHHUn9USE8BBBI DNRRM aleflsora és olyan íetrUeeíelffiWEteen jelenik amilyenben magyar lám a terűSeíőn edöSese nem jelent mess Az Ujjs6sEr«S6s minden nuasvanrul tuáó ember mesveszi.
