Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)
1926-09-12 / 208. (1246.) szám
10 ^ES<ÍM-7V\A<Sfe^-HIlíME A fatalság kapott az újdonságon, a cselédek, a bakák egy gyűrűvel kijjebb kerültek, mert a központban a kisasszonyok viháncoltak esíérikint. Baba, mint jó pedagógus, az alapelemeknél kezdte, a legprimitivebb játékkal. Nagy kört fogtak, — minél szélesebb a hurok, amiál szorosabbra lehet rántani, — s a mérnök minden mérnöki tudományával sem tudta kiokoskodni, hogy ne ö essék a kör közepébe — és úgy énekelek: „Nem jó erdő mellett lakni, Mert sok fát kell hasogatni. Tizenhárom ölet, meg egy felet, ölelejen meg engem, aki szeret". Itt megállt a lányok forgószele s a tekintetük félreérthetetlenül adta tudtára a mérnöknek, hogy ő az, „aki szeret" és tettet várnak tőle. De a sok irány zavarba ejtette. — Mondják meg kérem hölgyeim, hogy mit kell tennem! — Hát... ölelje meg, akit szeret! A mérnök kellemetlenül érezte magát a köréje feszült várakozásban. Most már unszolták, türelmetlenül szegezték neki az utasítást: — .No, öleljen meg valakit, hiszen játék közben minden szabad! A mérnök elszántan lépett oda, ahol leggvá- raoltalanabbul kapaszkodott egymásba két mellék- szereplőnek a kacsója. Megfogta a két kezet és kihúzta egymásból. — Engedjenek, kislányok! A körön kívül visszabókolt. — Pardon, hölgyeim, majd miijárt határozok ! Eltűnt a gesztenyefák sűrűjében. A lányok úgy maradtak ott, mint egy körbecövekelt vasrács. Végül az egyik kitört: — Hová ment? — Megölelni, akit szeret, — válaszolt Erzsi és megszivta a söröskorsót, amit előrelátólag még az előbb odarendelt a ligeti korcsmából. Azóta valami hallgatag megegyezéssel ráhagyták a szerelmet Babára, mint a nagy testvérek a játékszereket a legkisebbre. A mérnök közben eljegyezte az egyik kislányt, aki olyan engedelmesen bocsátotta ki a hurokból De Baba is hamarosan lefűzött mindenkit, aki gúnnyal emlékezett meg a ligetben esetről. A legközelebbi szabadságról egy vőlegény hírével érkezett vissza. A kolleginák néma kétkedéssel fogadták a hirt. Nem hittek a játékszerek csodájában, amit ujjongva fedez föl a kicsi... Ám hamarosan meggyőződtek róla. hogy gyanúsan komoly esetről van szó. Baba körülfutott mindnyájuknál, nem ugyan véres karddal, hanem egy rozs ásszá vu sürgönynyel. — Lányok, ő jön látogatóba! Lányok, gyertek el ti is, mind! Maga köré akarta gyűjteni őket, hogy anyai tulajdonságaikból álljon össze hátvédül egy anyára való. Erzsi vonakodott. Nem is adott biztos választ. Nagy tanácskozást tartott, melyre a régi emlékek mind hivatalosak voltak. Végül is megpühi- tötták. A vőlegényjárő napon összetűzött avval a bizonyos, derék üveggel. — Nem iszom, — förmedt a fiaskóra, — hi- Ezen mi leszünk az anya, akikről lenézi, hogy el- veheti-e a lányunkat. Mit szólna hozzá, ha az én példám nyomán Babában is a törköllyel való meghitt barátságot gyanítaná? — Nagyon sajnálom, de nem vihettek magammal, — búcsúzott az indulás pillanatában, — miért versenyezel az ibolyával, miért árulkodói illatoddal még a gyomor sötét mélyéből is? Még fűzőt is szorított szabados idomaira és úgy ment el, tisztes komolysággal... A Baba háziasszonya kölcsönadta a nagy szalont és uzsonnát csináltatott. ö valóban megjött. Sőt---- ha jobban figyelték volna a vőlegé nyt, azt is észrevehették volna, hogy szinte sok a jóból, ő azt gondolta, hogy ismertlenül jött végig a kisváros utcáin, pedig minden ablakból utána, néztek és tudták, hogy ő az. Azt hitte, hogy egy kis árva Hamupipőke lesz ma csakis az övé, úgy fogja kiismerni az egyszerűség, a félénkség alatt csak az ő részére rejtegetett kincseit, itt pedig egész sereg megbízott hivalkodik az értékekkel; mintha egy nyilvános árverésen akarnák felhajtani az összeget.... Uzsonna után csoportosan kísérték ki az álloFekete furulya Schalkház Sára mesekönyve Mesekönyv, másképp nem tudom nevezni. Nem novellák SdhalkMz Sára írásai, mert nem valóban megtörtént életdarabokat foglalnak egy-egy elbeszélésbe, és mégis életes minden darab, az életből vannak véve s az életnek szólnak. Mint valami nyitott szemű, nagy szivü ember jár a fiatal leány az élet zűrzavarában s keresi a káoszban az ember eltompult szebb érzéseit. Lát e vizsgálódás közben sok rosszat, eredendő és fölszedett bűnöket, de ez nem homályosibja el látó szemét any- nyira, hogy meg ne találja a lelkek mélyén lappangó jót. És ahogy megtalálja, odaállítja a más emberek szeme elé, rávilágít a művészet fényével, mintha azt mondaná: ez a valódi ember igaz érzése, ezt kövessétek! Érdekes és egészen egyéni SchalMiáz Sára alkotó metódusa. Az emberek érzéseit, hangulatait egyéniti, élő lényekké szimbolizálja, szinte antro- pomorfizálja s ezeknek az életbe varázsolt eszméknek tetteiből, igen aktivitásából szövi össze a mese cselekvényét. Csodálatos, mély, életfilozófiái látással leutalja ki azokat az élettényeket, amelyek mellett a zavaros életben szinte értetlenül haladunk el, amelyeket kicsinyeseknek, esetlegeseknek hiszünk, észre nem veszünk « ezeket teszi vizsgáló érdeklődése központjává, mintha figyelmeztetni akarna arra, hogy éppen ezek az elhanyagolt, nieg nem látott indulatok a szép és boldog élet lényege. így van személyesítve a kacaj és a nevetés minden árnyalata, a kenyér ize, a nyugalom vágya, a babona és a szerencsehit, a jóság, a gond, az- anyai szeretet, az emberszeretet, a félelem, a fájdalom tisztitő ereje. Mindegyik mint ismeretlen fogalom hiány az ember lelkében, a hiány önzővé, gonosszá, kegyetlenné, szomorúvá teszi az embert, a mesék menete, hogy Valaki, Egy, Sehogy, — vagy egy névtelen Ember a gonoszból jóvá, a kegyetlenből szelíddé, a szomorúból vidámmá, az önzőből adakozóvá változik, mert megtalálta a hiányzót s a boldogabb élet részesévé lett. Schalkház Sára nem jár kitaposott utón, bemásra. Most már az utcán is megálltak a sétálók és úgy néztek utánuk. Elől Baba ment a fiúval, mögöttük a másik három, erős védbásíyává kapcsolódva. Mikor visszafele jöttek, sokan megszólították őket: — A Baba kisasszony vőlegénye volt? Méltóságosan bólintottak. És igen sokszor botlottak el a kockaköves gyalogjárón, mert a szemük igen messze tévedt, egészen eddig a felírásig: „Gyenge puszta megálló". Még azon túl is, be a délibábos aranytornyos álomországba: az asszonyiságba. Oda kísérték Babát, kívülről gőgösen, belülről összeseit, fájó, de még mindig sok- szinti álmokkal. Oda. Gyenge-puszta megállóig, mert látták és hallották, hogy a vőlegény oda váltott jegyet. Tovább nem láttak ... hogy ezt gondolta: — Soha vissza nem tértéig! állítása, életszemlélete egészen egyéni, meséi a mai gonosz, elvadult életnek valami tompa, de minden igaz ember lelke mélyén ott élő vágy- megnvilatkozása, az élet javulása felé. A mesék elevenek, képzeletük nemes szárnyalása meglepő fordulatokat hoz s minden mese végén olyan jó elgondolkozni az olvasottakon s töprengés után igazat adni az Írójuk sokszor naivnak, egy ügy un ek, gyerekesnek hitt, de éppen ezért mélyértelmü életfilozófiájának. Talán kifogásolni lehetne az erőszakos szóalkotásokat, a szinte sfereotippé váló egyénieskedő mondatfüzéseket, de ez a modorosság — tekintve, hogy mesékről van szó — sokszor stilszerü s nem oly hiba, hogy a könyv nagy irodalmi és művészi értékét lerontsa. örömmel regisztrálhatjuk Schalkház Sára elindulását, első könyve annyi biztató Ígéret, hogy sok jót várhatunk írójától. A szlovenszkói magyar irodalomnak határozott nyeresége a könyv. A címlapot és minden mese fejlécét Bayer Gusztáv rajzolta, egyszerű, keresetlen vonalvezetésben találja meg a művész a mese lényegét s szinte illusztrálja az olvasásban oly megkapó gondola tokát. 4 A könyvet a kassai „Kereskedelmi és ipari nyomda" állította elő ízlésesen. —yf—-----oo— •'Y Y r " Le lkek feltámadása Farkas István regénye Farkas István, a szlovenszkói magyar irodalom szorgalmas és tehetséges munkása történelmi regényt irt a hat év előtti eseményekről, a háború végi lelkek elfáradozásáról, az összeomlás okáról. Az a legelső hibája a regénynek, hogy — „lucus a non lucendo" — még is a Lelkek föltámadásának nevezi az irőja. Egy kissé különösnek tűnhetik föl, hogy történelmi regénynek állapítom meg a könyvet, holott maga a történelmi tény még frissen az emlékezetünkben él, kihatásában erősen belenyu- lik a mába, de másképp nem tudom megérteni és menteni az iró eljárását, hogy azt, ami ma Könyvek a kétlábon-járás körül határozott s megszokott aggodalmai akadtak, óvatosan feldöntötte, s együtt nevettek, Bodri, meg ő, Pubi, a felborult kisfiú. Bodri pompásan viselte magát. Szeme fénylett titkos belső örömöktől, s az uzsonnázó gyerekek feléjedobott kalácsdarabjait olyan ügyességgel kapkodta el, mintha cirkuszi bűvész tehetséges tanítványaként mutogatná magát,. Estefelé bolond magasra szállt jókedve. Vadul s magasakat ugrosott. A homok siklott és porzott lábainak gyors forgása alatt. Utóbb valaki azt mondta, hogy Bodri e vad ugrándozások alatt is megtartotta fzeniének szomorú kifejezését, mintha csak a jóvélemény kedvéért s emléke szépségének elnyeréséért cikkázta volna végig az udvart. Sőt, ha megpihent, egyideig bágyadtan s mélységesen nézett a gazdájára, aki minden jelentőség nélkül szólott egyszer: — Bodri, az öreg, vesatit érzi. De, persze, nem gondolta komolyan ő sem. Sem az emberek, — akik csodájára álltak meg Bodrinak a veranda szélén, sem az állatok. Például Sáfrány, a hátasló ugyaniolyan legyintéssel huzott végig Bodri hátán, mint mindennap megtette, ha az udvaron jártaim vitték, mert gazdája, a kövér báró, csak könyvei között ült s nem engedte, hogy Sáfrányt munkába fogják. Utóbb sokminden különöset mondtak Bodriról, például azt is, hogy a kisfiút azért döntötte fel, hogy komolyan fülébe súgjon valamit, de hát annyira nem volt járatos már Bodri az emberi magasságokban fészkelő különbségek között, hogy pontosan értékelhette volna a kisfiú és a papája közti fülbegyónás különbségét. Részint, mivel a gazdáját feldönteni körülményesebb és jóval kivihetetlenebb volt, a gazdájának nem súghatta meg azl, ami igy a kisfiúnál örökre elveszett. Pedig roppant érdekes, amit mondott volna. Idővel többször s többször előkerült a téma, de Bodri akkor már nem sugdosott senkinek. Úgy alkonyattájt jókedve úgy lobogott fel, mint cserkésztáborban a borókaláng. Már tagolatlan hangjai valódi kacagással lettek egyenlők. Egyedül a kislány állította később, hogy síró hangok is zend ültek bele. Ugrált, dalolt, énekelt, kéllábon járt s. olyan kedves volt, hogy aki ránézett, minden bánatát elfelejtette. Ugylátszik, élete utolsó pillanatait akarta bearanyozni magának is, barátainak is. Szoktak az emberek elutazáskor ajándékokkal kedveskedni egymásnak. Az ő ajándéka ez volt. Lélekből fakadt, nem anyagi ajándék volt. Mert legnagyobb, legvigabb ugrándozásai és hangos kacagása kellősközepén kiszaladt a nyitott kapun és egy haladó autó elé dobta magát. lírtsfabú sjaínn Jtraef Mimpl alapifua 1880-ban. i^rag. gáláig „fóbruita* A kocsi még vonszolta pár métert. Aztán kidobta az árok felé. Nem is vérzett. Szeme most is szomorúan bágyadozott barátaira s szőj aszóién még mindig ott bujkált egy halvány, gyerekes, örömös mosoly. A szép halál mosolya. Stílusosan fejezte be éleiét. Mikor közel tudta halálát: nemes gesztussal dpbta el. S még vigadt egy utolsót, hogy igy rögzítse be magát mindenki emlékezetébe. Syfllidologe Dr. Kolb ezelőtt a prágai, frankfurti 6b berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa 11. V«»sBaí**€»W€a 31. »Am. Wassonnann vizsgálat! ^o®co0o©»oa®oooof9©oo©eoooo©ooe®p Alapítva 1796. Alapítva 1796. Horn Lajos utóda, Banská Bystrica Szlovenazkö legrégibb ée legmodeo Kölflrészelés, • csiszolás fényezés, nebbai berendezett kélpsr gyártelepe homoksngárvésés villany erő veL Művészies kivitelű síremlékek Márvány-Hlabástrom ernyők . , . utszéli keresztek, köszobrok és csillárok, egyszerű, sima, ..... minden könemben. valamint művészies szobrász __ dis zitteekke! ellátva, selyem Bútormárványlapok. zsinór felszereléssel, nyugodt — fényhatásuk folytán a jelen- Kapcsoló táblák, kor legelegánsabb és légelőkelőbb világítói. Iparművészeti munkák, irószerkészletek, óratokok, hamutartók, szobor állványok 5U2 stb. márványból. Kérjen árjegyzéket. Kérjen árajánlatot. 1926 szeptember 12, vasárnap. mindén nyomorúságunk oka, ami végzetesen a halálunk előszele, ami minden magyar léleknek irtózatos leüti fájdalmat okoz, azt egy magyar iró, szlovenszkói magyar iró mint a jövő kezdetét,, a béke és szabadság valóra válását magasztalja. Mint történelmi regényíró konstatálhatja a lelkekben akkor lefolyó változást, mint na- nuralista élethűen leírhatja azt, amit magán, vagy mások hangulatában s az élet különös megváltozásában észlelt, de még igy is —ez a regény második nagy hibája — bántó a regény erősen kiélezett politikai tendenciája. Van jogosultsága az irodalomban a nemes tendenciának s a paci- f-icizmus tényleg a legnemesebb gondolatkörök egyike, de annyira kiélezni ezt a gondolatot, hogy az ne csak átvonuljon a regényen, de benne éljen, lényege legyen, irodalmi mü helyett regény formájába öntött propaganda írássá teszi a könyvet, így tulajdonképpen nem is igényelhetné az irodalmi kritikát, inkább politikai szempontból kellene megítélni, igazuk volt-9 azoknak, akik a pacifizmus jelszavaival megmételyezték az amúgy is elfáradt lelkeket, megbomlasztották az Összetartozás és kötelesség érzetét, testvérnek érezték az „ellenséget" és ellenségnek a szövetségest. Ha mindez gyönyörű és emelkedett dolog volna is, még akkor is kérdés maradna, igaz-e a mü tendenciájának kicsucso- sodása? Valóban „ember lett-e az ember" IS. októberében, valóban ott „kezdődött-e a jövő‘% egy érettségi előtt álló szlovenszkói magyar ifjú jövője!? ... Azt mondhatja bárki, hogy ezek a szempontok nem tartoznak az irodalmi szempontból való megítélés körébe, magam ’s csak per tangentém hoztam föl, mert lehetetlen kitérni a kérdések elől, tekintve, hogy magyar írómról s hozzá még szlovenszkói magyar íróról van szó. De jogosult a kérdés akkor is, ha a regényt mint történelmi regényt nézzük, melynek kötelessége lenne az objektivitás alapján megmaradni, amit Farkas István nem tesz, sőt a jövőre való utalásában egyenesen meghamisítja a történelmet. De ha kizárólag irodalmi szempontból vizsgáljuk a regényt, valami sikerült alkotásnak úgy sem tarthatjuk. Nem regény. Ha kihámozzuk a politikai szónoklatokból a magot, aem marad más belőle, mint egy érettségi előtt besorozott, félbemaradt fiúnak, Kovács Imrének a — magában véve eléggé sikerüli — lélekrajza.' A harctérről tanulmányi szabadságra jön haza Kovács Imre, hogy letehesse az érettségit. A vizsgát elhalasztották, de ő minden leüdismeretfurdalás nélkül odahaza marad, kurizál és gondolkozik. Nem számol avval, hogy a harctéren számon kérhetik tőle indokolatlan elmaradását, hiszen egészen más gondolatok támadnak a lelkében. Észbekap, hogy a háború állatá teszi az embert s a törvényesített gyilkolás nem méltó emberi mivoltához. Kényszeredetten megy vissza ? kint a fronton az „embermegváltó" eszméinek propagandát csinál. Prédikálni kezd az örök béke szentségéről s evvel lezülleszti szakasza ellen- állóképességét, mert a világbéke eszméjét a szűk látókörű, parasztfiuk odamagyarázzák, hogy üjin- denkinek joga van otthagyni posztját és hazamehet. Előbb bolondnak hiszik, majd mikor konstatálják, hogy nem az, börtönbe kerül. Itt találkozik a háború többi lelki betegeivel A cseh „maffia" egy tagjával, a sikkasztó tüzérrel, stb.- vel. A filozofálás tart tovább a börtön falai közt, mindenki erénynek érzi a bűnét s várja, nem a szabadulást, de az idők fordulását s a kiszabadi- tást. Az elvetett mag azalatt érik kint a fronton. Jön az összeomlás, a foglyok kiszabadulnak, a hadsereg szétzüllik, Imre, — a senki, — siet haza s megkéri a szabadsága alatt magához kurizált leány kezét. És „ember lett az ember" és „kezdődött a jövő". Ennyi és nem több a regény akciója. Sovány cselekvény ahhoz, hogy regénynek mondhassuk. Van azonban erénye is az Írásnak, az éles megfigyelés, az élet hü ábrázolása, a lélekrajz eleven színezése, mindez azonban nem elég ahhoz, hogy a mü erősen kidomborított, nekünk nagyon fájdalmas tendenciáját ellensúlyozni tudja. Nagy szomorúsággal olvastam a könyvet s nagy szomorúsággal irtani meg róla ezt a -kritikát, de meg kellet írnom, mert Farkas István van olyan erős tehetség, hogy elbírja az igazságot. — yf- — í I Szerkeszti: Szik la y Ferenc dr. Kéziratok a szerkesztő címére: Kosice- Kassa, Édcr-utca í)*. sz., küldendők. *100.000 koronák 119 Y E R ií E ¥ | ] az államjó ékonysági sorsjáték sorsjegyével. | Főnyeremények: 100.000, 30.000, 10.000 1 Ár: 1 sorsjegy 5 Ke. és 1 Ke poitóköltség §1 5 sorsjegy 25 Ki., portómentesen küldve íd \ Fizesse be tehát a megrendelési összeget postautalvány útján a p-jj I Fortuna Bank&sámak I (a csehszlovák oszíálysorsiáték Üzl6thslyel | Braftísiava, E&unajstaá 7. PinsíaSiiőBs 145. úr* Szsbé és dr. Gödény Jogi rahulmnnyi ügyben díjtalan tanácskozás. Jegvxetbér- h. Előkészitészités bármelyik egyetemi© és íő- skólára; jogi, ügyvédi, bírói vizsgákra, állam zámvi- clre, nUamvizsgákra, kettős künyvViteir is. íü havi cószlcR Központi intézet: IJuauiipesi, i&aroíy-fe.i*r« , út 4. (Telefon: L 963—50.)
