Prágai Magyar Hirlap, 1926. szeptember (5. évfolyam, 198-222 / 1236-1260. szám)

1926-09-01 / 198. (1236.) szám

2 ^-aSGAItMAC^ATBl-HIRIiftT 1926 szeptember 1, szerda. jfóunofer, Burgenland tartományfőnöke, Burgenland aktuális problé­máiról Bécs, augusztus 28. (A P. M. H. bécsi tudósitójától.) Burgenland tartományfőnöke, Rauhofer dr. udvari tanácsos, 'hosszabb nyilatkozatot tett ennek a Magyarország­tól elszakított nyugati határvidéknek aktuális pro­blémáiról. Elöljáróban meg kell említenünk, hogy a burgenlandi tartománygyiilésen a magyarok nincsenek képviselve. A burgenlandi magyarság — Szlovenszkó, Erdély és a Vajdaság magyarságával ellentétben — telje­sen szervezetlen, még azokat a jogokat sem veszi igénybe, amelyeket a liberális osztrák alkotmány biztosit a nemzeti kisebbségeknek. Rauhofer tartományfőnök mindenekelőtt meg­cáfolta azt a hirt, hogy az ősszel lemond, majd a következőket mondotta: — Burgenlandban igen nagy a hitelinség, a pénzhiány. Ennek az az oka, hogy a magyarok a terület átadása előtt elvitték a telekkönyveket. A telekkönyvek hiányában az osztrák bankok nem akarnak hiteleket nyújtani. Többizben tárgyaltam erről Ramek kancellárral és Waber alkancellár- ral, akiknek kezdeményezésére tárgyalások kez­dődtek Magyarországgal, amellyel sikerült meg­egyezést létesítenünk a telekkönyvek kiadására. Eddig azonban Magyarország a telekkönyveket nem adta ki, mivel még nem történt megállapodás a költségek viselésére. Burgenland nevében Ígéretet tettem a kormánynak, hogy a tartomány viseli a költségeket. — Igen előnyös lenne egy burgenlandi jelzá­logintézet létesítése, amely a tartományfőnökség ellenőrzése alatt és a tartomány garanciája mel­lett dolgozhatna. A szükséges anyagi eszközök nyújtását az államtól, vagy a Nemzeti Banktól várjuk. — A főváros kérdése végleges elintézést nyert, a kormány a maga részéről elfogadta a íarto- mánygyülés döntését, amely Kismartont jelölte ki a tartomány fővárosának. Kismartonban már legközelebb megkezdjük a szükséges középületek és a tisztviselőlakások építését. — A tartományfőnökség jelenleg az árvíz okozta károk megvizsgálásával van elfoglalva. Akik károkat szenvedtek, azoknak adókönnyítéseket en­gedélyezünk, esetleg egészen elengedjük az adó­kat. Az árvizsujtotta hidak és utak javítása folya­matban van. A bécsi kormány legközelebb na­gyobb segélyösszeget fog kiutalni Burgenland számára. Eddig Rauhofer tartományfőnök nyilatkozata, így fest Burgenland helyzete hivatalos megvilá­gításban. Ehhez azonban hozzá kell fűznünk azt a tényt, hogy ma már az osztrák politikusok is be­látják, miszerint nagy hiba volt annak idején Bur- genlandot természetes fővárosától, illetőleg helye­sebben mondva központjától, Soprontól elszakítani. Burgenland a Magyarországnál maradt Sopron nélkül csak tehertételt jelent Ausztriára nézve és belátható időn belül nem is várható, hogy Burgen­land az osztrák állam intenzív segítsége nélkül, saját erejéből prosperálhasson. SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉN* ;o> Közvetlen körülötte és mögötte pedig a korai nyárelőben dús földön kilom- bosodoitt fák, virágzó vagy még alig elvirág- zott bokrok, tarkán örvendező virágágyak, feljebb a meredek hegyoldal, belső peremén a citadella szürke, katonásan egyenes falá­val, kulturált, megszelídített természet, csönd, békés nyugalom, zajból, izgalomból való kikapcsoltság. Kevesen voltak a forra­szokra szedett kis parkban, néhány békésen szivarozgató öregur, pápaszemmel kézimun­kázó öregasszony, négy-öt jólnevelten játszo­gató gyerek a bonnejaikkal, két szigorlatra készülő diák, akik egymást kérdezgették va­lami mérnöki tudományból és geometriai áb­rákat rajzoltak a homokba. Elza ült egy pádon, már nem is nézett semerre, nem figyelt semmire, nagy fáradtságot érzett és nagy pihenést, mély ellágyulást, gyermeki, ártatlan boldogtalanságot. Csak mint valami érzelmes, könnyed, érzékien szomorú meló­dia hangzott benne az életérzés, teljesen el­eresztette magát, nem gondolt semmit, nem akart semmit, nem vágyott semmire, csak szomorú volt. De ez a szomorúság nem volt rossz, volt benne harmónia, valami szenti­mentális, puha szépség. A lába már gémberedni kezdett a ke­mény pádon üléstől. Ezen vette észre, hogy már jó régóta ül itt. Este volt már, majdnem sötét, a nyolcórai harangszó hallatszott vala­honnan távolról, Pestről. Körülötte a padok mind elárvultak, már csak a csősz járt köz­tük a kampós botjával, szöges bakancsával dobogva a homokon. Elza is fölállt, megnyu­godva, megenyhülve, pihent, elrendeződött idegekkel. Lent a hegy aljában villamosra ült, hazasietett, előbb ért. haza, mint az ura. Közölték a bolgár válaszjegyzék szövegét A baj gyökerei a kormány hatalmi körén kívül esnek — Az ered­ményt a közös munka hozhatja meg Szófia, augusztus 31. A bolgár kormány válaszának teljes szövegét ma publikálták. A válasz a következőképpen hangzik: „A bolgár kormány kötelességének tu­datában nem mulaszthatja el, hogy azokkal a veszedelmekkel ne foglalkozzék, amelyek a szomszédállamokkal való barátságos kapcso­latokat fenyegethetik. A kormány megtett minden intézkedést, hogy az illegális szervezetek működését lehetetlenné tegye. Ha az eredmények nem voltak teljesen kielégitőek és véglegesek, ennek oka nem a jóakarat hiányában keresendő, mert a bol­gár kormány mindig meg volt győződve ar­ról, hogy az ilyen esetek elsősorban magá­nak Bulgáriának ártanak, hanem abban a tényben, hogy a bajnak gyökerei a kormány hatalmi kö­rén túl fekiisznek. A 2200 kilométer hosz- szu határ őrzésére a kormánynak 3000 határőr áll rendelkezésére. Másrészt az illegális akcióknak a Dolgár területen történelmi múltja és mély okai ^an­nak és szálai a bolgár határokon túl is el­ágaznak. Egy ilyen történelmi eredményt, amely legalább százesztendős fejlődésből ál­lott elő, nem lehet egy csapásra megszüntet­ni és a bolgár kormány erőfeszítései egyma- gukban nem elegendőek, hogy a baj for­rását megszüntessék. Hogy ezt az eredményt elérhessük, szük­séges a négy állam együttműködése, amelyek területükön szuverén módon járhatnak el. A bolgár kormány készségesen kiván résztven- ni ebben a munkában/* A jegyzék vége azt a reményt fejezi ki, hogy a Balkánon a bizalom atmoszférája fog kialakulni. Ebben a légkörben könnyű lesz mindenféle incidenst, aminők véletlenül bár­mikor előfordulhatnak, kiküszöbölni. Ha a bolgár kormánynak nem sikerült szomszédjait lojalitásáról és korrektsé­géről meggyőznie, akkor a kormány kész az egész kérdéskomplexumot a népszö­vetség elé terjeszteni és kötelezi magát, hogy mindazokat az intézkedéseket vég­rehajtja, amelyeket a népszövetség előir. Szófia, augusztus 31. Az igazságügymi­niszter a határmenti hatóságokhoz szigorú rendeletet bocsátott ki, hogy fokozott mér­tékben gondoskodjanak a határok védelmé­ről. Azokat a személyeket, akik határvidéken engedély nélkül viselnek fegyvert, azonnal le 1 kell tartóztatni. ICramár indítványára választották meg Nasarykot elnöknek Hogyan történt az első elnökválasztás? — A forradalmi nemzet- ggüiés egyhangúlag, — az első alkotmányos parlament 284:127 szavazat aránnyal választotta meg Masaryko? elnöknek Prága, augusztus 31. A jövő évi köztársasági elnökválasztással egyre behatóbban foglalkozik a sajtó. Vasárnapi számunkban rámutattunk arra, hogy erős kísérle­tek történnek a már születésekor halálraítélt régi nemzeti koalíció visszaállítására, hogy en­nek keretében a cseh pártok megegyezésre lépje­nek az elnökválasztásra nézve. mentet, csak funkciójának utolsó hat hónapjában gém. A jelen esetben tehát a parlamentet leg­később novemberig oszlathatja csak fel — A hivatalnokkormány vitathatatlan sike­rének tudható be az, hogy ma nem beszélnek az uj választásokról és azt komolyan egyik párt sem kívánja. A cseh néppárt Kordács-szárnyának a lapja, a Cech vezércikkben foglalkozik az elnökvá­lasztás kérdésével, visszatekint az első választás érdekes körülményeire és egyúttal célzásokat tesz a tavaszi választásra is. — A nemzetgyűlés őszi választásai után — írja a Cech — szétzüllött a belpolitikai helyzet. Amikor a parlamentáris kormány kénytelen volt helyét a hivatalnokkormánynak átengedni, már akkor történtek hivatkozások az elnökválasztás­ra, főleg pedig azért, mert az alkotmánylevél szerint az elnök bármikor föloszlathatja a parla­Kramár pro Masaryk! A jelenlegi elnököt először — folytatja a lap — a forradalmi nemzetgyűlés első ülésén, 1918 november 14-én választották meg egy­hangúlag. Óriási és frenetikus taps kisérte Kramár beszédét, amikor mint a nemzeti tanács elnöke ezt a javaslatot előterjesztette. — Az ideiglenes alkotmány azt mondta ugyan, hogy az elnöki hivatal addig marad meg, mig az alkotmány véglegesen megválasztja az államfőt. S mégis igen sokan azon a véleményen Aznap elég jó éjszakája volt, alig gondolt Béltekyre és nem voltak azok az izgatott, megalázó álmai sem, mint máskor. Másnap a kioszk helyett megint csak odament a kis parkba. Fáradtabb volt a ren­desnél, mindeneken fölül még háztartási kel­lemetlenségei is voltak a cseléddel meg a mosónéval, délután sirt elkeseredésében a divánra vetve magát. Most a tegnapi nyugal­mat és pihenést kereste a kis hegyoldali parkban. Nem találta meg. A kávéház moz­galmas képét, a közepéből kiszűrődő zenével együtt banálisnak, közönségesnek találta, az alulról feléje ható zaj minden egyes eleme külön ingerelte idegeit, a gellérthegyi eny­he, derült tájképet, a szivarozgató öregeket, kötögető pápaszemes öregasszonyokat tűrhe­tetlenül édeskésnek, émelyitően nyárspolgá­rinak találta. Nem birt megülni a pádon, ment terrászról-térr asz r a, egyre feljebb, to­vább a villák között fölfelé vezető utón, be­nézett a vaskerítéseken át a kertekbe, ame­lyekben vastagon kigyóző gummicsövekből öntözték a gyepet meg a virágágyakat. Cso­dálkozott, hogy az embereknek van kedvük sétálni, kertet ápolni, élni, hogy nyugodtak, sőt derültek és gondtalanok tudnak lenni, mikor az élet csupa izgalom, nyugtalanság, zaklató teher. Az egyik kertajtó előtt, maga se tudta, miért, megállt. A kerítés közelében ott is öntözött egy feltürt nadrágos kertész. Bei­jed, a villa széles, oszlopos verandája előtti kis téren nyugvó-székben egy sápadt, vég­sőkig sovány, szinte átlátszóan sápadt arcú asszony hevert. Könyv volt a kezében, de nem olvasott. Gyengeség és kimondhatatlan fáradtság látszott rajta. A lábánál egy kisfiú játszott szótlanul, a magányhoz szokott gyer­mekek bölcs komolyságával. Elzára mély ha­tást tett ez a kép, maga se tudta, miéit, ro- k~n szén vet, részvétet, szeretetel érzett a be­tegen nyugvó asszony, iránt. Tudni szerette volna, ki a villa szomorú lakója. Kereste a’ kapun a névtáblát. Balra, a csengetyügomb fölött meg is találta. Névjegynél alig nagyobb kis fehér emailtáblán ez a név volt: JÉLTEKY Elzának reszketni kezdett a térde, a szi­ve a torkába futott fel és elállitotta lélekze- tét. Egy pad volt a kapuval szemben, az ut túlsó oldalán, arra le kellett ülnie, nem tu­dott volna a lábán megállni, sem tovább menni. Ez a Bélteky háza, ez a felesége, a kis fia. Ebben a melancholikus keretben él az az ember, akit ő frissnek, derűsnek, fölé­nyesnek látott csak, akire nem tudott más­képp gondolni, csak mint az élet gondtalan élvezőjére. És ez az a hely, ahova ő sohasem fog bemehetni, ez az a nő, akivel sohasem beszélhet, ez az a gyermek, akit sohasem si­mogathat meg. Azért olyan beteg az az asz- szony, mert a Bélteky felesége, azért olyan komoly, szomorú légkörű az a kis gyermek, mert a Bélteky gyermeke? És azért olyan boldogtalan ő — gondolta hozzá —, mert a Bélteky . . . mert Bélteky szemet vetett rá és benyomult az életébe, ügy tűnt fel előtte, arányaival fantasztikusan nőve a meleg alko- nyatban, Bélteky, mint egy szörnyű démon, aki magáévá tesz, kisziv minden asszony! életet, amellyel érintkezésbe jut. Megbor­zadt, félt, remegett tőle és ellenállhatatlamil, kínosan, görcsösen vonzódott hozzá, szédült a gondolatától, amely mint az örvény kava- rodott fel benne. El vagyok veszve, gondolta magában. Valami szobalányféle jött ki a villából, alázatosan megállt a beteg asszony előtt, szólt hozzá valamit, amire az tagadólag vá­laszolt — látszott a mozdulatából. A szoba­lány takarót terített Bóltekynére, úgy hogy csak világitóan fehér arca látszott ki a fél­homályban. Úgy feküdt ott csöndesen, bete­ge , láthatólag lázasan. Egyre gyakrabban fordult a kapu felé, a mozdulatán fokozódó türelmetlenség érzett. Az urát várja, türel­metlenül, idegesen várja . . . Béltekyt, oh ő is _ gondolta Elza. Aztán hirtelen rémület fogta el. Bélteky most fog hazajönni, talán már egy perc múlva és meglátja őt itt. Azt fogja hinni, miatta jött ide, leskelpdák utána, — oh, milyen csúfság! Felugrott és sietve, gyors léptekkel, bol­dogtalanul, önmaga előtt szégyenkezve sie­tett lefelé, vissza az utón. A beteg asszonyra testvéri fájdalmas érzéssel gondolt, irtózattal és fojtogató vággyal Béltekyre. IV. Nem mert többet a Gellérthegynek még a tájékára sem menni, pedig a beteg asszony képű szüntelenül vonzotta, mint a veszede­lem. Valóságos viziói voltak róla, beszélgetett vele gondolataiban, látta különböző helyze­tekben, de mindig csak betegen, sápadtan, szomorúan. — Te is azért vagy beteg, amiért én — mondotta neki. — De te neked férjed az az ember, ismered, éltél vele, szeretted, boldog voltál, gyermeked van tőle. Ha feldúlta élete­det, kaptál tőle valamit. Ha beteg lettél, azért lettél, mert nagyobb gyönyör volt őt szeretni, nagyobb izgalom vele élni, mint amennyit a tested kibírt. Neked megérte, de én . . . Én nem kaptam semmit, nem is fogok kapni semmit, semmit tőle, csak a nyugtalanságot, eddigi békés életem Tdkavarását, esztelen, hiábavaló sóvárgást. Te meg fogsz halni, ta­lán nemsokára, de te jársz 'abban. A beteg asszony fa utóm ja nem szólt, csak nézett a messzeségbe, nagyon messzire, ta'/m a világon, az életen túlra és szomorúan mo­solygott. Az arcán egy árnyék suhant végig, ahogy a felhő árnyéka szokott vógigsu’-anni a tájon, mint valami szomorú gondolat. Elza tudta, hogy ez az árnyék Bélteky, ez a gondo­lat Bélteky, (Folytatjuk.) voltak, hogy ez életfogytiglani érvényű válasz­tás volt. A hangulat 1920-ban — 1920 április 18-án megválasztották az uj alkotmánytörvény alapján a képviselőházat és egy hét múlva a szenátust. Ugyanezen év május 25-én kinevezték az uj kormányt, másnap egyje­gyűit a két törvényhozótestiilet és megejtették az elnökválasztást. Az első szavazásnál 411 érvényes szava­zatból 284 esett Masarykra, vagyis meg volt az előirt három ötöd többség. S amüior 29 perces ülésmegszakitás után Ma­saryk elnök az ülésterembe lépett, hogy az esküt letegye, Tomasek házelnök üdvözölte őt és töb­bek között ezeket mondta: .,A választás természe­tesen ön mellett döntőit. Lehetett-e ebben egyáltalán kételkedni? Hiszen a választás csak megerősítette azt, amit a nép és a világ már régóta várt...“ S a nép, sőt a sajtó körében is — írja a Cech — azt hitték, hogy ez életfogytiglani válasz­tás volt. Értelmezték ezt pedig az alkotmány következő szavaiból: a határozat nem vonatkozik a csehszlovák köztársaság első elnökére. Ez azonban csak annyit jeleni, hogy Ma- sarykot háromszor, négyszer is meg le­het választani, mig más jelöltet csak kétszer egymásután. A mai hangulat Ilyen volt a mentalitás 1920-ban. S ma?.- — kérdi a lap. — Nemrégen egyes lapok különbö­ző kombinációkat hoztak, mintha ma már nem volna olyan fnagá- tólérthetődö az, amit Tomasek 1920-ban mondott, mintha ma már kétség tárgya lenne, ki mellett dönt a választás, mintha a nép átorientálódott volna és meggyő­ződését már régen másfelé változtatta volna. Ezt a lap azért említi meg, mert a tavaszi el­nökválasztásról különböző kombinációk láttak napvilágot. Tempóra mutantur et nos muiamur in illis. Az idő változik és mi vele. Kérdés már most csak az, — fejezi be a Cech — hogy azok, akikért majd expor náljuk magunkat, őszintébbek lesznek-e hozzánk? Mert eddig, ha akarták volna, már régen és nem égyszer bebizonyít­hatták volna, hogy őszintén törődnek a katolikusokkal. Ezért tehát vigyázat, ne kaparjuk ki a geszte­nyét mások részére! Argentína is elismeri a szovjetet Buenos Aires, augusztus 31. Gallarda külügy­miniszter kijelentette, hogy Argentína követi Uru­guay példáját és rövidesen elismeri Szovjetorosz- országot. A kormány még ebben az évben elintézi a kérdést. Az országos keresztényszocialista párt nyitrai irodája folyó évi szeptember hó első napján Farská ulica 12. szám alól Zupná uli- ca 9. szám alá költözködik át, miről nyitravi- déki párthiveit ezen az utón is értesíti az or­szágos keresztényszocialista párt központja, (Pozsony-Bratislava, Hosszú utca 23. II. Tele­fon 765).

Next

/
Oldalképek
Tartalom