Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-29 / 196. (1234.) szám

6 19Ő6 augusztus 29, vasárnap. ■bi-. styraw i muh sumraarorg BWSEBLT5B mmmmmaxx Ml magyar szülőkhöz! Irta: Pál esek Ervin dr. Eperjes, augusztus 28. Mottó: „Mindennemű erőszakos elném- zetietlonités tilos". (Lásd a cseh­szlovák alkotmányokirat,' azaz az 1920. évi 121. számú törvény 134. §-áí!) "Át uj tátiév küszöbén a legszentebb dologban szólunk most Hozzátok, magyar szülők! Fiaitok, leányaitok leikéről van szó. Ne hagyjátok azt veszni, mentsétek meg a magyarság számára! A magyarságnak' a magyar nemzet itt élő részének legfontosabb problémája: az ifjúság megőrzése az összmágyarság számára. Mert akié az ifjúság, azé a jövő! Nem politikum ez és nem is irredentizmus, hanem a magyar nemzet itt élő részének legfon­tosabb, legégetőbb kulturális kérdése, létének alapja, jövőjének biztosítéka. Ha nem törődünk gyermekeink mentalitá­sával, úgy számunkra a saját édes gyermekeink is idővel idegenekké válnak, kik nem értik meg gondolkodásunkat, eszme- és érzelem világunkat, céljainkért lelkesedni nem tudnak, ideáljaink előttük idegenek, söi gyűlöletesek. Gondoskodik erről az iskola. A miénk-é az a gyermek, kinek tán csak a külseje, a fiziognőmiája vall reánk, sziVe-lelke pedig a miénktől diametrálisan eltérő?' Valóban édes gyermekünk-e az, ki ideáljainkat megveti, kultúránkat ócsárolja, bőseinket kigunyolja? Mért gondoskodik erről ám az iskolai A tankönyvek olyan szigorú üy’iráayu minisz­tériumi 'fantervek • szerint' készülnek, .a tanügyi hatóságoknak rlyirányu működése pedig annyira céltudatos, hogy mire a magyar gyermek az is­kolából kikerül, neín magyar gyermek az többé, hanem csak "legfeljebb magyarul beszélő gyer­mek. A szivét átgyurták. a, lelkét .átfestették. A szava még magyar, de csengése már idegen... A miénk-e. ez a gyermek'? Édes gyerme­künk-e? Ez a gyermek nőin magyar többé! Elveszett tehát a magyar kultúra számára, de elveszett számunkra is! Mi. vagyunk' az okai ennek, mi magyar szülők, meri az apónktól, anyánktól ka­pott szent örökséget nem ültettük át gyermekünk leikébe, nem plántáltuk át. a magyar faj, a ma­gyar kulttíra szeretedét. Szólpsk ériünk be beütött a fiioxóra! És mi. ennek távolabbi következménye? Az ötfélé szaggatott magyar nemzet itt .élő részének további megosztása és felmorzsolása. D.ivide et impera!... Az öregeket, a más időket lá<ott em­bereket, a régi jó magyarokat nem érti meg majd az uj szellemben nevelt ifjúság. Ennek egy része elszlovákosodik. más része pedig olyan mentalitásúvá válik, hogy magyarnak semmi­képpen sem mondható. 4 Vájjon mit tegyünk adott viszonyaink közt. eme szörnyűi perspektíva kialakulásának meggát- lására? A köztársaság elnöke egyik müvében art mondja: ,.Az emberiség első követelménye, a társadalomtudomány első tétele, hogy' a művelő­dés mindenki számára szabad legyen. Halálos bűnt követ el az, aki útját állja akár az 'egyén­nek, akár egy népnek azon törekvésében, üogv magát művelje. Mindenkinek éppúgy joga van a művelődéshez, mint joga van az éle*liez“. A tudós elnök e bölcs szavait müveinek szellemével és alkotmányokiratunk fent idézett passzusával összhangba hozva: Mindenkinek jo­ga van a művelődéshez és pedig a saját anya­nyelvén. Ennek figyelembevételével a haladás ellenségének és nem államépitő, hanem inkább államromboló elemnek tekintendő az, aki akár a legnagyobb idegennyelvü tenger közepén élő leg­kisebb egyednek is kétségbevonja ama jogát, •hogy gyermekét saját anya nyelvén iskoláztat­hassa. Mint ahogy a józaneszü csehszlovákok is helyénvalónak tartják, hogy' a magyar gyermek magyar iskolát látogasson. Nincs tehát, politikai akadálya annak, hogy a. magyar gyermek magyar elemi-, közép- 'vagy szakiskolát látogasson. Nem volna szabad elő­fordulnia, hogy' magyar szülő a gyermekéi szlo­vák iskolába járassa, ha ugyanazon helységben magyar iskola is van.. Pedagógiai szempontból sem helyes, sőt a gyermek értelmi fejlődésének rovására, van, ha a magasabb iskoláztatáshoz szükséges alap­ion eret eket nem az anyanyelvén tanulja meg. Csak az anyanyelvién tanultakat képes a gyermek teljesen, maradéktalanul, valóban megérteni és megemészteni úgy, hogy tudása maradandó legyen. Beszerzett adataink szerint a magyar elemi iskolát végzett tanulók a szlovák középiskolában a szlováknyelvü tanítás dacára is .jobban állják meg a helyüket és jobb tan eredmények^ érnek el, mint azok a tanulók, akik magyar anyanyel­vűk dacára szlovák elemit végeztek. Ennek oka az, hogy a magyar anyanyelvű gyermekeknek a magyar elemiben szerzett tudásuk a Piriikbe ment át és jó alapot nyertek a középiskolai ta­nulmányokhoz. Hiszen a magyar nemzetiségű ta­nító a saját vérét másképpen oktatta és nevelte, mint tette volna azt egy idegen. Akik pedig nem A soha el nem múló gályarabság Egy nép lelke a hősök emlékünnepén — Dániel Mazarius, a világháború elesettjei és az őket gyászolók Tomasovce-Tamási, augusztus 28. Kereszt alakjára épített temploma van ennek a kis falunak. A kereszt négy szárá­ban befelé fordított padokban ülnek a tiszta szlovák falu evangélikus hívői. A pap valahol, egy sarokhoz emelt szószéken beszél, innen, leghátúlról, ahol én ülök, nem látni. Csak ta­goltan ejtett szavai gurulnak a templom négy kis hajója felé- Olyan ez, mintha a feketeru­hás emberek négy csepp templomban ülné­nek s egy magasból elhangzó, láthatatlan for­rásból táplálkozó szózatot hallgatnának félig* zárt szemmel. A szem, ez a bűnös és kapzsi érzékszerv, itt nyugvásra van kényszerítve. Egyforma festett kék vászonban ülnek az asszonyok, egyforma fekete posztóban a fér­fiak. Ez utóbbiak itt egészen olyanok, mintha magyar parasztok volnának. Kemény arcéilel öregebb bácsik ülnek mellettem. Hosszú ha­juk a nyakuknál egyenes vonalban van el­vágva, mindmegamiyi müvészfej, vagy, — amikor a fájdalmaktól megtört, ajkakat a vallásos dalok szelíden nyugtattak és belül­ről jövő csókokkal simogatták meg. Amikor a fájdalmas ember enyhülésért énekelt. * A kereszt száraiban ülő emberek a látha­tatlan beszéd felé borulnak. Keményebb uta­lással ismétlődnek az előbbi gondolatok az imátmondó pap száján. Most egy távolabbi hősi halottért imádkoznak, egy biztatóbb, szellemibb, megnyugtatóbb hősért, aki a mesz- szi időkből ezen a napon azért látogatott el a régi templomába, hogy a hősi halottak együt­tes vigasztalását hozza az imádkozó falunak. A világháborúban elesett katonák emlék­ünnepét a falu összekapcsolta a helybeli evan­gélikus egyházközség 250 éve ezen a napon gályarabságba hurcolt lelkipásztorának, Dá­niel áfocarius-nak az emlékünnepélyével. A hosszú templomi ünnepség alatt két beszéd és számtalan ének hangzott el. Ezeken kiviil az történt még, hogy egy leghátul ülő, idetévedt embernek a lelkében az emberi sors ezalatt a két óra alatt sokkal tisztább képpel mutatta meg magát, mint olvasmá­nyokkal és tapasztalatokat gyűjtő vándorlá­sokkal eltöltött hosszú évei alatt összevéve. A megismerés feltételei bennünk vannak, a lé­lekben a nem a külvilágban. ' '« -V- ' * Idegen szemmel ha az a szem — huncut manók lelketlen vidámsággal hozzák belein egy pillanatra a gondolatot — mintha mind- megannyi bubifrizurával haladna a korral. Az asszonyok kendője mozdulatlan főtartás­sal figyel a beszéd felé. Mindeuki előtt, nők és férfiak előtt araszvastag, vassal és rézzel pántolt ódon énekeskönyvek vannak. A fogat­lan vén szájakon erős ének hangzik fel, tá­volabb fiatal hangok késve zugnak utána. Amott, a kereszt többi szárában, úgy látszik fiatal emberek, lányok és legények is ülnek. A keresztnek ez a része tán az időseknek, a feketében gyászolóknak jutott.. Bólongva éneklik a vaspántos könyvek gótbetüs szöve­geit. A gót betűk a középkorban készüli: la­pokon friss hittel elevenednek életté az éneklők szájaim * A kereszt egyik fővonala mentén, onnan, ahol a Megváltó jobb tenyerét verte át véres rózsát fakasztva a poroszlók serege, egészen át a másik oldalra, ahová az Ö megránduló bal kezét szegezték, kiterjesztett két karjá­nak és szivetrejtő keblének az irányában bősz- szu sorban- egymás mellett álló magányos székeken anyák és hitvesek ülnek. Ők van­nak itt a legfeketébben, a leggyászosabban. A falu közel száz hősi halottjának az emlék­ünnepét üli. Sok megsimételt. zokogás hang­zik az anyák és a hitvesek ajkán. Ezek az aj­kak előbb vallásos hittel énkeltek, most, a fájdalomtól vonaglanak. Messzi időkön jára­tom az eszemet, éles, sökrészben jobban meg lehet figyelni egy nép igaz állapotát, mintha saját népemet figyelem. Én elfogult vagyok s ha szeretem őket, vagy ha mégha ra- gitottak magukra, sajátjaimat nagyobb fe­szültségű szeretettel tudom szeretni, vagy — mint mondják —borzasztóbb gyűlölettel gyű­lölni. Idegen szemmel nézem ezt a fekete ru­hás, érdekes népet. Így, hogy szótlanul hall­gatják a szlovák beszédet, fekete tömegük­ben olyanok, mintha magyarok volnának. A szlovák beszédet sikerül az appercepcióm ha­tárára szorítanom: igy csak egy emberi hang folytatólagos működését hallom. Így már a fekete nép egész tömege tisztára olyan, mint­ha magyarok volnának. Hősök emlékünnepe! Eddig, — mert a sajátjainkra gondoltam — mindig gyász-ün­nepéllyel, fájdalmas, gyötrő emlékezéssel volt egyenlő. Tudtam, hogy a hősöket más­képp is lehet ünnepelni. Ahogy a győzök ün­nepelik a maguk hősi halottjaikat: büszkeség­gel, mint öntudatos váltságdíjat, mondhatni örömmel, mint kötelező, de jól kifizetődött ellenszolgáltatást a megérkezett jobb jövőért. Sőt láttam is már egy iiyen ünnepélyt: egy csehországi kis városban ünnepelték igy az elesett katonákat. A mi hősi ünnepeink az állandóan meg­ismétlődő mohácsi emlékünnep*4 jegyében állanak. Mi ilyenkor a veszteséget számláljuk, a rosszul befektetett és elvesztett töke után még borzalmas fájdalompénzt is fizetünk. Azt gondoltam, hogy ennek a szlovák falunak a keresztíormáju templomában nem (yen ünnepet fogok látni és ilyet láttam. Megértettem, hogy ők sem voltak sem büszkék, sem örömteljesek. Kém voltak megelégedet­tek és könnyeik nem mosolygó és illedelmes emlékeztető jegyeik voltak. Ők is gyászoltak és egyebet nem éreztek,. mint fájdalmat. Legutóbb már nagyon megszerettem és azt hiszem olyanunk látom őket, amilye­nek. Egyszer egy adomázó fiát irtani le en­nek a fajtának; egy másik fia kedves levél­ben ismerte el, hogy jól megláttam öt. Most ezen az emlékünnepen még jobban meglát­tam a lelkűket. A beszélő hang tősgyökeres magyar ne­veket emleget. Ezek magyar református pré­dikátorok, akik Dániel Mazariusszal együtt szenvedték a gályarabságot. Ahogy igy együtt hallom a neveiket, már nem egy vallási esz­me hőseinek képzelem őket, hanem két egy­forma sorsú, egyképpen megcibált és remény­telen uép szimbólumainak. * Hogy igaz-e mindez? Most a lélekről volt szó és akkor igaz. A szenvedésekre és leigáz- tatásra született lélek küzdelmeinek ered­ménye: hősi halál. Mig a másféle a halálban, — az erőszakos halálban is — nem a pusz­tulás törvényeinek engedelmeskedik, hanem csak a kiszabott boldogulási-illetéket fizeti le. A mellettem ülő, hosszú és fehérhaju apó vasas énekeskönyve dördülve zuhan a földre. Sietve hajlok utána és készséggel emelem föl neki, Darkó István. tüntetéssel tette le a vizsgákat és a katonaságnál is mindig jól állták meg a helyüket. íme tehát xlt a magyar iskola eredménye! Akinek tehát kedves a gyermeke s annak jövője, az magyar elemibe és magyar közép- vagy szakiskolába járatja! Még a legopporhinusabb állami tisztviselő is megteheti ezt, mert ez az államhüséggel egyál- tal; l nem ellenkezik. Hiszen itl van az erdélyi szászok példája, akik mindig jó hazafiak voltak, de gyermekeiket mégis mindig szász (német) elemi-, és középiskolába járatták, óképpen nem­zetiségüket és kultúrájukat évszázadokon át mind­máig megőrizték. Példájuk utánzásra méltó! De bármilyen -r- nem magyar tanítási nyelvű — iskolába iraínók is be gyermekeinket, már a beiratás alkalmával követeljük, hogy gyerme­keink a vallástanra anyanyelvükön, magyarul taníttassanak. Ehhez az elemi- és polgári isko­lákban (tehát a szlovák iskolákban is!) törvény­adta jogunk van, — a gimnáziumban pedig legalább privátórák alakjában valósiiható ez meg. E kívánságunkat pedig egyszersmind az illetékes felekezetűnk lelkészénél bejelenteni so­ha el ne mulasszuk! * Akié az iskola, azé az ország! Mert a tudás hatalom. — a kul'ura pedig fegyver! Akié tehát az ifjúság, azé a jövő! Ügyeljünk ezért iskolába járó gyermekeink­nél arra, hogy őket el ne veszítsük, hauem in­kább megtartsuk és személyes példaadásunk, ta­nulmányi anyaguknak időnkénti áttekintése és megbeszélése és főként alkalmas magyar olvas­mányok, jó magyar könyvek nyújtása által lelki és érzelemviláguk kifejlődésére, magyar, men­talitásuk kialakulására céltudatosan hatást gyako­roljunk. Mert az ifjúkorban szerzett benyomá­sok a legmaradandóbbak. „Az élet értelme nemcsak az, amit észlelünk, hanem főképpen az, amit teszünk". (Masaryk.) Ennélfogva kevés annak tudata, hogy magyarok vagyunk, hanem aszerint is kell cselekednünk és élnünk. Kell, hogy’ minden magyar érezze azt, hogy csak meder vagyunk, melyben őseink­nek büszke, dacos vére csörgedez. Minden ma­gyarnak kötelessége nemzetünk újjászületésén munkálkodni, — és pedig leginkább okként, hogy elsősorban önmagára, aztán a családjára, a gyer­mekeire céltudatosan hatást gyakorol. Ó, mily másnak, mily reményteljesnek lát­hatnék a magyarság jövőjét, ha minden faluban legalább egy ember volna, aki a magyar nemzet egész problémáját igazán teljesen átérezné s megértené és minden erejét latba vélné a ma­gyar" romlás meggátlására! Ha a magyar éi’de- kek és magyar célok érdekében legalább egy „íacitus consensus", egy hallgatólagos egyetértés^ járná át minden magyar szivét és eszét! * ... A tanév küszöbén állunk. Magvar szülők. Hozzátok szülöttünk ... végeztek magyar elemit, azok a szlovák közép­iskolában egyáltalán nem tűntek ki, — legfeljebb ázzál, hogy áz édesapjuk magyar levelét még csak elolvasni se tudták. íme az eredmény: szlo­vákul szerzett alapos tudásuk uiucs, magyar anyenyelvükön pedig írni-olvasni sem tudnak. Elvesztek a magyarság és esetleg az egyetemes kultúra számára is. A magyar elemiben szerzett szlovák nyelvi ismeretek teljesen elegendőek a középiskolai esetleges szlováknyelvü tanuláshoz. Az ezzel el­lenkező állítások . tévesek és statisztikai adatok­kal cáfolhatók. A leghelyesebb mindenesetre, ha a magyar gyermek a magyar elemi után magyar középis­kolát végez. Eltekintve attól a momentumtól is, hogy a magyar tanárok — a beözönlött idegen tanárokkal gyakori ellentétben — nem felek eze- ténkivüiiek és mindenesetre kellő valláserkölcsi alappal bírnak, — már csak éveken át kipróbált és becsülettel megszerzett képzettségüknél fogva is inkább képesek alapos tudást kihelyezni a sa­ját véreikbe, a magyar tanulókba, mint a gyak­ran kétes képzettségű cseh tanárok, vagy az egyéb főfoglalkozást űző középiskolai kisegítő- erők, kiket, gyakran csak a mell veregető hangos álhazaíiaskodásuk juttatott a katedrához. Ismét statisztikai adatok igazolják, hogy a magyar középiskolát végzett magyar tanulók 75—-80%-a a cseh vagy szlovák főiskolákon kí­A német népszövetségi delegáció összeállítása Berlin, augusztus 28, A kormánykörök­ben sajnálattal vették tudomásul, hogy a né­met nemzeti párt parlamenti klubja nem küld tagot a német delegációba. így a par­lamenti delegátusokat a többi pártokból kell összeválogatni. A szociáldemokraták közül Breitscheidt képviselőre számítanak, a de­mokraták közül Bernsdorff gróf képviselő, volt washingtoni követ nevét emlegetik, a centrum részéről Haas képviselőt, egy fiatal katolikus papot delegálják, a néppártot pe­dig Rembaben báró képviselné, aki régebben a német diplomácia szolgálatában állott és Stresemann dr. alatt hosszabb ideig a biro­dalmi iroda főnöke volt. A kormány minden­képpen ragaszkodik ahhoz a tervéhez, hogy a német delegációban parlamenti képviselők is résztvegyenek. ♦ ________ Fe ngjusian a kommunista kantom kormány tagfa Kanton, augusztus 28. A kantoni vö­rös sereg Johaus elfoglalása után tovább nyomult, Cuniangot megszállotta és Hajéul ing irányában tovább nyomul. Ennek a városnak a megszállása is rövidesen meg fog történni. A kommunista párt központi végrehajtó- bizottsága közli, hogy Fengjusian tábornokot felvették a pártba és a nemzeti kormány tag­jává nevezték ki. Peking, augusztus. 28. Az angol, francia és japán követ tegnap tiltakozó jegyzéket nyúj­tottak át a pekingi kormánynak a tervezelt 25 millió dolláros belső kölcsön miatt. A jegyzéknek ugyanaz a tartalma, mint a szer­dán átnyújtott amerikai tiltakozó jegyzéknek. — A lengyel katolikusok kongresszusa. Var­sóból jele útik: Ma kezdődőit meg Varsóban a len­gyel katolikusok nagykongress/aisa. A megnyíló ünnepségeken a köztársasági elnök is részi veit. A kongresszus két napig tart. Olcsóbba teszi H, •; r„d„ ti jgysa. IBIS IMT '"“t*** f Í trájrjrázás melleit a* Jr$bk», MNé JPHLv XW-EPL lőszerrel oltja, akkor $ g i m' jelentékenyen nagyobb terméseredményt er el! | ■ if | Forduljon a helyi képviselőkhöz vagy a baktériumos trágyái előállító társaság k. f, t. önálló délszlovenszkói osztályához: I i x \ hn-hoz szűk égés meanyf* W E Ki E T E R $2 Az 1 hn-hoz szül céges mennyi- I a trágyázást! *égr ám 48.-kí, Praha-vinohrady. skzskA a. ség Ara 48.— Ke. a termést! • •• ■■ . • • e

Next

/
Oldalképek
Tartalom