Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-06 / 176. (1214.) szám

8 1926 augusztus 6, péntek. Sakkérdekességek Prága, augusztus 5. Az utóbbi években egyre-másra rendezik a nagyszabású sakkversenyeket, amelyekben a sakk­játék matadorai mérik össze erejüket, hogy uehéz szellemi munka árán biztosítsák maguknak a győ­zelmet. A sakkverseny nemcsak a vérbeli sakkozó­kat, hanem a nagyközönséget is érdekli, mert az első helyért való versengés a sportbeli szenzáció erejével hat. Ma már olyan kifejlett a sakk tech­nikája, hogy ennek birtokában kevésbé ismert mesterjátékosok is szép eredményeket érnek el és a versenyeken meglepetéseket is okozhatnak. Nem múlik • el egy verseny, hogy a már nemzetközileg ismert nagy nevek mellett. uj nevek fel ne bukkannának. Az 1923. évi trieszti vegyes mesterversenyen a perui Canal keltett feltűnést játékának frissesé- gével, fiatalos energiájával és az erős mezőnyben Johner mögött a második helyet sikerült elérnie. Ez a fiatal sakkmeteor azonban azóta eltűnt a sakkversenyek arénájáról. A sakkvilág ezután Torrera, a fiatal mexikóira lett figyelmes, aki szintén igen szép versenyeredményeket ért el és Lasker felett aratott moszkvai győzelmével a sakk­világ legnagyobb szenzációját keltette. Úgy lát­szott, hogy a délamerikai latin faj adja majd a sakkjáték uj zsenijét és a latin frisseség és tem­peramentum párosulva a technikai készséggel, át­veszi az eddigi orosz hegemóniát. A most lefolyt budapesti versenyen a fiatal bécsi Takács sikeres szereplése keltett feltűnést, aki a verseny első fe­lében az egész nagymesteri gárda előtt vezetett és szerencsétlensége az volt, hogy idegei kimerültek, holott a verseny második felében került össze leg­veszélyesebb ellenfeleivel, a nagyágyúkkal, Réti­vel, Tartakoverrel és Rubinsteinnal, akikkel szem­ben játszmáit elvesztette. A versenytapasztalatok tehát azt mutatják, hogy a technika mai fejlettsége mellett a sakmes- ieri gárdában nincsenek klasszisdifferenciák és ia- lán csak Capablanca és Lasker állanak versenyen felül még most is. Az ő indulásuk esetén az első két hely sorsa már eleve eldőlt. A nagymesterek­nek alaposan meg kell küzdeniük minden pontért és igen sokszor megtörténik, hogy az autszájde- reknek lebecsült fiatalok teljesen reális győzelmet aratnak a nagy ágyukon. Éppen ezért egy sakkverseny sorsa mindig bizonytalan, tehát sportbelileg érdekes. A vérbeli sakkozó a sakkversenyben nem a sportbeli részt, hanem a lejátszott partik minősé­gét, sakkbeli értékét tekinti és azt figyeli, hogy a rendkívül kifejlett sakkelméletben hozott-e az uj verseny valami maradandó értékű újítást. A sakk játék fejlődésében az utolsó év­tizedben forradalmi átalakulások törtérv- tek, amelyek Niemzowitsch, Aljschin, Breyer és Réti nevéhez fűződnek. Mind a négy teremtő zseni volt, természetes, hogy működésük következtében a sakkelmélet alapjaiban megváltozott. A sakkozók bibliája, a Bilguer kézikönyv, amelynek nyolcadik kiadása a világháború előtt jelent meg, ma már alig hasz­nálható, mert az orthodox elmélettel szemben egé­szen uj, modern megnyitási elméletek vonultak fel, amelyeknek rendszerezése még nem történt meg. A megnyitási elmélet mint régen, úgy most is, a centrum körül forog, csakhogy mig az orthodox iskola rögtön gyalogosok­kal szállotta meg a centrumot, a hiper- modemek, vagy neoromantikusok a szárnyfejlödést választják és ■■ csak a játszmának középső stádiumában nyomul­nak elő a centrumban. rA' két elmélet összecsapását legélesebben az úgy­nevezett Aljechin-féle Jagd-Spielben látjuk, mely­nek megnyitó lépései igy alakulnak: 1. e2—e4, Hg8—f6. 2. e4—e5, Hf6—d5. 3. c2—c4, Hd5—b6. 4. d2—d4. Világos centrumfelfejlődése a régi el­mélet szerint ment végbe és három gyalogos van a centrumban, ezzel szemben sötét még nem is húzott gyalogossal, három huszárlépést tett, hogy végezetül olyan helyre kerüljön, amelyet a régi iskola direlct rossznak tartott, az orthodoxok ta­nítása szerint három tempót veszített, tehát rosz- szul kell állania. A neoromantikusok ezzel szem­ben azt mondják: Sötét gyalogállása a lehető leg­kompaktabb, ellenben a világos erősnek látszó centruma a játék későbbi folyamán mindenféle megrázkódtatásnak lesz kitéve. Sötét ugyan tem­pókat vészit, de a figurák momentán elhelyezke­dése nem fontos, a gyalogállás adja meg az állás gerincét. Innen következik, hogy a neoromantiku­sok játszmáiban a figurákat egészen észszerütle- neknek látszó mezőkön, pl. a vezért bS-on, a hu­szárt a3-on, h6-on látjuk. Később azonban a figu­rák hatékony erővel avatkoznak a játék mene­tébe. A két iskola harca állandóan folyik és arra fog vezetni, hogy a neoromantikus iskola elméleti értékei kikristályosodva gazdagítani fogják az or­thodox iskolának tüzprőbát kiállott elveit és eredményeit. A sakk játék os a mester partitól zavartalan esz­tétikai gyönyörűséget vár. A versenyjátszma azon­ban igen gyakran nem váltja be ezt a feladatát. Elsősorban a verseny izgalmaira kell ezt vissza­vezetnünk, amely az idegrendszert az alatt a nyolc óra alatt, amely idő alatt egy versenyjátszma ren­desen végbemegy, a végsőkig feszíti. A sakkozó a pontért küzd, hogy előrehaladhasson és igy nem törődhetik az abszolút és művészi alkotással. Egy- egy komplikáltabb, de kockázatosnak tetsző kom­binációt, melynek esélyeit nem látja tisztán és nem tudja átszámítani, inkább mellőz, ha a későbbi analízis igazolja is, hogy az a kombináció sikeres 1* lett volna. Ebben a versenyizgalomban igen gyakran durva hibát követ el? olyat2 atniaőnek ká­véházi játszmában sem szabad előfordulnia. Azu­tán ott van a korlátolt idő, amely Jehetetleuná teszi, hogy a játék minden részletébe elmerüljön. Két óra alatt harminc lépést kell leadnia és ha nem bánik az idővel ökonomikusán, időzavarba kerül. Sokszor másodpercek alatt kell megtennie egész lépéss.orozatot és ebben a gyilkos tempóban igen gyakran csúszik gixer a lépések közé. Az egyetlen sakkozó, akit sohasem lát­tam időzavarban, Capablanca, aki nagyszerű ökonómiával bánik az idővel, gyors áttekintése lehetővé teszi, hogy a legbonyolultabb hadállásokat rövidesen áttekintse. Stílusa pedig éppen abban áll, hogy a legkomplikáltabbaknak látszó hadállásokat egyszerű eszközökkel teszi tiszt ókká. Az időzavar sok elnézést magyaráz és ha a versenyjátékok tiz százalékát átvizs­gáljuk, a 30 lépés küröl mindig megtalál­juk az időzavarból folyó durva hibát. A versenyjátéknak szigorúan megállapított sza­bályai vannak és mégis gyakran fordul elő, hogy vitás esetek merülnek fel, amelyekben a zsűrinek kell döntenie. A budapesti versenyen két ilyen ér­dekes eset merült fel. A Steiner—Colle játékban „in dér Hitze des Gefechtes“ Steiner könyökével leütötte a hl-en álló királyát, mire gl-re állította vissza. A tévedést senki sem vette észre, a kom­binációkban gazdag játék igy folyt tovább, végül Steiner királyával gl-ről f2-re lépett és ezzel a tempóval, amely voltaképpen a királynak huszár­ugrása volt, meg is nyerte a játszmát. A zsűri a játszmát érvényesnek ítélte. A másik eset a Réti— Tartakover partiban fordult elő. Réti időzavarban egy sötét gyalogot akart ütni huszárjával, a sötét gyalogot leemelte, de tévedésből a sötét vezérrel akart ütni. Tartakover azzal az indokolással, hogy Réti lehetetlen lépést tett, a zsűrihez apellál*. Versenyvezetői esetemben számtalan ilyen vi­tás eset fordult elő, ezért múlhatatlanul szükséges lenne a német és angol versenyszabályok közti különbségek megváltoztatása, egységes nemzetközi versenyszabályok és Notierung bevezetése. Vécsey Zoltán. GRIGORIJ RASZPUHN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NAS1VIN REGÉNYE A cárné levele*) (26) Beloved sweet heart! Nagyon köszönöm drága leveledet es la­podat. Boldog vagyok, hogy a kedves szent­képnél voltál. Ott olyan békesség uralkodik. Abban a pillanatban az ember szabad minden gondtól. Szivünket, lelkünket öntjük ki elébe, akihez annyi ember a bánatával jön. Noshát, Novgorod nagyszerű élmény volt. Igaz, szörnyen kifárasztott. De a lelkünk szányalt s az erőt adott nekünk. Én, a beteg szivemmel, Anja, a beteg lábával, mindent megjárttmk. Ma természetesen mindenem fáj. De megérte. Megkértem Anját és Olgát, hogy Írjanak Neked, Anasztázia pedig Pubinak fog. így mindenki másféleképpen ir majd, nekem meg az ilyen leírások nem igen szoktak sike­rülni. A kormányzó kifogástalan ember. Egész iiíő alatt „mozgásban tartott", úgyhogy min­denüvé a kellő időben érkeztünk és a néphez közeljutottunk. Milyen kedves öreg város. Csak nagyon korán sötétedett. Egyszer majd tavasszal menjünk oda, akkor biztosan még szebb és motorcsónakon lehet a kolostorhoz jutni. Amikor Oroszország ezeréves fönállásá- nak nagy emlékoszlopa mellett elvonultunk, az itteni nagy képre gondoltam. Milyen ragy- szerü a Szófia-kathedrális! Csak, ahol álltunk, onnan nem lehetett jól szemügyre venni. Az Istentisztelet két óra hosszat tartott (négy he­lyett). Csodaszépen énekeltek. Boldog vol­tam, hogy a kedveseimért való imádsággal és istentisztelettel kezdhettem. Ivancsik és Andmjsa (Iván Konstantinovics és Andrej Alexandrovics nagyhercegek) mindenüvé el­kísértek. Térdeltünk a szentek előtt. Csak azt sajnálom, hogy annyira sietnem kellett és nem mondhattam mindegyik előtt elég imád­ságot. Itt küldöm a Pubinak a szentképet, amelyik előtt ájtatoskodtunk. Mikor belép­tünk, Arzéni püspök üdvözlő beszéddel foga­dott. Nagyon megható volt. Alexej püspök na­gyon szépnek tartja magát. Liceista volt. ők ketten egész nap kisértek. A mise után, tíztől tizenkettőig a szom­szédban levő kórházat néztük meg. Aztán megnéztük a püspök szobáit és az ősrégi egy­házi kincsek múzeumát, amit három éve ala­pítottak. Csodálatos szentképek vannak itt, melyek a templomokban és kolostorokban há­nyódtak elrejtve és portól belepve. Most tisz­togatják őket és elbájolóan friss színek tűn­nek elő rajtuk. Nagyon érdekes volt Szeret­ném ezt máskor is megnézni, de alaposabban. Neked is nagyon tetszene. Aztán visszatértünk a vonathoz, a kato­nák akkorára már szétoszlottak. (Hála Isten­nek!) Én ágyamon ülve regeliztem, Anja a sa­ját szobájában. A gyerekeknél Ivancsik, Andrjusa és Izlávin kormányzó volt. Izlávin felesége és leánya virággal, a város sóval és kenyérrel fogadott. Két órakor újból elindultunk és a zemszt- vo kicsi kórházába mentünk. Mindenütt szent- képecskéket osztogattunk. Ezután a Dyeszjátyinnij-kolostor jött sor­ra. Ott fekszenek szent Borbála csontjai. Egy kevés ideig a fejedelemasszony szobájában ültem. Megkértem, hogy vezessen Mária • *) A cárnő eredeti kéziratának fordításé angolból*. . Michajlovna Sztaricához (Sevakov beszélt ne­kem róla), a nedves hóban gyalog mentünk hozzá. Ágyban feküdt egy sötét kis cellában. Gyertyát kellett gyújtanunk, hogy láthassuk egymást. Százhét esztendős. Láncokat visel. (Azok éppen mellette feküdtek.) Mindig dolgozik, szorgoskodik. Pápaszem nélkül varr a rabok és katonák részére. Sohasem mosdik.. És ter­mészetesen semmi rossz, szagot nem lehetett rajta érezni és nyoma sem volt a tisztátalan- ságnak. Kusza fehér haja van, kedves, finom ovális arca, kedves fiatal, csillogó szeme s kedves mosolya. Megáldott és megcsókolt minket. Küldi ezt az almát (kérlek, edd meg) és igy szólt: — Hamar vége lesz a háborúnak, mondd meg neki, lányom, mi meg vagyunk eléged­ve. Nekeni pedig ezt mondta: — Te meg, szép lányom, gie^Uj a nehéz keresztedtől. (Ezt többször ni a.) Mert meglátogattál, Oroszországban két uj templom fog épülni. (Ezt is ismételgette.) Ne felejts el. Jöjj el máskor is. Pubinak küld a szent kenyérből. Olyan kevés időnk volt s köröskörül annyi nyugta­lankodás, különben hosszabban elbeszélget­tünk volna egymással. Elfelejtettem mit mon­dott a lányoknak. Ivancsikot és Andrjuskát is hozzáhivtam, Anját szintén a szobájába küldtem. Anja majd beszámol róla. Ezután a Jurjev-kolostor került sorra. Ez öt versztnyire van a várostól. Az öreg Niko- dim ott lakik, istenit téged, imádkozik érted s az üdvözletét küldi. Olga, azt hiszem, megírja a részleteket Mindenütt szeretet, melegség, néped istenfé­lelme, az egyöntetű, tiszta érzése fogadott. Nagyon jól esett. Bementünk a Tatjána-bizottság egyik kis fiuotthonába. Más otthonból kislányok is van­nak benne. Aztán a nemesi klubba vezettek, ahol egy hölgybizottság ötezer rubelt nyújtott át nekem. Megtekintettük a lazaretet, pompás nagy terem a katonák részére. A tisztek mel­lette vannak elhelyezve. Teát ittunk. Olyan kedves volt. Mellettem a kormányzóné és az érsek ült. Néhány hölgy. Mind csúnyák. Az egyik lány ápolónővérként dolgozik. Aztán a Znautenszkij-templomba mentünk, — itt küldök egy szentképet. Ott vá­sároltam, nagyon helyes, kérlek, akaszd az ágyad fölé, — olyan kedves arca van neki és „Krisztus jegyese", (akit elrejtettek előlünk, de azért láttam) segíteni fog neked. Milyen elbűvölő a templom. És a bolto­zatai! Oly meredekek a lépcsők. Nem volt időnk, hogy a „Végítéletet" megszemlélhes­sük, tudod, amit Nagy Péter és Menschikov festetett. Az autó megakadt és a nép tolta to­vább . . . Gondolatban mindig vélem volta­tok. (írj Anjának nehány köszönő sort, na­gyon jól fog esni neki, mindenben oly sziv- vel-lélekkél vesz részt. A kormányzó nagyon kedves volt hozzá. Nikodim is.) Ezután ismét a Zemsztvo lazaretjebe ke­rültünk, ide szállították a vidékről a sebesül­teket, meg a városi kórházba. Az állomáson a kereskedők egy szentképet és almát adtak át. Az ottani tartalékezred trombitái a lovas­ma rsot fújták. Hat órakor indultunk, tiz buszkor érkez­tünk haza. Éjszaka a vonatban aludtunk. Reg­gel a kórházba voltam — most pihenek — es­tére a barátunkat várom. Milyen pompás. Fel­üdül tőle az ember lelke. Áldalak és csókollak számtalanszor Sunny. Utóirat. Milyen utálatos ez a Románia. (Folytatjuk.) vssmuamKmmmmtjmmmmmmmmaammmmmmmmaaBaammammmamrmamam Magyar útikönyvek I. Páris Évente sok ezren utaznak külföldre és mind­eddig hiányzottak megbízható, magyar útiköny­vek. A legnagyobb örömmel üdvözöljük Tamás József dr. szerkesztésében megjelent Magyar Úti­könyvek I. Páris és Franciaország kötetet, mely nemrég jelent meg a könyvpiacon. A nagy tudás­sal és gondos körültekintéssel szerkesztett úti­könyvnek nagy előnye a német és francia útiköny­vekkel szemben a könnyen kezelhetősége. A fon­tos, érdekes részeket frappánsan emeli ki, úgy, hogy — ha csak rövid tartózkodásra megyünk is Párisba — a kitűnő útikönyv alapján nagyszerű benyomást nyerünk a párisi életről, múzeumok­ról és műemlékekről. A könyv első részében gyakorlati útmutatá­sokat ad, melyek ismerete nélkül az idegen foly­ton nehézségekbe ütközik. A szerkesztő gondos­sága mindenre kiterjed: utazás, megérkezés, hor­dár, pályaudvarok, útlevélre vonatkozó tudniva­lók, követségek, repülőjáratok, autón Párisba, szálloda megválasztása, penziók, vendéglők, kávéhá­zak, posta, minisztériumok, közhivatalok, autóbusz­éi villamosvonalak, metrók, autótaxik, külön pro­gram orvosoknak, mérnököknek, kereskedőknek, ta­nároknak stb.— és minden oly körültekintéssel és annyira precízen az 1926. évi nyári adatok alap­ján, hogy a Tamás dr. útikönyvével kezünkben mindenütt azonnal otthon érezzük magunkat. Sőt már idehaza ki-ki előre is részletes költségve­tést csinálhat magának. A Régi Párist és a Múzeumokat ismertető fejezetek megírása nagy történeti tudásra és fi­nom művészi érzékre vall. Különösen ki kell emelni a Louvre nagyszerű ismertetését. Nemcsak részletes katalógusát adja, hanem nagyszerű mű­vészettörténeti ismertetést nyújt. Laikusok, sőt még a művészetekkel foglalkozók is elkábulnak a Louvre nagyszerű gazdagságától, csak tévelvegnek teremről-teremre, — Tamás dr. sorra vezet ben­nünket: a görög, római, középkori, renaissance, francia és egyiptomi szobrászathoz, továbbá az olasz, spanyol, holland, flamand és francia festé­szethez fűzött pompás magyarázó jegyzeteivel és a mesterművek kiemelésével nemzetközi viszony­latban is a legjobb Louvre kézi-katalógusává teszi. Utalásokat találunk az egyes gyűjtemények magyar anyagára is. A Bibliotheque Nationaie és Archives Nationales-el kapcsolatban különösen Rákóczira vonatkozó sok érdekes okiratot említ meg. A Templomok fejezetben közel vezet bennün­ket a régi gótikus katedrálisok leikéhez. A tem­plomok történetét is ismerteti és művészi díszí­tésüket esztétikailag méltatja. A Nevezetességek fejezetben a régi és modern Páris érdekességeit gyűjtötte össze. Az Eiffel- toronytól és temetőktől kezdve a katakombákig és csatornákig mindent megtalálunk benne. Az Este Parisban fejezetben a színházak, re­vük, kabarék, dancingok, bálok tarka sora vonul fel előttünk. A Megjegyzések rovatában hasznos utalásokat találunk a különböző sportokra, lóversenyekre, divatrevükre, áruházakra stb. vonatkozólag. A függelékben a) Páris környékéről b) Fran­ciaország többi részéről szól, feltüntetve mindenütt a távolságot és vasúti összeköttetést Párissal. Sok francia fürdőt ismertet, szállodákat ajánl, árakat közöl. A nagyszerűen szerkesztett útikönyv kiállítás tekintetében. és nagyszerű térképével is felveszi a versenyt a külföldi útikönyvekkel. örveudetes, hogy a könyv ára 55.000 mK, tehát körülbelü fele áron kapható, mint az idegen nyelvű útikönyvek. A nagyszerűen szerkesztett „Páris” után kíván­csian várjuk a következő kötetek megjelenését. Fffss Béla dr. — A sarkrepiilő Nobile iinncpeltetése. Rómá­ból jelentik: Ciantino badtíkiköltőben Nobile ezre­dest s társait Mussolini a minisztefrek és a polgári és katonai hatóságok jelenlétiében ünnepélyes fo­gadásban részesítette. Mussolini Nobile tábornok­nak a savoyaii kationai rend lovagjelvényét nyúj­totta át, mig Nobile a miniszterelnöknek egy emaitpliakettet adott, amelyen a Norge a fasciio jelvényével volt ábrázolva. Ez a jelvény a Norge gondolájára volt erősítve. xx Egész vászonba kötve, album alakú 1000 olda­lon jelenik meg a Kis Brehm, ragyogó kiállításban és az ára — ne felejtse el — csak 280 korona. így fiatalít és szépít a. S CoraH-pudér | CeraStazappan FSierntint a Ő. S. R. rfsr.cr«s Vörös Rák gyógy tár, Bratislava.­.........-........... -■ i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom