Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-31 / 197. (1235.) szám

,k Losonc adóforradalom előtt Iparosok és kereskedők háromórás üzemszüneteléssel demonstráltak — Követelték a kincstári kiküldöttek eltávolítását és a kivető-bizottság lemondását — Kimondották, hogy az adótárgyalásckon nem vesznek részt Losonc, augusztus oO. (Saját tudósitónktól.) A hónapok óta tar­tó jövedelmiadó-tárgvalások során most kezdte meg a losonci pénzügyigazgatősági expozitura Losonc város kisiparosainak és kereskedőinek jövedelemadó tárgyalását. Első­nek a férfi- és nőiszabók jövedelmi adóját tárgyalta le a bizottság. Az adókivető bizott­ság határozatai megdöbbenést és elégületlen- séget váltottak ki. A bizottság ugyanis oly magas adÓKat vetett ki a szabóiparosokra, amelyeket tel­jesen képtelenek volnának megfizetni és be­hajtásuk esetén teljes tönkretételüket okoz­ná. A kíméletlen adókivetések egyszerre talpra állították a város adófizető közönsé­gét. Péntek este munka után az esti órákban minden előzetes összehívás nélkül hatalmas tömeg.sereglett egybe a Polgári Körben, hogy a legsürgősebb tennivalókról tanácskoz­zék. Szenvedélyes hangú felszólalások hang­zottak el, végül abban állapodtak meg, hogy egy elhatározó lépéssel elejét fogják venni a város polgársága, kenyérkeresö, családot eltartó családapák tönkretéte­lének. Kimondották, hogy másnap délelőtt tilta­kozó népgyülést tartanak a városháza nagy­termében, ahol az adókivető bizottság ülése­zik és határozati javaslatot terjesztenek elő, melyben követelik sérelmeik orvoslását. A határozatnak megfelelőleg pénteken reggel 9 órakor a város vala­mennyi iparosa és kereskedője beszün­tette a munkát. Lehúzták az üzletek vajredőnyeit s min­denki sietett a népgyülésre. Az utolsó pilla­natban a rendőrség, látva az óriási felvonu­lást, nem engedte meg, hogy a városháza nagytermében gyűljenek össze, mert attól tartott, hogy a felháborodott tömeg az adó­kivető bizottság iratait ineg fogja semmisíte­ni. így hát a Polgári Kör udvarán gyűltek össze. Innen egy 60 tagú küldöttséget menesztettek az adóki vető bizottság elé. A küldöttség szónoka, Tarjányi János, az ipartestület ügyvezető elnöke előadta, hogy a város adófizető kisiparos és kereskedő pol­gársága a jövedelmiadó-tárgyalások eddigi eredményéből megdöbbenéssel állapítja meg, hogy a kivetett adók a kisiparosság teherbíró képességét sokszorpsan felülmúlják. Előadja, hogy az adójavaslatok olyan fantasztikus ösz- szegeket tartalmaznak, amelyeket csak a kis­iparosság és a kereskedők teljes tönkretéte­lét és koldusbotra juttatását előidéző rossz­akarat sugalmazhatott. Kijelenti az egész város adózó polgár­sága nevében, hogy ezeket az abszurd ja­vaslatokat komoly tárgyalások alapjául nem fogadhatják el. Kérdést intéz az adókivető bizottsághoz, hogy azonositja-e magát ezen javaslatokkal. Ha nem azonosítja magát, akkor felszólítja a bizottság tagjait, hogy azon­nal hagyják el helyüket és ne járuljanak hozzá még jelenlétükkel sem ahhoz a törekvéshez, amely az egész vá­ros kenyérkereső családokat eltartó polgár­ságát anyagi romlásba és végpusztulásba akarja dönteni. Felszólítják továbbá Rományi Illés dr. pénzügyi tanácsost és Ratimorszky Tibor kincstári előadót, hogy hagyják el azonnal helyeiket, mert eddigi magatartásuk­kal lehetetlenné tették a velük való békés tárgyalást. Amennyiben ezen követelésüket nem teljesítenék, a további tárgyalásokon a pol­gárság nem fog résztvenni s a hozott határo­zatokat magára nézve érvényteleneknek fog­ja tekinteni. Végül figyelmezteti a bizottság tagjait, hogy a tapasztalt méltánytalanság és rosszindu­lat a város polgárságában olyan rendkí­vül izgatott hangulatot teremtett, hogy a hekövetkezhető szélsőséges cselekedete­inkért és atrocitásokért felelősséget a bi­zottság tagjaira hárítják. Majd bejelenti, hogy a polgárságnak e követeléseiről a vezérpénzügyigazgatóságot és Englis pénzügyminisztert táviratilag érte­sítik s kérelmezik, uj, emberiessebben gon­dolkozó bizottság és előadók kiküldését. Azután Nagy Sándor, az iparos szakcso­portok elnöke rámutatott az iparosság for­rongó hangulatának okaira. Kijelenti, hogy ha a kincstár részéről továbbra is az eddig gyakorolt kegyetlen kivetést és emberekhez nem méltó kíméletlen végrehajtásokat fognak tapasztalni, akkor he fog következni az a ret­tenetes állapot, hogy az államkincstár embe­rei lázadást fognak szítani s a máskor csen­des, termelő munkát folytató s az államot el­tartó békés családapák az éhhalált megelőző őrületes felindulásukban elmennek felszedni ^ az utcaburkolat kockaköveit. Majd Deáky Gyula kereskedő szivettévő példákkal illusztrálta a polgárság pusztulá­sának folyamatát. Az egykori polgári jólétet most kopott ruhák és rongyos cipők váltották fel. A szónokok elkeseredett beszédeit a kül­döttség tagjai szenvedélyes és szokatlanul erős kifakadásokkal toldották meg. A terem­ben fenyegető hangulat kezdett kialakulni. Ezen izgalmas hangulatban emelkedett szólásra Rományi pénzügyi tanácsos, a bizott­ság elnöke. Rendkívül szelíd, higgadt hangon igyekezett a bizottság eljárását igazolni. Hangsúlyozta, hogy a jövedelmi adót tör vény írja elő s ők csak a törvény rendelkezései­nek tesznek eleget. Elmondja, hogy a bizott­ság sem a vallomásokat, sem pedig a szak­csoportok bizalmi embereinek információit nem fogadhatta el, mert ezek alapján alig akadt volna jövedelmi adóra kötelezhető az iparosság köréből. — Az én szobámban naponként tragé­diák játszódnak le — mondotta. — Igyeke­zem mindenütt, ahol lehet, méltányosságot gyakorolni és jól meggondolom, mielőtt vala­kinek a háza előtt megüttetem a dobat, Egyébként — úgymond — én felelősséggel csak felettes hatóságaimnak tartozom, ahol igazolni fogom eljárásomat. A válasz egyáltalában nem volt alkal­mas a felkorbácsolt hangulat, lecsillapítására- Tarjányi ipartestületi elnök ki is jelentette, hogy az iparosság nem veszi tudomásul a bi­zottság elnökének válaszát, miután a tárgya­lások jóindulatú és méltányos folytatására nincsen kilátás, az iparosság nem fog részt­venni a tárgyalásokon. ­Ezen kijelentés után Dombrovszkv Jó­zsef, az ipartestület vezető elnöke az iparos­sággal való errvüttérzésének dokumentálása­ként azonnal elhagyta bizottsági tagsági he­lyét a küldöttség zajos helyeslése mellett. Ekkor Ratimorszky kincstári előadó, aki az egész idő alatt egy fotelban keresztbefont karokkal, ajkán kihívó mosollyal hallgatta a drámai lefolyású jeleneteket, szólásra emel­kedett. Amidőn a küldöttség látta, hogy ő is felszólalni akar, éktelen zsivaj támadt. — Nem hallgatjuk meg! Le kell dobni az emeletről! — ilyen és ehhez hasonló kifaka- dások hangzottak fel s a küldöttség tagjai he­ves szitkolódások közepette kivonultak a te­remből. A küldöttség azután visszatért a Polgári Körbe, amelynek az udvarán akkor már mintegy 2000 főnyi tömeg tolongott. Tarjányi János beszámolt küldetésük eredményéről. Bármennyire nyugodtan és tárgyilagosan ad­ta elő az adőkivető bizottság előtt történte­ket: a tömegen leirhatatlanul szenvedélyes hangulat lett úrrá. — No engedjük magunkat tönkretenni! Elragadták gyermekeink, családjaink szája elől még a száraz kenyeret is! Jöj­jön. aminek jönni kell, de nem fogunk engedni! — hangzott mindenünnen. Nagy Sándor el­nöknek csak a legnagyobb erőfeszítéssel si­került a lázongó tömeget lecsendesiíeni. Az­után több felszólalás után a munkásság szó­noka bejelentette, hogy a város polgárságá­nak ezen gazdasági harcában a munkásság a legmesszebbmenő módon támogatja a polgárság törekvéseit. Tekintettel a kincstár képviselőjének el­utasító magatartására, egyhangúlag kimon­dották, hogy az adótárgyalásokon nem vesznek, részt s amennyiben a kivető bizottság és a kincstári kiküldöttek nem hajlandók el- állani a polgári exisztenciák tönkretéte­létől, határozatait nem fogadja el s a fe- lettes pénzügyi hatóságoknál segítséget keres a kivető bizottság romboló mun­kája ellen. Egyúttal iparosokból és kereskedőkből egy permanens bizottságot alakítottak az el­lenállás további megszervezése végett­Ezután a népgyülés véget ért. A keres­kedők, iparosok visszatértek üzleteikbe és műhelyeikbe, melyeket 9 órától kezdve zár­va tartottak. ** | l^j ^ "*j| # | ^ ^ Egy elsüiyedt világrész története — Alikor egész biztos, hogy nem ez az utolsó korsóm. Árdagály, Tredrup . . . Ober- moser, még eggyel . . . Obermoser ur! — Várjunk csak, Uhlenkort ur! Most ta­lán itt az alkalom, hogy ön is eljöhessen az aknához. Biztosan meghívják az európai dip­lomatákat is. Mondtam önnek az előbb, hogy egyetlen feketét, a fehérről ne is beszéljünk, nem lehetett becsempészni az aknába. Mint az öreg Európában: Az építkezés területére idegeneknek legszigorúbban tilos a belépés. Ha azonban követének kíséretében jönne el. meg lehetne csinálni a dolgot. — A gondolat jó, Tredrup ur. Holnap reg­gel felkeresem a követet s remélem, hogy ilyen módon megnézhetem az építkezést. Mi ott Európában kissé kiváncsiak vagyunk. Bi­zonyára tudja, hogy ilyen tervek nálunk is felmerültek . . . különösen, amikor a szén már kissé szűkösen volt s mielőtt a Spitzber- gák nagy telepeit kiaknázni kezdtük volna... De mindezeket a terveket elvetettük, mert eszteleneknek látszottak. Utoljára Grimmaud amerikai mérnök csinált az ügy érdekében propagandát Európában nem volt Szerencsé- ' je, de Augusztus Salvatort sikerült rábeszél­nie . . . amint látszik . . . vagy ez alkalom­mal megint ravaszabb lett volna, mint a töb­biek mind? — Hogy gondolja ezt, Uhlenkort ur? Figyelmesen nézte társát. Az vállat vont. — Nos úgy gondolom, hogy az a terv, hogy ezer méter széles aknával oly mélyen nyomuljunk a földbe, míg a föld belső mele­gét technikailag nagy stílusban kihasználhat­juk s ezzel sok százezer lóerőt . . . nem, több milliónyi lóerőt nyerhetünk ... ez a terv, amelyet az egész világ szakemberei ostoba­ságnak, lehetetlennek és nem kifizető dolog­nak mosolyogtak meg . . . egy ilyen terv nem igen alkalmas arra, hogy Augusztus csá­szárt, ezt a zseniális, éleslátásu, felsőbbséges embert rá tudja venni arra, hogy több milliár- dot verjen bele csak azért, hogy a világ guny- kacaját. érdemelje ki. — Halloh, Mr. Uhlenkort. Hogyan jött erre? Mint gondolja? Uhlenkort vizsgálódva nézett Tredrup ar­cára, aztán könnyedén mosolygott. — Nos, édes Tredrupom, én pontosan azt gondolom, amit ön.- Ezer ördög! Hát gondolatokat is tud olvasni ön? Honnan tudja ön, hogy gondolko-j zom és mit gondolok? — Tredrup ur, diplomatának az egyszer nem született, hogy a sok korsóról ne is be­széljünk. Arca elárulja, hogy mit gondol és azt hiszem, tudom is, mit gondol. Tredrup egy pillanatig elnémulva ült. Az­tán mélyet lélekzett és felkiáltott: — Prosit, Uhenkort ur! Hogy nem szület­tem diplomatának . . . igen hizelgő ... ez a banda minden egyéb, mint szimpatikus ne­kem . . . Vigye őket az ördög ... de a sok sör ellenére is önt az egyik legravaszabb... fickónak tartom, akik Isten szabad ege alatt szaladgálnak. — Mert . . . amit én gondolok, nem is akarom megmondani. Úgy látszik, tudja. Ha azonban valóra válik, akkor Augusztus csá­szár, ez a fekete Augusztus, kezében tartja az összes tromfokat. — De a dologra! Honuan szállt önbe ez a tudás? Vagy mit tud általában? Miért ját­szunk bujósdit egymás között, mi hambur­giak? Ahelyett, hogy feleletet adott volna, Uh­lenkort ujjával a pohár aljára ezt a kémiai for­mulát irta: C2Ca és aztán rögtön letörölte, amint Tredrup meglátta az Írást. — Karbid Danim me! God bless your nő­se! Nem rossz a szimatja! — Az imént mondtam, hogy nincs diplo­mata tehetsége. A falaknak fülük van . . . Mindenütt a világon. Olyan szót kiált a vi­lágba, aminek ma még talán nincs fontossá­ga, holnap azonban ... ha az ön szájából fog elhangzani, talán állami titok megsértése. Tredrup a szájára ütött. — A sok sör! Különben Klaus Tredrup jobban bírja. Ön talán még nagyobb fontossá­got tulajdonit a dolognak, mint én. Igaza van, a dolog nem éppen veszélytelen. De ma este ne beszéljünk többet erről. Nem. inkább vala­hol másutt, Isten szabiid ege alatt, ahol nin­csenek falak és nem kell félnünk fülektől. — Minden esetre elutazásom előtt még értesítem önt. Feltétlenül szükséges, hogy er­ről beszélgessünk. Arról is, hogy vehessük ki ezt a tromfot a fekete kezéből. — ... Hogy? Hogy gondolja ezt? . . kiáltott. Uhlenkort izgatottan. Tredrup körülnézett és ujját ajkára szo­rította. (Folytatják.) *■ «*} a*t 1926 augusztus SÍ, keéUt — Halálozás. Lőcséről jelentik: Özvegy Lányi Károlyné született Hering Júlia, Lányi Kornél fő­reáliskolai tanár édesanyja, hosszas szenvedés után elhunyt. — A lévai országos diákkongresszus pro­gramja. Az Országos Magyar Főiskolás Szövetség alakitó bizottságának nevében a „Garatnvölgyi Főiskolások Szövetsége** Léván szeptember 6—7- én országos diákkongresszust rendez a következő programmal: Szeptember 6-án délelőtt 11 órakor: Ünnepélyes megnyitás a városháza nagytermé­ben, délután 3 órakor a bizottságok tárgyalásai, este 8 órakor a Városi Színház nagytermében előadói estély a diákság aktuális problémáiról, utána társasvacsora. Szeptember 7-én délelőtt fél 10 órakor: Az Országos Szövetség alakuló és tisztikar-választó közgyűlése. Délután: Program­beszédek, indítványok. Este: táncestély. — A magyarországi visszabonositás szabályo­zása* Budapestről jelentik: A magyar népjóléti miniszter rendeletet adott ki a beköltözési ügyek­ben követendő eljárásról. Azt tapasztalta ugyanis, hogy az elsőfokú közigazgatósági hatóságok, ami­kor a visszabonositás iránt folyamodókat, vagy az utódállamok területeiről beköltözni szándéko­zókat beköltözési engedelem kérelmezésére fi­gyelmeztetik, a szükséges igazolások dolgában nem látják el őket megfelelő útbaigazítással. Minthogy a hiányosan fölszerelt kérvényeket a miniszter nem veheti érdemleges tárgyalás alá, ebből a kérelmezőkre hátrány származik. Ennek elkerülése végett a miniszter most rendeletben szabja meg az ezzel kapcsolatosan szükséges iga­zolásokat. A rendelet a „Budapesti Közlöny** va­sárnapi számában jelent meg. — Újabb nyom a csepeli robbanás fel­derítésére. Budapesti szerkesztőségünk je­lenti telefonon: A csepeli borzalmas robba­nási katasztrófa okának felderítése ügyében még állandóan tovább folyik a nyomozás, bár eddig semmi pozitív eredménnyel nem járt. Ma újabb szenzációs bejelentés érkezett a bu­dapesti főkapitánysághoz, amely esetleg a. nyomozás eredményességéhez fog vezetni. Grolmusz András királybányai kertész be­jelentette, hogy augusztus 14-én este a rom- hanyi kőszéntelep közelében húzódó csem­pészösvényen két férfit látott, akiknek beszél­getésére figyelmes lett, mert nyilván a cse­peli robbanásról beszéltek. A párbeszéd a két idegen közt csehül folyt. - Mégis szerencse, — mondta az egyik —, hogy kétheti ottlétünk után meg tudtunk menekülni. — Mit gondol, Buosek mérnök is megmenekült? — kérdezte tovább az illető. — Ha átmegyünk Maehrisch- Ostrauba — feleibe a másik —, ott Bucsek fe­leségétől megtudhatjuk. — A rendőrség most ebben az irányban is megindította a nyomo­zást. — Tolvaj pincér. Pozsonyi tudósítónk je­lenti telefonon: A pozsonyi törvényszék Mazal tanácsa ma foglalkozott Zoch János rovott- multu, jelenleg foglalkozás nélküli pincér bűnügyével, aki augusztus 19-én egy pozsonyi vendéglőben ellopta Körinek Lajos akadé­miai festő pénztárcáját 2000 koronával. A törvényszék a zseb inét sző pincért két évi fegyházbüntetésre ítélte. — Tüzoltójubileum Vágsellyén. Vágsellyéről jelentik: A vágsellyei Önkénles Tűzöl tóegye sülét szeptember 5-én ünnepli fennállásának ötvenéves jubileumát. Az ünnepségek programja a következő lesz: 1. Reggel 5 órakor zenés ébresztő. 2. 6—9 óráig veudégek fogadása a vasúti állomáson és a Szent György-'éren. 3. Fél 10 órakor tábori mise, az ötvenéves zászlónak uj felszentelése, zászlósze­gek beverése, több vágsellyei bajtárs szolgálati éremmel való kitüntetése és diszf el vonulás. 4. 11 órakor diszközgyülés. 5. Fél 1 órakor tarsasebéd. 6. Délután 3 órakor diszgyakorlat. 7. 6 órakor szi- nielőadás. 8. Előadás után elvonulás a táncmulat­ság színhelyére. A rendezőség ez utón is felkéri a tűzoltóság pártolóit, barátait, valamint az összes testvér tüzoltótestiileteket, nemkülönben minden kulturális és közjótékony cél! szolgáló rokonegye­sületet, hogy a félszázados ünnepély fényét meg­jelenésükkel emeljék. — Menházmegnyitás. A Karpathenverein va­sárnap szeptember 5-én délben nyitja meg újjáépí­tett menedékházát a magastátrai Zöldtónál (1531 ra.). Indulás Tátralomuicról szombaton 15.04 és 17.31, vasárnap 6.10 és 8.22 órakor. Aki meg akar ott hálni, ezt jelentse be előre. Az ünnepélyhez a Tátra barátait ezúton is meghívja a Karpathen­verein központi elnöksége, Késmárk, 28. sz. posta- fiók. — Szélhámos volt postahivatalnok. Po­zsonyi tudósítónk jelenti telefonon: A pozso­nyi államügyészség fogházéban pár nap óta vizsgálati fogságban ül Pataki István 27 éves volt postatisztviselő, aki barátruhában végig- szélhámoskodta egész Szlovenszkói. A Nagy- tapolcsóny melletti Opvonice községből érke­zett ellene feljelentés, hogy ott egy nem léte­ző misszionárius hetilapra gyűjtött előfizeté­seket. — Frühlich János meghalt. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Frühlich János, a székesfvárosi rendőrségi riporterek nesztora, vasárnap délután egy beli kínos szenvedés után meghalt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom