Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-29 / 196. (1234.) szám
9 1926 augusztus 29, vasárnap. Sebesi Ernő:Portrék 1. A tábornok. Ideges gyűrű hullámzott torka körül, megsimogatta s friss borotválást konstatált; egy muiikáslap az ujságlepedök mögül kidugta kialudt és józan fejét (mert kávéházban volt a tábornok) és a sorok közt fenyegetés kommandirozott. A széles vörös iampasz el- sáppadt és először életében remegett a lába paripán akart volna ülni s egy védtelen terepen hencegni. De itt subaltern arcok tömegében uj rossz-szagu szellők fújtak, Vilmos császár szigorú bajusza beleszart az agyába (amennyire lehetett), — most felpattant, de sehogy se találta helyét, vasárnap délután íüg- getlenkedett odakünn, estéli inspekció tartotta őt számon és hirtelen valami titkos szelepen át emberarc tükröződött marcona feje helyén és cserélni szeretett volna a legutolsó kutyamosóval. 2. A karmester. Már a délelőtti próbán elveszett egy hang az egyik kürtben, de nem törődött vele, úgyse jön le a szerző személyesen, a klarinétos se buzgólkodik, de hagvján, az asszony tegnap kórházba került, gondok izzadtak halántékán, mégis este egy megy majd minden, mint a karikacsapás — most lekopogta a orkesztert és kijött a térre, éhség nyikorgott a lyukas cipőkből, a torka száradt, keze szabályos ritmusban hadonászott, betéve tudta az uj öpuszi, de egyszerre futni kezdett egy piros ernyő után, egy ismerős hordár alázattal beköszönt, ösmerte, mert ő vitte néki a koszorúkat, a karmester tovább rohant, a pálca dirigált a levegőnek és á hordár emlékébe boldogult katonakora menetelt vissza, mikor a Radeczkyre léptek a talpak s a dirigens csak. rohant, rohant a. megugrott fuga után. mert este mégse hiányozhat az a hang a kürtben. 3. A pincér. Kifogástalan nyakkendője olcsóbb, mint a vendégé. Hajlougása derékszögében negyvenöt fok az alázaté, gerincében titkos csöveken piros limonádé csörgedezhet, de most megembereli magát és franciául sorolja fel a kiválasztott ételt és zavarba hozza a nagyképü vendéget, a fölény szokatlan ize hentereg szájpadlásán, de karján már ott táncol a rápa- r:)iv sbA-táryer a drága pávákkal és krónikus lúdtalpa alatt részvétet recseg néki a parkett, ködösen feléje csillog a borravaló ezüstje, de összeszóritott mosolygó fogsorral gyerekeire gondol és bőrtáskájába sepri a bosszantó kis buta óbulust, — csak ne játszana hozzá vígat az a cigány! ... 4. A forradalmár Végigment az utcán, de fönt a levegőben egy repülőgép hencegett, fölnézett a lecsúszott felhőkre és szikratávirós felhívásokat fogalmazott antimilitarista bombasztokat, a rendőr blúzán tulnagynak találta a számot —, de mezítlábas lányok jöttek vele szemközt, és karikákát keresett szemgolvőik alján és uj vezércikkének megfelelő címet, egy7 közeli templomból orgonaszó búgott, a daliamra rápróbálta huzni az Internacionálé piros taktusát, de a templom se hagyja magát, egy. gyár is beleszól és akkor valami villamos gombot keres a levegőben, meg kéne nyomni, mert a Történelemnek meg kell indulni — hadonászó karjaival poföncsap egy szörfös kisfiúi és — nagyon szégyenti magát .... 5. A költő. Lestoppolta a regénytémát, bár előzetesen kibérelte már az összes lírái álmokat, és most r. • -t v . . ;be akarta váltani az ihlet-szelvényeket, de a Közöny ökörnyála odaragadt arcához és idegesen félrehúzta ajkát, mert a siker úgy kimaradt, mint régi adós a megunt kocsmából. Roppant kicsinek látta magát egy fautasztikus mikrobának, mert a kor pestist párolgóit és ő világnézeteket vacsorázott már hetek óta s a szobaasszonya is fájt neki, ez copdrás vánkosait féltette pomádés hajszálától, de ő havibér helyett Dosztojevszkyről mesélt neki, minden lefekvés előtt, mert bölcs volt, szent és epileptikus, de az. asszony sehogyse értette az összefüggést, hisz takarékosságból különben is el- fujia a lámpát. „ Valamitől mi mindig Rozsnyófürdö, augusztus. Már összecsomagolt a a táskám és urakészert a. lelkem. Kis szobám nyitott ablakán, bétádul a napsugarai erdő minden szépsége, s én szeretném felszívni, hogy hazavihessem s megszépíthessem szürke hétköznapok sivár- | ságát. Még egyszer útnak indulok s búcsúzom az | ezerszer látod, s mindig uj szépséggel váró er- ! döfök a parktól, a terraszok'ól, a. heverő szé- ! kémtől, melyben heteken át feküdtem, félig lehunyt szemmel viaskodva a. telkemmel, vagy más viaskóddsát érezve rnetleUem. A fekvőszékeknek külön pszichéjük van, ygif érzem s ha, mi mesz- sze megyünk is, valamit. • bennük hagyunk. Az álmainkat, ' reményeinket, vagy a kétségeinket ■ alán? Ki tudja? Az asztalomon kél 'könyv kever még. Adu antológia az egyik, s Vay Sándor krónikáinak egy kötete a másik. Kél véglet: Az egy húron játszó finom mesélő és egy sseUemóriás hitt'all ésszerű megnyilatkozása. Kél véglet, amelyik a leikémre ült és m- nyomta bélyegét az ilt töltött időre, egész lényemre, söl a fürdőre is. Egyet sem vittem magammal s mellettem volt mindok elfő. vei. — azután csupa fájdalom sírt bennünk — csupa mélaneholia. Úgy érzem most is, mintha ebből a sok izzó és szerencsétlen érzésből, mely annyi könnyet fakasztott, itt maradt volna egy felhőfátyol, — talán a Pozpálló feletti lépett, szürke felhő is abból maradt itt- S falán ö álmodta oda a Maurer-villa kertjébe az aranysárga. rudbeckiát és bíborszínű dáliát ? Talán ott kóvályog a lelke s keresi a drága éle (művészt, ki napi dolgát elvégezve sietett, a kér jébe — a fenyők közé rejtett kis tussknlum- ba? Olt járok én is. A falán még ott a ró’saszm festék — olyan volt, mint egy szép cukorkás doboz. A kertből gyerekhang hallatszik, egy édes, kicsi csöppség tipeg... a dédunoka., csehül beszél hozzá egy fiatal nő -ír. talán a maradja? Elmegyek onnan és arra gondolok, vaj ion mit, érezhe ez idegen szó hallatára, az a napsugaras félek, ha haza vágyva óit leng a régi ház körül? Vájjon ott marad-e örvendő szívvel, gyönyörködve? Vagy menekül? Ki tudja? Ta'án olt túl d rácson nem fáj az olyan nagyon, ahogy itt tud fájni, hogy az utolsó polihisztornak egy elszakadt kis ága nem tud mugyariít? Tempóra’ muíantur. A fürdő parkjába érek s elmarad iőtem a mull. A krónikás, atyai barátja és a fájó impreszVoy Sándor. Rég mull időknek finom kis regőse *— ki tudja,,— falán épp ebben a szobában álmodott át egy forró nyarat? Talán neki is susogtak a fenyők s talán ö sem tudta,' lelke be- iegebb-e, vagy a teste? Fiatal lányok kíváncsisága kísérte utjain — ö egy forró vérű, asszonyról álmodéit — s kedvvé lenül hesegetle el magáiéi a bakfisch érdeklődést; — Szép kis lányok, Áigyjék el nem érdemes kíváncsiságukat. felém mái tani. — Volt ebben'a kijelentésében sok keserűség és nem tudhatni, a gúny volt-e több benne, vagy az önrmH gát tépő fájdalom: Itt élt, dolgozóit — álmodott. Mintha most is látnám. A szálló előtti - lépcsőkön• állt és nőiesf^ finom kezével üdvözletét intett atyai barátjának, Maurer Arihur doktornak, ki villájába kocsizva megálUtotta. csinos homokfutóját s leugorva, nevető jókedvvel köszönt bokrétáé kalapjával. Virágos volt Maurer Arthúr kalapja mindig. A kedve is. Karra kapta Vaut és sietett vele a társasághoz — asszony, leánysereg csiripelte körül s ö mosolyogva osztott rózsái, bókot és cukorkát s tréfálva kérdezte a krónikást, kinek udvarol' az nap? Hová lettek? Maurer doktor a. rossnyói temetőben álmodozik már régen. A krónikás szép emléket, állított neki Az ..Utolsó pol'yhrsztor“-ban s aztán etjint. Előbb égy szép asszonnyal emlegették — az írásai, telve voltak ragyogó derűsziók. Gyerekek játszanak. Vidámak, egészségesek —- magyarok. Nem messze tőlük nranyhajv. fiatal asszony fekszik. A szeme halálosan szomorú -s meghazudtolja mosolygó ajakét. Nézi,- nézi •>. jelt kos 'gyerek-hadat és el nem sirt könnyeket érzek a lelkében és vágyai, forrd, oldhatatlan vágyai, ts ebben a vágyban érzem a költőt, A tehetetlen fájdalmat, amint keresi, kéri. és alig reméli, hogy valóra válhasson, hogy egyszer igaz lehessen a legszebb álom: „kit napvirág és napsugár uj igére uj dalra termett“ — a gyermek, aki nem a másé. de- az övé. Szeretném sok léha, egészséges és erö» asszonynak leikébe oltani ennek a. nagy ■ fájdalomnak, vágynak egy parányát, hogy felébredjenek. Hogy meg érezzék, 'miért szép a szerelem és mii vár tőlünk az- élet ezerszer szent törvénye! Egy másik széken, napsugárban fürdik egy ■kénszemű asszony és Adyból idéz. összemosoly- gunk és Öészedísputdlunk s a végén egy akarattal hajlik össze a,, fejünk. Talán kicsit ..busan“, kicsit „esetten", 'de mindenképpen szépségekkel, felien. A jövő szezonban Rozsnyó sok Ady- vér se! kap, az bizonyos. Csengetés. Strausz Ur, a főpincérek gyöngye siet az orvosságos üvegek# a, különböző tányérok mellé tenni ' és jókedvű mosolygással elégít Svájcban* — Julio B-aghy — Emitt egetverő hegyóriások, amott a föld szivéig érő mély tavak. Azok aranysugárhan úszva áznak, ' ezek nappalt frissítve, csöndig# • nyugszanak. Nagy, szent harmóniába három nemzetet forrasztott egybe itt a természet csudája. A kis házakból áldott béke integet, szivtiszfcaság ragyog irt mindenik szempárba'. Elmélyed fen tiköztetek bolyongva, se hegy. se tó nem az, mi lelkem megragadja. A nagy világiján láthattam — bolyongva — ilyet, de más a ti nagyságtok ezinaranyja: Árnba önmagát erény nem adja el, nyomor nem iil az arcokon s az árva nem könyörg kenyérért és szégyengarast se kér az utcasarkon rokkant, ujjtalan tenyér. Oh. Értelemnek á Időit szent szigetje, te- nagy kincsedet: hogy szent az Ember, félre tartó- A nerceteknek légy tanítómestere jgasds vad bábom hálójában ne légy te áldozat, hogy egykor, hogyha újra véres lesz a föld, átkos jajok — s bosszútól hangzik újra minden, maradjon mégis egy ország, hol testet ölt a béke s bízni tudjunk: nincsen veszve minden. Eszperantó eredetiből: Reininger József. * A ' híres.' magyar származású eszperantó költő és regényírónak egy genfi lapban megjelent verse, R—r. vr,. V. ■ *-. V -Gé,é:.':,U GG V ki mindenféle igényt. Az asztalok körül összeverődik a fürdőközönség és lesi, várja, mit hoz Pálffy ur, a fürdötulajdonos sajátkezüleg olyan mosolyogva? Kiderül az édes titok, — paprikás csirke és a gyerekhad hangosan jelenti be külön igényét a csirkecombokra. Mesélnek a fürdőről, mely ‘sajátságos színével rézbőrrel ajándékozza meg az embert s mosolyogva emlegetünk egy amerikai családot, kik nemes elszánt- sárnál egy nap kötszer is neki mentek a } kádaknak. Ebéd után elbúcsúzom a térrésztől is. Még- egysser ‘belefekszem a heverőbe és nézem, a fenyőket, az álmodozó fiatal asszonyokat és a, fürdőbe tóduló várost. Mint sóié! bánya torka, nyeli a fürdőház a, sok embert, mire kijönnek, kipirulnak, föl hév altén ülnek le a tópartra, várni a napot. A patakból pajkos gyerkőcöt húz ki a mamája, — saját szakállára akart fürdeni a kicsi. — a fürdSház előtt Mariska néni, — az egész fürdő kedves és figyelmes Mariska,nénije köt szorgalmasan. Valóságos anakronizmus ez a drága szorgalmas úrasszony közölünk, semmittevéssel gyógyuló asszonyok között. Élő illusztrációja a, régi. jó időknek, mikor a só is sósabb volt és az idegességet méregnek hívták és radikális hősi kúrákkal ■ gyógyították. Búcsúzom tőle is. Mindenkitől. Ami' fájdalom, keserűség, életunalom van berniem, csomóba, köröm s oda teszem a heve- rfímbe, nem. viszem magammal. De magammal viszem a, fürdő csendjét.. A muzsikáló csendet, melynek ezer színe, változata van és gyógyít. Magammal viszem az erdőt, és az aranysugg.ru napot. A krónikás múltból hozott meséit s a jövő harsogó dalát. Magammal viszem a fürdő drága ajándékát, visszatért munka, kedvemet. Madame sans géné. keserítette azt a boldog évet. Hogy ettől az asszonytól nem birt szabadulni. Minden szavát és minden tettét magának szóló kódolásnak magyarázta. Egy ideig talán még Ágnes is azt hitte... . És ami már ezerszer végigverte a lelkét, most újra végighuzott rajta kegyetlen korbácsütéssel: Hátha nagyon is hirtelen volt? Hátha Ágnes nem vette észre, mit akar ás ő nem engedett időt, hogy hozzászokjék ehhez a gondolathoz? Csak elment, daccal, haraggal, — örökre! Pál már haragudni kezdett magára. Mégis borzasztó, hogy ennyire nem bir kiválni a múltból s itt, a vidám haszontalan- sásokat fecsegő társaság közepén állva, egyre csak az el-elsuhanó fehérlányt nézi! Véget kell vetnie ennek a szerencsétlen, fáradtság okozta érzékenykedésnek! Szembe kell néznie a „volttal”, meg kell mutatnia maga-magának, hogy három év mégis csak a legjobb orvos! És hirtelen elhatározással, pár mentegetőző szót vetve oda a többieknek, keresztül vágott a síneken. Kinyújtott kézzel tartott a le s fel sétáló leányhoz. — Megismer, Ágnes? A leány meglepetten szakította félbe a beszélgetést és Pál tisztán látta, hogy öröm ragyog fel a szemében. — Pál?! Félig kérdően- mondta ki a nevét, aztán szén mosollyal tette kezét a férfiéba. Megszorította erősen, melegen, tisztán. Majd egy kis mozdulattal áttolta a Pál kezét a mellette álló fiú irányába és halk hangon szól: — Ébert Jenő, kis barátom... Jenő, Pálfív mérnök, legrégibb ismerőseim egyike. A fiú szomorú arcán valami uj keserűség tükröződött. Sötét pir szállt feljebb, feljebb, egészei) a szép magas homlokáig. Kisfiús daccal, - remegő szájjal mondta indokolatlanul hevesen: umwm.i iwm.M.u—i»»wb«w»hiw¥mjp inam >»—wpfflgwiBKy — Tessék csak tovább sétákat... Én majd megállók itt... Nekem úgy is jó ... Pál csodálkozva nézett a fiúra, — Ágnes kicsit megütközve. De aztán szelíden hagyta rg: — Ahogy akarja, Jenő. Igaz. hogy évek óta nem találkoztunk Pállal, sok beszélni valónk lesz. Maga meg kijön holnap délelőtt hozzáDktés;megvitatjuk, hogyan lenne jobb. A fiú csak bólintott, mintha fojtogatná yalami a torkát. Odatámaszkodott egy táviró- öszlöphoz és nézte, hogyan halad együtt tovább a szép magas pár, — hogyan tűnik el egy kanyarodónál. - • A két ember pedig — mert igazán olyan sok mondanivalójuk léit volna, — eleinte nem is gondolt beszélgetésre. Pál annak örült magában, milyen jól tudnak még most is együtt járni. A lány pedig eltalálni igyekezett, hogy mi késztethette barátságos közeledésre az évekkel ezelőtt dacos haraggal el vált férfit? És lassan őt is lenyűgözte a hely és holdfényes este varázsa, — beleringatta lelkét a régen elfelejtett, igaz barátsággal telt hangulatba, amelyből olyan erőszakos hirtelenséggel riasztotta fel a férfi váratlan kérése. Őszinte melegséggel kezdte meg a beszélgetést:-- Nagyon, nagyon örülök ennek a váratlan találkozásnak, Pál! Olyan régen nem tudok magáról, pedig szerettem volna figyelemmel kisérni a sorsát. És ..... Ijedten nézett a férfi eltorzult arcába. Pál az alig meggyujtott cigarettáját eldobva felkaGagott: Halkan, kesérüen. gúnyosan. Érdemes, is lett volna, , mondhatom! Ágnes, hát csakugyan semmit sem hallott volna rólam? Nem tudja, hogy megnősültem? Ágnes meglepetve nézett rá: — Ezt nem tudtam, Pál... És... Habozott, kissé, mert éhezte, hogy a férfi hangja után már .Teletelegres' a kérdése, de aztán mégis megkérdezte: — És boldog?Pál vállat vont. — Boldogság? •.. Nem tudom, mi az. De ka azt, amit most érzek, most, hogy mindennek vége van, boldogságnak lehet nevezni, akkor... — talán — az vagyok... — Mindennek vége van? — Csalódottan csengett a leány hangja. — Igen. Hála Istennek megszabadultam! De nehezen mént, két évig kínlódtam! — Szerencsétlen volt? — Sóhaiosan szállt ajkáról a szó. — Látja, erre már határozottan felelhetek. Igen. Az voltam. Nagyón. Tökéletesen! Átszenvedtem a pokol minden kínját. Pedig — nem szerettem. De minden órában remegtem a nevem, a becsületem tisztaságáért, az egyetlen örökségért, amit a szüleim reára hagyhattak. És nem akart válni.... De ez még hagyják ..Hanem az a gyötrelem, hogy a szivemben ott hordoztam a nő; az igazi, az önmagáért becsületes nő képét, — és éppen én láncoltam magamhoz az ellenkezőjét- És ennek maga, egyedül maga az oka! Rémülten nézett rá a leány és megvo- naglott a szája: — Én nem értem, Pál... Miért... Miért haragszik reám? — Nem érti?! Persze, hogy nem érti! Mikor is érteit meg engem? Soha!... Mikor, elmondottam, hogv megyek le Fiúméba, jó állásom lesz és elég időm a magam találmányának tökéletesítésére, akkor örült és biztatott Mikor a kis eldugott halászfaluról beszéltem, ahol olyan boldogan át lehet álmodni egv nyarat, — felragyogott a szeme. És én, a bolond, azt gondoltam: micsoda gyön- nvörüség lesz. ha a kékeszöld szeme teleissza magát a nap fen vével és a tenger ragyogásával és ezt a csodálatos visszfényt nem látja mé*. eáak én.-, csak én... — Pál! — Kérem, most én beszélek!.. f Jő, hogy találkoztunk! Jő, hogy elmondhatom mindazt, amit három év óta magamnak sem vallva be. hurcolok magamban!... Mikor felszállt az első karcsú, kecses hydroplánom, a hajó fedélzetén ott állt a,,, a... — undorodva moudta ki — a feleségem ... Büszke volt rám és kacagott és tapsolt az egész udvarával. És én elhagyva az anyahajó testét, a végtelen tenger és a magasságos ég között szállva úgy éreztem, hogy most... Most elhagyom mindazt, ami odalent vau s nekeni, a társfalan embernek itt, a magam müvén társam van •.. Az egyetlen, aki láthatatlanjai mindig velem jár. Merész, szép Ívben sikerült a leszállás is — és én az üdvözlések között mégis úgy7 éreztem, hogy lezuhantam!... Mélyre, olyan mélyre, ahonnan már piiics többé felszállásra lehetőség! Mert ott lent... ott várt a társam... — Szegény, szegény Pál! A leány úgy szerette volna enyhíteni ezt a mélységes elkeseredést. LTgy szerepeit volna odaadni valamit ennek a drága„ szerencsétlen embernek, aki éveken át jgyedül és némán hurcolta kegyetlenül leálló fájdalmát. De nem tudott tenni semmjt, csak az összekulcsolt keze remegett a felindulástólPál elhallgatott, mintha végképpen kimerült volna. A gondolatok hullámai még egv darabig vitték előre, száguldottak vele tajtékzó örvényeken át, aztán lassan csillapodni kezdett a felkorbácsolt mélyü Klek. Langyos, balzsamos levegőt hc*zó szellő simított rajta szelíden végig. Simogatta lágyan, kíméletes kézzel, mig teljesen megnyugodott és ott tükröződött benne... Mi is? Igen... Ez a holdvilágios, csendes este s ez a könyörgő arcú, könnyes szemű, . dós, kegyetlen leány. Éppen a távirópózna melleit haladtak el s ahogy ott látta mozdulatlanul odaíámasz- kodva a fiút, akinek úgy látszott, csak az
