Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-26 / 193. (1231.) szám
1926 augusztus 26, csütörtök. 5 és lélekből fakadó az ő munkájuk. És ez a hit', ez a munka, ez az erő viszi őket nehéz tanulmányaikban előre és ez a munka és hit viszi őket az elárvult, világtalan faluba apostolokként, ahová kincseket visznek s ahonnan szorgalmas méhek- ként kincsekkel megrakodva térnek vissza. Itt megállás, visszalépés nincs! A 20 éven felüli cserkészet válságáról beszélni korai dolog, mert csak egyesek buktak el az élet vizsgáján: a cserkészet él, fejlődik s — magyar szempontból nézve a dolgot, — „em- berebb embert és magyarabb magyart" termel ki, csak időt adjunk neki a fejlődésre. A cserkészet nem akar iparosokat, kereskedőket, lateinereket, művészeket nevelni, de igenis indítást ad, hogy a fiukból idővel pontos hivatalnokok, serény iparosok, élelmes kereskedők, megbízható szakemberek, világirigyelte művészek legyenek. A cserkészet csak egy lökést ad s az öntudatra ébredt ifjú maga fejleszti ki önmagából a Hermán Ottókat, a Brassai Sámueleket, a Körösi Csornákat, a Munkácsyakat, a Kölcseyeket, Kossuthokat, Széchenyieket. A természet e titkos műhelyébe bele- kontárkodni örök vétek lenne! Aki mégis tenni akar valamit a cserkészek érdekében: az adjon nekik kényelmes otthont. Aki az öreg cserkészeket óhajtja felkarolni: az adjon a Szent György Körnek, a MAKK rendelkezésére pénzt, sok pénzt, hogy a magyar egyetemi ifjúság ott az aranyos Prágában, a szomorú emlékezetű Brünnben, a koronázó Pozsonyban tanulhasson gond nélkül, (mert paupertas est me- retrix) és * hadd lehessenek azzá, aminek lelkünk látni óhajtja őket: egészséges, kemény legények, okos fők, bátor hitvallók és munkás alkotók. r Az életrevaló fa mindenfelé terjeszti ki ágait 6 éppen ez által válik szebbé, terebélyesebbé: az ellentétes irányok közt cserkészifjaink meg ogják találni azt az utat, amelyen jámiok, ha nem is kellemes, sokszor igen tövises, de boldogító, mert nagy célt véltek szolgálni s „hol jellem van“ — mondja Jósika találóan, — „ott ellenmondások csak szinjlegesek. Kifejlett jellemekben ellen- mondások nincsenek!" Losonc, augusztus hó. Scherer Lajos. A százéves alumínium Száz évvel ezelőtt a kémikusok „redukálási" lázban szenvedtek. Ez azt jelenti, hogy a különféle földekből az oxigént ki akarták kergetni, hogy tiszta fémhez jussanak. így a mésztartalmú földekből a kalciumot, a strontiumtartalmu ásványokból a strontiumot, a bariumtartalmuakból a báriumot állították elő ilyen redukálási eljárással. Oerstednek, ennek a kiváló kopenhágai fizikusnak, akinek az elektromosságnak a mágnesbe való hatását köszöni a tudomány, jutott eszébe, hogy az agyagföldet is ilyen redukciónak vesse alá. Ilyen módon egy őnfehér fémet talált, melyről azonnal észrevette, hogy egészen újfajta, eddig ismeretlen anyag. Ez 1825-ben volt. Kísérleteiről értesítette az ő kebelbarátját, a göt- tingeni Wöhlert — akiben a szintétikus szerves kémia megalkotóját tiszteli a tudomány — és felkérte, hogy vizsgálja meg alaposan az uj fémet. Wöhler egy kissé módosítva Oersted eljárását, két év múlva szintén előállította az uj fémet: az alumíniumot. Az alumínium, ez a csodálatos fém, mely nélkül manapság a technika alig képzelhető, voltaképpen igen nagy mennyiségben van meg a földön. Azt lehet mondani, hogy a hozzáférhető földréteg t izénk etted része alumínium. Ha végigtekintünk a mai technika alumínium-anyagán, szinte alig hihető, hogy 100 évvel ezelőtt még csak néhány gramnyi volt ebből a fémből a világon és csak 20 évvel később sike- Tiilt egy nagyobb tömeggé összeolvasztani azt a szürke port, amit eladdig mint valami ritkaságot mutogattak a kémiai laboratóriumokban. Voltaiképpen minek köszöni ez a fém az ő nagy jelentőségét, minek tulajdonítható, hogy már- már aluminiumkorszakról beszélünk, mint kulturális fejlődésünk egyik koráról. Különösen két. jó tulajdonsága az, ami az alumíniumot oly becsessé teszi. Az első az ő könnyűsége. Mindössze körülbelül 2-szer olyan nehéz, mint a viz, tehát háromszorta könnyebb a vasnál és e mellett szilád- sága igen jelentékeny. A másik tulajdonsága pedig, hogy nem rozsdásodik. Tulajdonképpen az alumínium a fémek azon osztályába tartozik, amelyek igen gyorsan oxidálódnak, tehát hamarosan kellene rozsdásodnia. De szerencsére, ezt olyan ügyesen csinálja az alumínium, hogy semmi baja sem származik belőle. Ugyanis egy igen vékony oxidált felület, tehát mondjuk, vékony rozsdafelület vonja be azonnal az alumíniumot és ez a vékonyka burok megvédi a további rozsdásodás- tól. E két kiváló tulajdonsága mellett még egyéb jó sajátságai vannak ennek a csodálatos fémnek. Rézzel, horgannyal, magnéziummal stb. igen jó ötvözeteket alkot és ha valamiféle fémoxiddal, például vasoxiddal hevítik, óriási melegfejlődés mellett elragadja a vasoxidtól az oxigénjét és tiszta vas keletkezik. Az ilyen alumínium-fémoxid keverékek — ezek az ugynvezett termitek — tehát kettős célt szolgálnak. Óriási hőt fejlesztenek, amit hirtelen forrasztásokra lehet használni és másrészt a tiszta fém előállítására szolgálnak. De nincsen fény árnyék nélkül. Az alumíniumnak egy igen nagy baja van. Éppen azért, mert hirtelen bevonja magát az említett vékony oxidréteggel, nagyon nehezen lehet forrasztani. Legalább még eddig nem találták meg az aluminiumforrasztás módját. De bizonyosra vehető, hogy minél közelebb férkőzik a tudomány ennek a sajátságos fémnek a belső szerkezetéhez, annál közelebb jut e nagy technikai probléma, az aluminiumforrasztás problémájának a megoldásához is. A miniszteri Ígéretek ellenére újabb kiutasités történt Kiutasították Erdőssy István r. k. plébánost, aki 25 éve Bátor- keszln lakik s akinek illetőségét soha sem vonták kétségbe A közigazgatási hatóságok még a miniszteri rendeleteket sem respektálják A magyar nemzeti párt sajtófőnöksége jelenti: Beszámoltunk arról, hogy a magyar nemzeti párt a szlovenszkói közigazgatási hatóságok részéről elrendelt kiutasításokkal szemben milyen lépéseket tett s arról, hogy Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselőnek ez ügyben történt prágai intervenciója nyomán a kormány intézkedéseket helyezett kilátásba. A szlovenszkói hatóságok ugylát- szik túl teszik magukat a kormány intézkedésein, mert a elmúlt napokban újabb kiutasitá- si eset történt, amely alkalmas arra, hogy a szlovenszkói magyarság felháborodását kiváltsa. Az elmúlt napokban kézbesítették ki ugyanis Erdőssy István bátorkeszii római katolikus plébánosnak a kutasitási végzést, noha nevezett 1901-től állandóan Bá- torkeszi községben lakik és az illetőségét eddig soha kétségbe nem vonták és meg nem semmisítették. A kiutasitási intézkedés megokolása ugyanaz, mint a többi esetekben: mint magyar állampolgár megbízhatatlan, de ezen az általános megokoláson kivül azt is felhozzák érvvül Erdőssy plébános ellen, hogy magyar népgyü- léseken vett részt. A kiutasitási végzés hivatkozik a 7747. adm. ai 1920. számú miniszteri rendeletre, mint jogalapra, amely teljhatalmú miniszteri rendelet taxatíve felsorolja, hogy kiket és mily esetekben lehet a köztársaság területéről kiutasítani. Ez a miniszteri rendelet megállapítja azt, hogy a kiutasítás csak szabályszerű vizsgálat lefolytatása után történhetik. Mivel ezt a vizsgálatot sem Erdőssy István esetében, sem a kiutasitottnál le nem folytatták és be nem fejezték, a kiutasitási végzések kiadása élénk fényt vet a szlovenszkói hatóságokra, amelyek még a miniszteri rendeletekkel sincsenek tisztában. Ennek a körülménynek a világánál a kiutasitási esetek jogászilag is teljesen tarthatatlanok és a még eddig el nem intézett és vissza nem vont kiutasitási ügyekben a felebbviteli hatóságok kénytelenek lesznek a jogi álláspontot akceptálni. Erdőssy István plébános a kiutasitási végzést Kukán Béla dr. ügyvéd, a magyar nemzeti párt országos elnöke utján megfeleb- bezte s egyben Holota János dr. képviselőhöz fordult az iránt, hogy ügyében interveniáljon. Holota János dr. a panasz vétele után azonnal közbenjárt a szlovenszkói teljhatalmú minisztériumban. A kártyaszenvedély gyilkosságba sodorta Délamerika leghíresebb orvosát Turmaco tanár borzalmas tragé diája — A bűn elvette büntetését Buenos-Aires, augusztus hő. Senki sem hitte volna, hogy Turmaco professzor, a buenos-airesi egyetem hírneves sebész- professzorát így fogják eltemetni. Éjszaka vitték koporsóját a temetőbe és gyászoló közönség helyett detektívek kísérték a nemrégiben még köz- tiszteletben álló tudóst utolsó útjára. Gyászbeszéd nem hangzott el koporsójánál, pap nem szentelte be. Gyo-san dobták a rögöket a koporsójára és csak a frissen túrt föld jelzi, hogy itt a buenos- airesi temető szélén nyugszik Arthuro Turmaco, az orvos, a tudós — a gyilkos és az áldozat. A bűnügyi regények irói sokszor találnak ki fantasztikus történeteiket ifjúkori bűnökről és az évtizedek múlva porba sújtó megtorlásról, nagy emberek titkos vétkeiről, a pusztulásba sodró démonokról, akik a maguk asszonyi erejével a ,végzet, a gyalázat felé hajtják az embereket. Szegény bűnügyi regényírók, hogy eltörpül az ő fantáziájuk a buenos-airesi eset mellett, mely bár romantikusabb, fantasztikusabb motívumaival bármely regénynél, amellett valóság is, szomorú, tragikus, izgató valóság. A tudós és a kártya Arthuro Turmaco Berlinben végezte az egyetemet. Németországban a külföldi fiatal orvos évekig dolgozott a nagynevű nőgyógyász, Bumm mellett első asszisztensként. Amikor 1910-ben újjászervezték a kiváló buenos-airesi egyetem sebészeti klinikáját, az argentínai kormány hazahivatta Arthuro Turmacot és rábízta a nagyszabású közegészségügyi intézmény ujjáalapitását és vezetését. Turmaco röviden Buenos-Airesbe érkezése után megnősült, elvette Esteró Líviát, Adolpho Esteronak, Buenos-Aires egyik legismertebb selyemnagykereskedőjének leányát. A fiatal háziasok egy gyönyörű villát kaptak nászajándékul és csendesen, boldogan éltek két- három évig. Ekkor vetődött fel a buenos-airesi orvosprofesszor a Parque Trés de Febrero egyik előkelő játékkaszinójába és ebben a látogatásban rejlik az orvos későbbi rettenetes tragédiájának a magva. Turmaco játszani kezdett. Játszott és vesztett. Hiába volt nagyszerű praxisa, hiába volt apósának bőkezű apanázsa, a kártyaveszteség egyre és állandóan növekedett. Jónéhányszor apósa, akinek mindent bevallott, segítette ki és az akkor már negyvenedik életévéhez közeledő orvos kisgyerek módjára Ígérte meg mindig, hogy szakit végzetes szenvedélyével, mely már feldulással fenyegette egész családi éleiét. Azonban a fogadkozás fogadkozás maradt. Turmaco nem tudott többé szabadulni a kártyától. A félvér ápolónő Ebben az időben történt, hogy a sebészeti klinikán uj ápolónőt szerződtettek, egy fiatal 24 éves fé'lvér nőt, spanyol apának és indián anyának gyermekét. Az uj ápolónő igen ügyesen dolgozott és a jóhiszemüek ennek az ügyességnek tudták be azt, hogy lassanként teljesen a profesz- szor oldala mellé került a fiatal ápolónő, akinek szolgálatait a tanár már egy óróra sem volt hajlandó nélkülözni. Néhány hónap alatt a klinikának legfontosabb ügyei a nő kezébe futottak össze és mindenki mosolyogva emlegette, hogy mégis csak hódit a feminizmus, hiszen tulajdonképpen asszony vezeti a buenos-airesi klinikát. A pletykáskedvüek azonban uton-utfélón hangoztatták, hogy a szép ápolónőt, Maria Massot-t nemcsak hivatalos kapcsolatok fűzik immár a klinika vezetőjéhez. Csakhamar mindenki tudta Buenos- Airesben, hogy Turmaco megcsalja feleségét. Mindenki tudta, csak az asszony nem, aki rajongásig szerette férjét és a házasságukból született egyetlen gyermekét. 1917-ben történt, hogy Turmaco a kaszinóban Buenos-Airesbe rándult farmerekkel játszott és még korábbi veszteségeihez képest is óriási veszteségeket szenvedett. Ezek a veszteségek olyan nagyok voltak és a tanár .anyagi viszonyait annyira felülmúlták, hogy nyilvánosságra kerülésük egyszeriben tönkretették volna az orvos fölfelé ívelő karrierjét. A tanár kártyapartnereitől két heti haladékot kért és kapott. Miután már megszokták a klinika környékén, hogy az ápolónő és a professzor állandóan együtt vannak, nem tűnt föl különösebben, hogy ebben az időben a szokottnál gyakrabban látták őket. Mi történt? És hogyan történt? Ez csak kilenc évvel később derült ki. A végvacsora Körülbelül négy nappal a kaszinóban elszenvedett kártyaveszteség után az orvos megkérte apósát, aki néhány évvel előbb özvegyen maradt, hogy jöjjön el hozzájuk vacsorára, fontos mondanivalója van az ő számára. A nagykereskedő este hét órakor jókedvűen, egészségesen lépte át a Calle St. martini villa küszöbét és — csak koporsóban hagyta el újra veje házát. Mielőtt a társaság vacsorához ült volna, beszélgetés zajlott le az orvos és apósa között. A bőrpárnás ajtón keresztül csak egy-egy sző hatolt át, de az aggódószivü asszony az izgatott hanglejtésekből észrevette, hogy apja és férje között súlyos természetű civódás támadt, benyitott és éppen csak azt hallotta: — Nem, többé soha! A te érdekedben nem teszem! Amirok az asszony belépett, a férfiak abbahagyták a beszélgetést. Hogy miről beszéltek, miről folyt a vita, azt sohasem tudta meg. Vacsorához kérte az urakat és a nagykereskedő mosolyogva szólt oda leánya férjéhez: — No, de ettől eltekintve jóbarátok maradunk! A sült után az orvostanár láthatólag vidáman mondta: — Kedvem volna valami nagyon jó bort inni, hozok a pincéből! Néhány perccel később visszatért. A kezében poharakat tartott és egy porlepte, pókhálós borosüveget. Lívia egészségére emelte fel poharát az öregur. Ittak, kocintottak, szivarra gyújtottak, egy órával később az éppen hazafelé készülő nagykereskedőt rosszullét fogta el. összeesett, ijedten vitték fel a különben egész életében egészséges természetű férfit a vendégszoba ágyába. A rosz- szullét azonban egyre fokozódott és másfélórával a vacsora után a tanár apósa kiszenvedett. A szomorú ember A neves buenos-airesi polgár halála széles rétegekben keltett mély részvétet és megdöbbenést, szomorúan mondogatták az emberek, ha Turmaco apósa ilyen hirtelen meghalt, vájjon miképpen bízzék még az ember az orvosi tudomány erejében. Turmaco pedig a kérdésekre szakszerűen mondta: — Valami lappangó szívbaj, talán a szív főerének megbetegedése lehetett és pedig igen súlyos természetű, ez okozta hirtelennek látszó halálát. Senki sem fordított figyelmet arra a körülményre, hogy egy fél órával a vacsoravcn- dég érkezése előtt becsengetett a villába az ápolónő. — A tanár urat keresem, — mondta — elhoztam számára azt a műszert, amelyet kért. Kezében egy egészen kis csomagot tartott. A csomagot a műtőben adta át főnökének. Turmaco kifizette adósságait. Az após halála óta hallgatag, szomorú ember lett Turmaco professzor, akit többé nem lehetett a kaszinóban látni, akinek többé kártya nem került a kezébe, vidám szó nem került az ajkára. Nagyon szerethette apósát — mondták kollégái — hogy halála ennyire megrendítette kedélyét. Csak egy valami nem változott, — viszonya az ápolónőhöz, mely ha lehet, még szorosabbá, még bensőségesebbé vált. Ekkoriban kezdtek keletkezni a legendák Turmaco páratlan jótékonyságáról, emberbaráti tevékenységéről. A hatalmas vagyon kamatainak nagyrészét emberbaráti célokra fordította, egyike volt a Société de Bene- ficenciának, Buenos-Aires, majd 100 éves jótékonysági egyesületének legbuzgóbb támogatóinak és Turmaco neve egyre emelkedett a közbecsületben és köztiszteletben. Két halott — és a harmadik Néhány héttel ezelőtt történt, az időközben erősen megcsunyult Mária nővér összeveszett főnökével. Az egyik laboráns kihallgatta a veszekedés egyes részleteit, nevetve mesélte el, hogy Mária nővér azt követelte a tanártól, hogy vegye őt el feleségül. —- No és mit mondott Turmaco? — Szeretem a feleségemet és szeretem a gyermekemet, követelj tőlem bármit, mindent megteszek, de ezt soha, soha! A nő becsapta az ajtót maga mögött és visszakiájtott: — Majd akkor én elintézem a dolgot! Augusztus első napjaiban Turmaconak igen sok dolga volt a klinikán. Ebédre sem térhetett vissza családjához. Augusztus 4An kissé meglepetve hallgatta Turmaconó a szobaleány bejelentését, aki tudatta, hogy Mária ápolónő van itt, a tanár ur üzenetével. Az ápolónő egy tortát adott át a professzorinak azzal, hogy a tanár ur küldi, egy cukrászbetegétől kapta, egyenek belőle ebédre, majd ő megkóstolja vacsorára. Két órával később a telefon csengetett a klinika igazgatói szobájában, kétségbeesett sirő női hang jelentkezett, Turmaconé komornája volt, aki alig érthető szavakkal közölte: — A nagyságos asszony és a fiatalúr hirtelen meghaltak! Feltűnést keltett Buenos-Aires utcáin, hogy ^ kora délutáni órákban kalap nélkül, csapzott hajjal, halálos sápadtan rohan keresztül az utcákon, az Avenida de Mayon, a Callo Rivadavian Turmaco tanár. Az érseki rezidencia előtt egy barátja megszólította, ő nem válaszolt, hanem futott tovább. — Olyan volt, mint egy őrült, — mondta az illető. — Féltem egyedül hagyni. A többit már csak a háztartási személyzet és a professzor búcsúleveléből tudta a buenos- airesi rendőrség. A tanár fölrohant hozzátartozói holttestéhez, mindenkit kiküldött a szobából, bezárkózott, alig negyedóra telt el, lövés hallatszott, feltörték az ajtót, a tanár véresen, halálos sebbel a szivén feküdt felesége és gyermeke teteme mellett. — Mégis Bartha volt a 100 méteres úszás európai bajnoka — a filmen. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Az európai uszóbaj- nokságokról filmfelvételeket is készítettek, amelyek ma kerültek az egyik budapesti mozgóban bemutatásra. A filmről pontosan megállapítható, hogy Bariba volt a győztes a százméteres hátuszás első döntőjében. Valószínű, hogy ennek alapján Barthának ki is fogják adni a bajnoki aranyérmet, amelyet Fröhlich amúgy sem akart elfogadni, kijelentvén, hogy a bajnokságot az uszodában s nem a zöld asztalnál döntik el. A filmfelvétel alapján még meg akarják fellebbezni Bariba diszkvalifi- kálását. Szacelláry György hatalmas ezüstserleg- gel ajándékozta meg Barthát, a hátuszás erkölcsi győztesét. —• Elfogott postatolvaj. Nagyszombati tudósitőnk jelenti: Lettler Antal nagyszombati posta- főnökhelyettesnek feltűnt, hogy Janszky Vendel 21 éves csehországi illetőségű postahivatalnok gyakran zsebébe dugdos leveleket. Háxomnapi megfigyelés után sikerült Janszkyt az illemhelyen rajta- ■csipni, amint éppen a második levelet bontogatta. A tolvaj, aki előszereltei a helybeli nagy garnizon katonáihoz címzett leveleket dézsmálgatta, zavarában magánál tartogatta a bűnjeleket. A rábizonyult tolvajlás után Janszkyt, valamint a vele közös háztartásban élő Gyürky Júliát, aki tudott a tolvajlásokról, bűnpártolás címén letartóztatták. A magáról megfeledkezett hivatalnok azt vallotta, hogy másfél hónap óta dézsmálgatja a katonák leveleit, de bebizonyosodott, hogy tolvajlásál már jóval hosszabb idő óta űzi. Sajnálatos dolog, hogy amig a régi, kipróbált hivatalnokokat rostálják és a nagyszombati illetőségű eket sorra elbocsátották, addig a postaügyi minisztérium a helyi viszonyoknak teljes félreismerésével, idegeneket helyez hivatalba, akik között aztán gyakran Janszkyak akadnak, aki aláássák a posta kipróbált tisztviselőkarának régi, elsőrangú hírnevét. I
