Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-26 / 193. (1231.) szám

A szooiáidemokrata párt uj határozata: radikális elvi ellenzékiség

Forradalmi hangú fenyegetések a kormány eSien — SCözeüedés a német szociáldemokratákhoz — A párt még csak tárgyalni sem hajlandó a kormánytöbbségbe való belépéséről

Prága, augusztus 25.

A cseh szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága kedden ülést tartott, amelyen elsősorban megvitatta a gazdasági helyzetet, a munkanélküliség és az élelmiszerek drágulásának a kérdését. Ezen kérdések megoldására egy elfogadott határozati javaslatban követeli a gazdaságpolitikai rendszer kiépítését, amely- lyel a csehszlovák ipar versenyképessé válhasson a világpiacokon. Ennek előfeltétele:

A közigazgatás reformja a megyerendszer alapján, céltudatos beruházások, amelyekre az állam a vállalkozásokat rászoríthatja, a kereskedelmi politika szilárd iránya, Oroszország de jure elismerése, az egyenes és fogyasztási adók reformja, takarékoskodás az államháztartásban és a hadsereg kiadásainak leszállítása.

A párt nemzetgyűlési klubjának azt az utbaigazitást adja, hogy az általa benyújtott módositó javaslatot a munkanélküli segélyek törvényének novelláiására a lehető leggyorsabban tárgyalás alá hozza. A végrehajtó bizottság felszólítja az összes párttagokat, hogy a szociális biztosítás törvényének megszületése ellen kezdjék el a legélesebb harcot.

Az elnökség lejelenti, hogy a párt abban az esetben, ha a reakció ideiglenes hatalmával visszaélne, még rendkívüli harci eszközök igénybevételétől sem fog visszariadni.

A Gajda-affér elintézését nem tartja kielégítőnek. A végrehajtóbizottság ugyan tudomásul veszi a parlamenti frakció jelentését, egyúttal követeli, hogy a parlamentnek alkalom adassék ezen affér megvitatására. A párt a legélesebben visszautasítja a köztársasági elnök ellen intézett támadásokat.

A szociáldemokrata párt nem gördít akadályt a vámtöbbségnek azon törekvése ellen, hogy parlamentáris többséget alakítson. Hajlandó viszont más oldalon minden erejével támogatni azt, hogy ez a kormány szembe találja majd magát mindazon összes pártok és erők eljárásával, amelyek az államot és a parlamentarizmust elismerik és a gazdasági demokráciát, valamint a kulturális és szociális haladást képviselik.

A szocáldemokrata párt a megváltozott erőviszonyokra és a tavaszi ülésszakon nyert tapasztalatira való tekintettel kormánytöbbségben nem vesz részt.

Végül megbízást kapott a parlamenti

frakció, hogy a csehszlovák szocialista párt frakciójával a kidolgozott munka- program alapján barátságos viszonyt tartson fenn és kísérelje meg újból a német szociáldemokraták frakciójával való együttmüködés létrehozósál.

A Právo Lidu vezércikkben foglalkozik a szociáldemokrata párt őszi programjával s megállapítja, hogy a nemzetgazdaság állapota

a köztársaságban súlyosa ;doct és útban van az általános gazdasági válság. Ami a napipolitikát illeti, újból hangsúlyozza, hogy a szociáldemokraták semmiféle kormánytöbbségbe nem lépnek be. Ezt azzal indokolja, hogy a volt koalició pártjai antiszocialista munkát végeztek a tavaszi ülésszak alatt. Most a polgáriak elsősorban arra törekednek, hogy a mezőgazdasági munkások szociális biztosítását megsemmisítsék. De minden ilyen kísérletük a munkásság legélesebb ellenállásával fog szembe találkozni. Évek óta ez az első eset, hogy a szociáldemokrata párt végrehajtó bizottsága nyíltan kijelenti, hogy a munkásosztály még rendkívüli eszközöktől sem riad vissza érdekeinek megvédése céljából. Végül ismétli a lap, hogy a Gajda-afférban teljes világosságot követel a párt s addig nem fog nyugodni, mig a kulisszák mögötti dolgok napfényre nem kerülnek.

A csehszfovák agráriusok ellenzik a földadó valorizálását

Berán: „A parlamenti többséget azok a pártok fogják képezni, amelyek anélkül, hogy áBlamhttségekkel tüntetnének, hajlandók az állam fönntartására szükséges törvényeket megszavazni"

Prága, augusztus 25.

A cseh agrárius párt délcsehországi kerületei vasárnap Borovánban népgyülést tartottak, amelyen Bénán Rudolf képviselő és Krojherr József szenátor a belpolitikai helyzetről referált. Berán az általános gazdasági helyzet válságáról beszélt és rámutatott arra, hogy eddig csakis az ipari munkásság érdekeit védő törvényeket hoztak. Amint azonban a polgári többség a polgárság érdekeit akarta előtérbe hozni, a szocialisták olyan eszközökkel dolgoztak a parlamentben, hogy ilyesmi még a Balkánon sem történhetik.

A civilizált Európa még nem látta példáját, hogy egy képviselőházi elnököt kötelessége teljesítése közben tettlegesen megtámadtak volna.

— A köztársaság védelméről szóló törvény — mondta Berán — elsősorban a németek és magyarok ellen készült és nem hittük, hogy ezt kénytelenek leszünk majd a saját embereink, sőt képviselőink ellen igénybe venni. Sőt a németek és magyarok sokkal nagyobb tisztelettel voltak a nemzetgyűlés iránt és a mi szégyenünkre kénytelenek voltak ők a megtámadott cseh kollegáik védelmére kelni.

— De nemcsak a parlamentben játszódnak le ályen jelenetek, hanem a nagy nyilvánosság előtt is. Ilyen például a Giajda- és a Stribrny eset, amely alkalommal a cseh újságok olyan könnyelműen írtak, hogy ez

1926 augusztus 26, csütörtök.

csak az állam és nemzet jó hírnevének árt. Nem az egyes szeméyekről van szó, hanem arról a rendszerről, ahogyan ma dolgoznak.

— A szocialisták példát vehetnének a francia eseményekből. Láthatták, milyen eredményre vezetett Herriot kormánya és hogy mihelyt Poinoaré erős kezével kormányozni kezdett, az egész világ már ismét bizalommal tekint Franciaországra. A szocialista kormány elvesztette bizalmát a nemzet többségénél.

Végül kijelentette Berán, hogy

pártja még most is kívánja a cseh politikai pártok együttműködését. Nem ,jabad megengedni, hogy belpolitikánk elbalkániasodjék.

— Sokat beszélnek a fascizmusról, amelyet államellenes mozgalomnak minősítenek. Nálunk nem lehet lemásolni azt, amit egy egységes uralkodó nemzet országában bevezettek, mert erre nálunk egyáltalában nincsenek meg az előfeltételek.

— A parlamenti többséget azok a pártok fogják képezni, amelyek, anélkül, hogy államhiiségükkel tüntetnének, hajlandók az államföntartásra szükséges törvényeket megszavazni. Programmon a költségvetés és az adóreform fog szerepelni. Már előre kizárt dolognak jelentjük ki, hogy az adóreform könnyítést jelentsen mindenkinek, csak a mezőgazdáknak nem, s nem fogjuk megengedni a földadó valorizálását. Tiltakozunk az ellen, hogy a szociális biztosítás fillérjeiből palotákat építsenek és tízezres

fL.-léseket Ijanak a szociális intézmények alkalmazottainak. A mezőgazdáknak rengeteg a panaszuk, ők másban nem bizhatnak, mirt önmagukban.

Krojherr szenátor nagyjában ugyanazt mondta, mint Berán, s hangsúlyozta, hogy pártja első perctől kezdve azt az elvet vallotta, hogy mint köztársasági párt, nem fog senkit sem elnyomni és

amikor hangok hallatszottak, hogy a csehek bosszulják meg magukat a németeken és magyarokon, az agráriusok állták útját annak, hogy a forradalom véressé váljon.

Éveken keresztül támogatta a szocialistákat, mert ők folyvást azzal az érveléssel jöttek, hogy a kommunisták ellen, mint államalkotó pártnak, munkásérdekeket védő törvényeket kell hozniok. De mindennek van határa. S amikor a polgáriak bejelentették, hogy eddig és nem tovább, a szocialisták uj választásokat követeltek. Ha tudták volna, hogy ez milyen eredményre fog vezetni, bizonyára elálltak volna követelésüktől. A nép megadta a választ, nem kiván semmiféle diktatúrát, hanem demokratikus köztársaságot, amely igazságos legyen minden osztállyal szemben; ez lesz a legjobb biztosítéka a köztársaság fejlődésének is.

A tihanyi élettani intézet alapkőletétele

Budapest, augusztus 25. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.} Tihanyban, a Balaton partján, ma délelőtt történt meg a magyar élettani kutató intézet alapkövének ünnepélyes letétele. Az alapkőletétel ünnepségén jelen voltak József és József Ferenc főhercegek, Bethlen István gróf miniszter- elnök, Klebelsberg Kunó gróf kultusz-, Bűd János pénzügyi, Vass József dr. népjóléti és Majer János földművelésügyi miniszter, valamint a magyar kulturális és politikai élet számos előkelősége.

Az alapkövet Bethlen miniszterelnök helyezte el s azt Roth Nándor dr. veszprémi püspök, áldotta meg. Az ünnepi beszédet Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter mondotta, kiemelvén a magyar élettani' kutató intézet nagy jelentőségét. A kormány meghívására jövőre Magyarországon fogja ülését tartani a nemzetközi biológiai kongresszus. Az élettani intézet feladata a magyar középiskolai tanári kar művelődésének előbbre vitele s megfelelő fokon tartása.

Az intézet ünnepélyes felavatása jövő év októberében lesz a nemzetközi kongresszussal kapcsolatban.

xx Tapúfüles nyuszika meghaló történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák.

ECHÖPFLIN ALADÁR

BALATONI TRAGÉDIA

REGÉNY J

(4)

— Vigyázz, Zoltán, mert letöröm a derekadat — kiáltott a férj a tanárnak kedélyesen. Elzának most ez sem esett rosszul, pedig máskor nem szerette a férje kövéres kedélyességeit. Jól érezte magát.

Jó éjfél volt, mikor félszedelőzködtek. A férfiak mind el voltak többé-kevésbé ázva, mint ilyenkor mindig. Nagy lármával voltak, az asszonyok is hangosan beszéltek, az asztal körül állva azon vitáztak, hogy be kéne nézni még a szomszéd kávéházba. Elza döntötte el a vitát, nem mennek, neki nem volt kedve még több füstöt nyelni a szellő,zetlen, mérsékelten tiszta kávéházban. Hát elindultak, kettesben, hármasban az Alagút felé. Elza hátrább maradt a tanárral, belekarolt és lassan mentek együtt.

Az Alagút sötétjében a tanár magához szorította a karját.

— így kéne menni, messze, messze a végtelenségbe, — mondta ábrándosán.

Elza csintalanul elnevette magát.

— A szavánál fogom. Menjünk hát, messze, messze a végtelenségbe, — mondta •provokáló kacér Sággal.

Érezte, hogy a tanár szorítása ijedten meglazul a karján. Mulatott rajta.

— Ha maga ezt komolyan mondaná, — sóhajtott a tanár és a sóhajtásában volt valami visszavonulás.

— Aki szeret, az hisz — ugratta tovább Elza. Most már akarta ugratni tovább a tanárt, szerette volna tudni, meddig mer elmen ni,

— Tréfál velem ... nem gondolja komolyan, — mondta a tanár, végképp visszavonulást fújva.

Elzát bosszantotta ez a visszavonulás. HL csak ennyit tud elérni? Egész este kacérkodott ezzel az emberrel és most az első lépésnél visszavonul? Azért is provokálta tovább. Most ő szorította magához a tanár karját.

— Nem mindig tréfa, amit tréfából mond az ember, — mondta, Éppen egy lámpa alatt mentek el, érzelmesen nézett a tanárra, aki felfogta a pillantását és kiegyenesedett.

— Ha komolyan mondaná, — szólt kissé reszkető hangon, nagy belső izgalommal.

Elza nem szólt semmit. A tanár a kezébe i ette a kezét, még közelebb simult hozzá. Elza engedte, nem is esett neki rosszul. Szótlanul mentek végig az alaguton. Mikor a végé: - értek, a tanár elfúló hangon kérdezte:

— Mikor lehetne ... egyedül... négyszemközt, Elza?

Elekor már erős világosságban voltak, a Lánchíd ivlámpái világítottak rájuk, Elza kissé kijózanodott.

— Ilyet nem kérdez egy férfi. Ilyet tudni kell — mondta gyorsan.

Sietős lépésekkel ment a társaság többi része után, amely már a Lánchídfőnél oszladozott, bucsuzkodott. Hosszas, lármás, kacagás következett, egy rendőr is odasétált hozzájuk és csöndes rosszalással nézte őket. Elza a férjéhez lépett és belekarolt.

— Menjünk hát már — mondta neki. Elköszöntek a többiektől. Elza legutoljára a tanárnak nyújtott kezet, hűvös barátságossággal, mint máskor, most már nem érzett semr mit az alaguti hangulatból. Közömbös volt neki ez az ember, mint eddig bármikor, hiába igyekezett forró tekintetével, hosz- szu kózcsókjával hatni rá,

Csöndesen mentek a férjével, kettesben, karonfogva a Dunaparton, hazafelé. Mintha az éjszakából bukkant volna ld, egyszerre a gondolatába tolakodott Bélteky alakja. Ezen a helyen szólította meg. Elza megremegett, úgy érezte, hogy ha most idelépne hozzá, megfogná a kezét és húzná el a férjétől, ő szótlanul menne vele, akárhová. Meggyorsi- totta a lépéseit, mintha menekülne valami elöl. Nyugtalanul ment szélesen, kényelmeden lépkedő férje mellett hazáig.

A kapunál várni kellett, amig előbotorkál a házmester. Gyula, a bor hevitette-e fel, vagy rájött a bolondja, átkarolta és meg akarta csókolni. Elza*undort érzett, felfor- tyanő haragot. Erélyesen lefejtette magáról a férje karját és elfordult.

— Ugyan kérlek... mire való ez a gyerekeskedés — mondta kelletlenül.

A férj is elbátortalandott, kedvetlenül, szótlanul mentek fel a lakásba, mikor a házmester végre kinyitotta a kaput.

II.

Elzának rossz éjszakája volt. Nem tudott aludni. Akármit csinált, mindig újra meg újra megtelt a feje rajzó gondolatokkal. Próbálta magát mesterségesen elkábitani, számolt ezerig és tovább, elmondta tízszer egymásután a Miatyánkot és Hiszekegyet, aztán fölkelt, hideg vízzel locsolta a fejét, de az izgatott, kínos gondolkodást nem tudta kilocsolni belőle. Nagy, keserű elégedetlenséget érzett, az egész életének kínos, fanyar ize volt, egyre az a kérdés meredt elé: minek élni, igy élni? A férjére, akivel eddig tűrhetően megvolt, most valami kelletlen érzéssel gondolt. Hiszen jó, jó, egészen derék ember, — biztatta magáit — nem goromba, nem lumpolós, nem is követelőző háztartási dolgokban, elég jó pozíciója van, az irodája különösen újabban szépen fejlődik.. De aztán eszébe jutottak egy s más csúnya szokásai, a szivartól mindig bagószagu szája, az egyre jobban pohosodó, puhuló teste, a lompos járása, a zsirfoltok, melyeket minden étkezésnél a kabátján ejtett és amelyeket az asszonynak kellett tisztogatni . . . Mindez az apró-cseprő vesződség és gond, az a megalázó küzködés a háztartás nehézségeivel, ami egy közepes polgári asszonynak a mindennapi élet-levegője, most mint valami koncentrált lidércnyomás nehezedett rá és nem is tudata, hanem az érzése valahogy az akarata ellenére is a férjét tette érte felelőssé. Aztán az villant meg benne, hogy ő tulajdonképpen a szerelem elragadtatását sohasem érezte. Annak idején szerelemből ment férjhez, ő legalább akkor azt hitte, mert az a fiatal, tavaszi vágy volt tapasztalatlan leány- szivében, amely kiáradt az első férfira, aki komoly szerelemmel közeledett hozzá. Most n„. le évvel visszanézve, jól tudta, hogy nem volt benne más, mint a fiatal leány szerelem- éhsége, amely olyan táplálékon keres kielégülést, amilyen éppen adódik neki. Házas- életük csöndes, langyos polgári, házasélet voP, a férje nem tudta, nem is akarta megismertetni a szerelem nagy, extatikus gyönyörével. Lassanként ez is megszokott, közepe; dolog lett, nem nagyobb emóció, mint a rendesnél valamivel jobb ebéd. Mindig és mindenben csak a közepesben maradni, soha semmi ezen túl, amiben volna valami nagy lendület, valami, ami stílus, a polgárin felülemelkedő, ami az ő sajátja, kincse, titka ve’na, nem az összes hozzá hasonlók köztulajdona... mindig csali hétköznap, soha semmi ünnep, mindig csak langyos temperatura, ■soha for|ó lobogás ...

(Folytatjuk.)

2