Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-25 / 192. (1230.) szám

M-J * >A«í¥AR.*.H.ÍUbAP Szerda, íísö augusztus 25. Zisiunermann volt főbiztos a „Dunai Szövetségi mellett Ivánba Milán nem megy Genfije Prága, augusztus 24. Augusztus 15-iki szá­munkban „Viszontlátásra Genfben“ cim alatt fog­lalkoztunk Ivánka Milán dr.-nak a kassai fascisla gyűlésen elmondott beszédével, amelyben a cseh­szlovák lapok tudósításai szerint Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselőt egy nyilatkozata miatt („Mert nem feledhetem el soha, hogy ha Ma­gyarország nem is államom, de vérein”) éles tá­madásban részesítette. Rövid cikkünk végén Ivánka Milánt Genfbe hívtuk meg, ahol a most folyó kisebbségi kongresszuson meggyőződést szerezhetne arról, hogy Szüllő Géza a csehszlová­kiai magyar kisebbség képviseletében vájjon tényleg „államellenes“ munkát végez-e. Cikkünk­re Ivánka Milán dr. a Národny Dennik vasárnapi számában két és fél hasábos cikkel válaszol s Szüllő Gézára vonatkozólag a következőket mond­ja: „Én nem követeltem Szüllő Géza képviselői mandátumának a megsemmisítését. Isten ments! Szüllő Gézát gyermekkorától ismerem mint be­csületes, egyenes és nyílt emberi, aki nekem a mi parlamentünkben mint ellenség százszor ked­vesebb azoknál a politikusoknál, akik másképp beszélnek, mint ahogy gondolkoznak". Szüllő Gézának idézett kijelentéseiről Ivánka cikke további részében mint nyílt és férfias sza­vakról emlékezik meg, de egyúttal államellenes tendenciát tulajdonit azoknak. Szerinte Szüllő kijelentései egyet jelentenek azzal, hogy neki (Szüllőnek), „mint a magyar kisebbség képvise­lőjének kötelessége • csehszlovák parlamentben a csehszlovák állam érdekeivel szemben a ma­gyar állam érdekeit képviselni, mivel ő azt akar­ja, hogy Magyarország minél erősebb és Cseh­szlovákia minél gyöngébb legyen". Végül nem érti, Ivánka, hogy miért invitálja öt a P. M. H. Genfbe, ahol „Szüllő Géza dr. ismét panaszkodni fog a csehszlovák köztársaság ellen" s ahol Bra- bec szenátor válaszként fölolvashatja Szüllő „ál­lamellenes" nyilatkozatait. A .máskülönben Benes orra alá borsot törő cikk végén Ivánka bejelenti, hogy a meghívást nem fogadja el és Genfbe nem megy. Nem csodálkozunk azon, hogy Ivánka Milán dr. nem megy Genfbe; de még azon sem csodál­kozunk, hogy ő Szüllő Géza közéleti szereplését és általában a magyarság önvédelmi harcát „ál- lamellenes“-nek minősiti, — hisz az Ivánká­iéi elvakult soviniszta politikusok részéről a magyarsággal szemben tárgyilagosságot eddig sem tapasztalhatunk s ezután sem várunk; azon­ban fölötte csodálkozunk azon, hogy Ivánka dr. annyira tájékozatlan az európai nemzeti kisebb­ségek mostani genfi kongresszusát illetőleg, hogy azon Brabec szenátornak szerepet szán. Mint újságolvasó kulturembernek illene neki is tudni azt, hogy a' genfi kisebbségi kongresszuson csak kisebbségek vesznek részt, tehát Brabec szenátor — miután nem képvisel cseh kisébbséget — nem szerepelhet ott. Természetesén ez nehi jelenti azt, hogy a kongresszuson a Csehszlovákián kí­vül élő cseh kisebbségeknek is nem akadna éppúgy hivatott szószólójuk, mint a csehszlo­vákiai magyar kisebbségnek. Német-orosz fogolycsere Berlin, aug. 24. A birdalmi elnök a lip­csei legfelsőbb törvényszék által elitéit Go- beleszky orosz t ak megkegyelme­zett. Az orosz-német fogolycserének a néme­tek részéről most már semmi nem áll útjá­ban. A Moszkvában fogvatartott németek sza- badonbocsátása némely formalitások elinté­zése után rövidesen megtörténik. KSáU38B9iBBHE3E5flBQHBB!S39HHB^HiKflBBHHEBS9flHHHBiHHH9Hi Bécs, aug. 24. Newyorkból jelentik: A williamstowni politikai intézet képviselői előtt dr. Zimmermann Alfréd volt ausztriai népszövetségi főbiztos részletesen beszámolt Ausztriában kifejtett működéséről. Kijelen­tette, hogy a Kelet-Európát nyugtalanító válság csak a legszorosabb gazdasági együttmű­ködéssel, kereskedelmi szerződésekkel Prága, augusztus 24. A politikai mozgalom előterében az a kérdés áll, hogy sikerül-e még az őszi ülés­szak megnyitása előtt parlamenti kormányt alakítani, amely már maga is biztosíték vol­na az állami költségvetés parlamentáris elin­tézésére. A sok sajtópolémiában most már az intranzigens német nemzeti Bohémia is meg­állapítja, hogy a nemzeti koalíció végleges szétesése be- végseű történelmi tény. Ez a tény maga után vonta azt a pszichológiai eredményt, hogy a cseh és német pártok egy parlamenti többségben találkozhatnak. Kér­dés csak az, hogy ez a körülmény elegendő alap-e egy cseh-német kormányalakításra? Cseh lapok ezzel kapcsolatosan azt Írják, hogy német és magyar politikusok e napokban tanácskozásokat folytattak Marienbadban, s ezen tanácskozások célja az volt, hogy a né­met pártok az „elmúlt parlamenti ülések alatt létrejött cseh-német vámtöbbségi alapon a német pártoknak a kormányba való belépé- sét“ tárgyalják. Eddig azonban végleges hatá­rozatot nem tudtak még hozni. A cseh-német kormányalakítási kísérlete­ket óriási ■ figyelemmel kisérik a szocialisták is. A Pravo Lidu például ezeket Írja: A német-cseh kormányalakítási kísérlet az első lépést jelenti a nemzetiségi meg­egyezés utján. Ez olyan tény, amit egyetlen szocialista sem utasíthat el, mégha sajnálja is, hogy az első lépést e tekintetben a jobboldaliak tették meg. Ez a nyilatkozat — jegyzi meg ehhez a német keresztényszocialista Deutsche Presse — annál nagyobb jelentőséggel bír, mert hi­szen eddig a német-Cseh szocialista egységre irányuló kísérletek mindig meghiúsultak. és a vámsorompók megszüntetésével old­ható meg. Ezeknek az intézkedéseknek végső célja szükségszerűen a Dunai Szövetség. Az egy­kori monarchia gazdasági szempontból ideá­lis egységet teremtett és a Habsburgiak volt birodalmát, nem mint politikai, hanem mint ipari és gazdasági egységet, a legsürgősebben ismét helyre kell állítani. A cseh szocáldemokraták váratlan meg­értő álláspontja a német-cseh megegyezés kérdésében, alkalmat ad Hudec Józsefnek ar­ra, hogy támadást intézzen ellenük a Národni Listyben. Hudec elsősorban azt Írja, hogy a szo­cialisták a koalíció szétesése után a soviniz­mus magas lovára ülve nemzetárulóknak ne­vezték a cseh polgári pártokat, mert azok a németekkel parlamenti többséget alkottak. Ezt a tónust azonban tartósan nem alkalmaz­hatják s éppen ezért irt tegnap már egészen más hangon a Pravo Lidu. Hiszen a szociál­demokraták harcoltak először a cseh-német kormányalakításért. Ma csupán az fáj nékik, hogy a „reakciósok" tették meg az első lépést. De végeredményben örülnek is a szocialisták a polgári többség megalakulásának — írja Hudec — mert hiszen ezzel sikerül ismét a szocialista szervezeteket egy szilárd egység­be tömöríteni. A szocialista táborban ismét ; forradalom utáni taktika kezd győzedelmes­kedni: Vagy tisztán a burzsoák, vagy pedig a szocialisták uralkodjanak. A szocialisták első játékukat már elvesz­tették, azért szükséges egy időre a burzsoá érát életbe léptetni, hogy ezzel a szocialisták ismét visszaszerezhessék agitációs bá­zisukat. Ezzel eltüntethetik az egymás közötti nézeteltéréseket is s ha eddig a pozitiv mun­kában nm sikerült, úgy talán a negativizmus terén létrehozhatják a szocialista pártok egységes frontját. Itt tehát az uj konstellációkban az állam- hatalomért folyik a harc. A polgári és szocia­lista tábor között most kezdődik a nagy pár­baj — az államhatalomért. A Lidové Listyben ismét napvilágot lá­tott egy megemlítésre méltó politikai cikk Sadeczky Ferenc tollából. A cikkíró abból a tényből indul ki, hogy cseh-német első parlament együttműködésről óriási diszkusszió folyik. Eddig ez a diszkusz- sziő minden alapot nélkülözött, mert hiszen Lodgmanék főkövetelése a „Sudetenöeutsck- land" létrehozatala volt. Erről is igen sokat disputáltak, azonban eredményre nem veze­tett. De nemcsak ez! Hiszen a cseh pártok koalíciót alakítottak — Írja Sadeczky — s ennek életképessé­gét túlbecsülték. Ezek a pártok alakítottak parlamenti többsé­get, kormányoztak s a cseh-német mege; • - zésről csak úgy, mint egyes teoretikusok té­májáról beszéltek, ami inkább a szerkesztő­ségek kedvenc anyaga volt, de komolyan sen­ki sem vette. Szó volt arról is, hogy ezt a kér­dést a határokon kívülről kellene rendezni. (A II. Internacionálé akciója, amely a cseh szociáldemokratáknál hajótörést szenvedett. — A szerk.) S egyszerre, most tavasszal együtt kezd­tek dolgozni a cseh és német pártok, anélkül, hogy a cseh-német megegyezés­ről a diskussziót befejezték volna. Ez óriási szenzáció volt. Ezzel kigunyol- ták az összes teóriákat. A lehetetlenség lehe­tőségnek minősült. Bebazonyosodott, hogy előzetes diszkusszió nélkül is együtt dol­gozhatnak nemcsak a cseh és német pár­tok, hanem közülök azok is, akiket köz­tudomás szerint még magának a disz­kussziónak is ellenzőjéül tartott. A meglepetés titka elsősorban abban a tényben rejlik, hogy az előirt teóriát mellőz­ték: nem volt diszkusszió. (A tett megelőzte a szót, mert a parlament érdeke nagyon akut volt s nem sokat disputálhattak a pártok. A szocialisták, akiknek éppen a disz­kusszió a teóriájuk, most maguk is eltérnek eddigi elvüktől. A szociáldemokrata Nova Svoboda definiálta a koalíció szó fogalmát, amely szerint a koalíció nem más, mint kö­zös munkaprogramot fölépítő közösség. Cso­portok megegyeznek egymás között, hogy ak­tuális kérdésekben közösen fognak eljárni. De ennek a programnak olyannak kell lennie, hogy a megegyezés könnyen megvalósulhas­son s hogy a megegyezés problémáját kiszé­lesítsék lassan a többi pártokra is. Ezzel te­hát a szocialisták is bizonyságát adják annak, hogy ők épp olyan baloldali blokkot akarnak kiépíteni, mint amilyen a jobboldali „vám­többség". Az aktuális megegyezést kiakarják terjeszteni a jövő évek aktuális problémáira. Ez tehát azt bizonyítja, hogy a polgári pártok tavaszi föllépése egészséges volt, s ha ezt folytatni fogják, akkor ez ered­ményre is fog vezetni. A jelszó tehát ez legyen: Diszkusszión keresztül a rendszeres mun­kához! Ez jó hatással lesz az államra nézve is s a cseh néppárt erre törekszik minden erejével. „Diszkusszión kereszti! a rendszeres 8nunkáli#zM A Ud©¥é LisSy a cseh-nésnet munkaközösségről és a baloldali német és cseh pártok koalíciójáról — Harc az államhatalomért SCHÖPFLIN ALADÁR BALATONI TRAGÉDIA REGÉNY (3) — De ha a nő elutasítja? Mert azt hi­szem, vannak olyanok is, akik elutasítják? Akkor mit csinál? — Erre nem sok esetem volt, — dicse­kedett a tanár. — Nekem arra blikkem van, hogy melyik nővel lehet. Ha pedig mégis té­vedtem és a nő nem áll kötélnek, akkor azt mondom: pardon és megyek. — Többet nem kísérletezik vele? — Hacsak meg bánást nem mutat. — Hogy-hogy megbánást? — Hát arra is volt esetem. Egy nő eluta­sított. Másnap megint találkoztam vele, lát­tam az arcán, hogy megbánta, most szívesen szóbaállna. Hát aztán kiderült, hogy előtte, való nap azért volt olyan sp-rőd, mert a fér­jét várta. Különben nagyon meleg kis nő volt. Elza valóságos dühvei hallgatta a tanárt, Utálatosnak találta, bencegőnek, nyeglének. Nem hitt el egy szót sem a beszédéből, de bosszantotta léháskodó, öntelt hangja. így beszélne róla is Bélteky, ha szóba állt volna vele? „Nagyon meleg kis nő". Ez a férfiak nyelvén valami csúnyát jelent... azt, hogy ... pfuj. Bélteky azonban úriember, biztosan nem igy beszél. Különben, ki tudja. A fériak általában olyan komiszul gondolkoznak a nőkről. Most örült, hogy az előbb elutasította Bcltekyt. Legalább látja, hogy úri nővel van dolga, ő ugyan nem lesz senki meleg kis nője. Büszkélkedett magával, mert megköze­líthetetlen, .korrekt nőnek érezte magát. De nem volt megelégedve, valami hiányt érzett. Egyszer felnézett, arra felé, ahol Bélteky ült, látta, hogy már nincs ott. Ez bosszantotta, megbán tót ínak érezte magát, mintha Bélteky árulást követett volna el vele szemben. El­határozta, hogy többet nem gondol rá. Eről­tette magát, beszélgetésbe fogott előbb Kiss -tanárral, aztán a férjével és a mérnökkel is, akik befejezték az erdőügy megbeszélését. Úgy érezte, sikerülni fog visszanyomni a Báj­téi, y. felé áramló gondolatot. Este lett, szedelőzködni kezdtek. A fér­fiaknak jó kedvük volt, úgy érezték, mára még nem fejezték be a beszélgetést. A mérnök azt indítványozta, ne -menjenek ha­za, menjenek egy budai kiskorcsmába, egy pohár borra. Gyula azt kérdezte Elzától: — Mi van otthon vacsorára, Elzus? Az asszony vállat vont, kedvetlenül. Nem szerette az otthoni szerény étkezéseiket em­legetni, még bizalmas barátai előtt sem, bár tudta, hogy úgyis ismerik pontosan életmód­jukat. — Ami ebédről maradt, — mondta. — Egy kis fel-sár, meg spenót, meg sajt. Az ügyvéd egy grimaszt vágott. — N-em nagy kedvem van ma spenótot enni.... Menjünk inkább a Fehér Hollóba. Eszünk valami jobbat. Va-n itt pénz! Humorosan a kabátja • zsebére ütött. A mérnök és a tanár elmosolyodtak. Elza se bánta. Neki se volt most kedve végigcsinálni a nyárspolgári napi programot. Sétálva men­tek a vendéglő felé, elől Elza a tanárral, mö­göttük Gyula és a mérnök. Nem sokat be­szélgettek. • Elza hűvös és hallgatag volt, a tanár ezt érezte valahogy és elvesztette tőle a bizton­ságos kedv-ét. Zavarában elég idétlen meg­jegyzéseket tett az utón járókelőkre, maga is érezte, hogy Ízetlen-eket beszél,' ettől még inkább zavarba jött és elhallgatott. Nagy tá­volság szakadt közte és Elza közt, mintha két teljesen idegen lettek volna, akiknek nincs semmi mondanivalójuk egymás számára. El­za már bánta, hogy nem dirigálta a férjét ha­za. Biztosan be fog csípni — mindig be szo­kott csípni ilyen alkalmakkor — s ő máskü­lönben nem utálta a becsipett embereket, de a férjét nem szerette részegnek látni. Most már, persze, együtt kellett tartani a társa­sággal. Bementek hát az elég tiszta, csendes kis korcsmába. Egy nyolc-tiz tagból álló társaság ült már ott, jórészt ismerősök, fér­fiak, nők, muszáj volt közéjük elegyedni, elég rendes emberek is voltak. Elza nem is bánta, hogy felfrissül egy kicsit a társaság. A férjét, -a mérnököt, a tanárt unta már mint állandó kompániát. Összeraktak néhány asz­talt, nagy lármával, kiabálással, zűrzavarral, ami az ilyen társaságban a jókedvet szok­ta helyettesíteni. A leülésnél Elza nem tudta elkerülni, hogy ne -a tanár üljön le mellé, most már, hogy más volt a hangulata az egész estének, nem is bánta. Mégis a legnet- t-ebb ember volt -a társaságban. Volt még egy nagyon jól öltözött, nyúlánk fiú, de az nagyon is fiatal volt, aligha több húsz éves­nél s különben is láthatólag szerelmesen ud­varolt egy szőke kis leánynak, akinek az apja az asztalfőn ült, egy szakképzett -asztal- társasági elnök nyugodt, biztos pózában. A hangulat egészen jó volt, elég jó vacsorát kaptak, jó bort ittak, hangos össze-vissza be­szélgetés folyt, Elza is résztvett benne. Most egészen beletalálta magát újra a társaságá­ba, Bélteky eszébe sem jutott. Olyan volt, amilyen lenni szokott, jókedvű, kedves, egy­szerű. — Az volt a baj vacsora előtt, hogy éhe­sek voltunk, —böieselkede-tt a tanár. — Ha az ember jóllakott és ivott rá egy pohár borit, egész más szemmel nézi a világot. Elza jókedvűen nézett rá. A tanárnak fiatalos, piros arca volt, sima bőre, az álla frissen volt borotválva, egy vékony kis kar­colás a nyakán mutatta, hogy maga szokott borotválkozni. Csinos arc volt, elég kifeje­zéstelen, de elég szabályos, nem kellemetlen, és most — talán a bortól is — frissen csillo­gott a bar-naborju szeme. Elzának hirtelen felvillant a fantáziájában egy édes vonalú, fi­nom, de markáns profil, egy tökéletesen si­ma, gondosan borotvált arc — a Béltekyé — de azonnal el is merült, n-em tudta többé ma­ga elé jeleníteni. Nem is akarta. Szabadulni akart tőle. Mi köze hozzá? Egy idegen, vak­merő ember, micsoda hallatlan vakmerőség, hogy meg merte szólítani -az utcán! Hát mi­csoda ő? Nagyon kedves lett a tanárral. Csakha­mar szét dara bo-lódott a társaság, mindenki a mellette ülővel beszélt, kettes-hármas cso­portok alakultak, a férfiak rákönyököltek az asztalra, úgy beszéltek egymással és a nőkkel, a malett pénzügyi tanácsosné csak­nem egészen ráhajolt a szőke bírósági titkár­ra, Elza megfigyelte sugdosásukat és csön­dé.'; belső nevetéssel állapította meg, hogy a kettejükről szálló pletyka csakugyan igaz. Neki a tanár elkezdett hevesen udvarolni. Nem bánta, sőt mikor az asztal alatt megfogta a kezét, nem vonta el azonnal, egy pillanatig ben nehagyta és. aztán kacér a n mondta: — Vigyázzon, meglátják ... Nevetett hozzá. E.ész jól elbírta az ud­varlást. Néha vetett egy pillantást a férjére. Konstatálta, hogy máma elég mérsékelten iszik, hát e tekintetben is megnyugodott. Gyula egy ízben rán-evetett és felé köszöntött a poharával. Szívesen vette, mint férji figyel­mességét, visszaköszönt neki az asztalén át. íFolvtntink.1 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom