Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-03 / 173. (1211.) szám
4 ________________________________'^KBJMt/V\ACiÍí!AR,HIRLAB 1926 augusztus 3, kedd. Ma dridban, a Cannenek és torreádorok hazájában Madrid, július vége. Spanyolországról az újságok hasábjain vajmi keveset esik szó. Az is? amit erről a távolfekvő országról Írnak, rendszerint kedvezőtlen színben 'tünteti föl. Kulturátlannak, elmaradottnak és vádinak tüntetik fel mindenkor a spanyol népet és városokat, pedig, aki idejön, homlokegyenest az ellenkezőjét tapasztalja. Már maga az országba való utazás a ritkább élvezetek közé tartozik. Ha Franciaországból közelitjük meg a Pyrenneusokat, azt hihetne az ember, hogy a második Svájc tárult elébe: ahol azonban a hegyeket örökös hó borítja. A hegyektől körülövezett en fekszik: Madrid, az ország fővárosa, mely az elmúlt tizenöt évben bámulatos fejlődésen ment keresztül. Csendben, minden reklamirozás nélkül ment végbe ez a haladás, amellyel a spanyol főváros egyszerre Európa legnagyobb fővárosai közé emelkedett. Szinte máról-holnapra egész uj negyeMéltóságteljesen lép a porondra és a közönség előtt meghajolva, a vezető bíró felé fordul és először néki ajánlja életét. A matador balkezében élénk vörös szinü posztót tart, jobb kezében vékony kardot és igy közeledik a bikához, amely földbegyö- keredzett lábakkal, leszegett fejjel, tajtókozó szájjal várja. S most megkezdődik a harc*; az ember és állat között. Óriási ügyesség, erő és lélekjelenmondhai.illan izgalomba hozza a közönséget. Végletekig feszült idegekkel figyeli mindenki a harcot. Egy félrelépés és a torreádor veszve van. A matador* a vörös posztóval percekig ingerli a bikát és midőn már erejét fogyni érzi? végez a szerencsétlen állattal, nyakába mártja a kardiját. Sokszor megtörténik azonban, hogy a torrero kerül alulra és a bika áldozatává lesz. Ez azonban a legnagyobb dicsőségek közé tartozik Spanyolországban. A lapok a diadalmas torreadóról is hasábokat írnak, viszont a porondon maradt torreádort Í9 nemzeti hősiként parentálják el. A kővetkező viadalnál azonban már senki sem gondol rá, mert mindig akadnak olyanok, akik részint a dicsőség kedvéért, másrészt ped ig a nagy jutalomért hajlandók a porondra kiálland. Gy. léit kell ehhez a küzdelemhez, amely azután kiTemetik a vajda fiát „Ezüst botra támaszkodva mellette a vajda — nem iátss?k a nagy tisztesség csak a bánat rajta" — A P. M. H. kiküldött munkatársától. — dek épültek, nagy avenueket nyitottak, amelyen modern amerikai szisztéma szerint épitett vasbetonházaik, 8—15 emeletes felhőkarcolók sorakoznak. A város rendezett viszonyairól könnyen észrevehető, hogy a világháborút csak madártávlatiból szemlélte. Bár az általános gazda-sági krízis itt. is érezhető, mégis nincs hiány semmiben. A kormányzat gondot fordított arra, hogy a különböző pártálMsu rétegeket egymástól elszigetelje. Madrid lakossága úgyszólván teljesen egy valláson van. Mintegy félmillió ember lakja, akik legnagyobb része a katolikus vallást vallja. Az egész városban csupán csak egy protestáns templom van. A lakosság beosztott rendszer szerint éli a maga csendes, normális életét. Keveset politizálnak s a beosztott rendszerükkel meg vannak elégedve. A kora tavasztól késő őszig uralkodó hőség miatt az üzleteket csak 10 óra felé nyitják, a tulajdonképpeni élet csak délután 4 óra után kezdődik. A spanyolok életrendje talán csak abban különbözik a középeurópai ember életrendjétől, hogy aránylag sokkal több búst fogyasztanak. Jóltápléltiságukról is leolvasható, hogy ebédre legalább is három tál húsételt fogyasztanak el. Spanyolországnak két híressége van: a spanyol nő és a bika viadal. Az operák Carmenjei a valóságban élő alakok. A spanyol nőik többsége dicsekedhetik a szépséggel. A kreol bőr, a fekete haj és a .tüzes szem a jellegzetes tulajdonságaik. Egy-egy angol, vagy német keresztezés azonnal kiválik közülök. Érdekes, hogy a spanyol nő>k nem tartanak a divattal. Itt nem hódított a rövid haj és arcfestés, hiszen a kreol szin természetessége a legszebb női ékesség. Amilyen elbájoló és hóditó a spanyol nő fiatal korában, épp oly hamar veszíti el üdeségét és szépségét az idők múltával. Csakhamar elhíznak, elsősorban a sok evéstől és főleg a délutáni alvástól. Maga a spanyol a legudvariasabb emberek közé tartozik. Még véletlenül sem lehet egv durva szót hallani és bár utcai élete igen hangos, még sem olyan túlhajtott, mint más fővárosoké. Vendégszerető, józan a spanyol nép. Az alkoholt nagyon mérsékelten fogyasztják. Bár Madridnak is meg vannak a bárjai és mulatói, azonban mindenütt a likőr mellett tejet is kiszolgálnak. Spanyol- országban a tej a legkelendőbb ital. Vallásos életükkel kapcsolatban a családi életük is példás. Válás igen ritka eset, de annál nagyobb számban van a sokgyermekes család. A spanyol ember azonban babonás és fatalista. Ennek tudható be, hogy Spanyolországban a legjobb üzlet: a sorsjegy. Szenvedélyük és egyúttal a legnagyobb nemzeti büszkeségük a sokszor megirt és annyiszor megénekelt: bikaviadal. Történjék bármi Spanyolországban, a Plara de Toros (Bika-tér) mindig tömve van. önkénytelenül a régi római mondás jut az ember eszébe: Paneon et circen-ses! Pedig a viadal az idegennek nem sok változatosságot nyújt. Az arénában mindig telt ház van. Pedig a jegyek nem olcsók. A legdrágább páholy 1000 peseta, ami 5000 cseh koronának felel meg. Az amfiteátrális nézőtér a viadalok alkalmával impozáns látványt szokott nyújtani. A viadal felvonulással kezdődili, amikor az összes szereplők bemutatják magukat. Ezután beengedik az első bikát, külön erre a célra a dél-spanyol síkságokon nevelt andaluziai fajállatot. Már maga a vad bőgős, amellyel a feldühödött és kiéhezett állat az első percektől kezdve az utolsó ezusszanásáig netki- nekirohan a környezetének, idegizgalomba hozza a nézőket. Először a segédmatadorok halvány rózsaszínű köpönyeggel kezdik meg az állat izgatását. Utánuk jönnek a derékig vasba öltözött lovas- pikadorok, akik a tompa vasvégü rúddal izgatják a vórbenforgó szemű áldozatot. Tulaj dónk éppen itt kezd a játék véressé és veszedelmessé válni. A legszerencsétlenebb résztvevője a viadalnak a pi- kador lova, amelynek szemét és fülét is lekötik és amely csak akkor ébred a veszedelemre, amikor a veszett bika már felöklelte. Ekkor azonban már a lovasa is óletveiszedelemben forog, mert a nehéz öltözékben gyakran nem tud hamarosan lábra kelni és ilyenkor vagy a lova, vagy pedig a bika tapossa halálra. Mikor a pikador elvégezte kötelességét, jön a bánd éri Mos, aki mindkét kezében fél-méter hossz vashorogv-égü botot tart. Kiáll a középre és igyekszik a bika figyelmét magára vonni. Amikor azután a bika feléje rohan, ügyes mozdulattal kell a vashegyet a bika nyakába mártania. Amíg a hirtelen fájdalom a bika figyelmét elvonja, menekülnie kell, különben a végsőkig feldühödött állat menthetetlenül eltapossa, fi most jön az igazi nagy esemény. Megjelenik a torrero (mat-ador). Rimaszombat, julius vége. A város határában, a Szabalkai-erdő és a Rima-r-ét között megrekedt egy cigánykara- ván. Lehettek vagy hat szekér. Sátoros cigányok, ahogy errefelé mondják: oláhcigányok. Az öreg Grujo a vajdájuk, jól ismerik őket ezen a vidéken. Máskor csak pár napig bírták ki egy helyben, most már egy hét óta rostokolnak a rét szélén, a lovakat kicsapták az országút árkába, a sátrak körül furcsa füst gomolyog, zsi- v-ajognak, lármáznak s a meztelen purd-ék ott nyüzsögnek a szabadkai kőhíd táján, járják a rókatáncot s cigányk-ereket hánynak. A kórház -előtt gyakran látni az öreg Gru- jot és a városban is elterjed a hire, hogy a vajda fia haldoklik: az erdő alatt rostokoló tábor a város szélén őrzi a beteg cigányt. * Pecsenyét vágtak a hasából — meséli egy öreg cigányasszony és a tenyerén mutatja, hogy milyen darabot, aztán int és ób-égatni kezd. Egy szóval Grujo Jánost — élt 31 évet — a kórházban m-egoperálták: és a vajda fia meghalt: barna lelke ezentúl még szabadabb s más füvü réteken fog vándorolni, ahol kövérebbek a lovak, kevesebb a csendőr és még csillogóbb szemmel szeretnek a cigánylányok. A szerelemben ugyan eddig se volt hiba: a hallottat tizenegy gyermek örökíti életre tovább is. A cigányok eladtak három lovat s 400 forintért — igy mondják — érckoporsót vettek, belezárták a vajda fiát, szekérre tették a halottas koporsót s kikocogtak vele a Rimán túlra, a rét szélére az erdő alá: visszavitték a szabad sátorok közzé a halott cigányt, akit a rabtartó város -és a kórházi falak elragadtak közülök. * A gyilkos nyári éjszakán gyászos -élet fakadt a koporsó körül. Az égen kapkodva, fuldokolva úszott a hold apró felhők között. A szél bőgője fekete nótákat húzott -a völgy fölé, éjszakai nótát, ami mindig egyformán az élet s a halál nótája. Az erdő megelevenedett magánya kiült az utszél-ére s rapszódikus szavakat duruzsolt a rét fülébe. A folyó csobogása kilépett a füzesek közül és végig dőlt az egész tájon. A sátrak imbolyogtak a szélben -és a tábortűz fényében. Sikoltásként lobogott a láng a hat sátor között, kócos vörös haja olyan volt, mint egy bomlott cigánylány. A cigánynép mozgott, forgolódott, jajgatott és veszekedett. Éjfél felé járt és ebben az általános, életdus és félelmetes mozgásban, ebben az egyetemes összeölelkező életben, ebben az erdőszéli buja romantikában csak egy pont volt álló, merev, hideg: a koporsó a hat sátor előtt, a tűz sikolya és az üldögélő vajda némasága között. A koporsó és benne a felmetszett hasú cigány, kontrasztnak, komor szépségnek, vésztjósló sztigmának az élet homlokán. így őrizték a halottat két éjszakán és két nappalon keresztül. * Már tegnap temethették volna. De a tisztesség nem engedte. Várták Sárközit, a 85 -éves szlovenszkói fővajd-ál és -a rokonságot. És isten tudja hogy, hogy nem, miféle jellel, milyen telefonnal, de értesítést kapott az egész vidék vándorcigánysága, akikről még az a falu se tudja reggel, hol lehetnek, ahol este megháltak, — most megtudták a hirt az ő titkos, rejtélyes szervezetük pontosan működő segítségével és a temetésre összesereglettek, még az öreg fővajda is eljött, — s mikor elterjedt a városban a temetés órájának hire, a borongós időben is százával mentünk ki a sátrak alá s a temetőbe vivő utcákat ellepték a városiak: nagyon nagy temetése volt a vajda fiának, akit nem is ismertünk. * Az egyszerű katolikus szertartás után a gyerekek fehér halottas kocsijára tették a vajda fiát. Szeretik a pompát. Elől egy nagy cigánybanda ment: a seregbeli rokonok: a letelepedettek, a muzsikos cigányok képviselete. Gyászindulóval, két bőgővel. A kocsit a férfiak vették körül, nem rendben, csalt ahogy jött, oldalt belekapaszkodtak a kocsi díszébe, hogy mégis rendet tartsanak, szomorú arckifejezés volt a borzas hajak alatt, gyönyörű, idegen metszésű fejüket egy kissé lehajtva lógatták, a fiatalabba- kon nem volt kalap. Oldalt és hátul nyüzsöglek a nők: gyerekek, lányok, -asszonyok. Az anyák mellét derekukra kötött csecsemők szívták, hol felébredtek, hol elaludtak, a szájukban az anyamell. Egy öreg cigány fején piros kendő volt, keresztbe kötve homlokán, mint a sebesültnek: ha igaz, a gyász jeléül kötötte oda. Aztán jött az első koszos sátoros kocsi: a 84 éves öreg Grujo hajtotta: a halott apja. Az arca Zeusz arca, barna kőből, fehér korszakának Egy idegen titokzatos faj sorvadó energiáinak és fogyó szépségeinek tiszteletet parancsoló esszenciája ragyog komor arcán, — mikor ezt -a tiszteletet éreztem magamon is, a szekér mellé furakodva találkozott a tekintetünk, sokáig azon gondolkoztam, hogy miért szimpatikus nekünk ez a fajta, ezek a piszkos, büdös, mosdatlan cigányok, ezek a tolvaj lókötők, ezek a 1-éhütő kóborlók, akikkel nem tudunk mit kezdeni, akiket kiseprőzühk -a házból, ha az udvarunkba tévednek és megszámoljuk az esüstöt és -az aprólékot — és most mégis velük érzünk, nem csak a halál erejével vontatva, valami más, szerencsétlenebb, gonosz ih ő erővel is. A halottas kocsi végén, a besrófolt koporsóba kapaszkodva, a k’i'ló széles féderen egy hiányosan öltözött cigányasszony hevert, mint egy rongy, amit nedvesen odavágtak s rátapadt. Nem mozdult. Valaha vele mozdult, osókra, ölelésre, evésre, ivásr-a, ment felé, ha hívta, futott előle, ha verte, megadta magát, ha akarta, — most mozdulatlan rongy a másik börtönén, a felesége: ő kint, a halott bent, egyformán rongyok és mi is, akik kíváncsian, félve, de -azért egy nagy szolidaritás ijedt hatalmában rokonán itt megyünk velük, át a város egyik végétől a másikig, ahol a temető van. * Mikor a városba érünk, megkondulnak a harangok, a nóta elhallgatt, s gyertyát gyújtanak a koporsót kísérők. így megyünk a sírig. Szép, padmalyos sir, gazdagok ezek a rongyos, kócos népek. Egy városi asszony megszólal mellettem: — A felsége beugrik -a sirba, úgy szokás. Persze hazudott, éhes volt. Hozzák a vállukon. Leteszik. Egy ima, egy ének. A cigányok körüll-epik a sirt, diil- ledt szemekkel nézik a föld börtönét. Az öreg rossz lábai Grujo az agyagos hanton négykézláb mászik föl, hogy belásson a sirba: megnézi, hogy jó lesz-e a fiának. Leengedik. Egyszerre éktelen a sírás és a jajszó. Rázendít a banda. A p-urdék is megéreznek valamit és potyog a könnyük. Csak három ember nem jajgat közülök: ott vannak velepi -szemben, a sir másik végénél: az öreg Grujo, a felesége és a legnagyobb fia. Az öreg négykézláb fekszik a sárgás agyagon, bal kezére dől, jobbal kaparja, tolja az agyagrögöket a fia után. Soha nem láttam ezt a mozdulatot olyan tragikusnak: ugyanaz, mint mikor a gyerek elzuhan s rémült, fájdalmas öntudatlanságban kaparja, tolja maga elől a homokot, ami megsebezte, amin elvágódott. Rettenetes ez a gyerekes, néma mozdulat a szabad vajdától a rabsir szájánál, amely lenyelte a fiát. A feleségét két cigány fogja hónon. Rongyos blúza ketté nyilt, az egész melle meztelen, vállairól is lecsusszant a ruha. Feje előre mered, sárga hullott mellei úgy néznek a távozó után, mint két fagyott virág, a szája jár, de hangtalan, a melle jár, de vége... Rettenetes ez a meztelen bánat, rettenetes. Nincs itt gyászruha, nincs itt takaró, föld van, halott van, ember, halál és fájdalom. A legnagyobb fiát asszonyok fogják. Egy ordított, de ez már régen volt, most felfordult szemekkel fekszik a cigánykazalban, valami rocskából vizet önten-ek a fejére: elájult. Ijesztő gyöngédséggel odébb cipelik szegényt. Mikor igy láttam a halált, igy láttam a gyászt, megláttam megint az életet -és benne a halált. Az idegen, titokzatos embereket é» bennünket, itt a Grujó János sírjánál, ak't sohse láttam életemben, összefogott a halál, — tessék elhinni, rettenetesen banális az élet szépsége és -az élet borzalma. * Aztán a sir mellett körbe ültek, már senki sem lármázott, senki sem jajveszékelt. A féktelen zsivajból még borzasztóbb csendesség lett. Ültek, ültek, ültek, őrizték a sirt s valajnit magukban, amit nem mondtak és én nem kérdeztem. Legvalószínűbb, egész egyformákat éreztünk: egy buta, kellemetlen nyomást az agyon és torma szagot a torkunkban. Győry Dezső. A párkányi esperest kerület mozgalma a tanév megrövidítéséért Irta: Pauer Károly esperes-tanfelügyelő A párkányi esperesi kerület papsága junius hó 14-én Párkányban tartott értekezletén elhatározta, hogy mozgalmat indit a tanév megrövidítéséért. Köztudomású, hogy faluhelyen a földmives szülők tanköteles gyermekei május és junius havában már alig látogatják az iskolát. A jelen mostoha anyagi viszonyok, elviselhetetlen adók, megélhetési nehézségek és 'a nagy munkanélküliség miatt kénytelenek 10—12 éves gyermekeiket az iskolából kivenni, hogy a megkeresett napszámból biztosíthassák a család megélhetését. A tanköteles gyermekek igen nagy része már hasvét táján kimarad az i sic ólából, segít szüleinek a mezei munkában, vagy napszámba jár é*s megkeresi azt a néhány koronácskát, amelyre különösen a mai nehéz időkben igen nagy szüksége van. A törvény bírsággal, vagy annak meg nem fizetése esetén fogházzal bünteti a mulasztó apát. Sokszor a legnagyobb munkaidőben kell leülnie a reá kiszabott büntetést és igy elesik attól a napszámtól, amelyre családjának égető szüksége van. Nem csoda, hogy nagyfokú elkeseredésében a legnagyobb szitkokkal illeti tanítóját, gy alázza és átkozza a tanügyi hatóságot s mindazon tényezőket, akik a törvény paragrafusai értelmében kénytelenek voltak ellene eljárni. A párkányi esperesi kerület papsága a nép között élvén és annak különösen e téren való igen nagy bajait ismervén, elhatározta, hogy segíteni fog a földmives nép e nyomasztó helyzetén. Akciót indit és annak végrehajtására felkéri Szlo- venszkó összes iskolaszékeit, illetve azoknak elnökeit. Tudja a papság, hogy az ifjúság iskoláztatása rendkívül fontos és szükséges követelmény, hiszen minél műveltebb, tanultabb, képzettebb ifjúságunk, annál szebb és jobb jövő vár reá, akciója nem is irányul a mostani iskola-törvények ellen, amelyeket respektál, hanem segítségére akar sietni az államnak a kedélyek lecsillapításával, a földmives néposztály boldogulásának előmozdításával, a szociális bajok orvoslásával. Ez a nemes cél vezeti és semmi más! Nyolc hónapos tanítási időt kér a kormánytól a földmives nép, szívesen hajlandó^ gyermekeit szeptember hó 1-étől május l-éig iskoláztatni, a VII. és VIII. osztály tanköteleseit pedig november 1-ótől március 31-éig nélkülözni, amikor sürgős mezei munkák nincsenek. Belátja a földmives nép is, hogy gyermekeinek nagy szüksége van az elemi ismeretek elsajátítására, nem ellensége az iskoláztatásnak, sőt az őszi és teli hónapokban igen szívesen küldi gyermekeit a tudomány csarnokába, csak május és junius képez óriási nehézségeket faluhelyen és ezen iskolakötelezettség alól kér felmentés'. Szlovenszkó minden községének földmivese névaláírásával fogja kérni képviselőit, hogy támogassák kérelmét a parlamentben. Rövidítse meg a kormány az évközi karácsonyi és húsvéti szüneteket, rendelje el faluhelyen a S hónapos tanítást, a földmives nép biztosítja a kormányt arról, hogy gyermekei a 8 hónapos tanítási idő alatt még többet fognak tanulni és tudni, mint most a 10 hónapos tanítás mellett, melynek két utolsó hónapjában már kong az iskola az ürességtől. A kormány igen üdvös dolgot cselekedne, ha teljesítené a szegény falusi földmives nép kérelmét. Tanügyi és szociális szempontból rendkívül nagy jelentősége volna a S hónapos támlásnak. Reméljük, hogy a megindított akció eléri célját.
