Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-21 / 189. (1227.) szám

2

Szombat, 1926 augusztus 21.

K.u.k. altábornagy a vezérkar élén

Prága, augusztus 20.

Podhajszki tábornokot, amint ezt tegnap jelentettük, a vezérkari főnökség vezetésével bízták meg. A tábornokot tehát nem nevezték ki sem vezérkari főnöknek, sem pedig annak helyetteséül. Ezzel a kétszínű eljárással úgy látszik azt akarja a nemzetvédelmi minisztérium elérni, hogy a vezérkar élén egy a politikától teljesen távol álló és a régi osztrák-magyar hadseregben is kitünően bevált tényleges katona kerüljön, de egyúttal elejét akarja venni azon esetleges támadásoknak is, hogy a csehszlovák hadsereg élére egy „rakusákot" állított. Eddig ugyanis nem a katonai képzettséget tartották szem előtt, hanem még a vezérkar élére is légionárius tábornokokat neveztek ki, akiknek egyedüli érdemük az volt, hogy a háború alatt a külföldi cseh légiókban vezető szerephez jutottak.

A Gajda-eset végre arra a meggyőződésre juttatta a hadsereg vezetőségét, hogy fegyelmet és jó vezetést csakis olyképpen lehet biztosítani, ha a hadsereg élére vérbeli katonát állítanak. Nyolc évig tartott tehát, amig érre rájöttek és ma még a nemzeti szocialista sajtó is megelégedéssel veszi ezt az eljárást tudomásul, sőt kifogást emel az ellen, hogy Podhajszkit nem nevezték ki végérvényesen vezérkari főnöknek. Egy tényleges katona és pláne egy volt cs. és kir. tábornoknak a megbízatása óriási jelentőségű az állami vezetésre is. Talán rájönnek majd a vezető faktorok arra, hogy nemcsak a hadsereg élére, hanem a közhivatalok és más fontosabb hatáskörök élére ugyancsak régi és kipróbált embereket kell állítani. Podhajszki esete igazolja a magyarság és németség bét éves harcát. Hét év óta tiltakozunk az ellen, hogy felelősségteljes állásokba kvalifikálatlan embereket ültettek be azon a címen, hogy azok a köztársaság önállóságának kivívásánál nagy érdemeket szereztek. Ezen az alapon lettek járásfőnökökké, iskolaigazgatókká, tanfelügyelőkké, államtitkárokká és kormánybiztosokká olyan egyének, akiknek sem iskolai előképzettségük, sem pedig természetes kvalifikációjuk nem volt. S ez a hét éves rendszer okozta és idézte elő a mai anarchikus helyzetet úgy a közgazdaságban, mint a közigazgatásnál. Podhajszki megbízatásával most megtört a jég. Reméljük, hogy rövidesen sorra kerül majd a többi felelősségteljes vezető állásban is a radikális változás. Meg kell szűnnie végre a protekcionizmusnak s minden állást úgy a hadseregnél, mint a közigazgatásnál olyan emberekkel kell betölteni, akik erre képzettségüknél fogva alkalmasak és hivatottak. Hét év után reméljük, megszűnnek majd a „rakusáci“ és „magyaron", az „irredenta" és „államellenes" jelszavakkal való dobálozások, melyek csak arra voltak alkalmasak, hogy a föltolakodott alkalomlovagok olcsó demagógiájával védjék meg a protekció és forradalmi konjunktúra révén megszerzett állásaikat és kisded-panamáikat.

— A prágai magyar követség uj titkára.

A prágai hivatalos lap mai száma jelenti, hogy a magyar kormány batizfalvi és márkusfalvi Máriássy Zoltánt a prágai magyar követséghez titkárnak nevezte ki. Az uj követségi titkár gömörmegyei származású.

Dráma a mezőn

Irta: Seb esi Ernő.

' 1.

Ez a szél, mely egész felelőtlenül garázdálkodott a védtelen mezőkön, részeg is volt. November nedvező és puhán vizenyős nyirkától rúgott be és jobbra-batra dülöngve betyárkodott messze a falu határában. Ez este már kifulladt saját hasztalan lihegésébe és most egy tölcsérformáju kis völgynek sötét katlanába szorult szinte 'éjjeli menedéket szimatolva. A katlan elég öblös volt ahhoz, hogy helyet kínáljon a jöttmentnek. — Két jöttment mellett megfér a harmadik is — gondolta az a tagbaszakadt és sárgára aszott legény — keserű és sötét paraszt aki most összébb húzta daróoköpenyét, amikor a hívatlan szél melléje kuporgott. Most bizony felkomolyodott eddigi bujdosása léha és oktalan szökéséből és számon kért tőle minden mentegetődzést. Már kiköpdöste nagy és egészséges szájából az utolsó dohánycsomót és dacos ránditással kiszélesítette bagószagu állkapcsát. Elképzelt zsandárok rettegett arca ökölbe szöktette a kezét. Elgondolkozott. A tehénről csaknem megfeledkezett.

2.

Úgy lógott meg ez a tehén is a hétfői vásár áldomásos lármájából, akárcsak a legény. Még talán könnyebben, mert a legény csak holmi rendes bicskázás árán rúghatta ki szöges osizmasarka alól a kocsmát, a falu minden pirinyó mindenségével együtt. A tehén gazdája száraz és ráncos pofájával tovább hevert a pálinkaszagu kocsmapadlón, ahogy a verés megengedte. A tehén hiába bődül! „gyeremár", a gazda még csak most horkolta ki a legény öldös ütéseit. De még nem volt felkelőben.

Künn az istállóban most nyitott be a szél. Szétnézett és kisuhogott sietve: az ajtót

persze be nem csukta. A tehén utána ment, de még egyszer ildomosán felhődül!,, A gazH kommunitta párt állásfoglalása az einökválssztás kérdésében

Az elnökválasztásnál a doni© szó a kisebbségeké A kommunisták nem állítanak külön jelöltet, hanem

aktívvé ffogják beffoEyásolni a választás eredményét

A német keresztényszocialisták a cseh-német megegyezés

előföltéteieirtil

Prága, augusztus 20.

A véget nem érő belpolitikai bizonytalanságnak két igen fontos kérdése foglalkoztatja a sajtót nap-nap mellett. Minden, ami ma történik, egyrészt előjátéka a nagy harcnak: a jövő évi elnöki választásnak, a második legaktuálisabb probléma pedig az úgynevezett cseb-német kiegyezés.

E napokban azt irta az egyik német lap, hogy az elnöki választásnál döntő szerepet a nemzetiségi pártok játszák, mert a kommunisták 61 szavazatára sem az egyik, sem a másik irány nem számíthat. Erre a cikkre reflektál most a kommunista Rudé Právo s az elnöki választás kérdéséről többek között ezeket írja:

Fascista diktatúra kontra polgári diktatúra

Két elnökpretendens áll egymással szemben: Kramárzs és Masaryk, vagyis politikai nyelven szólva: a nyilt fascista diktatúra áll szemben azon diktatúra reprezentánsával, melyet a demokrácia leple alatt vezetnek s amelyet a Hradzsin diktatúrájának is neveznek. Azaz a polgári diktatúra két típusáról van szó.

Masaryk mögött áll — Írja a Rudé Právo — az egész cseh szcoiáldemokrata párt, a nemzeti szocialisták nagyrésze, valamint az agráriusok közül is sokan és végül a cseh néppártnak egy töredéke. Kramárzs mögött állnak a nemzeti demokraták, úgyszólván az összes néppártiak, az agrárpárt nagybirtokosainak szárnya s a nemzeti szocialisták kisebbsége.

Azon pártok szavazataiért pedig, amelyek még nem határoztak az elnöki választás kérdésében, óriási harc folyik.

Minthogy az elnökválasztás a jövő év májusában lesz s eddig semmiféle előkészület nem történt uj nemzetgyűlési választásokra, ámeneket már csak ez év őszén lehet elrendelni, valószínű, hogy az eltlöki választást a mostani nemzetgyűlés fogja megejteni. A törvény értelmében a képviselőház 300 tagja és a szenátus 150 tagja választja az elnököt a nemzetgyűlés két házának együttes ülésén. Az elnök megválasztásához három ötöd többség kell,

azaz 270 szavazat. Ha ezt egyetlen jelölt sem éri el, akkor megismétlik a választást s ha ez is eredménytelen, akkor a második választásnál a legtöbb szavazatot elért két jelölt között az abszolút többség dönt.

A háromötöd többséget nem tudják sem a cseh polgáriak, sem pedig a cseh szocialisták elérni, hacsak Masaryk és Kramárzs csoportjai valamilyen kompromisszumot nem kötnek egymással. Ez azonban nagyon valószínűtlen s igy

az elnökválasztásban a döntés a kommunista párt és a nemzeti kisebbségek törvényhozóinak a kezében van, vagyis azokéban, akik ellen ennek az államnak egész politikája irányul.

S ezzel elérkeztünk a dolog lényegéhez — folytatja a Rudé Právo. — A nemzeti demokraták már előre kiabálnak: „Az elnöki választásnál már nem segít a kommunisták 61 szavazata . . Válaszunk erre a következő: Két kérdés van: Az elnök személyének a kérdése és annak politikai iránya.

A személyi kérdés nálunk nem játszik szerepet — Írja a Rudé Právo — mert az elnökre úgyis olyan korlátozott a hatalma, hogy Masaryk elnököt nem is lehet a csehszlovák kormány politikájával azonosítani és még Kramárzs sem lehetne rosszabb nála. Minekünk nem lehet mérvadó az elnök személye, hanem csakis a politikai iránya dönthet. Előre bocsátjuk, hogy ebben az államban szó sem lehet demokratikus kormányzásról, hanem csak polgári diktatúráról. S ilyen helyzet mellett a politikai irányzat az elnöki ciklus alatt óriási jelentőséggel bir. Ma még időelőtti azt találgatni, hogy a kommunisták kire adják majd szavazataikat.

Azonban tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a kommunista párt nem okult volna a Hindenburg megválasztásán, vagy a bolgár eseményeken.

A kommunista munkásság tanulmányozni fogja nemcsak a rendszert, amellyel kormányozni akarnak, hanem annak árnyoldalait is.

Mivel a kommunisták egyedüli célja az, hogy kivívja a proletariátus győzelmét

HMWHBI1IW

dája még akkor nem törölte ki szeméből az •elpáholtság kesernyés szégyenét. A kerítés kiengedte az őrizetlen állatot, ki a határba. Vagy tán a bicskázo legény után iszkolt felbőszült igyekvéssel holmi hősi és büntető, ősi végzetességgel. Egy percre mintha bikának komorul! volna. M*ég egy pár itt felejtett torzsa felszisszent a tehén patája alatt. Egyet megsajnált és nedves szájához kapta, mintha megcsókolta volna. Már akkor egészen kint járt. A torzsa is elmaradozott.

3.

Három nap hullott el azóta az idő gazdátlan rostáján. Most itt acsarkodóit a kerítő ég alatt a legény. A tehén megriadt orrlyukából a gazdátlanság sötét hátterében már csaknem hideg párák sziszegtek. A legényt furcsa játékos gyöngeség bágyasztotta, kezeivel össze-vissza hadonászott, de csak sápadt és vézna fűszálak ragadtak a kezéhez. Kis vékony esik hengeredett a tenyerén. A gazdának ideszáradt vére volt, bágyadt, erőtlen foltokban. A tehén gazdájának a vére. De most felugrott. Egy támoly még megingatta, de már szilárdan állott, komoly akaratos magabizással. A tehén is közeledett megint. Talán megismerte, mert az elbődülést elharapta. Fenséges állati gőg, vagy harag némitotta el. A szél ráugrott a hátára és megborzolta a szőrét. Farka lomhán lógott és csak hanyag lengésekkel himbált át a homályba minden iparkodást. A kérődzés már majdnem különvált a szájától. A ritkás füvek részvétlenül benn felejtették vézna fejüket. A legény látta ezt. Ezt a tehetetlen és néma Ínséget. Barna kenyérre gondolt és a csűrnek alattomos és birkaszagu melegére. A szeme a tehén tőgyére gurult. A tehén most eloldal- gott mellőle. Félelmes haraggal meredt rá a legény. De a tehén tőgye egyre távolodott és kisebbedéit.

4.

Az éccaikát még valahogy átfeküdte. Most megint eléje véletlenedet a tehén és bödületesen bamba jóreggelt bőgött feléje. A legény kiszáradt szájában a tehén láttán most megint felnyálkázott a barna kenyér és a meleg tej. Dühös és éhes nézésének egy facér madárijesztő fura mozgása gyürkőzött ide. Valami rikitószinü kendőbe bujtatott fej- gomolyag intett neki a hajnali szél parancsára. A legény lekókkadt indulattal feléje révült. Egy kis félszeg fütty is kiszaladt a száján. Most egy ötlet viharzott át sötét álmos agyán. Ez az ötlet úgy pislogott fel, mint valami olcsó gyufa egy hideg marhakocsiban. Ha ezt a piroskendőt ráosavarintaná a fejére és ágy közelítené meg a tehén tőgyét! — A karjában rögtön utánozni kezdte a fejes mozdulatának eltanult és boldogító kis gépezetét. Vigyorba tárult a szája. Ádámcsutkája már föl-le járkált, egy mély és kiadós felszippantás minden paraszti élvezetével.

ti

5.

Gyanútlanul nekifordította a tehén hatalmas testét. Neki, ennek az egész és különös merényletnek. A piroskendős legény a siker minden hetyke elszántságával odalódult, a tehénhez. Tompa és szánalmas tehetetlenségben ott heverészett az állat. A legény meg- rugta a combját, a mitől a tehén felállapodobt. Egy tilalomkő egy barázda mellett felkinál- ■kozott fejőszéknek, a legény leült és a tőgye után nyúlt a kiszolgáltatott állatnak. Szokatlanul feszesnek érezte a tőgyét és újabb vigyor terpeszkedett az arcára már szinte a jóllakásig. Most egy elszánt mozdulat közelebb lendítette a fejősre beállított tehénhez. De megrettent. Az állat különös hangját hallatta a síiket és néma mezőn. Valami bosszú kiabált a bődülésből. A megázott .pörgekalap merevre keményedve várta a fehér áldást. Most már elfehéredett az első sugár. Az állat most még egyszer felhődül!.

A legény most egyre szaporázta a sugárzást, amely bő ömlésével a kalap biztos tartását csaknem megingatta. Már talán abba is akarta hagyni. És ekkor hátranézett a tehén.

és a munkáskormány fölállítását, a mi pártunk — fejezi be a Rudé Právo — főképpen azt fogja mérlegelni, hogy a két irány közül melyik előnyösebb a forradalmi vállalkozásra.

A cseh német kiegyezés problémája

A cseh-német kiegyezés kérdésével foglalkozott a Lidové Listyben Fuchs dr., aki hangsúlyozta, hogy a békés politikának célja nem lehet a papiron való megegyezés, mert a békét az életnek kell meghoznia. A mindennapi élet konkrét kérdései, az érdekek képezhetik csak a legjobb utat a kölcsönös megértés felé. Minden más kísérlet egyértelmű olyan házépítéssel, amelyet tetőzettel kezdenek.

A német keresztényszocialista Deutsche Presse ezzel a cikkel kapcsolatosan megállapítja, hogy ezt az úgynevezett megegyezést a zöld asztalnál nem lehet létrehozniNemzetiségi megegyezés alatt nem lehet mást mint a jogok egyenlőségét érteni. A józanság s a szükségesség által diktált engedékenység, valamint a természetellenes berendezkedés eltávolítása hozhatja csak meg az igazi békét. Oktalanság az a törekvése a cseheknek, hogy örökké maguknak tartsák meg a vezető állásokat s a németeket megakadályozzák abban, hogy az általános törvény keretén belül egyedül intézhessék iskolaügyeiket. Állandó olajat öntenek a tűzre, ha a németlakta területeket gyarmatként kezelik és csehesitik és tarthatatlan az a helyzet is, hogy egy állam, amelynek óriási az ipari szervezete, olyan külpolitikát űzzön, amely elkergeti a legjobb vevőket, ahelyett, hogy ezekkel szoros barátságban élne. Lehetetlen az is, hogy hét millió állampolgár nem szerez tudomást arról, hogy hat millió polgártársa hogyan kezeli a különböző alapítványokat és lehetetlen ettől a hét milliótól az állampolgársági kötelezettségek pontos és barátságos betartását előre kikérni, ha nem adják meg nekik az egyenlő jogokat és lehetőségeket arra, hogy a kötelezettségek mértékének megszabásánál szava legyen.

Ilyen egyenlőtlenségeket el kell tüntetni és akkor magától adódik már a nemzetiségi kiegyezés, mert hiszen ezzel eltűnnek az ellentétek is. Ilyen egészséges kiegyezés pedig csakis a közös munkával érhető el. De ha az együttműködés oly szükséges, akkor mindkét részről fönn kell állania a jóakaratnak. És kérdezzük, megtörtént ez már a németek, vagy csehek oldalán? Egyetlen újságcikk sem Válaszolhat erre. A döntő feleletet csakis a nép képviselői adhatják meg és a válasz olyan lesz, amilyet a német nép jövője megkövetel és amilyet a lakosság is kíván.

— Újabb jelentkezések a magyar újságírók szindikátusába. Jarno József (Kassai Napló), Kersék János dr. (Bars-Léva) és Wittenberg József (A Reggel) a Csehszlovákiai Magyar Újságírók Szindikátusába kérték fölvételüket.

Talán először nézett most, egész életében legelőször. Eddig csak bámult. A fiú látta ezt, a bámulás legkisebb jelét se vehette észre az állat szemében. A tehén kitért ennek a szemezésnek, a szemei most a másik oldalra küldték át ezt a különös csodálkozásban kimerült számonkérést. A legény áthajolt a másik oldalra is. A tehén a hátulsó lábát felhozta a földről óvatosan. A fiainak tetszett ez, a kalapot megkímélő mozdulat a szivéhez talált. Ugyanakkor egy heves és nehéz lökést érzett. De az ütés oly nagy volt, hogy el se fért a halántékán, hanem elterült az egész arcán végig, mind a két pofáján. Már a főidőn hevert és nyelve a kalapba lógott bele, merev hajtással és mégis valami petyhüdt lompos- sággal. Ajkán két kis hurka dagadt meg, a tej nedvességét már nem érezte meg. Szemei még nyitva voltak. Most még egy zsák krumplira gondolt súlyos elnyúlt zuhanása pillanatában. A kalap felfordult és a tej a béléstől véresen feketés piszokkal ivódott bele a földbe. Otrombán hadonászott a keze, a szeme még ólt, felnézett és a felhőzet mögött valami fantasztikus gyászos menet iparkodott. A temetésére gondolt. Az anyja tejére emlékezett és halálos csettintéssel lecsukódott a szája. De rögtön megnyílt amennyire a két megdagadt hurka az ajkán engedte. A két hurka kitárult és két szót engedett ki: „Marha állat" ... Több nem jött.

6.

A gazda már látta a leszámolást, de csak messziről és a homályos levegő-szitán át. A másik állat büszkén heverészett most már az agyon rugdosott hulla mellett. A gazda már ott is volt a közeliikben és rögtön a tehén nyakába borult. És ebben az ölelésben sok kielégüTt bosszú és megitta sült hála tárulkozott széles és önfeledt lendületiek De azért tisztességtudóan és 'kegyelettel remegek meg agyonkérgesedett parasztkézben a kiszolgált szúrtos kalap.