Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-18 / 186. (1224.) szám

Szerda, 1926 augusztus 18. BEBESBaBsasaHtrea Regény, mely valóság Thomas Mann davosi regénye a „Zauberberg“ Mintegy két évvel ezelőtt jelent meg Thomas Mann legkitűnőbb regénye a „Zauberberg44. Meg­jelenő^ óta sok kiadást ért el a csaknem az összes európai nyelvekre lefordították. A külö­nös és a borzalmasan szép regény megjelenése óta, állandóan foglalkoztatja az orvosokat, a pszhichiatereket és főleg a nagyrétegü olvasó­közönséget. A regény mindenütt nagy szenzációt keltett és az olvasóközönség nagy részei, mint egy érdekes, sok helyütt lehetetlennek látszó regényt olvassa. A nagy iró hatalmas kétkötetes regénye mindenütt sikert aratott, csak itt nem, Davoshan. Itt a regény unalmas valóság, minden napi jelenetekkel, egyáltalán nem könnyeztető, teljesen megszokott és közömbös. Érdeklődést itt, csak az úgynevezett davosi benszülötteknél és az itteni orvosoknál váltott ki. Ugyanis ezek igen megharagudtak Thomas Mannra, mert a davosi valóságot leírta. Az orvosok nem engedik, hogy a betegek olvassák, a könyvkereskedésben nem> szívesen adják el, pedig amikor a tüdővészes beteg unalommal elolvassa, csodálkozva kérdi, hogy miért nem szabad ezt olvasni, hisz még csak nem is érdekes. A beteg a regényben meg­találja magát, mint a tuberkulotikus egyik tí­pusát, felfedezi az ismerőseit s ezzel el is intézi. Thomas Mann felesége, hosszú ideig mint beteg volt a davosi „WaIdsanatorium“-ban, mely­nek főorvosa Dr. Jessen. Thomas Mann gyakori s hosszabb látogatásokat tett a feleségénél s igy alkalma volt egy davosi szanatórium tüdővésze­seinek életét megfigyelni. S a kitűnő iró, minden fantázia nélkül, nagyszerű tollával megírta a nagy regényt, az itteni életet, mely az egészsé­gesek szemében érdekes és borzalmas. A „Wald- sanatorium“-ot elnevezte „Zauberberg,4-nek. Dr. Jessent — ki különben pert akart indítani az iró ellen — Behrens titkos tanácsosának s ehhez hasonló csekély változtatásokat csinált. A „Zau- berberg44 nevet egy legenda adta az írónak, a legenda szerint volt egy hegység, ahol, ha az emberek elmentek, elfelejtették az előbbi éle­tüket, kivetkőztek a társadalmi neveltségükből és hosszú ideig szabadon éltek. Ez a legenda tény­leg nagyon hasonlít a Davosba került s hosszú éveket itt töltő betegek életéhez. A regény főalakja Castorp nevű fiatal ember, ki látogatóba jön ide, azonban ’ megfázik s az or­vosok tüdőbajt állapítanak meg nála. Hét évet tölt itt s az ez idő alatt történteket leírja, helye­sebben átéli. Ilyen látogatások vagy sportolni ide jött egészségesek, hirtelen hektikásnak vál­tozása, nem is olyan nagyon szenzációs s elég gyakori eset. Természetes ennek nem Da- vos az oka, hanem a lappangó baj, mely a ma­gaslati klímán kitör s az orvosok azonnal észre­veszik, tehát ez egyáltalán nem tragikus, sőt. sze­rencsés eset. Vannak ennél nagyobb tragédiák is. Például a téli sportszezón alkalmával ismerked­tem meg egy fiatal magyar rajzolóval, kit kü­lönböző külföldi lapok küldtek ki a versenyzők­ről rajzot készíteni. A tehetséges és hatalmas fi­atalember maga is sportolt. Egy heti itt tartóz­kodás után panaszkodott, hogy lázas s a szakor­vosok megállapították, hogy tüdővészes.. Thomas Mann fiatal embere szerencsés volt, mert 7 évig volt itt, aztán elment a háborúba, ennek a fiatal rajzolónak még • hét hónap sem kellett ahhoz, hogy a davosi sportolásának halál legyen a vége. Thomas Mann a tüdőbetegek gondolkodásá­val és a szerelmi életével foglalkozik sokat. Ha­tározottan nagyon jellemzően, sőt teljesen élet­hűen. A tüdőbaj megváltoztatja az emberek gon­dolkodását, olyan érzéseik s gondolataik vannak, melyeket egészséges korukban soha sem éreztek s még kevésbé gondoltak. A tüdőbetegek rosz- szak, irigyek és szerelmesek. Egyik beteg a má­sikat figyeli s ha annak a baját súlyosabbnak látja, a saját bajában megnyugszik. Ha a másik beteg könnyebb, azt gyűlöli s lehetőleg kerüli Igen szeretnek egymástól panaszt hallani, hogy a mások panasza nekik önvigasztalás legyen. Figyelik egymás lázát, köhögését és szerelmét. Ha valaki sokat köhög s le akarja tagadni, a szomszédja megmondja, hogy hányszor köhögött Letagadják, hogy pozitivesek (köpetben Koch ba- cillus), mert csókol ózni akarnak. Természetes a csókolózás után a szobájukba szaladnak s min denféle fertőtlenítővel sokáig öblögetik a száju­kat. Közben meggyülölik a csókpartnerüket s leg­közelebb ismét csókolózva szívják egymásból a veszedelmes bacillusokat. A szerelem az élette­len életüknek egyetlen legfontosabb életjele, lá­zasak, nyugtalanok s nem igen erkölcsösek. Kor­különbség nincs, ahogyan korra tekintet nélkül megkapják a tiidőbajt, éppen úgy lesznek sze­relmesek s minden azon az alapon megy, ha innen elmennek senki sem ismeri őket. Thomas Mann regényében egy kis leányról emlékszik meg, aki már meggyógyult s az orvo­sok haza akarják küldeni. Azonban ezt a szabad életet nem akarja itt hagyni, kisétál a davosi tóhoz és a hideg vízben hosszú ideig áll, hogy megfázzon s itt maradhasson. Nagy felnőtt leá­nyokat a szülők 5—12 éves gyermekek ottho­nában helyezik el, hogy felügyelet alatt legye­nek, de a tüdőbetegség minden társadalmi s fel­ügyeleti gátat megdönt. Mindez természetesen nem általánosítható, nagyon sok olyan fiatal leány is van, kit ha megsimogatnak, kijelentik, hogy nincs lázuk. El sem tudják képzelni, hogy másért in lehet arcot simogatni, mint a láz ellenőrzéséért s egészen közömbösen engedik a pulzusukat szá­molgatni. A legendás hegyen élők elfelejtkeztek rég: életükről, azt hiszem, hogy a hirtelen felejtők leg­inkább az asszonyok voltak. Davosban is igen sok asszony él s „talán úgy is meghalok44 gondo­lata sok mindent megenged. Nem is régen a pen- siomban egy íérjc.s német asszonyka részgg^n g hangosan zavarta meg az éjszakát, másnap reg­gel csak arra kért, hogy ne mondjam el a barát­jának, kit én ismertem. S nevetve mondta, hogy férjet megcsalni kényszerül a nő, de barátot nem illik. Sok hasonló eset játszódik le naponta, me­lyeknek leírásához tényleg regény kell. Az asz- szonyokat a szabad élettől legtöbbnyire a meg­gyógyulni akaró, a férjüktől postát váró asszo­nyok tartják vissza, mert ilyenek is nagy szám­mal vannak, de ezek természetesen regény szem­pontjából nem számítanak, vert egyszerűek s unalmasak. A betegek között a férfiak foglalkoz­nak a legtöbbet, a meggyógyulás gondolatával s igyekeznek innen mennél előbb elkerülni, mert az itteni tehetetlenség fárasztóbb minden munká­nál. Thomas Mann egyik regényalakja, ki azzal szórakozik, hogy haldoklókat látogat, szép csok­rokat visz nekik gj, vigasztalja őket, de C3ak a biz­tosra megy. S tényleg a virággal meglátogatott hamar meghalt. A haldokló úgy érze, hogy ő úgy sem hal meg s a látogatót igen kedves embernek látja. Egy ilyen súlyos beteget látogató nő láto­gatott meg enfgem pár hónappal ezelőtt. Soha sem láttam s mikor belépett a szobámba s meleg hangon megkérdezte, hogy mire van szükségem, azt hittem, hogy a jóság angyala jött. az ágyam­hoz, még azon sem csodálkoztam, hogy vájjon honnan tudja, hogy fekvő beteg vagyok. Azóta már természetesen ismerem az embereimet s tu­dom, hogy az angyalkának ez szórakozás volt, amely nem jól sikerült, ugyanis nem haltam meg. Thomas Mann regényét már rég megírta, alakjai, mig a tüdőbaj elleni szérumot fel nem már ujjak jöttek és jönnek, de ezek is olyanok, mint a dávosi elődeik;, a tüdővész s a davosi élet egyformává teszi őket. S Thomas Mann regény­alakjai, még a tüdőbaj elleni szérumot fel nem találják, élettelen életüket a valóságban élik. Davos, 1926. augusztus hó. jaksánd. Egy kassai ©slakos-rokksmt kálváriajárása Miután harmincezer koronát befektetett üzlethelyisége fölépítésébe, trafikengedélyét visz- szavonták — Janicsek Frantisek ur nem tűr őslakos konkurrenciát — Szlovenszkón min­denki boldogulhat, csak az őslakosság nem! Kassa, augusztus 18. Megírtuk, hogy a csehszlovák hadirok­kantaik szövetsége kassai helyi csoportjának legutóbbi taggyűlésén a rokkantak éles tá­madásban részesítették Janicsek Frantisek kassai cseh trafikost, aki állandóan és a leg- viisszataszitóbb eszközökkel a helybeli ősla­kos rokkantak érdekei ellen dolgozik és minden téren megakadályozza az idevaló rok­kantak elhelyezkedését. A gyűlés kimondta, hogy az őslakos rokkantakat ért sérelmeket; a nyilvánosság, a nemzetgyűlés és végső fo­kon a köztársasági elnök elé fogja vinni és gyökeres orvoslást fog követelni. Hogy micsoda lehetetlen viszonyok van­nak a kassai trafik engedélyek terén, ar­ra a legjellemzőbb Kopalka Jánosnak, egy kassai őslakos rokkantnak szomorú kálváriája. Ez a kétségbeesett ember, akinél sors- üldözöttebb tagja aligha van a kassai társa­dalominak, szintén Janicseknek az áldozata. Három kiskorú gyermek atyja, a háború alatt harmincöt százalékos rokkantságot szerzett, minek következtében lehetetlen volt számá­ra a régi bádogos szakmájában való elhelyez­kedés. Kénytelen volt más exiszteneia után nézni. Mint hadirokkant 1922-ben trafiken­gedélyért folyamodott, amit meg is kapott, azonban Kassa város tanácsa nem tudott ré­szére trafikbódé felállítására helyet kijelölni és ezenkívül felesége is meghalt, akinek hosszas betegsége, majd temetése felemész­tette kicsiny pénzét. így kénytelen volt a kassai pénzügyigazgatóságtól a trafikengedély további meghosszabbítását kérni. Ezt a ha­lasztást meg is adták neki. De a trafik cél­jaira szolgáló hely kijelölésének kálváriája 1923-tól 1925-ig tartott, amikor a tanács a Schalkbáz-szálloda mellett kijelölte a helyet. A városi tanács határozatát azonban Janii- csek megfellebbezte a képviselőtestülethez. Janicsek 1922-ben jött Csehországból Kassára, befészkelte magát a rokkantak közé azzal, hogy segítségére kivan lenni a helyi hadirokkantaknak s igy sikerült neki a kas­sai rokkantszervezet élére kerülni. Az elnök ur rövidesen trafikengedélyt verekedett ki nemcsak magának a város legforgalmasabb helyén, hanem a Cseh­országból később Kassára jött öccsének is. Janicsek Frantisek fellebbezését a vá­rosi képviselőtestület elutasította és Kapái­kénak az építkezésre az engedélyt megadta, amit azonban Janicsek ismét megfellebbe­zett a zsupánt hivatalhoz. A zsupán azonban a fellebbezést, minthogy annak semmi jogi alapja nem volt, szintén elutasította s az en­gedélyt a bódé felépítéséhez 31597—1926. sz. alatt megtagadta. Kopalkónak az engedély megadása után sikerült 30.000 korona pénzkölcsönt előte­remtenie, melynek segítségével az építkezés teljesen befejezést nyert. Mikor az épület már teljesen készen ál­lott, a pozsonyi vezérpénzügyigazgaíóság váratlanul megvonta Kopalkótól a trafik­engedélyt. Janicsek keze volt ismét a do­logban, aki különböző politikai termé­szetű vádakat koholt a szerencsétlen rokkant ellen, hogy illetékes helyen megsemmisítsék az engedélyét. A vádakra vonatkozólag Kopalkó ellen a kassai rendőrség vizsgálatot folytatott le, mely alkalommal beigazolást nyert, hogy azok teljesen alaptalanok. A meghurcoltatás és legfőképpen az exiszteneia nélküliség a legnagyobb nyo­morba döntötték Kopalkót családjával együtt, aki most a köztársasági elnökhöz fordult s benyújtott memorandumában a rajta esett nagy jogtalanság orvoslását kéri. Kopalkó esete nem egyedülálló. Számos kassai rokkant hasonló elbánásban részesült s a legtöbb esetben a trafik engedély megadá­sát hiába kérelmezték, mert Kassán elsősor­ban a Janicsek-féle elemek és nem az ősla­kos rokkantak jutottak exisztenciához. A vezérpénzügyőrség a legridegebben kezeli az őslakosokat, de érdekes, hogy minden nehézség nélkül tudomásul vette, hogy a legnagyobb forgalmú kassai trafi­kot, amely egy csehországi vak rokkanté volt, 800.000 koronáért eladták egy makk­egészséges, havi 2500 koronás fixfizeté- ses cseh husfüstölőnek, mialatt Kassán hatgyermekes hadirokkant családok for­málisan éheznek. OOGOOOOOOOGOOOGOOOOÖOGOOQOOOOOGO 0 Újra megjelent ©> 1 Szabó Dezső nagy regénye» ! JZ ELSOIIRT FIIT | 5 A század leghatalmasabb magyar 0 g regényének O g harmadik kiadása. § Q . £5 O Az első és második kiadás 25.000 pél- C> O dányban fogyott al. 0 g A háromkötetes nagy munka ára: S b Ke 110-50. O o o © Ö OOOOOOOOOOOOOOOOOCOöOOOOOOOOOOOO ülnek kék világításban, amelyet fölöttük az ég, előttük a tenger szolgáltat előzékenyen, mintha csak tudnák, hogy idén kék a divatszin — szé­pek, , gyönyörűek! Különösen az amerikai nők. Most is ők a legszebbek, amint itt ülnek kis asz­taloknál és várják, hogy kezdődjön a divatrevü. A híres Mrs. Craven-Ford, kinek férje réz­király, apja vaskirály odaát az uj világban, olyan, mintha a spanyol festő legszebb álma elevene­dett volna meg. Ruhája bíborvörös muszlin és félméteres vörös selyemrojt díszíti. Itt van Lady Abdy, az angol divatkirálynő. A haja nem rövid, vagy mondjuk, csak félig az. Ha nyitva van, vállig érhet. Különös frizurát visel: megalkuvás a néhai diaboló és a jelen eton között. Hátul teljesen fiúsra nyírt, oldalt két laza, füleit eltakaró kontyba van csavarva aranyszőke haja. Nem mondhatnám, hogy vala­mi szép. De Lady Abdyn aligha ronthat valami. Az olasz pénzügyminiszter, Volpi gróf fele­sége és leánya is megjelent és itt van 'Velence divathölgye, Morosini grófné fekete-fehér toa­lettben. A zene egy percre elhallgat. Az esztrádon megjelent az első manequin. Fölötte az ég, mö­götte a tenger! Ó milyen ici-picinek hat a nagy Poiret kreációja és manequinje a rettentő nagy természetben! Ezt a furcsa színjátékot meg kell, hogy szok- ja a szemem! Most újabb manequinek jelentek meg s ujab bruhák. Ma érdekes nap van! (Persze több napig tart a divatrevü). Mindazt mutatják be, ami az elegáns divathölgy garde-robe-jából nem hiányozhat, ha a tengerparton nyaral. Mert ne tessék azt képzelni kérem, hogy az uszóruhával már el is van itt intézve a ruha- kérdés! Dehogy, dehogy! Mint tudjuk, a „ten­ger44 másodrendű szereplő mindenütt, ahol „part44 van s ahol a parton öltözködni lehet. S e parti öltözködésnek ó mennyi a csinja- binja! Itt van a legújabb fajta fürdőköpeuy, amely bársonyból készül. Az egyik manequiné lila, rózsaszínnel bélelt s végén hosszú selyem- rojtok. A másiké kínai mintás. Paprikavörös ala­pon fekete figurák. Bélése is fekete. Mindezek keppek. Az uszóruha felett chintz-köpenyt visel őnagysága mindaddig, mig a parton sétál és flör­töl. Ezek a francia chintzek (toile de Tony-nak nevezik őket) valóságos műremekek. Egy barna manequin fehéret visel, amelyeen nagy vörös madarak ülnek fantasztikus ágakon, egy szőke pedig halványzöld alapon olyan vi­rágosat, hogy bármely sévxes-váza megirigyelné e köpeny színeit. De vannak olyanok, amelyek nehéz selyem­ből készültek tarka- és aranyhimzéssel s az együí kreol párisi manequin úgy néz ki benne, mintha egy rajah háreméből szabadult volna egyenesen ide. Ő az egyetlen, akinek hosszú haja van és kis „chignou44-ba tűzve viseli nyakában. A többi mind bubifejü, sőt eton és aki most kö­zeledik, arra csak a hyper-eton kifejezést hasz­nálhatom. Oly rövid, rövid a haja. Fehér vászon lovaglókosztümöt visel. Fején puha fehér filc­kalapot, lábán barna csizmát. Tengerparton ilyent kosztümben illik lova­golni. Mindenki tudomásul veszi. Azok is, akik még sohasem ültek lovon és előreláthatólag nem is igen fognak. Közben beesteledett egészen. Az elegáns Excelsior még elegánsabb bár-kertjében nagy diner van a divatrevü tiszteletére. Aki netán még hiányzott volna a nagyvilágiak közül, kipó­tolja mulasztását s megjelenik a dinén. A bar-kert magnolai-fái úgy ki vannak vilá­gítva, mint a karácsonyfák s a közepén fon- laine-lumineuse ragyogtatja vizét, tündéri fény­ben. A kilenc négerből álló jazzband rákezd a kedvenc charlestonra. Az angolok busább arccal ülnek, mint va­laha JL Ő '' II. kiadás. Íj u Díszes vászonkötésben tokkal J | ára Ke 320. M Megrendelhető a Prágai Magyar J Hírlap kiadóhivatalában, Praga » H II., Panská 12/111. H éé Divatrevü a Lidón A leghíresebb párisi szalonok mode lljei a leghíresebb divathölgyek előtt Venezia, augusztus. Soha ilyen érdekeset, mint Velence ezen a nyáron. Akit „mindenkinek44 szokás nevezni a nagy világban, az itt van mind hiánytalanul. Ha arra a bizonyos névsorolvasásra kerülne a sor, amely valójában sohasem történik meg, de amelytől mintha állandóan tartanának az európai felső tíz­ezer és amerikai felső négyszáz tagja, szóval, ha névsorolvasás lenne, hogy vájjon megjelent-e mindenki ,akinek ilyenkor augusztusban illik itt lenni — nem hiányozna senki! Mintha találkát adtak volna itt egymásnak „Ők44, kiknek nevét a divat- és a mondén-élet kró­nikáiban nagy Ő-vel szokás Írni. Találkát abból a célból, hogy bemutassák a többi halandónak, hogyan táncolnak, flörtölitek, mulatnak azok, kiknek életéről csak a nagyvilági mozifilmekből kapunk halvány és nem mindig találó képet. Az élet túl sok újat nem tartogat számukra. Mindent ismernek! Az örömöket nagykanállal eszik. Tengerparton lovaglás, gramofon mellett úszás, fürdőkosztümben tenniszezés, megszokott — mit mondok! — megtűrt dolgok. Egy hófehér yachton mélabus arccal táncol egy amerikai társaság naponta messzi kint a tengeren. Egy olasz gróf nemrég estélyt adott a tengerparton és mert lul melegük volt a vendégeknek, hajnal íel£ húrom KpHs-Kayce-on elvitte őket hűvösebb % ' ■ - - ■ vidékre: fel Cortinába, amely úgy 1500 méter magasan fekszik. Ott reggeliztek. Dejeunerre már visszatértek az Excelsiorba — s szomorúbb arc­cal hallgatták a gramofont, mint valaha. Charlestonos letargiájukból azonban mégis mintha felrázta volna legalább a nőket ama szen­zációsnak ígérkező divatrevü, melyet, csak a jó Isten tudja, miért, „Femina44 néven hirdettek. Páris leghíresebb cégei mutatták be modell­jeiket ezen a revün. Azt mondják, rendkívüli izgalommal készültek rá. (Nem a Lidón! Az Excelsiorban nem ismerik a „rendkívüli izgal­makat44. Hanem Párisban, ahol jól tudták, hogy ezúttal szakértő publikummal állanak majd szemben a szőke és barna manequinek). Mert a divatrevü az Excelsior-hotel terasz­szán játszódott le és ha írni akarok róla, hamar­jában nem is tudom miről beszéljek előbb: ,a di- vatkreáciőkról az esztrádon, vagy a publikum­ról, a divathölgyekről a terasszon. Róluk elő­ször!! Megérdemlik!! Rájöttem itt arra, hogy nincs az az ékszer, nincs az a gyönyörű párisi modell, mely jobban áll a qőknek, mint a szép környezet. Hogy ez az Excelsior milyen remekül áll az asszonyoknak — el nem mondhatom! Akár a gyönyörű nagy exo- tikus melegházra emlékeztető hallban kávéznak ebéd után, akár a tengerpart rá vezető lépcsőn ereszkednek le reggelj akár a nyitott terasszon ...................................................................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom