Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)

1926-08-15 / 184. (1222.) szám

9

1926 augusztus 35, vasárnap.

r-^arcF'^'^.T^wí

átUa

hogy Daudet visszautas Úja a 'Freudizmi;* pausexuaiitását, amely az emberi ösztön és Öntudat minden megnyílvánuiását- végeredmé- nyeképper sexűális okokra vezeti vissza.

Daudet, ki pályáját mint orvos kezel meg. a tudatalatti tünetek magyarázatára egy uj elméletet állít lei, amely ezeket a tudatalatti jelenségeket mind a halálfélelemre veV>* - Vör tl*.V5<$3£

zeti vissza. Szerinte a haláltól való félelem az, ami a nemi ösztönnél is erősebben determinálja cselekvésünket és érzelemvilágunkat.

Aligha valószínű, hogy ez az egész elmélet- a tudományos vizsgálat előtt megáiiana, '.le minden esetre jellemző tünete annak a reakciónak, amely a panszexualizmus elmélete ellen keletkezett.

SZOMORÚ VERS SZERELEMMEL

Kei szemem helyett-csak szlvemméVnézlR:: r ágyamnak ez mos.: áruló, szép lükre,

■ megs-zátto!t lelkek nézhettek tán régen, ily közeiről jó -messzi Istenékre.

V.cdcl úgy é tükröt: pici játékszernek s ha meguntad, hát dobd a feledésbe,

■ de megkívánom: drága neved 'nyíltan cs emlékképpen szivem fölött vésd be.

S ha képed lágyul lelkem rezgő- tükrén, vagyon vigyázz, ha orvul megaláznál mert úgy borul le rám a Bánat leple, mini tükörre, ha halott van a háznál.

Sebest Ernő.

* Vihar előtt — vihar után

ázenípéíery ó-s Csengéry érdekes levelei Pákh Alberthoz — Czakó halála — Pcíö?i él! —

Lapinditás előtt

Eredeti levéltári anyag feldolgozásával irta:

Ticky Kálmán.

Uj f rancia elmélet, mely a freudizmust cáfolja

Irodalmi körökben Franciaországban •mindenfelé élénken . kommentálják azt, hogy a budapesti- rendőrség a ,vFogolynő“ előadását betiltotta és sietünk megjegyezni, hogyha ez a betiltás nem is találkozóit egyhangú helyesléssel, de igen sok helyen megértéssel fogadták. A valóság az, hogy a franciá irodalmat különösen a regényt valósággal. elárasztják azok a müvek, amelyek a szerelmi éleinek invértizmusait teljes nyíltsággal tárgyalják. Nem akarjuk itt re1 crohri azokat a francia regényeket, amelyek csak az utóbbi fél évben erről a témáról megjelentek, niort könnyen abba a vádba eshetnénk, hogy reklámot csinálunk nekik. Viszont kevés túlzással azt lehetne mondani, hogy alig van modern francia regény, amely közelebbről, vagy; messzebbről bele ne szőné őzt a kérdést az elbeszélés menetébe.

A sexuáüs kérdések különben annyira aktuálisak Párt bán,'hogy a Club de Faubourg egy vitaestélyét szentelte nekik, amelyen illusztris könyvek szerzőit vád alá vette é- egyberi módot adott arra, hogy a közönség előtt védekezhessenek.

Ez a vitaestély igen tanulságos volt. mert bár egy-két szónok oivan szabadossággal, amely csak Parisban képzelhető el, igyekezett ezeknek a regényeknek tendenciáját a: tárgyát védeni, a közönség túlnyomó nagy íésze olyan egyértelmű elutasítással és rosz- szalással viselkedett a müvek iránt, hogy a vitaestély, amelyen az egyik szerző is jelen volt, irányának nyilvános megbélyegzésével végződött.

Úgy látszik tehát, hogy a francia irodalomban egy egészséges visszahatás indul meg a nemi élet paroxizmusainak veszedelmes és ízléstelen rajza és ama egész irodalmi témakör ellen, amelyet (a francia kifejezéshez ragaszkodva) „vasé littéraire‘-nak szokás nevezni.

Hogy ez a téma ilyen /-féktelenül bevonult az irodalomba, abban kétségtelenül nagy szerepe volt a Freudizmusnak is, amely „libido“ elméletével meg csapta a nagyközönség fantáziáját és beteges érdeklődését. Manapság a Freudizmus divatja is hanyatlóban van Franciaországban és pedig nem csak az úgynevezett konzervatív körökben. A Freudizmus elleni reakciónak egyik igen érdekes tünete León Daudeínak, a francia rojalista párt vezetőjének és az Action Francaise szerkesztőjének most megjelent könyve: Le réve éveillé, amely Fréüddal szemben egy egészen uj teóriát állít föl. Hosszas lenne ez elmélet ismertetése, a lényege azonban az,

Két levél. A kettő között egész örvény. Pákh Albert hagyatékában gyakran akadtam már ilyen dokumentumokra, melyek olyan tehetetlen, ártatlan simasággal fekszenek egymáson a levéltárban s ha az ember szétteríti, elolvassa őket, a tudatában megnyílik a két írás közötti szakadék, végigdübörög a gyönyörű hősi eposz: a magyar szabadságharc.

A P. M. H. május 1-i számában „A gráfen- bergi vendég" cím alatt ismertettem Pákh Albert odautazását, eredeti útlevelét. Az eredeti útlevél vizuma „nach Graíenberg" — 1817. július 7-ről kelt. S most itt egy levelet bontok, mely 1847. dec. 30-ról keltezve a Becs melletti Laab-ba van címezve Pákhnak; a másik — 1850. márc. 18-ról szintén, amiből világos, hogy első alkalommal csak igen rövid időt töltheted kedves betegünk Gráfenbergben, pedig hogy ott jobb gyógyered- ményeket érhetett el, mint Laabban, arra is lehet következtetni 1855—56-ban Grafenbergből kelt s a fent idézett tanulmányban szintén ismertetett leveleiből s magából a tényből, hogy másodszor is érezve a kúra szükségét, inkább oda s nem La abba utazott.

Az első levél Szentpétery Zsigmondé, a Nemzeti Színház nagy művészéé, kivel Pákh valószínűen már évek élőit jó ismeretségben volt, ha korábban nem, legalább is akkor, mikor mint Jókai „tellyes hatalommá! felruházott" megbízottja, vele a Jókai „Két gyám" cimii színmüvének szereposztásáról tárgyalt. (Erről ismét külön levéltári dokumentumaink vannak.) Szentpétery gyönyörű formájú, nyugodt, nagy betűi imigy mesélnek:

Külzet: Iierrn Albert Pakk in dev Was- serheilanetglt in'Laab (bei Wien) per Wien Mauer Iialksburg (13. X. Pesih 31/12.)

(Pecséíviasz-pecsét, SzPS. címerrel.)

Pest December 30kán 1847

Szerelmes öcsém!

Karácson napján irt leveledet köszönettel vettem

— egésséged helyre állása mindnyájunkat meg örvendeztete — most már csak hazafele indítod magadat nem sokára — adja isten!

Fájdalom a’ hír való — Czakó nincs többé! — mennyi szép reményt hiúsított meg halála, azt csak azok tudják, kik mint te is, ismered szellemét, ’s becsüléd ihletettségét.

— János Lovag utosó müve — most köröztetik a bíráló választmány tagjai között. — Elgüleilen volt ő mindig — mellőzőtlnek hitte magát még azok előtt is, kik épen kitüntetésén fáradoztak. Halála okát találgaltyuk de a’ valót csak ő tudja — mert mégis szinte hihetetlen, hogy néhány száz ft tartozás miatt magát meg ölte volna — ez a’ legrosszabb expediens ily esetben.

A’ Czakónál deponált holmidat leveled után épen akarám hozatni, de Petőfi inassa által már ez előtt 8 nappal elvitette, — igy móhdá a’ Czakó volt inassa — utánna látok igaz é — kalap katyűlád van még ott mint mondja az inas — ezt majd el hozatom.

Anyám könnyes szemmel vette irántai figyelmedet, ’s megtartásod örömére tüstént a’ konyhában egy zsoltárt el is énekelt — gyakran emlegetett — Ábel ur nagyon ide hagyott bennünket.

Boldog uj évei kívánok — Siess honodba. pótold ki a hiányt barátid körében kik közé oly örömest szímittya magát

Szentpétery

A „Szerelmes öcsém!" megszólítást Szenfpé- tery bízvást megengedhette magának, lévén 25 évvel idősebb Pákhnál. A gyógyulása miatt mesz- sze utazott főszerkesztőjelöltet pedig épen oly meleg szeretettel várta vissza, mint az ifjabb kor- társak. Amit Czakó haláláról ir, az érdekesen világítja meg a bizonytalanságot, mely ennek a sok szépre hivatott s mégis disszonáns véget ért fiatal színésznek s drámaírónak halála igazi okát kortársai, barátai előtt is homályossá fette. Czakó Zsigtnond 1820-ban Deósen született s mindjárt tanulmányi éveinek egy különös mozzanala van: a nagyenvedi kollégiumból több társával együtt megszökött, hogy valami uj vallásfelekezetet alapítsanak, melynek a természetimádás lett volna a fő alapgondolata. Ezt az excentricitást valahogyan apjától örökölhette, mert ő viszont ’ alchimiával foglalkozott, annyira belemélyedve s annyira beleköltekezve ebbe a már akkor elég korszerűtlen betegségbe, hogy egész vagyona reáment, teljesen elszegényedett s igy az ifjú vallásalapitó sorsa is balra fordult. Úgy látszik, a fermészetimádók szektájának bőségesebb anyagi megalapozásra lett volna szüksége, mint amennyi volt, mert az ifjú Czakó is a vándorszínészek különösen rögös útjára lépett apja elszegényedése után. A küzlel- mes, nyomorgó élet ineghasonlottá, bizalmatlanná, embergyülölővé teszi a meleg úri fészekben felnőtt fiút. Ez a leki vonása nem is tűnik el többé, legjobb barátai társaságában is csak kevéssé enyhül. Erre céloz Szentpétery levele is. Mint vándorszínész első Ízben Páli Élek társulatával játszott s már akkor próbálkozott drámairással. 1842-ben Pestre jön, mint a Nemzeti Színház kardalosa, szegényes fizetéssel kínlódik, de egyre többet ül íróasztala mellett, megírja a „Kalmár és tengerész", meg „Végrendelet" eimü drámáit, melyeket 1845-ben Pesten elő is adnak, páratlan közönség-sikere van s irodalmi körök is egyszeriben legjobb drámaíróink kozott említik. A sikernek eredménye sem marad el: Ráday Gedeon országos főigazgató elavult drámafordilások átdolgozását bízza az ifjú drámaíróra, felmenti a karénekesség alól, aláírást nyit számára s az országos gyűjtésből befolyt összeggel kiadatja drámáit, a kiadott darabok tiszta jövedelme a szerzőé, fizetését is felemelik, mindenképpen kedvet és lehetőséget akarnak neki nyújtani ahhoz, hogy tehetségét kifejleszthesse. Czakó dolgozik is serényen, de későbbi darabjai gyöngébbek, a közönség csalódik benne s elv idegül tőle, kritikusai erősén megbírálják s mindettől ismét erőt vesz rajta a régi természete: zárkózott, kedvetlen, bizalmatlan, gyanakodó lesz. Még egy nagy erőpróbára készült, hogy kiköszörülje a csorbákat s ekkor irta a „János Lovag" című színmüvét, melyről Szentpétery említést tesz. Ő maga a darabbal nagyon meg volt elégedve. Barátait összehívta s a kéziratot felolvasta előttük. Hallgatóinak véleménye azonban megoszlott, az övétől eltért, hibákra, gyöngébb részletekre figyelmeztették, ami újból halálosan elkeserítette az érzékeny lelkű szerzőt. Vannak vélemények, melyek szerint ez a keserűség, ez a nem várt utolsó csalódás adta kezébe a fegyvert, mellyel a Pesti Hírlap szerkeszLili megérik

Irta: Vittnyédy Pál

Alig virágoztak el a gyümölcsfák és már megjelent a piacon a cseresznye. Már néha szamócát is hoznak be a falusi asszonyok.

Beköszöntött a junius. Mint valami viruló szép asszony. Színes ruhában, finom parfümillattal. A levegőben a fák, virágok egymásnak küldözgetik illat-üzeneteiket. A kis városka utcáiban néhány olajfa virágjainak illatától terhes a levegő.

Júniusban nem csak a cseresznye, meg az eper érik. Nagy esemény készülődik a gimnázium falai között.

Az utcán minduntalan lehet látni komoly- arcu, feketeruhás ifjakat, ünnepélyesen vonulnak négyesével-öiösével, majd eltűnnek az egyik húz kapujában. Egy óra múlva ismét előbukkannak. Némán, rejtelmesen.

Nem összeesküvés, vagy ilyesféle. Ott benn az udvarban van a fotográfus. Most készül az érettségi fénykép.

Az eddig lusta diákok most lehetetlenül kora hajnalban kelnek. Némelyik már reggel ötkor ott gubbaszt a sétatér padján és elkeseredetten merül bele mindenféle könyvekbe, meg rejtelmes jegyzetekbe, amelyek kr'zről-kézre járnak.

Déjfele, meg estefelé már nagy csoportokba verődnek össze, mint a fecskék költözködés előtt.

Lármás megbeszélések folynak. Ki tesz az érettségi elnök? Valami ismeretlen egyén, eddig sohasem volt még itt. Fantasztikus hírek terjednek róla. Tudja Isten honnan veszik az értesüléseket. Némelyek szerint nagyon szigorú, mások szerint csak a latint kell tudni nála, a többivel nem igen törődik.

A papák és mamák is készülnek az érettségire. Már persze nem a könyvekből, hanem amugy. Előre összedisputálnak fiaik sikerein. Haragok keletkeznek. .

Nem is annyira azok a mamák izgulnák, akiknek érettségiző fiai vannak, mint inkább a leányos mamák. Akiknek a leányai Láncolni fognak az érettségi bálon.

Különben az éreti Agi-képen a sok fekete- ruhás fiú közé egy leányarc is kerül. Keresztes Lili. a városi mérnök leánya is az idén tesz óreJ-ézii.

o L, nagyban készül az é-et-égirc. Már leién. k'.ye/.fefle magát. Állítólag egyesek már li..

.

tokban, k

éz alatt rendellek is a fotográfustól abból a képből. Persze akad majd olyan is, aki eldicsekszik avval a fényképpel, hogy úgy kapta. No meg már két ruhája is készül a Lilinek. Egy sötét, amelyben majd odaül a szörnyű bizottság elé, meg egy világos az érettségi bálra.

Szóval lázasan készülődik. Emellett tanul is szorgalmasan. Egész nap künn ül a kertjükben, könyvei között.

Különben is nem rossz tanuló a Lili. A fiuk persze azt mondják, hogy a lányoknak köny- cyü. De hát irigyek az emberek.

Lilinek instruktora is van most az érettségi előtt. Nem ám gimnazista diák. Tanárjelölt.

Minden délután eljön Liliékhez. Ilyenkor kikérdez, magyaráz. Szigorú fiatalember. Csakhogy Lili nem respektálja. Ez a helyes, fitos, fekeie ördög úgy beszél vele, mintha pajtása volna. Ez a gimnazista! Csak úgy: Nézze Feri, hallja Feri. Aztán nagyokat nevet- rajta.

Pedig a Feri ugyancsak tekintélyes. Állandóan úgy ül Lilivel szemben, mintha már a katedrán ülne.

— Kérem, ezt már egyszer elmagyaráztam, mondja keményen. Amit elmagyarázok, azt megkövetelem.

Lili egy pillanatra lesüti szemeit. A tanár ur már majdnem megsajnálja a kis bűnbánót, mikor hirtelen felkapja fejét:

— Mondja Laci, maga is ott lesz a mulatságunkon? Ugye, a kövér Kerner Micivel fog egész éjjel táncolni? '

Valami titkos harc folyik a tanár és tanítvány között. Hogy miért, maguk sem tudnák megmondani. A presztízsért. Lili sehogyan sem tiszteli a tanári tekintélyt, László legnagyobb felháborodására. Viszont László nem akarja Lilit elismerni nagy leánynak.

— Hiszen magát oda sem engedik ülni az érettségihez, mondja nagy mérgesen, mikor már minden pedagógiai eszköze csütörtököt mondoli. Az elnök majd azt fogja mondani: Kis leányom, nem itt van a polgári leányiskola.

, Lili gyilkos pillantásokat vet rá és míg a tanárjelölt ur a cosinus-tételt magyarázza, visz- szatorláson töri fejecskéjét.

A tanulás szépen halad azért előre. A vizsgálat napja veszedelmesen közeledik. Lili nem drukkol, izgatottsága inkább fokozott jókedvben és élénkségben nyilvánul.

Mamája • ilyenkor, vészjóslóan mondogatja:

— No majd a vizsga után jó lesz lógod egy

kis házi. munkára fogni. Főzni fogsz, meg varrni fogsz.

Maga az érettségi a mamát nem nagyon érdekli. A papát még kevésbbé. Valahogyan úgy is megy majd. Valami nagyon úgy se tudják, hogy mit csináljanak Lilivel. A legokosabb volna, ha férjhez menne.

Közben Lili megbeszélésekre jár. Nagy tárgyalások folynak a bankettről meg a bálról. Szerződést kötnek, amelyben esküvel fogadják, hogy örökké hívek maradnak az intézethez és egymáshoz. Meg hogy tíz év múlva találkoznak. Aláírja mindegyik a szerződést, ünnepélyes komor arccal, mint a hét vezér annak idején a vérszerződést. '

Emellett ilyenkor beszámolnak egymásnak. Ki mennyit végzett. Hányszor vette át már a tételeket.

Az érettségi előtt való napon Lilinek a jókedve kezd alábbhagyni. Az ebédnél megszeppenve ül és kelletlenül, keveset eszik. Közben előadja: ;

— A Renner már harmadszor veszi át a magyar tételeket.. A Balognak még busz tétel hátra van. A Renner biztosan prematurus lesz.

Miikor minderre semmi válasz, helyette a mama valami diváh-restaurálási ügyet kezd tárgyalni a papával, hirtelen nagyon elhagyatottnak érzi magát. Itt az ő nehéz órája és senki sem törődik vele.

Délután az instruktor ur érkezésekor már végleg el van keseredve.

Feri ur ma fokozottabb mértékben tekintélyes. Mikor Lili megint, mint már annyiszor, elhibázza a kéíiagnak magasabb hatványait, szigorúan szól rá:

— Aztán holnap az érettségi vizsgálaton ne mondjon már ilyeneket.

Lili rémülve döbben rá, hogy holnap valóban oda kell ülnie a bizottság elé. Szinte lehetetlennek tűnik fel előtte, hogy ilyen közel van a végveszedelem.

Hirtelen cikkáznak át agyán mentő gondolatok: Ha a gimnáziumban tűz ütne ki, ha az elnök hirtelen megbetegednék, vagy valami közlekedési zavar miatt nem érkezhetne a városba.

Feri mintha csak a gondolataira figyelne, igy szól:

—Láttam. az elnököt. Most délután érkezett. Az igazgatóval sétáit az utcán. Sovány, szemüveges ember.

Lili rémülten nézeti Ferire, aki igy az ördögöt a falra festi eléje.

— Én úgy félek, rebegi.

Feri csodálkozva néz rá. íme a rakoncátlan, örök ellenség most mennyire meg van szelídülve. Pedig milyen harcrak ész szigorúsággal jött fel ma délután!

— Ne féljen Lili, Hiszen tud maga eleget, mondja nagylelkűen. A pápaszemes emberek különben is jószivüek szoktak lenni.

Ez a lélektani törvény nem tapasztaláson alapult, csak most hirtelenében állította fel Feri.

Lili elérzékenyül a gyöngéd hangra:

— És nem is sajnál engem senki. Itthon nem is törődnek velem. Mintha nem is holnap lenne az a matúra.

Szája sírásra görbül, szeme megtelik köny- nyel.

Feri nem tud mit kezdeni evvel a szepegő kis ellenséggel. Némi kis kárörömet is érez. Elővesz hát egy adagot a magával hozott szigorúságból:

— Ja kérem, bizony az érettségi nem gyerekjáték. Hogyan vagyunk a magyar 'ételekkel?

— Még a lira, meg a dráma fejlődését nem igen tudom, — mondja Lili bágyadt hangon.

— Hát halljuk a lira fejlődését, — teszi fel a kérdést Feri,’ hátradőlve a széken, mintha csak ő elnökölne a matúrán.

Lili akadozva indul neki és bizonytalanul halad a Balassi Bálinttól egészen napjainkig vezető ösvényen.

Előkerül latin fordítás, történelem, számtan, inig végre Ferenc ur felemelkedik. Jóakaratu hangon szól:

— Csak vigyázzon holnap, Lili. Hidegvér, nyugodtság, ez a fő.

Lili elfordul és makacsul nézegeti a szoba sarkát. Mikor mégis visszafordítja arcát, Feri látja, hogy a szeme tele van könnyel.

Az instruktor ur lelkében most már végleg kiűzi a kárörömet a részvét. Furcsa melegséget érez, odahajol Lilihez.

— No Liliké, Lili, édes Lili, — motyogja akadozva.

A kis leány némán tűri, hogy megfogja a kezét. Magához vonja, száját alig észrevehetően hajához érinti. Lili odandóan vallóra hajtja a fejét. Feri hirtelen mohón keresi Lili forró ajkát.

Egy perc múlva már lenn volt az utcán. Bódulva ment hazafelé.

Másnap sík cdir i ténfergőit a gimnázium folyosóján. Megkezdődött a vizsgálat. Olt szorongod