Prágai Magyar Hirlap, 1926. augusztus (5. évfolyam, 172-197 / 1210-1235. szám)
1926-08-12 / 181. (1219.) szám
2 1926 augusztus 12, csütörtök. Az olosz-spiop! barátsági szerződés jelentősége Páft-í&ériai mozgáson? — Mit áeSeEíf a „madrads paktum1* a világpolitika tjábólt — A Prágai Magyar Hírlap ere deti külpolitikai tudósítása — Madrid, augusztus 9. Jelentettük, hogy az elmúlt hét végén Spanyolország és Olaszország megkötötték a barátsági szerződést, amely mint madridi paktum fog bevonulni a világtörténelembe. Spanyolország politikai fejlődése az elkövetkező évtizedekben nagyobb mértékben fogja Európa figyelmét magára vonni, mint idáig. Ez az európai kontinens délnyugati részére kitolt félszigetország idáig kissé távolesett az európai politika áramlataitól. Abban a nagy világégésben, amely Európának testét olyan hatalmas mértékben megrázta, Spanyolország alig vett részt. A jövőben azonban politikai szerepre hivatott. Még pedig két okból. Először: mivel valószínűtlen, hogy az a szellemi-produktív periódus, amellyel Spanyolország az utóbbi 25 évben Euiópáí meglepte és amelyet — kissé túlozva bár • - spanyol reneszánsznak neveznek, csak ideológiai és irodalmi eredményekkel záródjék. Másodszor: mivel Spanyolország Algezi- rasz óta mindig kisebb eredménnyel kísérli meg, hogy magát azokból a kényszereshető- ségekből kivonja, amelyek a Marokkó feletti protektorátus átvételéből adódnak. Madridnak akarva, nem akarva le kell paktálnia a pánibériai mozgalommal. Azok a politikai megfontolások, melyekből ez a mozgalom sarjad, rendkívül okosak. Mert Spanyolországban tulajdonképpen csak egy kérdés van, amelyet mindenütt egyformán fognak fel: a Qibraltáívkérdés. Százötven év alatt megtanulták, hogy le kell mondani ennek a sziklavárnak fegyveres erővel való visszafoglalásáról, Tudják, hogy az angol megszállás ténye hatalmas tüske, amelyet nem lehet eltávolítani, de azért a tüske nem szűnt meg érzékeny fájdalmat okozni. Tehát most is, éppeiT- úgy, mint azelőtt, olyan megoldási módot keresnek, amely r, Gihral- tár-kérdéit egyszer mindenkorra elintézi. Mivel azonban sem a sziklavár visszaszerzés sem a szívós angolellenes politika el nem képzelhető, évtizedek óta az a paradox helyzet, hogy mindenki pontosan tudja, mit akar, de senki sem tudja, hogyan .ehet elérni. A pánibériai mozgalom megkísérli, hogy kiutat találjon, Megmondja, lngyan lehet a célt elérni anélkül, hogy Spanyolország ellen. tétbe kerüljön az angol politikával. Nem Gibraltár felszabadítását prédikálja, hanem Spanyolország megszabadítását Gibraltártól. És ezt Marokkó által. Körülbelül a következő az elgondolás: Marokkó olyan ország, mely természeti és gazdasági viszonyaiban alig különbözik Spanyol- ország déü provinciáitól. Ugyanolyan talaja, kiimája, flórája van, sőt lakosai is rokonságban vannak, mert a marokkóiak legnagyobb részben berberek és a délspanyolok minden valószínűség szerint a berberek leszármazottjai. A kultúrák ellentéte megvan ugyan, de nem olyan nagy, mint általánosságban hiszik és különben is melyik európai nép volna hi- vatottabb ezeknek az ellentéteknek kiküszöbölésére, mint éppen a spanyolok? A pánibériai mozgalom tehát ezt mondja: Szűnjön meg Marokkóról mint megszállott tartományról beszélni, tekintsük Spanyolország .egy részének. Helyezzük Spanyolország politikái súlypontját délre. Nyomuljunk kissé közelebb kelethez és az arabokhoz, mint a középkorban azok nyomultak hozzánk. A világpolitikában már csak ez az egyetlen lehetőségünk van, még pedig az, hogy a közeli Kelet és Amerika közvetítői legyünk. Kereskedelmi mérlegünk Európával negatív. Kereskedelmi mérlegünk Amerikával szintén negatív. Azonban él Észak- és Dél- amerikában néhány millió arab, akik jelentékeny gazdasági erővel bírnak és ezek az arabok olyan országokban élnek, amelyek egykor a mi gyarmataink voltak. Él aztán néhány millió Marokkóban is, meg olyan országokban, amelyekhez Marokkón keresztül kapcsolataink lehetnek. Használjuk ki ezt az alkalmat. Mi Amerika atyja és kelet szülöttei vagyunk, .műiden tulajdonságunk megvan, hogy az arabok barátai legyünk két kontinensen — legyünk tehát az arabok képviselői a világ- politikában. Siessünk! Franciaország, Anglia, a szovjet, Itália és Északamerika nagy erőfeszítésekéi tesznek, hogy az arabokat a maguk számára megnyerjék. Kezdjük a munkát azzal, hogy gazdasági központunkat az északafrikai partokra, (léniába helyezzük. Világos, hogy ez a mozgalom belpolitikailag Spanyolország két déli tartományát, Granadát és Andalúziát érdekli a legjobban. Ennek a két tartománynak jelentősége, amelyek állandó rivalitásban élnek Kasztiliával, a pánibériai eszme megvalósulásával hihetetlen mértékben emelkedne. A mozgalom intellektuális vezetője ennek következtében egy délspanyol város: az, amelyik legjobban telítve van arab tradíciókkal: Granada. Éppen olyan világos, hogy ez a mozgalom külpolitikailag a legerősebb érdeklődést Itáliában váltja ki. A pánibériai mozgalom megvalósulása ugyanis ellentétbe hozná Spanyolországot Franciaországgal. Franciaországnak nemcsak liogy Marokkóban van olyan nagy birtokállománya, amely a spanyolokét húszszor meghaladja, hanem Algír birtokában Afrikának egész északnyugati csücske uralja őt. Spanyolország befolyása ezeken a területeken csak akkor növekedhetni, ha Franciaországé esik. Olaszországnak elsőrendű érdeke, hogy Franciaország Földközi-tengeri befolyása csökkenjen és ezért az olasz-spanyol viszony kimélyitése elsőrendű olasz külpolitikai érdek. Tittoni azon mondása: „Kívánjuk, hogy Spanyolország érdekeit biztosítsa a Fölközi- tengeren és megszerezze azt a helyet, amely őt itt megilleti", nem ment feledésbe. Ez a politikai egymásrautaltság vezette a két Földközi-tengeri országot a zöld asztalhoz és igy született meg a madridi paktum. Bármint álljon is a dolog, annyi bizonyos, hogyha Olaszország fegyveres konfliktusba keveredik Franciaországgal, Spanyolország közvéleményében éppen olyan kettéhasadás fog bekövetkezni, mint a világháború folyamán, amikor a németbarátok állottak szemben a franciabarátokkal. Róma, augusztus 10. A mai lapok is behatóan kommentálják a madridi paktumot. A Lavoro dltalia" azt fejtegeti, hogy a paktum biztosítja a két szerződő állam szabadságát a Földközi-tengeren olyan hatalmakkal szemben, amelyek itt a hegemóniát akarják megszerezni, mint Franciaország a Földközi-tenger nyugati, Anglia pedig a keleti medencéjében. Itáliának szimpátiával kell kisérnie a Foldköz-tengeri államok függetlenségi törekvéseit. így például ki kell építenie a barátságos kapcsolatokat Görögországgal is, amelyet a francia és angol missziók elhagytak, továbbá intenzivebbé kell tenni a Törökországgal való kapcsolatokat és befolyását meg kell erősitenie az arab földeken, hogy az angol főhatalom hatását a keleti medencében neutralizálja. Éppen igy Spr - nyolországnak érdekében áll, hogy a nyugati medencében Franciaország főhatalmának n-e- utralizálására a marokkói kérdést európai problémává tegye. A Giornale d‘Italia vezércikkében a latin Délamerilia mozgalmával foglalkozik. A latin államok, elsősorban Chile, arra törekednek, hogy kivonják magukat o>z Egyesült Államok befolyása alól: Ezt a törekvést Spanyolországnak és Itáliának támogatnia kell. Olaszország a népszövetségben csaknem minden kérdésben izolálva volt. A spanyol és délamerikai közeledés reálpolitika eredménye, amelynek igen nagy jövője van.' LsSJsusfasiaBs: Az élet apró hőse Irta Barkó István Aki ma bizalmat tud gerjeszteni az emberekben, az élet iránt, nagy hálával kéne körülvenni és úgy tisztelni, olyan ökonomikus értékelést rejtő tisztelettel, mint amilyennel az éhes gyerek tiszteli a megmajszolásra kapott darab kenyeret. Aki ma hitet tud támasztani az emberekben az emberi hivatások szent volta felől, olyan megbecsülésben kéne részesíteni, mint amilyenben a szomjuzó szokta a véletlenül talált forrást. S végül, aki sajátmagában tud példát mutatni a bizalom s a bit által való megerősödésre, azt úgy kéne alkalmas helyen közös megszemlélésre kitenni, mint ahogy vulgáris korunk a szakállas asz- szonyt, a csodapókot, a panoptikum gyilkos csodáit, vagy elhasznált királyi koronákat szokott. Eszerint, — ha csak kezdetleges fokon is — de több értelmet nyer ez az élő fénykép, amelyet örömmel fotografáltam a bizalom és a hit felvillanó fényénél. * Láttam már több megvert embert, de ezeknek az arcát nem is tudom elfelejteni. Egy veszett kutya egyszer egy házaló lábát fogta a kapunk alatt. Egy óráig fogta s ezalatt az ember eltorzult arccal kiáltozott. Mégis, a megvert ember sokkal borzalmasabb látvány a számomra. Egy orosz foglyot gazdasági intéző vert karóval. A fogoly nem kiabált, csak leült a földre és halkan sirdogált. Egyszer-egyszer eltakarta az arcát, aztán feltekintett és könnymosott arccal bámult. Szakálla vol, bozontos hajzat alatt értelmes magas homloka s ebben a szőrös, kibontott ágyban két kellemes kék szeme. Mosi, amikor sirt, nem látszott az arcán, mert csak a szeme sirt s nyomában vizes pamattá csapzott a szakálla. Nyöszörgő hangokat adott, a földön ült s általában olyan alaposan, végérvényesen meg volt rakva a vastag karóval, hogy bátran lehetett volna „a megrakott ember fájdalma" címen agyagba mintázni. Azt, akit a veszett kutya megharapott, nem lehet annyira sajnálni, mint ezt, akit az intéző vert meg vastag karóval, jóllehet az eltorzult arc hatással szokott lenni a szemlélőre. Éd mégis úgy vagyok vele, hogy az eltorzult arcot csak érdeklődéssel tudom nézni, olyan érdeklődéssel, amelyben jó adag csodálkozás van. De a mozdulatlanul bámuló orosz arcot, a vizes szakáll közepén, csodálkozó szemekkel, nehéz eszmélődésével, a nyöszörgő fájdalomnak ezt az egész alakját sokszor magam elé idézem. . * Azt hiszem, hogy csak az oroszok tudnak ilyenképpen megverve lenni. Ez a passzív rezisztencia minden más nép számára csak olyan találmány, amelyet ezeknek a más népeknek a legjobb egyedei kívánnak a saját népük számára, de a megvalósítás szempontjából már csak egészen gyatra tanácsokkal tudnak szolgálni. így szólnak: arcod ne torzuljon el, ha vernek, ülj le a porba, ha vernek, nyöszörögj, ha vernek. Mindezt azonban nem könnyű megtenni, különös tehetség kell hozzá. Mifelénk például sok emberi arc permanens rángatózásban van s ezen a bajon még nem segítenénk azzal, ha szakállat, nyugalmat ábrázoló, Krisztuséhoz hasonló szép arc- diszt növesztenénk. Nem véletlen, hogy hősöm az orosz nép fia. A megveretés alatt ugyan úgy viselkedett, mint elmondtam s azért maradt példaesetnek az emlékezetemben, mert utána még több megerősítését láttam a viselkedésének. Az pedig már véletlen, hogy őt magát is láttam, még egyszer ilyen helyzetben. Oroszom tehát a kétszeresen, sőt bizonyosan a többszörösen megrakott ember címére tarthat igényt. * A háború utolsó évében csúf rongyokban, elvadulva és részegen ment az utcán. Csendesen énekelt és csendesen, de jókora kilengési távolságokkal dülöngézett. Ezekre a kilengésekre lett figyelmes két rendőr, akik megragadták és nyugalmasabb helyre akarták hurcolni. Mit tett erre az én oroszom? Kidagadt, vörös arcát egy pillanatig siránkozva temette a kezébe, aztán leült a földre. Egye nem felejtettem el megmondani, hogy a két rendőr inkább öklökkel, mint szavakkal beszélgetett vele? Úgy gondolták, hogy ezt jobban megérti. Sándor — igy hívták az oroszt - ■ ült, majd feküdt a fagyott földön. Fia nem láttam volna már egyszer, hogy ez a viselkedés nála filozófia, azt hittem volna, hogy a részegeskedés következménye. Ám a két rendőr ezt az utóbbit hitte. Az akkori, izgatott forrongás hangulatában irgalmatlanul megverték Sándort. Rúgták is, cibálták, ványadt felső ruhái hamarább engedtek, mint ő maga. A két rendőr szétszórta a vékony blúzt, ami a kezükben maradt. Sándor piszkos, rongyos ingben ült a fagyott földön. Egy rúgás a gyomrát érte, ettől az felfordult és tisztított magán. Sándor nyöszörgőit, lecibálta magáról a rongyos inget és feltörülgette. Térden guggolva törülget- te a piszkát, az utca közepén csinálta ezt, a hideg, fagyos sárban végezte illedelmesen és nyöszörgve ezt. Szét és összetörülte, beszélt és makogott és felsurolta az ingével az utca közepét, amelynek piszkát pedig cgak elenyésző csekély részben okozta ő. Ez az emlék fontos nekem. Sándort — hogy befejezzem —- kékre verve látom magam előtt. Csupasz, széles és hidegtől vörös hátán sokáig csattogtak még az öklök, míg sikerült becipelni a rend fedele alá. Nehéz, góliát termete volt, ezért okozott ennyi nehézséget. Hát még ha védekezett volna?! De nem tette! Csak leült a földre s a nyöszörgésen kívül csak a kövek" feldörgölésére szorítkozott. A passzív rezisztenciából egyébként nem engedett egy betűt se. * Úgy gondoltam, hogy a gyilkos élet számára Sándor végképpen elveszett. Nem fog Pertirs sjs kritikája a szerződésekről vábbá a Franciaország háta megett megkötött olasz-angol szerződés, amely Abesszíniát egy angol-olasz érdekköre bontja. Ilyen az éppen most bejelentett olasz- spanyol szerződés is, amelyben a két kormány a semlegességről biztosítja egymást. A spanyol-olasz szerződés éppen olyan ellentétben áll a népszövetségi paktummal, mint a német-orosz semlegesség. Briand a Németországgal való direkt megegyezés irányában halad és barátainkat cserben hagyja. Spanyolországot, amely most már tisztában van azzal, hogy Németország akaratától is függ, hogy valamikor tanácstagsághoz juthat. Csehszlovákiát, amely nem fpggpo, elfelejteni, hogy junius hónapban a francia miniszterelnök Chamberlain nyomására kapitulált a frankiigyben. Pár is, augusztus 11. A Journal szerint Franciaországnak örömmel kell üdvözölnie Páris, augusztus 11. Pertinax az Echo de Parisban a francia-román szerződés aláírása alkalmával, amelyet ismételten a legutolsó pillanatra halasztottak, Briand diplomáciáját éles kritikában részesíti. „Ámbár a francia-román szerződés nagyon bátortalan és szerény, Briand állandóan vonakodott az alá- rással. Mit szól majd a népszövetség ehhez a paktumhoz, amely újabb kapcsolatot jelent a liisantanthoz és mit szól majd Németország? Vájjon ez a szerződés nem kergeti-e Németországot Oroszország karjaiba? Pertinax most azt várja, hogy a már defini- tiv előkészített francia-jugoszláv . .szerződést is aláírják. Amig Franciaország vonakodik a genfi és locarnói normáknak teljesen megfelelő paktum aláírásától, addig mindinkább sokasodnak a régi példára alkotott szerződések. Ilyen a német-orosz szerződés, toi CSÍZI-JÓD-BRÓM-FORDO -sx I . : érelmeszesedés fiö«9-t»rOsiBes §®rrás&u. Érelmeszesedés Csontok, ízületek és mirigyek megbetegedéseinél, neurasthenia, golyva (struma), angolkór, a központi idegrendszer betegségei, hüdések, Izzadmányok, borbajok köszvényes lerakodások, a gyomorsav túltengése és általában az anyagcsere forgalom zavarainál kiváló gyógyhatású. Jód- és szénsavas fürdők. Hidegvíz és í izzasztó kúrák, fénykezelés (quarz) stb. — NAPI ELLÁTÁS szobával együtt 30.- Kc.-tól — Teljes felvilágositással szolgál : ayermakek spacMiis fflrd&je. A fürdőigazgatóság, Csízfürdő-Cis-kispele, z. XVII!. I \ . ' ■ dk •■.FáMíi
