Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-11 / 154. (1192.) szám
Hal námnnk 16 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága flL, Panská ul 12/III. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Kisebbségi témák A francia kamara bizalmat szavazott a Briand-Caillaux kormánynak A vita oradménye; 269 szavazat 247 efilen — CalHaux LoncSoreba utazik — A pénzügyminiszter, Tardieu és BSum beszédei Paris, julius 10. A kamara döntő éjjeli ülése után hajnali négy óra 30 perckor végre szavazásra került a sor. 269 szavazattal 247-tel szemben a kamara elfogadta a radikális Malvy bizalmi indítványát, mely a következőképpen hangzik: A kamara tudomásul veszi a kormány nyilatkozatát. Egyutial kifejezi bizalmát és reméli, hogy Franciaország pénzügyeit ez a kormány ismét rendbehozza. A kamara elutasít a kormánynyilatkozathoz minden hozzá - füzést és ezek fölött napirendre tér át. Az éjjeli ülés igen viharos volt és a helyzet gyakran rendkívül veszedelmesnek látszott Caillaux azon állításával polemizál, hogy a stabilizációt uj papírpénz kibocsátása mellett is sikeresen be lehet fejezni. A szocialisták véleménye szerint a bankóprést egy- szersmindenkorra meg kell állítani. Végül Blum erélyesen tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mely szerint a szocialisták állandó támadásukkal megingatják Franciaország hitelét s aláássák a frank értékét a kormány számára. Léon Blum ismét nagy beszédet mondott, melyben azonban többnyire csak ismételte múltkori beszédének tartalmát és a szocialisták vagyonleadá- si programját igyekezett megvédeni Caillaux támadásaival szemben. A szocialisták véleménye szerint a vagyonié ad ás azonnal 30—40 milliárdot jövedelmezne az államnak, úgy hogy a szanálást akadály nélkül véghez lehetne vinni. A tőke nem menekülhetne a külföldre, mert hiszen ezt a vagyont is megadóztatnák. Blum a továbbiakban Blum után nagy ügy cm éra között Taxáién emelkedett szólásra, akinek beszédét mindenki döntő jellegűnek fogta föl. Tardieu történelmi vbs^ pillantással kezdi a elmondja, hogy eddig mi történt a frank szanálása érdekében. Erélyesen fordul az eddigi külföldi adósságrendezések ellen s kijelenti, hogy amint Franciaország a külföldi hiteleket teljes szolidaritással vette föl, úgy ma is szolidárisán kellene azokat elintézni. A washingtoni szerződés ratifikálása lehetetlenség. Ugyancsak lehetetlen uj kölcsönöket felvenni, mivel ezekkel sem lehetne megállítani a frankesést, amit 'különben a Morgan-kölcsön sorsa is igazol. Caillaux itt közbeszól s kifejti, hogy a Morgan-kölcsönből egyetlen centet sem fordítottak a valuta védelmére, hanem a dollárokat a kincstár szükségleteinek fedezésére használták. „Ha ez igy van — folytatta Tardieu —, akkor a kormány vétett a törvény ellen, mert a Morgan-kölcsönt nem a kincstár számára vették föl.“ Tardieu az uj külföldi kölcsöntől a francia ipart félti, mert a kölcsön következtében ez az ipar mindinkább idegen kézbe menne át. Végül a kormány teljhatalma ellen polemizál s kifejti, hogy a szanálásért való felelősséget örökkön-örökké a kamara fogja viselni s igy lehetetlen, hogy a kormány a felelősséget hordozó kamara megkérdezése nélkül cselekedjék. Tardieu beszéde után a vitát befejezték. A részletes vitánál Marin képviselő tett egy-két megjegyzést s többek között megkérdezte, hogy miként fog viselkedni a kormány a washingtoni szerződéssel szemben? Ezután még Malvy szólalt föl, majd rövid, de hatásos záróbeszédben Caillaux foglalta össze a kormány programját. A francia bank függetlenségét megőrzi. Mindenütt nagy megtakarításokat eszközöl. A stabilizációhoz szükséges, hogy a passzívákat és az adósságokat is rendezzék. Londoni utazása után tervezetet mutat be a kamarában, amely valószínűleg foglalkozni fog a washingtoni szerződéssel is. Külföldi kölcsön okvetlenül szükséges a frank megmentésére. Attól nem kel! tartani, hogy a kölcsönök révén a francia ipar idegen kézbe kerül. „Nem vagyok ostoba44 — mondja Caillaux —, „hogy ezt megengedjem/4 A szanálás praktikus keresztülvitelénél először revalorizációra törekszik s azután megállapítja a stabilizációs árfolyamot. Teljhatalmak okvetlenül szükségesek. A kormány sohasem fogja rosszra használni őket, de nélkülük lehetetlen a frankot megmenteni. A kamara elnöke ezután felolvasta az öt javaslatot. Briand a Malvy-féle formulát fogadta el s azt bocsátotta szavazás alá. A szocialisták ellen javaslata nem fejez ki bizalmatlanságot, de eleve elutasít minden kölcsönt és a stabilizációt at ország saját eszikíb zeivel, a vágyó ni ead ás sál akarja véghezvinni. Hosszú, zavaros szavazás után a kamara elfogadja a Malvy-féle bizalmi indítványt. A kormány mellett a következő pártok szavaztak: a radikálisok és a szocialista köztársaságiak nagyrésze (körülbelül 125 szavazat), az egész centrum és a Marin-frakció meg a demokraták húsz képviselője. A köz- társasági demokrata unió nagyrésze ellenzékben volt, továbbá Marin frakciójának 60—70 tagja, a szocialisták és a kommunistáik, húsz radikális és húsz konzervatív. Negyven képviselő tartózkodott a szavazástól. A kormány az utolsó pillanatig azt hitte, hogy legalább negyven szavazatnyi többsége lesz. Az a körülmény, hogy a (fi.) Prága, julius 10. A kisebbségi kérdés ma már nemcsak bennünket, minoritásokat, foglalkoztat, hanem magára vonta az egész európai közvélemény figyelmét is. Alig van kormány, amelynek nem kellene szemébe néznie ennek a problémának és az Uraitól Gibraltárig, Ostendétől Konstantinápolyig alig van állam, amelyben ilyen vagy amolyan formában napirenden nem szerepelne. Az államférfiak éppen úgy, mint a szociológusok, keresik a helyes megoldás útját és ezt a megoldást ötven millió ember — tehát nagyobb tömeg, mint amilyet a francia nemzet alkot — várja eóvárgó türelmetlenséggel. Nagy és hatalmas nemzetközi egyesületek állandóan tanácskoznak róla, A parlamentközi unió, a népszövetségi ligák asszociációja, a nemzetközi jogtudósok egyesülete, a különböző egyházi világszövetségek, a páneurópai mozgalom vezetői csakúgy, mint az érdekeit kisebbségek kongresszusa: tehát világhírű politikusok, papok, tanárok és pacifisták egyaránt keresik, a bölcsek kövét, melynek segítségével e nagy problémát mindenki megnyugtatására meg lehetne oldani. Újabban egyes egyetemek mellett külön tanszékeket és tudományos intézeteket szerveztek, hogy a tudomány objektív megvilágításában kutassák e kérdés egész komplexumát. A kisebbségek helyzete tehát ma már az egyes államok határain messze túlterjedő, európai problémává vált, amelynek megoldásától függ az emberiség nyugalma, békéje és boldogsága, Ezekben a napokban két országban tanácskoztunk a kisebbségi kérdésről. Abery- stwith'ben, ebben a nyugatangliai egyetemi városban, a népszövetségi ligák kongresszusa ülésezett. A világ minden részéből gyűltek itt össze az emberek és sok érdekes kérdést beszéltek meg, de valamennyi között -l kisebbségi probléma ragadta meg legjobban a figyelmüket. Erről tanácskoztak a legtöbbet, ekörül folytak a legnagyobb és legkomolyabb viták, ezt érezte mindenki a legak+uál'isabbnak és legfontosabbnak. Valamennyi nemzet között az angolban fejlődött ki legjobban az a politikai ösztön, amelynek segítségével az emberek és népek meg tudják állapítani, hogy milyen mozgalmaké és eszmeáramlatoké a jövő. Az angolok politikai ösztöne megérezte, hogy a kisebbségi kérdés egyike Európa legfontosabb és legaktuálisabb problémáinak és erre lehet visszavezetni azt, hogy a nagyhatalmak között ők vállalkoztak elsőknek arra, hogy a kisebbségek igazságos ügyét felkarolják és támogassák. Sir Dickinson, az angol közélet e tekintélyes kiválósága, sub rosa megmondotta, hogy Melio Franco elvetette a sulykot, amikor a kisebbségi politika céljául a minoritások beolvasztását jelölte meg és hogy ugyanazt a hibáit követték el a nép- szövetségi tanácsnak azok a tagjai is, akik üdvözölték és helyeselték Brazília volt nép- szövetségi delegátusának helytelen fölfogását. Sir Dickinsonon kívül Sir Napier is a mi .igazunk mellett foglalt állást. Megállapította, hogy a prágai legfelsőbb közigazgatási bíróság nem volt föl jogosítva arra, hogy a magyar törvény és a magyar közigazgatási joggyakorlat mellőzésével döntse el azt a kérdést, vájjon kik szereztek itt állampolgárságot és kik nem. Az angoloktól származik az a helyes tétel is, hogy a kisebbségi jog fejlődését nem annyira az eljárás részletes szabályozásától kell várni, hanem inkább attól, vájjon a népszövetség át van-e hatva azoknak a feladatoknak fontosságától, amelyek mint a kisebbségek legfőbb protektorára várnak reá. A Ligue of Nations Union indítványára határozta el a kongresz- szus, hogy a népszövetségnek a jövőben közzé kellene tennie a kisebbségek minden panaszát és e liga kezdeményezésére határozta el az unió egy, a kisebbségi problémával foglalkozó revü kiadását is. Szüllő Géza valamennyi kisebbség érzelmét fejezte ki akkor, amidőn a nagy brit nemzetnek köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyben bennünket részesi- tett. Az angolok magatartása természetesen nem maradt hatás nélkül a többi nemzetre sem. A csehek, akiket még néhány esztendővel ezelőtt a kisebbségi front élén láttunk, ma már nem látják oppörtunnsnak, hogy ők vezessék a rohamot ellenünk. Rendkívül jellemző, hogy a Mello Franco ellen irányuló jelentést ellentmondás nélkül elfogadták. Valószínű, hogy e magatartásuk részben összefügg a belpolitikai viszonyok változásával is, de kétségtelen, hogy a világ közvéleményének fokozatos átalakulása volt a legfőbb oka annak, hogy Brabec és Baxa szenátorok, Kramar hűséges követői is jobbnak láttáik föladni eddigi taktikájukat. A világ közvéleménye észrevehetően a mi javunkra érik. Ehhez hozzájárult az a nagy eredmény is, amelyet a tavalyi kisebbségi kongresszus, az európai nemzetek első, szervezett megmozdulása mindenfelé elért.' Ötven millió ember egyöntetű akaratát semmibe vermi nem lehet, ötven millió ember magára eszinélése és összefogása elemi eseményszámba megy a népek életében, amelynek hatásai beláthatatlanok. A kisebbségek hálásak minden támogatásért, amelyben egyes nagy nemzetek részesítik őket, de világos, hogy sorsuk alakulása elsősorban mégis csak önerejüktől függ. Ebből az okból úgy hisszük, hogy valamennyi külföldi akciónk között a kisebbségi kongresszus bir a legnagyobb jelentőséggel és örömmel üdvözöljük azt a tegnap Teplitz-Schönauban hozott határozatot, hogy augusztus végén, közvetlenül a népszövetség idei teljes üjése előtt, meglesz a második kisebbségi kongresszus is. Ha a kisebbségek megint oly nagy szolidaritást fognak felmutatni, mint tavaly, úgy bizonyos, hogy munkájukat siker és áldás fogja koronázni.
