Prágai Magyar Hirlap, 1926. július (5. évfolyam, 147-171 / 1185-1209. szám)
1926-07-09 / 152. (1190.) szám
) 6 1926 julius 9, péntek. ur sokat mesélt nekem illavai raboskodásá- ról, a keserves nehéz életről, a szomorú átrakodásokról, a törhetetlen energiájú, bizó, vigasztaló magyar úrról, a titkos éjjeli elutazásról s sok érdekes részletet tudtam meg az összeomlást követő vad idők szomorú titkaiból. De Teplic nem tudott semmit, önfeledten borult a nyári éjszakába. Talán most is ragyogott, boldog volt s ő volt a nyaralás öröme. A parkban zene szólt, toalett, toalett mellett s ültünk a szálloda terraszán a gyönyörű éjszakában sokáig, teplicmámorban- Aki utazik, utazzon ide is. Szvatkó Pál. Vissza az elemibei — Hogy vagytok? — Köszönöm, elég rosszul. ■— Már ti is? — De mennyire!... — Anyagi bajok? — A legsúlyosabbak. — Hisz az uradnak fényes állása volt a bankban. — Ott kell hagyni. — Borzasztó. ;— Nem is borzasztó, de Katasztrofális. . — Leépítették? — Dehogy! Ha csak erről lenne sző. " — Te, nem merlek kérdezni, olyan rosszat gyanítok. — Nem is gyaníthatsz elég rosszat! i— Már le is van tartóztatva? — Ez még nem lenne a legrosszabb. ■— Beszélj már, mi történt? •— Itt állok hat felnőtt gyerekkel és nincs kenyérkereső. — Hát mégis az uraddal történt valami baj. Igen. — Itt hagyott? ■— Ugyan ... Alfréd nagyon szeret engem. — Akkor igazán nem tudom elképzelni, hogy mi történt. — Minap Párisba utazott. Azt mondta, a bank küldte ki üzleti ügyekben. Az első hét végén levelet kapok tőle és látom, hogy egész furcsa dolgokat ir. Mindig komoly ember volt, de a levelében olyan nevetséges dolgokról számolt be. — Például? — Azt írja, hogy Párisban milyen szép játszóterek vannak. — Nem értem ... — Én se értettem, de megjött a másik levél és ettől még jobban megijedtem. Azt irta, hogy Párisban mennyire szeretik a gyerekeket. — Alfréd mindig nagy gyerekbarát volt,.. — Várj csak. A harmadik levelében azt közli, hogy egész nap a játszótéren van és a gyerekekkel hancurozik a homokban. Van gereblyéje, lapátja, ásója, kapája és ott ül a homokban. — Rémes! — A negyedik levelétől már kétségbeestem. Gyerekes volt a stílusa és az írása is egészen elváltozott. A betűi bizonytalanok lettek és minden szóban helyesírási hibákat fedeztem fel.-r- Elmebajos lett? — A világért se. — Hanem?... — Woronov professzornál volt és megfiatalit- tatta magát. — Na hát... — És mire visszajött, annyira megfiatalodott, hogy újra tanköteles lett és be kellett őt íratnom az elemibe. — Rémitő. — A fiuk máT gimnazisták és az apjuk az elemibe jár. És nekem kell őt minden reggel az iskolába vezetni... Hát élet ez? — Most már értelek... Borzasztó, igazán borzasztó. Lynkeusz. Nagy villamosszerencsétlenség Berlinben Berlin, julius 8. Berlin déli részén, a tempelbofi mezon, ma reggel két villamoskocsi összeütközött. 11 ember súlyosan, húsz pedig könnyebben megsebesült. A súlyosan sebesültek közül többen a halállal küzdenek. Bolgár irredenta a román határon Bukarest, julius 8. Egy bolgár komitá- csibanda betört a dobrudzsai határon s megtámadta a román csendőrséget. Egy román katonát meggyilkoltak, többet pedig megsebesítettek. Az Adeverul értesülése szerint a román kormány erélyes diplomáciai jegyzéket intéz Szófiához, mert nem tűrheti tovább az irredenta bolgár bandák garázdálkodásait. — Egy budapesti bankár titokzatos eltűnése. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: Pálfi Sándor üllői-uti bankár a napokban a kényszeregyezségi eljárás megindítását kérte, mert üzletében 6 milliárdos deficit mutatkozott. A kényszer- egyezségi tárgyaláson azonban nem jelent meg. Eltűnt Budapestről. Budapesti lakásán azt a hirt hagyta, hogy családjához utazott Siófokra, de itt sem tudtak róla semmit. Ellenben a Balaton partján. megtalálták kalapját és Bétabotját. Lehetségesnek tartják, hogy Pálfi vállalata bukása miatt ön- gyilkosságot követett el, de arról is beszélnek, hogy csak félre akarja vezetni a hatóságokat és hamis útlevéllel külföldre szökött. A hatóságok a károsultak feljelentésére megindították a nyomozást Negyedszázad múlva napfény derült egy csongrádi gyilkosságra Thuri György öreg gazdát a lánya jelentette fel — Az öreg ember beretvával fölmetszette ütőerét Csongrád, julius 8. i Egy régi bűnre derült most különös körülmények között világosság, olyan bűntényre, amelyre már alig emlékezett valaki Csongrád környékén. A bűntény elkövetésének idején hiábavaló volt minden nyomozás, a vizsgálat nem vezetett semmi eredményre. A múlt kisértetei azonban feltámadnak és bosszút követelnek. Thuri György öreg gazda öngyilkossága Kedden nagy szenzációja volt Csongrád városának. Thuri György 74 éves öreg gazda, aki Csongrádon nagy tiszteletnek örvendett, borotvával elmetszette nyakát. Mire rátaláltak, rendkívül súlyos vérveszteséget szenvedett, úgy hogy a kórházba kellett szállítani, ahol csak jósokára nyerte vissza eszméletét. A régi bűn Huszonhárom évvel ezelőtt, 1903-ban történt. Pintér Márton csongrádi gazda szől- lejébe sietett. A vasúti töltésen haladt, hogy az utat rövidítse. Azonban a szőllőbe nem ért el és haza is hiába várták. Mikor már elmaradása miatt nagyon aggódtak, keresésére indultak. Ott találták vérében fagyva a vasúti töltés melletti árokban. Fején halált okozó súlyos sebek éktelenkedtek. A nyomozás rögtön nagy eréllyel indult meg, A véres eset közelében senki sem tartózkodott a kritikus időben, tanú tehát nem volt. Azt sem lehetett biztosan megállapítani, gyilkosság vagy véletlen szerencsétlenség történt-e. Végre is a csendőrség befejezte az eredménytelen nyomozást és az ügy aktáit azzal zárták le, hogy Pintér gazdával halálos baleset történt, lehullott a magas töltésről és holtra zúzta magát. „Édesapám volt a gyilkos!” Évek teltek el. Pintér Márton gazda fia f elcse repedett, derék, szálas legényember vált a fiúból, aki még anyja szoknyája körül szaladgált, mikor családjukban a rémes katasztrófa történt. Thuri György gazdának leánya pedig gyönyörű hajadonná serdült, akiért sok csongorádi legénynek a szive fogott lángot. De a leány csak egy iránt viseli teteti hajlamossággal, különösen a Pintér- fiú érdekelte. A legény is erősen vonzódott a leányhoz és sokat sürgött-forgott körülötte. A szerelem gyorsan jött és a két fiatal igen boldog volt. De mintha mátkaságuk idejét valami sötét árny borította volna. A lány gyakran szótlanná vált, szemei elhomályosodtak s könnyek jelentek meg benne. Hiába érdeklődött a szerelmes vőlegény mátkájának szomorúsága iránt. Thuri György öreg gazda is makacsul ellenezte a házasságot. Végül is azonban a fiatalok szerelme és akarata győzedelmeskedett. Nemrégiben volt az esküvő. És nemrégiben történt, hogy a fiatal asszony nem bírta tovább viselni szöínyü titkát. Egy napon felkereste anyósát: Édesanyám, valami szörnyű dolgot kell elmondanom magának. Édesapám volt a gyilkos, ő ölte meg 23 évvel ezelőtt a maga jó urát! Az özvegy és menye is most már a csendőrségre mentek és feljelentették Thuri Györgyöt a 23 éve elkövetett gyilkosság miatt. „Megátkozom a lányomat!” Thuri György, amikor értesült a feljelentésről, mielőtt csendőrkézre került volna, leszámolt magával, borotvával elmetszette nyakát. A kórházban azonban nagysokára magához tért. Vallató ra fogták. Beszélni nem tudott. így hát papirost adtak elébe és ő reszkető öreg betűkkel irta fel ezeket a szavakat: „Megátkozom a lányom, aki ilyen gyalázatot hozott rám és börtönbe juttatja édesapját.” A hatóság emberei felvilágosították az öreg Thurit, hogy a földi igazságszolgáltatás már nem vonhatja felelősségre. Bűne elévült. „Nekem már mindegy. Én már nem mehetek a becsületes emberek közé” — volt a válasz. Aztán apatikusan és töredelmesen leírta a 23 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosság részleteit. GRIGORIJ RASZPUTIN OROSZORSZÁG TITKOS CÁRJA IVÁN NASIVIN REGÉNYE A fóka megszólal és beszél (2) — Nikolaj Nikolajevios Undolszkij — jelenti az ajtóból egy jól idomított inas. Ma^as, sovány, kopaszfejü, de észrevehetően fiatal ember lépett a terembe, a kormányzóság első mágnása. Fáradt, blazirt arcának izmai folyton táncolnak s a szemével állandóan úgy kacsintgat, mintha valami beleesett volna. A telet mindig Nizzában tölti, a nyarat Oksinszk melletti óriás kiterjedésű birtokán, ahol hatalmas kastélya, saját házi színháza és saját kápolnája van. Ezeket még nagyatyja építtette. Bár maga sohasem vadászik, a hagyományokhoz híven töméntelen sevadászkutyát tart. Nikolaj Nikolajevios barátságosan üdvözölt mindenkit. Amikor azonban a háziasz- szony Grdgorijt mutatta be neki, kissé riadtan nyújtotta a kezét és úgy tekintett a vendégre, mintha valami beszélő fóka vagy egyéb emberszabású szörnyeteg állana előtte. Mihelyt azonban észrevette, hogy Grigorij egész nyugodtan viselkedik és egészen ember módjára beszélget, rögtön meg is feledkezett a „különlegességről” s Miohail Michai- lovics grófhoz fordult: — Rég nem láttuk már egymást... Mi? — Bizony régen. De addig is megkértem vagy százszor, hogy ezt a mizést abbahagyhatná — válaszolta a gróf tréfás szigorral. Mikor szokik le már a rossz szokásairól? Nikolaj Nikolajevios halkan és bizonytalanul nevetett. — Hova tűnt el akkor olyan hirtelen a Riviéráról? — kérdezte. — Monté Cáriéban nyertem ötvenezer frankot s hogy a pénzt hasznosan költsem el, Szicíliába utaztam, aztán tovább Görögországba, Egyiptomba, Palesztinába s érdekes körutamat a Baalbek-i templomnál fejeztem be . . . — Tout seul? Mi? — Tout seul eomme toujours — válaszolt a gróf. — Én nem vagyak olyan kéjutas, mint ön, s hidegen számítok. Mért cipeljem azt magammal mindenüvé, amit mindenütt megtalálhatok? Appardón — szakította félbe saját magát és nővéréhez fordult —, Varja, ha utunkra föl akarsz üdíteni, úgy siessünk, mert az idő szőrit. Ismered életszabályomat: Sohasem későn jönni, sohasem sietni. — Tudom, tudom. Minden meglesz a maga idejében. Ugyanabban a pillanatban megnyílt az ajtó s az inas jelentette: — Tálalva van. — Látod? — szólt a kormányzóné rá- mosolyogva fivérére. — Köszönöm, de légy szives, intézkedjél, hogy az autó is idejében álljon elő . . . — Igazán javíthatatlan vagy. — Hja, a púposokat is csak a koporsó egyenesíti ki. — Kérem, hölgyeim . * , Grigorij Jefi- movics . . . Eminenoiád . . . Az egész társaság az ebédlőbe ment. Az ebédlő óriási nagy terem szinte oroszosnak mondható nehézkes stílusban, melyet a németek közt sokan annyira kedvelnek. Hemzsegtek itt az apró csucsives dekorációk, a kötött asztalkendők, furcsa butéliák, zöld- fényű villa- és késnyelek, durva festésű tányérok és csészék, no és természetesen az egyik sarokban egy nagy régi kép a szokásos szenttel, aki egyik kezében barkát, a másikban húsvéti tojást tart. Borisz Ivanovics von Stieren az orosz külsőt az utolsó pontig szerette betartani. A szolgák hátravonták a székeket és óvatos hódoló pillantást vetettek Grigorij széles, szakállas alakjára. A nagy befolyásáról szóló pletykák már az ő körükig is eljutottak. Grigorijt, mint fővendéget, a kormányzóné jobbjára ültették. Lárissza Szergéjevna várakozóan nézett rá hamis nevető szemével. Várt tőle valami jó vaskos mondást vagy esetleg ügyetlenséget, amin majd nevetni és plexykálkodni lehet a városban. Grigorij észrevette feszült figyelmét, hirtelen megfenyegette az ujjavai és kedélyesen szólt: — Nézze meg az ember . . . te kis huncut! Lárissza Szergéjevna fölnevetett, mindannyian mosolyogtak. — Qu est-ce qiTil a dit? — kérdezte Nikolaj Nikölajevics és megint fókát látott Gri- gorijban. Hatalmas kettős vacsorát tálaltak föl. Egyrészt a nagybefolyásu vendégnek a ház hamisítatlan orosz szellemét igyekeztek bemutatni, mert azt hitte a kormányzó, hogy Raszputin épp az orosz ételeket fogja előnyben részesíteni, másrészt a grófot és Nikolaj NiKolajevicset sem akarták ezekkel a nagyrészt nehezen emészthető fogásokkal elrémi- teni. De a jelenlevők néma csodálkozására Grigorij határozottan a francia konyha felé hajolt s ügyesen bánt a Champagnerrel, bár néha nagyokat csuk lőtt tőle, amin Lárissza Szergéjevna kitünően mulatott. (F olytatjuk.) Vágy A szavaid mögé Szeretnék csenni, Eltörni nyelveden, Kegy csak félig mondj ki. Hogy lelked folytassa, Mit csak félig mondtál, S ajkad ismételje, Amit elgondoltál. Falu Tamás. — Szerkesztőségünkből. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok, mint arról la^ púnk pünkösdi számában már részletesen megemlékeztünk, pártközi megegyezést léte-* sitettek a csehszlovákiai magyar kisebbség iö- városi orgánuma, a Prágai Magyar Hírlap — felejthetetlen Petrogalli Oszkárunk által megalapozott — hivatásának további Tgá-. latéról. A megegyezés értelmében lapunk felelős szerkesztői tisztét, a törvény előírta formaságok elintézése után, mai számunkkal Forgách Géza kartársunk veszi át. Örömmel üdvözöljük őt uj pozíciójában, mert meg vagyunk róla győződve, hogy közös nagy céljaink szolgálatában őszinte, benső egység fog bennünket egy családdá, a jobb magyar jövő útját vállvetve törő munkacsapattá kovácsolni. És hisszük, hogy uj felelős szerkesztőnk értékes működése csak teljessé fogja tenni azokat az eredményeket, amelyeket a P. M. H.-nak eddigi, impozáns fejlődése során elérnie si-. sikerült. — A köztársasági elnök keletcsehországi útja. Masaryk elnök szombaton négy napra Keletcsehországba utazik. Az első napon Chlumecet és Horticét látogatja meg, azután Miletinen keresztül továbbutazik Königshoff- ba. Az éjszakát Velichov fürdőben fogja tölteni. Vasárnap Josefstadtban tart katonai szemlét, majd Járomért látogatja meg és onnét Upicba megy. Hétfőn azután még négy városkát fog megtekinteni s kedden folytatja útját Kostelecig- Az elnököt Keletcsehországi útjában Cserny miniszterelnök és valószínűleg Benes külügyminiszter fogják elkísérni. — Minisztertanács. Tegnap délben minisztertanács volt, amely többek között a parlament szünidejére vonatkozó kormánydiszpo- ziciókkal foglalkozott. — Gajda tábornok szabadságon. A Tribuna jelenti: Gajda tábornok vezérkari főnökhelyettes tegnap kezdte meg szabadságát. Hogy szabadságáról való visszatérése után milyen funkcióval fogják megbízni, arról egyelőre még nem döntöttek. — Megalakult Érsekujvárott a magyar nemzeti párt iparosszakosztálya. * Érsekújvárt tudósítónk jelenti: Kedden délben alakult meg a magyar nemzeti párt érsekujvári iparosszakosztálya. Kukán Béla dr. pártelnök nyitotta meg az alakuló gyűlést s indítványára a gyűlés elnökéül Plichta Ferenc asztalosmestert választották meg. Ezután ifj. Ko- ezor Gyula nemzetgyűlési képviselő tartott nagyobb beszédet, amelyben hangsúlyozta, az iparosság szervezkedésének szükségességét. A kisiparosság — úgymond — nem akar jogtalan előnyökhöz jutni más társadalmi osztályok rovására, csak azt követeli, hogy ne tegyék tönkre más társadalmi osztályok kedvéért. Ezután Holota János dr. képviselő részletezte a megalakuló szakosztály érsekujvári munkaprogramját. Végül megválasztották a tisztikart. Elnök lett: Plichta Ferenc, alelnö- kök: Ollerénvi János, Beszkó István, Szapu Alajos, Olveczky József. Bednárik Mihály és Fekete János, jegyző: Kovács Ernő.
